i bet

you didn't see this coming

Meg fogja ölni az apját, pont. A kulcsát fent akarta hagyni arra az eredetileg fél órára, amíg gyorsan lemegy sétálni Sunny-val -- fent hagyta helyette több órára. Csak a telefonját vitte magával a gyors, de mégse tízperces egészségügyi lemenetelre, és hiába volt az nála, az öreg nem hívta fel gyorsan tolja haza a seggét, mert sos munkája merült fel, azonnal le kell lépnie. Nem, ő hívta fel a lakás ajtaja előtt mi a toszért nem tud bemenni, nyit ajtót, és -- nem, egyszerűen meg-ö-li. Megkíméli a proteinshake-ktől, a hawaii mintás ingjeitől, a borotválkozástól, a '80-as évek filmjeiben is jobban működő csajozós szövegek kitalálásától, a leevett pólóktól, a kibaszott dugótól a központban, a felső szomszéd idegbeteg pillanaitól, a jobb oldali szomszédasszony áradozásaitól, az inflációtól, a globális felmelegedéstől, a közelgő választások agyfaszaitól, a bolti sorbanállástól, min-den-től is.
Ha egyszer bejut a lakásba, biztos azzal kezdi felettébb érett módon, dühből, vegytiszta geciségből eleszi előle azt a rohadt pudingot, amiről pofázott, hogy hozzá ne merjen nyúlni, és a felét kinyalatja a kutyával. Kezdetnek tökéletes lesz, a többit majd az adott pillanatban álmodja meg miként basszon ki vele a mostani esetért cserébe, mert nem hiszi el nem fért bele egy 'sos húzz haza' üzenet se, míg ő a környéken bóklászott a bolhazsákkal. Még jó vele volt, és nem nélküle lett kizárva -- az ő bosszújára nem lett volna szükség a kislányé mellett, ha ez másként történik.
A lakáskulcsért minden esetre mehet majd a munkahelyére, ledobta Dolph a portán, felveheti később, ha be akarnak jutni a lakásba, vagy felmehetnek az öreglányt szórakoztatni -- ja, itt kinyomta a telefont, csak gondolatban tette hozzá kapja be.

A park mellett döntött. Jó idő van, könnyen megközelíthető, és amúgy is szüksége van a szőrösnek egy alapos lefárasztásra, legalább a tömegközlekedést jobban fogja majd bírni, azaz a lábának dőlve bóbiskolva naiv reményei szerint. Ide fele jövet beugrott az egyik állatkereskedésbe, vett egy strapabíró labdát a dobáláshoz, hogy ne megint valamelyik random bottal akarja felsérteni a szájpadlását, vagy karcolja meg a szájüregének belsejét a négylábú, magának a következő boltban meg egy vizet, mielőtt a szomjhalált is hozzáírhatná az apja bűnlajstromához.

Több, mint két órája futtatta a végtelen energiával rohangászó huskyt, amikor tüntetőleg leült, inni akart volna, illetve inni adni mégse száradjon ki az ezerrel loholó, de a maradék két kortyot leginkább egyikőjüknek se találta elegendőnek. A tenyerébe öntve adta oda végül, majd törölte a nyálas, vizes kezét az eb bundájába, utána a ráragadó szőr miatt a saját nadrágjába utósimításként, mielőtt visszarakta volna a pórázt, hogy csapot keressenek a környéken. Egy rémlett neki, és irányba is fordult, indult volna, ha a fajtára jellemző makacsság nem pont most, a legrosszabb pillanatban csillant volna meg. Arra nem volt hajlandó mozdulni a kisasszony, kizárólag a másik irány volt szimpatikus a számára, mire felváltva sóhajtottak, mintha nem lett volna egyértelmű ki fogja beadni most a derekát a helyben toporgás elkerülésének érdekében.
Beletelt húsz percbe mire vízforráshoz jutottak.

