Részlet az előtörténetemből:
"Szeretem az édesapámat, ezt a tömött bajszú, magas és szálegyenes embert, akinek dörmögő hangja megnyugtató lágysággal ringatott álomba gyerekkoromban."

Mindössze kilenc éves voltam, amikor anya elhagyott bennünket.Már évek óta küzdött alkoholproblémákkal, nem vetette meg a gyengébb nyugtatókat és mellé még egy közepes méretű paranoia is társult.
Mióta csak vissza tudtam emlékezni dolgokra, mindig apu volt velem. Ő hozott és vitt óvodába, később iskolába, megható türelemmel fésülte és olajozta a hajamat, mesét olvasott, vacsorát főzött és megfürdetett. Anya mindeközben önmagát kereste valami olcsó lebujban, de azt hiszem soha nem találta meg.
Apa az önkormányzat építési osztályán dolgozik mint egyszerű hivatalnok, de tisztességesen megfizetik, és a lakást is olcsóbban bérelhetjük emiatt.Még mindig vele élek.
Átlagos, de probléma mentes életet próbált nekem biztosítani,és nem az ő hibája, hogy az engem ért tengernyi traumát képtelen voltam feldolgozni.
Mindig attól rettegek, hogy egy napon majd őt is elveszítem, azt pedig nem tudnám elviselni. Az egyetemi évek alatt kezdődött viharos kapcsolatom Drew-val, amit soha nem nézett jó szemmel, de nem is avatkozott bele. Még akkor is sem, amikor már látható volt, hogy nagy a baj. Hamar a lejtőre kerültem, és éppen úgy mint az anyám az alkoholban kerestem megnyugvást a magam számára. Amikor apa tudomást szerzett róla megpróbált összeszedni, de én hevesen tiltakoztam, nem voltam hajlandó beismerni, hogy idáig süllyedtem. Drew és én akkor már vagy ezredszer szakítottunk és jöttünk össze. Mindig akkor hagyott magamra, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá.
Az első elvonóra apa miatt mentem el. Ő volt az egyetlen aki miatt bármit végigcsináltam volna, aki miatt meg akartam javulni, aki miatt újra a régi mosolygós és kedves kislány akartam lenni.
Nem költöztem el tőle, igaz próbálom számára biztosítani a személyes életteret, hogy neki is meglegyen a magánélete. Soha nem nősült újra, bár voltak nők az életében, talán most is van valakije. Nem tudom.
Munkám lett, biztosan épülő egzisztenciám, és Drew-al is rendeződött valamennyire a kapcsolatom.Úgy tűnt az elvonó után magamhoz térek, ám nemrégiben történt valami ami ismét felborította a törékeny egyensúlyomat, és az alkoholba menekültem megint. Egy páciens a pszichiátriai klinikán, ahol dolgozom, megpróbált megölni engem. A sikertelen merényletet követően azonban eluralkodott rajtam a sötétség és a kétségbeesés. Drew, ahogy inni kezdtem, ismét elhagyott. Apa volt az egyetlen aki továbbra is kitartó türelemmel próbál összeszedni, darabja hullott kis lelkemet egymásba ragasztgatni ismét...én pedig csak miatta akarom végigcsinálni megint a kezeléseket, a terápiát. Abba akarom hagyni az önpusztítást, mert nem akarom, hogy újra azt kelljen mellettem is végigélnie, amit anya mellett már egyszer megtapasztalt.
/Apu neve nem változtatható. A választott avatárhoz azért szeretnék ragaszkodni, mert a leírás alapján szerintem ő illik hozzá a legjobban, de ha van megfelelőbb ajánlatod, úgy szívesen fogadom.Életkorban 50 alá nem szeretnék menni, a realitás talaján maradva. Az, hogy anyával miképpen ismerkedtek meg, hogy milyen a magánélete és hasonlók, a megalkotónak ebben szabad kezet adok. A lényeg: a lányod vagyok, és te vagy az egyetlen mentsváram, téged imádlak a világon mindenkinél jobban, és egyetlen pasas sem fog soha a nyomodba érni.  Várom az én imádott apukámat.    /