- Főnök, vérzel. - szólít meg egy hang,mire felkapom a fejem és oda nézek ahova mutat. Az oldalamra, ahol az ingem már egészen felvette a vörös színt, éreztem, hogy valami nincs rendben, de a fenének van ideje magával foglalkozni, mikor épp a rosszfiúkat kell begyűjteni és bevinni szépen az Örsre, vagy a hullaházba, ki hogy járt éppen, mert vannak halottak is. Felemelem az ingem oldalát, hogy megnézzem, az újonc felszisszen a látványra, pedig nem olyan vészes, épp csak egy kis karcolás, csak nagyon vérzik, így jár az aki nem vesz fel golyóálló mellényt. - Ne hüledezzen hanem hozzon némi gézt vagy ha nem talál azt akkor zsebkendőt meg sebtapaszt és már kutya bajom se lesz. - - Adom ki az utasítást mire eltűnik, hogy össze szedje a kérd eszközöket.
- Ramirez, jelentést kérek. - Szólalok meg, mire egy srác ellép a többiektől és hozzám siet. Bírom őt, mindig azt csinálja amit kell, utasítás nélkül is tudja a dolgát,míg az újoncok csak azt merik megtenni ami a szájukba van rágva. Utálom az ilyet, egy csomó idő elmegy vele, de sajnos nem tehetem meg, hogy minden betanítást áthárítok másra. Akkor engem sohasem fognak tisztelni. - A lányt nem sikerült megmenteni, amint észre vették, hogy jövünk végeztek vele… egy golyó ütötte át a mellkasát. - A hezitálásra felfigyelek, valamit nem mond el nekem, és ezt utálom a legjobban. A hazugságokat, pedig tudhatnák már, hogy olyan vagyok, mint egy élő hazugságvizsgáló, tudom mikor hazudnak nekem. - A mieink közül mindenki túlélte, van egy sebesültünk, plusz te. Az emberrablók közül egy meghalt, kettő súlyosan megsérült, a negyedik megmenekült, motorra pattant, de már út is sikerült elkapni. A jelentést megkapod holnapra. - Mondja, de nekem ez nem elég, ezért elindulok be a raktárba. - John? - jön utánam és figyeli, hogy mit csinálok. A raktár épület könnyű szerkezetű, ezért a golyók ütötte lyukakon be lehet látni, de nem fogok azokon kukucskálni, mikor be is mehetek. Tökéletes helyszínt választottak, nem feltűnő, számos hasonló épület található még a környéken, a környék pedig sivár és kihalt, már nem igen jár erre senki sem, csak a fiatalok akik így próbálnak meg lázadni. Alkohollal és üvöltő zenével, talán a lányt is így kapták el… Mary-t. Hosszú szőke haja most néhány helyen vörösen, máshol már feketének látszik a vértől, amiben fekszik. Valószínű átment a golyó a szívén vagy egy fő artérián, de ezt majd az orvos szakértő megmondja, valamint azt is, hogy milyen drogot adtak neki, mert a könyök hajlatában egészen szépen kivehető a tűnek a nyoma, de az is lehet, hogy azt még magának adta be. - A lányért hamarosan jönnek és elviszik a hulla házba, a szülők pedig eldöntik, hogy mit szeretnének. - szólal meg Ramirez. - Jól van, minden nyomot rögzíteni kell, ha ez megvan hívjanak egy takarító brigádot. - Még jó néhány órán keresztül ellesznek ezzel, de nekem addig más dolgom van.
Dr. Jasmine Rosque Ez áll a névtáblán és minden bizonnyal az egyik túlbuzgó asszisztens már szólt neki, hogy jövünk, de mivel még nem találkoztam vele ezért meg akarok bizonyosodni arról, hogy jól végzi a dolgát, vagyis a vizsgálat során végig jelen leszek és baromi idegesítően mindenbe bele fogok kotyogni. Majd kiderül, hogy mennyire tudunk együtt dolgozni, az elődje azért távozott, mert szerinte kibírhatatlan a munka morálom és a természetem is. Jó, lehet hogy az én hibám is volt, mikor azt mondtam neki, hogy lajhár, amiért nem tudott két nap alatt eredményeket mondani. Arra hivatkozott, hogy péntek este hoztam neki egy hullát, hétvégén pedig ő nem dolgozik. Ha valaki ezt a hivatást választja meg kell tanulnia, hogy olyan, hogy hétvége nem létezik. Hangosan kopogok az ajtón, majd inkább kezet cserélek és a jobb kezemet használom. Az oldalam húzódik és egyre jobban fáj, mert még mindig szivárog belőle némi vér. Az ingemet lecseréltem, és be is lett kötözve a seb, van ott, három darab papír zsebkendő és ugyan ennyi kiskacsás sebtapasz. A szerencsétlen újonc beszaladt az első boltba amit talált, annyi esze nem volt, hogy a helyszínre kiérkező mentősöktől kérjen felszerelést, a boltban meg csak ez volt, de ideiglenesen megteszi ez is. - Üdv doki, John Lane vagyok, hoztam magának egy hullát, minél előbb meg kéne vizsgálnia és az eredményeket csak én kaphatom meg, nem viheti fel a számítógépes rendszerbe, a kézzel írt jelentést pedig egyenesen az én kezembe adja, mert van egy olyan tippem, hogy nem az emberrablók végeztek a lánnyal. - mondom, amint kinyílik az ajtó és osztom meg vele a sejtésemet. Ha kiderül, hogy valamelyik emberem fegyveréből származik a golyó abból még nagy gáz is lehet. - Na menjünk. - Indulok el a vizsgáló felé. Már jártam itt egy párszor ezért tudom merre kell menni.
