“Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven’t found it yet, keep looking. Don’t settle. As with all matters of the heart, you’ll know when you find it.”

Tudom, hogy lehetett volna ennél rosszabb végkimenetel. Hogy nem a lábam megy szét, hanem másutt roncsolódok. Ne adj isten nem ébredek fel a műtétek után, vagy más a kórházba szállítást sem élem meg. Ezért is vagyok úgy, hogy inkább ne mondjon anyáéknak semmit sem, mert kombinálnak majd. Ha jobban leszek egy fokkal, akkor értesítem őket mindenképp. Csak most...valahogy nem megy a szemükbe való nézés. Főleg úgy, hogy fájdalmaim vannak. Szóval terelem is a témát rólam rá, hogy honnan érkezett. Mondjuk a válasza nem kecsegtető, mert épp pihennie kellene. Biztos megint jár az agya, szinte mindenen, így talán jobb lenne, ha haza menne lepihenni. Én megleszek...bár most, hogy Aleyna nem bírja a nyomást, a terhelést, ami éppen érte... most ezen kattoghatok. Vajon mennyire tesz ez így jót a kapcsolatunknak? Mennyire kellene tovább lendülnünk, hogy túl legyen ezen. Vajon mi lenne a helyes cselekedet? Mivel tudnám megnyugtatni? A kinézetem most nem ép alkalmas erre, de majd a szavaim hatásosak lesznek.
- Remélem, hogy most legalább egy hétre békén hagynak. - somolygom az orrom alatt, hiszen sokszor az a baj, hogy nincs mit csinálnia, aztán mégis akadna dolga, pihennie kellene. De hát minden ember ilyen, ezt pedig nem róhattam fel neki. Aleyna visszatért, a bátyám pedig távozóra fogta. Kávét akart. Nem állítottam meg immár, hiszen szüksége volt a feketére és arra, hogy kicsit lenyugodjon. A lány mellém ült, a kezét fogva végig járt egyfajta aggodalom, de közben nyugodtságot is kerestem. Féltette az életemet, akárcsak a bátyám. Szóval ilyen érzés lehet az, ha tényleg feltétel nélkül szereted a másikat. Jött. Sírt. Aggódott. Nuria három évig volt velem, de egy aggodalom szikrája nem csendült benne, mikor olyan történt, hogy mentő kellett. Mintha semmit sem értem volna neki. És az eljegyzésre sem mondott semmit...ahogy én sem a családalapításra. Talán nem is akartam tőle már semmit, csak akartam valakit magam mellé...de Aleyna más...őt akarom és nem azért, hogy valahogy elteljen az idő. Szerelmes vagyok minden porcikájába. Végül annyira távolodott el tőlem, hogy egy széket keresve hozza közelebb és üljön le. Már épp szólni akartam érte, de megelőzött.
- Nekem te kellesz. - szólaltam meg csendesen, ahogy felsorolta a dolgokat, hogy mire volna szükségem. Rá van szükségem, hogy megtudjam nyugtatni, hiszen stresszel és nem akarom azt sem, hogy így kelljen haza mennie. Ráadásul hogy egyedül legyen...nem tudom mennyire lehet jó ötlet, mondjuk most azonnal nem fogom haza zavarni pihenni. Újabb kérdésére megszorítottam finoman a kezét, hogy kizökkentsem a kérdéseiből, az aggodalmából.
- Hé nyugi. Minden rendben lesz. - csitítottam le kicsit mosollyal az arcomon, hiszen ezek olyan dolgok, hogy még nekem is oda kellett figyelnem. De neki is elkell mondanom, főleg, ha az orvos nem beszélt róla.
- Még holnap biztos ide bent kell lennem, aztán a következő nap délben vizitkor eldöntik az értékek alapján, hogy haza engednek-e. - felelem elsőre, hiszen leginkább ez az, ami érdekli őt. Az állapotom stabil, nincs okuk idebent tartaniuk még napokig, szóval odahaza is tudok feküdni és pihenni. Meg szedni a bogyókat ha írnak fel. Ami pedig a többit illeti.
- Nyolc hétig lesz gipsz rajtam. Három hétig kímélnem kell a terhelést. Aztán utána már fokozatosan terhelhetem. Amint lekerült a gipsz elkezdhetem a gyógytornát... a D vitamint kell szednem bőségessen. - magyaráztam el úgy, hogy megértse mindezt.
