Cher & Marco

Maybe I don't realize the power he has...

- Hé Tony, itt van egy hely... azt hiszem itt. Ja, erre lesz. Menjünk oda, meg kellene néznem milyen?! Jó híre van, biztos fasza a buli, nézzünk már be, aztán maximum majd tovább megyünk. – szólok a haverom után, mikor észreveszem, hogy Queensnél járunk már. Mikor tegnapelőtt az a Pablo vagy kicsoda hazavitt, figyeltem az utat. Nem árt ugyebár, ha majd ide be kell járnom dolgozni. Még mindig emésztem ezt az információt és próbálom összerakni magamban a napokat, hogy mégis hogy a picsába fogom ezt kivitelezni, dehát majd csak összeáll ez valahogy.
- Jól van, csak gyere, ezt szívd fel – mondja, amire gondolkodás nélkül meg is fordulok és elveszem tőle a kártyát, amin már szépen csíkba van szedve a por, így csak annyi a dolgom, hogy egy jó nagyot szippantsak. Visszaadom a plasztikkártyát, megtörlöm az orrom, aztán hangos kopogással indulok meg előre a többiekkel együtt.
Öt perc séta után már meg is látom a vöröslő Inferno feliratot. Annyira találó... Kíváncsi vagyok, milyen bulik vannak itt. Remélem nem túl felejthetetlenek, mert akkor nem sokáig leszek képes bent maradni a pult mögött. Vagyis nyilván kénytelen leszek, de azért nem árt felmérni a terepet, én azt mondom. Még csak éjfél körül van, de már most nagy a tömeg, ahogy belépek, megcsap az alkoholszag és a meleg. Huh, itt hamar meg fog ütni az alkohol meg a drog is, az biztos.
Rögtön a pultot célozzuk meg, és kikérünk rögtön egy üveg vodkát, na meg egy pár üveg narancslevet, hogy legyen mivel leöblíteni a keserű ízt. Aztán rögtön be is vágódunk az egyik sarokba a kanapékhoz és pár körös koccintással, öten el is fogyasztjuk annak az üvegnek a tartalmát. Félúton már hallom a szívem egyenletes dobolását a fülemben és mindenkiből legalább hármat látok.

Az általam érzett következő pillanatban pedig már a táncoló tömeg közepén vagyunk és csak a zene dübörgését hallom. Csak most veszem észre, hogy Tony ajkai a nyakam környékén járnak, amire egy széles mosoly kíséretében elfordulok és kijjebb táncolok a tömegből. Itt baromi meleg van úgy érzem, és most egyébként sincs kedvem hozzá. A múltkori szex is katasztrofális volt vele, pedig jól néz ki, de hát ha az ágyban nagy nulla, mit kezdjek vele?! Miután sikeresen félrelöktem az embereket és kiérek a nagytömegből, ahol végre tudok venni egy kurva nagy levegőt, máris jobban érzem magam. Aztán mivel egy rohadt jó zene jön, rögtön újra mozdul a testem a ritmusra és lehunyt szemmel követem az ütemet. Mire aztán kinyitom a szemem és körbe pillantok, megakad a szemem, Marcon. Oh, mint egy ártatlan iszogató ember a haverjaival. Elegánsabb kivitelben. Oldalra billentett fejjel nézek rá pár pillanatig, valószínűleg még nem vett észre, és talán jobb is lenne, ha elvegyülnék a tömegben, mert eléggé határozott egy fickó és nem akarom, hogy emiatt még kitalálja, nem áll az alkunk. Ugyan, csak egy ártatlan buliba jöttem, ebben semmi nincs. Szóval arra a következtetésre jutok, hogy nem baj, ha észrevesz, de ennek ellenére, lassú léptekkel indulok meg felé. Hátra dobom a nyakamból a hajam, megigazítom a ruhám magamon, majd megállok vele szemben a társasága háta mögött. Így már egész biztos, a látóterébe csöppentem, szóval hamar észre fog venni, de én egy ideig úgy csinálok, mint aki nem is látta. Csak táncolok, meglehetősen lassan és elnyújtott mozdulatokkal, ugyanis épp a Skin című szám indul. Mit ad isten...
- I got a secret so I’ma drop em to the floor, oh – énekelgetem a szöveget, ahogy összetalálkozik a tekintetem az övével. Ajkaim széles mosolyra húzódnak, és mint aki megkattant –mert normális ember ugyebár nem csinál ilyet a leendő főnökével-, lassú léptekkel környékezem meg, s mikor elsétálok előtte végig húzom a mutatóujjam a mellkasán. Fellépek az alacsonyabb asztalra, lábammal lesöpröm onnan a két whiskys poharat és folytatom, amit az előbb elkezdtem. Egy percig teljesen ki is zárom a külvilágot, ami ilyen állapotban nem is olyan nehéz, de néha-néha felpillantok rá, aztán hogy a barátai ne érezzék magukat annyira kívülállóknak, le is lépek az asztalról és háttal az egyiknek hullámzok egyet le, majd fel, miközben folyamatosan Marcot kémlelem. Két napja is ilyen jól nézett ki vajon?!

do you wanna play with me, honey?

Cherry & Marco

Már este tizenegykor lehet tudni, hogy remek napot fogunk ma zárni, hiszen rengetegen vannak, ami nem jelent mást, mint azt, hogy a sok-sok pénz az én zsebembe fog vándorolni. Nem azért, hogy fényezzem magam, de tény, hogy remek ötlet volt részemről a klub megnyitása, mert így egyrészt van hol mosni a piszkos pénzt, másrészt pedig még hasznot is hoz a hely. Hiába kellett az egész épületet rendbe hozatnom és berendeztetnem, akkor is megérte, mert már régen visszahozta azt a pénzt. Sőt. A fiatalok szerencsére ide szoktak hozzánk. A gazdag kölkök alig várják, hogy beléphessenek az ajtón és átadhassák magukat a zene és a party drogok egyvelegének, nem beszélve a VIP vendégekről, akik szintén kezdik megkedvelni a helyet.
Nem szokott nehezemre esni elvegyülni a vendégek között, hiszen én sem vagyok hatvan éves, hogy ne akarjak bulizni vagy esetleg zavarjon a hangos zene. Imádom a jó partykat, még akkor is, ha a mai tizen-huszonévesek viselkedése számomra már nevetséges, mert mindig akadnak horgomra való hölgyemények, akik amint megtudják, hogy én vagyok a tulaj, máris tárják szét előttem formás lábaikat.
A ma estét viszont, pár olyan emberrel töltöm, akiket már-már barátaimnak nevezhetek, tekintve, hogy hasonló körökben mozgunk és többször bizonyították már, hogy megbízhatóak. Az apám az ilyeneket mindig családtagként kezelte, de bennem már nem maradt meg ennyire ez az olasz maffiás hozzáállás, viszont meghálálom, ha valaki kitart mellettem.
-Gyerünk már, Pablo! Szórakozz kicsit! A pultnál mindig ücsörög egy-két finom negyvenes, akik alig várják, hogy megvigasztalja őket valaki. Vesd be magad!- csapok a jó barátom vállára nevetve, miközben tanácstalanul nézek a másik két haveromra. Elképesztő, mennyire nem tudja elengedni magát ez a lökött ember, holott soha nem kértem tőle, hogy 0/24-be sas szemmel őrizzen engem vagy a klubbomat, ő mégis ezt csinálja. Néha megrémülök, hogy vagy nem igényel alvást, vagy esetleg robot.
-Igyekszem, de tudod, ez már nem az én világom. Hallgasd ezt a zenét... borzalmas.- forgatja a szemét miután egy pillanatig fülel, én pedig a fejemet csóválom. Tény, hogy ezek a modern DJ-k meg a zenéik néha kiborítóak, de nem is a zenét kell figyelni. Inkább a csinos miniszoknyás lányokat, akik úgy ringatják a csípőjüket, hogy egy vérbeli hastáncos is megirigyelhetné. Ha nem is nekünk termett némelyik, hiszen hiába, hogy 21 év alattiak nem léphetnek be -és erre szigorúan ügyelünk is-, a kamu személyik ellen akkor sem tudunk mit tenni, tehát a jelenlévőkkel nem tanácsos kikezdeni. Gáz lehet, mikor az ember fia azon bukik el, hogy megfektet egy csinos tinit, mert bár személy szerint én nem vagyok oda értünk -jobb szeretem, ha valaki tapasztalt-, azért van, hogy meg tudják vezetni az embert, szóval vigyáznunk kell nekünk, szegény férfiaknak.
Finom eleganciával dőlök hátra, miközben a két haverom és Pablo azon kezdenek vitatkozni, vajon melyik évjáratú csajok a legjobbak, de az én figyelmemet valami teljesen más dolog köti most le. Ismerős idomokat vélek felfedezni mögöttük, látványosan táncolgatva, lágyan mozgatva csípőjét és finoman riszálva formás fenekét. Esküszöm, már a hátsójáról meg tudnám ismerni, de pár mozdulatnál az arca is láthatóvá válik, ami először szinte sokkol.
-Ejnye Cherry...- jegyzem meg halkan, inkább csak magamnak, miközben mosolyogva oldalra biccentem kissé a fejem és nem rejtem véka alá egy pillanatra sem, hogy tetszik, amit látok. Alaposan végig mérem tetőtől talpig, miközben emlékeztetem magam arra, hogy ez a nőszemély egy bajkeverő, idegesítő, makacs fruska, akinek az apja simán letépné a tökömet, ha csak sejtené, hogy miféle gondolatok fordulnak most meg a fejemben.
Fa arccal figyelem, ahogy ajkaival megformálja az éppen hallható zene szövegét, majd összeakad pillantásunk, de én igyekszem inkább a rosszallásomat üzenni neki, mint azt, hogy legszívesebben most azonnal letépném róla azt a falatnyi ruhát, természetesen odafent, ahol senki nem láthatna minket. Mi a franc ütött ebbe a lányba, hogy nem elég, hogy ide jön bulizni, de még incselkedik is velem? Fogalma sincs, mennyire veszélyes játékot játszik.
Ahogy közelebb sétál és végig húzza ujját mellkasomon, kedvem támadna elkapni a csuklóját és eltüntetni innen, de úgy döntök, hogy inkább kivárom a műsor végét. Amúgy is szó volt egy táncról, tehát vehetjük úgy is, hogy most bizonyít. Kényelmesen hátradőlök, könyökömmel a bőrfotel karfájára támaszkodom, egyik lábam pedig lazán átvetem a másikon, úgy lesem tovább. Könyöklő kezem mutatóujját halántékomhoz teszem, míg hüvelykujjammal megtámasztom államat, és teljesen nyugodtan nézem a leányzót. Legalábbis igyekszem póker arcot vágni, mert valójában kezdem meglehetősen kényelmetlennek érezni a nadrágomat és azon töprengek, hogy minek köszönhetően szemezget velem ilyen bátran. Legutóbb azt hittem, sikerült vele megértetnem, hogy nem ártana kicsit félnie tőlem, de úgy látom, nem igazán értem el a célom. Pofátlanul flörtöl velem és próbál beindítani, de mindez egyáltalán nem zavar. Vissza tudom én fogni magam. Egyedül akkor borul el az agyam, amikor Jonathanhez kezd dörgölőzni, mint egy macska, ami alig várja, hogy valamelyik kandúr neki essen. Dühös pillantással karöltve pattanok fel a helyemről, majd megragadom a karját és finoman odébb húzom onnan.
-Elég lesz Cherry. Remélem, kiszórakoztad magad...- kérdezem a megszokott nyugodt stílusomban, mintha nem kúrt volna fel egyébként elég alaposan, majd ahogy észre veszem, mekkorák a pupillái, megfogom az állát, úgy veszem alaposabban szemügyre.
-Nem sokáig fogtad vissza magad. Esetleg rád szakadt egy bank és ki tudod fizetni a tartozásod is, hogy ennyire bulizgatsz?- villantom rá a legridegebb mosolyomat, majd eleresztem az állát és látványosan végig pillantok rajta. Basszus, ha csak eszembe jut, ahogy az imént táncolt... még, hogy neki ez nem menne! Frászt ne menne! Csak épp most, hogy láttam a műsort, jobb szeretném, ha egyedül én csorgathatnám a nyálam. Nem akarom, hogy ilyesmit csináljon, mert még a végén nem csak drogos lesz, de még prostinak is beáll vagy fene tudja, mikre képes ez a csaj és a végén hallgathatom Juliantől, hogy csak rontottam a helyzeten.
-Na jó. Gyere, felmegyünk az irodába.- sóhajtok egyet, miközben finoman a lépcső felé kezdem terelgetni, melynek az elejétől el is veszem a bársony kötelet, szabad utat adva ezzel a formás fenekének, hogy előttem tipegjen. Nagyon ajánlom neki, hogy ne kezdjen ellenkezni, mert cseppet sem fog meghatni, ha jelenetet kell rendeznem.

