Általános nyugodtsággal ül a székében kezében a kedvenc kötetével és nézi, ahogyan a másodpercmutató lassan és mechanikusan halad előre. Gyakran merül a gondolataiba, amikor a gondolatai tengerének habzó vizén halad el nagy és hatalmas hajóval és mindenféle apró kép bukkan fel a tengerben, majd egy-egyet kiragad. Jelenleg egy lapot emel ki a vízből, melyen egy idézet áll, eme idézet pedig nem más, mint: „Becsületes lenni, ahogy most jár a világ, annyi, mint egynek kétezerből lenni kiszemelve.” Sokféleképpen lehet elemezni és értelmezni eme sort avagy sorokat, de Aurora pontosan ráismer magára és e pár sort tartja eme mű mondanivalójának. Szerinte a világban a becsület háttérbe szorul, mindenki önmagát helyezi előtérbe, nem számít másoknak, hogy kiket kell eltiporniuk a céljaik eléréséhez, de ő szöges ellentéte az embereknek. Egyszer sem volt képes arra, hogy valakinek fájdalmat okozzon és hiába szeretne tükör lenni, nem képes ily cselekedetre, nem tud mások felé gonoszságot és igazságtalanságot sugározni. Szinte már hihetetlen, hogy mennyire tiszta a lelke. Felmerülhet bennetek a kérdés mégis hogyan tudott ily tiszta maradni? Erre ő csak annyit mondana: „Küzdj, és bízva bízzál!” Az élet egy olyan harc, melyet nem tudunk megnyerni önhit és kitartás nélkül.
Gondolataiból páciensének érkezését jelző hangos és erőteljes, szinte éles berregése rántja ki, lap kezéből visszahull a tengerbe és kinyitja a szemét, feláll mosolyogva elindul az ajtó felé, majd kinyitja és ellép oldalra, hogy beljebb tudjon lépni az érkező. Nem rég kezdett emerre praktizálni, de eme angyali arcot bárhol felismerné, szőke fürtjei tán már túl szimpatikussá is teszik számára. – Miss Wesley, fáradjon csak beljebb, örülök, hogy eljött. – mondja mosollyal az arcon, egy dolog biztos. Aurora arcán a mosoly szüntelen és töretlen, megpróbálja mindenben meglátni a jót, tán a legzordabb és legsötétebb éjjelen is képes látni a fényt, a kiutat. Mikor a fiatalhölgy beljebb lép és leül a páciensek számára fenntartott ülőalkalmatosságra, akkor ő is elfoglalja helyét és belekezd a dolgába, az emberi lélek feltárásába, megértésébe.


Már rég leszállt az éj, görög mitológiában az állna helyt, ha azt mondanám: Nüx éjsötét szárnyait bontotta, mellyel hidegen ölelte át a Földet. Hogy mit keres még ilyen későn a rendelőjébe? Aurora mindig is alázattal és hatalmas odaadással végezte a munkáját, képes volt a jegyzetekkel szöszölni órákon át és a mai vendége igencsak kétségbeejtően keveset árult el, szinte a semmit. Kattogtak a fogaskerekek az elméjében, próbált a sorok mögé látni, feltárni a gondot, de egyetlen egy találkozóból, ami csak másfél óra, nem tud sokat kihozni. Volt egy igen rossz szokása, képes volt ki-be kapcsolgatni a tollát, már egészen kisiskolás kora óta jellemzően csinálja ezt, amivel mondanom sem kell képes őrületbe kergetni másokat, de most egyedül van és nem kell máshoz alkalmazkodnia.
Összecsapja a mappa két felét, majd feláll és olyan elhatározásra jut, hogy nem fogja feladni, Miss Wesleynek szüksége van a segítségére, még ha ezt a kishölgy nem is tudja realizálni, ő felnőtt fejjel igen. A lány gyámja igencsak aggodalmas és nem akar neki csalódást okozni, segíteni szeretne, de ha egyedül nem tud, másik félnek is segítenie kell ehhez. Elindul a szekrénye felé, majd elhelyezi a W-nél a mappát és kulcsra zárja, majd határozott léptekkel indul kabátjáért, melyet magára is vesz és már csak az ajtót kell bezárnia. Mikor ezekkel végzett fogott magának egy taxit és elindult haza.


Egészen pontosan éjfél előtt két perccel ért otthonába, közös otthonába, melyet Magdalenaval oszt meg. Lakótársa a kanapén hevert, biztosan ma is sokat dolgozhatott, ezért jut arra az elhatározásra, hogy a lehető leghalkabban elindul egy takaróért, hogy betakarhassa. Anyáskodó, mindig is ilyen volt, érdekelte mások hogyléte és épsége, tán nem olyan nagy dolog egy megfázás, de szerette volna megelőzni a bajt, ennyit igazán megtehet barátnőjéért. Halkan beoson a szobájába és egy halk puffanás közepette lerakja az aktatáskáját az asztalára, majd kicsit megmozgatja a nyakát. Későre jár és már régen ágyban kellene lennie, azonban másnap nincs egyetlen időpontja sem, addig tud pihenni, ameddig szervezete kívánja.
Elvégzi a lefekvés előtti elhanyagolhatatlan dolgokat, lefürdik, megmossa a haját és rápillant lakótársára, aki időközben már elment a szobájába. Megnyugodva bújt ágyba, majd hunyta le a szemét és hagyta, hogy álomba merüljön, de nehezen jött álom ezen az estén a szemére, mintha nem hagyta volna valami nyugodni. Nem tudott egyszerűen rájönni, hogy mit felejthetett el, de már belefáradt a pár órája tartó forgolódásba, végül tényleg sikerült álomba merülni, majd pár óra pihenés után csak kipattantak a szemei. – Nem vettem tejet. – mondja halkan.