- A zúzódások meg eltűnnek 2 héten belül. - abból is akad pár a testem különböző részein, de nem akarom megijeszteni, szóval megmutatni sem nagyon akarom. De kibújni úgysem tudok majd ez alól, hiszen lemosakodnom majd csak le kell és ő biztos ott lesz nekem, hogy segítsen. Csókot is kaptam, szavaira elmosolyodva fürkésztem őt. Nem akartam megijeszteni, ez csak egy csúnya baleset a többivel együtt. Bár ez elég hosszú kiesés lesz, ami a munkát illeti, de annyira nem is bánom, több időt tölthetek el a lánnyal kit szeretek. Persze azt meg nem hagyhatom, hogy odahaza maradjon és ápolónősdit játsszon. Pedig már elképzeltem őt ápolónői ruhában, s azt kell mondjam, hogy tetszetős volt. És még jobban beleszerettem. Még jobban mindent végig pörgettem magamban minden fontos pontot. Mich megjelenését Aleyna vette észre előbb, hozzánk intette és intézkedett székügyben is. Megmosolyogtam a dolgot, figyeltem őt, majd a bátyót is figyeltem, hogy közelebb jön-e vagy távolságot tart. Bárhogy is dönt, elfogadom. Aleyna kérdése meglepett és nevetni kezdtem, de mindenhol elkezdett fájni, így csak nyöszörögve folytattam a nevetést a hasamat fogva.
- Régebben én aggódtam érte. Ő előbb elkezdte az útját. Milyen régen volt 2017...te jó ég. - abban az évben kezdtem el az első napjaimat, mint tűzoltó. De ezt most hagyjuk is...újra megfogtam a lány kezét.
- Nincs okod aggódni, már jobban vagyok...odahaza meg csak jobb lesz... - magyaráztam csendesen, mondjuk nem tudom mi lesz a nagy pihenőm után, de majd odahaza lesz időm, hogy átgondoljam... sok mindent kell átnyálaznom és mind nagyon fontos.
- Jól vagy? - pillantottam a bátyámra, hiszen nyúzott volt, bár az az én állapotom miatt lehetett, vagy a nem pihenés végett.  


Megjelenés

Ott bent úgy éreztem, hogy szép lassan megfulladok, mintha minden oxigén elfogyott volna a kórteremből. Hiába tűnt úgy, hogy nincs fájdalma és maradandó sérülése lesz, attól még borzalmas volt ennyire magatehetetlennek látni őt, ahogy ott volt a gépre kötve és az infúzióra. Mintha csak valamelyik rémálmomba csöppentem volna bele, mert rettegtem attól, hogy egyszer a munkája, a tenni akarása és az, hogy segítsen valakinek minden áron túlzottan messzire fogja sodorni őt és tragédiával fog végződni. Kezdetektől fogva tudtam, hogy veszéllyel teli a foglalkozása, de úgy igazán azt hiszem még csak most szembesültem ezzel, ahogy megpillantottam őt az ágyban. Erősnek kellett volna lennem, nem hagyni azt, hogy a félelem és a kisebb pánik leterítsen a lábamról, hiszen életben volt és remélhetőleg hamarosan majd haza is fogják engedni, de attól még a rettegés nem hagyott magamra. Féltem attól, hogy mi lesz akkor, ha egyszer nem lesz ennyire mázlija? Vagy ha részben igen, de esetleg a sérülés miatt depressziós lesz, hiszen gyakran hallani ilyen esetekről is, hogy a lábadozás túlzottan elhúzódik és a beteg lelkiállapota nem jön úgy helyre, mint a teste.
Nem volt kérdés, hogy mellette akarok lenni és segíteni neki, de élt bennem egy fajta félsz is, hogy vajon én meg tudom neki adni mindazt, amire az elkövetkező időkben szüksége lehet? Eddig a kapcsolatunkat nagyobb hullámvölgyek nem rázták meg, de ez vajon kicsit próbára fog tenni minket? Makacs lesz, mint egy öszvér, vagy lehet majd ráhatni és be fogja tartani az előírásokat? Kételyek és félelmek vegyülete veszélyes kombinációnak hatott a felszín alatt.
Nem csak az arcomat mostam meg hideg vízzel, de kicsit még a tarkómat is megmostam, hogy megpróbáljak kicsit kiszakadni a bennem tomboló érzések hadából és gondolatok zűrzavarából. Lassú léptekkel indultam vissza hozzájuk és még kicsit meg is torpantam útközben, mert tényleg nem akartam zavarni őket. A testvéréről volt szó, akivel ritkán látják egymást, viszont Maxwell elmeséléseiből tudtam azt is, hogy nagyon fontosak egymásnak, így rövid ideig a munkatársaival töltöttem el egy kis időt a folyóson, hogy aztán újra a kórteremben találjam magamat.
Mosolyt varázsoltam az arcomra, majd amikor Maxwell nyújtotta a kezét, akkor felé sétáltam és megfogtam azt, ha pedig tudtam, akkor az ágy szélére leültem és a kezünket az ölembe raktam. Amikor Michel megszólalt, akkor sietve pillantottam felé, mert részben átéreztem azt, ami ő is érezhetett. Legalábbis hasonló hatást keltett bennem, mint amikor én próbáltam innen kicsit elmenekülni, hogy kicsit rendezni tudjam a sokkal egyetemben érkező letaglózó érzések hadát.