Being happy doesn't mean everything is totally perfect
Az emberek nagy része nem szereti a változásokat az életében. Tapasztalataim szerint így van ez munkahely változtatásoknál is, ami velem is nemrégiben történt, de ha ki kell lépni a meg szokott közegből, ha véget kell vetni egy elfásult kapcsoltnak. Valahogy szeretünk megmaradni a megszokott komfortzónánkban, félünk az újtól, hátha az rosszabb, mint amit éppen megélünk. Én magam is egy olyan kapcsolatban létezem, amiből ki kellene lépnem, de egyelőre nem tehetem, viszont ez egy másik történet. Alapjában véve, engem sosem zavart megtapasztalni az újat, mivel felfedező típus vagyok, szeretek új dolgokat megismerni, szeretem a kihívásokat, főleg, amik a munkámmal járnak. Nos, a Bronxi rendőrkapitányságon erre nem adatott meg sok lehetőségem, hiszen igazából senki sem törődött senkivel és semmivel. Akik túlélek, örültek neki, akik meg elhunytak, azokkal meg nem kellett már foglalkozni. Legalább is szerintük… Véleményem szerint az ottani rendőrfőnököt is jobban érdekelte az, hogy hogyan juthat illegális pénzekhez és egyebekhez, minthogy megoldjon egy tragikus bűntényt. Én ezzel szemben próbáltam a legjobbat kihozni magamból és ott segítettem a rendőröknek, ahol tudtam, azonban ez nem igazán volt értékelve. Most azonban egy újabb lehetőséggel nézek szembe, ugyanis a brooklyni rendőrkapitányság halottkémje ismeretlen okokból hirtelen felmondott, ezért egy jó ismerősöm jóvoltából nekem ajánlották fel az ottani helyét. Igazából nem sokat gondolkodtam, hiszen Bronxból már mindent kihoztam, amit lehetett, azonban én valóban a társadalom hasznára szeretnék válni, segíteni a bűnüldözésben, hiszen azért lettem az, ami vagyok. A brooklyni rendőrösről sok jót hallottam már, főleg az ottani rendőrkapitányról, aki minden ügy végére jár. Kivételesen nem korrupt, nincsenek függőségei és nem fásult bele a munkába. Én egy ilyen helyen akarok dolgozni, ahol talán még tehetünk egy kis jót a város érdekében. Tehát az új munkahelyet gondolkodás nélkül elfogadtam, és szinte már az első napomon a terep megismerése után belevetem magam a munkába. Szinte már az első napok egyikében jelenti az egyik asszisztens, hogy lövöldözés történt az egyik elhagyatott városrészben és hamarosan érkezik maga a rendőrfőnök a holttesttel. - Huh, ez akkor komoly. – állapítom meg inkább csak magamnak, de azonnal szedelőzködni kezdek a vizsgálómban, hogy minden kéznél legyen, amikor megérkeznek a testtel. Igazából nem csak a közelgő munka, de maga John Lane személyét illetően is elfog a buzgó kíváncsiság, hiszen legendákat hallok zengeni erről a férfiről, és most egyenesen idejön egyenesen a vizsgálómba. Persze, ne gondolja senki, hogy most valami tini lányszerű fan klubba fogok belépni, csupán a munkája iránti elhivatottság az, mi számomra ekkor tiszteletet érdemel. Igaz, rövid életű itteni munkám folyamán hallottam a természetéről is ezt-azt, többek között például azt is, hogy az elődöm történetesen azért lépett ki a rendőrség berkeiből, mert Lane elviselhetetlenül viselkedik az alkalmazottaival. Nos, igázóból nem félek, csupán egy enyhe kíváncsisság, ami most átjárja várakozással teli testemet. Hamarosan meg is érkezik vélhetően a főnököm – hiszen eddig személyesen még sosem találkoztam vele, egy pár emberrel, nem túl sokkal, akik, míg főnökük hozzám beszél, elhelyezik a hullát egy fekete zsákban, a boncoló asztalomon. John Lane elég gyorsan, amolyan berobbanás szerűen elhadarja az információkat és azt is, amit akar ma tőlem, de van annyira határozott közben, ahogy a megjelenése is, hogy azonnal felfogjam és tudjam, mit kell lennem. - Értettem, rendőrfőnök úr, akkor azonnal munkának is látok. – válaszolok neki halkan, de határozottan miközben követem gyors lépteit az asztal irányába. Nekem még bemutatkozni sincs időm, de biztos vagyok benne, hogy sem nem várja