Tényleg igyekszem nem nagyon kemény lenni és a laza énemet adni, olyannak megnyilvánulni előtte, aki nem elrettentő, azt mutatja, hogy mennyire fontos a lánya, de a szabályokat valahogy meghúzni, hogy a gyerekem biztonságban legyen és tudjam kire bízom rá. Meg kell bíznom benne, ezért is mondok el minden olyat, ami fontos lehet. Nem akarom, hogy bármi furcsaságként, vagy újként érje. Az én életvitelem más, mint az átlag embereké, bár egyedülálló apának elég nehezen vagyok mondható, én inkább a hétvégi apuka típus vagyok legnagyobb bánatomra, de ez azzal is jár, hogy a gyerekem mindent megkap, amit csak megérdemel és szeretne és soha semmiben nem szenved hiányt. Akkor az esték nagyjából megbeszélve, nem hinném, hogy nagyon gyakran lesz ilyen. Rach főként az anyjánál van, ettől függetlenül a nálam lakás áll akkor is ha Rach nincs itt. Akkor nincs dolgod, de elég kiszámíthatatlan mikor gondol egyet az anyja vagy éppen pont a kisasszony és akar nálam lenni. ezért is van nagy szükségem egy állandó dadára, akire mindig lehet számítani, és nem mindig Evelynt ugrasztani, már neki is kijár a pihenés, sokat tett értem és nem tudok elég hálás lenni enki ezért. Lehetőséget mindig adok, csak kérlek ne játszd el, Rach túlságosan megkedvelt nagyon hamar és azt hiszem én is, szóval, nagyon várom a holnapot, ha holnap is nagy sikered lesz akár cuccolhatsz is át, mert nem fogod tudni levakarni. Akár ideiglenesen is. nem titkolom, hogy könnyebb lenne, ha már most ott lakna velünk, ameddig nincsenek itthon az anyjáék, nekem könnyebb lenne, de persze ezt nem fogom erőszakolni az elején. Szépen lassan, neki is lehetnek elvárásai, ez egy olyan viszony, amiben mindkét félnek jól kell járnia ahhoz, hogy Rachnek a legjobb legyen és én képes vagyok alkalmazkodni egy ideig. Jó éjszakát, köszönöm a mait, holnap ebéd előtt itt vagyunk érted. 10 órára jó, ha bármi közbejön tudod a számom, hívj bármikor, ez a magán számom, ekevés ember tudja, de cserébe mindig felveszem. köszönök el tőle, mielőtt elmegyek, egy kicsit talán megnyugodva, hogy nem lőttem félre, bár amennyi kutató munkát adtam az asszisztensemnek miatta nem is nagyon szerettem volna félre lőni, de nagyon jó érzésem van vele kapcsolatban.
Figyelmesen hallgatom Daniel mély baritonját, és bólogatva konstatálok minden információt, amit átad. Elraktározok mindent, amit csak tudok, hátha később hasznát veszem. Örülök, hogy nem érti félre a kérdéseim. Inkább csak amiatt bántam meg a szavaim, hogy nem gondoltam át őket, hogy talán más következtetésre jut. Igazából csak... szimplán zavarban vagyok, ha más magánéletében vájkálok, hisz én - eddig bár nem bizonyítottam - nehezen nyílok meg idegenek előtt. - Éjszakánként általában elérhető vagyok, szóval nyugodtan szervezz magadnak programokat. Biztosan szükséged van rá. Mármint nehéz lehet egyedülálló apaként és dolgozó emberként egyensúlyt tartani. Mindenki megérdemli az én időt - mosolyodom el, és arra gondolok, bárcsak néha én is megfogadnám a saját tanácsaim. Határozottan szükségem lenne az én időre. És talán... hogy újra randizni kezdjek. Már ha belefér a kaotikus szemeszterbe és a munkámba. - Van hogy tanuló csoportom van késő este, de olyankor jelzek. Illetve, ha valaki átjönne hozzám egy fontos, halaszthatatlan project miatt, szólok előtte. Természetesen csak akkor tanulok, ha Rach már alszik! Remélem levetkőzöm a zavaromat, amint jobban megismerjük egymást, mégis amikor ilyen határozottan belekérdez, érzem, ahogy a pír elönti az arcomat. - A fenébe... Igen - nevetek fel idegesen. - Bocsánat csak, néha nehezen kezelem az ismerkedős fázist. Mit gondolnak rólam és hasonlók - sóhajtok fel. - Szóval igen, benne vagyok, hogy elmenjek veletek a játszótérre, és beszélgessünk. Én is mesélhetek magamról és a suliról, már ha érdekel. Nyilván érdekli, hisz tudnia kell, hogy kit vesz fel a lánya mellé. Amikor Daniel leparkol a tömb előtt, nem mozdulok. A férfira pillantok, és hálás mosolyra húzom ajkaim. - Fogalmad sincs mennyire örülök, hogy lehetőséget adsz. Nem fogod megbánni! Köszönöm a kocsi felajánlást. Fontos nekem Rach biztonsága, szóval élnék a lehetőséggel. A kocsimat holnap elvontattatom, ígérem! Magamhoz veszem a táskámat, miközben érzem magamon a pillantását, majd felé fordulok. Várom a végszót, és hogy mi lesz holnap, de most csak boldog vagyok, hogy úgy érzem, jól sikerült a bemutatkozásom. Legalábbis remélem, most az egyszer a megérzésem nem csal!
