A szavak (...) mélyebb sebet ejtenek, mint bármilyen fegyver.
Mindig is úgy gondoltam hogy ,az egyszerű emberek akik egy tengerpartos területre mennek nyaralni,kiélvezik minden percét és kihasználják az adott térség előnyeit. Csak felkelnek nyugodtan megreggeliznek ,mintha semmi gondjuk nem lenne az életben. Legalábbis ezt a hamis képet festette le ez az egész. Én valahogy mégsem tudtam soha átérezni ezt az idillien hazug folyamatot ,mert minden egyes reggelem ugyanúgy telt akárhol lehettem ,akármilyen szép helyen mindig ugyanaz a "lemez" játszódott le amióta az eszemet tudom. Kipattantak a szemeim ,és űzött vadként pattanok ki az ágyból,mintha még mindig csak fogságban lennék. Kell pár perc mire felfogjam hogy,az egészet csak álmodtam és Vincenzo már réges rég hallott. Mégis az iránta érzet gyűlöletem ,és félelmem amit belém táplált öt éves korom óta megmaradt. Azokat a sebeket nem lehet begyógyítani ,sem jobbá tenni hátha javul. Csak rosszabbodni fog ,míg nem egy mély elfertőzött sérülés nem lesz belőle. A teraszon állva figyelem az embereket ,és csak nézem ahogy gondtalanul élik az életüket ,megélnek mindent amit az élet kínál nekik. Én soha nem vágytam erre mert tudtam jól hogy amint megengedek valamit ,ami jó lehet egy még nagyobb csalódással gazdagodnék ,és egyel több súllyal a hátamon. Az én munkám megkövetelte az érzelmek kizárását ,ami az én helyzetemnek jól is jött . Viszont amikor jöttek a számomra felesleges üres járatok , a szórakozás és egyéb más...nem ment egyszerűen képtelen voltam ,arra hogy az agyamat egy pillanatra is kikapcsoljam,és ne azon agyaljak mit hogyan kéne csinálnom vagy éppen min kéne még javítanom hogy még jobb legyek. Persze ezeket a gyötrődéseimet kifelé nem mutattam ,ezért is tűntem el minden egyes reggel hogy ,eltüntessem ennek a nyomait. Így ma sem tettem másképp ,minden szó nélkül elmentem ,lehetőleg úgy hogy se Adam, sem pedig más ne lássa. Gyakran alkalmaztam megoldásként a futást ,ilyenkor addig futottam általában míg nem már a rosszul lét kerülgetett ,de a feszültség ami bennem volt csak még jobban növelte a bennem lévő erőt ,és egyre gyorsabb tempóra váltottam a fullasztó meleg ellenére is . Több férfit lehagytam ,mint ahogy azt illik de nem érdekelt míg nem éreztem a végkimerültséget nem szándékoztam abbahagyni. Gyakorlatilag amit én csináltam inkább rohanásnak lehetett nevezni ,amiből soha nem szálltam ki. Végül már muszáj volt abbahagyni ,hisz éreztem hogy a tüdőm egyre nehezebben vesz magához megfelelő oxigént . Megálltam . Nagyon jól tudtam hogy bírtam volna addig futni amíg már a lábamon sem állok de azt hiszem Adam annyira nem értékelte volna a dolgot . Amint vissza érek , a napaibba Oswald kérdő tekintette mered rám. Na, hogy Ő ki volt ? Fogalmam sincs évek óta dolgozok Adamnek,de még mindig nem tudom Oswald mit képvisel a csapatban azon kívül hogy mindenbe bele üti az orrát ,és úgy figyeli minden lépésemet mint valami titkos ügynök. - Ugye tudod hogy ,ennek ....-mutat végig rajtam utalva rá hogy teljesen szét vagyok esve.- Nem fog örülni ? - És azt ugye tudod hogy engem ...-lépkedek hozzá közelebb - Meg az nem érdekel amit Te mondasz ? - persze ilyenkor már annyira nem nagy a szája ,én pedig egyre inkább kezdem élvezni hogy ennyire fél tőlem . Néha úgy elvágnám a torkát . - Beköptelek . - nyögi végül ki ,és egy rosszindulatú mosoly kúszik az ajkára ,ami egyet jelenthetett Adam itt van . Még egy gyilkos nézést lövellek Oswald felé ,aki csak újra egy tiszteled tudó képében tetszelegve elhagyja a szobát becsukva maga után az ajtót . A franc egye meg . - Adam . - fordulok meg kicsattanva az örömtől,amiből most egy kicsit vissza vesz az is hogy kifutottam a lelkemet ,és még mindig érzem magamban a zaklatottságot. - Azt hittem valamerre szórakozol ,valami kis szöszkével .- vigyorodok el huncutan míg a bárpult mögé slisszolok közben pedig kiengedem a hajamat ,talán így nem nézek ki annyira borzasztóan mint amúgy. Bár nem mintha nem ismerne túlságosan is jól. De annyi reményem még volt hogy munkáról akart beszélni...
Watch Me | SZAVAK SZÁMA Remélem nem lett annyira borzadály | ×
Természetesen sosem utaztam együtt az embereimmel, mindenkinek ki lett adva hogy valamilyen módon jusson el a megjelölt helyre, onnantól szabad kezet kaptak milyen utazási formát választhattak. Mindenki maga alakította az alibijét miért utazik ide vagy oda. Nem volt nehéz dolgom kitalálni valakit, hisz akárhova mentem volt érdekeltségem egy új üzletben, befektetési lehetőségben, vagy csak simán kikapcsolódásban, pláne egy olyan szigeten mint ez. Azt hinnéd, hogy egy ilyen szigeten jártál és mindet láttad, de az igazság hogy minden kalandnak és új helynek megvolt a maga sajátossága én pedig imádtam utazni, szórakoztatott az élet és az hogy nyüzsögtek körülöttem az emberek. Így a magánrepülőmmel repültem át a szigetre, és elvegyültem egy estére a forgatagban, senkinek nem szóltam, hogy már itt vagyok, majd ráérnek tudni a dologról amikor szükségessé vállik. Aznap egész este egy bárban töltöttem magamba a koktélokat és felszedtem egy csinos pincérnőt, akit aztán reggel ki is raktam egy taxiba, hogy hazamenjen. Ezt követően pedig összeszedve a szükséges cuccaimat elindultam a megbeszélt helyre, ami egyben a csapat szállásaként szolgált, nem spóroltam a pénzzel, szóval mind kényelmesen érezhették magukat, bár erre a munkára csak két embert hoztam magamat leszámítva, Geni és Oswald mind a ketten tehetségesek voltak, bár mivel Gen volt a teljesen saját nevelésem jobban bíztam benne valamelyest. Begördülve a kapun szálltam a fekete Mustang kormánya mögül, majd eligazítottam magamon a kék öltönyt, alatta pedig a lazán kigombolt inget, majd az ajtóhoz léptem és kitártam azt. Odabenn a két érintett láthatóan valamifelé vitát vagy dorong méregetést tartott egymással, de végezetére intettem a fejemmel a férfinak, hogy tűnjön el a szobából. Egyszerű és érthető parancs, Oswald pedig távozott a szobából. Nem voltam a vasfegyelmező fajta, de ha megbízásról vagy a tekintélyemről volt szó határozottan viselkedtem mindegyikükkel. Végigmérem a nőt, és ismerős vonásokat vélek felfedezni rajta, akkor szokott így viselkedni amikor túl sokat kattog valamin és képtelen ellazulni. Láthatóan tényleg örült nekem valamelyest, de másrészt megjátszott volt a kimerültség miatt. - Megint azok az álmok? – Kérdem tőle, míg biccentek köszönés gyanánt, és lassú léptekkel az egyik oszlop mellé lépek és nekitámaszkodom. - Igazából barna volt, de fáradékony volt a hölgy. – A szórakoztató estém félbe szakadt, mivel a hölgyemény túl gyorsan ment el és onnantól kezdve szinte semmire nem volt rávehető, és ez eléggé odavágta a kedvem, és az este maradékában nem tudtam aludni hanem a minibárt fosztogattam alkoholt keresve. Így kissé másnapos voltam, de így is élesebben vettem észre a részleteket mint bárki átlag ember. - Ha akarsz róla beszélni, inkább fordulj hozzám és ne kínozd magad, amikor ezt csinálod mindig kikészülsz és elfáradsz. - Ingatom a fejem. Megértő vagyok irányába, de nem vagyok toleráns aziránt ahogy megpróbálja oldani a feszültségét, hisz jó ötlet sportolni, de nem addig míg összecsuklik valahol, pláne olyan esetben ha másnap megbízás van. - Eltolódott a feladatunk, a mai nap még élvezhetitek kicsit a napfényt és a tengerpartot, Zewankov csak holnap érkezik a szigetre, dupla őrséggel, tehát változtatunk a taktikán, de erről majd kapsz eligazítást az este folyamán. - Simítottam végig az arcán. Igazából nagyon kevés élőlény érdekelt, de a 4 tagú csapatom fontos volt, mint emberileg mint munka szempontból. De csak egy pillanatra engedem meg magamnak ezt az érzékeny megnyilvánulást, utána töltök magamnak egy italt, aztán a teraszajtó mellé állok szívni egy kis friss levegőt.
