Drew egy 19 éves középiskolás diák, aki kívülről nézve mindent megkapott az élettől: gazdag szülők, népszerűség, kiváló érzék a sportokhoz és még a tanulmányi eredményei is jók. Szülei gazdagok és befolyásosak, ami nagy elvárásokkal jár. Apja különösen irányításmániás, és nemcsak azt követeli meg, hogy Drew jó tanuló legyen, hanem azt is, hogy a legjobb sportoló, valamint már most befolyásos legyen a kortársai között. Mindezek mellett szülei elvárják, hogy a barátnője is befolyásos és jómódú családból származzon, hiszen számukra mindennél fontosabb a látszat.
Életének egyik legfontosabb helyszíne az iskola, ahol a kosárcsapat oszlopos tagjaként minden diák felnéz rá, és a tanárok is elismerően beszélnek róla. Azonban az, amit mások látnak, csupán egy jól felépített álarc. Minden erejével azon van, hogy megfeleljen szülei elvárásainak, és fenntartsa a tökéletes élet látszatát. Ez az állandó megfelelési kényszer azonban hatalmas belső feszültséget okoz számára.
A valóságban állandóan küzd saját belső démonjaival. A szülei által támasztott magas elvárások és a rá nehezedő nyomás miatt egyre inkább eltávolodik önmagától. Az iskolában rosszfiúként viselkedik, ami az önbizalomhiány és a belső bizonytalanság leplezése. Szóban és fizikailag is bánt másokat, hogy erősnek és kontrollálónak tűnjön. Gyakran megalázza társait, hogy elterelje a figyelmet saját problémáiról. Nagyképűsége és durvasága mögött azonban egy megtört és sérült fiatalember rejtőzik, aki nem találja helyét a világban.
Menekülési útvonalnak csak a szórakozás maradt számára. Szeret bulizni, ahol alkohollal és más tudatmódosító szerekkel próbálja elfelejteni a mindennapok terheit. Az alkohol és a drogok segítenek neki ideiglenesen kiszakadni a valóságból, de hosszú távon csak mélyítik a belső űrt és fájdalmat. A sportban elért sikereit is különböző szerek segítségével próbálja fenntartani. Ezek a teljesítményfokozók ugyan segítenek neki a pályán, de tovább rombolják egészségét és mentális állapotát. A rengeteg buli, fáradtság, stressz és a különböző szerek használata gyakran agresszívvé teszik. Az iskolai életben és a sportban szerzett frusztrációit gyakran erőszakosan vezeti le. Ez az agresszió azonban nemcsak a környezetére, hanem saját magára is romboló hatással van. Az állandó belső küzdelmek és a szerek használata miatt gyakran elveszíti a kontrollt, ami további problémákat okoz számára.
Szüleivel való kapcsolata is folyamatos konfliktusokkal terhelt. Apja irányítása és elvárásai alatt egyre inkább úgy érzi, hogy nem tud önmaga lenni. Anyja bár talán próbálja támogatni, de ő is elsősorban a társadalmi elvárásoknak akar megfelelni. Úgy érzi, hogy nincs olyan ember az életében, aki igazán megértené és támogatná őt. Ez a magányosság érzése még mélyebbre taszítja a kétségbeesésben.
Sok titkot hordoz magában, amelyek tovább növelik belső feszültségeit. Bár van egy barátnője, aki a szülei elvárásainak tökéletesen megfelel, valójában nem érez iránta valódi érzelmeket. Ez a kapcsolat is csak egy újabb darabja a látszatnak, amit fenntartani próbál. A szülei kedvéért fenntartott kapcsolat mögött azonban titkos viszonyokat folytat másokkal. Ezek a titkos kapcsolatok még inkább összezavarják és megterhelik őt, miközben tovább mélyítik a belső ellentmondásokat.
Szülei és tanárai előtt próbálja fenntartani a tökéletes diák és sportoló képét, de valójában egyre inkább szétesik belülről. Az iskolai környezetben is gyakran kerül konfliktusokba, és sokszor bántó megjegyzésekkel vagy akár fizikai agresszióval próbálja megőrizni dominanciáját. Az önértékelési problémái miatt azonban gyakran érzi úgy, hogy senki sem érti meg őt, és hogy soha nem lesz képes igazán megfelelni az elvárásoknak.