Cher & Marco

Maybe I don't realize the power he has...

Nem gondoltam, hogy ma az Infernoban fogok kikötni, de ha már erre vitt az utam, hát legyen, nemde? Na de azt, hogy majd összefutok Marcoval itt a kurva sok ember között, azt nem gondoltam, ahogy azt sem, hogy majd elszáll az agyam és gondolkodás nélkül kezdek el vele flörtölni. A mosolya megint ott figyel az arcán, amit nem annyira tudok mire vélni ismét. Hogy tetszik-e neki, amit lát vagy csak ezzel próbálja leplezni azt, hogy most kihúztam a gyufát, azt csak a jóisten tudja. Ahogy közelebb sétálok és tovább húzom az agyát, valami mást látok megvillanni a tekintetében, de már az is lehet, hogy csak a szer hatására képzelődöm össze-vissza. Végtére is, itt a tánca, amit a múltkor akart. Ezt be is tudhatjuk annak. Még jó, hogy akkor nem ittam olyan végzetesen sokat, mert akkor lehet, hogy egy gyönyörű öltáncot nyomtam volna le neki. Persze ő biztos nem bánta volna. Most valószínűleg nem érti a szituációt, hogy miért vagyok ennyire bátor, de azt sem tudja, hogy bennem van pár kör vodka meg más is, így nem nehéz merésznek lenni. Pedig tudom, mekkora hatalom van a kezében, és mekkora előnye van velem szemben, de most nem érdekel. Lehet, hogy holnap majd megbánom, de mindig a Carpe diem-et vallottam.
Mikor lelépek az asztalról és a vele szemben ülőnek lejtek egyet, látom, ahogy mozdul és erre mosolyra görbül a szám. Nem tudom, hogy most azért rángat el innen, mert nem tetszik neki, hogy a műsor pár pillanatig nem neki szólt, vagy más okból kifolyólag.
Mikor arrébb húz és beszélni kezd hozzám, felpillantok rá, de a tekintetem hamar megállapodik az ajkain, amik most annyira kibaszottul vonzóan mozognak lasssssssan, hm.
- Remélem, hogy még tartogat valami szórakoztatót az éjszaka – mosolygok, majd megnyalom az ajkam és felpillantok egyenesen a szemébe. Megforgatom a szemem, amikor elkezd számon kérni, de azért kicsit megtorpanok, mikor megérzem a kezét az államnál.
- Jaj, ugyan már. A nőket általában meghívják az ilyen helyeken, tudod... egy fityinget sem kell fizetnem – vonok vállat, hiszen tényleg így van, az előbb sem én álltam a kört. Egyiket sem. – Nem akarod követni a gavallérok példáját? – nevetek fel halkan ahogy oldalra biccentem a fejem és az egyik lábamra helyezem a súlyom, úgy pillantok én is végig rajta, ahogy az imént ő is rajtam.
- Mellesleg nem vagy az apám Marco, hogy megmondd, mit csináljak – jegyzem meg ezt komoly hangnemben felé. – Szerencsére – teszem ezt még hozzá egy halvány mosollyal. – A munkába lépésem pedig azt hiszem, majd holnaputántól érvényes, nem? – érdeklődöm még mindig mosolyogva. Jó a kedvem, most nekem sem akar lehervadni az arcomról a vigyor, így nem ellenkezem egy percig sem, mikor az iroda felé terel. Nyilvánvaló azért megyünk az irodába, hogy elpapolja nekem, hogy jobb lenne, ha befejezném ezt a viselkedést, mert ez nem „úrilányhoz méltó”. Csakhogy én nem vágyom erre a kioktatásra.
Előre megyek és feltipegek a lépcsőn, félúton viszont lekapom a magas sarkút, mert már kezd kicsit kényelmetlenné válni, így sokkal jobban érzem magam. Habár most érdekes módon, tudok egyenesen menni, ami eléggé meglepő ilyen állapotban.
Felérve pedig rögtön megfordulok, hogy vele szembe kerüljek, majd onnan hátrálok pár lépést, de nem engedem el a tekintetét.
- Nos, Mr. Berlasconi? – vonom fel a szemöldököm kérdőn, ahogy lassan formálom a szavakat. Ajaj. Cher, jobb lesz abbahagyni, mielőtt még tényleg bajt hozol a hülye fejedre. – És most mi jön? – érdeklődöm, habár mint ahogy említettem, sajnos sejtem, mi lesz a következő öt percben. – Essünk túl rajta. De azért azt hadd mondjam el, hogy nincs jogod ahhoz, hogy bármiért is mérges legyél, szóval ezt a részt akár át is ugorhatjuk. – Sokkal inkább foglalatoskodnék mással, azt viszont nem tudom, hogy ő mire gondol, mert ez a kibaszott mosoly az arcán olyan pókerarcként funkcionál, hogy nem látok bele a fejébe...

do you wanna play with me, honey?

Cherry & Marco

Nem bírom nézni, ahogy ott táncikál a haveromnak. Egyszerűen nem akarom látni, ahogy úgy csavargatja a csípőjét, mintha valami hivatásos táncosnő lenne innen a klubból, mert... fogalmam sincs, hogy miért. Lehet, hogy ez is a hülye egóm miatt van, hogy sokkal jobban tetszene, ha egyedül nekem táncikálna ilyen iszonyat szexin, vagy csak nem tetszik, hogy ilyen könnyelműen viselkedik. Mintha simán el lehetne vinni pár dolcsiért.
Végül nem tehetek mást. Vagy idegbajt kapok, vagy elviszem onnan a tömegből, szóval végül úgy döntök, hogy jobb, ha felmegyünk az irodába. De basszus... mikor beszélek hozzá, mást se csinál, csak a számat figyeli, ami miatt megfordul a fejemben egy pillanatra, hogy olyasmit csinálok, amit nem kellene, de végül össze szedem magam.
-Attól függ, hogy számodra mi a szórakoztató...- jegyzem meg a szokásos semleges vigyorommal, hiszen kérdéses, hogy drogozni szeretne-e még, inni avagy szexelni egy idegennel, mert ezen a helyen bármelyik előfordulhat, attól függően, hogy mire vágyik az ember. Talán, épp ezért akarom innen elrángatni, mert még valami hülyeséget csinál, ami miatt veszélybe kerül az egyezségünk. Mondjuk felcsináltatja magát teljesen szétcsúszva. Na jó, legalább magamnak ne hazudjak már. Szarok én az üzletre...ez inkább arról szól, hogy most már a tulajdonomnak tekintem, ezáltal felelős is vagyok érte, tehát ne csináljon már magából hülyét itt, a saját klubbomban.
-Szeretnéd, ha gavallér lennék?- vonom fel a szemöldököm a megjegyzése hallatán, de természetesen a szokásos vigyorom ott virít az arcomon. Tudnék én gavallér lenni, ha nagyon akarnám, de nem akarok. Ettől függetlenül kirángatom ebből az egyébként nevetséges helyzetből, és inkább felsegítem az irodámba. Közbe persze jön a hiszti, hogy én ne mondjam meg mit csináljon és különben se vagyok az apja -szerencsére?-, tehát ne dumáljak bele.
-Tévedsz édesem. Hiába, hogy még nem vagyok a főnököd, attól még az adósom vagy, tehát igenis érdekem, hogy ne tégy kárt magadban, ne csináltasd fel magad és hasonlók, úgyhogy ez a befektetésem része, hogy vigyázzak rád.- világosítom fel, ha már ilyen gőgösen nekem áll, miközben finoman felfelé terelgetem. Teszek én rá, hogy ő mit akar vagy mit nem. Láthattuk már, hogy mi van abból, ha megy a saját feje után és az nem vezet semmi jóra. Az a mázlija, hogy nekem tartozik én pedig még elég normális maffiózó vagyok. Mégis, mit gondol ez a nőszemély?
Ez jár a fejemben akkor is, amikor az irodába lépünk, ő pedig ahelyett, hogy összehúzná magát valamelyik sarokban, amiért kihúzta a gyufát, még neki áll incselkedni velem. Nem tehetek róla, férfi ember vagyok. Meglehetősen izgatóan hat rám, ahogy Mr. Berlasconinak nevez és közli, hogy ugorjuk át az unalmas részeket. Esküszöm, szívesen átugranám. Naná, hogy inkább kapnám az ölembe, pakolnám fel az asztalomra és döngetném meg ott, mint, hogy osszam neki itt az észt, de ez nem a megfelelő alkalom. Egyrészt nagyon nincs képben, másrészt kétlem, hogy az apja vállon veregetne.
Helyette inkább töltök magunknak egy-egy pohár whiskyt, majd az egyiket a kezébe nyomom és leülök a kis fotelomba, onnan méregetem a jól megszokott mosolyommal a képemen.
-Ha ennyire tudod, hogy mitől leszek mérges, akkor miért ellenkezel mégis? Szerinted, ezek után mi lesz, amikor majd beállsz a pultba? Mindenki rád fog mászni, mivel nem sokkal előtte itt riszáltad magad egy falatnyi ruhában.- pillantok végig rajta, miközben kezemmel is jelzem, miről is beszélek. Arról a rohadt ruháról, ami azt üvölti, hogy "gyere, simán megkaphatsz a mosdóban vagy akárhol".
-De oké. Ha ezt akarod... nem kell pultoznod. Amilyen simán lejtetted most a táncot úgy döntöttem, hogy mehetsz a rúdra. Ott fogsz dolgozni. Riszálhatod majd magad egy szál semmiben és, mivel ott több pénz jár, gyorsabban le tudhatod a tartozásod. Drogot viszont nem kapsz.- emelem fel az ujjam figyelmeztetően, hiszen az úgy túl könnyű lenne. Szenvedjen csak, kínlódjon tök tisztán, akkor majd talán elgondolkozik azon, mit szokott művelni betépve.
-Ha egyszer is észre veszem rajtad, hogy cuccoztál meló előtt, lőttek az egyezségünknek és hidd el, nem akarsz velem ujjat húzni, mert akkor elbúcsúzhatsz a munkádtól, a lakásodtól, mindentől...- mondom immár mindenféle mosoly nélkül, teljesen komolyan. Ha ő mindenféle pasiknak akarja riszálni magát, mint az imént a haveromnak, lelke rajta. Utána viszont, nekem ne sírjon.
-Szóval? Akarsz többet keresni?- kérdezem ismét azzal a sunyi, számító vigyorral a képemen. Ha ő aljaskodni akar azzal, hogy ott tekergeti a csípőjét előttem a haveromnak, hát hajrá. Neki nehezebb lesz a játék, ha játszani akar.

Cher & Marco

Maybe I don't realize the power he has...