- Most utállak, ne nézz így. - sandít oldalra a farkát boldogan csóváló, rá ártatlanul pislogó bolhazsákra, aki a fejével megböki a lábát, és biztos benne, a karját tenné rá sürgető jelleggel teszi az állat, miközben a megüresedett palackot tölti fel a hideg folyadékkal. Mivel más nem várakozik körülöttük leguggol, szemben a döggel, hogy a szabad kezével elkapja a pofáját, és játékosan megszorongassa.
- Na mit mondtam, mh? - nem ereszti a szorításából, finoman döntögeti jobbra-balra az megragadott üstököt, mire hallja az elnyelt vakkantás hangját, és kivárja a lenyugvás momentumát. Utána ereszti el, hogy lecsukott szemmel tűrje el a kikerülhetetlen képen nyalást, arra koncentrálva ne essen hátra -- de fog, a véreb csak jobban rámászik ahelyett békén hagyná.

go where you breathe free

Sometimes wrong helps us find the right

Lemondóan sóhajtottam, ahogy az előttem heverő tankönyvekre siklott a pillantásom, amihez jelenleg semmi kedvem se volt, főleg, hogy még nem is a suliba kellett tanulnom, hanem a szüleim által kijelölt tananyagról volt szó. Vágyakozva pillantottam az erkélyajtó irányába, hiszen kint hét ágra sütött a nap és inkább lettem volna kint, mintsem bent. Akadnak olyanok, akik nehezen viselik a meleget, egyszerűen képtelenek megmaradni benne és egy bizonyos hőmérséklet felett én is kicsit ilyenné tudtam válni, de most még egészen kellemes volt az időjárás, még ha kicsit melegnek is tűnt az adott évszakhoz, hónaphoz képest.
Hosszú percekig vágyakozva bámultam kifelé, mintha bármi érdekeset láthatnék innen és hallgattam közben a madarak csiripelését. Aprót sóhajtottam, mert egyszerűen nem haladtam semmit se a kijelölt anyaggal mivel állandóan elkalandoztam. Nem akartam többet tudni az emberi testről, vagy a különféle jogi paragrafusokról. Nem érdekelt már egyik se és tudtam azt is, hogy le akarok térni az útról, bármit is fog hozni magával ez a tettem. Persze olykor elbizonytalanodtam, míg máskor sokkal erősebben élt bennem ez az elhatározás. Zenei pályán képzeltem el a jövőmet és nem ott, ahol a szüleim. Tanulás helyett inkább zongoráztam volna vagy csak egyszerűen leheverednék a parkban és olvasnék, miközben a napnak köszönhetően talán begyűjtök újabb szeplőket. Nem nyílt tökéletes rálátásom innen az utcára, de még is csábítóbbnak hatott a kinti hangzavar, mint ez a benti síricsend.

Nem érdekel. Többé már nem.  

Sietve pattantam fel, de ügyelve arra, hogy az ölemben heverésző Kerberosz ne essen pofára, de attól még könnyedén adta tudtomra a nem tetszését. Leraktam az ágyra, aztán egyszerűen elkezdtem összepakolni. Nem fogok itt tespedni, miközben nincs itthon senki se, vagyis azt hiszem. A szüleim tutira nincsenek, a testvéreim meg úgyis rendelkeznek valami különleges képességgel, hogy elkerüljenek és sose fussunk össze. Miután mindent összeszedtem a rögtönzött „piknikhez” átöltöztem utcai viseletbe és elköszöntem a cicámtól. Na jó, azért alibinek lelkem megnyugtatására beraktam egy tankönyvet is a táskámba, de nagy esélyt láttam arra, hogy kivételesen nem fogom elővenni, hanem inkább az olvasás mellett döntök. De majd eldől, melyik is fog győzni.

