Ha virághoz kellene magát hasonlítania, biztosan a pitypangot mondaná. Elég közönséges növény, a hétköznapokban szinte észre se vesszük, de ha egy mező napsárga színben pompázik tőle, azért megállunk egy pillanatra és elcsodálkozunk rajta, hogy ez a kicsi, jelentéktelen növény mennyi mindenre képes. Amíg virágzik, addig csak tündököl. Nem mindenki értékeli, van aki egyenesen kiirtandó gyomnak tekinti, ám vannak, akik csokorba szedik, koszorút, karperecet készítenek belőle. Miután elvirágzott, a fehér, legyezőszerű termését felkapja a szél, hogy máshol is nyomot hagyjon az emberekben, új helyeket fedezzen fel.
Ha állatot kellene választania, egészen biztos a macska lenne. Hízeleg, dorombol, szelíd, de csak akkor, amikor ő akarja. Azt hiszed örökre magadhoz láncolhatod egy kis simogatással, friss, langymeleg tejjel, de valójában sosem lesz igazán a tiéd, a tulajdonod. Ő mindig szabadon jár-kel a világban, nincs bűntudata amiatt, ha napokra eltűnik, és ha kell, haza hozza, leteszi az ajtód elé a zsákmányát, csak hogy bizonyítsa, nincs számára lehetetlen, nélküled is tökéletesen jól elboldogul.
Ha időjárásként kellene jellemeznie magát, nyári éjszakán lecsapó vihar lenne. Az a fajta, ami váratlanul jön, még az időjárásjelentésben sem esett róla szó. Egy mindent elsöprő ciklon. Néhány pillanatig kövér esőcseppek formájában kopog csupán az ablakon, aztán dörgéssel, villámlással együtt lecsap. Áramszünetet okoz, leszakítja a villanypóznákat, kicsavarja a fákat, elárasztja az utcákat. Hatalmas károkat okoz, s amilyen váratlanul, hirtelen jött, pont úgy vonul el. És hogy gyötöri-e utána a lelkiismerete? Szinte mindig.
Ha rovar lenne, katicaként tündökölne. Gyerekkorunk kedvence. A piros alapon, fekete pettyes ruhájával valahogy kitűnik a többi bogár közül. Kedves megjelenést kölcsönöz neki. Nem kártevő rovar, nem csíp, nincs fullánkja. Ha sikerül is a bizalmába fogadnia, és felmászik az ujjadra, akkor is nagyon óvatos, a legkisebb mozdulat is menekvésre ösztönzi és úgy száll tova, mint egy kósza gondolat.

Egyéb sarkalatos pontok: A hazugságot semmilyen formában nem tolerálja, s bár nem egy örök haragtartó típus, ha belehazudsz a képébe, lehet hogy a továbbiakban levegőnek fog nézni, mintha soha nem ismertétek volna egymást. Annak ellenére, hogy sikerült kiszakadnia az arab, diktatórikus rezsim fogságából, olykor még mindig hordja a hijabot, tart bizonyos arab szokásokat, s bár nem imádkozik mindennap -sőt, mióta a felgyorsult nyugatra költözött, a vallás majdhogynem teljesen kifelejtődött az életéből-, az iszlám vallást ennek ellenére továbbra is "viseli". Érti a szarkazmust, de ő maga nem igen használja, gorombának, sértőnek tartja. Általában nagyon kedves, jóhiszemű, ugyanakkor elég óvatos, jól megválogatja, kit fogad a bizalmába. Eddigi élete során egy férfival létesített szexuális kapcsolatot, az ex-vőlegényével. Nem iszik alkoholt, nem dohányzik, nem fogyaszt kábítószert, sőt, még kávét sem. Igaz, vérbeli feminista, minden áron kiáll a nők jogaiért.

