Rattlesnake Boogie

I’m perfect for the role now lookit, I've arrived

Néha-néha elpillantok a ház felé, tűnődve, vajon mi a francot csinálhat az ürge még húsz percig. Egyszer-kétszer majdnem nekiindulok, hogy kielégítsem azt a kurva nagy kíváncsiságomat, máskor meg az jut eszembe, hogy nem ártana letörölni a kilincset, mivel kifelé menet a hatalmas dráma-momentumom közepette faszán nem figyeltem oda, mit fogdosok össze. De minden egyes alkalommal lebeszélem magamat, mert először is nincs kedvem fizetni a kukkolásért – kinézem a fazonból, hogy behajtaná rajtam –, másrészt tűnik annyira profinak, hogy ne hagyjon hátra nyomokat. Rólam se, mert ha engem elérnek a zsernyákok, akár el is járhatna a pofám. Nem fog, de ekkora bizalmat nem hiszem, hogy belém fektetne.
Legszívesebben egy nyuggerhez méltóan horpasztanék már, ehelyett éjnek évadján azt figyelem, ahogy zsákban cipeli ki a fazont a kocsijához, és kis híján elröhögöm magamat. Mifelénk megelégedett mindenki egy szőnyeggel meg egy megásott sírral, és voálá. Ugyanakkor van egy olyan érzésem, hogy ellenben a bronxi észkombájnokkal, ezt a tagot nem fogják visszakövetni a véletlen megtalált hullák alapján.
Az sem mondható el róla, hogy ne tartaná a szavát, mert miután végzett a munkájával, komolyan veszi azt a vontatást. Biccentek egyet felé, aztán bagóval a számban a tragacshoz erősítem a kötél másik végét. Akár egy kibaszott tragikomédia is lehetnénk; a bérgyilkos meg a suttyó betörő bámulatos kalandjai.
- Kösz, de szerintem csak dögleni fogok benne abban a pár órában, ami még hátra van reggelig – nem mintha rá tartozna vagy bármi értelme lett volna ezt kiköhögni, de hulla fáradtan már nem keresek magamban indokokat és logikát. Talán ezért is bököm ki a következő kérdésemet a nagy vontatás hadművelet előtt. - Mit fogsz kezdeni… tudod, Mendozával? - vonom meg az egyik szemöldökömet.

zene: Outta My Mind xx credit: •

Lambert & Kazimir

Who will catch the rabbit?

A szavaira bólintok, majd visszamegyek a házba. Nem húzom az időt, a megbízó véres és fájdalmas halált kért. Szóval ezt fogom tenni. Kések, izzó vas, csipeszek. Nehéz lesz az éjszaka mert nem tudnék aludni, ha itt hagynám a hullát és nyomot hagynék a rendőröknek, hogy megtaláljanak. Ezért is van az, ha a hírekben akarják látni az áldozatot duplát kell fizetniük. Apám volt az, aki megengedhette az áldozatok elszórását és csak ott hagyni őket, ahol voltak. Én nem. Szóval azután, hogy az ürge elvérzett és fájdalmasan meghalt, csinálok róla egy képet és elküldöm a megbízónak. Ahogy megkapom a pénzt megfogok szabadulni a telefontól is. De addig takarítás lesz.
Hulla a zsákban, vér feltakarítása, nyomok eltüntetése. Még a kilincset is letakarítottam. Gyorsan átböngészem a lakást, hogy semmit nem hagytam ki. Aztán a zsákot elcipelve a kocsimhoz megyek. Egy 1996-os BMW 750iL, amit apám hagyott rám. Zsák be a csomagtartóba meg a táskám is. El is takarom a zsákot, hogy ne lássa senki, ha megállítanak engem. Becsukva a csomagtartót nyújtózom egy kicsit mielőtt beülök a kocsiba. Már elég lakásos munkám volt, hogy tudjam mire kell figyelni és mely útvonalon lehet a legkönnyebben kivinni egy hullát. Csak azért is csomagolom be a célpontokat, mert egy darab zsák kevésbé feltűnő, mint egy pacák a szemetesben. Meg amúgy is. Ez it Manhattan. Az emberek ritkábban hívják ki a zsarukat, mint a mexikói környéken, vagy a gettókban.
A mellékutcából lassan kihajtók és Lambert kocsija előtt megállok. Kiszállok és előkotrom a vontatókötelet. Az egyik végét odaadom Lambert-nek, hogy tegye a kocsijára én meg a másik végét a sajátomra. Ezután előhúzom a térképet.
- Pár utcával arrébb a környék eléggé biztonságos. Ott megnézheted a kocsid. - mondom neki megmutatva a térképet. Vagy, ha van pontosabb ötlete hova akar menni akkor megtudja mutatni nekem és akkor elviszem oda. Persze tudom, hogy nem bízik bennem és legszívesebben már rég elhajtott volna és elfelejtené ezt az éjszakát. De ez ilyen. Mindig van valami.

