Nem fér a fejemben most sem, hogy lehetett egy ennyire egyszerű és könnyed kapcsolatot ilyen csúnyán megszakítani. Azt az egyet tudom, hogy az életnek mennie kell tovább, nem állhat meg és a munka remek elterelés a fejemnek, hogy mindenre godojak csak arra nem, hogy valamit ebasztam. Tovább kell lépnem, ő is ezt fogja tenni, ha magamat ostorozom az nem segítség nekem se és neki sem.
A munka mindenre gyógyír csak éppenséggel kicsit többet kellene otthon lennem és nem a kocsik között, mert már szinte azt sem tudom mikor láttam a szüleimet és mikor telefonáltam utoljára a barátaimmal.
Nem minden nap rossz, inkább monoton, ugyanazok a vásárlók, hiszen a k-nálat nem mindenkinek kecsegtető, mivel elég magas árakon dolgozunk a legjobb kategóriákkal és a legmagasabb minőségben. Talán most még jobban rámentem arra, hogy ne találjon senki jobbat nálunk, ha rákeres egy igazán pazar darabra. Ma nem voltam kint az eladó térben, általában előre egyeztetett vevők jönnek, ide nem nagyon esik be senki, mindig tudjuk mit szeretnének és úgy készülünk, de egy esetlen hang töri meg az irodám csendjét.
- Mr. Hawk, jött egy vásárló, egy nő. - kedvesen mosolygok Phoebe-re, aki meg van egy kicsit szeppenve, de nem csodálom, hiszen két hete kezdett és az ilyen szituáció még új neki, bár ami azt illeti nekem is, de felállok elindulok a lány felé.
- Intézem köszönöm, hogy szóltál. - nem szoktam házsártos főnök lenni, a Mr. Hawk megnevezés is elég idegen nekem mindenki Landonnak hív, de azt mondták még ne engedjek az új lánynak, hogy megmaradjon a tekintély. Erre tessék, most inkább tart tőlem, mint tisztel, de lényegtelen is, majd megbarátkozunk egymással egy idő után.
Ahogy kisétáltam a kocsik közé, pát alkalmazott még dolgozott ott, de már majdnem mindenkinek volt valami dolga a vevőkkel, más kocsikkal, így tudtam, hogy vele nekem kell foglalkozni. Legalább eltereli a figyelmem és még elég dekoratív is, de ez tök mellékes, mert nem igazán akarom most ilyen téren az agyamat megdolgoztatni.
- Fekete szerelem, remélem nem a lelkedre utalt. - szólítom meg tisztes távolságra állva meg mögötte és az egyik kezemet felé nyújtom. - Landon Hawk a tulajdonos és azt hallottam, hogy itt van egy nő, aki autót akar venni. - igen nagyjából ennyi infó jutott el hozzám és egy két mondat, amit behallottam a kinti zajból.
Egy fekete Maserati mellett állunk, nemrégiben érkezett, eddig nem kínáltunk ilyet, mert nem volt rá nagy kereslet, de valamiért elkezdték falni őket, nem versenyautó, de tud menni és gyönyör a kialakítása.
- Fekete, dögös és elég meredek, ha valaki nyomja neki, még a tűsarkas vezetést is kiválóan kezeli, mi több remek partner az utakon. - mondom neki egy kicsit azért sejtelmesen a tőlem megszokott üzleti mosollyal az arcomon.

Nem szokásom manapság a kinti ügyeket intézni, van elég emberem, aki tudja koordinálni a beérkező vevőket, de ez esetben talán kivételt teszek. Jót tesz majd a fejemnek, ha elterelődnek a gondolataim, és amint meglátom, hogy kivel is van dolgom már látom is, hogy tökéletes lesz erre a lány. Nem tudom honnan jött, vagy ki ő, de még sosem láttam, pedig elég sok a törzsvásárlónk és a szavait hallva nem most kezdte a hasonló kocsik vásárlását. Nem lesz könnyű eset, olyan igazán uralkodó típus, bár a fekete özvegy jelző nemigen látszik megjelenni benne, de ne ítélj elsőre. Nem akarom, hogy azt higgye, mindenáron rá akarok tukmálni valamit, ez nem annak a helye, aki idejön, általában kocsival megy el, és nem kell győzködni őt. A cég neve elég sok helyen elterjedt már a világban, van egy két kisebb üzletünk is, de ez az anyavállalat székhelye, ahonnan a csoda kezdődik.