- Persze, csak ki kellett mennem a mosdóba és szomja is voltam. – mert ittam egy kis vizet is a csapból, mintha csak a víz lett volna jelenleg a kikészült idegeimre a legjobb gyógyír. Ha legjobb nem is volt, de legalább kicsit segített abban, hogy össze tudjam szedni magam.
- Meg gondoltam rátok fér kicsit az, hogy kettesben legyetek. Ritkán látjátok egymást és biztosan ő is nagyon aggódik érted. – körbepillantottam a helységben és amikor kiszúrtam egy széket akkor felálltam és azt közelebb vittem az ágyhoz és odaültem le, majd ismét megfogtam Max kezét, ha hagyta.
- Te jól vagy? Szükséged van bármire? Esetleg szóljak nővérnek vagy orvosnak? – természetesen aggodalmasan csendült a hangom, miközben arcának a rezdüléseit fürkésztem őt. – Járt itt az óta orvos, vagy korábban mondta, hogy meddig kell itt lenned, vagy meddig tart a rehabilitáció? – ha mondta is, akkor nem igazán fogtam fel, hiszen a sokk ködje tompította az érzékeimet, ami szerintem teljesen érthető egy ilyen helyzetben. Közelebb hajolva csókot nyomtam a homlokára, míg Mich nem érkezett vissza. – Nagyon megijesztettél. – bár ez eddig is egyértelmű volt és legszívesebben egy józanabb pillanatban seggbe akarnám rúgni őt, amiért nem vigyázott magára, de most csak maradt a féltés, szeretet és az aggódalom.
Amikor Mich megjelent az ajtóban, akkor rápillantottam és intettem neki, hogy nyugodtan jöjjön beljebb, majd felpattantam a másik székért, hogy azt is oda húzzam az ágyhoz, ha nem előzött meg. Én is visszaültem a korábbi helyemre és felváltva pillantottam rá.
- Régebben is sokat kellett miatta aggódnod? Csak hogy tudjam mire számíthatok. - próbáltam kicsit kellemesebb vizekre evezni, miközben mosoly kúszott az arcomra és reméltem, hogy sok gyerekkori csínytevést képes lehetek akár ezzel a kérdéssel felidézni és nem csak ehhez hasonló komoly eseteket. Vagy rossz kérdést tettem fel?

“Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven’t found it yet, keep looking. Don’t settle. As with all matters of the heart, you’ll know when you find it.”

Tudom, most még ugyan nincs akkora fájdalmam a gyógyszerek mellett, de ez változni fog. Odahaza meg nem szedhetem marékszámra őket, nem akarok függő lenni, így majd szoknom kell mindezt. Az, hogy mindketten itt vannak nagyon sokat jelent. Főleg hogy nem kell kínoznom magam azzal, hogy megfogok halni. Nem akarok meghalni ez biztos. Nem, míg ők itt vannak nekem. Bár az orvos elmondott nekem is mindent, átadja nekik is az információt. Jobb a békesség alapon, bár kísérletezni nem fogok, mennyire is (in)stabilak a lábaim most. Bőven elég az az érzés, ami a fájdalomcsillapítás ellenére is végig cikázik a testemen. Bemutatom a testvéremet a nőmnek, jóleső érzés futott végig rajtam a mennyaszony szó hallatán. Ám nem sokszor fordult ez elő életem során, hogy használni kellett volna eme szót. Jó, most sem kell, de füllenteni kellett, szóval rendben van a dolog. És még tetszik is ez az állapot...bár nem vagyok az az ember, aki egykönnyen meglépné a státuszváltozást.
- Anyáéknak ne szólj egy szót se... - tartottam szóval a bátyámat, ismertem már mint a tenyeremet és az arcán is látom szinte a gondolatait. Kiakar innen menni, nem miattam, de nem épp egy egyhelyben ülős fickó. De azt nem hagyhatom, hogy apa ezt megtudja, de anya sem lenne szerencsés, ha bármit is megtudna. Ismerem őket és hát minden földi jóval ellátnának...nem csak engem.
- Nem kell, hogy ide viharozzanak... - értük aggódom, nem magamért, tudom milyen figyelmetlenek tudnak lenni, ha bármelyik gyerekükről van szó és biztos vagyok abban is, hogy veszekedés is fent állna miatta.
