Többször elgondolkodtam, hogy megkísérlek egy szökést, az odavezető útig. De magam is jól tudtam, hogy Leon nem tűrné el ezeket a kihágásaimat. Ráadásul, most már még nagyobb adu van a kezében, így egy kezemen megtudtam számlálni a lehetőségeimet. Nem volt más választásom, ha engem hívnak mennem kell. Nem igazán számított az én akaratom, ebben a világban a nők nem számítanak. Ezt már az elején az eszembe kellett, hogy véssem, mégis egy részem, minden áldott nap küzdött az egész kialakult helyzet ellen. Ki ne tenné? Minden egyes alkalommal végigpörgetettem magamban, hogy hogyan jutotta el idáig. És próbáltam, úgy gondolni az egészre, mint egy akadályra, amit könnyedén átugorhatok. Csak, hogy az élet nem olyan lapokat osztott számomra, amivel könnyedén túllendülhettem volna a dolgokon. Az életem ezen szakasza, leginkább hazárdjátékként működött. Minden a szerencsén múlott, vagy éppen azon, hogy anyám mikor áll le az adósság halmozásával. Ez viszont nem most fog bekövetkezni, mert az állapota csak rosszabbodott. Ő lehetőséget látott abban, hogy Leonnak dolgoztam, így minden alkalmat kihasznált, hogy szenvedélybetegségét kielégítve kokainhoz jusson. Egyre kevesebbszer volt beszámítható, ami az öcsémre nézve veszélyes volt. Így nem tehettem mást, az öcsémmel együtt, magunk mögött hagytuk anyámat. Én tovább törlesztek Leonnak, de innentől kezdve nem vagyok hajlandó anyám ügyeibe belefolyni. Az én életemet már tönkretette, nem hagyhatom, hogy Dominic is ugyanazt elszenvedje, amit én. Feszülten szántok végig szőke tincseimen, míg egy pillanatra kinézek a limuzin ablakán. Persze az érzés továbbra sem múlt el, hogy egyszer csak fogjam magam, és kivessem magam az úttest közepére. - Nemsokára ott vagyunk.- szólal meg a sofőr, és figyelmeztetőn nézz rám a visszapillantóból, mintha csak hallaná a gondolataimat. Mondjuk akkor elég szarul járt. - Csodálatos.- válaszolok, és egy gúnyos mosollyal nyugtázom, hogy Ő sem jó kedvében furikázgat engem. Már éppen egy összeesküvés elmélet kezd megfoganni az agyamban, amikor megáll egy bazi nagy villa előtt. -Mi a franc? - szállok ki a limuzinból, és alaposan magamba iszom a látványt. Még ha egyszer ügyvéd is lesz belőlem, akkor sem engedhetném meg magamnak ezt. - Ezt a rongyrázást.- jegyzem meg végül, és elindulok a bejárat felé, már-már állandósult mozdulatokkal lépek az ajtó elé. Becsengetek. Beenged. Aztán indulhat a móka. Ahogy becsengetek, csak egy unott sóhaj szökik fel az ajkaim közül, és egyik lábamról a másikra állva várakozom. Soha nem érdekelt, hogy ki áll az ajtó másik végén, mert minden bizonnyal egy olyan ember, aki csak úgy tudott nővel kontaktba lépni, ha rendel magának. Ez pedig, 99%-ban egy vénember lehet. Már épp elkezdem magamban tippelgetni, hogy vajon hány Playboy nyuszikát tarthat fent magának, amikor kinyílik az ajtó, és már éppen magamra erőltetnék egy sugárzó mosolyt, amikor megakadok ebben a műveletben. - Bassza meg.- csak ennyit tudok mondani, ahogy megpillantom Nathan-t, azt az embert, aki egy darabomat magával vitte. Az arcomat egyszerre több érzelem kezdi beárnyalni, majd észbe kapok. A mellettem álló testőr/sofőr...vagy mi a tököm, gyanúsan elkezd méregetni minket. És még mielőtt Nathan, reagálhatna. Bemasírozok a házba, és becsukom magunk mögött az ajtót. Nathant karon ragadom, és egy kicsit távolabb viszem az ajtótól, mielőtt túl gyorsan rátörne a felismerés. - Nathan, Te nem vagy normális.- sutyorgom, míg tovább húzom, amíg már biztos vagyok benne, hogy Leon embere semmit nem hall. - Hogy jutott eszedbe kurvát rendelni? Normális vagy? - teszem fel a költői kérdést, amire nem várok választ. Mert erre nincs ésszerű magyarázat. Akármelyik lányt megkaphatná, erre Ő mégis úgy dönt, hogy törvényt szeg és kurvát rendel. Persze nem ezzel volt a legnagyobb gond, hanem inkább azzal, hogy Ő hogyan fog az én személyemre reagálni. Nem túl kedélyesen váltunk el egymástól.