A szavak (...) mélyebb sebet ejtenek, mint bármilyen fegyver..
Egy-két dolog választott el attól hogy,Oswald után menjek és egy szép metszést ejtsek a nyakán . Az egyik az volt hogy ,szükségünk volt rá...na jó,nekem annyira nem ,de Adam szerint hasznunkra lehet. Erre a gondolatra csal elhúzom a számat ,nem voltam kibékülve az újakkal. Mondjuk nem mintha bárkivel is ki lettem volna ,természetemből fakadóan egészen kevés emberrel jöttem ki. Az egyik probléma leginkább az volt hogy ,nem bíztam bennük . Tudtam mire képesek ,és mennyi kárt tudnak maguk után hagyni. Így akit teljesen közel magamhoz engedtem az Adam volt ,bár nem tudnám behatárolni a viszonyunkat hogy mi is ez valójában . Annak nagyon is tudatában voltam hogy akárhányszor eldöntöm nem teszem meg többször,mindig az ellenkezője történik. Miért harcoltam ennyire ez ellen ? Mert féltem hogy ,valami még elemibb dolog következne ,és az most nekem pont nem hiányzott. Persze könnyű úgy eldönteni dolgokat ,amikor még csak rá se nézel a férfira ,de amikor ez megtörténik már egy fal le is omlott. Remek. Ki gombolt ing ,ez egyre csak jobb lesz. Persze az arcomról semmit sem lehetett leolvasni ,sziklaszilárdan tartottam magam ahhoz hogy most nem történik majd semmi ,egyszer csak megunjuk nem ? Zavaros és egyben ,egyre sűrűsödő gondolataimat szavai szakítják félbe ,és csak egy nagyot sóhajtva megcsóválom a fejemet,és elmosolyodom.- Igen már megint az álmok ,de már lassan kezdem őket megszokni.-vonom meg a vállaimat majd ,tovább hallgatom őt ,és minden mozdulatát figyelem . Rossz szokás ,vagy éppen hívhatjuk szakmai ártalomnak is. - Nos,nyilván az lehetett a probléma hogy nem futott eleget . - kacsintok rá ,miközben a kezem megáll a whiskys üveg fölött ,végül mégis a víznél kötök ki. Most nem válna hasznomra az ital így el is vetem az ötletet. Csak még jobban erősíteném magamban azt a léha viselkedést,amit most nagyon nem szabad szabadjára engednem. - Ezen nem segít ha beszélek róla ,meg neked is van jobb dolgod mint engem hallgatni ,meg nekem is mint kiönteni a szívemet ..-vigyorodom el ,de ez a vigyor hamar lefagy az arcomról. - Fantasztikus .- válaszolom kicsit szarkasztikusan ,amikor közli velem hogy eltolódott a feladatunk ,aminek én nem örültem ,már így is majd beleőrültem ebbe az egészbe .-Esetleg most is eligazíthatsz ...-ajánlom fel neki ,legalább addig is valami értelmesen járna az agyam. Érintésére kezem alig észrevehetően megszorul az üveg peremén ,majd amikor eltávolodik kihasználom és összeszedem magam. - Nos,akkor nem marad más csak hogy élvezem a napfényt és a tengerpartot ? - lépek végül mellé miközben jobban végigmérem őt. Egy ördögi vigyor kunkorodik az ajkamra. - Óó,mennyit ivott az én drága főnököm ? - paskolom meg az arcát játékosan ,majd elnevetve magamat rázom meg a fejemet. - Mondanám hogy ,egy zuhany velem segítene rajtad ...de sajnos holnap munka van .- vonom meg a vállaimat ,majd az egyik napozó ágyon nyújtózok el ,és onnan figyelem őt. - És Te mit csinálsz ma ? Józanodsz ? - érdeklődöm játékosan tőle ,és közben az egyik tincsemet kezdem el csavargatni./div>
Mivel már évek óta építettem ezt a csapatot mindenkiről tudtam mindent, ez volt a dolgom, minden egyes emberemről jelentős aktát vezettem fejben, háttérvizsgálatokat folytattam, mindent tisztáztam mielőtt bármilyen információt osztottam volna meg velük, a négyesben 100%osan megbíztam, mivel ők voltak az egész szervezet alapköve és minden esetben helyt álltak és kimagasló teljesítménnyel teljesítettek a kiosztott feladatokban. Ezért is tudtam, hogy Geninek a múltja a gyengepontja, a fickó aki miatt az egész ismeretségük indult, és ha ez a probléma gyötri akkor maximum 60-70%osan képes teljesíteni, ez is bebizonyosodott, ilyenkor képes annyira lefárasztani magát, csak hogy megszabadulhasson a gyötrő gondolatoktól, hogy utána nehezen veszi fel a küldetések fonalát. Halálos báj és tehetség összpontosult benne, de így nem mehet ki terepre sem egyedül sem csapatban. Valahogy helyre kellett hoznom a fejében a dolgokat, hogy újra a feladatra koncentráljon és hogy jó legyen a közérzete. - Ha ki akarod hajtani magadból a dolgot legyen, most megteheted, de holnapra észnél kell lenned. Tudod… koordináció és összepontosítás, ez a kulcs. - Intézem nyugodtan felé a szavakat, míg élvezem ahogy a meleg szellő átfúj az ajtón és kellemesen cirógatja az arcom. Összességében örültem neki, hogy ilyen helyen került sor az akcióra, hisz tökéletesen beleillettünk a képbe mint egy pár turista, de ettől függetlenül akármennyire is a könnyítő körülmények, ha fejben nincs ott valaki akkor az egész akció szétesik. - Ezt is tudom, nem is szeretsz róla beszélni, de az a dolgom, hogy top mentális és fizikális állapotban légy, és érdekem is. - Kortyolok bele az italba, míg nézem ahogy mellém sétál, aztán kiköltözik az egyik napozó ágyra. - Igazából nem a fizikumával volt a gond, sokkal inkább túl jól csináltam a dolgom egyébként… - Itt egy pillanatra elgondolkodom, hisz nem is kezdtünk bele olyan durván a dolgokba a lánnyal, és mégis olyan gyorsan kikészítettem, hogy az már paródiának számított. De igazából az is lehet hogy csak ki akart lopni valamennyi pénzt a tárcámból, míg elmegyek valamerre, mindenesetre nem volt szerencséje mivel a minibár után visszatértem a szobába és mindig éberen alszom, tehát ha meg akart volna lopni felébredtem volna rá. - Megejthetném, de most nem alkalmas, ha már lejöttem nekem is kell a kikapcsolódás, egy kis ital, zene és relaxálás. - Ha aznap este lett volna a bevetés, most egy nagyon gyors józanító kúrának vetettem volna alá magam hogy észnél legyek, de az informátoraim mindig pontos és helytálló értesülésekkel láttak el, így ha azt mondták hogy a célpont másnap jön, akkor másnap jött. Kis kortyot lehajtva a pohárból ledobtam magáról az öltönyt majd kiléptem a napfényre és végigmértem őt. - Sokat, de nem eleget. Az este felénél kijózanodtam. Szükségem lesz egy zuhanyra és velem is tarthatsz ha akarsz, de a délután és éjszaka folyamán annyit kell aludnod amennyit tudsz. - Nézek rá egy pillanatra megkomolyodva aztán felvéve egy semleges arckifejezést és visszatérve az épületben. - Akkor jössz vagy mi lesz? -
A szavak (...) mélyebb sebet ejtenek, mint bármilyen fegyver.
