Mindent elsöprő szerelem volt a mienk, régen kezdődött, elég sokáig tartott ahhoz, hogy mindent jelents nekem. Van egy közös lányunk, Rachel. De ez sem volt elég ahhoz, hogy ez a szerelem örökké tartson. Elmúlt, ebbe nem volt benne harmadik fél, nem volt félrekacsintás, sem más, csak az érzelmek elmúlása, amit mindketten beláttunk és elfogadtunk. A lányunkat közösen neveljük, én úgy tudom már van valakid, akivel utazgatsz, olyankor sokat van velem Rach. Én a hétvégi apuka vagyok inkább, annak ellenére, hogy mindennél jobban szeretem a lányom. Sokat dolgozok, ami az egyetlen amibe néha belekötsz még mindig. Szerinted többet kellene a lányommal lenni, de az életem mindig is a munka volt, ami most sem változott. Én nem tudtam megállapodni senki mellett, nem vágytam rá. Nagyon hiányzik a család érzés, de tudom, hogy még mindig azok vagyunk, csak más köntösben.

Nem szeretnék sok mindent kötni hozzá, csupán annyit, hogy jó viszonyban váltak el, barátok maradtak, mert egy olyan szerelem, mint az övék nem múlik el csak úgy haragban. Az érzések elmúltával szétmentek, de találkozhatnak néha, a lányuk miatt vagy csak úgy. Nem zárok ki semmit folytatásnak, bár a visszatalálás egymáshoz szerintem már nem annyira elképzelhető számukra.  

Ha itt vagy vagy jönnél, írj rám PM-ben, és egyeztessünk, majdnem minden változtatható ha úgy jobban esik Neked, de előtte kérlek egyeztess velem róla.