Annyira boldog voltam azon az estén, hiszen új reménnyel kecsegtetett a sors hála Max Turner ajánlatának. Az egész utat végig beszélgettük, és igazán jó érzés volt vele így magánszemélyként is társalogni. Nem volt egyáltalán beképzelt, és ez hatalmas pozitívum. Tudom milyen a gazdagok és szépek élete, felszínes. Mindenki odáig van, ha egy hírességet lát, pedig fogalmuk sincs arról, hogy milyen ember lehet az illető. Itt nem kell a legrosszabbra gondolni, nem csupán arra célzok. Úgy értem a híresség is ember, hétköznapi gondjai is lehetnek, nem csak az, hogy éppen milyen ruhát visel az XY gálán, és mennyibe került, vagy éppen kivel kavar. Ember, aki reggel felkel, ugyanúgy mos fogat, mint te, zuhanyozik, eszik, és lát neki a napjának. Neki is vannak félelmei, vágyai, tervei, még ha gazdag, és szép is. Ebbe nőttem fel, szóval jól tudom, hogy megy ez. Persze ott a másik réteg, aki teljesen elszáll magától, és csak árnyéka egykori szerény emberi önmagának. Én ilyen családba születtem. Szeretem a szüleim, tényleg, de a határok már teljesen elmosódtak náluk. Mégis mit tehetnék? Próbáltam, de mindhiába. Anya hiába jött egy szerény görög faluból, ahol az emberi tisztesség még ért valamit, ő a ló túloldalára fordult. Talán éppen ez miatt, megunta a szerénységet. Apám pedig mindig is gazdag volt, számára ez az életvitel normális volt. Szóval tényleg szeretem őket, hiszen jó szüleim voltak, a sikermániájuk ellenére is, csak a viselkedésük kiábrándító. Nem értem mire fel ez a híres ember mánia. A tettek bizonyítsák valaki elismerését, ne az, hogy milyen ruhát visel, vagy éppen kivel kavar. De ez is csak egy vélemény, az én véleményem, a legtöbben nem így vannak ezzel. Mikor híres voltam is csak érdekelte az embereket mennyi pénzt és hírnevet hozhatok az országnak. Az, hogy mennyire keményen edzettem, mit tettem meg érte, az már senkit sem érdekelt. A bókok, amiket kaptam is csak azért voltak, mert tudták, aranybányán ülnek. Kikről beszélek? Hol is kezdjem… menedzserek, szüleim, barátaim, támogatóim, hírességek, és sokan mások. A barátaim, a pasijaim is a hírnevet látták bennem, nem mást. Dugjuk meg a csajt, ha címlapra kerülök vele, lehet én is befutom. Ez így ment, és megy is, nincs ezen mit szépíteni. A felszínesség az önzőség a világ csontjáig hatolt, és félő, jobb már sosem lesz. De persze vannak kivételek. Szóval jó volt látni valakit, aki még emberi maradt ebben a híresség özönben. Izgatott is voltam, a munkám miatt. Azonnal felmondtam a két munkahelyemen, kockáztatva a jelenlegi helyzetem. Nem tudtam Max mennyit fog fizetni, így tényleg kockázatos volt, de alantas munkát bármikor szerezhetek, de ilyen kiváltságot, nem. Nem tudtam, hogy mi jelenjek meg, hiszen edző, de mégis asszisztens lennék, vagy mi. Szóval hoztam magammal sportruhát is, de inkább elegánsabb öltözékben mentem. Egy fekete nadrág, és lenge, ujjatlan blúz mellett döntöttem, halványkék színben, ami engedett egy kis dekoltázst is. Mikor az edzőterembe értem, vettem pár mély levegőt. Izgultam, ez pedig már régen fordult elő velem. Mély levegő Athena! Három, kettő, egy, és benyitottam, és mi fogad? Max izompólóban, izzadtan…ütötte a bokszzsákot. Ezt a munkát nem gondoltam végig. Vagyis a munka