- Miért érzem azt, hogy a Mustang csak egyfajta mutogatás lenne és nem maga a nyers erő, vannak annál azért sokkal pazarabb darabok erre, de nem akarok a vevő szava ellen menni.  - elindulok a hátsó sor felé, ahol a nagyobb darabok állnak, amik ugyan elkelnek egy idő után, de ez igazi izomautó kedvelőknek nem igen kell egy Mustang, a Ferrarihoz képest. Ha a lány azonban arra vágyik, akkor legyen.
- A belső része ugyan csak részben fekete, de a külseje elég vadul villog, ha valaki megjelenik vele. Egészen biztosan tekintélyt parancsoló, bár női vevőm még nem volt aki hasonlót kért, mégis azt látom, hogy talán ez lenne a neked való. A kárpitozást egy héten belül letudjuk, ha nem megfelelő. - nyitom ki neki a Mustang ajtaját, amire annyira vágyott, bár elég nehezen tudom őt elképzelni benne, és talán pont ez az amiért neki ez fog kelleni. Olyan lánynak látszik, akit nem érdekel másik véleménye, aki csak azért él, hogy magát boldoggá tegye és milyen jól teszi. Van egy olyan bizsergése, amilyennek én is akartam tűnni párszor, de a mások szava olykor többet nyomott, mint az enyém.
Mielőtt a lényegre térünk, azért megválaszolom neki a kérdését, amit olyan sokszor feltesznek, de valószínűleg igazán senkit nem érdekel, mégis minden alkalommal válaszolok rá.
- Annak fárasztó, akinek küzdenie kell az sikerért, én elég könnyen szert tettem rá. A szerelem munka olyan, ami nem küzdelem, hanem hobbi. Vannak kihívások, mint most te is, mert általában az emberek úgy jönnek be, hogy tudják mit akarnak, de van egy olyan érzésem veled kapcsolatban, hogy nem a kocsi volt meg, csak egy gondolat, de abból a legjobb építeni. - kacsintok rá és félre is állok, hogy beüljön a kocsiba.
- Két hónapja érkezett az üzletbe, anno nagyon nagy volt rá a kínálat, de ez a vad megjelenése miatt valamiért nem nyerte el senki szívét, mindenki azt mondta rá, hogy olyan, mint egy füstölgő bika, a lámpa színei külön engedélyekhez vannak kötve, minden le van hozzá papírozva, olyan különleges, hogy ilyennel nem találkozol az utcán.  - csupán tízet gyártottak belőle, de megrendelésre csinálnak még, mégis azt érzem, hogy ennek egy olyan tulaj kell, aki nem fél a külvilág zajától, és meglehet nem ez lesz neki a nyerő, mégis egészen jól néznek ki egymás mellett.

Ahogy az lenni szokás, már messziről láttam rajta, hogy hasonló munkakörben mozog vagy legalábbis pozícióban mint én, amint megszólalt tudtam, hogy emberekkel is foglalkozhat, olyan könnyedén akart engem leuralni, mintha nem azért lenne itt, hogy kapjon valamit, ami nekem érdekem eladni és enki érdeke megvenni. Most nem egy játékban vagyunk, mégis könnyed játékba kezdünk azonnal, amint elindul a beszélgetés.
- Szóval a külsődnek az a célja, hogy tekintélyt parancsoljon és ezt a kocsiban is ki akarod fejezni? Nem rossz, értem a tematikát. - bólintok hümmögve, mert persze pontosan tudom milyen fajta elképzelése van, a Mustang talán erősnek hat, de ki vagyok én, hogy a vevő szava ellen menjek. Ha ezt szeretné tudok neki mutatni olyat, amitől megindul a szívverése jobban, és talán egyszer eláll a lélegzete, még ha nem is most, hogy ne mutassa ki kemény önmaga kislányos énje, hogy mennyire tetszeni fog neki amit lát, ha ez tényleg így lesz.
