2018. április.
- Teljesen megőrültél, Flynn? Tudod, hogy nem megyek ilyen helyekre. Nem véletlen nem szoktam részt venni ilyen eseményeken – fakadok ki a férfi irodájában.
- Neela, kérlek szépen, nyugodj meg...
- Dehogy nyugszom meg! – vágok közbe. – Pontosan tudod, hogy semmi keresnivalóm ott, ahol kamera van. Nem, kész, ez a döntésem – közlöm határozottan a férfival, felkapom a mellettem lévő székről a táskámat és elindulok az ajtó felé.
- Neela! – kiált rám Flynn olyan hangon, ahogy eddig még soha. Kezem a kilincsen, de nem nyitom ki az ajtót. Visszafordulok, hogy a szemébe nézhessek vele. Még sosem láttam komolyan dühösnek, vagy úgy igazán ingerültnek. De most ott izzik a tekintetében az a tűz, amivel nem szabad játszani. – A legutóbbi két regényedet nem vitték, mint a cukrot – jegyzi meg fennhangon, amivel én is tisztában vagyok. Nem véletlen gondolja úgy, hogy egy kis nyilvánosság jót tenne az eladásoknak. A nyilvános szerepléssel csupán annyi a bajom, hogy felkerülhet az internetre, ahol akár valaki az otthoniak közül meg is láthatja. Már másfél éve nyugtom van, nem kell velük foglalkoznom, nem kell azon izgulnom, hogy éppen milyen piszkos üzletbe mártják be a kezüket, vagy éppen milyen piszkos üzletbe akarják bemártani az én kezemet. Megváltoztattam a nevemet, utazgattam, új hitelkártyáim vannak, új telefonom. Másfél év erőfeszítése most viszont mehet a kukába, ha valami rosszul sül el. Flynn az egyetlen, aki tud a múltamról. Vele muszáj volt mindent megosztanom, hogy tisztán lásson. Másrészt pedig könnyebb úgy élni a mindennapjaimat, hogy valaki tudja a cselekedeteim miértjeit. Még akkor is, ha nem egy közeli barátom az.

2018. augusztus.
A Broadway és Grand Street sarkán álló, robosztus, fehér, hatalmas ablakokkal teli épület felé közelítve már messziről látom a hatalmas embertömeget a bejárat előtt. Sokaknál fényképező van, férfiak hatalmas kamerákkal a vállukon szaladgálnak mikrofonos nők után. Eddig sem volt sok kedvem eljönni, de már az a maradék is teljesen elment. Szeretem az embereket, szeretek főzni, szeretek csapatban dolgozni – minden adott ahhoz, hogy élvezzem a mai napot. De az, hogy a média számára nyilvános eseményről van szó, kicsit rémisztő számomra. Lépteim lelassulnak, ahogy közelebb érek az épülethez. Néhány „elszabadult” riportert és újságírót a biztonsági emberek terelnek vissza a kordonok mögé, hogy az illetékesek zavartalanul léphessenek be. A járdára vörös színű szőnyeget terítettek ki. Talán ezzel akarták jelezni, hogy ismert emberek várhatóak itt ma. Annyira visszataszító. Végül erőt veszek magamon és elindulok a kijelölt útvonalon. Próbálom magamra ölteni a legbarátságosabb és legmegnyerőbb mosolyomat, amit csak tudok. Ez egészen addig kitart, amíg be nem érek az épületbe, ahol Flynn vár. Nem értem, ő mit keres itt. Lehet, csak meg akart győződni róla, hogy valóban eljövök. A férfi felém közeledik, amikor egy fiatal, nálam fél fejjel alacsonyabb nő lép elém. A kezében vastag papírköteg, amit egy dosszíé gumijával fog össze.
-Miss Barin, üdvözlöm, Christina vagyok – nyújtja felém szabad kezét a nő, amit elfogadok és finoman megrázok. – Jöjjön, megmutatom, merre kell mennie – indul el végül, szerencsére nem arra az irányba, amerre Flynn van éppen. A nő akarva, akaratlanul is megmentett egy kicsit sem kívánatos párbeszédtől, amiért rendkívül hálás vagyok neki. Fogalma sincs, mennyire kedvelem már most. Egy szűk folyosón, a tömegtől távolt vezet egy hatalmas terembe, ahol rengeteg ismert ember gyűlt már össze. Színészek, énekesek, sportolók, televíziós személyiségek. Az itt jelenlévőkben viszont közös a főzés iránti szeretet. – Az Ön partnere az esemény idejére Linda Coleman lesz. Máris mutatom, hol találja – sürget át a tömegen az alacsony szőkeség. Természetesen utánanéztem a mai meghívottaknak, így Lindának is. Ha nem csal emlékezetem, ő elsősorban a közösségi médiában lett népszerű, miután jelentős súlyfeleslegtől szabadult meg, életmódot váltott, ezáltal pedig sok fiatalnak lett példaképe. – Itt is van – mutat Christina a főzőpartneremre. – Most pedig magukra is hagyom Önöket, ismerkedjenek egy kicsit össze, nagyjából egy óra múlva kezdünk – hadarja el a nő, majd egy mosolyt villant ránk és elviharzik. Zavartan nézek körbe. Frusztrál a tudat, hogy nemsokára tele lesz újságírókkal, riporterekkel és kamerákkal a helyiség. Tekintetemet végül Lindára szegezem. Nem akarok udvariatlannak tűnni, nem akarom, hogy azt higgye, untat. Egyszerűen csak feszélyez a helyzet. Végül kezet nyújtok neki és rámosolygok.