Meg kell hagynom, nagyon is tetszik, hogy Marco leállít. Nem is tudom megmagyarázni, pontosan miért, de valószínű, hogy a határozottsága az, ami egy kicsit elszédít. Meg az, hogy nagyon tudja, mit akar, de azért el lehet bizonytalanítani kicsit, azt már észrevettem.
- Tulajdonképp sok minden – jegyzem meg, de az arcomon láthatja a hamis vigyoromból, hogy most épp egy valamire célzok. Észre sem veszem, mennyire aljas módon flörtölök vele, pedig valahol tudat alatt tisztában vagyok vele, hogy nagyon nem kéne. Keresnem kéne valaki mást, akin most kiélhetem ezeket a hajlamaimat, csak az a baj, hogy szeretek veszélyes vizeken evezni. Mindig vonzott a tiltott gyümölcs.
A kérdésére már csak vállat vonok. Mindegy nekem, hogy gavallér e vagy sem, de egy ital most már jól esne, mert kezdek szomjazni. Mielőtt elindulnánk az irodába, azért elmondom neki, hogy én hogy vélekedek erről az egész helyzetről.
- Akkor ezentúl saját testőröm is van? – szűröm le a lényeget, ami jelen helyzetben lejön az egész mondandójából. – Bár igazad van, ha nem ráncigálsz el onnan, a barátod már lehet az ölébe ültetett volna – mosolyodom el, miközben ellesek a válla felett, majd visszapillantok rá, aztán ahogy megérzem a derekamnál a kezét, el is indulok az iroda felé. Tulajdonképpen egész nagy szerencsém van. Nem minden drogost sodor össze a sors ilyen rendes emberrel, hogy nem veret agyon az első körben vagy bármi hasonló nyalánkságok. Talán nem kellene rángatnom az oroszlán bajszát, mielőtt még eljátszom ezt a kis előnyt is.
Felérve az irodába elmondom neki, hogy nem annyira szeretnék kioktatást, de ha kell, legyünk túl rajta hamar. Már annyi ilyen helyzetben voltam, hogy körülbelül az egyik fülemen megy be, a másik pedig ki.
A whiskyt viszont szívesen veszem, így nem vagyok rest elvenni tőle és egy aprót kortyolni belőle.
- Szeretek pengeélen táncolni – mosolyodom el miközben leheveredek a hatalmas bőrkanapéra vele szemben, keresztezve a lábaimat. – Jaj, ne aggódj már, simán lerázom a nyomorultakat – kacsintok rá. Tényleg. Annyi ilyen helyzetben voltam már, hogy meg sem tudom számolni, és még egyszer sem volt olyan, hogy ne tudtam volna lekoptatni bármelyik pasit. Mikor belekezd a mondatba, oldalra döntöm a fejem és kíváncsian várom, hogy most mégis mivel fog előállni.  
- Akkor ezek szerint mégis van hozzá némi tehetségem – viccelődöm kicsit. Már ha az ilyesmit lehet annak nevezni. Komolyan megfordul a fejemben, hogy erre az ajánlatra igent mondok. Most mi van némi táncikálásban? Szerintem az égvilágon semmi. És még elérhetetlenebb távolságban is leszek, mint lent a pultnál. Hm. Elgondolkodtató. Újabbat kortyolok a whiskybe, aztán hátra vetem a fejem a kanapé karfájához és a plafont bámulom.
- Jól van, nem fogok... cuccozni – élek a szóhasználatával, amikor oldalra nézek, és észreveszem, hogy most nincs ott a mosoly sem az arcán. Ilyenkor tudom, hogy kurva komolyan beszél. Már csak azt nem tudom, hogy ezt mégis hogy fogom kivitelezni, mert még mielőtt bemegyek a Generalba, csak-csak meg tudom állni, de a munkaidő végére már üvölt a szervezetem egy kis drogért, amit otthon persze meg is kap. Így viszont, hogy nem haza, hanem ide kell majd jönnöm, már egy kicsit komplikáltabb a dolog.
- Tudod mit? Akarok – vágom rá hirtelen mindenféle gondolkodás nélkül, majd rápillantok. – És majd onnan is le fogsz szedni? A rúdról? – kérdezem felvonva a szemöldököm, mert ha az előbb elráncigált a barátjától, nem tudom, miben lesz más majd, ha ott fent táncolok. Valami azt súgja, hogy az volt a baja, hogy nem neki, hanem a havernak táncikáltam, de aztán fene se tudja. De ha mégis ez, akkor majd hogy fogja azt elnézni, hogy a rúd körül pörgök több száz embernek? – Legalább hamar szabadulok innen – veszem fel én is a mosolyt az arcomra, ahogy felülök, de ekkor sikeresen magamra löttyintem a whisky nagy részét.
- Döntsd el te, melyiket csináljam – vonok vállat. Nekem mindegy. – Végtére is, te vagy a főnök – jelentem ki még mindig nem törődöm hangon. Ha azt akarja, hogy táncoljak, akkor legyen. Holnap mondjuk valószínűleg emlékezni se fogok erre a beszélgetésre, és meglepetésként fog érni, ha kijelenti, hogy akkor vár majd a rúdhoz... a

do you wanna play with me, honey?

Cherry & Marco

Legyek olyan, mint egy testőr? Dehogy. Nem akarok én valami védelmező szőke henci lenni, de valahogy az sem tetszene, ha Cherryke itt riszálná magát mindenkinek. Nem tudom megmagyarázni, miért. Talán, ki akarom sajátítani? Meg lehet. Vagy, csak szimplán nem akarok belegondolni se abba, hogy Julian lányát itt döngöli valaki a szomszéd szobában? Nem. Nem Julian zavar a képben, ennyi biztos.
-Szimplán csak nem azért vagy itt, hogy prosti legyen belőled de, ha úgy érzed, hogy úgy gyorsabban meg tudod keresni a pénzemet, hát rajta.- emelem fel két kezem jelezve, hogy az bizony nem az én döntésem, hiszen keresheti ő úgy is a kenyerét. Oké, ez most elég sértő lehetett, de gondolom úgyse fog holnap semmire sem emlékezni. Ahhoz túlságosan szét van csapva és, bár megfordul a fejemben, hogy vissza is élhetnék a helyzettel, nem teszem. Annyira még én se vagyok gerinctelen.
-Ja persze. Akkor is ezt mondd, amikor majd azon kapod magad, hogy egy ürge akaratodon kívül élvezkedik rajtad. Szét vagy teljesen esve, Cherry...- sóhajtok lemondóan, ahogy végig pillantok rajta. Azt hittem, ha adok neki egy esélyt, majd megbecsüli és, talán komolyan is veszi az egészet, de úgy tűnik, hogy tévedtem. Manapság nem szokás meghálálni egy szívességet és nem divat összeszedni magunkat. Akkor mégis miért akarok én segíteni ennek a nőszemélynek?
-Azt azért nem mondanám, de ellötyöghetnél simán az egyik rúdon.- vonok vállat mosolyogva, de tudom jól, hogy ezt csak most veszi ilyen lazán. Ha józan lenne, tiszta lenne, frászt is kapna, ha arról lenne szó, hogy táncolnia kell de oké. Azt hiszem, jó poén lenne látni az arcát, mikor első este megjelenik majd itt, Cassie pedig a kezébe nyom egy fehérneműt, hogy "ez a munkaruhád". Biztos halálra röhögném magam az arcát látva, szóval nem lenne bölcs dolog kihagyni ezt a lehetőséget. Laza a kislány. Keménynek mutatja magát, mintha semmi sem érdekelné, de tudom, hogy ez nem így van. Színészkedik és ebben most segítségére van a drog is. Az a rohadt drog.
- Nem fogsz cuccozni? Te? Na ne nevettess. Megmozdulni is képtelen lennél anélkül, hogy felszívnál egy utcát...- nevetem el magam, de ez nem egy őszinte nevetés. Inkább csak kínomba röhögök, mert számomra szánalmas, mikor valaki képtelen a drog, az én drogom nélkül élni. Sosem értettem, hogy lehet függővé válni, de láttam már olyat, akit ez teljesen tönkre tett. Bizonyára ki kellene próbálnom ahhoz, hogy teljesen megértsem, de kössz, inkább kihagyom. Épp elég nekem ezeket a naiv szerencsétleneket látni.
-Dehogy foglak. Ha azt választod, akkor legyen az. Most egyszerűen csak meg akartalak óvni attól, hogy munka után másnap majd, ha vissza próbálsz emlékezni az előző estére, olyasmi jusson eszedbe, ami miatt majd szégyelled magad. De felőlem azt csinálsz, amit akarsz, Cherry. Ha táncolni akarsz, lelked rajta. Inkább leülök majd az első sorba és élvezkedek.- kúszik arcomra perverz vigyor, holott legbelül tajtékzok. Nem akarom látni, hogy egy szál semmiben ott riszálja magát, mert ahhoz túl jó falat. Azt akarom, hogy nekem illegesse magát. Hogy alattam legyen, ne más alatt, de úgy tűnik, hogy a kicsike nem bír a vérével. Talán, tényleg túl sokat képzeltem róla. Nem más ő, mint egy olcsó kis nőcske, aki bármit képes megtenni azért, hogy a napi adagja meglegyen.
Végül rám bízza a döntést én pedig elgondolkozok a válaszon. Hogy az időt húzzam, lehúzom a whiskym maradékát és felállok a fotelomból. Próbálom nem kimutatni, mennyire idegesít ez a kis liba, de valójában már most az agyamra megy. Szemtelen, tiszteletlen, pimasz és ez az a kombó, amit nehezen tudok elviselni, ugyanakkor rohadtul imponál is nekem. Megszoktam, hogy mindenki összehúzza magát már a nevem hallatán is, de ő nem. Nem akar behódolni, nem akar tiszteletet mutatni felém, semmi. Dacol velem, most pedig felteszi nekem ezt aa hülye kérdést, amire magam sem tudom a választ. Ha vele kitolok, magammal is kitolok.
Zsebre csúsztatom egyik kezem, miután öntök magamnak még egy pohár whiskyt és beállok a "kukkoló üveghez", ahogy szoktam hívni. Elgondolkodva ácsorgok és töprengek. Vagy a rúdra küldöm és felszereltetek ide egy függönyt, hogy ne is lássam, vagy marad a pult, de azzal meg megint csak  ő érezné magát nyeregben. Tudná, hogy csak azért nem küldöm táncolni, mert egyedül Én nem akarom ott látni. Legalább előbb szabadul? Elhiszem, hogy kényelmetlen neki ez az egész, de azért az nem volt olyan rossz, amikor ingyen cuccozott az én számlámra.
-Leöntötted magad...- jegyzem meg, ahogy ismét felé fordulok és esküszöm, ahogy ott látom ücsörögni, szívem szerint levezetném rajta a feszkót. Na nem ám azzal, hogy megverem, mert én olyat soha nem tennék. Inkább olyasmit csinálnék, amit ő is élvezne. Tuti, hogy nagyon élvezne.
-Te mit akarsz? Tényleg, szívesebben táncolnál a rúdon?- kérdezem végül, mert még mindig él bennem a remény, hogy helyesen fog dönteni, de még mindig ott a lehetőség, hogy itt tartom az irodában. Igen. Talán, az lenne a legjobb, mert akkor már dolga sem lenne, mint a kedvemre tennie. Amilyen vagány nőcske, biztosan képes lenne ilyesmire, hiszen legutóbb is majd, hogy nem felajánlotta, hogy "ledolgozza" nálam a tartozást.

Cher & Marco

Maybe I don't realize the power he has...

- Ugyan már, a tánc nem azt jelenti, hogy prosti leszek – jelentem ki halkan kacarászva. Vicces ez a helyzet, mert a múltkor még kézzel-lábbal tiltakoztam azellen, hogy táncolnom kelljen,  most meg szinte én ajánlom fel, hogy inkább azt a munkát kellene végeznem. Persze ezt nem gondolom át teljesen, ugyanis a jelenlegi állapotomban nem igazán tudok ésszerűen dönteni bármiről is. – És mondtam már, hogy prosti sosem lennék, a dílereid sem tudtak megfektetni, szóval hiába vagyok most benyomva, nem kell aggódni egy percig sem, ilyen gondolatok egy pillanatra sem fordultak meg a fejemben – vonok vállat és próbálok egy pontra koncentrálni, de jelenleg Marcoból hármat látok, ami nem annyira rossz látvány, csak olyan szinten szédülök tőle, hogy mindjárt kidobom a taccsot.
- Jól van, nagyon cuki vagy, hogy aggódsz értem – mosolyodom el aztán ahogy belekortyolok a whiskybe és szemrebbenés nélkül mérem végig többször is, tetőtől-talpig. Nem tudom, hogy most én vagyok ennyire illuminált állapotban, hogy ennyire bejön már vagy csak a múltkor voltam annyira elfoglalva inkább az adósságommal, mint vele?!
- Azt azért nem mondanád? – vonom fel a szemöldököm és az arcomra erőltetek valami sértődött arckifejezést. – Ott lent nem úgy tűntél, mint akinek nem tetszik a „lötyögésem” – idézem a szavajárását egy halvány mosollyal. Rejtegeti, hogy bejövök neki, de látszik rajta, ahogy rám néz, végigmér, na meg tényleg az, ahogy lent méregetett. Persze teljesen mindegy lenne az is, ha konkrétan rám nyomulna, mert én biztos nem fogok beállni abba a sorba, akik szétteszik neki a lábát csupán azért, mert ő a tulajdonos, vagy éppen ahogy nekem is, adósságuk van. Az azért kicsit szánalmas lenne, a múltkori elgondolás után, erre a következtetésre jutottam. Addig már tényleg nem süllyedhetek le.
- Mivel az imént mondtad, hogy akkor kivágsz meg megkeseríted az életem, eléggé sarokba szorítottál, nem gondolod? – kérdezem komolyan, mikor ő felnevet. Konkrétan röhög rajtam, és ez nem annyira tetszik. – Egyébként is, a többi alkalmazottad is lejársz ellenőrizgetni? Mert naiv vagy, ha azt gondolod, hogy ők mindenféle tudatmódosítószer nélkül tolják végig az éjszakát egy ilyen klubban, mint ez. – Ugyan már, ez nevetséges. Nyilván legalább elszívnak egy füves spanglit előtte, vagy valami lightos droghoz nyúlnak. Nem gondolhatja, hogy itt minden alkalmazottja tök józan. – És azt se igazán hiszem el, hogy te nem szoktál semmi tudatmódosító szert használni egy-egy alkalommal– közlöm vele, mert azért én sem vagyok hülye. Kétlem, hogy lehetne anélkül ekkora kartellnek a feje lenni úgy, hogy nem él ilyesmikkel. Vagy létezik ilyen ember? Végtére is, elég csodabogárnak tűnik amúgy is, mert más a helyében már rég szétvert volna vagy valami hasonló. Az megbizonyosodott, hogy jó helyről vettem a drogot.
Lehunyt szemmel hallgatom végig az újabb monológot, amit mond, a végén pedig elmosolyodom.
- Nem neked táncolok, hanem másoknak. Leragadsz majd ott az emelvény előtt. Szemlélődj csak idefentről – mondom és megpróbálom eltüntetni a foltot a ruhámról, ami a whiskyben úszik, persze sikertelenül. Közben fél szemmel figyelem, ahogy lefelé nézelődik, és már előre tudom, hogy ha majd ott lent fogok dolgozni, folyton az lesz a fejemben, hogy vajon most is néz vagy nem?! Paranoiás leszek a végére, azt hiszem.
Aztán végül felajánlom neki, hogy döntse el, mit akar. Nem vagyok normális, nyilván tudom, hogy a táncot fogja mondani, csak hogy éreztesse, mekkora egy hülye voltam. Legalábbis azt gondolom, ezt a taktikát fogja követni.
- Igen, tudom – reagálok Marconak, mikor közli, hogy leöntöttem magam. Felállok a kanapéról és leteszem az asztalra a poharat, úgy sétálok kicsit közelebb Marcohoz, majd megtorpanok pontosan előtte és felpillantok rá.
- Most akkor én mondom meg? – vonom fel a szemöldököm. – Ugyan már, Marco. Légy férfi és mondd meg, hova álljak be dolgozni – mondom neki, miközben a jobb kezem ujjai a mellkasánál járkálnak. Közelebb hajolok hozzá, és úgy suttogok neki. – Különben a fejedre fogok nőni – érintik az ajkaim az arcélét. Parfümjének illata bekúszik az orromba, szépen lassan hajolok vissza, hogy szemtől szembe legyek vele. Teljesen komolyan mondtam, amit mondtam. Azt már ő is észrevehette, hogy nem könnyű velem, de sejthetné, ha mindent megenged, akkor tényleg nem fogom komolyan venni. Márpedig nekem olyan kell főnöknek, aki határozott, mert különben, el fogom linkeskedni az egészet.