- Ha jobban leszek és járás képes, majd megejtem nekik a dolgokat. - vigyorodok el elgondolkodva, de fájdalommal jár, mindez nem lomboz le. Életben vagyok. Ez többet számít. S közben még Aleyna kezét is cirógatom, totálisan ki van akadva ő is, a családom is ilyen állapotban lenne... hálás is vagyok, hogy értesítve lett, de közben kicsit mérges is....nem akartam, hogy ilyen állapotban lásson. És én is őt. Ám hamar megunja a bent létet, túlságosan aggódik és nem tud szabadulni a gondolatoktól, így távozásra is fogja. Eleresztem, aggódva fürkészem, ahogy a nő távozik, majd sóhajtok, nagy levegőt véve fejebb ülök, szarva a fájdalomra.
- Honnan loholtál idáig? - kérdezem a bátyámra pillantva, közben megnézem az infúzió adagolást is, hogy mennyinél jár, de kapni fogok még este egy adagot, nem úszom meg. Remélem a fájdalomcsillapítást sem felejtik el.
- Ha bármit megtudok, hogy mikor távozhatok...van számomra hely az autódba? Vagy sokáig nem leszel? - érdeklődtem meg, mert abban reménykedek, hogy nem kell napokat itt kínlódnom, holnap este szeretnék a saját ágyamban kínlódni már. Aleyna hangja szakítja félbe a gondolatmeneteimet és szakít ki a fájdalom hullámvölgyéből.
- Senkit sem zavarsz semmiben. Gyere csak. - invitáltam meg egy mosoly kíséretében, a kezemet is felé nyújtottam. Az arcát fürkészve érdeklődtem meg a továbbiakat.
- Jól vagy? Minden rendben? - kérdezgettem, hiszen tudom milyen tud lenni, mikor baj történik, most kicsit nagyobb a dolog, de nem akarom, hogy nagyobb károkat szenvedjen. Az ő állapota rám is kihatással van, a monitoron is észlelhető a megmagasodott értékeim. Bár pont leszarom, jelenleg jól vagyok.  


Megjelenés

Hívást követően természetesen a legrosszabb rémálmom is lejátszódott a lelkiszemeim előtt, hiszen senki se tudott semmit se mondani, hogy pontosan mekkora a baj. Hiába mondják ilyenkor azt, hogy ne gondolj a legrosszabbra, akkor se tudsz mást tenni. A szívem minden egyes pillanattal egyre hevesebben zakatolt, amit kétellyel és információk nélkül kellett töltenem, pedig már így is olyan volt, mintha hamarosan kiszakadna a mellkasomból. A sírás fojtogatott és nem is tudtam sokáig elrejteni a külvilág elől. Összeomlottam és rettegtem attól, hogy csak ez a pár hónap jutott nekünk. Nem, nem lehet akkora baj! Nem lehet ennyire kegyetlen az élet! Ott morajlott némán minden kétség és remény a lelkemben. Én pedig egyre inkább összezavarodtam és rettegtem attól, hogy mire is fogok megérkezni.
A testvére hamarabb sétált be a kórterembe, én kicsit megtorpantam, miután váltottam pár szót Maxwell kollégáival és megköszöntem azt, hogy értesítettek is engem. Ők is feszültek voltak, aggódtak és ott ült a tanácstalanság is a vállukon. Arcuk vonását elnézve egy pillanatra még az is átfutott elmémen, hogy mintha kicsit önmagukat is ostoroznák a történtek miatt. Pedig nekik köszönhetően lehet most itt Max, legalábbis azt hiszem, így van.
Habozást az utolsó pillanatig elhúztam, mígnem végül végre besétáltam én is, hogy aztán a saját szememmel lássam azt, hogy miként is van. Ő, akit egyszerre zárnék a karjaimba, de ugyanakkor alaposan ellátnám a baját is, amiért nem tartotta be az ígéretét és még is baja esett! Még akkor is, ha ez gyerekes hozzáállás volt tőlem. Reszkettem, mint a nyárfalevél a szélben, a kezem is megremegett, amit igyekeztem mindenki elől elrejteni.
- Sajnálom. – meg is ingattam a fejemet, mert nem kellett volna kiakadnom, de ezekben a pillanatokban nehéz volt uralni bármennyire is az érzéseimet. – Az a lényeg, hogy életben vagy, jól vagy. – aggódva csendült a hangom, miközben a kezéért nyúltam és megfogtam azt, hogy kicsit megsimogassam a kézfejét. Hálásan pillantottam el Michel felé, amiért segített bejutnom.
Természetesen amint megjelent az orvos sietve léptem hátrébb, hogy helyet adjak neki és a nővéreknek is. A testvére mellé sétáltam, a falnak dőltem és próbáltam végre megnyugtatni a zakatoló szívverésemet, a légzésemet is csillapítani és még párat szipogtam, de aztán végre sikerült a sírást is abbahagynom. Megtöröltem zsebkendővel az arcomat és kifújtam az orromat is. Csendesen hallgattam amit az orvos mondott és csak még inkább átjárt az aggódás, de jól volt és remélhetőleg nem marad maradandó sérülése se, ha betartja az előírásokat.