Rattlesnake Boogie

I’m perfect for the role now lookit, I've arrived

Tekintve, hogy a rugdosásával nem sikerül életet lehelnem a tragacsba, megadó sóhajjal az oldalának dőlök, és rágyújtok egy újabb bagóra. Kibaszottul fergeteges, nem elég, hogy az éjnek közepén még itt cseszem a rezet ahelyett, hogy aludnék, mert pár óra múlva már kelhetek is munkába, még a kocsit se fogom tudni fuvarozásra használni, amit nem tudom, milyen szájízzel fog fogadni Főni. Annyira felidegesítem magamat, hogy kis híján el is felejtettem, hogy nemrég még odabent ütlegeltem Mendozát, legfeljebb a zsibbadó öklöm az, ami néha-néha segít visszaemlékezni a gyors menetre. Na meg az idő közben kisétáló srác. Remek, most fog kinyírni, amiért nem húztam el a belemet.
Ehelyett egy pénztárcát nyújt felém, és ha lenne bármi önbecsülésem, a képébe vágnám, hogy tartsa meg az aprót meg a szeretetszolgálatát. De valószínűleg ennek a szarnak az elvontatására vagy szerelésére is pénzt kell áldozni, feltéve, ha nem oldom meg egyedül, szóval siralmas vagy sem, szükségem van minden centre.
- Kösz – elveszem tőle a tárcát, felmérve a tartalmát. - Azokért a szarokért vissza nem megyek, túl sok macera – rándítom meg a vállaimat, minekután az ékszerekhez ad tippeket. Szerencséje, hogy kifáradtam, mert lenne pár szavam ahhoz, hogy mennyire néz amatőrnek. Jó helyen vannak azok a bizsuk ott, ahol hagytam őket, a széf mélyén a konyhapult mellett, a földön.
Az újabb meglepetés akkor ér, amikor segítséget kínál a kocsihoz. Elhúzom a számat, mert minél több szívességet tesz, annál kényelmetlenebbül érzem magamat, és ezen csak ront a tény, hogy egyébként egy bérgyilkos. De asszem nem nézne ki jól, ha egy bűntény helyszíne előtt tölteném el az éjszaka maradékát.
- Oké… Nem kell messzire, csak ne itt repesszek Mendi hullája mellett – fújok ki egy nagy adag füstöt. Arról nem is álmodok, hogy hazamenjek a város másik végébe, mert mire odaérnék, már jöhetnék is vissza, sőt… A legegyszerűbb az lesz, ha hunyok pár órát a tragacsban, aztán becaplatok gyalog az étterembe, remélve, hogy Cosi jó lábbal kelt fel.

zene: Outta My Mind xx credit: •

Lambert & Kazimir

Who will catch the rabbit?

Hagyom, hadd élje ki magát a srác. Neki is megvannak az okai és nekem is. Nem fog a lelkiismeretem fájni. Az már rég nem fáj. A vallatás közben meghallom a srác nevét és felnézek. Nem rá, hanem inkább a falra meredek. Lambert .... hm .... szerintem megkapnám a fálját a rendőrségi aktáknál. Majd később. Nem fogom most azzal stresszelni, hogy tudom a nevét. Így is látom, hogy feszült. Bár tény nem sokat szeretik, ha egy bérgyilkos társaságában kiderül a nevük. Ritka, ha valaki személyes listát vezet. Elvégre, mi pénzt kapunk az ölésért. A személyes vadászatoknál nem kapunk semmit. Valami nagyon rosszat kell tenned, hogy felhúz egy bérgyilkost annyira, hogy elkezd listát vezetni.
Megkapva a kódot óvatosan kinyitom a széfet, nem akarván meglepéseket látni. A széf nyitva, srác boldog, enyém az áldozat. Ahogy fel kell róla a célponthoz sétálok, mit sem figyelve arra, hogy kaptam egy vállveregetést. Megragadva a vérző férfit a nappaliba cipelem és az egyik székhez kötözőm és befogom a száját. Nem kapok pénzt azért, hogy az utca hallja a sikolyait. Ekkor hallom, Lambert nem boldog. Úgy tűnik elég okos volt a célpont, hogy ne egy random széfre rejtegesse a vagyonát. Gondolom csak dísznek volt ott a széf, esetleg néhány szép dolgot akart ott őrizni, hogy nézegesse.
Végig nézem, ahogy elviharzik a széffel és lefullad a kocsija. Hát....nem is nézett ki úgy a kocsi, mintha sokáig bírná még. Sóhajtok egyet, majd kiütöm a célpontot, hogy ne merjen kiszabadulni. Sétálok pár kört a lakásban, majd megtalálva a pénztárcáját ki megyek. Megállok nem messze Lambert-től várva, hogy észrevegyen. Mikor rám néz odaadom neki a tárcát.
- Valószínűleg a bankban tartja a pénzét. Az ékszert meg darabokban ad el, úgy nehezebb lenyomozni. - adok neki egy tanácsot, majd megfordulok. Most már van subway kártyája szendvicsre, bankkártyája, kis készpénze is. Mielőtt elsétálnék sóhajtok megint.
- Ha vársz.....20 percet akkor eltudlak húzni egy darabig. - ajánlom fel lévén nekem is van kocsim. Nem tudom miért teszem ezt, vagy miért próbálok segíteni neki. Ennyire magányos lennék?
Ezután visszamegyek a házba és munkához látok. A táskámat a földre téve előhúzok pár ‘játékszert’. Kezdődjön a móka. Még jó, hogy van gyomrom ehhez.