részét igen, csak a nehezítő körülményeket nem. Koncentrálj Athena! Lábakat össze, erkölcseid elő, és ne gondolj a formás testére! Neki fogsz dolgozni, nem rajta! Azonban percekig csak álltam a bejáratnál, mint valami hülye, és néztem őt, meg sem bírtam moccanni. Aztán megfordult, így kénytelen voltam valamit kezdeni magammal. - Jó napot főnök. – köszönök egy mosoly keretében, majd odalépdelek hozzá, és igyekszem nem az izmaira koncentrálni. A szemébe nézz te ribanc! Aztán még csodálkozom, ha a férfiak a melleim nézegetik, már kezdem megérteni őket. (Bár attól, míg disznó mind). Csak én Max izmait nézem, ahogyan a testén szinte táncolnak, ahogyan felém közelít. - Üdv. – rázok vele kezet, csak nem tudom, miért köszönök ismét. A hab a tortán, hogy már a kezének érintésétől végigsipör a vágy a testemen. Tényleg nem értem magam. Sok pasim volt Los Angelesben, de egynél sem volt ennyire zavarban sőt. Mindig magabiztos voltam férfiak terén, erre jön itt nekem ez a szép példány, és végem. - Remélem, az öltözékem megfelel, de ha mégsem, hoztam edzőruhát. – teszem hozzá, és továbbra is zavartan mosolygok. Azok a szemek! Nekem is szép kékek, de ahogyan ő néz velük, végem.
Most mit mondjak? Utálom végignézni, ha valakinek kerékbe törnek az álmai egy ostoba sérülés miatt. Korábban találkoztam egy tehetséges és bajnoknak született lánnyal egy repülő úton. A neve Athena volt, és láthatóan azóta sem élvezte az életét igazán. Ha valami, én tudom milyen lecsúszni, vagy inkább azt hogy milyen a nullán lenni hosszú hosszú ideig. Csak egy dagadt kis srác voltam, akinek minden álma az volt hogy olyan fizikai adottságai legyenek mint azoknak akik természetesen jó alakot örököltek. Ők össze tehették a két kezüket azért hogy gyors anyagcserével áldotta meg őket valaki, én azonban a magam lassú anyagcseréjével meg kellett küzdenem minden lépcső fokát az erőssé válásnak, és tudtam hogy megéri, minden egyes leadott kilóval, vagy izomban felszedett kilóval tudtam, hogy egyre erősebb vagyok. Éveken keresztül edzettem termekben, tanultam harcművészeteket és bokszot. A zsák püfölése valahogy mindig feldobott, mivel fellendítette egy amúgy unalmas edzés menetét. De hogy mit is akarok ebből kihozni. Munkát ajánlottam neki, és bíztam abban hogy rendbe tudom hozni a sérülését a megfelelő terheléssel és edzés formával. Nem hagynám ki a sorból azt sem, hogy gyönyörű is volt, tehát a repülőút alatt nehezen tudtam róla levenni a szemem, de végül rákényszerítettem magam, mert annál kellemetlenebb nincs mikor valaki folyamatosan stílöl hosszabb időn keresztül, legalább is én így voltam ezzel. Minél jobban kidolgoztam magam annál jobban vonzottam a szemeket, ami nem is volt kellemetlen addig a pontig amíg már lassan 5 perce nem bámult valaki. Ez volt az egyik oka amiért csináltam az egészet, ha jó fizikummal rendelkezel sokkal könnyebben elérsz dolgokat, az emberek is másképp néznek rád. A másik fele az volt, hogy erőssé akartam válni, csak úgy. Mindkettőben túlteljesítettem a legmerészebb álmaimat is, hisz sosem gondoltam volna, hogy ebben is fogok dolgozni valamikor a jövőben, és lám most én edzhetek más embereket, és ez szórakoztat, és kikapcsol. Erre mondhatjuk hogy egybe kötöttem a kellemest