do you wanna play with me, honey?

Cherry & Marco

Nem. A tánc valóban nem azt jelenti, de az, ahogy viselkedik, igen. Fel van húzva, ami nem is csoda. A drog hatására minden élénkebb, ezáltal a szexet is jobban kívánja az ember. Olyan most Cherryke, mint egy cica, aki a bakmacskák előtt illegeti magát arra várva, melyik mozdul rá előbb.
-De, ha így táncolsz, szétcsapva, akkoe könnyen oda juthatsz. Mondd csak! Nem érzel késztetést arra, hogy találj magadnak erre az éjszakára valakit, aki jó alaposan megdönget? Mert ezt sugárzod kifelé édesem, akár hiszed, akár nem.- kúszik perverz mosoly az arcomra, közben újfent végig pillantok rajta. Nem mondom, hogy nem szívesen lennék épp én az a fazon, aki végül haza viszi majd, mert be kell látnom, egy igazi bombázó. Az egyetlen bibi, hogy, ha már arra adnám a fejem, hogy méltóztassam az ágyamba vinni -amiért egyébként keményen versengeni szoktak a nők-, legalább legyen józan, hogy emlékezhessen élete legjobb éjszakájára, hogy aztán szó szerint könyörögjön az újabb élményért. Szóval, inkább passzolom. Lehet, hogy ilyenkor jóval lazább az ember, de akkor is hülyeségnek tartom, mikor valakinek az a buli, hogy szétcsapja magát, aztán másnap azon gondolkodik, hogy vajon kik és hányan kefélték meg.
A cuki szó hallatán aztán még azt is elfelejtem, hogy mit akartam még esetleg mondani. Felvonom a szemöldököm, arcomon egy cseppnyi mosoly sem látszik, ezzel is éreztetve, mennyire kurvára nem tetszik, ha cukinak titulálnak. Fogalma sincs róla, milyen akkor a nem cuki oldalam, így mondjuk neg tudom érteni, hogy így látja a helyzetet. Nem látott még dühöngni, vagy félholtra verni valakit és remélem, nem is fog.
-Ne szállj el magadtól, mert nagyot fogsz koppanni. Melyik férfinak ne tetszene, ha egy nő egy szál farvillantó miniruhában rázza?- biccentem kissé oldalra a fejem, miközben érdeklődve várom válaszát. De édes. Azt hiszi, hogy a bámulásomat annak köszönheti, hogy ő a kicsi Cherry, holott én minden csípőjét tekergető nőt elégedett pillantással szoktam megbámulni. Más kérdés, hogy nem mindet vinném az ágyamba. Például a szőke kacsacsőrös szilikonmacák számomra kifejezetten taszítóak. Talán, ezért is jön be ennyire Cherry. Csinos, természetes és barna. Aki kipróbált már egyet s mást az tudja, hogy az ilyen nőcskék csak az igazán veszélyesek.
-Ha a szép szóból nem értesz, muszáj vagyok sarokba szorítani. - vonok vállat flegmán, mert cseppet sem izgat, mennyire vagyok aljas vagy épp mennyire nem. Igen. Ha akarnám tönkre tudnám tenni egy pillanat alatt, de nem akarom. Ő csak egy lüke nőszemély, aki azt hiszi, hogy az a szórakozás, amit ő csinál. Próbál vigyázni a büszkeségére, de számomra azt már rég elvesztette azzal, hogy tartozik nekem a rohadt drog miatt.
-Egy valamit nem veszel figyelembe drágaságom.- emelem fel mutatóujjamat, hogy ezzel is jelezzem: álljunk csak meg egy röpke pillanatra.-A többi beosztottam nem tartozik nekem tíz ezer dollárral és tudják, hogy mi az a tisztelet. Te viszont, egy neveletlen kislány vagy hozzájuk képest, aki próbálja feszegetni a határokat, de csak addig tudod ezt csinálni, amíg engedem.- sétálok egész közel hozzá vigyorogva, fenyegető pillantásom pedig pár másodpercig tekintetébe fúrom, végül váratlanul elfordulok. Kiidegel ez a nő. Képtelen megállni, hogy ne az övé legyen az utolsó szó, de majd kinevelem én ezt belőle. Úgyis meg fogom törni, nem érdekel, hogy mibe kerül.
-Pedig, ezt elhiheted. Egyrészt épp elég embert láttam ebbe beledögleni, vagy túladagolás vagy tartozás miatt, másrészt pedig sokkal fontosabb dolgom van általában, mint, hogy ilyen baromságokkal töltsem az időmet.- mutatok is körbe, érzékeltetve ezzel, hogy bizony maga a klub is sok energiát igényel, nem még a többi dolog. Azt hiszi, hogy én csak ücsörgök itt és szórakozok állandóan?
-Rajtad is fogom tartani a szememet, Cherry...- mondom halál komolyan, de magam sem tudom, hogy ezt fenyegetésként mondom, vagy inkább arra célzok, hogy élvezni fogom, ha nézhetem innen fentről. Csak ne tudná ennyire, hogyan kell hatni egy férfira. Úgy tűnik, ezt már egész ügyesen kitanulta, hiszen miután felhívom rá a figyelmét, hogy csupa whisky lett és közlöm, hogy döntse el melyik melót szeretné, ki is veti rám a hálóját. Szóval, ha hagyom, hogy válasszon, melyiket szeretné jobban, azzal gyengének tűnök? Meglehet. Határozottan közölnöm kellene vele, hogy mi legyen de bassza meg! Én okoztam ezt az egészet! Én csesztem el már azzal, hogy adtam neki egy ilyen lehetőséget, aztán meg tetéztem még az imént, mikor poénból közöltem vele, hogy akár táncolhatna is. Én marha, azt hittem, hogy majd ellenkezni fog, de még tetszik is neki az ötlet. Ahogy én is, legalábbis tettei erre engednek következtetni. Játszadozik velem, ajkai finoman megérintik bőrömet, míg ujjai mellkasomon járnak táncot... nagyot sóhajtok, mielőtt döntenék. Anyám, mintha arról kellene döntenem, hogy indítsuk-e az atomot vagy sem.
-Meg volt a lehetőséged, hogy válassz, de, ha rám akarod bízni, hát tessék...- kezdek bele, miközben lehajolok hozzá és úgy teszek, mintha csak pillanatokon múlna, hogy megcsókoljam. Centikre vagyok ajkaitól, mikor sunyin elvigyorodok, végül oda suttogom a választ.
- Mehetsz a rúdra, és nem fog érdekelni, ha holnap, mikor józanul bejössz, nem fog tetszeni a dolog. Meg volt a lehetőséged dönteni.- nézek szúrósan a szemébe, majd egy pillanatra lelesek ajkaira és eszembe is jut, hogy akár meg is csókolhatnám, ha akarnám, mert tuti, hogy hagyná, de végül inkább, csak hirtelen elfordulok tőle és ledobom magam vissza a fotelomba. Még egy napot se dolgozott, de már most az agyamra megy.
-Kár azért a ruháért...-sóhajtok fel drámaian, ahogy ismét arra a foltra téved pillantásom, majd a poharam mögé rejtem mosolyomat és hagyom, hogy a finom tüzes víz nyugtatgassa idegeimet.

Cher & Marco

Maybe I don't realize the power he has...

A következő mondata azért alaposan meglep, és valószínűleg ezt az arcomról sem tudom igazán elrejteni. Ennyire látszik, hogy szexre vágyom? Hát ez mondjuk azért nem túl jó dolog, akkor tényleg sokan azt hihetik akár, hogy könnyen megfektethetnek, ami persze nem igaz. Na jó, most talán, ebben az állapotban egy kicsit könnyebben meggyőzhető vagyok, de azért tudok parancsolni az indulataimnak. Azt hiszem.
- Nem. Nem érzek késztetést – jelentem ki határozottan, mielőtt még konkrétan tényleg elkönyvel egy kibaszott prostinak, aztán a végén még kitalálja, hogy akár annak is jó leszek ide. Bár nem tudom, hogy ilyen „szekciója” is van-e a klubnak, de azért reméljük, az nincs.
Marco arckifejezése merően tükrözi, hogy nem igazán tetszik neki, ha valaki cukinak titulálja, és ezen halkan fel is nevetek. Valahogy tényleg azt veszem észre, hogy már most ki akar sajátítani, amit nem igazán tudok egyelőre mire vélni, hiszen még csak pár napja is alig ismer. Mondjuk azt is simán kinézem, hogy már a fele tartozásomnál kinézett magának, csak még várt egy kicsit, míg ilyen szép kerek szám lesz a vége.
- Ez nem is olyan villantós – nézek végig magamon kicsit meglepetten, majd egy apró szájhúzással konstatálom, hogy hosszú se. – Na jó, itt felül egy kicsit, de ennél van rövidebb is – vonok vállat, mert hát könyörgöm, csak végig kell nézni a lent táncoló nőkön. Hát barátom, az biztos, hogy én hatszor prűdebb vagyok némelyiknél.
- Értek én a szép szóból, csak nem mindegy, hogy ki mondja és hogyan és miért. – Végtére is, csak ennyi a lényeg, nem több. Rohadt kevés ember van az életemben, akitől megfogadom a tanácsokat, és ahhoz nem elég csupán egy-két találkozás, nem mellesleg az is nagy hátrány, hogy bele vagyok kényszerítve egy helyzetbe. Mindegy, ki tudja, lehet, hogy a végére már egészen jól elleszek majd itt.
És persze nem tudom, milyen hitben él, de lent épp az előbb láttam, hogy az egyik pohárleszedőnek hatalmasok a pupillái, szóval nekem ne magyarázza be, hogy itt mindenki jógyerek.
- Ja, értem. Tehát ha nem tartoznak, akkor megengedett, hogy munkaidő alatt be legyenek állva. Logikus. – És nem, sosem voltam neveletlen. Csak az élet kiölte belőlem az egész jólneveltséget meg minden mást, aminek ahhoz van köze, hogy hogy kellene viselkedni. Mondjuk a szám mindig is elég nagy volt, de azért tudtam, hol a határ. Most például nem igazán veszem észre, mert a drog hatására elszállt minden ilyesfajta ítélőképességem. A szemébe nézek, és figyelem, ahogy elsétál előttem. A lépései is a határozottságról árulkodnak. Tudja, mekkora hatalom van a kezében, és ezt persze hangoztatni sem rest. Jó nagy szarba kevertem magam, de most már mindegy, hiszen itt vagyok.
Azért az becsülendő dolog, ha tényleg így van, hogy nem szokott élni a drogok nyújtotta élvezetekkel. Szerintem talán ő lehet az egyetlen, vagy nem is tudom.
- Na igen, beledögleni én is láttam pár embert – húzom el a szám, mert ez tényleg van, amikor megrendít, mert ha belegondolok, hogy akár én is bármikor megölhetem magam, az azért egy kicsit bizarr.
- Attól nem féltem – nevetek fel kínomban kicsit, mert hát sejtettem, hogy majd leskelődni fog innen fentről. Utálni fogom ezt, az biztos. Már előre látom, hogy mennyire paranoiás leszek ettől, de majd idővel csak leküzdöm azt is. Ahogy a droghiányt is. Az lesz a nehezebbik része.
Aztán valami megint kattan a fejemben –már azt sem tudom, hova tettem a józan eszem-, és Marco felé sétálok. Azt akarja, hogy én döntsek? Akkor abban mi a mulatságos? Az istenért, nehogy már a nyúl vigye a puskát. Persze ha így van, az nekem jó, de úgy vagyok vele, hogy adok neki még egy lehetőséget, hogy eldöntse, melyik poszton akar inkább látni.
Játszadozom vele, de aztán ahogy lehajol és a szemébe nézek, egy pillanatra még a lélegzetem is eláll. Baszki. Egy pillanatig azt hiszem, hogy meg fog csókolni, és valahogy nem is bánnám, de aztán csak megszólal. Ahogy suttog, bele is borzongok, és megint a száját figyelem.
- Rendben leszek – mondok ennyit, mert most valahogy kurvára nincs energiám visszafeleselni neki, mert talán egy kicsit most üt meg, hogy: baszki, nem vagyok normális. Tuti, hogy elgurult a gyógyszerem. Pár pillanatig csak meredek magam elé, és Marco hangja zökkent vissza.
- Úgyis túl kihívó volt – vonok vállat, de hirtelen forogni kezd velem az egész iroda és olyan rosszul leszek, hogy érzem, mindjárt itt helyben kidobom a taccsot.
- Basszus, hol a mosdó? – kérdezem, és ha válaszolt, két pillanat alatt be is rohanok oda, becsapva magam után az ajtót. Mély levegőket veszek és próbálok koncentrálni, közben a hátam a csempének vetem és lecsúszok a földig. Színesen vibrál előttem az egész fürdőszoba, kettőt látok mindenből és a mellkasom egyre nehezebb, emellett pedig olyan nyomás nehezedik a szemhéjaimra, hogy alig bírom nyitva tartani a szemeimet. A ruhámon lévő whisky szaga az orromba kúszik, amitől ismét hányingerem lesz, így két mozdulattal lerángatom magamról a ruhát a derekamig és ismét hátra vetem a fejem. A szívem olyan gyorsan ver, hogy lassan kiugrik a helyéről, én pedig igyekszem egyenletesen venni a levegőt. Ki-be. Orron be, szájon ki. A végtagjaim lassan elernyednek és két pillanat alatt elnyom az álom.

