A robusztus épület előtt az öltönyösök mindenkit szemmel tartanak, így csak felmutatva a jelvényt lépek be az üvegajtón. Végül pedig a lift záródna, de látom, hogy a fekete zuhataghoz tartózó test robog, és kiált, hogy tartsam az ajtót. Na, meg még mit nem. Én nem osztozom vele. Így a nyitva tartó gomb helyet, a becsukódást elősegítőt nyomkodom. A fém ajtók kettőnk közé falat vonva elzár a férfitól.
Lemerem fogadni, hogy mellkasába a méreg dagad az ing alatt. De mit értek én ezekhez ugye?
A folyosó cikázásába elmerengve lépek a tárgyalóba, ahol már lassan megtelt minden szék. Így unottan a leghátsó sorba foglalok helyet.
A meeting már legalább tíz perce tart, mikor is besuhan az a bizonyos férfi alak, aki előtt becsuktam a liftajtót. Gunyoros mosoly kúszik az arcomra, ahogy végig pillantok, eddig mindig szinte patika állapotba jelent meg. Most pedig enyhén zilált, alig észre vehető, ahogy a mellkasa hevesebben süllyed és emelkedik. Lemerem fogadni, hogy a lépcsőn rohant fel felé, mondjuk kilenc perc alatt a tizenegyedikre felrohanni, nem is rossz teljesítmény. Elismerés? Nem. Aki ennél a hivatalos szervnél dolgozik igen is tartsa magát kondiba.
Végül helyére talál és ismét a hallottakra sikerül koncentrálni. Új csoport után kell nyomozni, illegális szerek? Ember kereskedelem? Belbiztonság? Nem mondanak semmit, csak megköszönik a jelenlétet és oszolj van. De a férfi nem mozdul, én pedig araszolok kifelé, mikor hallom a nevem és megtorpanok. A többiek felé veszem az irányt és megállok ősi ellenségem mellett.
Hallom a hangokat és felfogom a mondani valót, ahogy átveszem a mappát és belemerítem kékjeimet  és a sorokat olvasva bólintok. Rendben, új munka. Beépülés. De a rémálom még csak most kezdődik.
A férfi, aki eddig csendben futotta a sorokat a mappában, ő lesz a társam. Vigyáznia kell rám? Ő egyedül dolgozik. Már épp kinyilvánítanám rosszallásom, mikor közlik tiltakozásnak nincs helye. Szóval így kell együtt dolgoznom vele. Hogy már a jelenlététől a falat bírnám kaparni.
A gyűlölet, hogy ő is pályázott az előléptetésre, meggyulladt a mellkasomba. Hiszen ez az egy érzelem az, ami totálisan miatta tanultam meg.
Mérgébe dobta le a mappát, hogy jelentőség teljesen elmondja a véleményem, hogy nem dolgozik együtt senkivel sem. Nem, hogy pont velem. Akkor már inkább Mary-t választaná a diagnosztikáról. Mint sem velem dolgozzon.
Persze a morgás és a tiltakozás ellenére nem vették el tőle az ügyet, de a társát sem. Mindent összefoglalva, ez a munka fogja eldönteni, melyikünk lesz a részlegvezető. A bozontos sötét haj, vagy én.
- Tartsd a lépést Victoria, vagy mire körül nézel az asztalomat fogod minden reggel ragyogóra vixolni… - a napszemüvegét felrakva lép el mellettem. Holnaptól megváltozik minden. Egy csapatba fogunk dolgozni és férfiúi mivoltja azért erősen aggodalmaskodik, hogy az én testi épségem is rajta múlik. Látszik az arcán, hogy ez a szexista gondolatok végig futnak rajta.

Avi csak a közös képek miatt van, minden egyeztetés után változtatható. Ez csak egy amolyan kedvcsináló, hogy bármit kihozhatunk magunkból. Nem titok, hogy későbbiekben romantikus szál felé kanyarodnánk. Ha felkeltette az érdeklődésedet, kérlek üzenetben zargass meg. Nagyon várlak, hogy egymás agyára mehessünk.