Rattlesnake Boogie

I’m perfect for the role now lookit, I've arrived

Ajándékkártya, valakinek még ilyen úri murikra is van fedezete. Lehet, hogy bérgyilkosnak kellene mennem ételfutárkodás helyett, de sajnos se az idegzetem, se a gyomrom nem lenne meg ahhoz, hogy válogatás nélkül, parancsra puffantgassak másokat. Elvetemült vagyok, azonban a határaim megvannak, még ha azok is elég elbaszottak. Túl sokáig mindenesetre nem merengek ezen, dolog van, és egy bérgyilkossal a nyakamban valahogy a szokásosnál is igyekszem komolyabban venni a munkámat. Főleg, mióta kész agyhalottnak érzem magamat a kamerák elfelejtése miatt. Nincs mit tenni, öregszem és a nyugdíjas klubban – börtön – kijöttem a gyakorlatból.
Mendoza szerencsétlenségére a püfölés művészetében viszont cseppet sem fakult a tudományom, boldogan kínálom meg az öklömmel, meg amivel érem, és hajlandó lennék addig folytatni, amíg nem marad belőle más, mint egy paca. Szerintem egyenesebb módszer, mint egy golyó a fejbe, de kinek mi. Csakhogy egyrészt az élete már máshoz tartozik, másrészt meg nagyobb szükségem van a ropogós zöldekre, mint a napi bokszgyakorlatom bevégzésére.
Szerencsére az ideiglenes társam nem sok vizet zavar, amíg a saját feladatommal foglalkozok, és csupán akkor lép közbe, amikor úgy kérem. Cserébe neki is vannak elvárásai, de nem szakadok bele, ha befogom a strici száját. Azt nem mondom, hogy nem vakulok meg kis híján a pofánkba világított lámpától, és nem rezzenek össze a teljességgel váratlan lövéstől, de oda se neki, én voltam a hülye, hogy nem pontosítottam korábban a „mivel fenyítsük be a célpontot” paragrafusnál. Mendoza üvölt a tenyerem alatt, és hát megértem, én is sűrűn osztanám a káromkodásaimat.
- És most a kódot, ha lennél kedves – nézek vissza a vérző lábáról az arcába, és lassan elhúzom a kezemet a szájától.
- Baszd meg Lambert, két rongyért lelövetsz?! - kap egy jobb egyenest az orrába, amiért most még a nevemet is itt dobálgatja. Még jó, hogy nem rögtön az egész rokonságot kezdi sorolni, faszomat. Bár a vezetéknevem után már körülbelül mindegy, ha valóban nem szarral gurigázik a bérgyilkos srác, akkor ennél kevesebből is kinyomozza, ki a franc rúgta fel az éjjeli menetrendjét. Azt már nem is ecsetelem a nyomorultnak, hogy nem fogom annyi zsetonnal beérni, mert már nem lesz beleszólása. Maradjon meg az áldott tudatlanságban, hogy ezt a kis meglepetés látogatást túlélheti.
Végre-valahára aztán a kódot is kinyögi, én meg egy megfáradt sóhajjal kelek fel mellőle. Látom, idő közben hasznossá tette magát a cimbora, így séta közben megpaskolom a vállát. Már nyitott ajtóval szembesülhetek, de mögötte egy szaros rugónál és néhány ékszernél több nem fogad.
- Hogy basznád meg – morranok fel, ám csak a pénzt vágom zsebre. Az ékszerekkel túl sok a mizéria. - Hát ez kurvára nem érte meg, hagyd szenvedni – a vállammal nekifeszülve levágom a konyhapultra készített széfet a helyéről idegességemben, és úgy viharzok ki, mint egy sértett dáma. Feltúrhatnám a lakását, hátha akad még itt-ott egy-két kiló, de esküszöm, nem éri meg a fáradtságot. Ahogyan ígértem, vissza sem nézek, noha kissé furcsa érzés így ott hagyni a szituációt, de ebben egyeztünk meg. Visszavágom magamat a kocsimba, ami ezt a tökéletes pillanatot választja ki arra, hogy lefulladjon. Az év balfasza címet is megnyerhetném ennyi erővel. Ízes káromkodások közepette szállok ki, és kezdem rugdalni az oldalát, hátha csoda történik.

zene: Outta My Mind xx credit: •

Lambert & Kazimir

Who will catch the rabbit?

Csak kuncogok a szavaira. Az én szavaim sem voltak ellenségesek. Tény, szeretek csipkelődni addig, amig mindketten csináljuk a magunk dolgát. Bár nem áll szándékomban kapcsolatot kialakítani. Az én szakmámban nem szokott jól végződni. Habár időnként jól esne egy kis társaság, ahol egy kicsit elfeledhetem a gondjaimat és felelősségeimet. De ez van. Majd a sors úgy is eldönti. Ki vagyok én, hogy megcáfoljam?
Mikor mondja, hogy nincs nála kártya oda adok neki egy Subway ajándékkártyát. Van még rajta 2 szendvics ára, nem fogom sajnálni, vissza se kérem. Még a bébiszittertől kaptam, mert kifizettem a menza bérletét, mikor véletlenül kibökte, hogy kicsit csórnia kell másoktól. Talán fizetés emelést kéne adnom neki...
Ahogy kinyitja az ajtót utána megyek. Lassan megyek és ellenőrzöm nincs e valaki itt, akire nem számítunk, vagy valami turpisság. Tök nyugodtan nézem, ahogy a földön bunyóznak, mintha itt se lennék. Míg ők elvannak hasznossá teszem magam és előkeresem a széfet. Szeretném azt hinni, hogy nem ostoba a fickó ahhoz, hogy a széfét elől hagyja. Akkor már minden hitem az emberiségben kiugrana az ablakon.
Mikor megszólít a srác ránézek a sötétben. Aztán gondolok valamit és előhúzom a zseblámpámat.
- Fogd be a száját. - amint megteszi a célpont lábát megvilágítom és meglövöm, ha nem....akkor is meglövöm. Engem nem zavar, ha elkezd ordítani. Ez csak figyelmeztetés volt. Nem vagyok elég ostoba ahhoz, hogy a sötétben vaktában kezdjek el lövöldözni. Ennyi ész még bennem is van.
- Huh.... - nézek a pisztolyomra, mert a visszarúgás kicsit furi volt. Csavarok néhányat a hangtompítón. Mivel a célpontot úgy is meg kell ölnöm bármi is lesz, egy plusz golyó nem oszt, nem szoroz. Hagyom, hogy a srác tegye a dolgát míg én megfigyelem a széfet és esetleg beütöm a kódot, ha megkapom. Úgy sem fogok kivenni belőle semmit. Nekem elég a bérgyilkos meló, nem kell nekem a rablás a bűntényi listámra.

