hihetetlenül szívós alkat, csökönyösen kitartó
törleszt azért, amit kap, azt adja, amit kap
tervező alkat, kiszámítja a lépéseit, hogyan, milyen úton jut el a céljaihoz
 ambiciózus, ha beledöglik is, akkor is eléri a céljait
pesszimistának látszik, de inkább ez védekezés nála, hogy később pozitív csalódások érhessék
szereti az embereket próbára tenni az élet minden területén
nem túlságosan spontán, szereti megszervezni a programjait, dátumokhoz, időpontokhoz ragaszkodik
nem szereti, ha késik, vagy ha azok késnek, akivel megbeszélt találkozót, ilyenkor türelmetlen, idegeskedő
minimálisan idealista, a józan ész és a realitás uralkodó jellemvonások nála
tárgyilagos, az érzelmek aligha vezérlik a szavait vagy tetteit, még necces helyzetben is megőrzi a hidegvérét
 nem lehet irányítani, ha rá akarnak kényszeríteni valamit, azt annál inkább ellenzi
 becsületes, és béketűrő, de ha valakire haragszik, annak nehezen képes megbocsájtani, már ha képes rá
nem szereti kiadni magát érzelmileg, magában őrlődik, nehezen bízik meg másokban
igényli az egyedüllétet is, olyankor olvasni szokott
nem szereti a hazugságot

vegán - de nem szereti a paradicsomot, a tofut pedig isten átkának tartja
elvált - tiszavirág életű házasság köti Sandrohoz, de... mindig van egy de
retteg a bohócoktól, életében egyszer volt cirkuszban



A laptop képernyőjén az Ő arca nézett végig rajtam mosolyogva. Megnyalta a száját a látványra, mire Maggie sokat mondóan belenézett a tükörbe. Precíz mozdulattal kente fel a rúzst előbb az alsó, majd a felső ajkára. Vérvörös volt, a szájkontúr ceruza bordójához tökéletesen passzolt.
- Miért is csíped ki ennyire magad? - kérdezte a férfi, akiért Meg nem titkoltan odáig volt. Tetőtől talpig. - Ha ott lennék, akkor most letépném rólad - a javaslatra a nő elnevette magát. Hmmm, nem is rossz ötlet, igazán. Már régóta nem skiccelte, mióta is voltak távol egymástól, de idestova hónapok óta nélkülözött mindkét fél. Richard farkát le fogja tépni, ha esetleg másban is járt azóta. A seregben mégis csak több férfi volt, mint nő, és el sem tudta volna képzelni, hogy az eltávokon túl másokkal is összekerült volna a férfi. Azokat meg mindig vele töltötte. Legutóbb nyáron, egészen pontosan 167 nappal ezelőtt.
- Inkább csak húzd le a cipzárt. Túl drága volt ahhoz, hogy tépd az anyagot - harapta be a nő az ajkát egy pillanatra, anélkül, hogy a rúzs nyomai a fogzománcra kerültek volna.
Sokszor fordult már elő, hogy nap közben is akár egy pikánsabb üzenetet küldött Richardnak, aki megveszett módon, ha éppen szabad is volt, akkor egyből hívta. Az időzóna eltolódásra mindketten fittyet hánytak. Talán ezért kellett Maggienak napi három kávé, hogy ébren maradjon sokszor.
- De komolyan, hova mész ilyen ruhában? - érdeklődött a férfi ismét, de Meg megváratta a válasszal. Előbb a rúzs tetejét csúsztatta rá a kis formára, hogy elpakolja azt a tükrös szekrénybe, aztán kidobta a vattapamacsot is, amit a sminkeléshez használt. Felkapta a sarokkádra pakolt laptopot, így Richard egy ideig a melleivel szemezett, ahogy a tűsarkúban kilépett a hálóba, ahol az ágyra rakta le a szeretett férfit. Az internet kapcsolat szakadozni kezdett, sokszor játszották el a "hallasz?" és "most megvagy... oh igen" szavakat, ha épp sykpe-ra adták a fejüket. A tengerentúl kifejezés aligha volt kielégítő. Richardot és őt nem csak egy óceán választotta el, hanem hegyek és völgyek, arab emberekkel és félig háborús övezet is kettejük közt húzódott, mint egy áldozatára váró Kaszás, vagy halál lovasa. Nem mondta ki soha Maggie, de nem akarta koporsóban hazavárni Richardot, és nem akarta a kezébe kapni az amerikai lobogót összehajtva. Nem akarta azt sem, hogy a temetésén lövések dördüljenek el. Elég volt a visszatérő rémálmaiban látni, ahogy a szeretett férfi testét szétrobbantja a bomba, vagy szétszaggatják a húsát a rá zúduló golyózáporok. Néha előfordult az is, hogy a férfi torkát vágták el kegyetlen kíméletességgel. Egyetlen mozdulattal. Mindig zihálva ébredt fel olyankor, mindig felkelt, hogy a konyhában a hűtő ajtaját kinyithassa, és kivehesse a behűtött bort. Az éjszaka közepén, vagy a hajnal első napsugaraiban megfürdőzve. Gyűlölte minden pillanatát, de a bor íze és zamata segített az enyhülésen.
- Üzleti találkozóm lesz egy potenciális ügyféllel. Lehetetlen időpontokat adott meg, amikből választhattam - sóhajtott egyet Maggie, hogy a következő körben az ékszerekhez vándoroljon, mint a jégkorszak elől menekülő kecses gyapjas mamutok. Az apró gyöngymedálos arany nyakláncot kapcsolta fel a nyakába, a fülébe pedig egy aranyozott foglalatos gyöngy fülbevalót csúsztatott be.