My mind feels like a foreign land Silence ringing inside my head Please, carry me, carry me, carry me home
Szörnyen unalmas napon vagyok túl. De tényleg nem történt ma velem semmi izgalmas. A nap nagy részében otthon feküdtem és filmeket néztem. Este mentem el egy kicsi otthonról, de csak az utca végén lévő konditeremig, hogy ne hagyjak ki egy napot se a tervből. Most nyitom ki a bejárati ajtóm, hogy belépjek az üres lakásba. Mikor megvettem a villát nagyon tetszett, hisz modern, hatalmas meg menő. Viszont minden este mikor hazaérek, szar érzés tölt el. Amilyen hatalmas, olyan üres is az egész. Csend van. Hatalmas csend. Ha minden napom otthon tölteném, akkor biztosan megőrülnék. Már az előszobában ledobom magamról a ruhát és úgy megyek a fürdőszobába. Mivel legtöbbször így teszek, ezért egy szennyes tartó van elrejtve az előszoba dizájnos szekrénysorjában, így nincs tele koszos ruhával az előszoba padlója. Gyorsan lezuhanyzok, mert a konditeremben eléggé leizzadtam és utána már elvégzem a tükör előtt az esti rutinom. Csak egy alsógatyát veszek fel, amiben majd aludni is fogok és úgy sétálok be a szobámba. Az ágyra dőlök és az ölembe veszem a laptopom, de nem csinálok vele semmit, mert nem tudom mihez lenne kedvem. Vagyis tudom, hogy mihez lenne kedvem, de hamarabb kellett volna gondolkodnom és a konditeremben felszedni egy lányt, akivel aztán ellehetek az éjszaka. Nagyon nem akarom egyedül tölteni ezt az estét is. Megint előjött a depis énem. Nem akarom egyedül érezni magam. Mióta az öcsémtől elszakítottak, még jobban fáj az egyedüllét. Ekkor jut eszembe, hogy a múltkor pár haverom hencegett azzal, hogy milyen kurvákat rendeltek már. Ezt akkor még gáznak tartottam, hisz úgy gondoltam, hogy olyan férfi fizet szexért, akivel önszántából senki se bújna össze. Viszont most rájöttem, hogy nem így van. Én is rendelni fogok magamnak valakit a ma estére, hogy ne legyek egyedül. Szerencsére felírtam a számot meg a nevet, amit a többiek mondtak, szóval már tárcsázom is. Megkapom az időpontot és gondosan fel is készülök. Rendet rakok, bár amúgy sem volt kupi a villában. Megnézem, hogy az éjjeliszekrényem fiókjában lévő készletem kifogyott e már, de mivel nem, így azzal nem kell foglalkoznom. Mivel közeledik az időpont, itt az ideje felöltöznöm. Nem akarom így várni, sem egy laza trikóban, szóval egy farmeringet veszek fel felülre, alulra meg egy sima farmert, egy barna bőrövvel. A nappaliba, a kanapé előtti kis asztalra kikészítettem egy üveg bort és két poharat, meg alulra tettem be üdítőt, nasit meg még pár poharat. Amint meghallom a csengőt, az ajtóhoz sietek. Kicsit izgulok, de csak mert még új ez a helyzet. Az ajtó nyitása után, nagyon meglepődök. Az exem áll velem szembe. Miért jött ide ilyen későn? Meg sem tudok szólalni a meglepettségtől, de ő belök engem az ajtón és becsukja maga mögött. - Miért is? - nézek rá kérdőn. Egyre zavarosabb ez az egész nekem. - Te honnan tudsz róla? - még meglepettebben nézek rá, aztán végre leesik. - Basszus, téged rendeltelek? Miért ne rendelhetnék? Egy 32 éves egyedülálló férfi vagyok, nagy vagyonnal egy hatalmas üres házban. - nem értem, hogy nekem miért ne lehetne rendelni és hogy miért ő van felháborodva. - De várjunk csak! Pont te kérdezed? Miért fekszel le másokkal pénzért? - nézek rá kérdőn, hisz itt még is ő van kínosabb szituációban szerintem. - Amúgy készítettem ki bort a nappaliba, ha gondolod töltök egy pohárral. - mondom nevetve miközben a tarkómat vakarom.