Ha nem törném olyan sokat a fejemet azon mit kéne ,jobban csinálnom akkor akár tényleg élvezhetném az egész helyzetet. De mielőtt Adam maga mellé vett ,egy senki voltam. Nem mintha most több lennék egy bérgyilkosnál ,de mégsem éreztem azt amit mindig is öt éves koromtól kezdve az elveszettséget. Igazából azon évek alatt csak egy valamit tanultam meg ,azt hogy jobb ha meghúzom magamat ,és én így is tettem . Hisz tudtam mivel jár ha ellenszegülök vagy ,csak akadályozni merem Vincenzo akaratát . Egy olasz férfi igen csak erőszakos tud lenni ,és ki is használta ezen tulajdonságát az mellett hogy ,tartottam tőle. Azonban ahogy Adam mellé kerültem ,egész másképp szemléltem a világot másképp kellett a dolgokat felfognom mint ahogy azt egészen addig megéltem. Nem mondom hogy,könnyen faragott belőlem bérgyilkost mert meg voltak a magunk csatái ,de megérte legalábbis nekem megérte. Onnantól a félelmemet ,és az elfojtott dühömet egészen másra kezdtem el használni ,és jól tudtam hogy nem jó irányba haladok ,nekem valahogy mindig is ez volt a mentő övem amibe kapaszkodhattam. Furcsa ezt így végiggondolni. Mint ahogy vissza emlékezni egy-két pillanatra ami vagy megmosolyogtat ,vagy éppen elszomorít. Nem mondhatom hogy egészében sikerült az érzelmeket kizárnom az életemből ,mert voltak dolgok amik igen is megmozgattak ,de az már az én döntésem volt hogy ennek mennyire adok teret az életemben. A döntés egyértelmű volt ,egy picit sem hagytam neki hisz csak baj származott belőle. Csak sóhajtok egyet ,Adam szavaira mert igen jól ismert ,viszont a vésőkig tudnék küzdeni ha úgy van ,és jól tudtam mit várhatok el magamtól. - Minden téren toppon vagyok emiatt ne aggódj ,nem fogom elcseszni. Inkább a kis kotnyeles miatt aggódj ,akinek nincs jobb dolga csak hogy ,azt nézegesse éppen én mit csinálok.- vigyorodom el ,Oswald teljesen hibbant volt legalábbis szerintem valami nem stimmelt azzal a palival. - Ó ,szóval túl hamar elment a kicsike .Te szegény .- biggyesztem le az ajkaimat játékosan ,míg egyik kezemmel a karfa peremén játszadozom ütemesen ,igazából jól tudtam hova vezet ez az egész ,és annak ellenére hogy vizet ittam úgy nézz ki így sem térek észhez. Csak beharapva alsó ajkamat nézek utána ,és próbálom mérlegelni a helyzetemet ,de nem sokáig mert amint visszafordul pár szóra , a nagy elhatározásom hogy nem kavarok vele többet ,el is száll. Kecsesen kelek ki a székből ,majd elhaladva mellette ,kacér vigyorral az ajkamon nézek rá. - Nagyon rossz élményként élhetted meg a tegnapi éjszakát , ha már megint velem kell beérned .- kacsintok rá,majd közelebb araszolok hozzá és az ajkamat a nyakára tapasztva ,szívom magam azt a férfias aromát ami megbolygatja az összes érzékszervemet. Közben egyik kezem a mellkasára téved és ott kezdem el cirógatni egy ideig ,majd gyorsan eltávolodok tőle . -De ahhoz először el kell kapnod .- mondom ki végül és hátrálni kezdek ,igazából jól tudtam hogy valahol félúton vagy már annál előbb el fog kapni mivel jóval gyorsabb nálam. De nem tehettem róla imádtam feszültséget gerjeszteni ,főleg ha ilyen fajta feszültségről volt szó. - Akkor jössz vagy mi lesz ? -teszem fel neki én is ugyanazt a kérdést míg játékosan az asztal mögé kerülök ,és onnan ,mérem fel addig is a lehetőségeimet.
A kalandjaim és a szerelmi életem nyitott könyv volt mindenki számára, hisz mi mással tudtam volna jobban fedni a valós ügyleteimet mint egy unatkozó milliárdos játékaival aki mulatja az idejét idegen nőkkel és vedeli a minőségi italokat. Olyan volt mintha valami szuperhős lennék csak épp a negatív oldalon. Amiről persze nem mindenki tudott, hogy volt egy olyan nő akivel hosszú évek óta tartottam ezt a fajta se veled se nélküled állapotot, ez pedig Genevieve volt, hisz ki máshoz kötődtem volna legjobban mint ahhoz akit nem bírtam megölni annó, aztán magammal vittem és felneveltem, kitanítottam, és soha nem okozott nekem csalódást, minden feladatát teljes erőbedobással teljesítette, így ha róla volt szó a figyelmem és a bizalmamat is élezte egyben, és biztos voltam benne hogy ezt élvezi is, ahogy én is. Fél kezemen megtudtam volna számolni azokat az embereket akiket nem nyírtam volna ki, ha olyan információt tudnak meg amit nem akarok hogy tudjon, ő és a hármas ilyen volt, de közülünk is volt akivel szemben fenntartást állítottam és teszteltem a képességeiket hogy biztos képesek-e tartani az iramot, ez abból fakadt hogy őket nem én képeztem ki, sokkal inkább a saját képességeikre támaszkodtak, és tőlem csak részben vagy egyáltalán nem tanultak semmit, és ez azért más, mert sokkal kevesebb lojalitás alakul ki bennük mint valakiben akibe sok időt és energiát fektettem. Ez röviden végigfutott az agyamon, miközben végignéztem a kidolgozott testű Genin aki láthatóan játékos kedvében van ma, és lehetséges hogy pont ezzel tudnám teljesen helyrehozni a kedvét. - Tudom, hogy top formában vagy, és azt is hogy mit várhatok el tőled, ezért is téged viszlek magammal a kritikus fontosságú ügyekre, viszont ezzel szemben nekem kell gondoskodnom arról is, hogy ne terelje el a figyelmed a múlt, jövő vagy akármi más. Mert csak ami most van, meg ami holnap számít perpillanat. - Érezhetően volt valami a levegőben, és kezdődőben volt, természetesen mindketten tudtuk mi az, hisz ha hosszabb ideig voltunk távol egymástól akkor a legtöbb alkalommal egy kicsit vad módba kapcsoltunk egy-egy akció előtt, annak ellenére hogy tudtuk jobbat tenne a pihenés. Viszont úgy hogy a kis csaj megszivatott tegnap este, most kicsit nehezen fértem meg a nadrágomban, pláne hogy tudtam Geninek micsoda tehetsége van nem csak a munkában, de ebben is. Valahogy kiegészítettük egymást így, de szükségtelen lett volna átvinni ezt valami komolyabba, az csak komplikálta volna a dolgokat és a komplikáció rosszat tesz az üzletnek, így nem emlegettük fel egymásnak a kalandjainkat sokkal inkább ahogy most Geni is csinálta velem, húztuk egymás agyát vele, és ez még jobban fel tudta piszkálni a tüzet. - A kicsike délutánig heverészett volna az ágyamban, ha nem hívok neki taxit, de én nem kértem repetát belőle. - Levettem a napszemüveget, mert mikor már mind a ketten a házban voltunk nem láttam szükségét, plusz zavart hogy nem szokja meg a szemem soha a fényviszonyokat, pedig az is fontos ha jól akarjuk végezni a dolgunkat. Közben a sejtelmem beigazolódni látszott, mivel Geni felvetette hogy fogócskázni akar, ami érdekes előjáték volt, de rájöttem hogy nincs értelme kérdéseket feltenni ezek iránt a dolgok iránt, inkább csak bele kell menni a játékba és nyerni, hisz abban amúgy is jó voltam. Feltűrtem az ingem ujjait, és kipattintva a pisztolytáskát letettem a székre az öltönyöm felett. Érdekes kis darab volt, mivel úgy behajtotta a pisztoly ívét a hónap alá, mintha nem is lenne ott, emellett a szíjak úgy voltak megoldva hogy az öltöny takarja őket, így mintha nem is lett volna fegyverem, plusz nagyon be kellett volna nézniük az öltöny alá hogy kiszúrják. - Hát, akkor kösd fel a nadrágot, mert gyorsan megszabadítalak tőle. - Itt mivel már nem a munka volt a téma megengedtem magamnak egy mosolyt, aztán felegyenesedve átvetettem magam az asztalon, majd megindultam a nő után.
Volt ami sosem változik. Ezek közé tartoztam én is ,soha nem leszek az a lány akiért valaki eldobná az életét mert nincs rá szükségem . Leginkább azok közé a nők közé tartoztam ,akik csak az eleteti őket ha valami lefoglalja őket . Soha nem kergettem olyan ábrándokat mint ahogy azt a normális nők teszik. Férj,gyerek,közös élet számomra ez nem mondott semmit hisz soha nem tapasztaltam ilyesmit ,sőt nem is nagyon láttam. Azon rövid időt amit a családommal töltöttem felejtésbe merült ,nem ismertem a szüleimet és senki mást aki vér szerint hozzám tartozna ,de nem is igényeltem ezt . Mint ahogy a teljesség igénye is valahol elveszett bennem ,talán akkor amikor először öltem meg valakit . Számomra ez olyan volt mint a drog ,kiismerni ,majd csapdába csalni a célpontot . Mondhatjuk úgy is hogy állatias ösztönök vezéreltek ,amikbe egy csepp érzelem sem szorult. Persze az sem tagadtam hogy Adam más tészta volt ,de igyekeztem erre nem gondolni hisz a mi szakmánkban az ilyesmi nem működik. És leginkább próbáltam magam arról meggyőzni hogy ,csak játék neki az egész ,ami valószínű így is volt ,és engem ez egy cseppet sem zavart . Az ez iránti dühöm néha csak még jobbá tette minden lépésemet ,minden idegvégződésemet a düh és annak irányítása vezérelte . Minden csak azon múlott mennyire tudod saját magad irányítani ,és nem átadni magad olyan felesleges dolgoknak mint például az érzelmek ,amik az emberek nagy részét összezavarja ,és nehézkessé teszi az egész dolgot ,kellett ez nekem ? Nem . Ez is egy lefejhető ,és nem szükségszerű valami ,ami nem kellett hogy az lettem része legyen ,enélkül is életbe tudtam maradni ,így elrejtettem mindent a lehető legmélyebbre ahogy csak tudtam. Egy acélos vigyor terül szét az arcomon ,igazából jól tudtam mit fogok tenni ,ahogy azt is előre láttam mi fog történni. Gyakran alkalmaztam ezt gyilkolás közben is ,felmérem a lehetőségeimet ,és a legjobbat hozom ki belőle ,lehetőleg a legkomplikációmentesebb verzióban ám valamikor ez nagyon nem sikerült ,még amikor fiatalabb voltam . Mert hebrencs és figyelmetlen voltam ,de ez már elmúlt . - Ó ,szóval gyorsan ..és hol marad az izgalom ? - kérdem tőle oldalra billentve a fejemet ,majd abban a pillanatban futásnak eredek ahogy ,utánam vetődik. Gyors voltam ,de nem elég gyors így másképp kellett kijátszanom őt ,akárhogy is éreztem ahogy a szívem már a fülemben zakatol az izgalomtól ,és miközben az agyam több féle verziót pörget végig hogy miként is cselezhetném ki ,ennek az izgalma átveszi valami másnak a helye amikor szembe fordulok vele. Megtorpanok ,most már teljesen átvette felettem az irányítást az állatias vágy és eszem ágában sem volt megállítani ezt ,egy játék kedvéért. Így megindulok felé határozott léptekkel ,majd teljesen hozzá préselődve megállok hogy még levegő se legyen köztünk. - Elment a kedvem a játéktól . - jelentem ki,majd szenvedélyesen az ajkára tapadok ,miközben kezeim vadul az ing gombja után kezdenek matatni ,és éhesen utat törnek maguknak az ing anyaga alá . Megérezve kezeim alatt izmos felsőtestének durva tapintását ,kicsit belenyögök a csókba ,és alig pár centire zihálva elválok az ajkaitól. - Hiányoztál .- vigyorgok ,majd újra kizökkenek ebből az állapotból és távolabb lépve ,én is megszabadítom magamat a felsőmtől.- De ha itt elkezdjük ,akkor nem jutunk el a fürdőig .- kacsintok rá majd ringatva a csípőmet elindulok felfelé a lépcsőn.