Nem láttam ugyan, hogy kocsival jött, talán ezért is ajánlottam fel kapásból, hogy hazaviszem. Nem voltam én olyan szőrősszívű, csak a munkában voltam nagyon határozott, ami némely embereket megrémített, de vele valamilyen más kapcsolatot kellene kialakítanom, ha a gyerekemre fog vigyázni, de közben mindenképpen megtartani a munkáltatói szerepemet, mert ilyenekbe könnyen belebukhat egy ilyenfajta kapcsolat. Nem gond, amúgy is haza akartalak vinni. nem mondom, hogy van még beszélni való vele, mert nem akarom, hogy azt higgye bajban van, láttam, amikor felkelt, hogy mennyire sajnálja és mondta is, hogy elaludt, nem mintha ennek lenne bármilyen következménye is, hiszen emberből vagyunk és a lányom akármennyire is cuki tudom, hogy mennyire fárasztó tud lenni foglalkozni vele. Mármint? Én ajánlottam fel Hartley, ha sok lenne, nem tenném meg, manapság a taxi szolgáltatók is elég megbízhatóak. Ne aggódj ilyeneken, ha nálunk dolgozol nem ez lesz az egyetlen eset, hogy majd velem kell utaznod. ülök be a kocsiba, és indítom a motort. Kíváncsi vagyok vajon ha hirtelen kellene nekem egy dada, akkor mennyire tudna alkalmazkodni, de nem akarom azonnal elvenni a kedvét, végsősorban Evelyn mindig tud vigyázni rá, ha Hartley nem érne rá. Holnap, együtt elmehetnénk a játszótérre, van egy nagyon izgalmas Rach számára nem messze Staten Islandon. Nagyon szereti, egy két óráról lenne szó. Gondolom láttad, hogy most is figyeltelek Titeket, de ott azért kicsit több időm lenne erre az egészre. Ne feladatnak fogd fel, szimplán csak szórakozni megyünk és majd igyekszem eltolni a melót arra az időre. mert tudom, hogy nyugtom nem lesz, csupán egy kisebb szabadidőm, ami könnyen torkolhat majd telefonálásba, de nem meetingben végződik. Brooklyn felé egyre több az autó, ilyen későn is, de nem zavar, tudom, hogy ma már csak az ágyam vár haza, minden más rendben lesz és magamat ismerve, nem fogok tudni gyorsan elaludni. Kérdése meglep, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megyünk bele ilyen témában, nem akarok de elmosolyodok, miközben az tekintetem az úton marad. Rach anyukájával jóban vagyunk, tudja, hogy lesz valaki aki vigyázni fog rá, és külön azért is akarjuk, hogy az a valaki állandó legyen. Meg fogsz tudni vele is ismerkedni, de most egy hónapig nincsenek itthon a barátjával. szögezem le, hogy nem Ő már teljesen más úton van és a külön út nem feltétlen jelenti azt, hogy nem vagyunk egy véleményen a gyermekünkkel kapcsolatban és tudja, hogy ha nekem jó, akkor Rachnek is az lesz, ismer már annyira, hogy tudja mennyire maximalista vagyok ilyen téren, és nem érem be kevéssel. Nincs kapcsolatom, de sokszor nem vagyok itthon esténként, és ebben a hónapban is lesz, hogy szükségem lesz rád éjszaka Rach mellett. Lesz egy külön szobád, ezt akár holnap meg is tudom mutatni neked, be is rendezheted, azt csinálsz vele, amit szeretnél és ha elköteleződsz mellettünk, és mi is úgy gondoljuk, hogy ez így sokáig működhet, akár oda is költözhetsz, ha nincs messze az egyetem. Ami meg az autót illeti, van a garázsban egy Mercedes, nagyobb kocsi, de ha mentek valahova szeretném ha azzal mennétek, kényelmesen vezethető, de ha bármi gondod van vele szólj és keresünk olyat, ami neked is megfelel. a lányom kényelme a lényeg és ehhez az is kell, hogy a bébiszitter a legjobbat tudja neki nyújtani, így nekem is segítenem kell ebben, egy autó semmi, de a mozgás szempontjából nagyon sokat számít. Lehet kicsit előre szaladtam, de talán azért, hogy a korábban a kapcsolataimról és a burkolt célzásról, hogy esténként szabad vagyok, eltereljem a figyelmet. Nem kell tudnia, hogy a kapcsolatok nem igazán opciók most az életemben, sokkal inkább űzöm az alkalmai dolgokat és azokat elég szép számban, de ezt az oldalamat nem kell ismernie. Megállunk a piros lámpánál, amikor az Ő élete is előtérbe kerül. Nem tudom, hogy ezt miért mondja, de tudok róla elég sok mindent és köztük azt is, hogy szingli. Mintha ez fontos lenne, de bólintok. Nem akarok azonnal a lazább énem lenni mellette, meg kell ismernem, hogy máshogy tudjak viszonyulni hozzá, ne úgy, mint egy alkalmazotthoz, mert Ő annál több lesz az életünkben, szinte a család tagjává kell majd válnia. Zavarban vagy? nézek rá, a lámpa megvilágítja az amúgy is vörös haját és szinte érzem, hogy ezzel a kérdéssel hoztam csak igazán zavarba.
