- Baszd meg Macauley! -
Mindig is csodáltam Meowt, amiért ilyen férfiasan tud káromkodni. Az agyamban lázasan pörögnek a kerekek, hogy vajon most mit vétettem de arra gyanakodnék, hogy az esti tévézésemben ott felejtettem a tányért a földön. Tehát lehet a villa beleállt a lábába, ami igazából rohadt kellemetlen tud lenni. Mindenesetre úgy teszek, mintha nem hallanám, hogy ontja magából a trágár szavakat, miközben emleget. Nem is vagyok itthon. Tovább bámulom a járókelőket az ablakból, miközben lepöckölöm a parazsat és remélem, hogy az ráhull a pár emelettel alattam álldogáló kopasz csávóra, aki éppen Timest olvas. Majd megérkezik a busz, aminek már négy perce itt kellett volna lennie – ezért majd felhívom a busztársaságot, hogy panaszkodjak. A buszon a Szépség és a szörnyeteg plakátja virít, az egyetlen hiba az egészben, hogy valaki keresztben ráírta Belle arcára, hogy SZŰZKURVA. Azt hiszem ez az a pont, amikor elpöckölöm a cigim a világmindenségbe, becsukom az ablakot és a frottír köntösömben megajándékozom a lakótársaimat a társaságommal – vagyis inkább csak Meowt, Moore nem hiszem, hogy még életképes lenne reggel fél 11-kor.
- Meadow, már megint nem raktál alátétet a kurva bögréd alá – hangtalanul osonok a köntösömhöz pontosan passzoló színben pompázó mamuszomban a konyhapulthoz – Nézd meg, tiszta ragacsos szar az egész pult – felemelem életem egyetlen állandó nőjének bögréjét, hogy megmutassam neki valóban igazam van majd kiveszek egy Budweiseres alátétet lerakom a pultra, majd ráhelyezem a bögrét – Voilá, rooohadt egyszerű – igazából nem tudom minek baszogatom, talán azért mert régen szerettem a Szépség és a szörnyeteget és most nagyon felzaklatott, hogy valaki leszűzkurvázta Bellet. Mindegy.
- Jövőhéten Tiranába kell utaznom, hogy felügyeljem az albánokat meg a lőszereiket, szóval rám ne számíts a bárban. Moore adott már életjelet magáról? Tudod kicsit aggódom, sokkal többet kuksol a szobájában, mint Ő, akit nem nevezünk nevén előtte – megcsóválom a fejem és öntök magamnak egy bögre kávét, majd úgy ahogy vagy – feketén, cukor nélkül – szépen elkezdem kortyolgatni – Lehet pszichopata és majd le kell lőnöm, amikor alszik - természetesen nem bántanám, ha nem muszáj. Sokkal gyorsabban belopta magát a szívembe, azzal a furcsa hallgatásával, mert Moore nem úgy van csendben, mint egy átlagos ember. Néha úgy gondolom, hogy Moore igazából egy robot, aki elraktároz minden egyes szót egy hátsó tárhelyre az agyában. A másik lehetőség, hogy valamikor LSD függő volt és az örök flashben ragadt. Mindenesetre hallgat, te meg alig várod, hogy kinyissa a száját, mert tudod, hogy akkor valami észveszejtően jó ötlettel áll elő.


Hat kerek órával később már valahol Brooklyn egy lepukkant kis kocsmájának még lepukkantabb pincéjében, ahol áporodott sörszag és félhomály uralkodik, unottan fordítgatom a fogpiszkálót a számban miközben a tekintetem le nem veszem a velem szemben ülő Priceról, aki azt hiszi magáról, hogy egy kibaszott kiskirály a kocsmájában.
