Amúgy, gyerekkori barátok vagyunk, veled csattant el az első csók, és a többi és a többi. De te nem a filmezéssel akartál foglalkozni, sokkal inkább más világ érdekelt téged. Az állatok, vagy azok megmentése. Sokáig tanultál külföldön, és sokat, hogy végül neves kiképző legyél. Terápiás állatokat képzel ki, rászoruló embereknek. Jól tudod, hogy én is egy ilyen ember vagyok, aki rászorulna egy állat segítségére, de hírből se akarok hallani erről. Elutasítottam, az anyám is próbál rábeszélni erre, te pedig... belementél, abba, hogy visszagyere ide az USA-ba, és részt vegyél egy vacsorán, amiről még nem is tudok. (ha tudnék, el se mennék, nem miattad, de nem szeretem mások közelségét, amióta megjártam a poklot)
Régen kedveltük egymást, kérdés, hogy megvan-e még a szikra? Szerinted megolvasztható az a jégpáncél, amit még a mások serege is alig tudott átütni; a nagy falat Északon? (bár sikerült nekik, kellő kitartással...)

// lehet olyan titkod, ami miatt kénytelen voltál visszajönni az Államokba, menekülsz esetleg valaki, vagy valami elől. (talán a férjed vagy a jegyesed elől, aki túlságosan birtokló, fullasztó?) Ezzel pedig akarva akaratlan engem is belehúzol. Esetleg házas , vagy eljegyzett. Szeretném, ha a megjelenéseddel, kiráznánk Adriant az apátiából, és végre a régi önmaga lehetne. Kérlek olvasd el Adrian et-jét, ha megérkeztél.
Nagyon várlak!//