Rattlesnake Boogie

I’m perfect for the role now lookit, I've arrived

Csak kinyílt a csipája. Még talán el is röhögném magamat a nagy száján, ha nem épp azzal jönne, hogy tartsam a pofámat, mintha amúgy napestig jártatnám, akár egy szottyos vénasszony. Apám, ez se a bronxban nevelkedett, de elnézem neki a faragatlanságát, mert nem mindenki lehet olyan kifinomult úriember, mint én. Hehe.
- Nem vagyok szaros spicli, szóval tartogasd a nyomozói vénádat másnak, Columbo – forgatom meg a szemeimet, bár azok sorába nyugodtan beállhatna, akik a halálomat vagy az alapos elverésemet kívánják. Mit lehet tenni, a fiatal, sziporka éveimben megalapoztam a kapcsolataimat Vörössel az oldalamon, más kérdés, hogy tíz év dutyi csöppet visszavetett az utcai világban. És ha minden a terv szerint alakul, nem is fogok nagy visszatérést rendezni, bár nem tagadom, rohadtul nehezemre esik a „tisztes” élet.
- Jahh. Ha megdobsz egyel, hasznossá teszem magamat – vigyorodok el, ugyanis nem betöréshez készültem, annyira jól meg nem megy, hogy bankkártyákkal járkáljak. A személyi okmányait meg csak az amatőr faszok hordják maguknál. Szóval függően attól, ad-e valami eszközt a munkához, az ajtóhoz osonok és ahogyan ígértem, hasznosítom a tudásomat. Egyéb esetben viszont bevárom, elvégre mi mást tehetnék.
Így vagy úgy, de bejutunk a lakásba, és mivel kukoricazabáló még nem az alváshoz készülődött, kis híján belefutunk a hálójába vezető folyosón. A seggfej már is sarkon fordulna, hogy visszaiszkoljon a szobájába, ám ez alkalommal elérkezettnek érzem az időt a fegyverem előrántására. Csak a jobb belátás érdekében, semmi meggondolatlan tettek.
- Mendo! Hiányoztam? - lépek hozzá közelebb, mert fantasztikus művelet volt ez az áram lebaszás, csak épp alig látok valamit.
- Schultz? Mi a francot keresel te itt?! Börtönben kellene még lenned! - rivall rám, egyelőre nem foglalkozva az ideiglenes munkatársammal. Én meg a mai estén sokadjára vonok vállat.
- Szívás neked. Szóval hol a lóvém? Elég sokkal lehúztál, ember, és tudod, kurvára nem szeretem az ilyen félbemaradt üzleteket. A rend a lelke mindennek, ugye? - vigyorodok el ismét, oldalra billentve a fejemet. Mendoza azonban úgy gondolja, hogy elévülési ideje van a tartozásának, mert ahelyett, hogy elkezdené előkotorni a pénzt, még ő húzza fel magát. Hát az anyádat. Visszasüppesztem a fegyvert a gatyámba, és követve a megszokott menetrendet, esek neki az ürgének. Megpróbálom nem sokáig váratni 47-es ügynököt, de azért nem egyszerű egy megtermett taco-t leteperni. Kapok én is párat, noha jóformán nevetve fogadom az igyekvését a kiütésemre. Ennél azért több kell, Mendoza fiú. Ő ellenben már biztosan elszokott a gyepálásoktól, ugyanis néhány kör adok-kapokot, gyomorszájast és arcon rúgást követően sikerül felülkerekednem rajta.
- Szóval az a helyzet, hogy a haverom bármikor golyót repít itt a fejedbe, ha szépen megkérem rá. Jól mondom? - fordulok bazsalyogva a sráchoz. - Ez a kis pofozkodás a késedelmi díj volt. Most már kiköhögheted a széfkódodat vagy a faszom tudja, hol tartod a pénzedet. A másik opció, hogy jól kinyírunk, és inkább feltaláljuk magunkat – remélem, hogy bérgyilkosunk hajlandó alátámasztani a pofázásomat, és kicsit odaijeszteni a seggfejnek. Akkor fixen veszem, hogy sikerünk lesz, és mindketten boldogan távozhatunk.

zene: Outta My Mind xx credit: •

Lambert & Kazimir

Who will catch the rabbit?

