Árnyékország. Sokan azt hinnék, ez is egy olyan hely, amit csak a mesékben lehet megtalálni. Az emberek szeretik abba a hitbe ringatni magukat, hogy minden szép és jó ezen a világon, azt a néhány rosszat meg, aki mégis bele került a rendszerbe, már régen börtönbe zárták. Pedig nem egy szintjén az életnek léteznek rejtett dolgok. Ha jobban belegondol valaki, rájön, hogy hallotta már a szót, dark web. Nekem nincs ugyan vele személyes kapcsolatom, de még én is tudom, hogy ez az a hely, ahol az internet minden mocska és deviáns személye rejtőzik. A hackerrek paradicsoma a hely, mondhatni. Ha igaz, amit én az utolsótól hallottam az elmúlt héten, akkor nagyjából öt százaléka az a netnek, amit a normális emberek használnak. A maradék kilencvenöt pedig rejtett, sötét és ott zajlk minden, ami nem törvényes és még sem akar vele lebukni a rendőrség. A tagjai lehetnek persze jók is, de ezt azért nem hiszem el. Aki atombombát kínál eladásra, bérgyilkosságra keres munkást, vagy éppen nőket ad szexrabszolgának, az rossz. És az is, aki ezt látja és semmit nem tesz, hogy megakadályozza. Gyilkosok közt cinkos, aki néma. Ez egy ilyen világ és én sem állok az erkölcsi magaslatán. Nekem megfelel ellenben a saját kis árnyék trónom, amelyet kialakítottam az évek folyamán és soha senki nem fogja tudni, pontosan mekkora befolyással van a világra. A nyilvános céltábla a főnököm, a polgármester az, akinek a neve alatt minden történik, és akinek elvileg három segédje is van. Amiből az egyik egy gyakornok, akit a kávé készítési képességei miatt tartottam meg, hiszen én nem szeretem, ha titkárnőként ugráltatnak. A másik leginkább írnok, ő fogalmazza meg a hivatalos leveleket, szónoklatokat és egyéb beszédeket, amelyeket utána én és elég gyakran még egy sajtós is átnéz, kijavít, mielőtt a főnökhöz kerülne. A harmadik poszt az enyém, én vagyok az, akinek az asztala a nagyfőnök irodája előtt és van és az engedélyem nélkül nem kapcsolnak be hozzá hívást, nem látogatja meg senki és nem is nagyon intéz el ügyeket. Cserébe legalább diszkrét vagyok. A felesége nem fog soha tudni a szeretőről, az egyéb escort lányokkal kapcsolatos rendezvényekről meg még annyira sem. Hogy a csúnya kis fétiséről ne is beszéljünk, amit azt hiszi, még előttem is titkol. Minden héten van egy időpontja terápiára, amely alatt senki nem zavarhatja. És én nem is teszem, mióta itt dolgozom. Előtte azonban? A terápiája szerves része volt, hogy alaposan vörösre festettem a talpát egy pálcával, valamint megcibáltam a haját. És volt, hogy tűt is kapott a bőre alá. Beteges? Meglehet, de attól még sokan vágynak ilyesmire és amikor rossz napom van, örömmel teljesítem a kéréseket. Mellé pedig nappal én szervezem a rendezvényeket, amelyeket a választási kampány idejére fel lehet majd megint emlegetni. És hogy a főnöknek is legyen meg a maga hatalma, még eleget is teszek a kérésének, hogy kivételesen nem fekete ruhában jelenek meg. És még csak nem is fehérben, hanem egy földig érő vörös fátyolban, amely senkiben nem hagy kétséget afelől, hogy nekem bizony igazi a mellméretem, nem kell ide push up. Sőt, még sebész szike sem nyúlt hozzá. Csak némi mozgás és egészséges étkezés kell a megfelelő kinézethez. Meg esetemben egy jól megválasztott cipő, amelynek ugyan van sarka és segít a tartásomon, de mellé nem túl magas, így nem probléma, hogy egész este vendégtől-vendégig kell mozognom, biztosítva, hogy minden rendben megy.