- Most igen, de ha adsz egy kis időt, megmutatom mit tudok, amire már nem lesz panaszod. - vágok vissza teljesen komoly arccal, nem mintha ki akarnék kezdeni vele, de azt hiszem az agyam egy pontjának pont erre van szüksége és ő pont olyan lány, aki nem fog megsértődni egy ilyen mondaton, hiszen ő kezdte, azaz az engedélyt ilyenformán ennyire megadta.
Úgy veszem észre rajta, hogy a választásom elnyerte a tetszésé, kicsit meglep de talán annyira mégsem, mert ez a lány, egy kicsit sem olyan, mint az átlag, talán illik is hozzá a kocsi, nem éppen az ördögi mivolta miatt, de azt látom, hogy a tekintete pontosan olyanná tudna válni, mint a kocsi profilja, kicsit titokzatos, dögös és egészen különleges.
- Nem is kínoz a munka, van ennél rosszabb is amit tehet velem, és az, hogy rabul ejt. Persze ez a jobbik eset, de néha ez is tud idegesítő lenni a külvilág számára. - a munkám az életem, szeretem csinálni, de tudom, hogy néha a családom rovására megy, ha nem tudok hazamenni egy fontos vacsorára, vagy nem tudok részt venni egy-egy olyan úton, ahova a szüleim nagyon szeretnék, hogy menjek. Nekik még nehéz felfogni, hogy kirepültem, pedig már hány éve is. Talán sosem akarták, hogy ilyen messze legyek tőlük ilyen sokáig, pedig nem a távolság a gond, hanem inkább az idő.
Végig nézem, ahogy beül a kocsiba, talán a pillantások túlságosan sokat engednek meg maguknak, de kit érdekel, Rafaela forróvérű ez látszik rajta, nem egy pillantáson fog elesni az egész és ami szép a szemnek az meg kell nézni, mindegy ki mit mond. A nyitott ajtónak támaszkodva nézek be és a szavai igazolják, hogy neki való ez a vad szépség, ami már túl régen itt áll kihasználatlanul, de ez a sors és ha őt megnyugtatja a gépezet, akkor ki vagyok én, hogy közéjük álljak.
- Pedig ez fogja csak igazán megháborgatni a lelked. - miközben jobban szemügyre veszi a kocsit és jobban szemügyre veszem őt, pedig nem kellene, mert most nem kellene még csak arra sem gondolnom, hogy bárki még csak kedves legyen számomra, egy pillanatra sem. Most nem vagyok olyan lelki állapotban, és mégis mintha pont egy ilyen pillanat nyugtatná meg a lelkem, pont ahogy mondta.
Ahogy kiszáll hátrálok egyet és csak elmosolyodok, a kérésén, de éppenséggel nincsen jobb dolgom, és nem esik nehezemre egy ilyen kocsit kihúzatni, már nem csak az üzlet kedvéért. Kicsit feltüzel a jelenléte és nem jelentem ki, hogy milyen kellemes ez az egész, mert teljesen más dolgok jutnak most az eszébe, ahogyan játszik a szavakkal, és amennyire pimasz a mosolya.
- Akár kettőre is, van nem messze egy gyakorlópálya, kipróbálhatod ott milyen, nem sokan vannak arra. - felelem, miközben megvárom, hogy az anyóson kössön ki, hogy az indító gombbal indítani tudjam a szépséget. Ahogy felberreg szinte végigfut a hideg a hátamon, ezért nem egy kis kereskedéssel kezdtem, ebben van az igazi érzelem, és az igazi izgalom.
- Megkérdezném, hogy mennyire vigyázzak a kocsidra, de úgy érzem nem csak a kocsira vagy kíváncsi. - kitolatok az üzletből, megvárva, amíg becsukódik az ajtó és elhajtok a cél felé.
- Gyakran csinálsz ilyet? - kifordulok egy forgalmasabbnak hitt útra, de nincsenek sokan, szerencsére ennek a kocsinak nem kellenek hosszú percek, hogy bemelegedjen a motor, hangosan felbőgetem és ameddig az egyenes tart nyomom neki, kíváncsi volt, és még a felé sem látta, mármint az autóból.

