Az első pillantásra hívogató mosolya és kihívó megjelenése mögött egy ambiciózus és ravasz elme rejtőzik Az esetek 80 százalékában az az ember, aki higgadtan hozza meg a döntéseit. A maradék húszat fent tartja magának arra az esetre, ha elszállna az agya, vagy éppen az érzései által vezérelve elönti a büszkeség. Nehéz lenne meg mondani, hogy Ivy nyomógombjaira mikor könyököl rá, úgy erőből az ember. Egy biztos, sosem szerette, ha túl kevésnek hiszik. Olyan világban nőtt fel, ahol mindenki a dzsungel szabályait hangoztatja, amivel már enyhén szólva tele van a nem létező töke. Megfogadja őket, de az ő szemlélete szerint a szabályok, néha azért vannak, hogy megszegjék őket. Persze ezt ésszel csinálja, és egészen addig birizgálja meg a világának határait, amíg nem valakinek a tökeit csiklandozza vele. Helyzetének megfelelően méri fel a döntéseit, ami az ő olvasatában annyit jelent, hogy tud a legjobban túl élni. Ennek ellenére, többször szólítja meg a lelkiismerete, mint azt ő valójában szeretné. Legtöbbször érdeklődő, leginkább a férfiak iránt, akik gyakran az ő karjai közt kötnek ki. Kevés olyan prostituált van, aki valóban jobban meg akarná ismerni az ügyfelei működését. Ivy nem tudott egyszerűen csak úgy tekinteni a férfiakra, mint egy újabb friss ropogós bankjegyre. Többet szeretet volna látni, anélkül, hogy önmagát kiadta volna teljesen. De  ez a kettő elkerülhetetlen. Muszáj volt adnia, hogy igazi válaszokat találjon. Muszáj volt értelmet találnia a munkájába. Amibe először a kényszer vezette bele. Motivációt keresett egy olyan kilátástalan helyzetből, amit akár jobban is megoldhatott volna. De gyorsan pénzhez kellett jutnia. A szükség pedig nagy úr volt. Nagyobb, mint a büszkesége.
A gyerekkora ingázásokkal telt, hol az árvaház fojtó közegében kellett helytállnia, hol pedig az anyja vádló tekintete alatt. Édesanyja akinek az élete akkor vált igen csak labilissá, amikor Ivy megszületett, folyamatosan hangoztatta, hogy Ivy mindennek az oka. Amiért elhagyta, az egyetlen férfi akit igazán szeretett. Ivy csak egy fényképről ismerte az apját, aki valószerűtlenül jóképű volt. Egy kis része hitt abban, hogy valóban a képen szereplő férfi az apja, de a kevésbé naiv része biztos volt abban, hogy az anyja csak egy újságból vágta ki. Talán emiatt is szeretné jobban megismerni az ellenkező nem mélységeit. Megérteni, az érzéseiket. De mindig ugyanoda tér vissza, egy jól megszokott sémához. És amikor a hirtelen jött kötődés túlságosan reálissá válik, menekül a helyzetből. Fél hogy elhagyják, hisz önmagát is úgy szemlélte, ahogy az anyja..nem igazán értékes ahhoz, hogy bárki is kitartson mellette.
Ivyt számtalan módon le lehetne írni, de mélységekig nem jutnánk el soha, hisz mindent  amivel megvédheti magát, azt a felszínen tartja. Egy kallódó túlélő, aki jobban szeret törődni másokkal, mint az be merné ismerni.

Életem nagyrészt taktikus lépésekre, és megjátszott érzelmekre alapoztam. Olyanokban, amiben mindenki más hitt, de én a legkevésbé sem. Nem volt kérdés, hogy mi a célom, ahogy az sem, ki vagyok én valójában. Azzá váltam, amit látni akartak az emberek, lehettem akár a megtestesült rémálom is, vagy vágyálom is. Mindegy melyik, illékony voltam, de  a legkevésbé sem felejthető. Jól tudtam, hogy kell az emberekben haragot, vágyat, vágyódást, csalódást gerjeszteni. Számomra ez egy játék volt, nekik viszont a valóságnak felelt meg. Ha időt szánnál arra, hogy megismerj, én lennék a : Számító, a hazug...

