Paris: Le Cordon Bleu //Paris: Ferrandi // USA: Auguste Escoffier School of Culinary Arts
Foglalkozás
Étteremvezető(Séf) (Hotel Artemis)
Hobbi
a családdal való kikapcsolódás és a munka
Moodboard
Üzlet
csoporthoz tartozom
Jellem
Személyében egy jó szándékú duma gépről van szó, aki bárkivel könnyedén kapcsolatot tud teremteni legyen az férfi vagy nő, gyerek vagy idős. Mindig csinálnia kell valamit, soha nem áll le egy pillanatra se és ez értetendő egyaránt a mozgásra és a gondolkozásra. Imád a konyhában ténykedni, sütni-főzni, tenni-venni, érdembeli munkát végezni nem beszélve a tanulásról, amivel folyamatosan edzi az agyát. Mondjuk az ő esetében nem meglepő, hogy nincs egy tétlen perce se, lévén az édesapja és nagyapja is séfek és vezetők voltak. Már fiatalkora óta tudja, hogy egy éttermi konyhán sosem áll meg az élet. Már korán, egész kölyökkorában beledumálták a fejébe, hogy nem lazsálhat, hisz minden perc számít. Sokan mondták már, hogy egyszerűen nem lehet haragudni rá, pedig biztos lehet, biztosan a lelkesedése miatt. Mosolyt csal az emberek arcára azzal ahogy képes rácsodálkozni a még számára ismeretlen dolgokra. Ha valaki megsérti, vagy felbosszantja, hajlamos túltárgyalni a témát s mindig magában keresi először a hibát, nem a másikban. Hajlamos az önsanyargatásra, de inkább csendben szenved valahol a háttérben, mint mások szeme láttán. Van mikor képes a veszekedésre is, vagy hogy kitombolja magát, esetleg betörjön orrokat, de akkor már elvágták nála azt a bizonyos cérnát. Sajnos egyik legnagyobb és legkevésbé kontrollálható hibája a túlzott tenni akarás és bizonyítási vágy. Képes túlhajszolni magát, nem alszik és nem eszik csak, hogy bizonyítani tudjon... elakarja hitetni az emberekkel, még a feleségével is, hogy többet tud és többet vár el magától, mint az normális lenne. Hajlamos a féltékenységre és a duzzogásra, tehát nyugodtan lehet mondani, hogy a sok szép pozitívuma mellett bőven akad negatívum is ráadásul keresni se kell azokat hisz ordítanak róla.
183 centiméterével, szálkásabb izomzatú alkatával kifejezetten magasnak mondható. Noha átlépte harmincadik életévét is, mégis fittyet hányva az öregedés szabályainak még mindig úgy néz ki, mint egy huszonpáréves kölyök. Már ha megborotválkozna persze. Vidám, kedves és kíváncsi tekintetű férfi, sokat mosolyog, ami ráadásul még jól is áll neki. Zöldeskék szemeihez barna haj és világosabb bőr dukál. Egyéb: Kislánya: 5 éves cserfes dumagép, Sabine Yaelle Derouin. Autó: katt Beszélt nyelvek: Anyanyelv: Francia (Angol, Orosz, Olasz)
Tyler Hoechlin
arcát viselem
Múlt
Gyerekkoromban nagyon is jól tudtam, kik készítik el az ételeket. Nem jelent meg lelki szemeim előtt egy pocakos bácsi hatalmas szakácssapkában. Azonban az apám és nagyapám mind ott lebegtek a szemeim előtt. Az ő munkásságuk és az ő tenni akarásuk, hogy minél finomabb étel kerülhessen az asztalra. Szerettem a konyhában tevékenykedni. Anyu mindig sokáig dolgozott, mire hazaért, az otthon talált maradékokból elfogadható vacsorát kreáltam. Apám segített, elég sokat. Persze csak ha otthon volt, amúgy az éttermet vezette. Volt hogy onnan hozott étket nekünk. Más világ volt a gyerekkorom, de tapasztalatszerzésnek kiváló. Egyáltalán nem ítélem el azt a szakmát, rengeteget tanultam abban az időben. Szakmailag azonban nem elégített ki. Ez után kerültem a másik étterembe, ez volt az én újjászületésem. Végre találkoztam olyan technikákkal, amiket előtte nem ismertem, és lett lehetőségem arra, hogy pár hétre, egy Michelin-csillagos étteremben dolgozhattam, tanulhattam, inspirációt gyűjthettem. Arra vágytam, hogy itthon érjek el sikereket. Dolgozhattam volna ott Alain Ducasse mellett. „Szakácsnak lenni azt jelenti, hogy egy pillanatnyi boldogságot adjunk a vendégeknek az ételeken keresztül. Ebbe minden bele tartozik: a tányér tartalma és minden, ami körülötte van, a díszítés... de már a vendéget fogadó személy mosolya is ide tartozik. Meg kell találni ezek között a megfelelő harmóniát, hogy az étkezés élménye örökre a vendég emlékezetébe vésődjön.” De más terveim voltak 2016-ban úgy volt, elköltözöm, ám az élet végül másként alakította a dolgokat. Lehetőségeket kaptam. Rengeteget és sok sok segítő kezet, hogy elérjem a kitűzött céljaimat. Sokat tettem én magam is ezek elérésében, de a támogatások nélkül nehezebb lett volna. A hely kiválasztásában is szerepem volt. Itt egy banképület volt, kopár falakkal, én pedig berendezhettem az egészet úgy, ahogy akartam. Anyósomék egy laza, családias, egyfajta francia bisztrót álmodtak meg, bennem pedig volt egy jó adag bizonyítási vágy. Öt éve nyitottunk, három éve pedig már minden este telt házzal megyünk. A Michelin-csillag sosem volt előtérben. 