- Neela – mutatkozom be, bár valószínűleg már vele is közölték, hogy ki lesz a partnere. – Amúgy van fogalmad róla, hogy mit kell majd csinálnunk? – kérdezem, megkezdve a beszélgetést egy viszonylag releváns témával. A meghíváson és azon kívül, hogy főznünk kell majd valamit, én nem tudok egyebet a mai napról. Bár, ahogy ismerem Flynn-t, az is előfordulhat, hogy csak ő felejtette el közölni a lényegi információkat.

Mindig kellemes izgalommal töltött el, ha szerepelhettem valahol. Legyen az akármilyen jelentéktelen kis tévéműsor, én minden felkérésre igent mondtam. Nem vagyok egy színészkedős típus, az sosem ment jól, de ha magamat kellett adjam a kamerák előtt, az cseppet sem hozott zavarba. Néhány hónapja egy főzős műsorral kapcsolatban kerestek meg, és szokásomhoz híven már írtam is be a naptáramba az időpontot.
A saját autómmal érkeztem a helyszínre - apró, kétszemélyes kis jármű volt, és nem is éppen a legújabb modell, de én szerettem és ragaszkodtam hozzá. Legyünk őszinték: nem lennék képes rendesen parkolni egy óriás terepjáróval.
A forgatás helyszínétől több utcányira parkoltam le, és már javában sétáltam, mikor összetalálkoztam a riporterek csapatával a bejárat előtt. Többen is megszólítottak, és én, mivel még háromnegyed óra volt a kezdésig, türelmesen és mosolyogva válaszoltam minden kérdésre. Látszott, milyen elégedettek, hogy valakit szóra bírhattak, hiszen előttem többen is mogorván slisszoltak be mellettük az épületbe. Nagyjából tíz percet tölthettem a riporterek gyűrűjében, aztán felmentem a lépcsőn, és körbenéztem a helyszínen. Még alig értem fel a lépcsőn, már sietve közelített felém egy alacsony nő, aki Christina néven mutatkozott be, és rögtön egy nagy terembe vezetett, ahol már több ismertebb személy is várakozott. Legtöbbjüket csodálatra méltónak tartottam a karrierjük, vagy az elért eredményeik miatt. Ilyen társaságban általában jelentéktelennek éreztem magam, mert hát mit értem én el hozzájuk képest? Lefogytam, és sokan kezdték kövezni az instámat. Azért ez össze sem mérhető mindazzal, amiket ők tettek az életükben.
Futólag elbeszélgettem néhány emberrel a várakozók közül, de leginkább arra használtam ki az időt, hogy körbesétáljak, és lelkileg beleilleszkedjek ebbe a környezetbe. Percről percre komfortosabban éreztem magam, míg végül egészen felszabadult lettem.
Hamarosan újból Christinát pillantottam meg felém sietve, ám ezúttal nem volt egyedül. Neela Barinnal érkezett, és gyorsan el is hadarta, hogy vele leszünk párban. Nem volt kifejezett vágyam, hogy kivel szeretnék párban lenni, de Neela szimpatikusnak tűnt, így hát örültem, hogy mellé osztottak be.
- Linda vagyok - mutatkoztam be neki mosolyogva. Láttam rajta, hogy kicsit zavarban van, de ez nem bizonytalanított el az ismerkedésben. Az viszont meglepett, milyen keveset tud a mai versenyről. Talán már nem emlékszik a részletekre? Különös. - Minden páros meg fogja kapni egy különleges ételnek a nevét - kezdtem bele a magyarázatba -, és el kell készítenünk anélkül, hogy megadnák a receptet vagy akár a hozzávalókat. Pontozni fogják, mennyire hasonlít az alkotásunk az eredeti receptre, illetve kreativitással is szerezhetünk plusz pontokat.
Persze ez nem egy vérre menő harc, de valójában nagyon szerettem volna nyerni, vagy legalábbis jól szerepelni. Imádtam főzni, sok receptet ismertem, és úgy éreztem, ennél testhezállóbb feladatot sosem kaphatnék. Aztán lehet, hogy az étel nevét meglátva már nem ezt fogom gondolni, hiszen valami különleges dologra kell számítsunk, nyilván nem almás pitét vagy húslevest kell majd főzzünk, akkor nem lenne az egészben semmi érdekes a nézők számára.
- Miközben mi próbálunk összehozni valamit, a nézők látni fogják az eredeti receptet is - tettem még hozzá a magyarázathoz. Persze nem élőben fog menni a műsor hanem napokkal később, szóval ez nekünk nem lenne segítség, akárhogy is akarna csalni valaki. Ezt nagyon pozitívnak gondoltam, hiszen így igazságos. Máskülönben mi értelme lenne?
-  Neked nem mondták el a részleteket? - kérdeztem rá végül, mert túlzottan kíváncsi voltam ahhoz, hogy magamban tartsam. - Nagy célokkal jöttél ide, vagy csak a szórakozás kedvéért? - Fel sem merült bennem a lehetőség, hogy esetleg nem is a saját akaratából van itt.