Legalább nem kell lelőnöm....még. Ki tudja megpróbál e átverni. De, ha nem akkor időben végzünk és mindenki mehet a maga útján. Ami nekem csak jó lenne, hiszen a gyerek vár otthon, hiába alszik. Mindig én vagyok az, aki felkelti és reggelivel várja. Én vagyok az, aki lefekteti és vele marad, mikor nem dolgozom. Nehéz egyedül, de muszáj. Nem fogom cserben hagyni. Talán, mikor elkezdi a sulit, akkor kicsit egyszerűbb lesz. Hacsak el nem kezdi észrevenni a jeleket és összerakja a kirakóst. Összetörne a szívem, ha megutálna a munkám miatt.
- Addig, amig kussba marad a szád, nem kell semmi....Mondjuk tény, ha eljár a szád utánad tudok jönni. - nézek rá, egyáltalán nem viccelve. Apámtól megtanultam, hogy vadásszak le valakit csupán egy kép, vagy név alapján. Ha nem lett volna az örökségünk, magán nyomozók is lehettünk volna. Akkor apa nem halt volna meg...akkor talán...megtudott volna védeni...
Kezet rázok vele, mutatva, hogy nem áll szándékomban átverni és a munka után nem is fogjuk egymást látni. Elkezdek az épület felé sétálni, gondolva jön utánam. Fókuszálnom kell, nem lehetek ügyetlen, vagy mindketten a sitten végezzük.
- Én kiütöm az áramot nála, te meg teheted a dolgod. Használtad már a kártya módszert? - kérdezem, utalva a trükkre, amit filmekben lehet látni, hogy a zárat visszacsúsztassák a helyére, kinyitva az ajtót. Ha igen, akkor nem is kellek neki és mindketten csinálhatjuk a dolgunkat.
Ha nem kellek neki akkor a biztosítékhoz lépek és kiválasztva a megfelelő kapcsolókat, lecsapom az áramot az ürgénél. Ha meg igen akkor az áram lekapcsolása után, utánam egyek és segítek. Mivel a barom elég lusta, nem csak a riasztója, de a kamerái is az áramhoz vannak kötve. Igényes emberek elemes kamerákat vesznek és időnként cserélgetik őket, vagy fizetnek valakinek. Bár tény manapság még a tehetősek is eléggé elbarmultak és azt sem tudják, hogy van ilyen opciójuk, vagy csak nem akarnak többet fizetni. Ami nekem csak jót jelent.

Rattlesnake Boogie

I’m perfect for the role now lookit, I've arrived

Kétkedve méregetem a vonásait, már amennyit látok belőle. Túl szép ez a történet ahhoz, hogy igaz legyen, bár a helyében én sem akarnék a nyakamba több problémát, mint amennyiért a munkadíjamat mérik. Neveztek már hülyének, agyhalottnak, baromnak, seggfejnek, néha debilnek és retardáltnak is, de ha bármelyik igaz is rám, naiv legalább nem vagyok. Nem születtem csipkés lepedőbe meg rózsaszín ködfingba aminek rózsaillata van, szóval az ilyen tündérmeséket kellő távolságtartással fogadom. Elvégre mondhatja most, hogy dolgozzunk össze, aztán a lakás csendjében mégis csak golyót ereszt belém, bár amiként már megállapítottam, itt se lenne túl sok esélyem nyikkanni, ha elhatározná magát a likvidálásom mellett. Elhúzom a számat, de bólintok végül, mert egye fene, ha mindketten jól járunk, akkor senkinek sem kell itt picsognia, és én is előbb ágyba bújhatok.
- Mindenkinek kell valami, de ne mondd, hogy nem ajánlottam fel semmit – rándítom meg a vállaimat ismételten, mielőtt megszívnám az orromat, és félreköpnék egy embereset a földre. Jobban belegondolva, amennyiben állja a szavát, még én járok jól, mert ha tényleg vannak kicseszett kamerák, akkor alaposan beszoptam volna a magánakciómmal. Az emberekben már semmi egyenesség és vakmerőség sincsen; kamerák, mikrofonok, nyomkövetők... Mein gott.
- Pff, én is számolhatok fel percdíjat, ha végignézed a szétverését? - vigyorodok el szélesen, mert meg kell hagyni, van a kölyöknek humora. - Nyugi, kemény fiú, nem bukok az ilyen elbaszott dolgokra. Persze biztos van, akinek másra már fel sem áll – én meg ki vagyok, hogy ítélkezzek. Legalábbis így látatlanban. Jobban belegondolva kicsit felfordul a gyomrom.
- Na jó, még pofázunk itt pár sort, meghívsz egy italra is meg vacsira, vagy végre nekilátunk? - kihúzom magamat az eddigi, hanyag testtartásomból, és felé nyújtom a kezemet, hogy a lelkem is megnyugodjon afelől, minden közös megegyezés alapján történik. Nincs szükségünk szaros papírokra, mint pucc földjén, két utolsó szar bűnöző ebből is ért. És amennyiben hajlandó kezet rázni, mit sem törődve többet a fegyverével lépek el mellőle, hogy visszatérjünk oda, ahonnét indultunk.
- Szóval hogy csináljuk? Betörünk, csöndben beslisszolunk és csinálhatom amiért jöttem? - nézek rá séta közben kíváncsian, zsebre vágva addig is a kezeimet.

zene: Outta My Mind xx credit: •

Lambert & Kazimir

Who will catch the rabbit?

Látom az arcán, hogy leesett neki. Legalább az előtt jött rá, miből élek, mielőtt kiloccsantom azt a szép agyát. Legalább ő tudja mire használni. Nem úgy, mint egyes ‘kemény’ fiúk, akik még így is lökdösnének, azt gondolva csak azért, mert többen vannak, nincs elég golyóm. Amióta megtanultam a fegyverrel célozni azóta kevés ember tudott félelmet kelteni bennem. Ki gondolta volna, hogy az egyik ilyen személy az anyám lesz. Nem is szeretem megadni neki az anyai titulust. Az a szörnyeteg nem érdemli meg, hogy egyáltalán emlékezzenek rá.
Ahogy a srác elmondja mit is akar és leszögezi, hogy nem állszándékában megölni a fickót, elmosolyodom. Amikor meg egy ‘ajánlatot’ tesz, kuncogok egy pillanatra és lejjebb teszem a fegyvert, már nem célozva rá. De még így is a kezemben tartom abban az esetben, ha csak blöffölt.
- Akár hiszed, akár nem. Én is erre gondoltam. - nézek a srácra. Ha megverik az nem fog rontani a teljesítményemen. Sőt, pont, hogy segít. A megbízó véres és kifacsart halált akar a célpontnak. Tehát még, ha meg is verik akkor is van még időm esetleg megkínozni és megölni. És akkor mindenki boldog lesz! Kivéve a célpont természetesen.
- Nem kell tőled semmi. - sóhajtok halkan. - Kikapcsolom a riasztót és a kamerákat, te elveszed a pénzét, aztán lelépsz. És egyikünk sem látta a másikat. - magyarázom el neki, mire gondoltam. Nem hiszem, hogy rám fogja hívni a zsarukat, hiszen akkor maga alatt is ásni fogja a fát. A sok kérdezősködés, a nyomok összeszedése. A zsaruk hamar rájönnének, hogy ő is benne volt a dologban.
- Ha csak nem akarod végig nézni a halálát. De akkor már fizetned kell percdíjat. - bökőm oda, kicsit viccelődve. Tudom nagyon jól vannak olyan elcseszett emberek, akinek erre feláll a pöcörő. Nem egy munkámat láttam már a DarkWeb-en és az emberek fizetnek a képekért és videókért. Szinte már engem is zavar. Elvégre muszájból csinálom ezt az egészet, nem azért mert érdekel. Érettségi nélkül nem kapnék olyan melót, ami annyit fizet, mint ez. És Dany-t nem hagyhatom cserben.  