Eleinte nehezen tisztul ki a fejem, amikor Daniel finoman felkelt a kanapén. Észre sem vettem, mikor aludtam el, de megnyugszom amikor elmondja, hogy Rach már a szobájában szundikál. - Sajnálom - törlöm meg a szám. Amikor megérzem az odaszáradt nyálamat, forróság kúszik végig a tarkómon. Adja Isten, hogy nem látta meg... Felállok, és a házigazdát követve az ajtóhoz felkapom magamra a csizmámat. Hajamat kisimítom az arcomból, de képtelen vagyok a melegséget száműzni mellkasomból a szavai hallatán. Rach és én összekapcsolódtunk, és ez ritka. Igaziból, már leginkább azért szeretném ezt a munkát, mert tényleg megkedveltem a mini koboldot. Először a kocsimhoz megyek, és miközben köszönömöt mormolok Danielnek, a tragacsom nem indul. Istenem... - A fenébe - csapok finoman a kormányra. Danielre pillantok, aki a kocsimnál áll. - Nem indul - vallom be. - Holnap mindenképp meglátogatom az autószerelőt, mert a héten ez már a második. Nem szeretném, hogy azt higgye nem foglalkozom az autómmal, és hogy hanyag vagyok. Egyszerűen annyi munkám volt az Akadémián, hogy nem sikerült meglátogatnom a szervízt. Daniel felajánlja, hogy elvisz, én pedig némán követem őt a kocsihoz. Amikor már mindketten bent ülünk, és elindulunk, keresem magamban a szavakat. - Ne haragudj, túl sokat kérek tőled - rázom meg a fejem. - Egyébként köszönöm, hogy vigyázhattam ma Rach-re. Azt mondtad, lehet, hogy szükség van még egy napra. Ha megmondod mikor, én megoldom, és jövök. Ujjaimmal játszom az ölemben, miközben figyelem a mellettünk elsuhanó sötét fákat. Amikor Brooklyn lakótelepére érünk, próbálom útba igazítani őt, de eléggé sűrű a forgalom, így szeretném kicsit jobban megismerni Daniel-t, ameddig még lehetőségem van rá itt. Szívesen mesélek neki a tanulmányaimról, vagy a mellette lévő elfoglaltságaimról, de előbb van valami, amit tudnom kell. - Szóval akkor jóban vagytok azét Rach anyukájával? - kérdezem. - Ő gyakran benéz? Csak hogy ne legyen kellemetlen a helyzet, szeretném, ha tudná, hogy ott vagyok, ha esetleg megkapnám a munkát - kezdek bele. - Nem tudom, hogy van-e kapcsolatod most, vagy... elszoktál-e járni randikra, de az éjszakák megoldhatók, ha szükséged lenne... tudod... egy kis kikapcsolódásra. Oké, természetesen nem mondom ki hangosan, ha a nagy munka és apai elfoglaltságok között egy kósza numerára vágyik, akkor vigyázok Rach-re. Nem tudom miért, de ahogy elképzelem őt más nőkkel, valami furcsa epés íz kavarogni kezd a torkomban. Nem értem, nem is ismerem őt. Semmi közöm ahhoz, mit csinál, és kikkel. - Nekem nincs senkim! - bököm ki hangosan, teljesen meggondolatlanul. - Mármint engem nem vár otthon senki, szóval nem kell igazodnom máshoz - folytatom halkan, majd egy reszketeg sóhajjal végül rámerek nézni.