a hasznossal. Aznap korán keltem, mert be akartam menni kicsit egyedül edzeni mielőtt mások beérnek és elkezdődik a napom, felöltöztem az edző cuccomba, majd bepakoltam egy szett váltóruhát a táskába, és kocogva indultam meg Brooklyn utcáin, hogy kinyissam a termet. Mindig én érkeztem elsőként, az edzők akik velem dolgoztak, az adminisztrációs munkatársak és mindenki más csak két órával később érkezett meg. Mikor beértem, ledobtam a táskát a bejáratnál, majd felavattam az újonnan rendelt boksz zsákokat. Tulajdonképp annyira kinőtte magát a terem, hogy elmerengtem rajta, hogy talán nyitnom kéne még egy két másik termet, de aztán elvetettem ezt az ötletet mert úgy már képtelen lennék magam felügyelni az vendégeket, és az egész családiassága elveszne. Nyugodtan edzegettem egyedül, mikor meghallottam a bejárat csengettyűjét ahogy nyílt az ajtó, majd oda fordulva az úszónőt pillantottam meg, csínos ruha, formás test és láthatóan remegett az izgatottságtól. Gyorsan megtörölköztem, majd széles mosoly kíséretében felé indultam, majd válaszoltam a köszöntésére. - Szia, nem kell főnöknek hívnod, hívj Maxnek, itt mindenki így szólít. - Ingatom meg kissé fejem barátságosan, majd követve a szemei mozgását folytattam. - Te most méregeted a fizikumom? - Egy őszinte félmosollyal oldottam a feszültségét, mert nem akartam hogy kellemetlenül érezze magát itt. Hisz olyan helyet sikerült felépítenem az évek során ahol az dolgozók második otthonuknak tartják a helyet, és vele sem akartam hogy másképp legyen. Közben kezet ráztam vele. - Nagyon csinos ruha és ha így érzed magad jól, természetesen megfelel. De ha szeretnél edzeni is, akkor ajánlom a váltás szettet. - Rá bíztam a döntést, hisz nem akartam erőltetni az edzést ha nem akar, nem edzőként hívtam ide, hanem asszisztensként aki tulajdonképp olyan ügyeket intéz amikre nekem nincs időm mások edzése közben vagy miegyéb. Ezek azonban nem állandó dolgok, így probléma nélkül kikapcsolódhatna ha akarna és kezelésbe vehetné a terem gépeit, hisz azért vannak ott. - Amúgy korán jöttél, csak 9 után nyitunk hivatalosan, ilyenkor csak én vagyok itt, bemelegíteni a napra. Nyugodtan aludhattál volna még. -
Time is precious and it's slipping away And I've been waiting for you all of my life
Egy kis ideig még bámulom, miután rájövök, hogy hozzám beszél. Gratulálok Athena, mégis ki máshoz beszélne, hiszen előbb fogtál vele kezet, köszöntél neki... és kellemetlenül bámultad, mint most. Nagyon jól esik, mikor azt mondja, hogy szólíthatom a kereszt nevén, ez is újabb piros pont Max Turner részére. - Rendben, Max. – felelem mosolyogva, és még mindig őt nézve. – Te pedig engem Athenának, de a barátaimnak csak Thea. – teszem hozzá mosolyogva. Amikor rákérdez, hogy „felmérem a fizikumát“, azonnal észbe kapok. Igen, ez történt, de eszem ágában sincs beismerni. Főleg nem neki, már így is lejárattam magam. - Nem, dehogy. – felelem zavartan, majd oldalra nézek, de ő még nem fejezte be, így kénytelen vagyok ránézni. Az édes mosolyától viszont végem és mégis beismerem. Félig meddig… - Vagyis igen. – teszem hozzá zavartan. – De szigorúan szakmai szempontból. Még az hiányzik, hogy megtudja, gerjedek rá. A férfiak így is el vannak szállva maguktól, és