- Örülök a találkozásnak, bár azt hittem, hogy majd nyugodtabb körülmények között lesz szerencsém megismerni téged. – kicsit még el is mosolyodtam és a kezemet nyújtottam felé, aztán visszasétáltam Maxhoz és megpusziltam őt, mintha csak gyógypuszit akarnék adni neki, még ha nem is a sérülésére kapta. A kezemet visszacsúsztattam az övébe.
Hirtelen viszont azt se tudtam a beálló csendben, hogy mit is kellene mondanom vagy tennem. A szívem azt diktálná, hogy odabújjak hozzá, hiszen még mindig hevesebben dobbant a szívem a korábbi ijedtségnek köszönhetően, mint az normális lenne. A fejem is sajgott a sírásnak köszönhetően, de másrészről meg azt éreztem, hogy talán magukra kellene hagynom őket. Főleg, amikor Mich menni akart, de Max marasztalásra bírta. Amikor a férfi közelebb lépett a testvéréhez, akkor elhúztam a kezemet, amit Max cirógatott és kicsit távolabb léptem az ágytól.
- Nyugodtan beszéljetek. Én…én… - megköszörültem a torkomat. – én azt hiszem, hogy megkeresem a mosdót. – akadozva csendült a hangom, de úgy éreztem szükségem van egy kis friss levegőre, vagy legalább arra, hogy hideg vízzel megmossam az arcomat. Kicsit szédültem, szét voltam zuhanva. Mielőtt magukra hagytam volna, azelőtt puszit nyomtam Max homlokára, majd ha marasztalni próbált, akkor is sietve távoztam, hogy felfrissítsem magamat, mielőtt még netalán elájulnék, hiszen még mindig remegtem kicsit a korábban átjáró pániknak köszönhetően.
Legalább 10 perc eltelt, de az se kizárt, hogy több idő is, mire visszakeveredtem a kórteremhez, de akkor is kicsit tétován álltam meg az ajtóban, mintha csak nem lennék biztos abban, hogy beléphetek, mert nem akarom őket zavarni.
- Nem zavarok? – ha mind a ketten esetleg felém pillantottak, akkor félszegen, alig hallhatóan csendült a hangom, miközben rájuk emeltem a pillantásomat.

“Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven’t found it yet, keep looking. Don’t settle. As with all matters of the heart, you’ll know when you find it.”

Kell egy kis idő, mire helyre állnak a gondolataim, az emlékeim és az, hogy a fájdalomcsillapítás ellenére is fáj mindenem. Próbálom megerőltetni az agyamat, az orvos, aki a segítségemre érkezik meg is mond mindent, hogy miért hoztak be, mennyi minden történt és mennyi idő telt el az eset óta. Akit kellett, azt hívták. Hagy egy kis időt nekem, míg a többiek is ideérnek rendre, de közben persze kommunikál velem és az állapotomat méri fel újra. Értesítést kap, hogy megérkezett a testvérem, így kissé máris kényelmetlen lett a helyzetem. Nem akartam így végezni. Fingom nincs mikor jövök rendbe és azt sem tudom, hogy mikor jutok ki a kórházból. Nem akarom, hogy a szüleink ezt megtudják, mert idegeskedni kezdenének és azonnal ide robognának. Az aggodalmuk nekem sem tenne jót... és ezt a bátyám is jól tudja. Majd értesítve lesznek, ha már otthon leszek és ebből nem fogok engedni. Megpróbáltam feljebb ülni, ám ezzel csak annyit értem el, hogy felerősödött a fájdalom, így inkább mozdulatlan maradtam. Körül néztem a szobában és közben próbáltam megerőltetni az emlékezetemet, hogy mi történt azokban a pillanatokban. Persze ez nem volt hasznos, mert a doki elkezdte beengedni a kint lévőket, persze csak családtagokat... a bátyám hangjára pillantottam vissza a bejárat felé, persze már itt ácsorgott bent. Engem méregetett aggódva. Nem is tudom mit mondhatott, elsőre nem is tudok választ fogalmazni...apró mosoly terült arcomra.
- Egyben vagyok... nem vált le semmi sem. Remélem... - próbálok humoros lenni sikertelenül, azt nem tudhatom, hogy mennyi mindent mondott számára az orvos, de majd ha előbb nem is, akkor majd mostanában megtudjuk mind a részleteket.