Teljesen egyetértek abban, hogy a férfiak leuralnak nagyon sok minden ebben a világban, de csak bólogatok egyetértésem okán. Nem fogom neki bizonygatni, hogy a szerény véleményem is ugyanaz, mint az öv, én nagyra tartom a nőket, hiszem, hogy több van bennük, mint egy két férfiban, és ha igazán odateszik magukat, akkor nemhogy átvehetik a mai férfi szerepét, hanem sokkal jobbak lehetnek benne. De az elnyomás, ha még nem is olyan nagyon feltűnően, de azért jelen van napjainkban is, nem harcolok ellene, de ha egy nő alatt kellene dolgoznom is ugyanúgy odatenném magam, mintha egy férfi lenne az. Anyámból kiindulva, aki ugyan nem dolgozik, de mégis sokkal nehezebb munkát végez és végzett otthon, mint amit apám valaha elbírna, pedig egy egész céget irányít ő is.
Tetszik a burkolt megjegyzés, amire visszavágok és megintcsak kapok egyet, de csak felkacagok halkan, nem akarok én egész végig a szavakkal játszani, ha megmutathatom mit rejt az üzlet igazán. Aminek a látványától egy magafajta lány azonnal lázba ön, bár tudom nem mutatja majd ki.
A kocsihoz érve nem ér meglepetésként, talán csak egy kicsit a reakciója, szóval nagyjából telitalálat, de nyilván hiányzik valami.
Ennek a gépnek van egyfajta kisugárzása, akárcsak a lánynak, passzolnak, de nem akarom rábeszélni, nem szokásom, de látom rajta, hogy végig mérem újra és újra, hogy ott van az a szikra, ami kell, még akkor is ha egy kicsit más volt az elvárás, de minden orvosolható és az ő kérésére igen könnyen véghezvihető lesz.
Ahogy kiszáll hétrébb lépek, hogy teret adjak neki, hiába olyan a lány, amilyen van benne valami ami a nagy magabiztossága ellenére sebezhetővé teszi. Olyan magabiztosnak mutatja magát, de a szavai és hozzáállása könnyedén változik, ami nem igazolja vissza, hogy ő is elhiszi magáról amit kimutat. Vagy csak egyszerűen ő maga sem tudja, mik a tervei, nem az életben, sokkal inkább az adott szituációval, a pár másodperce pimaszul vizslató szemek, elkomorulnak egy pillanatra és tárgyiasan folytatjuk a bezsélgetést. Nekem is megy az ugrálás, de most kifejezetten nincs ínyemre, de beülök az ülésre, mert a társasága még ettől függetlenül is üdítő. Nem akarok én semmibe belemenni, ez csak üzlet azaz úgy kell simulni a vevőhöz, ahogy ő hozzánk, mindegy kiről van itt szó.
Amint kihajtok kérdezek rá hogy mennyire menjek, de a szavai megint mintha bennem akanának kétséget kelteni, pedig nem tudnak. Ismerem már a maga fajta lányokat, sajnos vagy nem sajnos sok nővel volt dolgom, és talán fele annyira pimaszak és makacsak voltak, mint ez a lány lehet, nagyjából már ki tudom szűrni milyen, amikor valaki közeledni akar és milyen amikor valaki csak unalomból játszik.
Kérdésemre felel, de nem igazán erre értettem, persze nem pontosítottam, így csak felnevetek, miközben taposom a gázt, már amennyire a forgalom engedi. Kikerülöm a zavaró tényezőket az úton, és határozottan haladok a pálya felé.
- Ezek szerinte egy ijedt kisfiúnak tűnik, de egész egyszerűen csak kíváncsi vagyok, hogy másnak is vannak e olyan gondolatai, amiben azonnal akar valamit, valami újat, ami megmozgatja őt. Persze a kocsivásárlás is jó dolog és legalább már tudod, hol találod a legjobb darabokat a városban. - nézek rá de csak egy pillanatra, mert az utat figyelem, miközben szeljük az utat. Nem tudom mennyire fogja meg a kocsi, a telefon nyomkodással sok mindent elárult, talán a pillanatnyi fellángolás az amire szüksége van, mert a munka lehet a mindene, vagy sok a barátja, ez nem az én tisztem megkérdezni, de egy ilyen gépbe ülni először nem éppen megszokott, még nekem sem, pedig tele a garázs hasonló darabokkal és az üzlet is.
Félreállok a kocsival, amint a pálya bejáratához érünk, nem tudom mik a tervei, én nagyon szívesen átadom neki a kormányt ha azt szeretné, de meg is hajthatjuk a kocsit általam ha inkább a passenger princess szerepet vállalná be először.
