Részlet az előtörténetemből:

“Drew és én a záró évben jöttünk össze, mielőtt letettem az utolsó szakvizsgáimat.Vicces volt, szórakoztató, remekül főzött, és imádott utazni. Mentőstisztként dolgozott ott, ahol a gyakornoki éveimet töltöttem. Kapcsolatunk cseppet sem volt szokványos, gyakran szakítottunk, és én ezt nehezen viseltem.”
(kieg: záróév, 2013)
(kieg2: a Presbiter mentőstisztje)

Tulajdonképpen soha nem tudtam igazán hányadán is állok veled. Eleinte minden annyira jól alakult, szinte mesébe illően. Én pedig azóta is sokszor gondolkodom el azon, hogy vajon hol és mi romlott el? Vagy alapvetően arról van szó, hogy mi soha nem illettünk össze? Úgy érzem számodra csak addig kívánatos a jelenlétem az életedbe, amíg minden rendben van.Onnantól, hogy szükségem lenne a támogatásodra, vagy a segítségedre egyszerűen kilépsz, lelépsz és vissza se nézel.Elfelejtetted, hogy én mindig ott voltam neked amikor padlót fogtál, amikor úgy érezted kilátástalan minden, hogy felőröl a munkád, az időnkénti sikertelenség, ha elveszítetek egy beteget, vagy későn értek a helyszínre? Én támogattalak, amikor szükséged volt rám, és annyiszor elmondtad,hogy nem tudnád nélkülem végigcsinálni. Nem engedtem el a kezed….te mégis megtetted velem szinte minden olyan alkalommal, amikor nekem lett volna szükségem ugyanerre. Átléptél rajtam, ahelyett, hogy segítő jobbot nyújtottál volna.
Már az egyetemi évek alatt sem bírtam a rám nehezedő nyomást veled kapcsolatban, akkor kezdtem először inni...és mindig visszafogadtalak, mert annyira féltem a magánytól, attól, hogy ha apával történik valami, akkor úgy maradok mint a kisujjam.
Az első elvonót nélküled csináltam végig. Egyszer sem hívtál, egyszer sem kerestél….majd egy napon jó pár héttel azután, hogy tiszta maradtam hirtelen megint megjelentél. Nem tudom, hogy a bűnbánó tekinteted, vagy az ahogyan átöleltél, vagy a sűrű bocsánatkéréseid voltak azok amelyek miatt visszafogadtalak. Már nem tudom hanyadik esélyt adtam meg neked.Úgy tűnt, hogy most talán rendeződni látszik az életem….talán a mi kapcsolatunk is kibír majd egy újabb vihart. Ám a felhőtlen boldogság nem tartott sokáig.
A munkahelyemen az egyik beteg rám támadt és majdnem megölt. Ez volt az az esemény, amit nem tudtam egyszerűen feldolgozni, igaz te sem nagyon akartál benne segíteni….megint inni kezdtem.Túl könnyű módja lett volna a feldolgozásnak, de te nem voltál hajlandó ebben részt venni. Egyszerűen kisétáltál az életemből megint,és magamra hagytál a gondjaimmal. Sokadszorra.
Most, jó pár hete már megint tiszta vagyok, és járok a terápiás kezelésekre is. Nem akarok visszaesni, ezt most végleg végig akarom csinálni.Nem tudom mennyire fog megviselni, ha újra felbukkansz. Ahogyan azt sem, hogy visszafogadlak vagy sem. Egyelőre túl sok még bennem a tüske amit magad után hagytál, és túl mélyen vannak.
/Drew...a név nem kötelező, de mindenhol így emlegetem. Az Andrew foglalt keresztnév az oldalon, de lehet akár a második neved is, és akkor szabadon választható az első keresztnév is.A családnév abszolút szabad, ahogyan az úriember előéletét sem szabom meg.Az avatár ajánlat, de természetesen ebben is abszolút alkuképes vagyok ha van jobb ötleted. Megérkezés esetén üzenetet várnék. /