do you wanna play with me, honey?

Cherry & Marco

Nehezen tudom elhinni, hogy tényleg úgy van, ahogy mondja. Az előbb amilyen táncot lejtett, azok után bármit ki tudnék bézni belőle és tudom jól, hogy a kissé ittas és beszívott csajok, mi mindenre képesek. A gátlások oldódnak és fogalmam sincs miért, de ezáltal a szexuális vágy is megnő. Nem kerüli el a figyelmemet az sem, ahogy engem méreget és a nyakamat tenném rá, hogy csak egy picit kellene megpróbálnom feltüzelni és máris megadná magát. Csak épp, ha már szóba kerülne ilyesmi, jobb lenne azt úgy, hogy tudja is, mit csinál. Ne vágja nekem utána a képembe, hogy kihasználtam, hogy nem volt észnél.
-Hát persze, hogy nem.- mosolyodok el, hangomon jól érezhető a kétkedés, de inkább nem is firtatom tovább a dolgot. Végtére is, ki vagyok én, hogy beleszóljak a dolgaiba? Felnőtt, szabad nő. Azt csinál, amit akar, mégis azzal, hogy tartozik nekem, valamiért el akarom érni, hogy valamicskét uralhassam. Ez meg már ugye az én dilim, hogy azt gondolom, hogy attól, hogy valaki az adósom, rögtön a csicskásom lesz. Mentségemre szóljon, hogy más esetekben ez így is szokott lenni, de Cherry... rájöttem, hogy ő teljesen más. Az apja sem bírt vele, szóval kétlem, hogy nekem behódolna, azt viszont el fogom várni tőle, hogy legalább tiszteljen. Ha nem is azért, aki vagyok, legalább azért, ahogy bánok vele, hiszen előtérbe helyezem a tényt, hogy nő és fiatal. Elszaladt vele a ló, de kapott esélyt, hogy rendbe hozza. Ha elcseszi...? Nos, majd ráérek akkor gondolkozni, hogy mihez kezdjek vele.
-Csinos darab, annyi szent.- bólintok, de eldönteni még én sem tudom, hogy ez most a ruhának vagy a viselőjének szólt. Tetszik ez a nőszemély, a fenébe is. Hogy a francba nem vettem eddig észre? Ja persze. Hát azért, mert nem szoktam én mindig itt lenni, lesni a népeket hosszabb ideig pedig pláne nem, de mivel a dolgozók nem látják, ha a lifttel távozok, a tudat, hogy innen les a főnök, mindenkit visszatart kicsit, hogy hülyeséget csináljon. Én meg közbe félholtra verek egy-két embert, vagy üzletelek. Sima ügy.
-Hát ezt most én mondtam, szépen, érthetően és azért, mert az adósom vagy, Cherry. Ha tetszik, ha nem. Viseld a tetteid következményeit.- közlöm vele rezzenéstelen arccal, mindenféle nyájas mosoly nélkül, hogy tényleg érzékelje, komolyan beszélek. Kezdek rájönni, hogy a leányzó nem mindig érzékeli az ilyesmit, csak akkor, ha az ember úgy néz rá, mint egy pszichopata és meg se mozdul egyetlen arcizma sem. Vele nem érdemes a fenyegető mosolygós stílust játszani, mert abból azt hiszi, hogy nyeregben van és nyugodtan elbohóckodhatja a dolgokat. Ki kell még tapasztalnom, hogy kell bánni ezzel a nőszeméllyel.
-Ne forgasd ki a szavaim, mert azt nagyon nem szeretem. A lényeg, hogy nekik sem szabad, de nincs is állandóan a körmükre nézve, rád viszont egy darabig ez a sors vár. Így már világos, édeském?- biccentem kissé oldalra a fejem és azon töprengek, hogy most inkább megfojtanám-e vagy lesmárolnám. Tetszik, hogy ilyen cserfes, de a francba is, kiidegel teljesen vele. Meg fogok rövid időn belül őszülni tőle.
Egy pillanatra viszont, ahogy szóba kerülnek azok a szerencsétlenek, akik már a túlvilágon drogozhatnak maximum, egész komollyá válik, így könnyen elhiszem, hogy tényleg volt balszerencséje látni egy-egy esetet. Most már, csak azt nem értem, hogy nem tud ez valakit végleg elrémiszteni a drogtól? Hogy nem tudja valaki megemberelni magát és ellenállni?
-Remek.- basszus, mire adtam már megint a fejemet? Ott fogja külön nekem produkálni magát, ebben már biztos vagyok. Hiszen az imént is, egyedül azért mászott a haveromra, mert kíváncsi volt, hogy közbe avatkozom-e, de addig incselkedik velem, míg rá nem jön, hogy én is tudok aljas lenni. Az agyára mehetek én is könnyen, ha akarok.
Azt mondjuk nehezen tudnám kimagyarázni, ha megkérdezné, hogy miért zavart a táncocskája, mert még én sem tudom a választ. Azt hiszem, ez is az irányításmániámra vezethető vissza, hiszen számomra már azóta a tulajdonomnak számít, hogy tartozik nekem. Vagy, tényleg ennyire piszkálná a kicsike a fantáziámat, hogy csakis magamnak akarom?
Igen. Valami ilyesmi is közre játszhat, mert a kis játszadozása borzasztóan tetszik. Cseppet sem lenne ellenemre, ha a játszadozás kicsit tovább folytatódna, de még mielőtt hagynám, hogy ő irányítson, én is felveszem a kesztyűt és mi történik? A kisasszonynak elakad a szava. Azt hiszem, mióta volt szerencsém megismerni, ez most először fordult elő, de azt már nem nagyon tudnám megmondani, hogy azért akadt-e torkán a szó, mert lesokkolta a közelségem és bepánikolt, hogy a végén még megcsókolom, vagy azért, mert annyira vágyott rá, hogy inkább elhallgatott, hátha megtörténik. Legszívesebben tovább mennék és eltüntetném ajkaink közül azt a pár centit, de végül inkább simán csak elfordulok tőle, mintha engem cseppet sem érdekelt volna a közelsége, de ez hazugság lenne. Igen nagy önuralomra van szükségem, hogy végül csak helyet foglaljak és magamra öltsem a póker arcot.
-A mosdó? Ott hátul.- ráncolom a homlokom, miközben az iroda jobb hátsó részénél lévő ajtó felé biccentek, majd némi aggodalommal figyelem, ahogy elrohan.
Most komolyan? Csak majdnem csókoltam meg és még ettől is rosszul lett, vagy mi a fene? Mi lett volna, ha meg is csókolom? Lehány?
Mindezen annyi ideig zsörtöldök, hogy negyed óra elteltével már kezdek rádöbbenni, hogy Cherry már elég rég bement. Megfordul a fejemben, hogy talán baja esett. Lelki szemeim előtt megjelenik, ahogy beszakadt koponyával ott hever a padlón és minden csupa vér, szóval annak ellenére, hogy nem illik bemenni, ha valaki mosdóban van, feltápászkodok és az ajtóhoz sétálok. A biztonság kedvéért kopogok, de odabent síri csend van. Se öklendezés, se sírás, de egyéb halk nesz, csak a halálos csend.
-Cherry! Minden oké?- szólok be két kopogás közt, de mivel nem érkezik válasz, a kilincsért nyúlok. Az aggodalom csak még jobban nő bennem, ahogy meglátom Cherryt a padlón ücsörögni. Az kell még csak nekem, hogy itt haljon meg az irodám mosdójában... mikor azonban kitapogatom a pulzusát, egy picit megnyugszok, hiszen valószínűleg, csak elaludt.
-Cherry! Hé! Ébresztő!- pofozgatom gyengéden, de mit sem segít a mutatvány, így nem tehetek mást, mint, hogy a térde valamint a háta alá csúsztatom a kezeimet és felkapom onnan.
-A rohadt életbe, hogy hiába beszél az ember...- csóválom a fejem, majd a külön kialakított háló felé veszem az irányt, ami azért készült, ha mondjuk nem lenne már kedvem innen a lakásomra menni. Nem egy nagy szám, körülbelül húsz négyzetméter a szoba, plusz egy kisebb gardrób is van mellé, de az ágy jó nagy. Na jó. Más célt is szolgál, de nem szoktam sűrűn ide hozni a csajokat, mert akkor végképp nem tudom őket levakarni magamról. Ritka alkalmakkor történik csak meg az, hogy itt alszok.
Cherry drága most viszont úgy durmol, mint egy mormota. Még azt sem veszi észre, mikor leteszem az ágyra, bár az is igaz, hogy nem dobom -pedig megérdemelné-, hanem finoman leteszem. A ruhájára pillantva szemet forgatok, majd a gardróbhoz sétálok, előveszek egy fehér v-nyakú pólot, ami kb. még sose volt rajtam, visszasétálok a szobába és leülök az ágyra, hogy könnyebb legyen a mutatvány, aminek köszönhetően felültetem a kába Cherrykét, átbújtatom fején a pólót, megigazítom rajta, végül leszedem róla azt a nyamvadt ruhát. Mondhatnám, hogy mindezt szakavatott mozdulatokkal teszem, de szerintem egyértelmű, hogy a vetkőztetésben már van tapasztalatom, öltöztetni viszont nem nagyon szoktam senkit. Minden esetre igyekszem a műveletet úgy csinálni, hogy ne varrhassák majd rám, hogy kukkoló vagyok.
Miután sikerül a leányzót rendbe szedni és betakargatni, még legalább három whiskyt töltök magamnak és kortyolgatom el, hogy teljen az idő. Az a tervem, hogy nem fogok aludni, de hajnali fél öt környékén már őrülten fáradtnak érzem magam, így besétálok az ÉN saját hálómba, nagyot sóhajtva nézek végig a nőszemélyen, aki átvette az uralmat az ágyam felett, ledobálom magamról a ruháimat, hogy csak a boxer maradjon rajtam és a lehető legnagyobb távolságot tartva tőle, kényelmesen elhelyezkedek. Nem sokat kattog az agyam, mire elnyom az álom, de mosolyogva alszom el, mert már előre jót mulatok azon, mit fog szólni a drága, mikor reggel felébred...