- Jól vagyok... - nyögöm ki kicsit mozdulva úgy, hogy kényelmesebb legyen a fekvés, ám egy újabb lépésre leszek figyelmes, így a pillantásom is arra vezetem. Aleyna? Mégis...? Hogyan engedhették be? Tele van kérdésekkel az arcom, ám eszembe sem jut semmi válasz, az aggodalom kiült az arcára és én pedig szörnyen érzem magam miatta. Főleg ahogy az arcát látom...könnyáztatta fáradt...nem akartam megrémíteni és így látni őt. Valamelyikük odakintről hívta őt. Ezért pedig hálás vagyok.
- Ley... - suttogom, miközben a kezemre simul az övé. - Sajnálom, nem akartam senkit sem megijeszteni. - próbálok mosolyt keríteni az arcomra, de helyette csak aggódva fürkészem őt. Nem nyöghetem ki, hogy az óvatosságomat megkerülte a veszély...ám mielőtt mindezt átgondolnám az orvos emel szót. Pár napig még bent tartanak, aztán mehetek haza szigorú fekvést ír elő és nem használhatom a lábamat, míg helyre nem jön. A kötelező mozgást engedélyezi, ahogyan a fájdalomcsillapítóval is csínján kell majd bánnom. És persze majd mennem kell ellenőrzésre is. Elhagyja végre a szobát, a bátyámra emelem a pillantásomat.
- Hogy tudtad rávenni a kintieket, hogy Ley-t beengedjék? - kérdezem értetlenül, de aztán visszapillantok a lányra és az ujjaimmal az ő kezét simogatom lassan. Legalább a kezemnek semmi baja.És ők még nem is tudják ki a másik és a bátyám sem tudja, hogy ez a kapcsolat meddig terjedt el a legutolsó találkánk óta. Persze nem most kellene megbeszélni, de a fájdalom útban van és el kell terelnem a figyelmemet róla. Piszok nehéz.
- Ley, ő a bátyám Michel. Bátyó, ő Aleyna... - mutatom be őket egymásnak, de le sem veszem a pillantásomat életem nőjéről. Mozdulok, kényelmetlen a fekvés, feljebb akarok ülni, de a testem nem engedelmeskedik, összerándulok a fájdalomtól. Még sosem fájt ennyire egy balesetem sem...még nem is voltam ekkora kakában ha azt vesszük.

Megjelenés

Annak ellenére is, hogy engem lefoglalt az egyetem, őt pedig a munkája, valahogy mindig sikerült megoldanunk azt, hogy együtt tudjunk tölteni egy kis időt. Az elmúlt hónapoknak köszönhetően kicsit a fellegekben jártam, mert egyre inkább belezúgtam a szomszédomba, akit egy viharos éjszakának köszönhetően ismertem meg. Talán igaz a mondás, hogy mindenkivel okkal találkozunk. Ő megtanított újra bízni, hinni a szerelemben és elhinni azt, hogy én is elég lehetek valaki számára úgy, ahogy vagyok. Az volt a terv, hogy a ma estét is együtt töltjük és most én főzök, mert sokáig fog dolgozni, így emiatt is keveredtem az egyik közeli üzletbe, hogy bevásároljak hozzá, hiszen mára már véget ért minden tanórám is. Mosollyal az arcomon álltam meg a könyves részleg előtt is, mert akadt egy-két útikönyv is, én pedig gondoltam gyűjtök egy kis inspirációt az esti beszélgetéshez is, mert az volt a terv, hogy ma megbeszéljük, hogy hol fogunk nyaralni.
Túlzottan elmerültem a gondolataimban, így kellett egy kis idő mire leesett, hogy az én telefonom csörög, miután előhalásztam a készüléket meglepetten pillantottam a képernyőre, hiszen Max egyik munkatársa hívott. Sietve vettem fel a hívást, de elegendő volt pár szót mondania ahhoz, hogy az arcomról lefagyjon a mosoly és helyette a rémület, sokk vegye át a helyét. A kosár könnyedén kicsúszott az ujjaim közül és majdnem a telefon is követte, de azt még időben elkaptam, hogy újra a fülemhez tartsam. Sietve kapaszkodtam meg a közeli oszlopban, mert úgy éreztem, hogy mentem össze fogok esni és elájulok. Az még rémlik, hogy azt mondom „Nem! Az nem lehet!” és hasonlókat, miközben a könnyeim eleredtek. Maxwell megsérült és a műtőben van. Remegő hanggal kérdeztem vissza, hogy melyik kórházban is, mert a hír annyira letaglózott, hogy elsőre el se jutott az agyamig, ahogy azt se hallottam meg, hogy valaki aggódva fordul felém. Amikor az illető hozzám ért, akkor ijedten rezdültem össze.
- Elnézését hölgyem, de jól van? - Aggódva csendült a hangja, mire csak bólintani tudtam, meg motyogtam valamit, aztán egyszerűen kirohantam mit sem törődve a kiszóródott áruval, a földön heverő kosárra, csak azon voltam, hogy minél hamarabb taxit fogjak és a kórházba siessek, mielőtt még a lábaim felmondanák a szolgálatot.