2023 márciusában azonban megtörtént az, amit elsőre még én sem akartam elhinni: Michelin-csillagot kapott az étterem. Mondjuk ezután az első napok szörnyűek voltak, mindenki minket akart megnézni és megkóstolni. Ugrásszerűen nőtt a foglalások száma, és ez azóta is szinte változatlan. Régen 3-4 nap várakozás volt az asztalokra, most két hétre előre is alig tudnék helyet adni. Rengetegen dolgozunk a konyhán, fantasztikus csapat áll mögöttem. A jövőt itt képzelem el, van lehetőségünk mindig fejlődni, javulni. Minden évben jönnek majd ellenőrizni bennünket, hogy megtarthatjuk-e a csillagot. Sokan igénylik a gluténmentes vagy vegán ételeket, és ezekhez nekünk is alkalmazkodunk kell. Előtérbe kerültek a minőségi street foodok, a távol-keleti ízek is nagyon népszerűek. Azt pedig különösen jónak tartom, hogy egyre többen választanak halételeket - régen ez nagyon nem volt így. Az emberektől nagyon sokat tanulok. Ha hallok egy jó receptet, nem szégyellem elkérni, vagy megtanulni olyan dolgokat, amiket nem tudtam. Szeretem én magam összerakni a menüt - nincs szükségem például food-stylistra, nem viselném el, ha valaki megmondaná, hogyan rakosgassam a tányéron az ételeket. Az éttermem teljes Franciaországot nézve a 11. helyen áll. Remek minősítést kapott. De ez nem csak nekem köszönhető, hanem az ott dolgozóknak is. Diákokat is felveszek, hiszen ez nem csak nekünk kedvez, hanem nekik is kiváló tanulási lehetőség. Útmutatást adok, elrugaszkodó pontot. Egy ugródeszka van előttük. A kedvenc srácaimnak már elmondtam párszor - ha van eszük - megtanulják, hogy addig jó, amíg üvöltenek, mert addig érdekled is őket, ha nem üvöltenek bajban vagy! És már itt elkezd kialakulni, egyfajta megfelelési kényszer benned a szakácsok és a séf iránt, valamint az iránt, hogy ennek a gépezetnek-csapatnak aktív tagja lehessen! S mivel eddig csak a munkámról beszéltem, most ejtenék pár szót életem szerelméről is. A testvére a legjobb barátom, s ő általa kerülhettem közel hozzá évekkel ezelőtt is. Talán kilenc, vagy már 10 éve is van már annak, hogy szerelmet vallottam. Nem tudtam elhúzni a dolgokat. Talán igazságtalannak hatott az, hogy korán teherbe esett és lemaradt az álmairól, míg én véghez vittem a sajátjaimat. De ott volt számomra és mindenhol segítő kezet nyújtott, ahol elestem. A kislányom életében ott voltam majdnem minden fontos pontján. Láttam megszületni, ott voltam, mikor a kezembe adták. Mikor kinőt az első foga és harapott is vele, az első szavánál és az első elindulására mindre emlékszem. Nagyon boldog voltam. Boldogok voltunk. De történt egy baleset, ahol a feleségem és a kislányom is elszenvedték a dolgokat. A feleségem kórházi ápolásra szorult. A dokik aggasztó híreket közöltek...valószínűleg nem lehet többet gyerekünk. Vagy ha mégis...az isteni csoda lesz. Rádiócsend költözött be közénk ezután. Sokkot kapott és hónapokig félt a lánya közelébe menni. Próbáltuk megbeszélni, de veszekedésekhez futottunk ki, melynek az lett a vége, hogy elköltözött. Igyekeztem a legtöbb időt tölteni velük, nehezen, de megtudtuk beszélni a dolgokat, de ehhez, több kellett, mint hetek múlása. Fogalmam sincs végül mi vezetett ahhoz, hogy beadjam a derekam és költözni akarjak. Jobb ajánlatot kaptam és világot akartam látni. És reménykedtem abban, hogy a levegőváltozás tényleg jót fog tenni. Az orvos javaslatát megfogadtam talán kicsit késve, de meg tettem a lépéseket, hogy egy új úthoz lépjünk közösen.
livin' in new york
Caesar Harlow and Véronique Derouin imádják a posztod
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Egy igazi energia bomba vagy, aki szeret minden megmozdulásával egy kicsivel többé válni. A hajlandóság és a nyitottság a fejlődésre az igazi kulcsa annak, hogy előrébb tudjon lépni az ember. Sokan esnek esnek abba a hibába, hogy elzárkóznak, de szerencsére te nem ezt a réteget képviseled. Ezért pedig le a kalappal. Mindenért megdolgoztál, így a siker nem került el, de mint mondják, amikor az életed egy része a magasba ível akkor egy másik a porba hullik. A családodat ért megpróbáltatások kegyetlenek, de jó volt azt olvasni, hogy még ebben is arra törekedtél, hogy valahogyan a segítségükre légy és ahelyett, hogy felvetted volna a nyúlcipőt, inkább a megoldásra fektetted a hangsúlyt. A változás, a költözés minden bizonnyal nagy áldozatot jelentett, de annál többet nyerhetsz rajta, hiszen így tényleg esélyt adsz annak, hogy ha ugyan nem is lehet minden olyan, mint régen... de valami jó mégis történhessen veled és a családoddal. Nagyon drukkolok, hogy ténylegesen rendeződjenek a dolgaitok, nem is tartalak fel tovább.
Színt és rangot admintól kapsz majd, a foglalókat és a játékteret azonban máris beveheted. New York már a tiéd is!
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!