Cher & Marco

Maybe I don't realize the power he has...

Az ironikus hangneme kicsit felbosszant. Nem tudom miért. Hiszen tényleg nem azért jöttem el bulizni, hogy valaki jól megdugjon a végén, egyszerűen csak szeretem kicsípni magam, ez olyan nagy bűn? Mindegy, el is engedem ezt a kérdést, mielőtt még összeszólalkozok vele egy olyan dolgon, amin amúgy nem lenne érdemes. Az arcomon amúgy is láthatja, hogy nem igazán tetszik ez az elgondolás, ami a fejében él.
A bókjára –vagy amiről már el sem tudom dönteni, hogy micsoda-, csak rápillantok és kinyögöm:
- Kösz. – Ennél többre nem futja most. Nem sértődtem meg, csak nem szeretem, amikor ítélkeznek. Persze azt is jól tudom, hogy van némi alapja, csak éppen nem akarom ezt tudatosítani magamban.
Kicsit olyan apáskodónak tűnik nekem Marco, de van benne emberség bőven, különben már régen megvert vagy megveretett volna. Megtehette volna, mégsem tette.
- Igenis – húzom ki magam kicsit színészkedve, de aztán csak böki annyira a kíváncsiságom a kérdés, hogy megérdeklődjem tőle. – Más adósoddal is ilyen rendes vagy? -  kérdezem tőle, ahogy észrevétlenül lejjebb húzom a ruhám szoknya részét. Nem nézek rá. Mindenhova nézek, csak az arcára nem. Az előbb olyan szigorú tekintettel nézett rám, hogy kicsit még meg is ijedtem, ami azért nálam ritka. Az viszont, hogy azt mondja, majd nem kapok semmilyen drogot, kicsit felpaprikáz.
- Nem forgatom ki, ez az igazság – vonok vállat. Hiszen így van, ez nem kiforgatás. De mindegy is. – Értem, hogy ez a sors vár rám, elsőre is felfogtam. Éppen azért élvezem ki még ezeket a napokat, amikor senki nem néz a körmömre. Legalábbis azt gondoltam – húzódik a szám egy halvány mosolyra.
Igen, sok embert láttam, akit elvitt a drog. Kurva könnyen és gyorsan. De ha függsz ettől, nem tudod emiatt sem eldobni. Szánalmas, nagyon jól tudom. Azt is tudom, hogy néha már egy hajszál választ el attól, hogy én is a túloldalra kerüljek, de valahogy nem tud érdekelni. Az is igaz, hogy nagyon még nem voltam sosem annyira közel hozzá, hogy megrémüljek. Voltak esetek, amikor rosszul lettem, de ennyi.
Mikor úgy döntök valami oknál fogva, hogy itt az ideje egy kicsit felpörgetni Marco adrenalinját, közelebb megyek hozzá és az arcát szemlélem. Közlöm vele, hogy jobb lesz, ha ő dönt. Tényleg így gondolom. Az ő érdekében. Hatalmas önuralma van, az már biztos, ugyanis látom rajta, hogy egy kicsin múlna csak, hogy mozduljon felém, de valami megállítja. Pedig most nekem is baromi jól esne egy jó szex. Vagy csak egy csókcsata. Na tessék, erről beszélt az imént. Valami nagyon vonz hozzá, főleg így, hogy ennyire közel van, de nem mozdulok, mert körülbelül kővé dermedek, ahogy itt áll előttem csupán pár centire tőlem.
Mikor pedig közli a tényt, ahogy döntött, annyira lesokkolódom, hogy táncolnom kell majd, hogy nem veszem le a tekintetem a szájáról sem, csak amikor ellép onnan, akkor térek magamhoz. Nem tudom, hogy ennek a tudatnak, hogy kvázi kurva leszek pár napon belül, vagy mástól, de olyan rosszullét fog el, hogy azt hiszem, nyomban idehányok az iroda közepére. Ahogy megmondja, merre van a mosdó, már be is rohanok, be nem zárva magam után az ajtót.
Végül nem hányok, de lehunyom a szemem, annyira nem esik jól most semerre sem nézni, és ólomként is érzékelem a szemhéjaimat is. Basszus.
A következő pillanatban, ahogy nagyon kómásan megébredek, azt veszem észre, hogy valaki betakar.
- Ne nézz így rám – mormogom alig hallhatóan, félálomban, mert gondolom, bárki is az, most jó nagy megvetéssel néz rám, amiért ennyire magatehetetlen vagyok. Baszki.

Megfordulok az ágyban és lassan kinyitom a szemeimet, és először nem igazán akarom elhinni, amit látok. Megdörzsölöm a szemem, hátha akkor majd eltűnik Marco mellőlem, de akkor sem. Itt van, teljes egészében, én meg... hol a francban vagyok? Ó bassza meg!
Rögtön felemelem a takarót és megnézem, mi van rajtam. Rendben, fehérnemű helyben, de az ő pólója van rajtam, ami már eleve rosszat sejtet. Ő pedig vagy teljesen meztelen, vagy félmeztelen, ahogy látom.
- Ezt nem hiszem el – mondom halkan magam előtt, és nagyon óvatosan kigurulok az ágyból, hátha el tudok innen menni úgy, hogy nem vesz észre. Nem igazán tudom mire vélni a helyzetet, ugyanis valahol ott érnek véget a tegnap esti emlékeim, hogy feljöttünk ide az irodába, mert lent táncoltam neki. Úristen. Tuti, hogy lefeküdtünk, hát ki lenne az a férfi, akivel így flörtöl egy nő és nem él a lehetőséggel? Hogy aludhattam el? Az ágy szélén ülve csak meredek magam elé, és keresem az emlékeimet, de egyszerűen semmi nem ugrik be. Nulla. Mintha törölték volna az éjszaka az összes esti eseményt a fejemből. Ezt jól elbasztad Cherry Sullivan, ismét gratulálok magadhoz!

do you wanna play with me, honey?

Cherry & Marco

Tudom, hogy kissé kemény, amit mondok neki és bizonyára sérti is valamennyire, de azt akarom, hogy tudja, bizony ezt sugallja a külvilágnak. Nem csak én gondolom ezt, hanem szerintem a haverom is, meg mindenki más is, aki látta az általa előadott műsort. Értem én, hogy fiatal meg, hogy bulizni akar, de nő létére tudhatná, hogy amennyiben szétcsapja magát, igen csak kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet, mert képtelen ép ésszel gondolkozni. Nem is értem, hogy lehet valaki ennyire felelőtlen, én pedig nem leszek mindig ott, hogy megvédjem. Mert igen. Itt azért szoktunk vigyázni a lányokra, bár én nem igazán veszem ki ebből a részem, mert meg vannak ehhez is az embereink, azaz a kidobók.
Természetesen elbohóckodja az egészet, de most nem tudok azon röhögni, ahogy már-már tisztelegve veszi tudomásul, amit mondok és azt hiszem, ezt a pillantásom is sugallhatja. Számomra ez nem olyasmi, amit el kellene viccelnie. Inkább hálásnak kellene lennie, hogy ilyesmire adok lehetőséget, de a fenébe is... talán, tényleg könnyebb dolgom lenne, ha leráznám magamról és inkább rábíznám a behajtókra, hogy megszerezzék tőle a pénzt. De nem, erre nem lennék képes. Így, hogy már ismerem is ráadásul, nem tudnék ráküldeni valami vadbarmot, aki talán nem csak összeverné, hanem meg is erőszakolná vagy franc tudja, mit szoktak ezek csinálni. Bár ilyesmiről még nem szereztem tudomást, de nem is szeretnék, mert akkor biztos kitaposnám az illető belét. Tudják jól, hogy nem vagyok híve a nők bántalmazásának. Oldják meg máshogy, mondjuk megfélemlítéssel.
-Na ja. Én már csak ilyen cukorfalat vagyok, hogyne. Megmondtam. Csakis az apád miatt állok így a dolgokhoz.- nézek rá szúrósan, mert Isten ments, hogy majd azt gondolja rólam, hogy valami hős lovag vagyok. Nem akarok én a drogos nők megmentője vagy Mr. Cuki maffiózó lenni, szóval időnként muszáj leszek kicsit megrémiszteni a kicsikét, hogy tisztában legyen a dolgokkal.
-Cherry...- mordulok rá figyelmeztetően, mert valóban kezd kiborítani, hogy így játszadozik. Mindenkitől elvárom ezen a rohadt helyen, hogy legalább, amikor melóznak ne kábszerezzenek, mert semmi szükségem szétcsúszott pultosokra meg kidobókra. A rúdon pörgő csajok már más tészták. Náluk elhiszem, ha az a módi, hogy egy kicsit kábának kell lenniük ahhoz, hogy tudják végezni a dolgukat, de még náluk se hiszem, hogy sokan élnének ezzel. Maximum az újoncok, akiknek szokniuk kell azt, hogy a félpucér testüket undorító férgek pásztázzák. A többi meg... szerintem még olyan is van köztük, aki kifejezetten élvezi a munkát.
- Élvezd, csak ésszel csináld.- sóhajtok végül egyet, mert ezt is megértem, bár azt nem annyira, hogy ehhez mi a francért kell neki drog. Normális ember bever egy üveg piát és máris jól érzi magát vagy, ha jó a hangulat alapból, nem is kell hozzá semmi más. Ezek a kölkök meg nem tudnak szórakozni anélkül, hogy fel ne szívnának egy utcát, aztán meg sírnak, ha a fél estére nem is emlékeznek. Mi értelme ennek?
Minden esetre a vita itt be is fejeződik. Helyette némi flörtölés veszi kezdetét, aminek bevallom, kurva nehéz ellenállnom, de sikerül. Utólag vállon is veregetem majd ezért magamat, de sok időm nincs ezen gondolkozni, mert a drága Cherry kidől a mosdóban. Félig bosszankodva, félig aggódva viszem be a hálóba, ahol rendes fiú módjára -bakker, anyám most milyen büszke lenne rám- nem kukkolok és nem taperolok, csak szimplán ráadok egy pólót és betakargatom. Amúgy sem szoktam rágerjedni a kábult nőkre, mert még a végén nem is emlékeznének a csodás éjszakára, amit velem töltöttek. Gyanítom, Cherryke se nagyon fogja tudni, hogy került az ágyamba, én pedig leszek olyan aljas szemét, hogy még húzom is majd kicsit az agyát, hagy idegeskedjen csak, ennek tudatában pedig, szinte mosolyogva alszom el.

Már jóval azelőtt, hogy Cherry magához térne ébren vagyok, de úgy döntök, hogy simán fekhetek még egy kicsit. Meg akarom várni azt a jelenetet, amikor majd nagyokat pislogva les a drága és azon gondolkozik, hogy a francba került az ágyamba. Amúgy sem vagyok valami nagy alvó, így meg, hogy valaki fekszik mellettem, ami nem sűrűn szokott megtörténni, pláne nem tudok aludni. Bár, furcsa mód egész jó volt úgy ébredni, hogy egy csinos huszonéves itt szuszog.
Nehezen tudom megállni, hogy ne röhögjem el magam, amikor látom a szempilláim közül kukkolva, hogy Cherry milyen arcot vág, mikor újra meg újra rám pillant és eljut az agyáig, hogy mellettem fekszik. Igen nagy erőfeszítésbe kerül, hogy egy arcizmom se ránduljon, de sikerül. A takaró a derekamig le van tolva, így nem igazán tudhatja, hogy van-e rajtam alul valami, vagy sem, de az biztos elgondolkodtatja, miért van az én pólóm rajta. Szavaival biztosítja, hogy még jobban induljon a napom, majd amikor az ágy szélére ül és ott elmélkedik, már kinyitom a szemem és némán röhögök egy kicsit. Igyekszem, hogy egy hang se jöjjön ki a torkomon, végül, inkább eljátszom, hogy most ébredek épp.
-Jó reggelt szépségem. Gyere, bújj vissza még egy kicsit.- nyúlok is érte, hogy aztán a derekánál fogva megpróbáljam finoman visszahúzni az ágyba, majd tovább színészkedek.
-Igazán lenyűgöző voltál az éjjel, szóval biztos fáradt vagy még. Nem mindenki képes ilyen sok menetre.- igazi szemétládának érzem magam, de furcsa módon, elégedettséggel tölt el ez a felismerés és azt hiszem, a színészkedés is elég jól megy. Jobban nem is indulhatna a napom, csupán azt bánom, hogy amiről beszélek, az nem történt meg. Bár tekintve, hogy Cherrynek valószínűleg fogalma sincs semmiről, talán nem is baj. Mint mondtam, jobb szeretem, ha emlékeznek rám és az éjszaka történtekre a hölgyek, hogy aztán visszakönyörögjék magukat újabb és újabb menetekre.