Jókedvűen, zenét hallgatva sétáltam a parkban. Figyeltem az embereket, a baráti társaságokat, utóbbi láttán kicsit elfogott egy kisebb vágyakozás, de nem hagytam, hogy újra elmerüljek a gondolataimban, inkább tovább dúdoltam a dallamot, vagy néha alig hallhatóan énekeltem, mígnem egyszer csak megtorpantam egy ismerős láttán. Az egyik fülemből kivettem a fülest és haboztam, mert megfordult a fejemben az is, hogy talán összekeverem őket mással. Sose láttam még itt őket, de persze elég nagy a park és mostanában én se jártam túlzottan gyakran erre felé. Óvatosan léptem egy-két lépést feléjük, miközben kíváncsian fürkésztem Sunnyt és Theot, mosolyom kiszélesedett a bolondozásukat látva. Először kicsit meglepett, hogy miként is hagyta magát letarolni a kutya által, amit végül felváltott a kuncogásom a történések láttán. Eléggé viccesen festett, hogy miként is terült el kutya alatt és az miként is puszilgatja agyon gazdáját. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy köszönök nekik, de hiába gyakoroltunk együtt már hónapok óta és oldottam én is kicsit a közelében, attól még most úgy láttam jobbnak, ha nem zavarom meg a párosukat, hiszen annyira jól szórakoztak. Rövidke nézelődést követően már majdnem magukra is hagytam volna őket, amikor is egy faág megreccsent a lábam alatt, mire Sunny sietve pillantott fel. Elmosolyodtam, integettem neki, miközben ő kíváncsian fürkészett és úgy tűnt felismert, de simán lehet tévedtek. Sok időt még nem töltöttem vele. Ugatott egyet és a farkával kicsit hevesebben kezdett csapkodni, talán még picit a pórázon is rántott, de egyértelmű volt, hogy nem fog elmozdulni Theo mellől.
Ennyit arról, hogy majd elsétálok és nem zavarom meg őket. Megigazítottam a vállamon lévő váltáskát, amibe a plédet raktam, hiszen volt súlya, és ha Theo is felém pillantott, akkor újfent integettem és mosolyogva közelebb sétáltam hozzájuk.
- Sziasztok! Remélem nem zavartam meg semmit se. – barátságosan csendült a hangom, ha még mindig a földön feküdt, akkor lepillantottam rá a feje mellett ácsorogva. – Nem is tudtam, hogy te is ilyen jó barátságot ápolsz a betonnal. – persze, hogy ugrattam és egyáltalán nem gondoltam komolyan. Körbepillantottam, utána ismét rajta állapodott meg a pillantásom, mígnem Sunnyra siklott. - Szia gyönyörűség. - Leejtettem a földre a szatyrot és amennyiben volt lehetőségem rá, akkor leguggoltam, hogy megsimogassam a kutyust.

outfit

i bet

you didn't see this coming

Az órákkal ezelőtt felnyomott hangulata mostanra csillapodott, csak pár utózöngéje maradt meg a faszom-ki-van mentalitásának is, ami egy pillanatra élénkebben kaparta belülről a koponyájának falát a kutya fajtájára jellemző makacsságának megmutatkozásakor. A szuggerálásában, a fáradtabb sóhajában ott volt a néma 'komolyan?' kérdés, amit természetesen hogyan is értett volna az állat, és miért is értene most jobban? Mégis ismét odaköltözik a szembogaraiba, kifakad a tüdejéből ahogy a kisasszony megfeledkezik a termetéről, a lendületének erejéről, aminek köszönhetően egyik másodpercről a másikra ültette le a betonra, a seggére. A gond az, hogy az intenzív nézése közben majdnem a szemébe is belenyalt a négylábú. Valójában nem haragszik rá, jézus, még akkor is képtelen volt rá, amikor arra ért haza hónapokkal ezelőtt apró cafatokra szedte az egyik cipőjét, és a deszkájának rágása közben lelt rá. Csak fáradtan szusszan, törődik bele a szőrös ostromba egy kis ideig, azzal sem foglalkozik hátratolja a fejéről a baseball sapkát Sunny, és az mögötte, a földön köt ki.

A harmadik nagyobb lélegzetvételnél döntene úgy most már elég lesz, így is meg kell mosnia a képét, és jobb, ha nem kapatja el az ebet, amikor az magától hagyja abba. Csak az egyik szemét nyitva ki ellenőrizte biztosan leállásról van-e szó vagy a szokásos átveréséről, amit néha be szokott játszani a másik. Az elterelődött fókuszát látva, hallva, finoman meghúzott pórázt megérezve oldalra nézett, első sorban egy, a parkban a figyelmét már többször felkeltett mókusra tippelt volna -- ha úgy vesszük a vörhenyes szín nem áll túlságosan távol az igazságtól.
Kicsit a világ, huh?
Szinte veled egy időben kezdi el megemelni a szíjjal körbetekert csuklójú kezét, és int. Fél szemmel, mert közben tesz egy lépést a szőrnyella, és mellkasával a fejének koccan. Nyilván ilyenkor kell produkálnia magát, mások előtt, publikus helyen főleg, otthon ehhez képest -- újfent elkapja a pofáját a kezével, annál fogva tolja odébb, hátráltatja kicsit, mielőtt még odaérnél. Hogy felálljon a földről? Kérlek, ritka momentumok egyike, amikor neki kell a nyakát tekergetve felnéznie rád.