ha ehhez ilyen test is dukál, kész a tökéletes koktél a nők számára. Csak nem mindig végződik jól az ilyen ivászat. Bár, ahogyan említettem Max kedves, és aranyos pasinak tűnik, és hálás vagyok neki azért, amit értem tesz, akkor is férfiból van, azokkal pedig eddig csak megégettem magam. Aztán arról beszél az édes kis vigyorral az édes ajkain (bár sajnos nem tapasztalhattam ezt) , szóval arról beszél, hogy korán jöttem, és, hogy még átöltözhetnék edzeni. Ez meglep, főleg utóbbi, hiszen nem hittem, hogy ez számomra meg lesz engedve. De örülök ennek, mert sportruhában érzem magam igazán kényelmesen. Az is tetszik, hogy csinosnak tart... jaj várjunk nem engem, hanem a ruhát. Mindegy. - Megyek, átöltözök. – felelem neki még mindig zavartan, majd miután bólint, az öltözők felé veszem az irányt. Gyorsan felkapom a kék sport toppot és fekete nadrágot, valamint a szintén fekete edzőcipőm. A hajam lófarokba kötöm, és egy szekrényt is igénybe veszek. Közben a gondolataim csak úgy száguldoznak a fejemben. Mégis hogyan fogom tudni végezni a munkám, ha ennyire nehezen tudom elviselni a tökéletes testének jelenlétét? Szégyen hová süllyedtem ismét, pedig azt hittem mélyebbre már nem megy, mint ahová jutottam. Úgy viselkedtem, mint valami szűz tini lány, holott gondolatban már hívni kellett volna rám az erkölcsrendészetet. Ha Max így fog parádézni minden egyes munkanapon, ilyen izompólóban, vagy az ég ne adja anélkül, akkor én is bevetem a két nagyágyút, a melleimet. Nem kéne már most ilyeneken agyalnom, hiszen ez a munkahelyem lett, de félő elveszítem minden maradék önbecsülésem, ha nem vágok picit vissza. Ne csak én legyek zavarban ő is. Ez így fair. Aztán ha ezen túljutunk, akkor talán könnyebb lesz elviselnem a jelenlétét. Túl régen voltam már pasival, és a kiéhezettségem arányos a ribanc faktorral, szóval vissza kell fognom magam. Bár ez nem ilyen egyszerű, főleg nekem nem. Nehéz levetkőzni a régi énem, főleg ilyen szempontból. Régebben még szex partikon is részt vettem, amit valamelyik elkényeztetett gazdag hollywoodi seggfej tartott (vagy ribanc). Nézőpont kérdése. Szégyellem a múltam azon darabkáit, hiszen nagyban hangoztatom ennek az ellenkezőjét már mostanság. Bort iszok és vizet prédikálok eset, de már igyekszem rászokni én is a vízre. Ezen a karrierem mélyzuhanása sokat segített, nem hívtak meg többé semmilyen buliba. Eleinte nehéz volt, nagyon, de aztán mindent másképp láttam. Szóval mindezek ellenére még nő vagyok és vannak szükségleteim, de nem a főnököm által akarom megszerezni azokat, és nem is egyéjszakás kalandban. Azt akarom, hogy végre valaki komolyan vegyen engem. Nem a hírnevem, hanem engem, Athena Williamset. Bár a hírnevem jól megkopott, még hiszem, hogy egy napon újra bizonyíthatok a világnak, mint sportoló. Az, hogy ki mennyire tart híresnek, és mit gondol rólam, magasról le van sza**a. Ennyi. Miután sikerült lenyugtatnom magam, széles vigyorral a képemen megyek vissza az edzőterembe, ahol elégedetten veszem észre, hogy hatott a szerelésem, ugyanis Max, még ha nem is túl feltűnően, de megnézett magának. Na igen, a két mellem mindig is hatásos volt a férfiakra. - Szóval Max, mit tehetek érted? – kérdezem tőle zavartan mosolyogva.
Kezdőlap