Belső küzdelmei gyakran vezetnek sötét gondolatokhoz is. Néha azon tűnődik, hogy van-e értelme tovább küzdeni, és hogy valaha képes lesz-e megtalálni az igazi önmagát. Az állandó szorongás és nyomás miatt néha depressziós epizódokkal is küzd, de ezeket is próbálja titokban tartani. Egyetlen dolog, amitől igazán fél, hogy a látszat mögött rejlő valóság egyszer napvilágra kerül, és ezzel minden, amit eddig felépített, összedől.

Az izgalom tapintható volt a levegőben. A csarnokban ülő tömeg zaja lassan szűrődött be a gondolataimba, miközben egyedül álltam az öltöző sarkában, kezemmel a teljesítménynövelő pirulát szorongatva. Mélyet lélegeztem, próbáltam megnyugodni, de a mellkasomban lévő nyomás egyre elviselhetetlenebbnek tűnt. Az állandó nyomás, a szüleim elvárásai és a saját titkaim egyre inkább nyomasztottak.
Körülöttem a csapattársaim nevetgéltek és bemelegítettek, de én nem tudtam a játékra koncentrálni. Az elmúlt hetekben egyre többet gondoltam arra, hogy vajon meddig tudom ezt még folytatni. Heatherrel való kapcsolatom is egyre inkább megterhelte a mindennapjaimat. Bár próbáltam elnyomni ezeket az érzéseket, a feszültség bennem egyre csak növekedett.
A pirula hideg volt a tenyeremben, és egy pillanatra tétováztam. Aztán lenyeltem, és éreztem, ahogy a megszokott bizsergés átjárja a testemet. Most minden rendben lesz – legalábbis egy ideig.
Ahogy kiléptem az öltözőből a pályára, a fények erősen világítottak a szemembe. A szurkolók hangja, a labda pattogása és a csapattársak kiáltásai mind egy távoli zúgássá olvadtak össze a fejemben. Minden izmom feszült, minden mozdulatomban benne volt az erő. De a feszültség, ami belül tombolt, nem hagyott nyugodni.
A mérkőzés kezdetét vette, és a csapat dübörgő ritmusban játszott. A pirula hatása hamarosan érezhetővé vált: minden mozdulat, minden ugrás és dobás könnyedén jött. De ahogy a labda ismét a kezembe került, egy pillanatra elveszítettem a kontrollt. Egy ellenfél hozzáért, és az agyamban valami kattant. Az ütés gyors volt és erőteljes, az ellenfél a földre zuhant. A bírók sípja élesen szólalt meg, de én már nem hallottam. A düh és a frusztráció mindent elnyomott.
Az öltözőben csend honolt a mérkőzés után. A csapattársaim lopva pillantottak rám, de senki sem mert szólni. Csak álltam, fejemben kavargó gondolatokkal. "Miért nem tudom ezt abbahagyni?" – kérdeztem magamtól némán, miközben az izzadtság cseppjei lassan folytak le az arcomon. Felkaptam a törülközőmet, és egy gyors mozdulattal letöröltem a homlokomat. Mindenki érzékelte, hogy valami nincs rendben, de senki sem akart szembesülni az igazsággal.
Kiléptem az öltözőből, és azonnal megláttam Heathert, aki az ajtóban várt. Gyönyörű volt, tökéletes minden szempontból. A szüleim szemében ő volt az ideális barátnő, de számomra csupán egy újabb darabja volt a látszatnak, amit fenntartani próbáltam.
– Gratulálok a meccshez – mosolygott Heather, de a szemei kérdőn csillogtak. – Mi történt a pályán?
– Semmi – morogtam, ahogy elindultunk kifelé. – Csak egy kis súrlódás.
Heather nem hagyta annyiban. – Drew, nem így kéne viselkedned. Tudod, hogy apád mit mondana erről.
– Mi a faszért kell neked is az apámmal jönnöd?– vágtam vissza, és éreztem, hogy a feszültség ismét növekszik bennem. – Tudod jól, hogy leszarja, mi is van velem valójában.
Heather megállt, keze a karomra csúszott. – Nézd, tudom, hogy nehéz neked. De nem vagy egyedül ebben.