Nathan Drom. Ártatlanságom megrontója. Nem mintha akkoribban, annyira erőlködnie kellett volna azért, hogy ágyba bújjak vele. De szerettem magammal elhitetni, hogy mindez csak a motor miatt volt. Persze ez nem volt egészen igaz, de ha a fene fenét is eszik, akkor sem fogom beismerni, hogy akkor igenis volt köztünk valami. Hah. Még csak azt kéne, miután olyan csúnyán elbánt velem, az az leginkább az érzéseimmel, amik szerencsére mára-már kihaltak irányába. Nem mintha amúgy bármilyen érzelmet tanúsítottam volna bárki iránt, az évek alatt megtanultam, hogy csak bajt hoznak az ember fejére. És a jelenlegi szakmám, nem is nagyon igényelte, hogy belemélyedjek jobban a dolgokba. Jó néhány pillanatig válaszra se méltatom, mert csak az előtért bámulom, ami épp olyan puccos, mint maga a ház kívülről. Bele sem merek gondolni, hogy a ház többi része milyen lehet. Visszafordulva a Nathan felé, egy lágy mosoly szökik az arcomra. Igazából nem volt bennem harag irányába, mert megtudtam érteni a döntését, de megbízni már nem tudtam benne. Ettől függetlenül nem tartottam Őt rossz embernek, csak számunkra ennyi volt, ennyi jutott. Talán ennek így kellett lennie, hogy mindketten tanuljunk valamit belőle. És talán jobb is volt így mindkettőnk számára. - Félreértesz Nathan.- rázom meg a fejemet ellenkezve, mert valóban nem számon akartam kérni ezzel a kirohanásommal. - Nem a féltékeny barátnő szerepét öltöttem magamra. Egyszerűen csak gondold át logikusan a dolgot. Igen, egy 35 éves férfi vagy hatalmas vagyonnal, egy vállalkozással a háta mögött, és azt hiszem , egy pár rosszakaróval is. Te pedig fogod, és kurvát rendelsz, egy feltehetőleg illegális helyről. Sőt tovább megyek, egy olyan embertől rendeltél, akié a fél alvilág. És ha még tovább megyek? Mi van, ha egy idegen nő jön hozzád? - megyek hozzá közelebb.- Elmondom, valószínű az első adandó alkalommal kirabolna, vagy ha van annyi esze sarokban tart azzal, hogy kurvát rendeltél. És egy életen át tejelhetsz neki azért, hogy ne keltsen életre olyan pletykákat, ami számodra nem biztos, hogy nyereséges lenne. De csak felvázoltam, az eshetőségeket, amik általában, megszokott esetek.- vonom meg lazán a vállaimat, majd a kérdésére, kicsit elgondolkodva nézek rá. - Mindenkinek kell valami új hobbi. -kacsintok rá huncutan, mindig is szerettem ködösen fogalmazni, ezt Ő is tudja. Nem tudtam egyelőre, hogy elszerettem volna neki mondani, hogy mi a helyzet. Rég találkoztunk már, és már nem voltunk abban a viszonyban, hogy első adandó alkalommal mindent vele osszak meg. Bár ha jobban belegondolok, számomra nem is létezett ilyen ember. - Legyen annyi elég, hogy kisebb bajba kerülte.