Cher & Marco

Maybe I don't realize the power he has...

Komolyan kérdeztem, hogy mindenkivel ilyen-e. Hogy az apám miatt? Ugyan már. Teljes mértékig független vagyok tőle, bár ezt nem annyira tudhatja, hogy nem is tartom már vele szinte a kapcsolatot az utóbbi pár hónapban, de akkor is. Én kétlem, hogy ez annyira nyomós indok lenne arra, hogy ne verjen szét. Mondjuk akkor ábrándulnék ki az egész emberből, ha ilyenhez folyamodna. Annál nincs undorítóbb dolog, ha valaki megüt egy nőt.
- Csakis miatta, igen – tudatosítom halkan magamban, de a szám széle azért megrándul egy kicsit, mintha éppen mosolyra akarna görbülni. Az imént is miatta szedett le a haverjáról.
- Nagyon is észnél vagyok – jegyzem meg, aztán mint akinek elgurult  a gyógyszere, újra kikezdek vele. Nem tudom, miért csinálom ezt ugyanis általában, ha egyszer nem engednek, akkor többet nem szoktam próbálkozni, ne koppanjak, de talán látok Marco szemében valamit az önuralmon kívül. Mikor aztán elfordul tőlem, olyan gyors rosszullét fog el, hogy hirtelen azt hiszem, el se fogok érni a mosdóig. Mély levegőket veszek, a falnak vetem a hátam és utána már elmúlik a rosszullét, de ezzel együtt álomba is zuhanok.

Jóságos úr isten. Hogy baszná meg, mit keresek én itt?
Eme csodás gondolatok között meredek a túloldalon fekvőre, és el is mormogok magam előtt néhány káromkodást, mert nem igazán akarom elhinni, hogy ez most komoly. Semmire nem emlékszem, baszki. Az emlékeim valahol félúton elvesztek, és fogalmam sincs, miért van rajta ez a férfipóló, és Marco miért van… khm félmeztelenül. Tekintetem a felsőtestére siklik akaratlanul is, majd megakad a derekánál, és pár pillanatig ott is tartom a szemem azon gondolkodva, hogy ha ilyen lightosan van, biztos, hogy megtörtént, aminek nem kellett volna. Most tényleg kurva agy hülyét csináltam magamból.
Az ágy szélére ülök és mikor éppen állnék fel, hogy jó hamar lelépjek innen, akkor hallom meg Marcot a hátam mögül, és ezzel együtt érzem meg a derekamnál a kezét. Egy pillanatra annyira meglepődök ettől, hogy még elindulni is elfelejtek.
- Tessék? – tátom el a szám, ahogy aztán szembefordulok vele és a tekintetem megállapodik a mellkasánál. Szándékosan nem nézek a szemébe. Most azt hiszem kurvára elásnám itt helyben magam. – Ilyen sok menetre? – vándorol aztán fel a pillantásom az övéhez. És megint itt tartunk, hogy nem tudom, mire gondol, itt ez a pókerarc, amiből nem tudom megállapítani, hogy most ironizál vagy teljesen komolyan gondolja?!
Most akkor többször is lefeküdtünk? Ez az a pillanat, amikor erőteljesen kotorászni kezdenék az emlékeim között, ha lennének, de sajnos minden hiába. Fekete lyuk az egész.
- Nem feküdhettünk le, ugyanis ha megtörtént volna, száz százalék, hogy reggelre nem vagyok itt – mondom neki, és közben az arcát vizslatom. Nincs az az állapot, hogy valakinél ott aludjak, ha csak egy éjszakára gabalyodtunk össze. Ez nem történhetett meg. Az ő arcáról viszont semmi nem olvasható le, és nyilvánvaló, hogy bármelyik eset áll fent, baromira élvezi a helyzetet. Lesiklik a tekintetem a kézfejére, amit ott felejtett a derekamnál. Ujjaimat lassan ráfűzöm és óvatosan leteszem a kezét az ágyra, én pedig felállok onnan és a fürdő felé indulok. Közben megpillantok a ruhám az ágy mellett, a cipőm meg a lépcső tetejénél. Ó, baszd meg.
Megállok a tükör előtt és magamra nézve, hirtelen elsüllyednék itt legszívesebben. Öblítek egyet a csapon lévő szájvízzel és ujjaimmal nagyjából kifésülöm a hajam, aztán visszamegyek a szobáig és az ajtófélfának támaszkodom, összefonva magam előtt a karjaimat.
- Most komolyan? – ráncolom össze a homlokom, ahogy újra Marcora nézek, mert hiába, az emlékeim még mindig nem találtak meg. Már csak azt nem tudom eldönteni, hogy most azért könyörgöm azért magamban, hogy azt mondja, hogy nem történt meg, mert emlékezni akarnék rá, vagy mert elsüllyedek itt mindjárt, hogy ennyire olyan állapotban lehettem, hogy minden történés kiesett. Az alsó ajkamba harapok és közelebb sétálok az ágyhoz, lekapom a pólóját és az ágyra hajítom. Már teljesen mindegy, ha amúgy is lefeküdtünk, gondolom hiányosabb öltözetben is látott már, mint egy fehérnemű…

 

Cher & Marco

Maybe I don't realize the power he has...

Egyelőre csak próbálom tudatosítani magamban, hogy lefeküdtem a leendő főnökömmel, ami még nem is lenne olyan hatalmas probléma, ha emlékeznék rá legalább egyrészt, másrészt pedig ha nem éppen a legelső találkozásunkkor bizonygattam volna neki, hogy tudok magamra vigyázni. Most már tényleg nem fogja elhinni és jogosan. Nem is értem, miért pont az Infernoba kellett jönni, hát hülye vagyok én? Még én beszéltem rá azokat a barom haverjaimat, hogy nézzünk be ide. Azért édes, hogy ez a klub neve. Marco ezek szerint pedig maga az ördög az ő kis fészkében.
- Pedig igenis ellenállnod kellett volna, bassza meg – fakadok ki egy kicsit, mert nem kellett volna kihasználnia a helyzetemet. És én még azt hittem, hogy nem lenne képes ilyesmire, főleg ha még az apámat is ismeri. Mondjuk férfiból van, nem is értem, mit gondoltam?!
- Fogd be, Marco – morgom, mikor már a hajlékonyságomról kezd el beszélni. Hát ez hihetetlen. Teljes a sötétség. Még mindig nem nézek rá, csak kutakodom a fejemben, hátha beugrik valami. Tényleg zavarban vagyok, ennek nem így kellett volna lennie. És zavarban sem kellene lennem. Miért vagyok egyáltalán még mindig itt? Már rég le kellett volna lépnem. Gondolkodni otthon is tudok. Felpattanok, mikor feleszmélek, hogy az ujjai a csípőmön kalandoznak. Valamiért fel sem tűnt, és simán el tudtam volna viselni, csakhogy ez most nem az a szituáció, amikor megteheti. Ideges vagyok.
- Milyen vágyak? A múltkor is folyton hárítottál – mosolyodom el halványan, mert kezd egy kicsit sántítani a dolog. – Első alkalommal miért nem éltél akkor a lehetőséggel és miért akkor éltél volna, amikor fele annyira sem voltam képben? – érdeklődöm. Furcsa ez az egész, ahogy az is, hogy kettőből kétszer kikezdtem vele, mert az a része persze még nagyon is megvan. Csak azt nem tudom már kitalálni így józanon, hogy mégis mi a fene ütött belém és miért csináltam ezt kétszer is? Az alkohol és a drog vegyese mondjuk elég sok mindenre képes, ezt aláírom.
- Hát, pedig eléggé kész voltam – élek a szava járásával, mert a tegnap este tényleg durvára sikeredett. A szokásosnál is többet ittam és szívtam, szóval eléggé illuminált állapotban lehettem. Picsába.
A fürdőből kijövök és ledobom magamról a pólót, a megszólalására pedig már tényleg felhúzom magam egy kicsit. Nem tudom, miért vagyok ennyire mérges és azt sem, hogy miért is lenne baj, ha megtörtént volna egyáltalán, de a felindultságtól –na meg attól a tekintettől, amivel alaposan végigmér- fogom magam és mielőtt még felállna az ágyból, a mellkasára lökve egyet visszalököm az ágyba és fölé mászok, akár egy macska.
- Jó – mondom, ahogy aztán egyre közelebb hajolok hozzá. – Elevenítsük fel – helyeslek úgy, hogy az ajka az enyémtől éppen pár centire van. Érzem a bőre melegét az enyémen, és azon gondolkodom, hogy megcsókoljam-e vagy sem, hiszen innen már annyira egyszerű lenne, és akár tényleg feleleveníthetnénk, ha már megtörtént a dolog. Furcsa érzés fut végig a gyomrom táján, és ez az a pillanat, amikor úgy döntök inkább, hogy visszaegyenesedek. Végigpillantok a szépen kidolgozott felsőtestén, majd mintha mi sem történt volna szállok le róla és az ágyról, hogy aztán a ruhámért és a cipőmért nyúljak. Na jó, talán tényleg megtörtént az éjjel, aminek nem kellett volna, de most már sajnálom, hogy nem emlékszem rá. Az előbb éppen azért másztam rá kicsit, hátha úgy beugranak az emlékek, de azoknak még mindig hűlt helye van.
Amikor azonban színt vall, elképedve pillantok rá.
- Hogy te mekkora egy hazug dög vagy – meredek rá, és hirtelen felindultságomban hozzá is vágom a magas sarkúm egyik párját. – Teljesen hülyére veszel? – förmedek rá, és eltolom a kezét, amiben a törölköző és a köntös van. Helyette pillanatok alatt felkapom magamra a ruhát, aminek whisky szaga van. Elvonultam a mosdóba? Hát ez remek. Ennél még talán az is jobb lett volna, ha lefekszünk és arra nem emlékszem, mintsem arra, hogy totál szétcsúsztam a szeme láttára.
- Nem akarok tusolni. Hazamegyek. Édes istenem, ezt nem hiszem el – mérgelődök, miközben az elhajított cipőm után megyek és felkapom azt is. Totál hülyét csináltam magamból. Most már tuti. Legszívesebben fejbe verném magam jópárszor, amiért nemhogy ilyen állapotban látott, hanem mert még be is dőltem neki reggel.
- Holnap jövök – bököm oda, aztán hátra sem nézve – pedig a látványért még egyszer-kétszer csak megérné- viharzok ki az irodából. A múltkori sofőr pont szembe jön velem, én pedig majdnem fel is lököm, annyira igyekszem kifelé. Nem is tudtam, hogy ilyen jól tudok magas sarkúban futni.

 

Cher & Marco

Maybe I don't realize the power he has...