- Hey. - a zavarásra csak a fejét rázná meg, de -- - Csak a romantikus randevúnkat, ne foglalkozz vele. - szarkazmusa mellé lemondóan vonja meg a vállát, viszont jó eséllyel már nem fogod szó szerint értelmezni a szavait, ami mögött az van, egyáltalán nem volt mit megzavarnod. A beton említésénél elnyom egy néma 'touché'-t, és apró bólogatásokkal, sandítva konstatálja a revansodat.
- Tudod hogy van ez, a személyes varázsom hatása alá került. - idézi vissza tőled azt a kifejezést, amit már megannyi alkalommal megtett a gyakorlásaid során is, és a szabad kezével megpaskolja a szóban forgó betont maga mellett. Még mindig ülve marad, onnan figyeli a viszontlátásotokat, amit a kisasszony alapos láb, kézszimatolással kezd -- ó, igen, érzi rajtad a macskát illatád, és tőlük mind ő, mind az apja távol tartja, nem sok lehetősége van a közelükbe jutni. A leguggolásodkor stratégiát kell váltania, nem fog fellökni, de a hajadat is meg akarja majd szaglászni, ha hagyod. A simogatást ő gond nélkül fogja, két lábon járó simikurva.

A reuniótok ideje alatt hátra nyúl, leporolja a sapkáját, és áttúrja a haját kicsit összébb kapja magát. Az arcának megmosása mostanra igencsak megérett, de a pórázt nem fogja átadni hozzá, mert ha hirtelen meglát valamit a kutya, jó eséllyel magával repítene téged a véleménye szerint. A farát vakarja meg a dögnek, annál fogva nyomja le, hogy üljön le, amíg dögönyözöd, és feltehetőleg nem fog elmoccanni pár másodperc erejéig, amíg fel nem frissíti a képét. A felesleges vizet először csak a kézfejével törli le az arcéléről, utána a felsőjének aljával megy végig rajta gyorsan -- úgyis hamar megszárad az ezer fokban.
- Mi járatban egyébként? Kimenőt kaptál? - céloz a szüleidre meg a szigorú taníttatási mániájukra, amiről már szót ejtettél, és ami legtöbbször korlátozza a szabadidődet. Ha jól emlékszik ilyenkor még lekötöttnek számítottál múlt héten.

go where you breathe free

Sometimes wrong helps us find the right

Néha az elhatározás könnyebben megszületik, mint a kivitelezés megtörténne, kicsit ezt éreztem jelenleg is, hiszen míg odahaza egészen határozottnak tűntem, hogy megint szembe megyek a szabályokkal és elvárásokkal, addig a parkhoz vezető úton néha megtorpantam és a bűntudat ott mardosott mélyen legbelül. Ahogy bátyám hónapokkal ezelőtti szavai újra, meg újra felsejlettek, ahogy az elmúlt időszakban is. Még mindig élt bennem Dahlia reakciója, amikor elárultam neki, hogy mit is mondott Alex, de valahogy az se volt képes elmosni, mert fura módon azt hiszem még is a bőröm alá ivódott és nem hagyott nyugodni, amikor jobban a szerint cselekedtem, amire én vágytam és álmaimért tettem egy-egy lépést, még ha remegő lábakkal is tettem az elmúlt hónapok alatt. Tudtam, hogy akadna olyan, aki mellettem állna, de egyiküket se akartam zaklatni apró-cseprő bajaimmal, így egyedül tettem meg az összes lépést, ami a Juilliardhoz vezetett, még ha megannyi félemmel és kétellyel kísérve is.
Tényleg hálátlan gyerkőc lennék, amiért nem akarok apám vagy anyám nyomdokaiba lépni? Amiért szerintük inkább a léhűtő életet választanám, hiszen szerintünk a zenei pálya sose volt több. Egy egyszerű hobbinak elmegy, de hogy az ember abból akarjon megélni, arról hallani se akartak. Szerintem a zene is lehet gyógyír, míg a apám a testet gyógyítja, addig szerintem a zene a lelket képes. Lehet totálisa balgaság ezt hinni, de én akkor is hittem benne. Néha egy-egy zene, dalszöveg ki tudja fejezni mindazt, amit talán képtelen vagyunk szavakba önteni, mint a virágok, hiszen azoknak is megvan a jelentésük.
Most is próbált letarolni a bűntudat, vagy a rosszabb gondolatok, de nem hagytam nekik. Még is ott voltam a parkban, még is mosoly játszott arcomon és valahol nagyon mélyen legbelül, haloványan, de éreztem azt, hogy semmi rosszat se teszek. Miért is tennék, ha igazán sose foglalkoztak velem, pedig mindent elkövettem azért, hogy észrevegyenek és ne legyek többé láthatatlan, de mit se ért. Csak legtöbbször nehéz volt meghallom azt az aprócska hangot, mert a többi sokkal hangosabb volt.