Folyamatosan írtam Chrisnek, bár esélyesen néha totál mást sikerült bepötyögnöm, mint amit akartam, mert a könnyeimtől csak homályosan láttam, idegesen harapdáltam a számat, miközben egész lényem remegett. Nem veszíthetem el! Jól kell lennie! Igaz, hogy az élet nem tündérmese, mert már amikor minden tökéletesnek látszik, akkor valami történik, mint most is, de reméltem, hogy nem is annyira kegyetlen, hogy elvegye tőlem Maxwellt. A telefont az ölembe ejtettem, a város zaja, a taxiban felcsendülő zene el se jutott a tudatómig, egyszerűen kikapcsolt az agyam és helyette a rémesebbnél rémesebb gondolatok születtek meg, aminek köszönhetően úgy éreztem magam, mintha gyomorszájon vágtak volna. Minden egyes pityegésnél a szívem majd kiugrott a helyéről, rettegtem attól, hogy szörnyű hír fog várni, közben viszont tudni akartam azt is, hogy mi a helyzet vele. Eme kettőség miatt pedig el is akartam olvasni és nem is a kapott üzeneteket. A kezem úgy remegett, mint a szélben a nyárfalevelek.
Taxist sietve kifizettem, majd úgy rohantam a kórház bejárata felé, mint akinek az élete múlik rajta, miközben a könnyeim nem akartak elapadni. Egyre inkább kezdtem elveszteni a türelmemet, amikor a nő nem akart tovább engedni vagy elárulni, hogy merre is találom a páromat, mert a káoszban ami körbevett nem vettem észre az ismerős arcokat, akikkel volt már szerencsém találkozni. Idegesen túrtam a hajamba, és már majdnem elveszítettem a fejemet, amikor egy férfi közelebb lépett hozzám, majd úgy üdvözölt, mintha ismernénk egymást. Megkönnyebbült sóhaj bukott ki ajkaim között, amikor azt mondta, hogy már felébredt. Ugyanakkor az ölelése eléggé meglepett, de annak köszönhetően amit suttogott viszonzásra lelt, még ha sután is, majd egyszerűen követtem őt a megfelelő irányba, miután helyeseltem, hogy tényleg az vagyok és még az ujjamon lévő gyűrűt is felmutattam. Még szerencse, hogy nagyi ennyire szép gyűrűt hagyott rám, amit szinte sose szoktam levenni. Hogy nem jutott ez eszembe nekem is?! Talán azért, mert teljesen összezúhantam a hír hallatán.  
- Köszönöm. – remegve csendült a hangom, igyekeztem letörölni a könnyeimet. –Rendbe fog jönni? – aggódva pillantottam Max testvérére, és jelenleg még amiatt se aggódtam, hogy milyen benyomást kelhetek, mert esélyesen borzalmasan néztem ki annak köszönhetően, hogy idefelé már kibőgtem a lelkemet is.
Előre engedtem Michelt, majd miután megköszöntem Chrisnek, hogy értesített beléptem én is a kórterembe és pár lépésnyire megálltam az ajtótól. Talán nem kellene itt lennem, hagynom kéne őket kettesben. Elveszetten és még mindig rémültem tipródtam egyhelyben, majd egyszerűen még is sietős léptekkel közelebb mentem az ágyhoz.
- Halálra ijesztettél! Azt hittem, hogy elveszítelek. – újra ott voltak a könnyeim, miközben legszívesebben hozzábújtam volna, de féltem attól, hogy csak fájdalmat okoznék neki, így egyszerűen csak a kezéért nyúltam, ha a tudtam és azt fogtam meg. – Azt ígérted, hogy óvatos leszel. – na jó, ez tudom gyerekes volt részemről, de a józanság rohadt messzire elkerült ebben az idegfeszítő pillanatokban, amiken túl voltam. Aggódva pillantottam végig rajta, majd a készülékeken állapodott meg a pillantásom, aztán újra az arcán. Lopva még a testvérére is pillantottam, aki az ágy végében ácsingózott.

“Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven’t found it yet, keep looking. Don’t settle. As with all matters of the heart, you’ll know when you find it.”