el tőlem, sem nincs az információ hiányában. Miután felhúzom a kezeimre, egy erre szolgáló latex kesztyűt, lehúzom a hullazsákon levő fehér cipzárt, és arcomon akaratlanul is megjelenik egy sajnálkozó grimasz, de azért nem merülök bele a dologba, hiszen már hozzá vagyok szokva az efféle látványhoz. Csak egyszerűn nehéz elfogadni, amikor egy ilyen fiatal és szép lánynak ilyen sorsot szántak és tulajdonképpen meggyilkolták. Először kívülről vizsgálom meg a testet és az életjeleket, megbizonyosodva arról, hogy valóban beállt a halál és a hullamerevség is. Ezután a jobb kezének hajlatában megfigyelem a tű szúrta nyomot, ami – de a lány bőrszíne is - azt bizonyítja, hogy valamilyen kábítószer került a lány szervezetébe. Látom a véraláfutásokat is csuklóin, ami arra enged következtetni, hogy a halott leányzót fogva tartották. Természetesen vért veszek a testből, amit egy kis üvegcsébe csepegtetek és továbbítom az elektormikroszkóp alá, amely pár perc múlva elmondja nekünk, milyen droggal is állunk szemben. Ezután jön a golyó ütötte seb, amely csúnyán véres s vérrel áztatja a lány testét is, és melyből arra következtetek, hogy az alanyt szíven találták, s több mint valószínű, hogy még a testben van. - A lánynak valamilyen drogot adtak be, a tű állásából ítélve nem ő adta be saját magának, ami még nem jelenti azt, hogy ez volt az első alkalom életében. A szívén pedig egy golyó ütötte lyuk van, de biztos vagyok benne, hogy magának ezzel nem mondok újat. – nézek komoly arccal a rendőrfőnökre, habár biztos vagyok benne, hogy mindennel tisztában van, amit mondtam, mert eddig minden rezdülésemet úgy figyelte akár egy sas. Nem mondom, hogy nem zavaró a tény, de vagyok annyira profi, hogy teljeséggel a munkámra tudjak koncentrálni. - Viszont azt biztosan állíthatom, hogy a lánnyal nem a golyó, hanem a kábítószer végzett, amiről pár perc múlva megtudjuk, hogy mi is az. – pillantok jelentőségteljesen Lane-re, majd a modern mikroszkópra. - A lövés csak amolyan biztosíték lehetett, mikor meghallották, hogy érkezik a rendőrség. – magyarázom tovább egy szike és egy pincetta után nyúlva. - Azonban a lövésből ítélve valaki egészen profi lehetett, aki azt leadta. Talán egy rendőr? - teszem fel a költői kérdést John Lane előbbi spekulációjára célozva, hiszen emlékszem minden szavára. - Talán a golyóból ezt is könnyebben meghatározható… ami itt is van. – mondom, majd tartom hirtelen fel a magasba a töltényhüvelyt, összeszűkült szemekkel vizsgálgatom azt és a rajta levő számokat már egy nagyító segítségével. - Nem, ez a lövedék nem egy rendőrségi fegyverből származik, abban biztosak lehetünk. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem egy rendőr adta le a lövést egy illegális fegyverből. Nem az első eset lenne. Viszont, ha ad egy napot, holnapra többet megtudok erről itt és akkor ki lehet nyomozni, hogy ki is használ ilyet. – mondom kerek tekintettel a rendőrfőnök szembe nézve, majd egy zacskóba helyezem a töltényt. Ezután az aszatlomhoz sétálok és lerakom oda azt miközben arra várok, hogy megkapom-e az erre kért egy napot vagy leharapja a fejem és azt akarja, hogy azonnal nekilássak. - Amíg az eredményre várunk, - pillantok ismét az elektromikroszkóp fényrezgései felé a vérminta miatt, majd újra visszanézek a rendőrfőnökre -, talán a maga sérülését is megvizsgálhatnám. – szegezem neki a mondatod kicsit sem tolakodóan. Jó ideje orvos vagyok és kiszúrom már, ha valakinek sérülése van, még akkor is, ha azt az illető takargatja. Látom a kéztartásából, fehérebb arcából, karikás szemeiből. De, ha ez mind nem elég, akkor az apró vérfolt, mely lassan kezd átütni fehér ingén, bizonyítja feltételezésemet. - Az akció során szerezte? Meglőtték vagy egyéb sérülés? – folytatom tovább kérdezősködést, ami szemmel láthatóan nincs ínyére, de ettől függetlenül egy kicsit közelebb sétálok hozzá.
Kezdőlap