- Nem egészséges, hogy még szombaton is dolgozol. Beszélned kellene a főnököddel erről. Állandóan dolgozol, akkor is, ha nem kellene. Mikor pihensz? - ágált az ötlet ellen Richard, de mindketten tudták, hogy a nőt a munka éltette. Ha szabadnapos is volt, akkor sem töltött otthon sok időt. Mindig mennie kellett, csinálni valamit. Csak akkor került ágyba, ha aludni akart, vagy ha Richard éppen harmadjára igényelte a szexet napi szinten. Meg pedig minden ellenkezés nélkül megadta magát a férfi igényeinek és követelésének. Már harmadik éve.
- Majd ha itthon leszel, fogok - válla felett mosolygott hátra a képernyőre, Richardnak pedig el kellett ezt fogadnia. Többet nem tehetett. A nő megfordult, hogy lehajolva a férfi arcát lássa csak. - Mennem kell most. Vigyázz magadra, mert kellesz nekem.. még egy ideig - próbálta visszatartani a nevetését, de a férfi megelőzte. A hallott nevetés végiggurult a gerince mentén, át a fenekén, hogy az ölében landoljon annak hatása. Hamarosan muszáj lesz megint találkozniuk, mert egyre kevésbé bírta már a férfi nélkül és ez a munkájában is kiütközött már. Sokszor vette észre magán, hogy türelmetlenebb, hogy a figyelme elkalandozik és ezzel bevételkiesést fog összehozni a hotelnek, amit nem engedhetett meg magának.
Egy szeretlekkel búcsúztak el ők ketten, hogy Maggie kikapcsolva a gépet felkapja a kulccsal, telefonnal és tárcával megtömött apró táskát is, és már üresen is hagyta a lakást.
Fél órával később csak rá kellett néznie a biztonsági őr #kidobómanusra, aki el is állt az útjából.
- Sandro a VIP páholyban lesz, Miss Greenwood - dörmögte déli akcentussal a fekete, mire Maggie meglapogatta Jerome hátát. A vállait nem érte fel, mert akkora volt, mint egy hegyomlás. És legalább akkora súlya is volt, mint egy jól megtermett orrszarvúnak.
- Köszi, Jerry! Óvatosan a kislányokkal - mosolygott fel a Mr. T-re hajazó, fuxokkal telepakolt pacákra, aki csak biccentett, és ahogy ellépett mellette, biztos volt abban, hogy a kidobó visszavált arra a mogorva, mindent figyelő pacákra, aki szokott lenni az ismeretlenekkel szemben.
Tíz percébe telt a nőnek, hogy átverekedje magát a csontig hatoló, lüktető zenén, át a tömegen, combjához húzva a táskáját, ahogy a lépcsőn lépdelt felfelé, baljával alig érintve a lépcsősor melletti korlátot. A cipőjének koppanásait elnyelte a basszus dübörgése. Futó mosollyal nézett Sandrora, ahogy megpillantotta az ex férjét. Amaz annnyira nem volt vicces kedvében. Az üzlettel nem stimmelt valami?
- Késtél - mondott csak ennyit, a szakálla felett nézve végig a nőn. Maggie erre a pillantásra egykor az eszét vesztette. Most csak szerette volna képen törölni az olaszt.
- Fontosabb dolgom is volt annál, mint hogy ugorjak neked, amikor csak épp csettintesz - a hangjából eltűnt mindenféle kedvesség, ahogy helyet foglalt az ex férjével szemben a kényelmes fotelben. Az ujjai végigcsúsztak a bársony borítású karfákon, miután az ölébe helyezte, a combjaira a táskát. - Miért hívtál? - a nő kék szemei a mélybarna szemeket figyelték.
- Érkezik egy szállítmányom hamarosan. szeretném, ha elintéznéd, hogy gond nélkül átjusson az ellenőrzésen - emelte fel, majd pakolta le a mappát Maggie elé Sandro, mire a nő előredőlve magához húzta azt.
- Tudnom kellene, hogy miről van szó? - nem nyitotta fel a fedlapot. Tudta, hogy telefonszámok lesznek benne, az olaszok részéről legalábbis. Nevekkel, akiket ismert, túlságosan is jól. Pont ezek miatt sürgette meg évekkel ezelőtt a válását. De az olaszok nem engedik el azt, aki tartozik nekik.
- Nem igazán, hogy őszinte legyek veled. Kokain, heroin és kristály - Maggie szemei ebben a pillanatban elkerülték a volt férjének alakját. Nem ez volt az első, hogy az olasz maffiának segített, de tudta jól, hogy miért kellett törlesztenie.
Amikor először és utoljára Olaszországban jártak, "véletlenül" meghalt valaki. Golyó által. A balhét az egyik cosa nostra tag vitte el, holott az, aki akkor meghúzta a ravaszt, az Margaret Gambino volt - a férjezett nevén. Hat évvel ezelőtt.
- Mikorra érkezik a szállítmány? - a nő hangja lemondó volt. Kötelessége volt. És ezzel törlesztette a "háláját" amiatt, hogy megmentették az életét. A nők az olaszoknál fontos részét képezik a családnak. Még akkor is, ha hibáztak. Még akkor is, ha öltek. Még akkor is, ha önvédelem miatt.