A pincérekről és az új szórakoztató hölgyekről nem is beszélve. Feminizmus ide vagy oda, attól még itt elég sok az idősebb férfi, akik nagy örömmel legeltetik a szemüket és a kezüket lányokon. Nekem pedig nem kellett sok idő kideríteni, hogy kinek mi a zsánere. És volt egy férfi, aki nem is olyan régen pofátlanul besétált az irodámba és segítséget ajánlott a megvalósításához az ötletemnek. Szeretem a lányokat, akik elég okosak, hogy tudják, nem ez az esemény, amiről posztolniuk kellene a facebook-on vagy más közösségi platformon, valamint nincs folytatás. Aki túl mer lépni a hatáskörén és megpróbál hasznot húzni ebből a lehetőségből egy jó kis zsarolásra, annak Leonnal kell számolnia. Nem akarom tudni, ő mit és hogyan végez el, de előre figyelmeztettem a személyzet tagjait, hogy dícsérni nem fogok, és jobb esetben reklamálni sem. Rosszabban a megnevezett személy jobb, ha eltűnik úgy a végtelenségig. Honnan tudod, hogy jó voltál? A következő smúz party valamikor a jövő hónapban lesz és már hétfő reggel leszerződtetlek rá. Én még az esemény előtt kiadtam a tennivaló és áldozat listákat, a többit mindenki oldja meg maga, aki nagy lány. Vagy fiú. Ne higgyék, hogy nem vettem észre, mennyire nem néz a dekoltázsomba soha a sajtós. Mindegy, fél órája volt a kezdés, és bár már majdnem fáj az állam a sok mű mosolytól, mellé még senki nem került olyan helyzetbe, ahol hozzám kell fordulnia segítségért. Gratulációkat meg nem várok el, az menjen csak a főnökömnek, akkor tudatosítja majd ismét, hogy én nélkülözhetetlen munkaerő vagyok a számára. Nekem épp elég, ha év végi bónuszként látom a munkám eredményét.
Az est előrehaladtával egyre több nőellenes viccet hallva kell udvariasan mosolyognom és lassan szedem listába, hogy melyik kedves üzletember az közülük, aki szexklubba és dominához jár, vagyis nagyon is meg fogja még érte kapni a maga kis büntetését. Ez a kis gondolat elég, hogy Ana rendületlen arccal folytathassa a köröket, kezében egy pohár pezsgőnek látszó almaborral. Semmi bajom az itallal, de ha dolgozom, nem iszom. Utána meg van némi skót whiskey a fiókomban arra az esetre, ha a bár kifogyna a vodkából. Az a kedvencem, de soha nem tudom előre, mennyire fogják szeretni. Van, hogy egy üvegnyi sem ürül ki, máskor meg mindenki James Bond stílusban vodka-martini mellett akar beszélgetni. Ma a pezsgő és bourbon a nyerő, ahogy látom. Az újabb delikvens kezében is az van. Igen, először a kezét nézem meg, csak utána az arcát. Gyarló nő vagyok, akit a kidolgozott test jobban vonz mint az arcvonások. Főleg, mert soha nem hosszú távra tervezek. Utána persze feltűnik az a markáns arccsont is, amely már akkor elbűvölt, mikor Leon Williams először betette a lábát az én terepemre. Mosolyogva nyújtom ki a kezemet, hogy csókkal illethesse és kivételesen nem kell megjátszanom, hogy örülök a jelenlétének. Lehet, hogy ő nem tudja, pontosan ki és mi vagyok, de tisztában van vele, hogy az árnyék zónában élek és ennek megfelelően kezel. Ez pedig ritka öröm tud lenni számomra.
- Eddig nem volt okom panaszra, de fiatal még az este. Az igazi teszt éjfélkor kezdődik - általában ez az időpont, amikor a feleségek feladják az éjszakázást és szépen lassan haza szivágornak. A férjeik pedig soha egy szót sem fognak szólni nekik róla, melyik úriembert kivel és hogyan látták. Nem dekadencia a végtelenbe, de nyilvánvalóan vannak előnyei, ha ismerjük a legtöbb pincért és a szomszéd épület egy biztonsági kamerával nem rendelkező szálloda. Persze én nem állítok semmit, a lányok csak a hangulat miatt vannak itt és a saját döntésük, mit csinálnak, amint lejár a munkaidejük, de azért sejthető, hogy jó pénzért sok mindenről meggyőzhetőek. Egyszerűen csak szeretem tudni, hogy a kerítés nem szerepel a bűneim sorában. - Addig elárulná, hogy érzi magát? Ilyesmire számított, amikor elfogadta a meghívást? - vagyis sok sznob alakra, akik szeretik kitenni a kirakatba, mennyire gazdagok. Ékszerek és órák, amelyek többet érnek mint egy átlag ember három havi keresete, mellé néhány aszisztens és alkalmazott, akik ugyan elkísérték a főnöküket, de a háttérben várnak alig feltűnő ruháikban. Én pedig játszom a porondmester szerepét és időnként pár szóval irányítom a tömeget. Ha jobban belegondolok, még egy kutyám is van, aki képes átugrani a karikákon...