Mi még nem ismerjük egymást. Vagyis… de, mert néha be szoktál jönni a boltomba, és valakinek virágot szoktál vinni. Három szál fehér rózsát viszel, de fogalmam sincs, hogy kinek. Ha jól ismerem a virágok szimbolikáját, akkor a fehér rózsát általában olyan szokta kapni, aki már nincs köztünk, de nagyon fontos szerepet töltött be az ember életében. Sosem mertem még megkérdezni, pedig minden egyes szerdán bejössz hozzám, és viszel három szálat ezekből a virágokból. Sosem kérsz rá semmi díszítést, csak a selyempapír az, ami védelmet nyújt nekik. Igazából, ha egyszer új jönnél be, hogy „pincér, a szokásost!” akkor is tudnám, hogy mit adjak. Egyszer úgy érkeztél, hogy telefonáltál közben, bizonyára valaki számodra kedves ember lehetett, mert végig mosolyogtál, amíg beszéltél. Gőzöm sincs, hogy miről, nem akartam kihallgatni, meg igazából teljesen lefagytam attól, amikor megláttam a tökéletes mosolyodat, de te nem vettél észre, mivel annyira jelentéktelen vagyok, hogy eszedbe sem jutna foglalkozni a virágos csajjal, meg amúgy is csak a heti szokásos virágaidért jöttél, én pedig azzal voltam elfoglalva, hogy összekészítsem neked. Annyiszor próbáltam már összeszedni a bátorságomat, hogy beszélgetést kezdeményezzek veled, de sosem megy, úgyhogy inkább csak gyorsan megcsinálom a dolgomat, aztán hagylak távozni. Utána persze mindig esz a fene, hogy már megint elszalasztottam a lehetőséget, pedig nem lenne olyan nagy dolog… Te vajon megláttál már engem vagy olyan vagyok neked, mint a szupermarketben a pénztáros csaj? Bizonyára nem, mivel ő legalább szól hozzád két jó szót, én pedig láthatóan zavarban vagyok, ahogyan küszködök azzal, hogy lépjek, vagy ne. Minden szerdán várom, hogy érkezz, de két hete nem láttalak, és aggódom, hogy mi lehet veled. Aggódom… nevetséges, hiszen hogyan lehet aggódni olyasvalakiért, aki nem is ismerünk, ugye?
[Ez lenne hát nagyjából, ahogy én látlak téged. Ettől jobban nem szeretném behatárolni a karaktert – nyilván, a fehér rózsa arra utal, hogy meghalt valakije, de ezt rád bízom, hogy kije. Én irtóra szeretem a bonyolult drámázós, lelkizős játékokat, így nyugodtan lehet a srác házas, vagy elvált/özvegy és gyereke van stb, vagy kitalálhatsz neki bármit, ami egy kicsit (nagyon?) nehezíti a karakterek helyzetét, és akkor együtt majd kibogozzuk. Nyilván hosszútávra keresem a srácot, szeretek mindent szépen kiépíteni, úgyhogy ha szimpi, akkor dobj egy üzit és akkor kitaláljuk közösen, hogy mi is legyen velük. Kérlek, csak akkor vállald be, ha fixen számíthatok rád, nem szeretném, hogy két reag után eltűnj. Nagyon várlak!! ]
livin' in new york
I'm pretty friendly, but I haven't mastered the art of small talk