[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] | SZAVAK SZÁMA MEGJEGYZÉSED HELYE | ×
Már gyerekkoromtól kezdve tisztában voltam azzal, hogy két féle férfi van ezen a bolygón, az első az áldozat, aki nem csinál mást csak keresi a kifogásokat arra, hogy miért nem képes bármit összehozni amit akar, a másik pedig A férfi, aki konkrétan mindent megtesz azért hogy az ő érdeke érvényesüljön és elérje a céljait. Ez voltam én, és az üzletben letapostam mindenkit aki az utamba állt, vagy akadályozni próbált. Nem hagytam hogy horgonyok vessenek gátat a sikeremnek, márpedig rengeteg olyan emberrel találkoztam aki megpróbált rám akaszkodni mikor látta a sikerem, de aztán mikor tennie kellett volna hogy viszonozza nem tett semmit csak kifogásokat keresett. Ezek az emberek mind mentek a süllyesztőbe, ha jogi úton meg tudtam szabadulni úgy, ha hullazsákban akkor meg amúgy. Ilyen voltam, ha definiálni akarnám a győztest a jelenlegi énem lebegne magam előtt, hisz akármilyen egoistán is hangzik, sokat tettem azért hogy ott legyek ahol, és teljesen felépítettem magam gyakorlatilag a semmiből. Imádtam azt hogy megküzdök a céljaimért amik meg is valósulnak. Geni pont ennek a dolognak volt a példája, amikor úgy döntöttem nem végzek vele mint potenciális tanúval, kattogott bennem a kérdés, hogy vajon hibáztam-e vagy nem… Hasznos döntést hoztam-e, vagy elkapáltam magam egy életre. Végül ahogy telt az idő, láthatóan engem igazolt, és akárhonnan néztem életem egyik legjobb döntése volt megtanítani őt mindenre amit tudok. Persze az hogy követett engem nem csak azzal járt, hogy megveregettem a vállát és megköszöntem hogy lojális, hisz ez senkinek nem lenne elég, olyan házat és kocsit kapott amilyen akart, bőséggel meg is fizettem őt a jól elvégzett munkákért. Így működött a világ, de nem lehetett pénzben mérni azt hogy tudtam, hogy ő az együtt töltött idő és évek miatt soha nem döfne kést a hátamba, és akkor is megvédene ha elkapnák a zsaruk vagy megpróbálnák kifaggatni az ellenségeim, és bízik abban hogy én sem hagyom cserben. Na de miért is mondtam ezeket? Egyszerűen az ösztöneim és a sok éves tapasztalatom mióta őt ismerem, azt súgták hogy most jól oda kell tennem magam és lefárasztanom hogy eleressze a negatív gondolatait és kellemesen nyúljon el utána aludni. Kevés férfi volt képes erre, mivel Geni kemény volt, szívós, kitartó és szenvedélyes, azonban ezeknek a képességeknek a kifejlesztésében is segítettem, így tudtam mik az olyan gyengepontjai amitől még kellemesen tudja érezni magát, de erről majd később. - Az izgalom már nagyban folyik, legalábbis nálam biztosan. - Veszek fel egy laza pózt, majd miután utána eredtem úgy látszott komolyan fogócskába csap át az előjátékunk, mivel ügyesen menekült előlem, és mint valami vadmacska vetődött távolabb, én pedig mint egy gepárd utána, de nem telt el sok idő hogy megunja ezt a fajta játékot, és megállt. Magam is megálltam egyhelyben, és félre fordított fejjel méregettem, hogy most épp mi járhat a fejében. - Valahogy meg tudom érteni. - Válaszolom abban a két pillanatban, míg meg nem csókol, és be nem bújik az ingem alá, amire kellemes kis mosoly fut az arcomra, és a saját kezeim is elkezdenek kissé barangolni végig a csípőjén, le a fenekéig, majd végigsimítva újra fel. Pár másodperc múlva aztán megszakítja a csókot és elhátrál, amire egyetlen reakcióm, hogy határozott mozdulattal leengedem magamról az inget, majd ledobom az öltönyre és a pisztolyra, és figyelem ahogy maga is megválik a felsőjétől. - Te is nekem, fel kell mennünk a fürdőbe mielőtt neked esem ezen a szőnyegen. - Nézek le egy pillanatra, aztán bólogatok amikor egyetért és végig szemmel követem a kidolgozott test ringását ahogy sétál felfelé a lépcsőn. Majd mikor eltűnt a fordulóban magam is utána indultam, és felérve végigsimítottam a derekán, megcsókoltam a nyakát, aztán én engedtem el. - Csinos zuhanyzó… - Nézek be a hatalmas zuhanyfülkébe, majd ledobtam magamról az alsóneműt, és neki háttal elkezdtem állítgatni a megfelelő vízhőmérsékletet. - Itt aztán lesz helyünk mindenre. - Mosolygok rá, mikor végre kellemesen meleg volt a víz, és szembe vele támaszkodtam neki a fülke ajtajának.
A szavak (...) mélyebb sebet ejtenek, mint bármilyen fegyver...
Sok dolog volt az életemben ,amit soha nem tartottam biztosnak. Ilyen volt maga az életben maradásom is ,amit érdekes módon soha nem féltettem annyira . Viszont ha másról volt szó akkor csak még jobban odatettem magamat. Még ezért a három szerencsétlen újoncért is akiket ,lehet hogy nem kedveltem viszont az én felelősségem is volt hogy mindent menetrend szerint véghez vigyenek. Bár ezt a részét nem igazán kedveltem a munkámnak ,nem szeretem másokért felelősséggel tartozni ,vagy éppen megítélni hogy ők mi szerint cselekedjenek ,ezért húzódtam meg a háttérben gyakran és csak néha szóltam egyikőjükhöz vagy ha éppen velük mentem elvégezni egy feladatot akkor nyilván hozzájuk kellett szólnom ,de szerettem kerülni a kontaktott bármilyen módon . Talán ezért is voltam olyan rideg velük nem mutatva nekik a másik oldalamat amit csak Adam ismert. Jobb ha abban a hitben élnek amit látnak belőlem. Adam lazasága és könnyedsége mindig lenyűgözött ,mindig próbáltam mögé látni hogy vajon mi állhat az egész mögött ,de mindkettőnknek meg van a maga titka amit még egymásnak sem mondunk el. Ahogy végigmérem a felsőtestét ,beharapom az ajkaimat ,igaz még egy apró kis hang mindig makacsul azt suttogja a fülembe hogy ne tegyem ,de túl erős a késztetést hogy újra és újra odaadjam magam neki ,kérdés hogy mikor lesz vége . Egyszer csak megunja az egyikünk ezt a játékot . - Nekem megfelel a szőnyeg is ,de ha esetleg Oswald visszatér nem biztos hogy örülne a látványnak . Ha csak nem akar beszállni .- kuncogva tűnök el a fordulóban ,miközben megszabadulok a feszes edzőruhámtól és a testem kicsit fel lelélegezz . De amikor megérzem Adam érintését és csókját ,szinte már megszokott reakcióvá vált hogy még közelebb simulok hozzá. Szívem egyre ütemesebben ver az izgalomtól ,míg nem beérünk a fürdőbe és önfeledten felkacagok. - Szóval csinos a zuhanyzó ..- nevetgélek tovább ,míg nem megszabadítom magam a bugyimtól és a melltartómtól .- Ha szeretnéd kettesben hagylak vele ,csak előtte hagy zuhanyozzak le . -ugratom egy kicsit ,aztán elhaladva mellette kezénél fogva magammal húzom a vízsugár alá és átkarolva a nyakát nézek a szemeibe . - Még egy mondat erejéig ...-kezdek bele majd huncut vigyor keretében folytatom.- Nem okozok csalódást ígérem . - sok mindenre volt ez a mondat érhető ,igazából magam sem tudtam mire értem ,de már nem is érdekelt csak az hogy magamban érezhessem őt . Finoman játszadozni kezdek az ajkaimmal a nyakán míg egyik kezem vándor útra tévedve testén végigsimít egészen a meredező férfiasságáig .- Azt hiszem megtaláltam a mai célpontomat .-súgom a fülébe ,majd először csak finoman a férfiasságára markolok ,és ütemesen elkezdem rajta mozgatni a kezemet ,míg ajkaim hogy a nyakával hol pedig az Ő szájával vannak elfoglalva .
