A pszichiátria robusztus épületének háttal lépkedtem a szabadság felé, majd még egy utolsó sötét pillantással fordultam hátra búcsúzóul. Azt is tudtam, hogy nem utoljára hagyom itt Creedmoort, bár reménykedtem benne, hogy nem hoznak vissza túl hamar. Szerettem volna alaposan kiélvezni a szabadságom és véres bosszút állni azokon, akik ide juttattak. Ismét. Nem felejtek és nem bocsátok meg azoknak, akik ártanak nekem, vagy hátráltatnak és legfőbbképpen elszakítanak azoktól, akik fontosak nekem. Ahogy kiértem az út mellé a padka mellett egy parkoló autót figyeltem meg, ami mellett három férfi állt - a szektám tagjai, - akik amint megláttak engem mellkasuk előtt keresztbe fonták kezeik és ujjaikkal a szabadság jelképét formálták meg, majd a kocsiból hangosan felcsendült a "When the days Come" c. dal, mely a kínai hadsereg propaganda zenéje volt 2005-ben és a hazafiságról, a szabadságról szólt. A jelképre és a felcsendülő kedvenc - már-már jelképessé vált dalunkra - én pedig csináltam egy jól ismert egykori német karlendítést, két ujjammal pedig Churchill V betűjét formáltam meg, azaz a győzelem jelképét. A kocsihoz sétáltam és beültünk mindannyian az autóba, majd elhajtottunk. Ideje volt megünnepelni a szabadlábra helyezésemet. Nem elsősorban az járt a fejemben miként kéne bosszút állnom az embereken. Illetve az is, de a gondolataim elsősorban most Danielle felé kóboroltak. Neki kell az elsőnek lennie, akit meglátogatok, ha már ilyen tragikus módon elszakítottak tőle.
Hazamentem, alaposan megfürödtem, kiélvezve a szabadságot és a korlátoktól mentes perceket, majd beszárítottam a hajam és megtörölköztem. Beparfümöztem magam és kiöltöztem, megvizsgáltam magam a tükörben és miután tökéletesnek ítéltem magam elindultam. Ezúttal saját kocsimba ültem, majd bekapcsoltam a már ismert kínai nemzeti, hazafi dalt. Útközben megálltam virágot és bonbont venni, majd a csokorral és a dobozzal együtt Dani lakása felé mentem, ahol leparkoltam és felmentem. Bekopogtam, majd mikor ajtót nyitott felemeltem a neki hozott ajándékokat. - Szia édesem - fejtettem meg egy kedves mosolyt. -Végre elengedtek. Ezeket neked hoztam - adtam át a csokrot és a bonbont. - A doki szerint rendben vagyok. Remélem még nem engedtél el engem... Sajnálom a múltkorit. Ugye még lehet köztünk valami?
Though the world's not so tranquil; Chaos still rages in the peaceful era.
Kezdőlap
