Az utóbbi pár nap után kell egy kis feltöltődés vagy inkább züllés egy bárban. Nem voltam az elmúlt, körülbelül hat-hét hétben semmi ilyen helyen, egészen mostanáig nem is vitt rá a lélek, hogy idejöjjek. Novemberi hónap számomra nagyon rossz minden évben, vagy legalábbis ez volt a tizenkettedik év, amikor borzalmasnak mondanám. Apa halála a mai napig szívfájdalmat okoz, jól jönnének mindig a viccesen előadott tanácsai vagy a finom ételek, amiket ő készített. Minden odalett akkor. Ma már semmi sem olyan, mint régen volt. Ma este szeretnék kicsit úgy érezni magam, mint mindenki más ebben a bárban, ugyan nem szándékozom hajnalig itt maradni, de egy-két óra bőven belefér. Szerencsére nincs átkozott dohányfüst, a füstszag ugyan végiglengeti azokat a napjaimat, amikor terepre kell mennem, akkor pláne füstöt érzek mindenhol. Amióta beléptem a szórakozóhelyre, nem veszi le rólam egy fickó a szemét, még akkor is érzem a tekintetét rajtam, mikor nem figyelek az asztala felé. Mosolyogtunk egymásra huncutul. Egyenesen a pult felé vettem az irányt, megálltam picit ott, két pultost látok, de egyelőre mindkettő elfoglalt, van időm dönteni, mit is fogok kérni. - Szia! Mit kérsz? - fél percen belül ott termett az egyik srác széles vigyorral, és már rá is kérdezett. - Martini-koktél lesz - én pedig viszonoztam a mosolyát. A kabátomat leveszem, rádobom a szék támlájára, a kicsi válltáskámat pedig felteszem a pultra, hogy rálássak, nem szeretném szem elől téveszteni, mert elég gáz lenne, ha valaki elcsenné a táskámat. Megkaptam az áhított koktélomat, én pedig hallgattam a zenét, ami szólt, szeretem nagyon, egy picit talán még a lábaimat is ritmusra mozgatom. Egyszer csak a szemem sarkából látom, ahogyan közelít az a férfi, aki azóta bámul, hogy megérkeztem. Egyszerű magányos férfi, nyomulós gazfickó vagy jóképű sorozatgyilkos lehet ő? Eszement gondolataimat elűzöm, és mire odaér, beszambázik mellém, remélem, hogy csak italt fog kérni, nem pedig hozzám dumálni. - Helló. George vagyok. Te? - ó, ne, ezt ne, ezt ne... - Egyedül vagy? Tudsz angolul? - nem hagy igazából szóhoz jutni, de nem is nagyon szeretném, ha itt maradna, ezért nem is akarok visszaszólni. - Gyere táncolni! - lágyan érinti meg kezemet először, aztán picit erősebben megfogja, hogy magával húz a táncparkett felé. - Nem ismerkedni vagyok itt, George, és szállj le rólam, a kezemet meg engedd el - szólítottam fel őt, de nem bunkón, hanem tök normálisan, viszont úgy látom, nem akar még mindig lekopni innen.
Kezdőlap