Az a szűk kör akik ismerték a valódi énem, ők sem sejtették mi vezetett oda, hogy ezzel foglalkozom és ebből csinálok rengeteg pénzt. Talán nem is hinnék el, ha azt mondanám hobbiból lettem bérgyilkos és unaloműzésként tanultam meg a szakmát, pedig így volt. Lehet hogy valahol mélyen elmebeteg vagyok, vagy klinikai eset, de valahogy én képtelen voltam úgy tekinteni ezt az egészet mintha hiba lenne vagy rossz dolog. Nem hittem abban, hogy jó vagy gonosz oldal létezik, mivel túlságosan is összemosódik a kettő, nem lehet valaki teljesen jó vagy teljesen rossz. Abban hittem hogy én egy semleges valaki vagyok a világ peremén, hisz ugyan annyira kaptam megbízást aktivistákra akik sokféle módon próbálták védeni a földet és valami nagy cég útjában álltak a terjeszkedéshez, mint ahogy maffiavezérekre akik a múltjuk miatt olyan ellenségeket szereztek akik képesek voltak megfizetni a bosszú árát. Én pedig ki voltam hogy bármelyiknek gátat vessek, hisz mi csak a fegyver voltunk az ember aki megfizetett pedig a fegyveres. Ezzel nem kivonni akartam magam a felelősség alól, sokkal inkább megszilárdítottam az önbizalmam még a kezdetek kezdetén, és mára már nincs olyan pillanat hogy elmerengnék ezen a kérdésen, csak teszem a dolgom, mert a sikert a cselekvés hozza meg nem a tétlen gondolkodás. Valójában tudtam, hogy a várakozás az ellenségeim közé tartozik, hisz minél tovább vársz hogy megtégy valamit annál jobban szokásoddá vállik és a többi dologgal szemben is kialakítod ezt az életedben. Geni, mint biztos pont fontos volt, hisz támaszkodhattam rá és tette a dolgát, nem hezitált egy pillanatig sem, tökéletes volt a maga nemében. Én pedig ezt az tökéletességet csak díjazni tudtam, lehet mások úgy látnák hogy terjesztem a saját agymenésem, és őt is megbetegítettem ezzel, de személy szerint én úgy gondolom erősebb lett és képes úgy alakítani a körülményeket, ahogy ő akarja. Képes kihozni a negatív szituációkból is a maximális pozitívumot amit kilehet, én így ismertem őt. És sosem hezitáltam olyan téren sem játékba szállni vele ahogy most tesszük, élveztem és tudtam hogy ő is, ez pont elég két személytől, plusz mindig meghagytam neki a döntést, sosem erőltettem semmit ami megbolygatja a múltjával kapcsolatos dolgokat, úgy döntött ez iránt ahogy jónak látta. Miközben körbe néztem és beállítottam a zuhanyt folytattuk a beszélgetést. - Ugyan, neki nem szórakoztató egy olyan felállás amiben osztoznia kell bárkin. És amúgy is tudom mennyire van hozzá gusztusod. - Legyintek, hisz tökéletesen ismertem az embereim közt kialakult/kialakuló kapcsolatokat, és ahogy Geni és Oswald kapcsolatát követtem, afféle hagyjuk egymást szituációt látok. Amúgy pedig most én sem akartam osztozni a tegnap lefolyt események után, és bár a mi kettőnk viszonya nyílt titok volt, mindenki békén hagyta a témát mivel tudták hogy nem igazán tűrtem meg a pletykálást a csapatban, ez is egy olyan dolog volt ami ártott az üzletemnek, azt pedig nem engedtem. - Egy embernek túl nagy lenne, inkább maradok. – Kacsintottam rá, míg végig mértem ahogy a gyönyörű testről lekerül a maradék felesleges textil és hagyom hogy behúzzon a zuhanyzóba, mikor átkarolja a nyakam én átkarolom a derekát, és kis csókokat nyomva a nyakára. - Ha azt mondod így lesz, elfogadom, nem okoztál csalódást. - Válaszolom röviden a felhozott témára két okból is, 1. mert így gondoltam, 2. mivel ha most magára vesz plusz nyomást azzal, hogy azon pörögjön az agya hogy véletlenül se hibázzon, akkor csak nő a hibaszázalék. Csak el kellett engednie, és átadnia magát az élvezetnek, hogy kiengedhesse a stresszt és a negatív érzelmeket. - A célpont láthatóan örül neked. – Mosolygok rá, míg én már érzem is ahogy feltöltődöm azzal a kellemes és izgató érzéssel, amit Geni tudott bennem felpiszkálni. Míg ő odalenn ügyködik egy picit hagyom érvényesülni, aztán a kezeim felcsúsznak a melleire, és végigsimítva a bimbóján, gyengéden nekitolom a fülke falának, majd átkarolva kissé a falnak szegezem, és megfogom a csuklóját hogy egy kicsit engedjen el, majd csókokkal elkezdek lefelé haladni a testén, először a nyakát, majd a mellei között, a hasát, és végül a csiklóját kezdem kényeztetni a nyelvemmel, közben az egyik lábát a vállamra véve hogy jobban hozzá tudjak férni.
A szavak (...) mélyebb sebet ejtenek, mint bármilyen fegyver...
A normalitás és én,nem jöttünk össze sohasem. Ezt bizonyítja az is hogy újra a saját csapdámba sétálok ,de nem tehettem róla ,majd megvesztem az érzésért ,a bennem kibontakozó tűz pedig ezt mind fel akarta égetni . Ez volt az egyetlen élethelyzet amikor nem gondolkodtam ,legalább is amikor Adam volt ebben partnerem. Ha más férfi ért hozzám egyszerűen csak az igényeim teljesítésére voltak jók semmi másra . Próbálkozhattak akármennyire erősen nem tettek rám mély benyomást egyik sem ,pedig nem kevés férfival gyűrtem össze a lepedőt ,hisz nekem is valahogy ki kellett eresztenem a gőzt,és a dühömet valahogy megint csak más irányba terelni. Nem okozott a gátlásaimat levetni soha ,viszont átadni az irányítást egy idegen kezébe annál nehezebben éltem meg. Valószínű a bizalom teljes hiány ami akadályozta ezt. Soha nem volt mindegy ,ki ér hozzám és hogyan . Adam nagyon is jól tudtam hogyan érjen hozzám , de az is elég volt hogy lényéből fakadt egy olyan egyszerű határozottság amit én minden alkalommal magamba ittam ,és csak még többre vágytam. Ez már akkor is bizonyos volt amikor maga mellé vett. Ha egy ilyen szakmára vetemedik az ember ,és tanulni akar..elkerülhetetlenek az érintések ,a túlságosan is közeli testhelyzetek ,na meg a félreérthetők is . Elég érett voltam már akkor hogy értsem mi a testiség ,és a határokat is nagyon jól tudtam . Még mindig ugyanolyan hatással van rám mint akkor ,igazából ez sosem változott talán csak erősödött . Mindig izzott köztünk a levegő ,és szinte már fájdalmasan vágytam arra hogy történjen meg ,mert azt hittem akkor talán ez az őrület elmúlik és akkor tovább folytathatom ahonnan elkezdtem ,de mint az ábra is mutatja soha nem volt elég . Akárhányszor elhatároztam magam ,hamar elsiklottam ez felett. Szinte már örömmel rúgtam fel a kis felépített váramat ,amit építgettem hogy ki tudjam védeni ezeket ,de soha nem tudtam . Ahogy meghatározni se tudtam pontosan mi is ez köztünk ,de nagyon nem is akartam csak elrontaná az egészet és ez tűnt a legjobb tervnek ha nem tulajdonítunk neki nagy dolgot . Míg gondolataim egyre jobban cikáznak oda vissza ,addig a testem annál inkább kezd feléledni ,és a futás okozta terhelésnek már nyoma sincs . Imádtam ahogy a felsőteste az enyémnek nyomódik ,mint ahogy minden mást amit Ő tett velem ,mindegy volt az egész csak érjen hozzám. - Ó ,én is látom .- válaszolom vágytól eltorzult hangon ,érintései egyszerre lágyak és egyszerre lökdösnek valami olyan fel amiből már tudom hogy ,nem nagyon tudok visszatáncolni. A színtiszta őrület ,és még valami más keveréke erősíti fel bennem a dolgokat így a másik szabad kezem sem nyugszik ,de elég egy óvatlan pillanat és Adam átveszi az irányítást,én pedig nem is nagyon ellenkezem ez ellen. Testem rögtön engedelmesen lazul el ,és kényelmesedik el az egész helyzetben ,ám az érzékeimet már nem tudom megzabolázni ,egyre jobban kapkodom a levegőt ahogy lefelé halad ,és ahogy az érzékeny ponthoz érve határozott jól ismert mozdulatokkal esik nekem ,talán kicsit túl hangosan is felnyögök. Innentől átveszi a vezérlést teljesen . Egyik kezemmel vadul a hajába túrok míg a másikkal a zuhanyzó üvegfalának feszítem . Jól ismert már minden téren így ez sem okozott neki problémát hogy szinte rátapintson a lehető legingerlékenyebb pontra ,amitől már a testem egyenes ívbe feszült mert ,egyszerre húzódtam volna el tőle és akartam volna még többet . Odalent a lüktetés egyre fokozódott ,szinte már remegve markoltam a haját . - Érezni akarlak ...- szólaltam meg vágytól fuvallva ,és inkább kérlelésnek hangzott mintsem akarat nyilvánításnak. Pedig annak szántam .