- zárom le ennyivel a témát, és elfordulva tőle elindulok felfedező útra a házban...az az villában. - És Te hogy jutottál arra a döntésre, hogy ma este fizetsz valakinek a társaságáért? Nincs ennek a villának háziasszonya, vagy valami hasonló? - fordulok felé kérdőn, míg magamba iszom a látványt. Annyi biztos, hogy volt ízlése. Mondjuk soha nem bízta a véletlenre, az tuti. Úgy nézett ki, hogy meg van mindene, de persze ez nem azt jelentette, hogy az ember nem lehet magányos. - Egy pohár bort elfogadok köszönöm, de többet nem. Tudod, hogy viselkedem, ha a kelleténél akár egy kicsit többet iszok, és most nem azért jöttem ide, hogy az asztalon riszáljam magamat.- kuncogok. És próbálom egy kicsit oldani a hangulatot, mert úgy éreztem, hogy nem csak nekem, de neki is nehéz megemészteni, hogy pont engem rendelt.
My mind feels like a foreign land Silence ringing inside my head Please, carry me, carry me, carry me home
Nagyon meglepődök, amikor Fable Hill csodálatos látványa fogad a küszöbömön. Nem gondoltam volna, hogy valaha is meg fog látogatni. Elég bonyolult múltunk van. 24 éves voltam, mikor először találkoztunk. Az volt a lázadó, bulizós, motoros rossz fiús korszakom vége. Vagyis Fable-nek is köszönhetően kezdtem el felhagyni a sok bulizással, csajozással meg a drogokkal. Én vettem el a szüzességét, ami azért büszkévé tett, de ő is első volt nekem. Mármint nem szexben, de ő volt nekem az első barátnőm, legalábbis New Yorkban. A Dániai két kis csajról nem beszélek. Az egyikkel csúnyán össze vesztem, a másiktól meg elszakított a gyámhatóság. De, maradjunk Fabel-nél. Tényleg komoly barátnőm volt és azt hittem belőle lesz egy nap a feleségem is, na meg hogy ő fog nekem gyerekeket szülni, de elbasztam. Az apám megkért egy dologra, ami nem volt sem illegális, sem olyan borzasztóan nehéz dolog. Tartoztam neki ennyivel, ha már nem olyan lettem, amilyet szeretett volna. Egy ellensége majdnem tönkre tette őt. Muszáj volt felszednem a lányát és kicsalni a pénzét, na meg lebuktatni a férje előtt, hogy megcsalja. Így nem az én apámmal, hanem a lányával kellett foglalkoznia szerencsétlennek. A mosolya még most is meg tud nyugtatni. Féltem, hogy még mindig van benne harag, amiért megcsaltam. Kicsit fura nekem, amiért ő ugrik nekem, hogy miért rendeltem kurvát. Szerintem ez az én dolgom és senkinek nincs beleszólása, bár az érvei erősek. A hosszú mondandójába azért közbe vágok egy pillanatra. - Látod már öregítesz is. Csak 32 vagyok, de már 35-nek nézek ki. Tiszta gáz. - nevetek, majd hagyom hogy folytassa. - Ugyan Fable. Van azért agyam. A számot megbízható helyről kaptam, plusz ha illegális az egész, akkor a lány nagyobb pácban van, mint én. Nem híresség vagyok, akiről kikerülne egy cikk és vége a karrierjének. Tudod, hogy milyen a nevelőapám... valószínűleg megúsznám a dolgot, de az aljas nőszemély nem járna ilyen jól. - magyarázom neki. Nekem nem volt veszteni valóm, mert be vagyok több pontból is védve. Meg