- Mivel ez a te figyelemfelkeltésedre van, kíváncsian figyelem mit szeretnél látni belőle. Menjünk pár kört, vagy inkább átülsz és magad tapasztalod meg milyen a kocsi? - fordulok felé kíváncsi tekintettel.

Nem hiszem, hogy olyan férfi lennék, aki azonnal ráveti magát az adott lányra, sosem voltam ilyen. Lehet, hogy ő azt keresi, aki arra az adott pillanatra ráveti magát, de ha bennem is ezt vélte felfedezni, akkor lehet valamit félre komunikáltam.
- Szerencsére már jól ismerem a hormonjaimat. - mondom neki nevetve, bár most kivételesen nem félreérthető módon. - Pedig aztán igazán lehetne egyszer, hogy nem a fantáziádnak élsz, hanem mondjuk a valóságnak, ami akár lehet jobb is, mint ami mozgatja a bizonyos agyad. Na meg, ha hamar elillan a varázs, akkor érdemes lenne megkérdezned magadtól, hogy az valóban varázslatos volt e. - nézek rá biztatóan, bár nem kioktatni akarom a szavaimmal, hanem csak egyszerűen a fejemben megjelenő gondolatokat fejtem ki a korábbi szavaira reagálva. Sosem voltam az a személy, aki annak él, amit az akkori pillanat ad, megéltem minden pillanatot, de nem szerettem ha elillannak. Valamiért szeretem ha ami jó az sokáig tart és nem kell mindig azt figyelni, vajon mikor jön egy olyan perc, amiért érdemes élni, mert órákat, és napokat akarok ilyet.
Mások vagyunk, ez nyilvánvaló, és ezzel nincs is semmi baj, ha ugyanolyanok lennénk, nem lenne meg ez az kis macska egér játék a beszélgetésünkben, ami megadja ennek az egésznek a löketet.
- Én mindig keresem az újdonságokat, nem mindig jön szembe és nem minden értelemben, de az újdonságok néha jók. - merengek el de csak egy pillanatra, amikor a barátságra gondolok, ami egész életemet végigkísérte. Nehéz erre gondolni és nem is akarok most nem, eleget szenvedtem miatta, hogy most megérdemeljek egy kis nyugit előle. Bár tudom, hogy ezzel nem fog eltűnni és megoldódni semmi, csak egy pillanatra.
Félreállok, hogy ha akar, akkor ő is kipróbálhassa a kocsit, nincs kétségem affelől, hogy nem most ül hasonló kocsiban, de azért vezetni a majdnem saját darabot már eléggé más érzés. De a szavaival megint üti az én elképzeléseimet, persze nem mondom neki, hogy hasonló céllal akartam, hogy elfoglalja a helyem, nem titkolom már az elejétől kezdve, hogy szimpatikus és nem mellesleg nagyon jó látvány. Megmosolygom a szavait és csak bólintok levakarhatatlanul mosolyogva, hogy akkor legyen, benne vagyok a játékban, nem szoktam úgysem kihasználni, amit a seggem alatt lévő kocsik tudnak, épp itt az ideje.
- Szóval nem is a kocsi az érdekes, sokkal inkább aki vezeti, és mi lesz az én élvezetemmel? - az az igazság, hogy jól érzem magam vele, magam sem tudom mit mozgat meg bennem a folytonos dominancia vágya, hogy mindig mondjon valamit, amivel eléri, hogy azt érezzem felettem áll, ami meglepő módon egy kicsit sem zavar, bár lenne egy két szavam, amivel könnyedén visszaszólhatnék, nem teszem. Nem az üzlet sikeressége miatt, mert azt hiszem ha nem is veszi meg, még fogunk találkozni, ha máshogy nem hát kénytelen leszek elhívni valahova.
Ahogy közelebb hajol, amint felé vagyok fordulva érzem, hogy megint rossz fele kalandozik a szemem, de nem is érdekel annyira. Meghallom a motor hangját és amint elhúzódik, hogy a helyére üljön fordulok nagy nehezen én is vissza.
Össze kell szednem magam, mert hazudnék ha azt mondanám nem mozgatja nekem is eléggé ez a lány a fantáziám, nem kicsit és ezzel ő nagyon is tisztában van.