- Tehát még mindig nem értem, hogy ez itt – mutatóujjammal az asztalon heverő orosz gyártmányú revolver felé bökök – mit keres nálad, amikor én ilyet nem árulok és mivel ugye te – hatásszünet – a kocsmádra esküdöztél, hogy míg élsz csak is kizárólag tőlem veszel fegyvert, ezért ez a kettő nem fér össze – Bugsy, aki a két méter öt centijével simán elmehetne egy NBA játékosnak most idegesen szippant egyet, valószínűleg már a töke tele van az ilyenekkel, mert mindig őt rángatom el ezekre az eseményekre de hát tehetek én arról, hogy sokkal jobban összeszarják magukat az ilyen hitvány férgek, mint Price, ha meglátnak egy tagbaszakadt négert, akinek olyan iszonyatmenő könnycsepp van a szeme alá tetoválva? Nem tehetek róla, Bugsy az én hű ebem, aki még soha nem hagyott cserben egészen azóta, hogy nyolcadikban megtanítottam írni és olvasni.
- Az a kis angol buzi adta a múlt héten, volt egy kis üzletünk és amolyan grátisznak szánta – hazudik, látom rajta mert végigszáguld egy izzadságcsepp a halántékán. Igazából kezdem egy kicsit sajnálni, ahogy ott ül és verejtékezik meg reménykedik, mikor mindannyian – Bugsy, a csapos srác akit Price hozatott le magával meg még James, akinek hiányzik az egyik szeme – tudjuk, hogy mi lesz ennek a vége.
- Először is attól, mert angol még nem biztos, hogy buzi. Másodszor szeretném azt hinni, hogy igazat mondasz, tényleg. De itt mindenki ellened vallott, Price – oldalra billentem a fejem és kiköpöm a fogpiszkálót – Szar ügy. Szóval mivel rossz fiú voltál, most megkapod a büntetésed – amióta Moore olyan zseniálisan megírta azt az algoritmust, hogy minden tökéletesen pörög az interneten és két másodperccel később, hogy a kormány feltesz egy szerződést olcsó fegyverekről vagy lőszerekről, a kis alkalmazás a telefonunkon és a gépeinken már jelzi is, hogy le ne maradjunk róla – nos azóta többet vagyok terepen. Mint például most. Talán, ha a szüleim nem lettek volna heroinfüggők, ha nem kerülök állami gondozásba majd egyik abnormális családból a másikba, akkor nem élvezném, hogy bánthatok másokat. De én élvezem. Nagyon.

Négy órával Price arcának összebarmolása, pár bordájának eltörése és egy csúnya égési sérülés után már a Med’s pultja mögött állok és koktélt keverek egy agyon szolizott, harmincas évei környékén járó plasztik macának. Mint az esetek nagy részében péntek esténként, most is baromi sokan vannak a bárban, egészen huszonéves csitriktől az ötvenes éveik elején járó faszikig, tehát kénytelen voltam beállni segíteni Meownak Moore-ral együtt, aki valahol a raktárban pakolgatja a piákat – mert voltam olyan jószívű, hogy felajánlottam majd szobrozok én a pult mögött, hogy neki ne kelljen emberekkel érintkeznie.
- Szóval, akkor ha itt végzel és a gazdád elenged, akkor megűzhetünk egy bulit…mondjuk a Tunnelben? – semmitmondó pillantással jutalmazom Jim – aki igazából Joshua, csak szerinte Jimnek is lehet becézni – barátomat és komolyan elgondolkozom azon, hogy következőleg rakok egy kis hashajtót a sörébe, akármennyire is haverom.
- Nehéz napom volt, Jim. Minden amire vágyom az egy sör, egy kanapé, Meow lasagneja és egy Lexi Belle pornó – újratöltöm a korsóját és a pultra támaszkodom, nem rakok mégse hashajtót a sörébe, aztán csak azzal a dél-amerikai kiscsajjal basznék ki, aki a mosdókat takarítja és olyan lelkesen dobja el a ruháit, záróra után.
- Jézus Mária, Burgess. Olyan vagy, mint a faszom szüretkor, hová lett a régi cimborám aki egy este alatt több nőt döntött meg, mint amennyi legális lehetne? Adhatok tanácsokat, ha gondolod – a pultra csapja a korsóját, aminek hála kilöttyen egy kis sör is a lapra én meg kurva csúnyán nézek rá, és feltörlöm a sört.
- Pont te akarsz tanácsokat adni Jim? Pont te, akinek kesztyűben verték ki a múltkor? -
- Elmész te a picsába, Burgess -