go where you breathe free

Sometimes wrong helps us find the right

Lemondóan sóhajtottam, ahogy az előttem heverő tankönyvekre siklott a pillantásom, amihez jelenleg semmi kedvem se volt, főleg, hogy még nem is a suliba kellett tanulnom, hanem a szüleim által kijelölt tananyagról volt szó. Vágyakozva pillantottam az erkélyajtó irányába, hiszen kint hét ágra sütött a nap és inkább lettem volna kint, mintsem bent. Akadnak olyanok, akik nehezen viselik a meleget, egyszerűen képtelenek megmaradni benne és egy bizonyos hőmérséklet felett én is kicsit ilyenné tudtam válni, de most még egészen kellemes volt az időjárás, még ha kicsit melegnek is tűnt az adott évszakhoz, hónaphoz képest.
Hosszú percekig vágyakozva bámultam kifelé, mintha bármi érdekeset láthatnék innen és hallgattam közben a madarak csiripelését. Aprót sóhajtottam, mert egyszerűen nem haladtam semmit se a kijelölt anyaggal mivel állandóan elkalandoztam. Nem akartam többet tudni az emberi testről, vagy a különféle jogi paragrafusokról. Nem érdekelt már egyik se és tudtam azt is, hogy le akarok térni az útról, bármit is fog hozni magával ez a tettem. Persze olykor elbizonytalanodtam, míg máskor sokkal erősebben élt bennem ez az elhatározás. Zenei pályán képzeltem el a jövőmet és nem ott, ahol a szüleim. Tanulás helyett inkább zongoráztam volna vagy csak egyszerűen leheverednék a parkban és olvasnék, miközben a napnak köszönhetően talán begyűjtök újabb szeplőket. Nem nyílt tökéletes rálátásom innen az utcára, de még is csábítóbbnak hatott a kinti hangzavar, mint ez a benti síricsend.

Nem érdekel. Többé már nem.  

Sietve pattantam fel, de ügyelve arra, hogy az ölemben heverésző Kerberosz ne essen pofára, de attól még könnyedén adta tudtomra a nem tetszését. Leraktam az ágyra, aztán egyszerűen elkezdtem összepakolni. Nem fogok itt tespedni, miközben nincs itthon senki se, vagyis azt hiszem. A szüleim tutira nincsenek, a testvéreim meg úgyis rendelkeznek valami különleges képességgel, hogy elkerüljenek és sose fussunk össze. Miután mindent összeszedtem a rögtönzött „piknikhez” átöltöztem utcai viseletbe és elköszöntem a cicámtól. Na jó, azért alibinek lelkem megnyugtatására beraktam egy tankönyvet is a táskámba, de nagy esélyt láttam arra, hogy kivételesen nem fogom elővenni, hanem inkább az olvasás mellett döntök. De majd eldől, melyik is fog győzni.

Jókedvűen, zenét hallgatva sétáltam a parkban. Figyeltem az embereket, a baráti társaságokat, utóbbi láttán kicsit elfogott egy kisebb vágyakozás, de nem hagytam, hogy újra elmerüljek a gondolataimban, inkább tovább dúdoltam a dallamot, vagy néha alig hallhatóan énekeltem, mígnem egyszer csak megtorpantam egy ismerős láttán. Az egyik fülemből kivettem a fülest és haboztam, mert megfordult a fejemben az is, hogy talán összekeverem őket mással. Sose láttam még itt őket, de persze elég nagy a park és mostanában én se jártam túlzottan gyakran erre felé. Óvatosan léptem egy-két lépést feléjük, miközben kíváncsian fürkésztem Sunnyt és Theot, mosolyom kiszélesedett a bolondozásukat látva. Először kicsit meglepett, hogy miként is hagyta magát letarolni a kutya által, amit végül felváltott a kuncogásom a történések láttán. Eléggé viccesen festett, hogy miként is terült el kutya alatt és az miként is puszilgatja agyon gazdáját. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy köszönök nekik, de hiába gyakoroltunk együtt már hónapok óta és oldottam én is kicsit a közelében, attól még most úgy láttam jobbnak, ha nem zavarom meg a párosukat, hiszen annyira jól szórakoztak. Rövidke nézelődést követően már majdnem magukra is hagytam volna őket, amikor is egy faág megreccsent a lábam alatt, mire Sunny sietve pillantott fel. Elmosolyodtam, integettem neki, miközben ő kíváncsian fürkészett és úgy tűnt felismert, de simán lehet tévedtek. Sok időt még nem töltöttem vele. Ugatott egyet és a farkával kicsit hevesebben kezdett csapkodni, talán még picit a pórázon is rántott, de egyértelmű volt, hogy nem fog elmozdulni Theo mellől.
Ennyit arról, hogy majd elsétálok és nem zavarom meg őket. Megigazítottam a vállamon lévő váltáskát, amibe a plédet raktam, hiszen volt súlya, és ha Theo is felém pillantott, akkor újfent integettem és mosolyogva közelebb sétáltam hozzájuk.
- Sziasztok! Remélem nem zavartam meg semmit se. – barátságosan csendült a hangom, ha még mindig a földön feküdt, akkor lepillantottam rá a feje mellett ácsorogva. – Nem is tudtam, hogy te is ilyen jó barátságot ápolsz a betonnal. – persze, hogy ugrattam és egyáltalán nem gondoltam komolyan. Körbepillantottam, utána ismét rajta állapodott meg a pillantásom, mígnem Sunnyra siklott. - Szia gyönyörűség. - Leejtettem a földre a szatyrot és amennyiben volt lehetőségem rá, akkor leguggoltam, hogy megsimogassam a kutyust.