A kettőnk közti játék soha nem hatalmi harcról szólt, sokkal inkább arról hogy nagyon kiegészítettük egymás ízlését, mivel ha úgy vesszük valamilyen szinten együtt csiszolódtunk sokat. Néha én vezettem őt, néha ő vezetett engem, és ebben sosem vesztünk össze. Ebből a szempontból olyan voltam mint ő, nem szerettem átengedni az irányítást, de számomra nem bizalmatlanság diktálta ezt, sokkal inkább a személyiségem, hisz mindenben a kontroll volt az első, ha idegen nőkről volt szó szintén. Természetesen nem állítom, hogy ez követendő példa, valamelyest így nem hagyod a másiknak hogy a saját stílusát is megmutassa neked, és sokan nem is szeretik ha csak te akarsz mindent irányítani, mások azonban pont azt akarták hogy valaki megmondja nekik hogy mit és hogyan csináljanak, és ezek a nők voltak többségben. Geniben az is különleges volt ezen a téren, hogy egyenlő félként kezeltem, hisz nem egy könnyű kielégülésre, és nem egy gyors menetre hajtottam, ez arról szólt hogy mind a ketten jól érezzük magunkat. Akkor épp ott például az volt a célom, hogy Geni elengedje magát és teljesen ellazuljon, vagy épp hogy egy egészen más feszültség töltse fel a testét. Ahogy odalenn dolgoztam, kicsit rá is segítettem az ujjaimmal enyhe de határozott behatolásokkal, a bal kezemet pedig a hasára támasztottam, így tudtam igazán megtartani az egyensúlyom. Tudatosan próbáltam eltalálni az érzékeny pontjait, mert tudtam, hogy nem hogy gyorsan elmegy tőle, de ahogy őt ismertem olyan tűz önti el az agyát amitől még izgalmasabbá vállik kettőnk szórakozása. Őszintén csak attól hogy őt kényeztettem, már felgyűlt bennem az összes szexuális energia ami tegnap óta gyülemlett bizonyos részeimen, és már alig vártam, hogy nekikezdjünk a tornának. Közben időnként félszemmel felpillantottam, és már látszott, hogy kezd tűzbe jönni, vagy épp már lángolt is, ebből a szögből nehéz volt eldönteni, bár a kilátás pazar. Ahogy a víz kellemesen csorgott le a hátamon, meghallottam a kérését. Elengedtem őt, majd gyengéden lesegítettem a vállamról a lábát, aztán felegyenesedve kicsit megráztam magam a kellemes vízben. A szemébe nézve széles vigyor futott szét az arcomon, majd kissé átmozgatva az izmaimat közelebb léptem hozzá. Egyik kezem végigfuttattam a jobb oldalán, aztán megállapodva a combján magam mellé húztam. Közben csókokkal tapadok a nyakára, a másik karommal megtámaszkodom a fülke falán és célra állítva a szerszámot lassan, de határozottan behatolok. Már éreztem is a hőt, amit ő árasztott magából, halkan fújtattam mint egy bika, és lassú de ütemes tempóban elkezdtem mozogni benne. - Tudom… Éreztem, hogy örülsz nekem. - Zihálom hangosan, míg a sebességen nem növelek, de erőt viszek bele rendesen, hangulatfüggő volt hogy mennyire vadultunk be, és engem az utóbbi pár nap szexhiánya annyira felpörgetett hogy most minden energiámat beletettem a dologba.
A szavak (...) mélyebb sebet ejtenek, mint bármilyen fegyver....
Életem fontos részévvé vált sok minden,de egy valamit soha nem tudtam magamtól megvonni az a szex volt. Akár szégyen ,akár nem ez volt a gyenge pontom . Minden embernek van még nekem is akármennyire antiszuperhős macának hisznek a körülöttem lévő emberek ,bizony volt egy dolog amitől igen csak elvesztettem a dolgok lényegét és ez a testi vágyakozás volt. Volt amikor ez túl nőt rajtam ,főleg Adam irányába ,olyankor mindig jobbnak láttam ha egy kicsit ,eltávolodom tőle. Persze ezt neki minden féle más magyarázattal adtam elő ,nem kell hogy még jobban erősítsem benne mekkora hatalma van a testem felett. Bár szerintem ezt jól tudta . Mégsem használta ki egyszer sem ,amit soha nem értettem ,kicsit mintha vágytam is volna erre hogy tegye meg ,de ezen oldalát soha nem mutatta meg talán mert nincs neki. Ez is egy olyan dolog talán amit meg akartam fejteni Adamben ,de soha nem sikerült. Végül eljutottam arra a pontra hogy törhetem a fejem akármennyire ,előrébb nem fogok haladni a dologgal ,és talán ez így volt a legjobb. Talán tini koromban túlságosan is kíváncsi voltam ,ami még mai napig ott van bennem ,de akkor mással kellett foglalkoznom. Például azzal hogy ne szaladjon el velem az a bizonyos lovacska minden alkalommal amikor megöltem valakit . Volt amikor úgy beleéltem magam az egészbe ,hogy szerencsétlenről még azt sem lehetett megállapítani hogy fiú avagy lányt öltem meg. Sok hibát vétettem az elején ,de ezek mind kellett ahhoz hogy azzá legyek aki most vagyok. De Adam türelme még fontosabb volt. És most sem állt hozzám másképp . Tudtam hogy,ez talán most csak azért van mert holnap toppon kell lennem,így újra rá kellett tapintania a gyenge pontomra amit Ő jól ismert. Testemet remegés fogja el amit én sem tudok megállítani ,de amit a nyelvévvel művel az leírhatatlan . Egyre jobban hajlok afelé hogy,megadom magam a gyönyörnek ,de nem voltam az a fajta nő akinek elég volt ennyi többet akartam . Csípőm egyre többször rándul meg ahogy ujjaival belém hatol ,és egyre mélyebb utat törve magának hajszol az élvezet felé. Viszont ahogy felnézz rám ,teljességgel elmegy a vezérlés az agyamból ,mintha csak valami féle szenvedélyes hullám söpörne át rajtam hirtelen már nem csak vágyom arra hogy magamban érezzem őt ,de követelem magamnak. Levegőért kapva figyelem ahogy felegyenesedik ,és egy aprót nyögök ami már inkább nyüszítésnek hat. Nem bírtam ha várakoztatnak ,ilyenkor meg aztán pláne nem . Ahogy belém hatol ,mondhatnám hogy a világ a helyére kerül és megnyugszom,és hagyom hogy azt tegyen amit csak akar. Hisz a normális nők ezt tennék ,de én nem voltam az . Kéjes nyögéssel adom tudtára hogy mennyire is vártam én már ezt. Ezt mi sem bizonyítja még jobban hogy az izmaim a férfiasságára szorítanak ,és így talán csak még jobban magamban tudom érezni . - Azt hiszem túlságosan is ..- suttogom az ajkai közé ,majd szenvedélyesen az ajkát kezdem el falni ,míg a kezeim nem állnak le egy pillanatra sem hogy a felsőtestén simítok végig ,hol pedig a vállát szorongatom ,amikor újra és újra megmozdul bennem. - Még jobban meg tudnám mutatni mennyire ,örülök neked . - nyögöm el a mondat végét ,míg végül ajkaimmal a nyakát kezdem el csókolgatni ,és csípőmmel én is beleszállok a mozgásba ,talán kicsit hevesebben is mint kéne. Nem igazán ismertem a szexben mértéket vagy határokat ,így tudtam hogy ez még csak a bemelegítés lesz.