Átkapcsolom a manuális váltós üzemmódba a kocsit, nem kell, hogy maga tegye meg a megfelelő lépéseket a gyorsulás felé, van tapasztalatom a versenypályán, nem profi szinten, de azért volt pár látogatásom már itt is és más helyeken is megfordultam. Ismerem az íveket és ha ki akarja hajtani a kocsit, hát legyen.
Ahogy ráfordulok a megfelelő ívre tekerem fel a gázpedállal a fordulatszámot amennyire csak tudom, mielőtt megnyugtatom a motort és váltok egyet. Egyre jobban és jobban megy fel a mutató, és amikor már a 160 km/h állásnál morog még kellemesen a motor nézek rá először de csak lopva.
- Ha félsz megállhatunk. - nem mintha várnám, hogy rávágja, hogy stop, nem olyan fából faragták.

Nem okoskodni akarok neki, de van egy véleményem arról, akik csak a fantáziának élnek és nem akarják vagy nem tudják megragadni azt amit kapnak. Nem tudom ő melyik csoportba tartozik, szerintem ő képes lenne rá, de nem akarja, mert ez így sokkal kényelmesebb. Semmi komolyabb, hosszabb kontaktus senkivel, egyenlő szabad élet, ami nyilván kellemes de közben nekem annyira hiányosnak hat, bár nem tudnám megmondani, hogy miért.
- Elnyomni semmiképpen nem kell, inkább megtartani és nem hagyni elillanni, mint valami gyorsan jött álmot. Inkább olyanná kell formálni, ami maradandó, legalábbis az én nézőpontom szerint. Rájöttem, már az elején, hogy mi egyáltalán nem hasonlítunk, talán nem igaz rád, amit most mondtam, de mindenképpen megfontolandó. - meresztem megint rá a szemeimet, nem tanácsért jött ide, és nem kötelessége semmit sem befogadni amit mondok, de nem fogom magamban tartani, mert azt akarom, hogy az üzlet működjön. Ilyen téren túl őszinte vagyok és sokáig azért is hittem, hogy nekem ez az egész zátonyra fog futni, de láss csodát minden éremnek két oldala van.
- Veszélyes vagy hasznos, attól függ mennyire mélyed bele az ember a magányos pillanatokba. - jegyzem meg röviden, mert az ha nem az újdonságok felé hajazunk nem mindig rossz, én néha megállok és pont a szerint veszélyes pillanatokat becsülöm meg egy kicsit jobban, mert tudom, hogy lehetnek hasznosak is.
Az eddig komoly témát a közeledése bontja meg, ami már szinte szemetszúróan izgalmas, és nem is próbáltam eltakarni azt amire annyira kíváncsi az elmém, nem óvatlanul pillantok végig rajta, amikor elém hajol, hanem sokkal pofátlanabbul, de a mosolya és a tettei nem arról árulkodnak, hogy ezt sajnáná.
Nem mondom, hogy nem érzem jól magam egyre jobban ahogy az autó gyorsul, élvezem, hogy a sebességgel a gondjaim is elillanak, még ha csak addig is ameddig a gépezet mozog alattam. Érzem a tekintetét rajtam, de nem foglalkozok vele különösebben, a gázpedál az ami igazán életre kel a lábam alatt és olyan sebességbe hurcolja a kocsit, amibe még eddig talán soha senki nem tette vele.
Nem akarok megállni, érzem, hogy ő sem fog akarni, de milyen férfi lennék ha nem kérdeznék rá, hogy nem fél e, de persze hogy nem, sokkal inkább vágyik arra, hogy én érezzem magam egyre jobban felfokozva valamitől, ami még ismeretlen számomra vele kapcsolatban. A keze az enyémen köröz, de nem nézek oda, csak egy apró mosoly ül ki az arcomra.
- Még ki sem próbáltad és máris az ára érdekel, nem mondom meg egészen addig amíg bele nem ülsz és nem mutatod meg mit tudsz vele. Tudom, hogy elnyerte a tetszésed, és bár az üzlet az üzlet, előtte ki kell használni mindent, hogy biztosan tudjuk, hogy jó üzletet kötünk nem? - nézek rá, de nem kellene, a mozdulat az arcán, a pimasz ki arckifejezés mellé, lejjebb nyomja a lábamat a gázon, majd mire megint előre nézek kénytelen leszek egy kicsit nagyobbat fékezni, de nem olyan nagyot, hogy nagyon előre essünk a gravitációtól.