A kristálypohár pereme felett, tartom a szemkontaktust az előttem pár méterre álló férfival, aki ugyanolyan átható tekintettel mered vissza rám. Ha épp nem egy nívós estély keretein belül lennénk, itt kefélne meg a márványpadlóján. Sóhajtva elfordítom tőle a fejemet, annak ellenére is, hogy szinte lyukat éget belém. Felmérem a méregdrága környeztet, amiben már  volt részem, de az Iris szállodák kimagaslóan színvonalas volt, és csak az elitkrémje engedhette meg magának, hogy ide egyáltalán betegye a lábát.  Én is csak annak köszönhetem, itt tartózkodásomat, hogy Maureennak érdekei fűződnek az Iris szállodalánc tulajdonosának egy picit keresztbe tenni.  Annak a férfinak, aki már lélekben velem kefélt a padlón.
De hosszú-hosszú folyamat, egy olyan férfi érdeklődését felkelteni, majd fél évre legalább egy is tartani. Colt nem volt egyszerű esett, és kifogástalan partinak ígérkezett, így minden ujjára legalább két nő jutott, ha nem több. Nekem pedig, minden várakozását, vagy éppen elképzelését felül kellett múljam.
- Remélem elnyerte a tetszését.- szól hozzám, ahogy közelebb ér, én pedig ezt a pillanatot választom, hogy időhúzásként a pezsgőmbe kortyoljak, miközben folyamatosan a szemébe nézek.
- Volt már jobb is.



Az ilyen férfiak számára idő kell, mire felismerik, hogy mennyire is szükségük van az éppen kiszemelt nőre. Akiről csak elképzelni tudják, milyen lehet, mikor végre megkapják amire vágynak. Mindig csak egy apró lépéssel szabad közelebb engedni őket, különben habzsolni kezdenek, és túl hamar jól laknak. Az én játékom egyszerű volt, hoztam a szokásos elérhetetlen, akarom, de mégsem tehetem figurát, mintha a jó hírnevem  béklyói fogva tartanának, miközben szemeimmel szinte könyörögtem neki, hogy basszon meg, az egyik sikátorban, vagy éppen ahol vagyunk. Két teljes hétig ez ment...míg nem..
- Elegem van a kibaszott játékból.- süvít el mellettem, majd berángat a közeli mosdóba. Ha tudná, hogy még csak nem is abból a játékból van elege, amit valóban játszok vele.
- Fordulj meg!- parancsol rám, én pedig habozva nézek rá. Majd miután nem mozdulok, egy tapodtat sem, a vállaimnál fogva megfordít, és újra a szemembe nézz a tükörből. Csak bólintok, tudomására hozva, hogy azt tehet amit akar, és reszkető kezekkel a pultra helyezem a kezeimet, majd rászorítok, miután meghallom az ismerős anyag tépő hangját, és az öv eltéveszthetetlen ólom súlyos hangját.
Figyelmeztetés nélkül, erőteljesen belém hatol, testünk összekapcsolódik, amitől fájdalmas nyöszörgés szakad fel a torkomból, és erősen lehunyom a szemeimet. Úgy általánosságban elég jól kordában tartottam az érzéseimet. Prostituált voltam, amit az éppen bennem munkálkodó férfi nem tudott, így muszáj voltam teret engedni saját magamnak is, hogy minél hitelesebb legyen a gyötrődő vágyam amit eddig iránta éreztem.
Neki szorít a mosókagylónak, és újra erőteljesen belém csapódik, míg államnál fogva arra kényszírt, hogy a tükörképemet nézzem, és őt ahogy darabokra szaggat. Forrongó vággyal a bensőbben harcolok, hogy ez cseppet sem igazi, ez is csak egy állomás. De minél erősebb csapásokkal hatol belém, annál jobban kezd megrepedni bennem az a bizonyos fal, amit az évek során magam köré építettem. Fogaimat a nyelvembe vájom, hogy a fájdalom érzésére összpontosítsak, de nem hagyja, hogy elkalandozzak. Kezével elölről megmar, és tökéletes kézügyességgel zongorázik végig  a csiklómon, én pedig darabjaira hullok, míg ő tovább mozog bennem. Végül eléve a csúcs pontot, furcsa ürességet hagy maga után ami dühít, de ami még jobban dühít, hogy egy homlok puszi után össze szedi magát, a fülembe suttogva, hogy kint vár.