Eleinte minden olyan egyszerűnek tűnik, pedig biztosan van benne valami, ami majd megfordul és minden a feje tetejére fog állni. A vészmadár bennem erősen megszólalna, de nincs miért. A lány tökéletesnek hat a munkára, Rach imádja, én meg azt hiszem elégedett vagyok vele az első perctől kezdve, főleg, hogy látom a lányom szemében, hogy mennyire kedveli Őt és talán ez a legfontosabb. Tud vele bánni. Hartley végső soron pont olyan, akit el tudtam képzelni mellette, intelligens, csinos, ami ugyan fogalmam sincs miért fontos, hiszen jóval fiatalabb, mint én, de azért ezt egy férfi mindenképpen észreveszi. Azt hiszem sok mindent nem tud Ő rólam, de elég ha ez így is marad, hiszen munkaviszonyon belül elég amit lát és hall majd a házban. Gyorsan kap egy körbevezetést, de tudom, hogy majd Rach jobban bevezeti az imádott otthona rejtelmeibe, mert imádok itt lenni, ezért is szereti annyira, amikor az anyja elutazik és több időre bízza rám a gyereket. Nekem néha nehéz megoldani, de azt hiszem most lassan minden a helyén lesz. Beülök a megbeszélésre, közben egyszer kétszer rájuk nézek, de nem úgy, hogy feltűnő legyen, a lakás egyes részei be vannak kamerázva és a telefonomat lesem, hogy minden rendben van e velük. Nem szoktam, de ez most más eset teljesen. Amikor a második menet is lemegy, azt érzem nem kell rohannom és szinte sötétedésig intézek el pár dolgot, amikor nyújtózkodva megyek ki a kanapéhoz, ahol legutóbb láttam őket, de már mindketten alszanak. Nem tudom jó ötlet lenne e felkelteni Őket, de nem szeretném, hogy itt aludjon a kanapén, felkel és rá fognak jönni, hogy mennyire nem kényelmes. Odamegyek Rachhez és felemelem, Ő fel sem kel, de Hartley sem, akire mosolyogva nézek, de hagyom Őt aludni. Felviszem a hercegnőt az ágyába, és lefektetem, majd visszamegyek a nappaliba. Mivel nem akarom, hogy azt higgye bámulom, mint egy perverz, óvatosan rázom meg a vállát, és igyekszem nem hirtelen felébreszteni. Rachel már alszik, felvittem a szobájába, azt hiszem jó benyomást keltettél benne és bennem is ha őszinte akarok lenni. hagyom egy kicsit emészteni a dolgot, miközben leülök mellé. Azt érzem tökéletesen megérted Őt és Ő is téged, ami nem ritka, de nem jön ilyen könnyen. Gyere hazaviszlek, már szóltam Evelynnek két perc múlva itt lesz figyel Rachra ameddig nem vagyok itt. nem telik el szinte egy pillanat sem kattan a zár, a mosolygós hölgy jön be rajta, odaint nekem és felmegy a szobába. Van, hogy ilyenkor nálunk alszik, van szoba, ami csak az Övé, hiszen szinte családtag, és talán Hartleynek is lesz egy ha nagyon beilleszkedik közénk. Felállok és a slusszkulcsot magamhoz veszem, majd kinyitom neki az ajtót, talán még a kocsiban lesz időnk beszélgetni ha nem fárasztotta nagyon ki a lányom.
Minden szavát iszom Daniel-nek, miközben igyekszem nem kimutatni, mennyire szerencsétlenül levagyok égve, és nagyon is szükségem van erre a munkára. Első sorban arra koncentrálok, hogy tanulmányi szempontból nagyon is sokat fog érni, illetve Rach tényleg egy tündér kobold. Kicsit önmagamra emlékeztet, és felhúzza bennem az ott élő gyermeket. - Teljesen megértem. Én is próbáztatnék mindenkit, ha a saját gyerekemről lenne szó - bólintok. Miután megiszom a kávémat, Daniel és Rach körbevezet. A kis úrnő pontosabban a mutatóujjamnál fogva rángat maga után, hogy körbevezessen a kis birodalmában a szobájában. Mint kiderült, sokkal jobban szeret a teraszon vagy a nappaliban festeni. Annak ellenére, hogy Rach eléggé pörgős, nem olyan a ház, mint egy tornádó. - Evelyn jó munkát végez - mosolyodom el, amikor lefelé haladunk a lépcsőn. - Igyekszem nem láb alatt lenni - fordulok szembe Daniel-el. Jesszus, milyen magas ez az ember? Hátra kell döntenem a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. Az a kis mosoly most is ott bujkál a szája szegletében, felvillantva a gödröcskét az arcán. Nos, most már tudom a bájt kitől örökölte a lánya. - Akkor... nyugodtan menj a megbeszélésedre - egyenesedem ki. - Mi addig folytatjuk a festést. Rach kézen ragad, és szinte erőszakosan rángat maga után a nappaliba, ahol megannyi régi újságpapír hever a földön. Tetszetős papírsárkányokat pingált ki mielőtt ideértem volna, szóval úgy döntünk, folytatjuk. Annak