- Most én jövök. - állok félre ismét, de mielőtt bármit mondhatna állítom le a kocsit, felé fordulok, veszek egy mélyebb levegőt, mint kellene és inkább fejemet csóválva szállok ki a kocsiból, szinte forró a levegő már odabent és nehezen tudom magam tartani, hát kénytelen vagyok egy pillantra hagyni, hogy a dominanciája utat törjön közöttünk.

Néha nagyon is azt érzem, hogy mondanom kell valamit, ami a fejemben felbukkan, de kimondva nem hat olyan jól, és ezt mi sem igazolja jobban, mint a felszaladó szemöldöke, ami annyira jól áll neki, hogy a szavaim ellenére is el kell mosolyodjak.
- Mondjuk ez egy egészen jó felfogás, mitöbb ezzel sokkal több ember lehetne így, sokan csak beleugranak dolgokba a pillanatnyi örömért és boldogságért és ott is lelik a vesztüket. - mint egy öregember, Kie már hasonlított úgyis a nagymamájához, szóval lehet benne valami.
- Mi lenne ha, ez tetszik, de ebből is sülhet ki jó nem gondolod, ha mindig azon agyalsz, hogy megvédd magad, akkor mi marad? - ironikus kérdés volt részemről, nem várok rá választ, talán magam sem tudnám megválaszolni, így nem várom el tőle, és a beszélgetés ezen része nem is nagyon passzol ahhoz, amiért eredetileg felkereste a boltunkat. Tetszik, hogy ennyire lehet vele más dolgokról is beszélni, tetszik, hogy ennyire pimasz és ennyire szabadgondolkodású, ritkán találkozni olyan emberrel, mint ő.
Aztán ott van az érintése, ami megmosolyogtat, mi több tetszik, túlságosan is, amit ki kellene vernem e fejemből, ezt a hirtelen fellobbanó érzést, a mi lenne ha már erősen kaparja az agyam, de még ellenállok. Pedig ott van egy gondolat a fejemben, hogy nem most kellene elrontani valamit ami egy gyors élvezet hajszolás lenne, ami feldobhatná a napom, ami talán az övét is, még folytatásának sem kell lennie, és egy unalmasnak ígérkező nap gyorsan válthatna mégizgalmasabbá.
Akarom őt látni a volán mögött, azt érzi az agyam, hogy kell neki, hogy szükségem van arra, hogy én legyek az, aki felhúzza, már ha ez egyáltalán lehetséges vele kapcsolatban.
- Ha zavarba lennék nem így nézne ki, ha minden határt túlfeszítettünk szólni fogok, de még a kerítést sem látom, és az üzletiből már túl sok volt mára, ideje egy kicsit lazítani. - mert rámfér és nagyon ritkán teszem meg, nem szoktam ennyire lazán kezelni egy csajt sem. Nem flörtölök csak ha tudom, hogy valami komolyabbat akarok, nem vagyok híve az egyéjszakásoknak, mi több, a romantika egy elég komoly része az életemnek, mégis képes lennék áttörni ezeket, vagyis éppen azt teszem, mert van valaki aki mozgat odabent valamit, és nem csak a kocsit.
A gépezet elindul alattunk és én le sem veszem a szemem róla, érzem a sebességet, a szellőt, ami szinte kiveri a szemem, de nem zavar, csak azt figyelem, hogy egy nő ilyen beleéléssel tudja hajtani ezt a démont. Az, hogy tetszik neki nem lep meg, tudtam, hogy ők ketten tökéletes párt fognak alkotni.
- És az autó? - kérdezem nevetve, miközben a szemem megint más területekre vándorol, észrevéve ezzel, hogy szinte zilál az adrenalintól, amit a sebesség és az egész helyzet okozott neki.
- Ha ünneprontó lennék azt mondanám, hogy akkor papírozzuk le, de azt hiszem nem sietek. - nézek az órámra, amin van egy pár értesítés, de most nem hinném, hogy ezzel kell foglalkozzak. Egy kicsit kiszakadva a valóságból annyira kényelmes, új érzés és nem szeretném most elengedni, amikor éppen csak belekóstoltam.