Rattlesnake Boogie

I’m perfect for the role now lookit, I've arrived

Néhány kitartott másodpercig csupán meredten nézek rá, más funkcióra jelenleg képtelen a testem, amíg az agyamban végiggörgetem, mi a faszt is látok éppen magam előtt. De aztán összerakom a képet, még ha nem is nagyon akarom eleinte elhinni, hogy agyhalott Mendozát akarja valaki kinyírni. Mármint, olyanoknak akasztanak a nyakába vérdíjat, akik jó nagy fost kavartak, ő meg ahhoz túl beszari volt mindig is.
- Ne bassz – vigyorodok el hitetlenül, még ha nem is örülök a ráismerésnek. Csak elért valamit az a baromarcú latino, ha mást nem, valaki elég fontosnak érezte ahhoz, hogy pénzt költsön a feje szétloccsantásáért. Elismerésem. Valahol nyilván feszélyez ez az egész szituáció, mert ami engem illet, addig nem nyírnék ki senkit, amíg nem ad rá egy kibaszottul jó okot - és ahhoz tényleg egy utolsó söpredéknek kell lenni -, de azt sem fogom lenézni, aki ilyen munkákból él. Hála az elcseszett családomnak egészen sok bérgyilkoshoz volt már szerencsém, éppúgy hullához, semmi meglepő fordulat. Leszámítva, hogy kurvára útban van most a… srác? A hangja alapján nem tippelném túlzottan idősnek, de én se voltam még tíz éves se, amikor a nagybátyámék elkezdtek kitanítani a nagybetűs életre.
- Nagyon kegyes. Lóg nekem a balfasz, és feltételezem amennyire neked is kell a lóvé, hát nekem is – billentem oldalra a fejemet a szemöldököm megemelése mellett. Legszívesebben odébb csapnám a pisztolyát, mert bármennyire is rajongjak a fegyverekért, az rohadtul bosszant, ha rám fogják. De még mindig nem vagyok teljesen agyalágyult, hogy nekiessek egy profinak (?), aki valószínűleg már nyomokban sem tartalmaz lelket. Nem, biztosan nem csinálna ügyet a kinyírásomból, legfeljebb a feleslegbe ment golyót sajnálná. Tehát semmi nyúlkapiszka. - Figyelj, én nem utazok ilyen elbaszott dolgokban – mutogatok a fegyverére meg a maszkjára. - Egy gyors verés, kiperkálja a lóvét, és már itt sem vagyok, nyugodtan kiloccsanthatod felőlem az agyát utána – vonom meg a vállaimat, és csak akkor jut eszembe, hogy még mindig lóg a bagó a számból, amikor egy jókora hamudarab a kezemre hullik. Az orrom alatt morogva dobom el oldalvást a még égő csikket, aztán várakozóan a kölyökre nézek. Elbaszott egy dolog.
- Ha végre elemeled azt a kurva fegyvert előlem, talán még jó fej leszek és kapsz részesedést is. A családom jó pár magadfajtával áll üzleti kapcsolatban, a pénzből meg mindenki ért, nem? – ha esetleg úgy hangzik, mintha az életemért cserébe próbálnám lefizetni, hát az vesse rám az első követ, aki nem szarná össze magát egy ilyen helyzetben. Csakhogy az én érzelmi skálám kinyilatkoztatása kizárólag a seggfejkedésig ér.

zene: Outta My Mind xx credit: •

Lambert & Kazimir

Who will catch the rabbit?