nem hinném, hogy valaki megpróbálna ártani nekem, hisz általában vénemberekkel lefeküdniük. Velem még élveznék is a szexet, szóval még örülnének is, ha visszajáró vendég lennék. Én is közelebb lépek hozzá, hogy egész közel kerüljek. - De aranyos, hogy még most is aggódsz értem. - mosolygok rá, miközben a fülé mögé simítom azokat a rakoncátlan tincseket, amik a nagy magyarázás közben előre vándoroltak. - Ha a bejáró nőre gondolsz, akkor van. Olga nagyon rendes, bár spanyol és kicsit hasonlít a nagymamára. - nevetek ismét. Nyilván nem akartam elmondani, hogy mi is a szitu. Ahhoz még túl józan vagyok, hogy ilyenekről beszéljek. - Pedig jól táncolsz. Még mindig emlékszem arra az estére, amikor elloptuk az apám platós kocsiját. - rákacsintok, majd elindulok a bor felé. Akkor kiszöktünk este egy mezőre, majd pár pohár ital után üvöltettük a zenét a kocsi rádiójából és a platón táncoltunk. A nappaliba érve felbontom a bort és öntök mindkét pohárba. Lerakom a boros üveget és a kezembe veszem a két poharat. Bele iszok, majd rá nézek. - Figyelj... nem kerülhetjük sokáig a témát. Nyilván tudod, hogy mi volt a célom, amíg nem tudtam, hogy te vagy az. Elhiszem, hogy kellemetlen neked, valamennyire nekem is, szóval azt a dolgot nem erőltetném. Viszont így elvettem a lehetőséget egy másik ügyféltől és ez kiesés neked, szóval szeretném kifizetni. - nagyon kíváncsian várom a reakcióját. Hiába próbálná vissza utasítani, nem engedek belőle. Bármi legyen is, ki fogom fizetni neki. - De egy dolgot még is kérnék... - még komolyabbá válok és egy nagyot nyelek, mielőtt folytatnám. - Töltsd itt az éjszakát. - a komoly arc helyett már inkább a kérlelő arcom jelenik meg, amit ritkán látott, de régen nem tudott neki ellenállni.
Elég nehéz menetnek ígérkezik ez az egész. Mert ugyan, már nem tápláltam semmit Nathan iránt, inkább csak olyan semleges zónába helyeztem. De a csalódottságom ugyanúgy megmaradt irányába, részben Ő volt az egyik oka, hogy felhagytam a kapcsolatokkal, meg a vele járó felesleges körökkel. Amik számomra nem eredményeztek semmit, azon kívül, hogy utána nagyon szarul éreztem magamat. Nem akartam újra, és újra kockáztatni, így nem ringattam magam el abban a hitben, hogy van olyan kapcsolat amit működhet. Mert nincsen! Aki ezt mondja, az vagy hazudik önmagának, vagy egy szerencsétlen ostoba, akit még mindig azt hisz, hogy az emberek jók. Nem! Az emberek rosszak, hazudnak, és hátba szúrnak, a legváratlanabb pillanatban. - Nem tartom számon, hogy hány éves vagy, őszintén nem is nagyon érdekel.- vonom meg a vállaimat hanyagul. Miután a lehető leggyorsabban kitöröltem Őt az életemből, igyekeztem elkerülni, a hozzá hasonló srácokat. Így egy idő után fakult, elhalványodott Nathan emléke, kár hogy az általa tapasztalt érzelmekkel nem ez történt. - Van agyad...- nézek rá elgondolkodva, és csak egy ördögi mosollyal nézek fel rá. - Rendben okoska, Te tudod, nekem aztán mindegy, csak gondoltam szólok, ha már arra fanyalodtál, hogy kurvát rendelj.