Soha nem voltam a korán kelő ember közül való, ezt a lányok is jól tudják. Sokszor délben kelek fel, mire egyedül vagyok az adott szobában, ami nem a sajátom. Ott mindig egyedül alszok, az alsóbb szinten lévő hostelek közül választottam szintén egyet, amit mi foglalunk el, az éppenséggel aktuális hölggyel.
A saját helyemen, általában egyedül ébredek, kivéve mióta ezt a nőt megismertem. Nem cikáztak a gondolataimban, hogy őt a sajátomba cipelem, nem is az első alkalommal történt ez, hanem úgy a harmadik, vagy negyedik alkalommal. Fordulok egyet, ezzel a hasamra kerülve, a takaró tekeredik rám, viszont nem bírom sokáig így, a napsugarak kínozva sütnek a szemembe, ezzel felébreszteni kényszerít. Hatalmasat ásítva ülök föl, miközben a pólóm után kutatok, ami eltűnt. Nem tudom, hogy a lépcsőn, vagy máshol hagyhattam el, de nincs itt, ahogy a hálótársam se. Elindulok a keresésére, nem olyannak ismertem meg, aki pár szó, vagy búcsúzkodás nélkül lépne le a lakásomból, de még az ideiglenes helyről sem így távozott. Talán pont amiatt vagyunk most itt, mert nem olyan, mint a többiek. Megtalálom az erkélyen, ahol a napsugarak még jobban érik a bőrömet. Negyed részben amerikai vagyok, emiatt kissé sötétebb a bőröm, mint a tiszta koreaiaknak, de nem bánom, a hullaszín nem hozzám való.
- Nekem is csinálsz egy bögrével? – bököm fejemmel a kávé felé, ezután Storm-ra emelem a tekintetemet. A kávé, néhány esetben az energiaital a napjaim indítója, ezeket soha nem hagyom ki. Melléjük egy, két, három szál cigaretta, utána kezdődhetnek a dolgaim. Nem várok el semmit tőle, sőt, ha nem kapom, az sem zavar, tudok csinálni magamnak is, de az övé sokkal finomabb.
Nem szokásunk az éjszakáinkról beszélni, mintha azok elmúlnának, miután kikelünk az ágyból, és mégsem, ezért járunk össze többedik alkalommal is, valószínűleg így marad legalábbis rövid ideig. Ha definiálnom kellene, egyfajta barátság extrákkal a mi kapcsolatunk, az egyájszakán jócskán túlléptünk, kapcsolatnak pedig nem lehet mondani. Nem is akarok azt. Tökéletes szingli vagyok, aki szabad, azt csinál, amit akar, akivel akar. Ha összejönnék egy csajjal, Stormie-val sem járhatnék össze. Nem kérdezem meg, mit csinál aznap, kikkel találkozik, hogy érezte magát az előző nap folyamán. Őszintén, nem érdekel, és lehet, túlgondolná a dolgot, azt pedig nem szeretném. Nincs szükségem egy lánykára, aki a nyomomban van, elijeszt másokat, féltékenykedik. Ezt a fajta szabadságot hiányolnám az életemből. Nem vagyok bunkó, ezt kijelentettem az első alkalmunk után, és megismételtem a második előtt. Pontosan tudja, miként játszom, ezért tartom fair-nek magamat, nyitott lapokkal játszok, minden csajnak elmondom a szándékaimat. Az már más kérdés, hogy ők hogyan értelmezik.
Visszatérve a kávéra, továbbra is őt nézem érdeklődő pillantással. Most tűnik fel, hogy ide került a pólóm, akkor nem felfelé menet hagytam ott a folyosón, ő lopta el. Muszáj elismernem, jól áll rajta, szoknyának is nevezhetnénk. Mellé lépek, lenézek a mélységbe, ahol autók, járókelők sokasága tárul szemeim elé. Imádom ezt a nyüzsgő várost, kisebben, vagy falun el sem tudnám képzelni magamat.

Nem szeretek bonyolult szerelmi kapcsolatokba keveredni, a mostani lányok mindenre féltékenyek, mindenkit birtokolni akarnak, és szabadságot sem kap az ember. Nekem erre nincs szükségem, gyereket soha a büdös életben nem akartam, akarok, így teljesen megfelel a szingli élet, bárki, bármi az enyém lehet ideig-óráig. Storm-mal teljesen jól megvagyunk ebben a szituációban, egyikőnk sem kötődik jobban a másikhoz, mint amennyire kellene, mégis boldogok vagyunk, amikor találkozunk.