Valahol elsődlegesen tényleg az volt a cél, hogy a munka megfelelően legyen kivitelezve a következő nap, de emellett a magam miatt is kellett ez, hisz ha nem tudtam kiereszteni a gőzt akkor én is feszültebben állok a dolgokhoz. Bár tudtam, hogy én akármilyen helyzetben 100%os teljesítményt hozok, hisz ez az üzlet is szórakozás volt számomra akármi más, de komolyan vettem mert pénzem és értékes erőforrások múltak rajta. Minden megbízás bővítette a felvevői körömet, hisz a megbízó szükség esetén beajánl annak akinek szüksége van hasonló szolgáltatásra, plusz nem kevés pénzt fizetnek minden egyes megbízásért. Az egész üzlet a kölcsönös bizalmon alapult, így mindig tökéletes munkát végeztem, akár egyedül akár csapattal, ezért voltam én a legjobb. Visszatérve a jelenbe, tudtam hogy több kell Geninek ennél, mivel ahogy felveszi a tempót és elkezd vadulni, annál jobban kell nekem is odatennem magam, hogy elég legyen. Évek teltek el, fiatal lányhoz képest olyan agresszió és brutalitás szorult bele, ami még engem is meglepett, így időnként durva munkát végzett egy két emberen, pedig nem is ismerte őket, csak adtam neki egy célpontot és elhintettem hogy mit tett az illető, és gyakorlatilag kiskanálban elfért ami maradt belőlük. Persze tudtam, hogy tennem kell ezellen, hisz az ilyes fajta kulimászos munka előbb utóbb a nyakunkra hozná a szövetségieket, de először hagytam kibontakozni és csak aztán adtam neki korlátozó instrukciókat ilyen téren. Aztán telt az idő és legyőzte ezt a szokását, de a vadsága megmaradt, és ezt nem is akartam elvenni tőle, így volt az akit nem tudtam megölni, ez a tűz adta az egyénisége alappillérét, és a szexben, mondjuk úgy hogy tovább kamatoztatta ezt a tehetségét, ahelyett hogy darabokra szedett volna embereket, ilyen dolgokra lett képes levegőakrobataként amiről a legtöbb nő csak álmodozik, talán kicsit magamhoz hasonlítanám, fiatalabb koromból, mikor még punkként róttam az utcákat és ismeretlen nőkkel ismerkedtem lecsúszott kocsmákban, alig 18 évesen. Akkor még az volt az életcélom hogy minél jobban kiéljem ezt a féle lángolást, most pedig az, hogy egyben tartsam amit felépítettem általa. - Látni akarom. Ne fogd vissza magad. - Válaszolom neki mély hangon, míg ő érezhetően elkezdett segíteni a csípőjével nagyon felgyorsította az ütemet, amivel azt érte el, hogy én is felgyorsítottam és ámbár ezt ő ritkán láthatta tőlem, most az én fejemben is elszabadult a vadság, így a másik lábát is magam mellé emeltem, így már nem támaszkodott semmire a földön, csak az én testem és a fal tartotta fenn. Így váltottam teljes sebességre és közben lihegve vigyorogtam, ahogy a kellemes melegvíz már teljesen olyan érzést keltett mintha mind a ketten izzadnánk. És ha nem zuhanyoztunk volna bizonyosan úgy is lett volna. - Adj bele mindent. – Vigyorgok rá, majd vadul és lazán megcsókolva mozgok őt a levegőben tartva ezzel. Érezhetően élvezte, mivel az izmai beszűkültek és ezzel az én élményemet is egy magasabb szintre emelte.
"A szavak (...) mélyebb sebet ejtenek, mint bármilyen fegyver"
Néha elgondolkodom azon milyen lehet az a nyugalmi állapot hisz soha nem éreztem ,és nem tapasztaltam ilyesmit . Én állandóan csak pörögtem ,talán azért is hogy még véletlen se kelljen az igazi Geni-vel farkasszemet néznem . Egyszer engedtem meg ezt magamnak ,és a felismerések amik akkor értek bonyolították volna az életvitelemet. Így folytattam ugyanúgy az egészet ahogy eddig. Persze még magamnak sem mertem bevallani azt amitől ennyire féltem ,és tartottam . Sőt még gondolatban sem voltam hajlandó megemlíteni ,mert az egész röhejesnek tűnt ,ráadásul soha ,de soha nem történhet meg. Így mélyen elnyomtam magamba a dolgokat ahogy eddig ehhez értettem a legjobban. Erről mindig csak egy meghatározó pillanat jut eszembe ,az első kórházi látogatásom volt . Vincenzo orvosa már nem bírta kezelni az akkori sérüléseimet ,így muszáj volt kórházba szállítaniuk . Ezt az egyet mindig is el akarta kerülni ,hisz én voltam maga a névtelenség . Papírok nélkül az ember,egy senki legalábbis a kórházban ezt éreztették velem miután ,egy rendőr ,és egy pszichológus többször beszélt velem . Akkor még nem igazán éreztem ennek a súlyát ,ahogy annak a sok kérdésnek sem amit akkor feltettek. Ez lett volna a menekülésem kulcsa hogy szabad legyek ,mégis annyira tartottam Vincenztól hogy nem tettem semmit ,és minden egyes állítást letagadtam. Hogy megbántam az akkori döntésemet ? Nem tudom ,ha akkor úgy döntök felvállalom azt hogy ,fogalmam sincs ki vagyok és fogva tartanak talán soha nem ismerem meg Adam-et ,és ez épp elég indok volt arra hogy a válaszom a nem legyen . Szavai méregként hatnak az így is feltüzelt elmémre ,de amint a mozdulatai csak még határozottabbá válnak felszakad belőlem egy kéjes sikoly . Kezeim egyre jobban fonódnak a nyaka köré hogy ezáltal is tartsam magamat . Ebben a pózban ,még intenzívebben érzem ahogy egyre gyorsabb tempót diktál. A szemeibe nézve elmerülök ,majd az arcát tanulmányozom egy pillanatra ,majd megrázom a fejemet. - Csak nem versenyezni akarsz velem ? - teszem fel a kérdést ,levegő után kapva . Egyik ujjamat huncutan végighúzom a mellkasán ,és csak sóhajtok egyet már amennyire engedi ez az intenzív mozgás hogy ,levegőt vegyek. - Ne aggódj ,ha eljutunk az ágyig megtudod mikor bele adok mindent . - ringatom meg a csípőmet újra ,igaz hogy kevés mozgásterem volt ,de ez engem soha nem akadályozott semmiben főleg ha valamit nagyon akartam . És jelenleg Adam volt az amit én nagyon is akartam. Mozdulataim hatására záróizmaim görcsösen feszülnek Adam férfiasságára ,kell pár másodperc hogy össze tudjam magam szedni és ne menjek el rögtön. De Adam és annak látványa ahogy bennem mozog csak még jobban a mélybe taszít . Nyakához bújva ,próbálom elfojtani az érzést ,miközben fogaim alig érezhetően a bőrét érintik . - Adam..- sóhajtom a nevét ,itt már nem igazán vissza út ha elértem az önkívületi állapotot ,szinte bármire képes voltam . Jól tudtam hogy ez volt a célja ,de ez jelenleg nem érdekelt mert ,az az intenzitás amivel bennem mozgott lényem minden részét lekötötte . Minden mozzanatára teljességgel összpontosítottam ,és ez csak egyre erősödött bennem ahogy ,kinyitottam a szemeimet újra és ránéztem . Gondolkodás nélkül estem neki az ajkainak mint aki éppen arra készül hogy felfalja . -Még többet akarok.-sziszegem az ajkai közé ,kéjtől kábult állapotban.
Genevieve, a lány akit én neveltem fel valamelyest, kiképeztem, etettem és bevezettem ebbe a sötét és veszélyes világba amit építettem magam köré, megismerkedett minden üzlettársammal, és segítőmmel. Mikor már elég jó szintre jutottam a kiképzésével és idősebb lett, a nappali munkám mellett is besegített és mint afféle testőr, senki nem kérdő jelezte meg a képességeit azok után hogy helyrerakott pár embert a cégemből, aki később próbáltak leperelni rólam pár milliót, de csak egy betört orr, később börtön büntetés, aztán egy ”véletlen” baleset érte őket a cellájukban. Így szépen eltűnt minden ellenkezés a hotelláncon belül is, és a kopók nem tehettek semmit. Mellesleg nem is sejtették mi folyik hisz mindent mindig úgy intéztem, hogy nekem és az engem érintő embereknek sose legyenek közös szálai az esetekkel, még akkor sem ha én magam mentem a helyszínre. Mindig legalább négy lépéssel előre terveztem ha az akcióról vagy a biztonságról volt szó, de ha szórakozásról úgy életem mint a király és úgy tettem mintha nem lenne holnap, hisz csak egyszer élünk. Ha nem ezek lennének az elveim soha nem tudtam volna ennyi tiszteletet és pénzt összehozni, sokkal inkább lennék egy középosztálybeli senki, aki még el sem döntötte mit akar kezdeni az életével. Ebből a szempontból kivételes életet kínáltam azoknak akikben megláttam a lehetőséget, hisz a bérgyilkos szakma nem csak azzal kecsegtetett hogy az ember állandóan életveszélyes helyzetekbe hozza magát, és más emberek életét oltja ki, hanem azt is hogy emellett jó pénzre tehettek szert, amit persze sosem sajnáltam az embereimtől. Amúgy sem a pénz volt a leglényegesebb, számomra ez személyes cél volt, hisz ez adta az izgalmat és a célt az életben, meg amúgy is milliárdos voltam ha úgy vesszük legálisan is. Geni az évek során szenvedélyes és gyönyörű nővé érett aki vonzotta a tekinteteket, tudtam hogy jól ki is használta ezt a képességét és büszkeséggel töltött el, hisz azok után amik a múltjában történtek elég nehéz volt felépíteni az önbizalmát és valamilyen szinten csökkenteni a haragot ami tombolt benne, de sikerült, és tökéletes lett. Remek munkaerő volt, vadmacska az ágyban, és intelligens. Már teljesen biztos voltam abban, hogy akkor régen jó döntést hoztam a pisztolyt leengedve és elcipelve őt magammal. Az elején nem volt túl bizakodó, ami érthető, ha megnézzük kivel is lakott addig, tehát el kellett kábítanom és úgy magammal vinni, mert félúton megpróbált megszökni, de ezek ma már csak kósza emlékek. Visszakanyarodva a jelenre… Ahogy az agyam egyre jobban lüktetett és éreztem ahogy a szorítása egyre szorosabb ahogy behatolok, próbáltam tudtam, hogy élvezi az egészet, semmi feszültség, semmi ellenkezés, csak színtiszta szenvedély. Imádtam az ilyen pillanatokat, ahogy egymásnak feszültünk és a melegvíz alatt a forrósága elöntötte az én testem is az érintkezésünk által. - Nem, azt akarom hogy vaduljunk. - Vigyorgok rá, majd ennek nyomatékosítására tövig behatolok és benn is tartom pár másodpercig míg a kezeim végigfutnak a nyakán majd a melleire érve kicsit megmarkolászom, végül vissza a combjaira, hogy le ne csússzanak, és újra mozgásba lendülök. Viszont a tempómból visszaveszek mert nem akarom, hogy kifogyjon a szufla, mielőtt a hálóba érnénk, sokkal inkább a mélységre helyezem a hangsúlyt. - És pontosan mire gondoltál? - Nézek rá végigsimítva a haján, míg a nyakam harapdálja. Tudom, hogy ebből a pozícióból nem tud sokat tenni, így leengedem egy pillanatra.