Már előre tudom, hogy nem fogok haza érni. A faszom! Írnom kéne a bébiszitternek és bocsánatot kérni. Tudom, hogy nem fog örülni szegény, de kell a pénz. Azt talán megtehetnénk, egy-két órára egyedül hagyni, Dany-t. Tudom, ez veszélyes és valószínűleg halálra fogom aggódni magam, de tudom, Dany alszik, a biztonsági rendszer élesítve van. Ha az Úr is úgy akarja Dany-vel nem lesz semmi probléma. De előtte, elkel intéznem ezt az ürgét. Nem tudom miért van itt, de nem veheti el a célpontom. Jó sok pénzt kapok, ha megölöm és azt Dany-re tudnám fordítani. Oktatás, ruháztatás, esetleg elvinni őt egy étterembe. A Cheesefactory-t nagyon szereti, főleg a velvet tortájukat.
Elráncigáltam szerencsétlent egy privátabb helyre, amint már kint vagyunk a kíváncsi szemek látóteréből elengedem, de pisztolyt még rajta tartom. Nem vagyok ez izom agy, hogy elbírjak vele egy harcban, szóval nem áll szándékomban tisztességesen játszani. Nem is arra tanított apám, hogy megadjam az esélyt másoknak és csak lőjem le őket. De én sosem voltam az apám. Túl szelíd vagyok hozzá képest. És ő tudta ezt. Ezért is fordított nagyobb figyelmet arra, hogy belém verje, miként húzzam meg a ravaszt gondolkodás nélkül. Jó, nem vert meg, sőt, soha nem emelte kezét rám, de érted mit akarok mondani.  
Ahogy 47-es ügynöknek nevez akaratlanul is elmosolyodom a maszk mögött. Ezt bóknak veszem. De gyorsan összeszedem magam és csak rászegezzem a pisztolyt, gondolkodva. Nincs rá időm és nem is akarom bántani. De, ha nem hagy nekem más választást lefogom lőni.
- Nekem meg munkám van. - szólok vissza. Látom rajta, hogy lassan realizálja a dolgot és előbb vagy utóbb lefog esni neki, mi is vagyok. Ami lehet nem lenne baj, hiszen akkor talán azt mondja nem éri meg megkockáztatni, hogy egy bérgyilkos listájára kerüljön.  
- De talán tehetek kivételt, ha tudom mi kell neked az ürgétől. - tudom, hogy nem kéne beszélnem főleg, hogy már megkaptam, a hangom tükrözi a külsőmet. És valljuk be az emberek nagyon sokszor néznek gyereknek hiába vagyok 20. Bár tény sokan azt is gondolják, hogy meleg vagyok.

Rattlesnake Boogie

I’m perfect for the role now lookit, I've arrived

Először a szájmaszk tűnik fel, ami jócskán eltakarja a tag vonásait, habár ebben a kibaszott sötétben, a gyéren pislákoló lámpa fényében felőlem akár az elnök is lehetne, nem ismernék rá. De nem is ez a lényeg, hanem a zsigereimet megfacsaró rossz előérzet. Kizárólag az én világomban természetes, ha valaki az éjszaka leple alatt az arcát takarva kóricál az utcán, ami egyet jelent azzal, ő is éppen annyira hétköznapi és ártalmatlan indokból érkezett, mint én magam. Amire csapjunk rá még egy lapáttal, mert vele ellentétben én nem rejtegetem a kilétemet. Mégis, egyelőre inkább csak felidegesít a realizáció, mielőtt azonban még ráerősíthetnék a korábbi utasításomra, megmutatva, ki az erősebb kutya, már egy pisztollyal néz szemközt a hasam.
Összevont szemöldökökkel vetek rá egy pillantást, felmérve a típusát, már amennyit ki tudok venni belőle, a hangtompító viszont megint egy olyan apró jel, ami megkongatja a fejemben a vészharangokat. Hát, ez a tag sem egy sörre ugrott be vagy védelmi pénzt szedni… Faszom.
Különösebb megrettenést nem tanúsítok, idejekorán megtanultam már, hogy ha épp tele is akarod csinálni a gatyádat, nézz szembe rezzenéstelen pofával a veszéllyel, és akkor van esély rá, hogy a puszta kisugárzásod eltántorítja a másikat. Persze, amilyen az én szerencsém, mister hangtompítós szájmaszkos nem baszakszik, hanem elkezd félreráncigálni.
- Hé, mi az anyádat… - fojtott hangon morgok rá, mert ostoba én sem vagyok. Se egy vinnyogós liba, aki majd segítségért fog kiabálni, ha szorul a hurok. Nem az én stílusom, bár lehet, ebben az esetben ez lenne az egyetlen lehetőségem túlélni a kéretlen randit, amit kizárólag azért nem spékelek meg a saját fegyverem előrántásával, mert hacsak nem akarom rögvest lepuffantani, a fenyegetéssel semmit sem érnék. Előbb lőné el a koponyámat, minthogy azt mondjam; kakukk. Szóval kelletlenül hagyom magamat egy félreeső sikátorba vezetni, ahol egy normális ember már feltartott kezekkel rimánkodna az életéért vagy igyekezne jobb belátásra téríteni a másikat, de én minden vagyok, csak normális nem.
- Na idefigyelj te elcseszett 47-es ügynök, leszarom, mi dolgod van azzal a seggfejjel, de én voltam itt előbb – közlöm vele megszívott mellkassal, fenyegető arckifejezéssel, amit megjátszanom se kell. Ha nem bújna a fegyvere mögé, már minimum megkínáltam volna egy Schultz féle ingyenes arcplasztikai kezeléssel.

zene: Outta My Mind xx credit: •

Lambert & Kazimir

Who will catch the rabbit?