Reggel a napsugarak ébresztenek, éjszaka elfelejtettük, vagy eszünkben sem volt behúzni a sötétítőket, így kiugrasztanak az ágyból. Nem szó szerint, ilyenkor ne számítson senki olyasmire, komótosan lépek ki az erkélyre, hogy egy kéréssel indítsam a napot feléje. Kissé meglep, amiért még itt tartózkodik, nem mutatom ki, azért mindenről mégsem kell, hogy tudomást szerezzen. Csókunkat elnyújtom, aztán a popsijára csapva nézek utána. Nem erős az ütés, de érezhető. Most nem szeretnék fájdalmat okozni neki, meg amúgy általában sem. Míg érkezik az italom, a vadonatúj telefonomat nyomkodom, frissen fel is töltök egy képet a személyes Instagramomra, amin látható az edzett felsőtestem a sok tetoválással, és a csodás arcom. Megköszönöm a kedvességét, majd kis hűsítés után egy kortyra megiszom a reggeli ébresztőmet. Nem kell bele több cukor, sem tej, tökéletesen készítettem, immáron második alkalommal.
Kérdésére felvonom a szemöldökömet, amolyan „komolyan kérdezted” kifejezéssel. Általában az ilyen típusú lányokat messziről elkerülöm, több alkalommal megesett, hogy utána többet képzeltek magukról, az egyik még a kulcsomat is megszerezte, aztán másnap ott főzőcskézett a konyhámban. Elég ijesztő volt, utána azonnal kitiltottam a helyről. Mégsem érzem úgy, hogy nála bármi ilyesmi megtörténne, nem csak azért, mert nem kiköpött háziasszony, hanem, mert ha nemet mondok, azt elfogadja, és, ha duzzog is, nem előttem teszi, ami tetszik.
- Maradhatsz, de délután jönnek új táncosok, akiket meg kell nézzek – vázolom a terveimet. Az előtte lévő órákban talán elmegyek futni, meg ebédelni, majd lenyomom a GTA-nak az egyik részét. Esetleg, ha akarja vele is foglalkozhatok.
- És melyik a rosszabb? Ha apuci megtudja hol vagy, vagy, ha a tanci nem kapja meg a dogádat? – szeretem húzni az agyát, az első pillanatban, mikor megtudtam, hogy apuci pici lányával van dolgom, bevallom nem tartottam sokra, de ügyesen változtatott ezen a nézetemen. Azóta szívatom vele, de ha rossz néven venné, nem az én ágyamba aludni már többedik éjszaka óta.

Általában a csajok így kezdik, egy nap, majd még egy, már itt egy bugyi, egy fogkefe, egy fiók, polc, stb. Ezzel semmi bajom nem lenne, ha az egyik testvérem csinálná, mert azoknak mondhatni elnézem, természetesen lakbér ellenében, de mondhatni az ő esetében sem zavar. Ismerem a családi helyzetét, ennek tekintetében engedem, hogy itt aludjon pár alkalomkor, még, ha nem is úgy tűnik. Elröhögöm magamat a szavain, a nők tényleg olvasnak a gondolatokban.
- Nyugodtan maradhatsz, nem zavarsz, de akkor is legyél a közelben, ha az öcsémmel találkozom – legalább felvághatok előtte vele is. Hát igen, a testvéri versengésnél nincs is szebb, amit nem csak a sráccal osztok meg, hanem úgy mindenkivel a családból, még a legkisebbel is. Igen, a hercegnővel.
Következő kérdésére hümmögök egyet, majd végigmérem a nőt. Nem mintha, nem láttam volna eleget belőle, azonban a szépségből sosem elég, és ő pontosan megtestesíti azt. Elhúzom a számat, ezzel jelezve, hogy nem nagyon akarom táncosunknak felfogadni.
- Azt nem ígérhetem, de sugarbaby esetleg lehetsz – kacsintok felé, miközben még nagyobbra húzódik a mosolyom. Pontosan tudom, hogy tudja, mit jelent az a kifejezés.
Aggodalmait figyelemmel kísérem, megértem a helyzetét, hogy félt. Fordított esetben biztos én is ezt tenném, ha a srác, aki bejön nem apám elvárásai szerint élne. De, amíg nem találkozom a férfival, addig nincs baj, és ez nem fog megtörténni. Sem ő, sem én nem ragaszkodunk ehhez a találkozóhoz, és ez így van rendjén. Ő is tudja, és én is.
- Ilyen nem lesz, mert ügyes vagy titkolózásban – dicsérem meg a magam stílusában, amit vissza is kapok tőle, majd eltűnik a gép előtt. Amíg ő ott tevékenykedik, én egy videójátékban döntöm meg az eddigi csúcsomat. Kicsit irigylem a lányt, amiért egyetemre jár, és sikerül is neki, holott én nem vagyok a padban ülős típus, néha nekem is kedvem lett volna tanulni valamit. Sajnos annyira belemerülök a játékba, hogy nem is hallom meg mit mond, a kérdését is félig sikerül értelmeznem, de azért rávágom, hogy persze, miért ne. Engem nem zavar, mást, ha igen, akkor úgy járt és lelép, ennyi.