Mit is mondjak. Bonyolult. Igazából bármire mondhatnám ezt amíg velem kapcsolatos. Német bevándorló családból származom, de már itt nőttem fel. Ugyanez a család jelenleg azt se tudja hogy létezem-e még.

Alapjában véve barátságos vagyok. Azt hiszem. Szeretek viccelődni, néha még akkor is mikor a fegyverem a két szemed közé emelem. Nem is tudom... érdekes reakciókat vált ki az emberekből egy viccelődő alak akinek az ujja az arcodba tolt pisztoly ravaszán viszket.
Őszintén... nem hazudok ha azt mondom, hogy elbűvöl a gyilkolás. Annyi módja van egy élet kioltásának... annyi mód a szórakozásra. És ez mellé még pénzt is kapsz. Hát nem álommunka? Szerintem is.
Igazából már nem is tudom, hogy kezdődőtt... oh, de. Olyan 20 évesen eszembe jutott, milyen lehet egy bérgyilkos élete. Instabil gondolkodásmódom van? Szerintem se. Nos. Elég volt alaposan körülkérdeznem egy-két simlisebb alakot, mire rájöttem, hogy a kerületi képviselő szeretne eltávolítani valakit. Meg is volt az első munka. A faszi szekrényében rejtőzve vártam ki az éjszakát, majd olyan éjfél körül belefolytottam célpontomat a párnájába. Tudom, szörnyű. Egész nap a szekrényben szobroztam... De a pénz az pénz jóember!


-"A mostani célpont,  Alfonz Ramirez, bolti eladó a kedvenc éjjel-nappalimban. Már-már sajnáltam hogy meg kell öljem. Sose nyúlta le a visszajárómat. Van még ilyen ember New Yorkban? Szerintem se. Az egyetlen bűne hogy szemtanúja volt egy drogátadásnak, és az érintett személyek aggódnak, hogy eljár a szája. Rossz helyen, rossz időben..." -gondoltam magamban ahogy a lakása felé tartottam.
Ott álltam a 24-es számú ajtó előtt. Hallottam kedvenc eladómat, ahogy egy női hanggal beszél. Úgy gondoltam udvarias leszek, és bekopogok. Gyorsan felhúztam fekete kesztyűimet, majd 3-szor megkopogtattam az ajtót.
A nő nyitott ajtót.
-Itt lakik Mr. Ramirez? -kérdeztem a kedvesebbik hangnememen.
A nő kicsit értetlenül fogadott, mivel "kicsit" későn voltam ott.
-Igen, de most nem elérhető, ha megérti... -mondta enyhén lekezelő hangon.
-Ez esetben, további jó estét hölgyem! - előhúztam farzsebemből a kabátom alatt tartott hangtompított pisztolyt majd egy gyors mozdulattal a nő álla alá nyomtam és meghúztam a ravaszt. Csak egy kis nyöszörgést lehetett hallani meg ahogy átmegy a fején a töltény. A fejéből kifröccsenő agyvelő egy kicsit bemaszatolta az ajtófélfát. "Majd letörlöm."
Beléptem a lakásba, és pisztolyomat oldalamnál tartva konfrontálódtam Alfonzzal. Mikor meglátta a fegyvert a kezemben, és realizálta hogy miért nem jön a nője vissza, teljesen lesokkolt. Megmukkanni se mert. Én barátságosan rámosolyogtam, és a pisztolyommal a kanapéra mutattam.
-Foglalj helyet. Csak segíteni jöttem. - mondtam nyugodtan. Szerencsére tette amit mondtam így maradhattam az udvarias szerepemben. Én is helyet foglaltam mellette, és a pisztolyom a lábamra téve hozzászoltam.
-Tudod, te a napokban... olyan dolog szemtanúja voltál... ami rendkívül veszélyes rád nézve. Én, szerény személyemben, azért jöttem hogy segítsek. Látod, a nőd most egy üreggel a fejében lett gazdagabb. Neki nem járt segítség. Viszont, NEKED, drága barátom, ugyanez segítség lehet. Szerinted, miért lehet ez?
-Kérlek... Figyelj... adhatok pénzt! Mennyit kérsz??!
-Hajjh... Rossz válasz. - ebben a pillanatban befogtam a száját, majd nekinyomtam a pisztolyt a mellkasának, amit 3 lövéssel át is eresztettem. A faszi szíve valószínűleg olyan volt jelenleg mint a lyukacsos sajt.
-Micsoda pazarlás... nyugodj békében haver. -majd lecsuktam a szemét és elfektettem a kanapén, kezét a mellkasára téve.
Visszamentem a nőért az ajtóhoz, majd őt beleültettem a fotelbe. Éppen kimentem volna, mikor eszembe jutott a vérfolt az ajtófélfán.
Visszamentem, szedtem egy konyharuhát meg egy fertőtlenítőt, és letöröltem. Miféle vendég lennék ha rumlit hagynék magam után?