ellenére, hogy Daniel a dolgozószobájába zárkózik, olykor-olykor mintha érezném a jelenlétét. Talán itt még a falnak is szeme és füle van. - Szóval átszoktad hívni a barátaidat festő partit rendezni? - kérdezem, miközben az egyik mini sárkány szárnyát festem. - Igen, és nagyon menő partikat tartok. Ahhoz képest milyen kicsi, úgy beszél, mint egy igazi nő. - Azt meghiszem - nevetek fel. - Téged is meghívlak a következőre - néz rám hatalmas szemekkel. - Ha én leszek a dadusod, valószínűleg én fogom felügyelni - kacsintok, mire széles vigyorra húzza a száját. - Szólni fogok az érdekedben - húzza össze szemeit határozottan. Istenem, azt hiszem, szeretem őt! Folytatjuk a festést, és bár néha beleszól a technikámba, nehezen tartom vissza a nevetést, próbálok komoly maradni és megfogadni tanácsait. Tudom, hogy fontos a gyerekekkel éreztetni, mennyire fontos a meglátásuk. Észre sem veszem milyen gyorsan megy az idő délután. Amikor az égbolt szürkévé válik, és lassan esteledik, Rach és én a kanapé két ellentétes oldalán fekszünk és komoly eszmecserét folytatunk a mesebeli sárkányok eredetéről. Igyekszem maradni a gyerekbarát verziónál, amikor az általam ismert legendákat mesélem el neki. Egy idő után Rach elbóbiskol, én pedig betakarom a kanapé háttámláján lévő gyapjú takaróval. Mivel a lábam fázni kezd, egy kicsit lopok abból a darabból. Daniel párszor ránk kukkantott, de nem zavart meg minket, inkább csak figyelt. Feltételezem, talán jegyzetelt is. Nem akarok elmenni addig, ameddig újra meg nem jelenik, de egy idő után, az én fejem is hátra hanyatlik, és a takaró melegében teljesen kiütöm magam.
Amióta az eszét tudja, mindenki a becenevén szólítja Őt, szóval nem csoda, hogy a bemutatkozás is ennyiben merült ki nála. Rachel a becses neve, de szereti, ha becézik, igazából a hercegnő a legjobb, de ezt sosem vallaná be, hogy mennyire imádja. nézek rá felhúzott szemöldökkel fél mosollyal az arcomon, kissé somolyogva, hogy ne nagyon buktassam le. Ez a gyerek a mindenem, az egész világot jelenti nekem, amikor velem van és róla beszélek eltűnik az a férfi, aki a munkában vagyok, ilyenkor minden más háttérbe tud szorulni. A konyhában mindenki helyet foglal, miután a megbizonyosodtunk róla, hogy a gyerek nem keni össze a fehér bőr székeket, amiket olyan nagyon nehezen választott ki ide a lakberendező. Nem vagyok egy nagy otthoni ember, mindent a bejárónő és a kertész csinál, nekem ezekre nincs időm, de tisztelem annyira a munkájukat, hogy ne kelljen vakargatniuk a székből a gyerekem festék foltját. Minden figyelmem a lányra irányul, hiszen azért jött ide, hogy beszélgessünk, mégis tudom, hogy nem sok időnk van, de mielőtt megint megszólalhatnék elered a nyelve, amit egyre csak hallgatok, mosollyal az arcomon. Ideges ez elég nyilvánvaló, amikor még nem volt ekkora a cégünk, én magam is interjúztattam, és pontosan tudom, hogy mennyire izgul. Talán ez normális is egy ilyen helyzetben, én már nem tudom milyen kiállni valaki elé, akitől függök, mert az üzleti élet egy kicsit azért máshogy működik. Mint tudod, elég sok rostán kellett átmenned, hogy idejuss, sok mindent tudok rólad, ami miatt a házamba invitáltalak. A lányom kedvel, azt hiszem, azonnal ott volt a csillogás a szemében. Még ha ilyen édesen is kampányol, nem azonnal kapod meg a munkát. Szimpatikusnak tűnsz, de ez a hercegnő az én mindenem, így biztos megérted, ha minden háttértudás ellenére, egy nap próbanapot kérek tőled. Ma és holnap itthon vagyok, most nemsokára kezdődik egy megbeszélésem, addig elvonulok. A festéssel, biztosan megfogtad, az anyja elég sokat fest vele, egyikünk sem nagy művész, de belé azért szorult némi ihlet. Vele szokott festeni, egészen biztos, hogy örülni fog ha pacálhat veled is egy kicsit. rögtön bele a közepébe végülis, az én életemben minden perc számít, mindent ki kell használni, szóval inkább elmondom neki, hogy lehet a lányom könnyebb eset, azért velem nem mindig egyszerű. Bejárónőm van, Evelyn nagyon kedves, ha ott fogsz dolgozni, bemutatlak neki. A szomszédban lakik, és szinte minden nap jár ide, olyan, mintha Rach nagymamája lenne, szóval ne lepődj meg, ha Őt is olyan könnyen beengedi majd, mint téged. pedig nem kellene neki, erről sokszor beszéltünk