A mélyhűtő előtt hajolgatok, rakva a hűtődobozba a beígért hozzávalókat, amikhez még én is értek, s az a tudás az éppen nagyon kevés ahhoz képest, amennyit Lucas tud. A profibb részét rábíztam. A mobil megint valahol a kanapé mélyén csörög, kezemet megtörölve térdelek a párnára és nyúlok mélyre, tapogatózva a hang felé.
- Mi ez a nyögés? - Még a fülemhez sem teszem a mobilt, már hallom a hívó szavait. Megint megnyomtam a felvesz gombot, mielőt kihúztam volna.
- Kanapé mélyéről szóltál, szó szerint - egyenesedek fel, a készülékkel a fülemen.
- Holnap tudnál kettőre jönni? Tamara mentora beteget jelentett, és egy műtétet kellene asszisztálni vele.
Beletúrok a hajamba. Fogalmam sincs milyen nap van, azon kívül, hogy ez az egyik szabadnapom. És nem azt terveztem, hogy dolgozni fogok, egy ideje megtanultam, semmi túlhajszolás. Megnézem a mobilon az időbeosztásomat, kihangosítom a hívást.
- Holnap másik műtőben leszek. Nincs beírva? - beszélek a telefonhoz, feljebb csúsztatva a szemüvegem.
- Ó, hogy mit néztem én, bocs, igaz.
- Matildot keresd, hátha éppen szabad - szállok le a kanapéról, térdelő pózból.
- Rendben, kösz. Helló - a vonal még azelőtt szakad, hogy bármit beleszólnék. Inkább a farzsebembe csúsztatom, s visszatérek a ládához, becsukom a tetejét, majd a hűtőbe nyúlok, s kiveszek egy rekesz sört. Egy része mentes, nem alkoholizálhatok, s nem az egészségem miatt.
Lesz mit mesélnem Lucasnak, a munkámmal sosem untatom, elég színes a szűkös idejű magánéletem is, hogy legyen bőven miről beszélgetnünk, de legfőképpen az ő életének eseményei hiányoznak, a társaságával együtt. Ottani találkozót beszéltünk meg, ketten már nem férünk fel a kétkerekűmre, ha a söröket és a hozzávalók egy részét viszem.
Szokásom szerint pontosan érkezek, előbb sem szeretek érkezni, s végre szeretném már megtanulni, hogyan lehet a megfelelő parazsat előkészíteni. Odakozmálni már egészen jól megy az ételt, mert előbb teszem a rácsra az ételt, vagy nem vagyok képes várni.

- Szerintem gurulni fogunk hazafelé - mosolygok Lucasra, lepakolva a hűtődobozt és a doboz sört. Kiveszek kettőt, a menteset megtartom a kezemben, a másikat átnyújtom felé.
- Gondoltam a hazavitelre is - koccintok vele a sörös palackkal, miután kinyitottam.
Hatalmasat sóhajtok, miután az első korty leérkezett. Itt tanultam meg lazulni és Lucas sokat segített abban, hogy megértsem, lazítani igenis szükséges.

 ★