- kortyolok bele a boromba, és majdnem meg is fulladok, amikor azt állítja, hogy aggódok érte. Egy pillanatra le is fagyok, főleg amikor hozzám ér, nem tudom hova tenni ezt az egészet, így inkább mielőtt belemerülünk valamibe, amibe nem kéne, átveszem a szót. - Az a vonat már elment Nathan, ha aggódok az másképp nézz ki.- kacsintok rá, és egy nagy sóhaj közben leülök az ágyra. Egyáltalán nem volt kedvem itt lenni, de ha már itt vagyok. És eldöntöttem magamban, hogy nem haraggal megyek neki ennek az egésznek, akkor viselkedni fogok. Már amennyire én tudok viselkedni. Tényleg nem volt bennem harag, még annak ellenére sem, hogy volt még több dolog is, ami miatt sérültem a kapcsolatunkban. Egyszerűen csak azért nem akartam itt lenni, mert Nathan...és minden kicseszett ember a múltamból, emlékekkel járt. Ahol még boldog voltam. Persze, kiderült, hogy a boldogság..talán csak a hazugság szinonimája, vagy csak számomra nem létezett. - Csak gondoltam megkérdezem, hogy most éppen kit csalsz meg velem. Készüljek fel valami féltékeny kis csajszira, aki majd be fog rontani az ajtón? Mert őszintén, nincs kedvem most drámázni. Mondjuk azt szívesen megnézném, ahogy felpofoznak.- mosolyodok el bájosan, mint aki épp csak az időjárásról csevegne. Próbálom magam elengedni, de valahogy nem megy. Ezt pedig már abban a pillanatban el is engedem, amikor az emlékfoszlány az én gondolataimat is birtokba veszi. Megrázom, a fejemet, mintha azzal legalábbis kiűzhetném onnan. - Nem!- állok fel határozottan, majd elkezdek felé lépkedni. - Nem, nem ülünk fel arra a nosztalgia vonatra Nathan, és nem fogunk romantikusan összeborulni, hogy milyen is jó volt régen! Mert nem volt jó, Te is tudod, hogy minden egyes pillanat hazugság volt. Szóval, nekem ne kezdjél el itt a múltban merengeni, mert nem azért jöttem! - jelentem ki komolyan. Kérésére, csak felvont szemöldökkel nézek rá, nem tudom melyik volt a nevetségesebb, az hogy azt hisz, hogy hatással van még rám, vagy hogy egy kurvától azt kéri, hogy aludjon vele. Orrnyergemet masszírozva próbálom kicsit összeszedni magamat, és valamit kihozni ebből az egész komikus helyzetből. - Jó figyelj!- szólalok meg kicsit higgadtabban. - Fogjuk meg egy kicsit tárgyilagosan a dolgot. Te fizettél, egy adott szolgáltatásért, amit én hajlandó vagyok elvégezni. Ez a dolgom, ezért jöttem. Ha más lány állt volna az ajtódban, attól ugyanúgy kaptál volna egy semmitmondó éjszakát, amivel kitöltöd az éppen feltörekvő magányosságot.- magyarázom neki, és próbálom teljesen objektíven vázolni neki. - Szóval ugyanezt kapod tőlem is, mint az összes többi lánytól. Én nem akarok emlékezni, sőt nem is tudok emlékezni, mert számomra nem létezik múlt. Nem is akarom hogy létezzen, mert csak fájdalommal jár. Így áruld el nekem Nathan mire vágysz, de ne kérd tőlem azt, hogy maradjak itt veled, és csináljak úgy, mintha ez normális lenne. Tudod, Te is, hogy nem az! Szóval szeretném hallani, hogy szexuálisan mi a vágyad, és megkapod. Annál többet viszont nem.- rázom meg a fejemet, és karba tett karokkal várom a válaszát.