Ettől nagyobbat nem is tudott volna hazudni. Őt sem érdekelte sosem, hogy mi van velem. Csak az érdekelte, hogy jól mutassunk együtt az instán és kívülről mindenki egy tökéletes párnak lásson minket. Éreztem, hogy a düh és a frusztráció egyre jobban eluralkodik rajtam. – Hagyjuk ezt, oké? – mondtam hidegen. – Menjünk.
Ahogy az autóhoz értünk, Heather megint próbált beszélni velem, de már nem hallottam. Fejemben csak egy dolog járt: el kell menekülnöm.
– Figyelj, Heather, mennem kell. Majd beszélünk később – mondtam hirtelen, és mielőtt bármit is válaszolhatott volna, már beültem a kocsiba és elhajtottam.

Az úton a klub felé káosz uralkodott a fejemben. A gondolataim összekuszálódtak, az érzéseim kavargó viharban kavarogtak. Minden szembejövő autó lámpája mintha egy-egy emléket villantott volna fel előttem, de nem akartam szembesülni velük. Ahogy megérkeztem a klubhoz, a zene dübörgése és az emberek zsibongása valamiféle hamis megnyugvást hozott számomra.
Azonnal a bárpulthoz mentem, és kértem egy italt. A kezem remegett, ahogy felhajtottam az első poharat, majd gyorsan követte a második. Az alkohol gyorsan kezdte elzsibbasztani az érzékeimet, és egy pillanatra úgy éreztem, hogy minden rendben lesz. De tudtam, hogy ez csak ideiglenes.
A tömegben mozogva megláttam egy ismeretlen lányt, aki rám mosolygott. A tekintete kihívó volt, és azonnal válaszoltam rá. Ahogy közelebb léptem hozzá, éreztem, hogy a szívem gyorsabban ver, de nem a vonzalom miatt – inkább az izgalom és a bűntudat keveréke volt ez. A lány közelebb húzódott hozzám, és hagytam, hogy a pillanat magával ragadjon. Ahogy a testünk egybeolvadt a táncban, egy pillanatra elfeledtem mindazt, ami nyomasztott.
– Mi a baj? – kérdezte a lány, amikor egy pillanatra megálltam.
– Az életem. – sóhajtottam fel. – Minden túl sok mostanában. A kosárlabda, a szüleim, az elvárások...
A lány arca egy pillanatra elkomorult, majd egy kis mosollyal az arcán, megragadta a kezem és magával vitt a hátsó kijárathoz.
– Ezt próbáld ki – mondta halkan. – Ez segít majd elfelejteni minden gondodat egy időre - mondta és a kezembe adott egy füves cigit. Nem tétováztam, azonnal rágyújtottam.  Szinte azonnal éreztem, ahogy valami megváltozik bennem. A gondolataim elmosódtak, a szorongás és a bűntudat eltűnt. A világ hirtelen sokkal könnyebbnek tűnt.
A buli lüktetése és az ismeretlen lány közelsége egyre inkább elnyomta a fejemben kavargó gondolatokat. Ahogy a pirula hatása kezdett eluralkodni rajtam, a világ egyre távolibbnak és elmosódottabbnak tűnt. A zene ritmusa szinte belém ivódott, és minden mozdulat egyre könnyedebb lett. Már nem érdekelt semmi más, csak a pillanat.
A lány közelebb húzódott hozzám, és éreztem, ahogy az alkohol és a fű keveréke elhomályosítja az érzékeimet. A szemei csillogtak a félhomályban, és egy pillanatra elvesztem bennük. A tánc egyre intenzívebbé vált, és szinte minden érintésével éreztem, hogy még jobban elveszítem az irányítást.
A lány mosolya szélesebb lett, és újra közelebb húzódott hozzám. A tánc folytatódott, de most már minden mozdulat, minden érintés intenzívebbé vált. A zene ritmusa átjárta a testemet, és éreztem, hogy a szívem egyszerre dobog a basszussal. A gondjaim messzire szálltak, és csak a pillanat létezett.
Ahogy a buli véget ért, a lány kezét fogva hagytuk el a klubot. Az utcák csendesek voltak, és a hűvös éjszakai levegő frissítően hatott rám. Nem kérdeztem, hová megyünk, és ő sem szólt egy szót sem. Egy közeli lakáshoz vezettek az útjaink, és ahogy beléptünk az ajtón, minden félelmem és kételyem eltűnt.