és nem csak én Evelyn is mondta neki, de annyira sok benne a szeretet, hogy alig várja, hogy megjöjjön a várva várt vendége, akit teázni hívhat vagy babázni. Azon, hogy sokat beszél, csak felnevetek, és az erős kampányra hivatkozva akár mondhatnám is, hogy oké legyen, ezentúl Ő fog vigyázni Rach-re de nem olyan egyszerű ez és azt hiszem elég okos lány, hogy tudja miért, nem ellene irányul, csak én akarok biztosra menni. Magánéleted itt is lehet, nem vagyok annyira szigorú, a lányom egy elég laza nevelést kapott, de imád pletykálni. Amit előtte mondasz azt valószínűleg a házban mindenki tudni fogja. Ettől függetlenül, ha van olyan dolgod a vigyázása közben, ami nagyon SOS, akkor Evelyn a nap nagy részében velünk van, és rá tudod bízni. Azt akarom, hogy aki vele van jól érezze magát. Holnap, ha a mai nap beválik, együtt elmennénk valahova, hogy én is jobban megismerjelek. nyilván én is akarom tudni ki is Hartley Knight aki vigyázni fog a lányomra.
Beinvitál a konyhába... Ekkor tudatosul bennem az, hogy csak a munka miatt lehetett morcos. Sőt, mintha kifejezetten örülne annak, hogy megjelen egy olcsó Wonder Woman utánzat, aki talán kihúzza a csávából. Követem őket a tág konyhába, ahol már ki van készítve két bögre. Kapok friss kávét, és olyan meleg, otthon érzés fog el, mint amikor anyuval együtt teázunk hétvégente a kis teraszon, amikor látogatóba megyek hozzá. - Egyébként Rach vagyok - nyújtja kicsi kezét nekem a mini kobold, én pedig megrázom. - Nagyon örülök, Rach. Neked is szép neved van. Elfoglalom helyemet a pult mellett, és amikor ő is csatlakozni akar, szinte egyszerre kiáltunk fel az apjával. - NE! Intek neki, hogy forduljon meg, és amikor meglapogatom a combja hátsó felére ragadt festéket, Daniel-re pillantok. - Száraz - jelentem ki, így Rach is elfoglalhatja méltó helyét a tanácsok asztalánál. Daniel olyan lágy, meleg tekintettel figyeli a lányát, hogy a magány érzése egyből mellbe vág. Nekem sosem volt apám, aki így nézett volna rám. Még a végén megkérem fogadjon örökbe, csak hogy ott kibukik a történet, hogy a pasas... jól néz ki. Mármint nagyon. Magas, és széles vállai vannak, izmaival pedig össze tudna roppantani engem. Határozottan egy dilf, ezt pedig nem szabad elfelejtenem! Ő a munkáltatom, nem stírölhetem őt. Megköszörülöm a torkom. - Nem tudok elmenni amellett, hogy azt mondtad, izgalmas lesz az első napom. Tehát... fel vagyok véve? És kezdhetek akár már most? Nem tudom mennyit dolgozol, de szívesen festek Rach-el. Értek hozzá. Mármint kreatív szakot hallgatok évek óta, és van benne tapasztalatom, hogy kell a gyerekekkel együtt dolgozni e téren. Ha jól látom Rach is... eléggé művészlélek - pillantok kantáros nadrágjára. - Szóval, ismerek praktikákat arra, hogyan lehet lehetetlen foltokat kimosni is hasonlók. Na nem mintha bejárónő is szeretnék lenni, tisztelem a privétszférát meg ilyenek... - hadoválok. Istenem, bárcsak lelőne. Nem tudom befogni a számat, ha ideges vagyok. Egy copfomból elszabadul kósza tincset simítok a fülem mögé, és lassan kifújom a levegőt. - Ha engem választasz, bár fogalmam sincs még hány jelentkező van, szívesen megmutatom az órarendem és összeegyeztethetjük a munka órákkal - harapok az ajkamba egy pillanatig. - Na nem mintha olyan gyorsan előre haladnék. Ismét egy sóhaj tör fel belőlem. - Néha rohadt sokat beszélek - vallom be egy ártatlan mosoly kíséretében. Rach a lábait lóbálja és elvigyorodik. Bájos gödröcskéket villant rám, majd az apja felé fordul. - Nekem tetszik, őt akarom. Apa körbe kéne vezetnünk a házban. Hah! A kölyköt meggyőztem, már csak az apa jön. Ismét megrezzen a telefonom. Észre sem vettem, hogy konkrétan rajta ülök... - Apa, rezeg a feneke! Édes Istenem! - Csak a projekt társam - magyarázom, és előhalászva a zsebemből a kütyüt, kinyomom. - Elnézést! Kínomban belekortyolok a forró kávémba, amitől pedig fulladozni kezdek, úgy égeti végig a torkomat. Ha eddig azt hittem, nincs esélyem, most már biztos vagyok abban, hogy páros lábbal hajítanak ki innen. Ön és közveszélyes vagyok, kétség sem fér hozzá. Leginkább a számmal... mármint a locsogásommal, olykor a meggondolatlanságommal, amit most tökéletesen be is mutattam, mint egy zs kategóriás színházi előadást...
