A valószínűségszámítás a matematikának az a csodálatos ága, amivel az ember kész boszorkányságokra képes. Na jó, igazából nem, nehogy rögtön elhidd minden szavam, bár ha tekintettel vagyunk arra, hogy jogásznak készülök, így azt is bemagyarázom neked, hogy édesanyád tulajdonképpen egy alakváltó, és ezért nem tudtál róla, mert nem volt akkora mázlid, hogy örököld a mutáns génjeit… érthető, ha mégis komolyan veszed, amit mondok. Én csak élek a lehetőséggel, hogy emlékeztesselek, nem minden igaz, ami hírlik. És mielőtt még folytatnám, halkan megjegyzem, hogy annyit tudok beszélni – a huszonegyedik századi, irreális tini nyálregényektől kezdve (te is ismered azt a forgó tumblr-s kakast, ami a saját tengelye körül forog és azt állítja, i have no regret, ugye? Na, most figyelj… *pörög, pörög, pörög* igen, nyálas, vámpírdrámás kamaszkorom is volt, na), a membrán szó jelentésén keresztül (és most inkább a sejtmembránra gondolok, nem pedig arra, amire Csokonai is), a csillagászaton át (de csak ha nagyon ragaszkodsz hozzá, viszont akkor te regélsz, én meg ámulok és bámulok), a római jogokig bármiről -  hogy te, igen te, aki most szenveded végig ezeket a sorokat, valószínűleg az elkövetkezendő pár másodpercben szépen legörgetsz és megkeresed az életem jelentősebb pillanatait, mielőtt lehetőségem nyílna jól elfárasztani ha ez eddig nem történt meg. De nem baj, így van ez rendjén… azt hiszem. De ha mégsem, akkor hadd térjek vissza a valószínűségszámításhoz kapcsolódó gondolatomra, mielőtt teljesen elkalandozom és elfelejtem, mit is akartam.

Noha szarevő ügyvédnek készülök, megesik, hogy olyan ganajt is le kell nyelnem, amiért nem fizetnek, ilyen az élet, nemde? Ezeket az eseteket más szóval akár hibáknak is lehet nevezni, de ez a szó olyan bántó és klisés, szinte üvölt attól, hogy rajtam múlott a végbemenet, és én csesztem el, mert rosszul döntöttem, maradjunk a másik verziónál. Ha apám, A bíró hallaná, hogy eltitkolnám az igazságot…


Család HA-k:
Amikor a bátyám focistának ment, az emberek két dolgot feltételeztek róla: imádni fogja a férfizuhanyzót, vagy hiányolni fogja onnan az utána kóricáló fruskákat. A közhely, ugyebár. Nos, míg én szarevőnek készülök, addig bátyám szaretetővé vált… gondolom, nem kell magyaráznom, hogy melyik opciót választotta.
HA… nem surrantam volna be apám irodájába, hogy elrejtsem a határidőnaplójába az apák napjára vett képeslapot, valószínűleg sosem tudtam volna meg, hogy szeretőt tart.
HA… apám nem lenne egyszerre szarevő és szaretető, lehet a bátyám is más jellemű lenne.
HA… anyám nem lenne áldozat, valószínűleg a húgom sem tárná szét… a szívébe vezető kaput minden második fiú előtt.
HA… a családom hímnemű egyedei nem lennének akkora f@szarcok, a nők pedig ennyire élettelenek, lehet, jobb döntéseket hoznék. És ha kevesebb hibáikkal rendelkeznének, bizonyára ugyanennyire szeretném őket, mint most.


Én HA-k:
HA… ki tudnám zárni azt a kislányos bizonytalanságot, ami mindennapi társam, feltehetőleg tarolnék, de mindenképp magabiztosabbnak tűnnék.
HA… az arcom idősebbnek festene, minden bizonnyal kevésbé viccesebb lenne, ha káromkodás csúszna ki a számon. Cilla szerint olyan érzéseket ébreszthet az emberekben, mintha egy tíz éves srác tüzet kérne, hogy meggyújtsa a cigarettáját. Nevetséges, nem?
HA… édesanyám nem lenne a legjobb ember a világon, valószínűleg apuci kicsi lánya lennék. Előbb, mint anyucié.
HA… a sors nem úgy kívánta volna, meggyőződésem, hogy nem áztam volna el pont az nap, hogy pont abba a pubba térjek be.


Random HA-k:
HA… létezne a természetes szelekció az embereknél is, a világ egy boldogabb hely lenne.
HA… mindenkinek egyenlő esélyei lennének, nem léteznének ekkora különbségek a társadalmi rétegek között.
HA… az eper zöld lenne, akkor az alma piros.
HA… korán kelsz, fáradságot lelsz, nem pedig aranyat.
HA… elhitted, hogy a valószínűségszámítás a HA-król szól, kimaradtál párszor matekóráról.
Semmi gáz, én is.

A "ha" egyébként nem egy rossz dolog... Hahaha.