Ó, Cherry, te bolond! Komolyan mondom, ezek után háromszor meggondolom, hogy beteszem-e ebbe a klubba a lábam illuminált állapotban. Marco árgus szemekkel fog ezek után figyelni, az ezer százalék, de ha jól emlékszem, a múltkor azt mondta, nem vonzzák az olyan nők, akik szétcsúsznak pár óra alatt. Márpedig nekem erősen sikerült. A kérdésére zavart halk nevetéssel és összeráncolt homlokkal reagálok, úgy pillantok rá.
- Ugyan már – jelentem ki, majd beugrik a kép, hogy a barátja is milyen tekintettel nézett rám – A barátod mondjuk biztos nem utasított volna vissza – vonok vállat, de aztán lehervad a mosoly az arcomról. – Talán tényleg túl rövid volt az a ruha. Csakis az lehetett a hibás – motyogom magam elé, mert mintha erre is lett volna az előző napon valami megjegyzés, de ez csak halványan rémlik emlékeimben.
A szavai viszont annyira felbolygatják az idegszálaimat –na meg az, hogy nem emlékszem-, hogy rögtön belemegyek a játékba, holott nagyon nem kellene. Az egyik szavammal ütöm a másikat, de már azt sem tudom, mi lenne a helyes és mi nem. Tény, hogy vonzó férfi, de nem kellene így rámásznom. Nagyon nem.
A vágy, amiről éppen az előbb beszélt hirtelen érződni kezd, az ujjai nyomát úgy érzem, a combomon hagyja, legalábbis olyan szinten felforrósodik tőle a bőröm, hogy jobbnak látom azonnal leszállni róla, mert kicsit megijeszt ez a hirtelen reakció. Nem tudom miért, nem szoktam visszavonulót fújni, de nem is szoktam ilyen hamar reagálni egy férfi érintésére.
Aztán színt vall és még inkább felmegy bennem a pumpa, így a magas sarkúm meg sem áll addig míg el nem éri őt és hárítja el nagy szerencséjére a dobásomat.
- Az kihasználás lett volna – jegyzem meg, és aztán annyit mondok, hogy majd holnap jövök és már ott sem vagyok. Meg sem állnék hazáig, de Paolonak intek, aztán hirtelen már csak a nevemet hallom, amire reflex-szerűen megfordulok, aztán két pillanat alatt Marco vállán találom magam.
- Tegyél le – morgom, de közben, ha már ilyen fantasztikus helyzetben vagyok, alaposan megvizsgálom a szépen dudorodó izmait a hátán, na meg a fenekét az egy szál boxerben. Khm. – Züllött kinézettel? – jut el az agyamig, hogy az előbb éppen mit mondott. – De hát… - kezdek bele a magyarázkodásba, hiszen szerintem annyira tényleg nem gázos a helyzet, de aztán franc sem tudja, ő lát kívülről. Lényeg a lényeg, hogy esélyem nem sok van arra, hogy befejezzem, amit elkezdtem, ugyanis újra a saját lábamon állok, de meg kell kapaszkodnom a vállában, ugyanis a magas sarkú kicsit sem stabil ilyen hirtelen. Most miről beszél úgy egyébként is? Kicsit zavart tekintettel lesek fel az övébe, és úgy érzem magam, mint egy sarokba szorított bárány az oroszlán előtt.
- Mármint? – érdeklődöm, mert sejtem én, mire gondol, de azért kíváncsi vagyok, hogy mászik ki ebből. – Ahhoz lehet, hogy most túl züllött a kinézetem – húzódik a szám halvány mosolyra, ahogy aztán a tekintetem a szeméről az ajkaira siklik, ami most olyan szépnek hat, főleg ahogy beszél, hogy tényleg kedvem támadna megcsókolni.
- Nekem ugyan nincs problémám – suttogom vissza és nagyot nyelek. Kiszárad a szám a közelségétől, és ha tehetném, valószínűleg menekülnék, a karjával viszont elzárja az utat. Állom a tekintetét, szinte a vesémig lát, mellesleg meg annyira jól néz ki még így is, hogy józanul látom, hogy így egy szál alsógatyában kicsit nagy a kísértés, hogy ne ellenálljak.  
- És a te önérzeted hogy van? – nyalom meg az alsó ajkam egy gonoszkás vigyor kíséretében, hiszen valóószínűleg nem jól, ha így utánam jött.

 

Cher & Marco

Maybe I don't realize the power he has...

Marco aljas, de ezzel együtt baromi jóképű és olyan kisugárzással rendelkezik, aminek nehéz ellenállnia egy nőnek. És habár azért magasodom fölé az ágyban, hogy visszajöjjenek az emlékeim –mert az ilyesmi általában be szokott válni-, a gondolataim máris kicsit másfelé kalandoznak, ahogy itt fekszik alattam. Jobbnak látom lekászálódni róla, mielőtt még hülyeséget csinálok. Újra.
Ahhoz pedig, hogy pár pillanaton belül lelépjek, miután közölte, nem történt semmi, nem kell sok. Nem tudom, miért szórakozik velem, de nem tetszik. Nyilván azt akarta elérni ezzel, hogy megmutassa, mennyire rossz dolog a drog és az alkohol keveréke, de ezzel azt érte el, hogy kicsit pipa vagyok rá. Ezzel együtt viszont ha már ezt tálalta, nyilvánvaló, hogy lepergett lelki szemei előtt a jelenet, tehát vonzódik hozzám.
Határozott léptekkel indulok el a folyosón, sokáig viszont nem érek, de ez a hirtelen mozdulat nem annyira esett jól a gyomromnak, ahogy Marco a vállára kapott. Most mit művel? A panoráma a jobbnál is jobb, de elképedek, amikor konkrétan azt vágja hozzám, hogy szarul nézek ki.
- Hát köszönöm szépen, ez most nem annyira esett jól – motyogom, ahogy aztán a kezem a csípőjére fog, mert olyan érzésem van, mint aki mindjárt fejre esik.
Ahogy letesz megkapaszkodom a vállában, és aztán már lépnék is el onnan, de esélytelennek látszik a menekülési indíttatásom, nem mellesleg teljesen a falhoz nyom, amire a gyomromban rejtőzködő pillangók rögtön ugrándozásba kezdenek. Amit mond, nagyon jól tudom, hogy csak duma. Nem erre gondolt, csak megint el akarja velem hitetni, hogy csak én gondolok itt olyasmire, amire nem kellene.
- Aha… zuhanyozni – mondom alig hallhatóan, ahogy zavaromban elmosolyodok és eltekintek a szemeiről és az alsó ajkamba harapok. Ostromol a tekintetével, a közelségével, ahogy a nyakamhoz hajol, az már végképp beteszi a kiskaput. Mintha háromszázhatvan fokot fordult volna Marcoval a világ a tegnapi és a múltkori viselkedése óta, és valamiért azt sejtem, hogy ezzel konkrét terve van.
- Megérdemelted, szóval egy szavad sem lehet – reagálok arra, amit mond, legalábbis remélem jól hallottam, mert nem igazán tudok rá figyelni, csak arra, amit csinál. Jó ég, ha ezt tovább folytatja, nem tudom, mi lesz a vége. Így közbe is szólok az önérzetével kapcsolatban, amire a sejtéseim szerint reagál is. A nevetésére az én szám is mosolyra húzódik.
- Tehát akkor sérült – kacérkodom vele, és ezt jól az eszembe vésem. – Ilyen ez, ha az embernek sietős a dolga – mondom megrándítva alig észrevehetően a vállam, habár persze semmi dolgom nincs. – Ezt te még nem tudod… de én meg azt nem viselem jól, ha átcsesznek – élek a szava járásával, és ezzel meg is osztom vele a bizonyos problémát, ami miatt pár perce olyan sietősen leléptem, de ezt nyilván sejthette. A szavaim viszont egyre inkább elhalkulnak, ugyanis hajol egyre közelebb, az ágyéka az enyémhez préselődik és úgy néz rám, mint egy éhes oroszlán az áldozatára.
- Le kellene – helyeslek, már észre sem véve a többes számot és az utána való javítást. Basszus, teljesen becserkészett és beindította a fantáziám is. Nagyon nem lesz ennek jó vége, látom előre, de magasról teszek rá igazából, ahogy mindig, mindenre. Tekintetem vágyakozón csúszik le az ajkaira, és majdnem biztos vagyok benne, hogy az utolsó utáni pillanatban visszavonulót fog fújni, de amikor megszólal és semmiféle reakcióra nincs időm, határozottan meglepődök. Annyira, hogy a csók első pillanatában kipattannak a szemeim, de aztán elég gyorsan feloldódom és hunyom le lassan, ahogy vadul viszonzom is a csókot. Nem gondoltam, hogy ennyire jól eső lesz, hogy lelki szemeim máris tovább pörgetik a jelenetet, pedig kurvára nem kéne. Kezemből kicsusszan a táskám és hangos puffanással ér földet, ahogy aztán végig húzza a nyelvét az ajkamon, halkan felsóhajtok és elmosolyodom. Az érintésére forróság önti el a belsőmet, kezem pedig lassan csúszik fel a karján, ahol aztán a csók közben kicsit belemélyesztem a bőrébe a körmeim. Fasza, hogy már részegnek sem kell lennem ahhoz, hogy lefeküdjek a leendő főnökömmel. Mégis mi a jó istent csinálok?
- Nem kéne... – nyögöm ki, ahogy elszakadok tőle, de a mutatóujjam eközben szépen lassan szánt végig az alsója vonalán. – A pech az, hogy sosem érdekeltek a szabályok – suttogom, és ezzel együtt be is akasztom a két ujjam a nadrágba, amire aztán pimasz vigyor ül ki az arcomra. Csak próbálj meg ellenállni! Mantrázom magamban, de azt hiszem képtelen vagyok, így tulajdonképp ha valaki kettőnk közül, Marco lesz az, aki lefújja a mókát.  

 

Cher & Marco

Maybe I don't realize the power he has...

Jó ég, én nem gondoltam, hogy Marco ilyen brutális hatással van rám. Legalábbis józanon még nagyon nem realizáltam ezt magamban. Részegen elképzelhető, viszont ez azért így kicsit ijesztő. Főleg így, hogy így nekinyom a falnak és a teste az enyémnek simul a lehető legjobban, úgy kell lenyugtatnom magam, hogy a csípőm ne billenjen automatikusan az övé felé, így is a kelleténél jobban láthatja rajtam, hogy kívánom. Jobban kellene ezt titkolnom. Egyáltalán nem is kellene vágynom rá, azt hiszem ezt a kapcsolatot kellene neveznünk tilosnak, amit jobb, ha elkerülünk, de ebben a szituációban azt hiszem, majdnem mindegy. Már átestünk a ló túloldalára. Ez a tipikus macska-egér játék, amit mi űzünk egymással. Eddig a reggelig abban a hitben voltam, hogy én vagyok az, aki játszadozik vele, de most már el kell gondolkodni ezen, ugyanis azt hiszem, nem így van, felvette a kesztyűt, és ez kicsit sem előnyös arra nézve, hogy nem kellene ezt csinálnunk.
Pár pillanatig megfordul a fejemben, hogy el kellene löknöm, de ahogy itt duruzsolni kezd a nyakam környékén, már el is illan a gondolat.
- El – bököm oda, de mindketten jól tudjuk, hogy kicsit megsértett azzal, hogy kihasználta a helyzetet, hogy nem emlékszem az elmúlt éjszakára. Vagyis gondolom tudja, hogy ezért hagytam magára. Aljas dolog volt tőle, abszolút megérdemelte, hogy faképnél hagyjam.
- Pontosan – reagálok a megállapítására, hiszen ez volt az ok. – Nem volt fair – teszem hozzá, noha az sem volt az, ahogy fel akartam húzni az este azzal, hogy a barátjának kezdtem el táncot lejteni. Ezt mondjuk még mindig nem értem, miért csináltam ezt, talán féltékennyé akartam tenni. Ne kérdezd, miért.
Aztán amikor a tusolásról kezd el beszélni, a gondolataim máris tovább kalandoznak, ugyanis az biztos, hogy nem vetnék meg egy ilyen adoniszi testtel egy közös zuhanyt, na de azt azért ki is kell érdemelni, apukám. Azt viszont nem gondoltam, hogy megcsókol. Nagy a szája neki is, csak kettőnk közül ő a megalapozottabb azt hiszem, aki mielőtt cselekszik, pro-kontra érveket sorakoztat fel. Ám ahogy megízlelem az ajkait, áldom az eget, hogy ezúttal a fejében a pro érvek győztek. Követelőzően von magához, aminek hatására a légzésem automatikusan gyorsabbá válik, és el sem akarok szakadni tőle, csak amikor kicsit belegondolok, hogy holnap majd hogy fogunk egymásra nézni, ha beadom a derekam -vagy inkább ő adta be nekem?- és lefekszünk egymással. Meg is jegyzem ezt a nem kellene dolgot, de egy percig sem tétlenkedve nyúlok az alsónadrágja után, amit legszívesebben fél pillanat alatt lerángatnék róla, hogy aztán a lehető leghamarabb a magáévá tehessen. Jó ég. A vigyora most bezzeg még jobban beindít, ahogy pedig a ruhámat feljebb húzza, rögtön elönt a forróság. A csókjának nem tudok ellenállni, elégedettséggel tölt el ahogy látom, mennyire beindítottam. Hogy valamelyikünk ezt mennyire meg fogja bánni holnapra, jézusom. Nem érdekel. Semmi más nem lebeg a szemem előtt, csakhogy alatta fekszem ezen a dög nagy franciaágyon. Uh.
Mikor meghallom a dörömbölést az ajtón, égnek emelem a tekintetem. Ne már.
- Nem tudja az alkalmazottad, mikor nem kellene zavarnia? – vonom fel a szemöldököm egy kacér vigyor kíséretében, de ezzel együtt kicsit csalódott is vagyok, hogy elhúzódik. Mi lehet olyan fontos, ami nem várhat? Talán Pablo volt az égi jel, hogy meg kell állnunk. Így volt jó és kész. Enélkül nyilvánvaló, hogy nem tudtunk volna leállni a jelek szerint.
- Oké – reagálok ennyit, mert még mindig nem igazán tértem magamhoz az előző incidens óta. Megigazítom magamon a ruhát, és az alsó ajkamba harapva nézek utána egy éppen szélesedni készülő vigyorral mellékelve. Most akkor itt az ideje kicsit átkalibrálnom az agyam, hogy ő holnaptól a főnököm és nem a szeretőm.