Nagyon jól tudtam, hogy több időt kellene Rach-el töltenem, különben az anyja még ezt is sokalni fogja. Minek nekem vele idő, ha lepasszolom? Jogos a kérdés, de amikor tudom, hogy ha hazajövök itt lesz az én szépségem, akkor azt hiszem teljesen máshogy állok ahhoz a naphoz. Tudom, hogy én is akartam ezt, hogy szétmenjünk, hogy külön utakon folytassuk, de a gyerekünk miatt mindig össze leszünk kötve és ez örökre közös pont marad, akármit is csinálunk. Jóban vagyunk, de Ő is tudja, hogy ha nem vagyok vele, akkor lehetne az anyjával is. A mai mégis más, olykor az új barátjával elutaznak, és Rach olyankor külön kéri, hogy velem lehessen, igyekszem minden percet neki szentelni, de ez a hetem nagyon zsúfolt lesz. Muszáj volt szereznem valakit, aki vigyázni tud rá. Már egy ideje keresgélek, nagyjából, fél éve szólt az anyja, hogy ez az út jön és Rach itthon maradna velem. Pontosan ennyi ideje tudom, hogy nem leszek végig itthon, az üzleti megbeszélések, a héten legalább 5 darabra nőtt, ami napi egyet jelent, bár azon vagyok éppen, hogy ezeket valahogy összerakjam egy két nappal kevesebbre. Vagy talán az itthonról való becsatlakozás is megoldható, ameddig megnézem, hogy jön ki Rach az új, nagyon keresett, minden szitán átment bébiszitterével. A telefon a fülemen van, amikor csengetnek, és tudom, hogy az én 5 éves lányom rohanni fog kinyitni, de az ablakból látom, hogy egy vörös lány áll ott, pont olyan, mint a képeken, amiket kaptam. Szóval nyugodt szívvel, lassan sétálok az ajtóhoz, hogy fogadjam a vendégünket. Egy óra múlva ott vagyok a meetingen, ma itthonról leszek, tartsátok bent a frontot. ennyivel zárom le, nem akarom meghallgatni a helyettesemtől, hogy miért fontos hogy ott legyek, mert tudom. De a lányom fontosabb, mint a munka és ezt mindenki nagyon jól tudja. Hallom már a kis vékonyka hangján, hogy hív, leteszem a telefont, és amikor újra csörög már a lány előtt állok és felé nyújtom a kezem, pont ahogy ő tesz. Nem mérem végig, már szinte mindent tudok róla, művészlélek, csak jót mondtak róla, bár nem tudom elég tapasztalata van e. A lányom alapvetően jól nevelt, de gyerek még és vannak olyan dolgai, amiket még én is nehezen tudok kezelni. Daniel, kérlek, szólíts Danielnek, Mr. Morton a munkában vagyok és lehet, hogy látszatra most is dolgozok, de itthon igyekszem jobb fej lenni, mint bent. mutatok a telefonomra, ami megállás nélkül csörög. De nem így van. Hartley, én Apának hívom. bújik a lábamhoz Rach, miközben azzal az angyali arcával mosolyog rám, és közben megdicséri a lány nevét. amikor Ő visszakérdez és Rach rám néz, én csak megvonom a vállam. Megmondhatod, ha nem készíted ki Hartley-t Ő fog rád vigyázni, amikor be kell mennem. bíztatom, mert a ne álljunk szóba idegenekkel nevelés nem annyira volt hatásos, hiszen ajtót nyitott neki és simán beszélgetett vele, és leleplezte magát a festékkel, ami nem tudta elkerülni a figyelmem, amint megfordult. Gyere beljebb, kérlek, a konyhában kényelmesebben elférünk. Azt hiszem az első napod izgalmas lesz. mutatok a cserfes lányomra, akinek be nem áll a szája, miközben úszik a festékben.