outfit

i bet

you didn't see this coming

Meg fogja ölni az apját, pont. A kulcsát fent akarta hagyni arra az eredetileg fél órára, amíg gyorsan lemegy sétálni Sunny-val -- fent hagyta helyette több órára. Csak a telefonját vitte magával a gyors, de mégse tízperces egészségügyi lemenetelre, és hiába volt az nála, az öreg nem hívta fel gyorsan tolja haza a seggét, mert sos munkája merült fel, azonnal le kell lépnie. Nem, ő hívta fel a lakás ajtaja előtt mi a toszért nem tud bemenni, nyit ajtót, és -- nem, egyszerűen meg-ö-li. Megkíméli a proteinshake-ktől, a hawaii mintás ingjeitől, a borotválkozástól, a '80-as évek filmjeiben is jobban működő csajozós szövegek kitalálásától, a leevett pólóktól, a kibaszott dugótól a központban, a felső szomszéd idegbeteg pillanaitól, a jobb oldali szomszédasszony áradozásaitól, az inflációtól, a globális felmelegedéstől, a közelgő választások agyfaszaitól, a bolti sorbanállástól, min-den-től is.
Ha egyszer bejut a lakásba, biztos azzal kezdi felettébb érett módon, dühből, vegytiszta geciségből eleszi előle azt a rohadt pudingot, amiről pofázott, hogy hozzá ne merjen nyúlni, és a felét kinyalatja a kutyával. Kezdetnek tökéletes lesz, a többit majd az adott pillanatban álmodja meg miként basszon ki vele a mostani esetért cserébe, mert nem hiszi el nem fért bele egy 'sos húzz haza' üzenet se, míg ő a környéken bóklászott a bolhazsákkal. Még jó vele volt, és nem nélküle lett kizárva -- az ő bosszújára nem lett volna szükség a kislányé mellett, ha ez másként történik.
A lakáskulcsért minden esetre mehet majd a munkahelyére, ledobta Dolph a portán, felveheti később, ha be akarnak jutni a lakásba, vagy felmehetnek az öreglányt szórakoztatni -- ja, itt kinyomta a telefont, csak gondolatban tette hozzá kapja be.

A park mellett döntött. Jó idő van, könnyen megközelíthető, és amúgy is szüksége van a szőrösnek egy alapos lefárasztásra, legalább a tömegközlekedést jobban fogja majd bírni, azaz a lábának dőlve bóbiskolva naiv reményei szerint. Ide fele jövet beugrott az egyik állatkereskedésbe, vett egy strapabíró labdát a dobáláshoz, hogy ne megint valamelyik random bottal akarja felsérteni a szájpadlását, vagy karcolja meg a szájüregének belsejét a négylábú, magának a következő boltban meg egy vizet, mielőtt a szomjhalált is hozzáírhatná az apja bűnlajstromához.

Több, mint két órája futtatta a végtelen energiával rohangászó huskyt, amikor tüntetőleg leült, inni akart volna, illetve inni adni mégse száradjon ki az ezerrel loholó, de a maradék két kortyot leginkább egyikőjüknek se találta elegendőnek. A tenyerébe öntve adta oda végül, majd törölte a nyálas, vizes kezét az eb bundájába, utána a ráragadó szőr miatt a saját nadrágjába utósimításként, mielőtt visszarakta volna a pórázt, hogy csapot keressenek a környéken. Egy rémlett neki, és irányba is fordult, indult volna, ha a fajtára jellemző makacsság nem pont most, a legrosszabb pillanatban csillant volna meg. Arra nem volt hajlandó mozdulni a kisasszony, kizárólag a másik irány volt szimpatikus a számára, mire felváltva sóhajtottak, mintha nem lett volna egyértelmű ki fogja beadni most a derekát a helyben toporgás elkerülésének érdekében.
Beletelt húsz percbe mire vízforráshoz jutottak.

- Most utállak, ne nézz így. - sandít oldalra a farkát boldogan csóváló, rá ártatlanul pislogó bolhazsákra, aki a fejével megböki a lábát, és biztos benne, a karját tenné rá sürgető jelleggel teszi az állat, miközben a megüresedett palackot tölti fel a hideg folyadékkal. Mivel más nem várakozik körülöttük leguggol, szemben a döggel, hogy a szabad kezével elkapja a pofáját, és játékosan megszorongassa.
- Na mit mondtam, mh? - nem ereszti a szorításából, finoman döntögeti jobbra-balra az megragadott üstököt, mire hallja az elnyelt vakkantás hangját, és kivárja a lenyugvás momentumát. Utána ereszti el, hogy lecsukott szemmel tűrje el a kikerülhetetlen képen nyalást, arra koncentrálva ne essen hátra -- de fog, a véreb csak jobban rámászik ahelyett békén hagyná.