A múltunk:

Ikretestvére kvagyunk, te vagy a fiatalabb. Gyerekkorunkban nagyon "össze voltunk nőve", folyton kerestük egymás társaságát, pedig teljesen mások vagyunk. Ez elő is jött a középiskolai éveink alatt. Egyre jobban eltávolodtunk egymástól, aztán mikor megismerkedtél jelenlegi kedves férjeddel, közöttünk végleg megszakadt a kapcsolat.

Jelenünk
Gyakorlatilag évek óta nem beszélünk. Nem hívtál meg az esküvődre sem, és nem voltál mellettem, amikor próbáltam leküzdeni a rákot. Egyszer sem látogattál meg, fel sem hívtál. Fél év küzdelem után, mikor tünetmentesen elhagyhattam a korházat akkor találkoztunk újra, véletlenül. Egy buszmegállóban ültél, az arcod péppé volt verve, és csak azt hajtogattad, hogy nem Ruben hibája. Elrángattalak a kórházba, és kihívtam a kollégáimat. Kiderült, hogy Ruben nem először emelt rád kezet, és az is, hogy a drága férjed kábítószerrel kereskedik. Bár nem tettél vallomást a bíróságon, őt elítélték, 8-tól 15 évig terjedő börtönt kapott, te pedig úgy tettél, mintha én meghaltam volna a számodra.

Jövőnk:
Azóta sem beszélünk. Én tervezem az esküvőmet, te pedig azt, hogy hogyan nyúlhatnád le az életem.


[PLOT: én arra gondoltam, hogy Tatia erabolja Arielle-t, és a helyére lép. Aztán Elle persze kiszabadul valahogy, és ebből sok jó játék lehetne, szerintem. Hogy együtt maradtál-e a férjeddel, vagy elváltatok, azt meghagyom neked, hisz' gyakrolatilag nem tudok rólad semmit. Kérlek gyere, mert szükségem van rád!   Az ET-m elolvasása nagyon ajánlott, mert majdnem az egész Tatiról és Elle-ről szól, a néz változtatható, a pb nem.   Ha itt vagy, írj egy üzit kérlek.