Ennek egy szokásos estének kellett volna. De nem! A bébiszitter csak hajnali 2-ig ér rá. Általában nálunk alszik, mikor dolgoznom kell éjszaka, de mivel most kezdte az egyetemet készülnie kell a vizsgáira. Nagyon sokat segített nekem és Dany-nek, így némileg nem szeretnék kicseszni vele. Arról nem is beszélve, hogy ez a fasz nem volt hajlandó hazamenni időben! Mi a francért tervezek előre és tanulom meg a kibaszott riasztórendszerét, ha utána nem jön haza?! Az órát bámulom, ahogy próbálom nem elveszíteni a maradék idegrendszerem, mert emberek nem tudják mikor kell aludni. Családom van bazmeg! Ha tehetném otthon lennék az öcsémmel és úgy aludnék el, hogy tudom ott van a másik szobában. De nem tehetem, úgyhogy húzd haza a segged te fasz!
Miközben idegösszeroppanássom van egy bizonyos kocsi behajt az autóbeállóba. Végre! Talán haza tudok érni időben. Gondolkodás nélkül kocogok át az utca másik oldalra, majd felsétálok a lépcsőn. Azaz akartam volna, de egy fickó a semmiből elém furakodik. Egy barátja a célpontnak? Nem hiszem. Túlsok düh van benne. Talán veszekedni akar vele. Nem mintha, ha zavarna, de nem kockáztathatom, hogy idegességében megöli a célpontot. Nem kapok pénzt azért, ha más lopja le a célpontom.
A szájmaszkom eltakarja az arcom nagyobb részeit, ahogy a fickóra nézek. Eredetileg úgy csinálnám, mint apám. Maszkok nélkül, csak besétálva helyekre és elvégezni a munkát. Ha már apám, ő nem habozna lelőni ezt a szerencsétlent. De én nem fogom....még nem. Nem akarom, hogy Dany úgy nőjön fel, mint én. Elszigetelve, esetleg egy magániskolába bezárva, míg én dolgozom és a háttérből fizetem az ellátását.  
Mivel nem akarom, hogy bajba keverje a munkám rászegezzem a pisztolyt, amire már rátettem a némítót. A hasára célozva, ez csak egy figyelmeztetés. Ha az élete többet ér neki, nem fogom lelőni. De ha nem...
Mielőtt tudna reagálni mozgást észlelek a szemem sarkából és mivel egy eléggé nyitott teren vagyunk, ahol esély van arra, hogy valaki meglátja, ha lelövöm szegényt. Nem kockáztatva, csak megragadom a férfit és egy nem túl feltűnő helyre elkezdem elráncigálni. 

Rattlesnake Boogie

I’m perfect for the role now lookit, I've arrived

Mindjárt elalszok... Elszomorító, hová jutott a nagy becsben tartott szabadságom; hajnalban kelések és egész napos műmosolyok zsibbasztják az agyamat, cserébe azért, hogy keressek valamit és azt lehetőleg egy legális munkahelyen tegyem, hacsak nem kérek a seggembe egy felpaprikázott pártfogó tisztet. Rendben, a futárkodás és Főni nem annyira vészesek, de nem tudom, meddig bírom még a megszokott, éjjeli tivornyáim nélkül. Azt mindig is sejtettem, hogy kibaszott unalmas az átlagemberek élete, és lám, rohadtul igazam volt. Kész rejtély, egyeseknek mindezek mellett hogy van erejük az utcán futkosni, miközben senki sem üldözi őket, vagy moziba vagy tudja a szar, milyen helyekre járni. A végső elborzadásomat az jelentette a múlt héten, amikor az éttermi csapat egyöntetűen elrongyolt bowlingozni a munkaidő letelte után. Ki a franc akarja még a szabadidejében is a munkatársait bámulni? Jézusom.
Szóval nem, cseppet sem megy könnyen ébren dekkolni a tragacsomban, és közben azt figyelni, mikor ér már haza az a balfasz Mendoza a puccos kis manhatteni lakásába. Ki hitte volna, hogy az utcasarki libák futtatása végül ilyen jövedelmező lesz ennek a szarzsáknak, de jó neki, legalább kamatostul visszafizetheti a lóvét, amivel lóg nekem… A szabadulásomat követően eleinte elhatároztam, hogy nem fogok a pénzem után futni, és amennyire lehet, a hátam mögött hagyom a megszokott üzelmeimet, ugyanakkor a franc gondolta, hogy a város munkahely-közeli placcain annyiba kerül egy szaros albérlet, hogy hónapokig még csak álmodni sem merhetek a költözésről. Pedig faszán lekopnék Onkel házából, meguntam a folyamatos cseszegetését és a pucér seggét, mert nem hajlandó gatyát húzni a kétezer fokban. Szükségem van pénzre, méghozzá gyorsan, és ez a taco zabáló lesz a legkönnyebb forrásom, ugyanis mindig is egy beszari hírében állt. Mondjuk hallottam, hogy azóta kicsit kikupálta magát, és beleszólt a nagyok dolgába is, ám biztos vagyok benne, hogy én képes leszek puhítani a dicsfényén.
- Végre kibaszott valahára… - sóhajtok fel csöndesen, mihelyt meglátom befordulni a kocsiját az utcasarkon. Nem sieti el a parkolást, sem a lakásához sétálást, de annyi baj legyen, addig én is kényelmesen rágyújtok egy bagóra. Az ki van zárva, hogy az utcán essek neki, burzsuj földjén egy sikkantásra is rendőrt hívnak, nemhogy az ügyintézésemre, tehát szépen kivárom, amíg kattan a zár, és a földszinti helyiségek lámpafényt kapnak. Csak ezt követően kecmergek ki a saját, lepusztult járgányomból, és az éjszaka sötétjébe olvadva, sűrű füstöt eregetve szelem át az úttestet az épületig. Csakhogy, mielőtt még igazán közel érhetnék, egy másik, sötétruhás, vézna alak fordul a lépcsők felé. Megszaporázom a lépteimet, hogy elsuhanva mellette megtaszítsam a vállánál fogva. Na meg a nagy szart fogok arra várni, hogy kibratyizzák magukat.
- Kopj le, nádszál virág – morranok rá, azért biztos ami biztos alapon vetve rá egy ellenséges pillantást, nem ám még hátulról akarjon leütni. Vörös óta tudom, hogy ezekkel a véznákkal sem lehet a véletlenre bízni.

zene: Outta My Mind xx credit: •