Elvégezni egy feladatot pofon egyszerű. A részletekben rejlenek a problémák. Kihívták az egész csapatot, hogy egy gyújtogatást akadályozzunk meg. Egy raktárépület gyulladt ki, melyben évek óta nem járt senki sem. Csak én és Aleyna, mikor kutyát üldöztünk, de ez is már hónapokkal ezelőtt történt. Hatalmas épületről volt szó, így aztán hatan-heten nem voltunk volna hozzá elegendőek. Több szolgálati jármű is kiérkezett, mentősök is a helyszínen voltak. Szükség volt mindenkire. Voltak, akik kint végezték a tűzoltást, a tetőszerkezet instabil volt, nekem pedig bent volt dolgom. Oltottam és kerestem áldozatok után, hiszen drogosok helyévé vált a hely, szerettem volna élve kimenekíteni őket. Folyamatosan beszéltem rádión a többiekkel, hogy mit látok, merre megyek, persze a füsttől nem sok minden volt látható. Beküldtek mellém egy idősebb tagot, ám egyikünk sem számított arra, hogy a kettőnk súlyát az emelet nem fogja bírni és beszakad. Nem volt nagy a zuhanás, de rengeteg törmelék is ránk szakadt, kezdve a tartóoszlopokkal és akadtak veszélyes anyagok is. Persze hogy volt bennem félsz, hiszen veszélyes volt. Ezt mindig is tudtam...ám azóta, hogy megismertem Leyt...máshogy kezdtem el gondolkodni erről a hivatásról. Ugyan megakartam adni számára mindent, ezért sem hagytam még ott, ám azt is tudtam, hogy bármikor elveszíthetem. A pénz miatt maradtam? Azért, mert szerettem csinálni? Az adrenalin miatt? Vagy mert a bátyám is veszélyes terepen mozgott? Nem tudom a miérteket és az arra adott válaszokat. Menteni akartam és közel lenni a tűzhöz. A példaképemként tekintettem pár emberre, akik hatalmas bátorságukról tettek tanúbizonyságot. Én azonban kezdtem átgondolni mindezt, hogy megéri-e? Mi van, ha úgy döntök tényleg akarok magamnak egy családot. Gyerekeket...és ha meghalok, félárvák lesznek és az asszonynak kell mindent a vállára vennie. De ha nem vagyok ott, mert tüzet oltok...hát ugyanez történik majd. Nem tudok a gyerekek mellett lenni. Tudom mit vállaltam évekkel ezelőtt és azt is, hogy akkor mindez jó volt. Lekötöttem magam figyelmileg és vágytam rá, hogy a testemet is megdolgozza. De túl veszélyessé vált mostanában...talán már párszor lepörgött előttem az életem és túl unalmas magánéletem volt. És sokszor adok igazat anyámnak is. A tűzoltóság azoknak a nyerő munka, akiknek semmilye sincs és tényleg nem akar semmit sem. Akik kockáztathatnak, mert nincs veszítenivalójuk. (Ez is csak negyedrészt igaz, sebaj.) Én is ilyen voltam, ám most itt van a nagybetűs Nő is az életemben. Kicsit több, mint egy éve ismerem és a randijainkon túl, már összejöttünk. A barátnőm lett, a szerelmem, kapcsolatban vagyunk...már nem vagyok magányos, már nem vagyok...de ő az lesz...ha én meghalok, ő magányos lesz...belém szeretett és én viszont. A bátyám meg? Megint melózik, már hetek óta nem adott hírt magáról, szóval az aggodalom megint csak nőtt bennem. A gondolataim kétségek között hagytak lubickolni. És nem tetszett, hogy folyton itt kötöttem ki. Hangfoszlányok értek csak el, olyan szinten eszméletemet veszítettem, hogy fel sem tűnt, hogy kimentettek a törmelék alól. Hogy időközben oxigénpótlásra volt szükségem. Hogy mentőautó szállított a kórházba. A nevemet hallottam. És a társam beszélt, ki ismert már annyira, hogy az alapokat tudja rólam. Fájdalom járt át, a jobb lábamtól indult ki és az egész gerincem mentén végig robogott egészen a fejem búbjáig. Újra elvesztettem az érzékelésem a külvilággal, egészen addig, míg a kórház folyosóján végig nem robogtak velem a hordágyon. Hallottam a végig felsorolt problémákat. Zúzódás a felsőtesten, szilánkosra törött jobb láb... agyrázkódás. Hívják a hozzátartozót. A bátyám az, bár ha szolgálatban van, akkor anyám. Így lett eldöntve. Ha Mich-el lenne valami, akkor engem értesítenek mindenképp. Ha nem érnek el, akkor anyámat keresik fel.
A következő eszmélésem már azzal járt, hogy a szemeimet nyitogatják és a lámpával világítanak bele. Most már jobb volt minden, még úgy is, hogy az orvos beszélt hozzám, hogy mik is történtek az elmúlt órákban. Nehezen de helyre rakták a lábamat, pár hétig nem terhelhető, ám nem lesz olyan, mint régen. A zúzódások helyre jönnek majd 2 héten belül, fájnak majd még jó darabig. Pár napig bent tartanak, aztán mehetek majd haza. Illetve közölte, hogy látogatóim is voltak a műtét során, mivel akkor nem láthatott senki, most beküldené őket.

Megjelenés