Owen egy másik projekten dolgozik, és nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy együttműködjek egy újonccal, aki történetesen pár napja lett felavatva, mint ügynök. A híre már megelőzte, ő lenne a „szőke Barbie baba”, aki a szépsége ellenére nagyon leleményes, és okos is, mert több nyelven beszél. Ivoryról csak az aktáját olvastam, hiszen hozzáférést kaptam a felettesemtől, ha már a következő esetnél a társam lesz, akkor nem árt felkészülni a munkatársakból. Mondani szokás, hogy tartsd közel magadhoz a barátokat, de még közelebb az ellenséget. Nem feltétlenül a negatív értelemben használtam volna ezt a szót, de nem ismerhettem a személyiségét, és a szavak csak szavak maradnak a papíron, melyből több nem derül ki. Vajon milyen a valóságban, mivel lehet kihozni a sodrából, mihez ért a legjobban? A két részleg utálta egymást, ment a köpködés, ha elmentünk egymás mellett a folyosón, és az is csodaszámba ment, ha a parancsnokok nem fújtak az ottani tagokra. A drogelhárítás egy külön osztag, a frissen kinevezett barátom, aki egyben már a főnököm is megérdemelte a feljebb jutást, de másoknak ez nem igazán tetszett. A hír gyorsan terjedt, és páran le is adták a szolgálatot, miután kiderült az átszervezés. Owen nem tökölt, ha valakivel nem jött ki, akkor szabad utat engedett neki, hogy átmenjen, nem szerette az átjáró házat, de még mindig könnyebben boldogult így az antiszociális beosztottakkal, mintha belebonyolódott volna a felesleges vitákba. Nem kívánta szítani a tüzet, és lényegre törően magyarázott. Én kedveltem a kis tapló stílusával együtt, de az igaz, hogy meg kellett szokni. Osztályvezető helyettesként a jobb kezeként működtem, be voltam avatva a kényes ügyekbe is, és ha jelenteni mentünk, akkor ott álltam az oldalán. Az elmúlt hetekben rám hárult a legtöbb papírmunka, mert ő valami titkos feladattal lett megbízva, így végre megcsillogtathattam a képességeimet is. Nem véletlen, hogy kooperálásba kezdtem, és így leltem rá a kis gyöngyszemre.

A mai nap borongós, és kicseszettül rossz. Az égen fekete viharfelhők gyülekeznek, és két másik emberemmel ülök az egyik tárgyalóban. Az ablakon nézelődöm ki, és azon kattog az agyam, hogyan kapjuk el Carlost, és a hülye informátorát. Noel a sarokban ül a maga kis kockafejével. A szemüvegét igazgatja, mert állandóan lecsúszik az orrnyergére, miközben fura hangokat ad ki, és egy szerencsétlen, nyüszítő malacra emlékeztet. A szövetségiek helyezték ki, azt mondják az egyik legjobb elemző, de nem ért kínaiul. A kandzsik meg a mandarin a gyengéje, ezért a telefonos beszélgetésekre szorítkozik, és azokból próbál valami értelmes következtetést levonni a következő napokban esedékes találkozóról. Nagyon fontos, hogy fel tudjuk venni a fonalat, mert egy nagyobb szállítmányt várnak Kolumbiából, és ebben nemcsak drog, hanem fegyver is van bőven. Az ügy roppant kényes, és komplikált is, mert nem sikerült téglát behoznunk a történetbe. Mennyivel másabb lenne a felállás, ha egy beépített ügynökkel kellene diskurálnom, és kódnyelveken beszélnem, de hát az én munkámban is vannak hullámvölgyek. Néha értekezem Owennel mobilon is, de ezek a diskurzusok nem tartanak tovább, mint egy perc. A biztonságra, és a tömörségre koncentrálunk, nem pedig arra, hogy lebuktassuk saját magunkat. Több beosztottunk is rá van állítva a kikötő megfigyelésére, de eddig semmilyen gyanús nem történt. Mondanám nekik, hogy barmok, ha azt hiszik, hogy az orrunk előtt fogják csinálni a témát, de nem szóltam be a gyengeelméjűeknek. A karomra erősített órámra pillantok. Még két perce van a kisasszonynak, hogy megérkezzen. Szürke V kivágású póló van rajtam, meg egy fekete farmer. A civil ruházat sokkal kényelmesebb is, mint a kötelező „fegyverzet”. Az óra elüti a hármat, és pont ekkor nyílik ki az ajtó. A kékjeimet felvezetem rá, és ellépek az ablak mellől karba tett kézzel.
- Időben érkezett. Ha nem tévedek maga lesz a kis tolmácsunk. Bennett, a sarokban Noel..ő lenne az elemző, és Jack…ő velem van. – elé lépek, és a kezemet nyújtom egy erős kézfogásra. A szakmabeliek nem kedvelik, ha különbséget teszünk a nők és a férfiak között, így megadom neki a kellő tiszteletet is.