Theo válaszát hallva elnevettem magam és mosolyogva pillantottam Sunny felé, majd vissza rá. Ugyanakkor kisebb zavar még mindig ott játszott arcomon, aminek köszönhetően a fülem mögé simítottam a hajamat, mert nem tudtam igazán szabadulni attól az érzéstől, hogy talán tényleg inkább az ellenkező irányba kellett volna sétálnom, mintsem ide hozzájuk. Amikor tőlem idézett, akkor újra rásandítottam és mosolyogva megingattam a fejemet. – Ahh értem és meg tudom érteni, még a végén kezdhetek aggódni, hogy már ő is lecserél. – játékosság megbújt a hangomban, ami egyértelművé tette, hogy csak bolondozom, és egyáltalán nem gondolom komolyan. Én legalábbis egyáltalán nem bántam azt, hogy egyre kevesebbszer találkoztam a betonnal, még ha teljesen elkerülni nem is sikerült,  amiről a térdemen lévő gyógyulófélben lévő seb árulkodott is. Könnyedén hagytam, hogy Sunny megszimatoljon, ahogy leguggolásomat követően se húztam el a fejemet, amikor a hajamat kezdte el szaglászni, amint nedves orra arcomhoz ért, akkor kicsit elkuncogtam magam, közben pedig végig őt simogattam és még egy puszit is bezsebelhetett a kobakjára.

- Gyakran jártok ide? – könnyedén bukott ki ajkaim között az egyik gondolatom, miközben Sunny teljesen lefoglalt, hiszen imádtam őt, még ha eddig egyszer vagy kétszer találkoztam vele. Gyönyörű és okos kutya volt. – Te tanítod őt, vagy jársz vele valahova? – nem kerülte el a figyelmemet, hogy miként is tudatta vele, hogy üljön le, de a korábbi viselkedését látva, hogy miként maradt Theo mellett és az, hogy most is mennyire jónevelten viselkedik, szimatol, fúrja magát közelebb hozzám, az azt sejteti, hogy foglalkozva van vele. Kérdést követően véletlen pont akkor sikerült felpillantanom rá, amikor pólójával törölte meg az arcát, megvillantva egy-két újabb tetoválást és kockahasát. Tetoválásoknak köszönhetően kicsit hosszabban elidőzött a pillantásom, mint esélyesen illendő lenne és amikor ez tudatosul bennem, akkor sietve fordítanám el a tekintetemet, de balszerencsémre felfelé pillantok és ha találkozott a pillantásunk, miközben a kérdését felém intézte, akkor a zavarom még inkább nőtt. A kérdés kisebb fáziskéssel jutott el hozzám, miközben Sunny megmentőmmé avanzsálta magát, mert pont ekkor döntött úgy, hogy képen nyal, hiszen a dögönyözése is abbamaradt ezekben a pillanatokban. Tette nevetést csalt elő és sietve pillantottam felé, miközben játékosan eltoltam magamtól. – Értettem hercegnő. – játékosan arcomat arcához fúrtam, miközben két kezem közé fogtam, aztán újra szeretgetni kezdtem. Megköszörültem a torkomat és még így is kellett egy kis idő, mire megleltem a hangomat.
- Ez picit úgy hangzik, mintha toronyba zárt hercegnőnek gondolnál. – óvatosan pillantottam rá, de aztán hamar újra Sunnyra figyeltem, mert esélyesen még mindig haloványan ott lehetett a pír az arcomon. – Jó idő van, szeretek a parkban lenni, így úgy döntöttem kilátogatok ide és kicsit élvezem a nyár előszelét. Gondoltam leheveredek a fűbe és olvasok. – meglapogattam a földön heverő szatyrot is, amiben a pokróc volt és direkt nem tértem ki arra, hogy nem kértem ki senki engedélyét, vagy azt hogy nem téved és tanulnom kellene, mert a bűntudat újra ott volt, de nem akartam teret engedni neki. Arról nem is beszélve, hogy igazából fogalmam sem volt arról, hogy a családtagjaim merre is vannak, vagy mit csinálnak. – És ti mit csináltok? Van valami program, vagy csak lézengtek? – lehet fel kellett volna már állnom és nem tovább simogatnom a kutyát, de valahogy a közelsége nyugtatólag hatott rám és képes volt messzebbre űzni a kételyeimet és a rossz érzéseket, amik újra, meg újra megmutatták magukat.
 


outfit