- Ivy, édesem..- emeli meg az arcomat az államnál fogva, kedveskedő mozdulat, de a szempár amibe belenézek inkább fenyegető volt. A becéző szavak csak látszat volt.- Fogytán van a türelmem, és nagyon szükségem lenne arra, ha összeszednéd magadat, nem csak mulatnád az idődet azzal a férfival.- nagyot nyelek mielőtt megszólalnék, annak ellenére is, hogy Jack előtt mindig próbáltam magabiztosnak tűnni. A félelemtől, csak még éhesebb volt, és még inkább úgy érezhette, hogy hatalma van felettem, ami részben így is volt. Sokkal tartoztam neki.
- Már majdnem meg van, nem kell sok.- hangomba igyekszem magabiztosságot erőltetni.
- Tudod mi van meg? A hamisítvány ami azóta a falamon lóg.- emeli meg az egyik szemöldökét, az ujjai pedig erősebben szorítják meg az államat, amitől felszisszenek.
- Eddig öt női nevet mondtál nekem, és azt akarod velem elhitetni, hogy ezek a nők...mind egy személyben ugyanazok.- pillantott le a papírkára ami az asztalon hevert a felírt nevekkel.
- Ennél többet én sem tudok tenni.- tépem ki a szorításából magamat és emelt fővel nézek rá.
- Pedig Maureen szerint, egész sok mindre képes vagy, ha  valamit igazán akarsz.- közelít felém újra, úgy méregetve, mint aki azzal fenyegetne, hogy bármit megtehet velem.- Nem akarsz nekem annyira segíteni Ivy? - kérdez, de igazából nem létezett helyes válasz
- Nem tudok egy olyan embert megtalálni, aki folyamatosan másnak adja ki magát, és amint közelebb érnék hozzá, már kámforrá is váll.- szűröm idegesen a szavakat a fogaim közt, és hátrálok egyet.
- Lehet azért nem találod meg, mert te magad lovasítottad meg azt a festményt?- csillan meg a szemében egy jéghideg szikra, amitől a hátam azonnal megfeszül.
- Mondtam már, hogy semmi közöm az egészhez.
- Ez fura, mert aznap voltunk együtt az irodában, amikor eltűnt..
- Rajtam kívül még sok más ember is járt itt aznap, nem csak én.
- Szóval azt mondod ő volt az..- mutat végül az ujjával a nő képére, akit megannyi néven ismertem már, mégsem tudtam igazán, hogy kicsoda. De egyre biztosabb voltam abban, hogy sokkal több közöm van hozzá, mint azt szeretném.


Magadhoz húzol egészen közel, amíg már-már biztonságban érzem magam. Tudod, hogy nehézségeim vannak ezzel az érzéssel, azt is tudod mennyire félek minden alakalommal elaludni így összebújva. De lehunyom a szemem, mert elhiszem, hogy most más lesz. Ahol én nem vagyok egy semmirekellő kurva, és ahol te nem vagy házas, aki ugyanúgy a társadalom szemében egy fél aki hibázott. Neked ennek ellenére még vannak lehetőségeid, míg az enyémek, csak akkor lépnek érvénybe, ha valaki úgy dönt. Általánosságban beszélek rólad, pedig ennél több vagy, hiszem, hogy több vagy, mert üres lenne az életem, ha nem hitetném el magammal. Bárcsak ne tűnnél el a reggeli napfényével..pedig eltűnsz minden egyes alakalommal. Én mégsem haragszom rád, inkább csak egy kis pillanatra hálás vagyok azért, hogy emberré tettél. Hacsak pár másodpercre is.
Elgondolkodva mélyítem el a tekintetemet a lepedő gyűrődéseibe, amik emlékeket hordoznak. Lassan simítom ki őket, mintha csak a felejtést akarnám magamban erősíteni. Még véletlen sem engedni meg magamnak a kötődés fogalmát, ami annyira sok neheztelő érzést vonszol maga után a lelkemben. Anyám sóhajait, vagy éppen megemelkedett hangját, ha éppen túl hangosan lapoztam a könyvem következő oldalára. Megértőbbnek kéne vele is lennem, de nem megy.
Túl sok gondolat feszít ebben az állapotban és fogalmam sincs meddig bírom ezt így, hogy minden alkalommal felzaklatod az érzéseimet. Csak gondolatban mondom el neked ezeket. Eljátszok megannyi jelenetet a fejemben, ahol egyszer végre nem szerelmesen meredek rád, és a hangom nem remeg meg a vágytól, ahogy a nyakamat érinted az ajkaiddal. A hazugság csókjánál nincs ékesebb dísz az életemben, de ez volt az egyetlen ami feltölt. Akkor is, ha valójában az érzéseket nap végére el kell nyomnom. Mint egy hamvadó cigarettát.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Történeted során olyan nőt ismerhettünk meg akit a múltban tapasztalt kellemetlenségei megtanítottak arra hogyan védje meg magàt az érzelmeitől. Aki tudja mennyire veszélyes tud lenni túlzottan bízni vagy kötődni másokhoz, így a saját szabàlyai szerint éli az èletét csakhogy többet ne sérüljön. Olykor ez a felszínes szemlèlet segítőkész tud lenni, főleg ha az èletedben előforduló akadályokat csak úgy tudod elviselni, hogy ha mindent is kizársz. És valljuk be, édesanyàd àllandó hibáztatàsa sem segített ezen, hisz ekkora terhet pakolni egy gyerekre olyan következményekkel jàrhat ami egy életre nyomot hagy benned.
Tetszik Ivy személyisége, hisz tudja mit akar. Olyannak tűnsz aki előbb ismer ki màsokat és pontosan tudja hogyan fordítsa ezt az ismeretet a saját javára. Mert ha valaki bukik a végèn, az biztos nem te leszel.  
Érdekes egy karaktert hoztál nekünk és nekem igazán tetszett ahogyan megoldottad és megírtad.   Örülök, hogy olvashattalak.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!