Egyetlen szerencséje volt Fatimának. Hogy a műsort, amit megóhajtott nézni, amit már egy hónapja annyira epedve várt, hogy szinte a szíve is belesajdult, férjének délutáni szieszta idejében sugározták. Bekapcsolni a televíziót a ház urának tudtán kívül, ráadásul valami olcsó, közönséges talk show-t nézni, főben járó bűnnek számít az otthonukban. A szíve csordultig telt szeretettel, ugyanakkor végtelenül szomorú volt, és izgatott is egyben. Mikor végre bekapcsolta a régi, robosztus, képcsöves tévét, néhány percig csak fekete-fehér, mákfoltos vonalak futottak megállás nélkül a képernyőn. Aggódni kezdett, hogy lemarad erről a számára igen fontos közvetítésről. Mintha valamiféle halálos, istenkáromló bűnt követne el, térden kúszva elmászott a tévéig, megütögette minden oldalról, az antennákat igazgatta, mígnem végre kitisztult az adás, és Fatima ekkor szemtől szembe találta magát a képernyő túloldalán, tőle több ezer mérföldre lévő lányával. Hirtelen azon kapta magát, hogy arabul imát mormol Allah-hoz, homlokát a tévének támasztja, a megannyi pontszerű, fájdalmas tűszúrásokkal tarkított ujjbegyeivel aprólékosan végig simít Aisah arcélén. Csupán magában megállapítja, hogy fogyott mióta utoljára látta -öt hónappal ezelőtt-, a szemei alatt a profi smink ellenére is kimerültségről árulkodó karikák, szarkalábak illegetik magukat. Aisah magabiztos mosolya mögött egyedül Fatima látja az igazságot. A lánya aggódik, izgul, ideges. Aisah fülbevalói végül előcsalogatják azokat a könnycseppeket az édesanyja mélybarna, szinte már-már fekete szemeiből. A fiatal nőn lévő összes ruhanemű ismeretlen, idegen Fatima számára, kivéve az ékszert, ami az övé volt, előtte pedig az ő anyjáé, és így tovább. Több generációra nyúlik vissza, hatalmas eszmei értékkel bír. A műsorvezetőnő felkonferálja Aishát, röviden összefoglalja milyen témákat fognak érinteni az est folyamán. Fatima a lányával együtt izgul. Kezeit egymásba kulcsolva szájához emeli, nem vonul vissza a fából kézzel szőtt fotelba, leül a sarkaira, s csendben figyeli, hallgatja az interjút, szorgalmasan olvassa az anyanyelvén íródott feliratokat.
-Azt kell mondanom, minden elismerésem a tiéd! Harminchét éves vagy, járod a világot, halálos kórokozókkal, vírusokkal érintkezel, és alig egy hónapja kiadtál egy könyvet is, aminek az a címe, hooogy... - Fatima pupillái a meglepettségtől kitágulnak, idegesen, zavarodottan mocorogni kezd ültőhelyében. Homlokát ráncolva próbálja alaposabban szemügyre venni a műsorvezető kezében forgatott, kemény borítású könyvet.
-...Negyvennégy nap a Pokolban. Fogalmam sincs hogy nem vagyok képes megjegyezni. Bár, hosszabb, mint a Büszkeség és Balítélet. Legalábbis a címe biztos. - Ekkor a közönség a műsorvezetőnővel kórusban felnevet. Az egész megrendezettnek, mesterkéltnek tűnik. Aisah is velük nevet röviden, de Fatima átlát a lányán, tudja hogy az arcára felfestett mosoly koránt sem őszinte.
-Van benne egy rész, ami alatt szó szerint halálra izgultam magam, egyszerűen nem bírtam letenni. Felolvashatom a közönségnek? - Aisah kissé meglepetten ugrik egyet a bársony anyagú, méregzöld színű székben, tanácstalanságában igazgatni kezdi a térdéről feljebb csúszott szoknyának az alját, és ezennel jobb lábát keresztezi bal térdén.
-Csak nyugodtan! - Fejével aprót biccent a könyv irányába, mosolya mostanra már szinte ráfagyott a mimikájára.


Ekkor síricsönd telepedett a stúdióra. A nézők döbbenten ültek a helyükön, látszólag próbálták feldolgozni a hallottakat. A műsorvezető tiszteletben tartotta a vívódásukat, hosszas percekig csendben ült ő is, hagyott időt a jelenlévőknek, hogy felocsúdjanak. Azután még számtalan kérdést szegezett Aishának. Voltak köztük a munkájával kapcsolatos kérdések, a magánéletében is vájkált egy keveset, illetve szóba került még a nem túl fényes gyermekkora, amiről mindig szégyellt beszélni, és ezt akkor este sem vitte túlzásba. Nem úgy, mint szegény, ártatlan Fatima a televízió nézést. Pánikszerűen ugrott fel, amint meghallotta a dühös trappolást, és az urának öblös, mély hangját, amint arabul szentségelt éppen. Ki akarta kapcsolni a tévét, de olyan idegessé vált, hogy csak össze vissza nyomogatta a gombokat. Az agyag váza néhány centiméterrel repült el Fatima feje mellett, és belefúródott egyenesen a tévé közepébe. Kamel erős marka köré tekerte feleségének hosszú, fekete fonatát, hogy a hátsóajtón keresztül az istállóba húzza a nőt. Fatima utolsó, velőtrázó segélykiáltása, sikolya a lányának szólt, aki soha többé nem látta, hallotta újra az anyját. Fatima órákkal a bántalmazás után a kórházban életét vesztette. Az Arab országokban ez mondhatni majdnem mindennapos jelenség. A nőket a mai napig nem tekintik teljesértékű embernek, egy nő élete nem ér annyit, mint egy férfié. Ez a világ soha nem változik már meg. Az emberiség rajta ül azon a gyorsvonaton, amin elromlott a fék, és homlokegyenest, megállíthatatlanul rohan a vesztébe. Ezek vagyunk mi. Pontosan ilyenné nem akar válni Aisah. Már csak az a kérdés, hogy meddig bírja ezt az egyszemélyes háborút vívni.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Ritkán olvasok olyan olvasmányt ami képes ennyire megragadni. Nem csak megragadni, de egyenesen elrepíteni a főhősünkhöz, mintha én magam is abban a közönségben ültem volna és lélegzetvisszafojtva figyeltem volna a történéseket. Csodálatosan kitaláltad, elképzelted, majd pedig meg is alkottad Aisah karakterét. Imádom a stílusod, a fogalmazásod, mindened!  
A karakter maga pedig szintén elbűvölő. Már maga a jellemzésed nagyon tetszett, egy nagyon különleges módon oldottad meg. Hasonlítani Aisah-t élőlnyekhez... vagy éppen az időjáráshoz, tényleg nem mindennapi módszer. Ugyanakkor egy nagyon jó módszer, hiszen sokmindent elárult a karakterről, nagyszerű módja volt annak, hogy ismertesd velünk a nőt, hogy ki is ő valójában és miért harcol. Figyelemreméltó a munkássága, a sokszínűsége, az hogy nem adja fel, megy, sőt... tör előre és nem áll meg. Küzd a nők jogaiért, amire valóban nagy szükség van és azt kívánom bárcsak ne egyedül harcolna.
Ám igyekszem nem szaporítani tovább a szót, elvégre nyilvánvaló, hogy sok-sok munkád van még, szóval menj vesd is be magad New York életébe, aztán remélem sikerül elérned a céljaidat és találsz magad mellé még embereket, hogy ne egy egyszemélyes sereggel indulj háborúba.  

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!