A szoba félhomályában, csak a város fényei világították meg az arcát. Közelebb húzódtunk egymáshoz, és éreztem, hogy a testem minden érintésre válaszol. A fű és az alkohol hatása még mindig érezhető volt, de most minden mozdulat, minden érintés sokkal intenzívebbnek tűnt.
A lány ágyhoz vezetett, és a ruháink lassan lekerültek rólunk. Az érzékek kavalkádja, a bőrünk érintkezése és az elfojtott vágyak mind-mind egy pillanatba sűrűsödtek össze. Ahogy egymásba olvadtunk, minden gondolat, minden félelem elhalványult, és csak az érintés és az érzés maradt.
A hajnal lassan világosodott kint, de a szobában még mindig a szenvedély uralkodott. Az elmúlt hetek nyomasztó gondjai most mind eltűntek, és csak a pillanat maradt. A lány mellett fekve, az ágyban, éreztem, hogy a szívem lassan megnyugszik. De tudtam, hogy ez az érzés csak ideiglenes. Ahogy a nap első sugarai beszűrődtek a szobába, a valóság lassan visszatért.
Heather képe ismét felbukkant a gondolataimban, ahogy mosolyogva nézett rám. Az önutálat és a bűntudat mélyen gyökerezett bennem, de most, ebben a pillanatban, csak a megkönnyebbülés maradt. A lány mellettem halkan szuszogott, és egy pillanatra elfeledtem mindent. De tudtam, hogy hamarosan szembe kell néznem a valósággal.
Ahogy felkeltem az ágyból, és a fürdőszobába mentem, a tükörben egy ismerős, de mégis idegen arc nézett vissza rám. "Ki vagyok én valójában?" – kérdeztem magamtól, de a tükör csak némán bámult vissza. Felöltöztem, és csendben kiléptem a szobából, a lány még mindig aludt.
Az utcák csendesek voltak, és a nap első sugarai lassan elárasztották a várost. Ahogy hazafelé sétáltam, éreztem, hogy a világ súlya ismét rám nehezedik. Tudtam, hogy Heatherrel, a szüleimmel és a saját démonjaimmal is szembe kell néznem. De most, ebben a pillanatban, csak az számított, hogy túléltem az éjszakát. Az elkövetkezendő napok nehézségeit és kihívásait pedig majd akkor fogom megoldani, amikor eljön az ideje.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Elsősorban szeretném megjegyezni, hogy mennyire szeretem a pb választásodat, az egész karakterlapod tökéletesen illik hozzá
Nem könnyű mások elvárásai szerint élni és mindig  folyamatos nyomások alatt létezni, a megfelelési kényszer és a vágyakozás arra, hogy a legjobbak lehessünk mindenben néha sajnos oda juttatja az embert, ahol jelenleg te is vagy. Egy látszólag erős, magabiztos, nagyképű, maximalista vagy, akinek nem esik nehezére átgázolni bárkin azért, hogy fent tartsa ezt a tökéletes látszatot, legbelül viszont csak egy elveszett kisgyerek vagy, aki nem tudja, hogy valójában azon az úton halad-e, amelyiken szeretne, hiszen mindig mások mondták meg eddig, hogy milyennek kell lennie ahhoz, hogy igazán fontosnak számítson. De én elárulok egy titkot: azok az emberek, akik csak azért szeretnek, mert olyan vagy, mint amilyennek látni akarnak, igazából sokkal jobban imádják magukat, mint téged, hisz a saját képükre akarnak formálni. Ha megpróbálsz mégis engedni a csábításnak, és hagyni, hogy elő jöjjön belőled az az éned, akit elfolytasz, mert szerinted nem elég tökéletes a környezetedhez, akkor csakis azok az emberek fognak magadra hagyni, akik önmagukat szerették rád nézve. Akinek igazán fontos vagy az mindenképp elfogadja a tényt, hog: senki sem tökéletes. Te sem vagy az, még ha igyekszel is annak mutatkozni. Szívből remléem, hogy sikerül megismerkedned majd olyan emberekkel is, akik belátnak az álarcod mögé és segítenek kivetkőzni abból.  Hidd el, hogy nálam jobban senki nem érti, hogy mi is zajlik benned
Színt és rangot majd egy admintól fogsz kapni, de addig is érezd jól magad! Köszönöm, hogy olvashattalak

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!