My mind feels like a foreign land Silence ringing inside my head Please, carry me, carry me, carry me home
Nagyon kellemetlen ez a helyzet. Egyetlen egyszer akarok pénzért szexelni és akkor is az exem fogom ki. Én tényleg szerettem őt, de megcsaltam. Ezért éreztem kellemetlenül magam mellette, hisz tudtam, hogy szörnyű dolgot tettem vele. Bármennyire is sajnálom, tudom hogy ebből már nem lehet újra kapcsolat. Pedig tényleg kedvelem őt még mindig és nekem az is elég lenne, ha barátok maradhatnánk, de a közelében még mindig érzem, hogy nem bocsátott meg. Nem csodálkozok, fordított helyzetben én sem tenném. Viszont ebben az estében látok még esélyt. Lehet ki tudok vele békülni, legalább annyira hogy ismét a barátja lehessek. Kivételesen azt se bánnám, ha elmaradna a szex, pedig már eléggé kanos vagyok. - A humorod is oda lett? - nézek rá felvont szemöldökkel. Nem lesz könnyű menet, ha nem lazít egy kicsit. Úgy látszik, hogy poénnal nem tudom oldani a feszültséget, szóval marad a pia. A teljesen logikus levezetésemmel sikerül egy mosolyt csalnom az arcára. Elég ördögi volt az a mosoly, de legalább felfelé görbül a szája. Ennek örülök és ennek jelet is adok azzal, hogy egy sokat mondó félmosolyra húzódik a szám. A következő megjegyzésére csak megforgatom a szemeimet. Ezt a kurva rendeléses dolgot még biztos meg fogom kapni tőle párszor. Igyekszek kicsit romantikusabbra venni a figurát, de lehet túl nagyot léptem, mert nem ilyen reakcióra számítottam. A következő szavaira meg sóhajtok egyet én is és a kezembe veszek egy pohár bort, majd figyelem ahogy leül az ágyamra. - Nem kell aggódnod. Nem vagyok jó párkapcsolatok terén. Te voltál az utolsó barátnőm. - Nagyon régóta nincs senkim, de már vagyok egy párra. Tényleg kéne ennek a hatalmas villának egy háziasszony. - Bocsánat nem akartam, csak előjöttek az emlékek. Viszont nem mondhatod, hogy az egész hazugság volt. Szerintem voltak szép pillanatok, de tényleg ne a múlton rágódjunk. - rossz ötlet volt tőlem az, hogy a régi szép időkről kezdtem el beszélni. Nála nem ez a nyerő. Akkor van esélyem nála, ha a múltat soha nem hozom szóba és próbálok a jövőre koncentrálni. El kell felejtenünk a történteket. Felvetem az ötletem, hogy mit is csinálhatnánk, de annyira nem nyeri el a tetszését. - Szerintem te pontosan ismered a szexuális vágyaimat. - mondatom érzékien elnyújtom, közben pedig felé lépek, a jobb kezem óvatosan a derekára csúsztatom az arcommal pedig olyan közel hajolok, mint a filmekben amikor a nagy romantikus pillanat van és a főhős megcsókolja élete szerelmét. Viszont én nem csókolom meg, sőt vissza húzom a fejem, de a kezem a derekán hagyom még. - Viszont tudod jól, hogy nekem az nem jó, ha csak én élvezem. Nem akarom, hogy kényszer legyen neked. Ahhoz vagyok hozzászokva, hogy a másik fél is élvezi az együttlétet. Nem érezném jól magam közben, ha azt látnám rajtad, hogy mindjárt elhányod magad vagy valami ilyesmi. - vallom be őszintén és közben a padlót bámulom. Tényleg nagyon kívánom már, de nem minden áron. Lehet ez meglepő információ, de nem csak a farkam irányít.
Kezdőlap