Izzad a tenyerem... Mármint a fenébe is, annyira ritkán történik meg, hogy úgy igazán zavarban vagyok, de amióta a kávézóban megtaláltam a felhívást a faliújságon, és felhívtam az odabiggyesztett számot, egy igazi görcs van a gyomromban. Talán még a végtagjaimban is. Végigmentem két online beszélgetésen, mire sikerült eljutnom odáig, hogy megadták a pasas címét. Ez a döntő, elvégre személyesen találkozom azzal a férfival, aki talán a munkáltatóm lesz. Szükségem van erre a munkára, hogy fedezni tudjam a művészeti akadémia tandíját. Fél ösztöndíjat sikerült az alapképzéses diploma után bezsebelnem, így ha nem kapok sürgősen kiegészítést bajban leszek. Extra nagy bajban. A legjobb formámat kell hoznom, de mivel izzadt tenyérrel, remegve vezettem idáig az ütött-kopott platós kocsimmal, attól tartok, nehezen leszek olyan sugárzó, mint szerettem volna. Mégis mit gondoltam? Egy ártatlan mosollyal majd elbájolok egy jóval tíz évvel idősebb férfit? Idegesen lófarokba fogom a hajamat, és megrázom a testem, mielőtt kopognék. Egy nagyon stílusos faház verandáját állok, amit fenyők illata vesz körül. Végül kopogásra emelem a kezemet. Telefonom megrezzen a farzsebemben, de nem foglalkozom vele. Biztosan megint Tyler, akivel közös projekten dolgozunk az akadémián. Amikor nyílik az ajtó, készen állok arra, hogy kihúzzam magam, és szembe álljak egy vademberrel, de ehelyett nem látok senkit. Te jó ég, talán szellemek járnak erre? - Helló? - kérdezem, és bekukkantok a házba. Ekkor egy vékonyka hang magára vonja a figyelmem. Egy alig egy méter magas kis kobold lány néz fel rám, hatalmas barna szemekkel. Haja két csálé fonatban lóg a vállain. Fejét oldalra döntve, kérdőn néz rám. - Te vagy az új dadám? Na tessék. Könnyebb lesz a kölyköt elbájolni, nem? - Remélem - mosolyodom el. - Apukád itthon van? - nézek ismét körbe. Azta egy kandalló... Közben rájövök, milyen hülye kérdés, hogy itthon van-e az apja. Csak nem hagyja itt a gyerekét egy hatalmas házban egyedül. Ha mégis, az sok mindent megváltoztat. - Apa - kiált a kislány. - Bejössz? - néz rám hízelgően, de én megrázom a fejem. - Azt hiszem, megvárom, amíg apukád beinvitál. Mini kobold határozottan bólint, majd kilép hozzám a verandára. Ekkor meglátom, hogy tiszta festékpaca a feneke. Ha szeret festeni, talán nyert ügyem van! - Elmondod mibe ültél bele? - kérdezem, miközben leülünk a falépcsőre. - Köztünk marad! - Ne mond el neki, de azzal a festékkel festettem, ami nem jön ki a ruhámból - suttogja. Hát a francba is! - Ajaj, nagyon mérges lesz? - kérdezem. - Igen, szóval esküdj meg, hogy nem láttál semmit - nyújtja oda kisujját, én pedig nevetve beleakasztom az enyémet. Ekkor megérzem, ahogy valaki mögöttünk áll. Hirtelen felállok, ahogy a kislány is, és megtörlöm farmeromba az izzadt tenyeremet. - Mr. Morton - nyújtom a kezem felé. - Hartley Knight, örülök, hogy találkozunk. - Szép neved van - húzza meg a kobold a ruhám ujját. - És téged hogy hívnak? - kérdezem, még mindig levegőben tartva a kezem, de válasz helyett furcsállva az apjára néz aki, nos... Vagy egy mogorva hegylakó lenőtt borostájával és kócos hajával, aki rohadtul nem örül nekem, vagy szimplán halál fáradt. Talán mindkettő. A tekintetében elmerülve látok benne mindent, amit egy szingli apa magában hordozhat. Fájdalom, düh, kitartást, védelmezés... magány. Talán nincs ideje, vagy nem akar osztozkodni, de lehetséges, hogy néha arra vágyik, hogy ne egy félig üres házba térjen haza. Tudom, mert teljesen azt látom az arcán, amit anyámon is. Még mielőtt megszólalna, a kölyök hátat fordít, és láthatóvá teszi a csupa festékes hátsóját. A FRANCBA!
Kezdőlap