Nem ítélkezni akarok, de nem értem azokat az embereket és sosem fogom, akik annyira az ellen vannak, hogy fejlődjenek és nem csak szellemileg, hanem érzelmileg is. Ez a lány előtte, nagyon intelligens, dögös, és minden megvan benne ami egy pasinak kellhet, de az érzelmi szintje nem annyira üti meg azt ami az én mindenkori szükségeletimet ki tudná elégíteni és aki ismer az tudja, hogy egy éjszaka nekem nem igazán játszik. Pedig ennek ellenére eljátszadozok a gondolattal, vele fejben, de nem tudom, hogy a szavakon kívül tudnék e lépni, vagy tenni bármit.Minden szava, pillantása és tette egyre jobban kelti bennem mégis azt, hogy mennem kéne vele tovább, annyira adott az egész egy tökéletes búfelejtő, mert ez a lány nem akar több lenni, talán egy pasinál sem, főleg nem nálam, akin látszik még annak ellenére is, hogy nem igazán tudja a helyén kezelni ezt az egészet, pedig igyekszem, mert élvezem, hogy ennyire nem kell önmagamnak lennem. Ő nem ismer, nem kéri akaratán kívül minden pillantásával, hogy legyek az a srác, aki mindig is szoktam, olyan pillantásokat lövelek felé, ami engem is megrémiszt és közben szépen fokozatosan adja alám a tüzet és izzít be egyre jobban és jobban, ahogy én a kocsit. De nem sokáig akarom, hogy ő nézze amit csinálok, ideje nekem nézelődni és végigmérni, kíváncsi vagyok egy ennyire dominánsnak érződő lány mit tud kezdeni egy ilyen kocsival, mint ez alattam.
Ahogy beül és elkezdeni vezetni a kocsit érzem, hogy megy neki, de nem több ez csupa unalomnál, másért nem teszi amit tesz és ez egy kicsit kezdi eltüntetni a kezdeti lelkesedésem annak ellenére, hogy tényleg érdekes ez a lány, de a bizonytalansága az életével kapcsolatban és a szavai nem illenek bele még a pillanatnyi lelkiállapotomba sem. Lehet ez az én szégyenem, de vállalom, hogy nem akarom olyanba vágni a fejszém, amit nem is akartam sosem. Érdekesnek látszott, egészen addig ameddig meg nem szólalt ismét, és csak a felszaladt szemöldököm és a tanácstalanságom maradt. Erre van szükségem, ez majd egy pillanatra elfeledteti velem a gondjaimat? Aligha.
- Nem veszem zokon, egy percig sem ennek az igényednek akartam megfelelni. - kacsintok rá, az odaszúrásának, ami kellemetlen is lehetne, ha komolyabban az érdekelne mit gondol rólam, de egyértelműen nem vagyunk egy súlycsoportban, más világban utazik, minden téren.
- Nem akarom azt érezni, hogy én vagyok a domináns, sosem erre volt szükségem már régen kinőttem ebből. - nem akarom megbántani, vagy azt éreztetni, hogy megbántott mert nem, csak egyszerűen azt érzem ideje teljesen visszafogni magam és mivel ő nem olyan lány, mint akivel nekem bármi dolgom is lehetne csak egyszerűen visszatérni arra, amiért itt vagyunk.
- Mondom mi lesz, mert kell neked, ha kell hogy valaki megmondja, látom, hogy a kocsi bejön, azért jöttél, végülis. Visszavezetsz és megbeszéljük a továbbiakat ha még mindig érdekel. - és nem csak azért vagyunk itt, mert unalmában eljött ide. Az elején komolyan izgatta a fantáziámat, de a szavak, amik elhagyják a száját, vagy elhagyták már sokkal inkább taszítanak. Nem minden pasi olyan, aki azonnal a nyakánál fogva a falhoz vágja és megmondja, hogy most márpedig letérdel és a szavaiból ítélve neki valami hasonló kellene. Nem ilyen vagyok, látom, és tudom is, hogy nem tudom olyanná válni, még akkor sem, ha eleinte komolyan gondolkodóba ejtett ez a lány, és tényleg el tudott bűvölni az ahogy az élethez viszonyul egy bizonyos ideig.