" "A SZAVAK (...) MÉLYEBB SEBET EJTENEK, MINT BÁRMILYEN FEGYVER" "
Mindig is szokásom volt túl pörgetni az agyamat ,soha meg nem állt egy pillanatra sem . Pedig néha szükségem lett volna rá ,de tudtam ha ez megtörténik talán más lép helyébe amivel nem tudok mit kezdeni. Így nem maradt más,csak a folyamatos figyelem lekötés ami foglalkoztat ha ez esetleg nem történt meg ? Na,akkor következett a nagyobb probléma . Mániákusan tudom magamat belehajszolni a végkimerülés határárig vagy annál tovább. Imádtam feszegetni a már -már túl messzire nyúló határaimat ,ami talán egyszer a vesztemet okozzák. De nem tehettem róla ,egyszerűen nem engedhettem meg magamnak azt hogy lelazuljak vagy épp ejtőzzek. A múltam túl sok mindent hordozott magával ,amit még a mai napig sem dolgoztam fel ,és nem is kívánok így tenni ez ügyben. Néha jobb ha valami a háttérben marad,és nem engedjük felszínre. Mivel teljesen más értékrendben neveltek fel ,és ha mondhatjuk úgy két részletben ,nem találtam nagyon az egyensúlyt így a mérleg egyik végére helyeztem csak a hangsúlyt. Nem tudtam mi az a közép út ,mert csak a végleteket ismertem. A gazdám mindig a nyájas szeretett híve volt ,amit nem tudtam gyermekfejjel beazonosítani így igazi szeretetnek véltem. Mint ahogy azt is hogy okított ,13 éves koromra csaknem 5 nyelven beszéltem ,és már elég okos voltam ahhoz hogy túl járjak az eszén mégsem tettem ,mert a hamis képzetek megállítottak ,és hálát csikartak ki belőlem. Persze a sokasodó hazugság mellett rájöttem hogy ,ez csak egy délibáb amit csak ,az én szemeim láttatnak velem és olyan hiú ábrándok karjaiba kergetnek ,mint például az igaz szerettet. Így kezdtem el egyszerre gyűlölni és valamelyest szeretni Vincenzot ,magam sem tudtam el dönteni akkoriban hogy mit érzek valójában ,egy biztos volt a félelem. Amikor Adam megjelent ,valahol ugyanezek az érzelmek kavarogtak bennem ,hazudnék ha azt mondanám hogy tőle a kezdetekben nem féltem ,és minden happy volt. Többször kívántam akkoriban a pokolba ,olaszul,spanyolul ,oroszul..és még ki tudja hány félképpen ,de valamilyen oknál fogva látott bennem potenciált ,még annak ellenére is hogy edzéseink alkalmával minden lehetőséget megragadva neki mentem. Bár ennek mindig az lett a vége hogy, a földön kötöttem ki ,de soha nem érdekelt ugyanúgy folytattam. Akaratának ellent mondva . Visszagondolva magam sem tudtam magam sem tudom megindokolni az akkori tetteimet ,hisz megmentett és törődött velem. Én pedig állhatatos makacssággal ,harcoltam ellene mint akinek ez lenne a lételeme. De azt hiszem akkoriban ez is volt. Az első hetekben például ,nem szólaltam meg egyáltalán ,hiába beszélt hozzám nem voltam hajlandó még csak egy szót is kiejteni a számon ,ez két hétig ment így. Utána ugyan mutattam hajlandóságot a beszédre ,és arra hogy meghallgassam őt is ,de vagy csak egyszavas válaszokkal szolgáltam vagy éppen más nyelven beszéltem ,amit minden bizonnyal értett,de az én önbizalmamnak jól esett. Magam sem tudom hogyan törte be azokat a falakat amiket magam köré építettem ,de az minden bizonnyal hozzájárult hogy valamilyen szinten kötődni kezdtem hozzá . A felidézett gondolataimtól ,csak még vágyakozóbbá válok már ha lehet ennél jobban vágyni valakire . - Imádom nézni ahogy bennem mozogsz .-vallom be ,szenvedélytől túl fűtött hangon ,míg folyamatosan tartom vele a szemkontaktust. Ahogy tövig belém hatol erőteljesen felnyögök ,és testem egy kicsit megremeg a bennem gyökeret vert vágyódástól. Felsőtestem ,egyenes ívbe az övének feszül ami csak még izgatóbbá teszi az egészet . Könnyedén siklok rajta végig a forró víz által,miközben mélyen a szemeibe mélyedve ,és tenyereim közé fogom az arcát .- Te he echado de menos.-suttogom spanyolul a szavakat miközben nyelvemmel végignyalok az ajkain ,és bár egyszer mondtam neki hogy mennyire hiányzott ,de az átható együttlét mindig ez teszi velem. Érintései pedig csak olaj a tűzre ,habár ezekben az érintésekben egyszerre érzem a lágyságot mégis egy határozott tapintás érzékelhető benne ,egy pillanatra lehunyom a szemeimet és a csempének döntöm a fejemet . Majd mély lélegzetet véve ,újra kinyitom őket . Kérdésére egy huncut fény csillan a szememben ,míg kezeimmel a mellkasán játszadozok .-Azt akarod hogy,megvaduljak érted ?-kérdem tőle huncutan ,mert Ő is nagyon jól tudta hogy képes vagyok erre .- Tudod ...te azt-kezdek bele sejtelmesen ,míg apró csókokat hintek el a mellkasán és észvesztően lassan elkezdek lefelé haladni . Mintha minden egyes csókot jól meggondolnék. Végül térdre ereszkedem előtte ,és felnézek rá,majd újra az a huncut mosoly telepszik az ajkaimra. Ugyanilyen lassú mozdulattal fogadom férfiasságát az ajkaim közé ,míg nyelvemet teljes hosszában végighúzva rajta ízlelgetni kezdem őt ,és ezzel egyhuzamban a játékom tempóján is növelni kezdek . Egyre mélyebben ,és követelőzőbben ,fogadom magamba ,aminek eredményeként a szám teljesen ráfeszül . A torkom pedig folyamatos lüktetésébe ,minden alkalommal amikor megérzem ott őt rászorít. Kellemetlen érzést kéne hogy keltsen bennem ,én mégis mohó vadsággal folytatom az egészet.
Minden alkalommal mikor így belemerülünk egymás társaságába, elfog egy fajta nosztalgia érzés, pedig nem vagyok az a nagy elmélkedő. Az alapfelfogásomból adódóan soha nem hagytam magam túl hosszú ideig a múltba tekintgetni, hátha eszembe jut valami olyasmi amit máshogy tehettem volna és megváltoztatnám. A legtöbb embernek pont ez volt a problémája, sokat agyalnak a múlton, és nosztalgiával tekintenek mint a szép, mint a kevésbé szép emlékeikre és afféle romantikával ruházzák fel a múltjukat, hogy régen mennyivel jobbak voltak, vagy mennyivel könnyebben tették amit tenniük kellett. Én nem voltam ilyen, mindig mikor mélyebben belemerültem egy múlttal kapcsolatos gondolatmenetbe, gyorsan áttértem a jövőbeli terveimre és arra, hogy hogyan tudok minél többet kihozni az épp aktuális napomból, aztán az azt követőből és így tovább. Viszont mikor ennek a nőnek a közelében voltam, csupa olyasmi jutott eszembe amiket nem változtattam volna meg, egy cseppet sem bántam sem a jó dolgokat, sem a hibákat amiket mind a ketten elkövettünk az út során. Ezektől lettünk azok, akik vagyunk, és ki is voltam békülve magammal teljesen ilyen téren, bár nem sok olyan téma van amiben azt mondanám hogy nem teljesítek jobban mint a legtöbben. Ott van például a sok meló amit együtt csináltunk végig. Mindegyiket időre és megfelelő kivitelezéssel csináltuk végig, ezért emelkedtünk a legjobbak közé. Az nagy döntés volt számomra amikor úgy döntöttem, hogy a szóló munkám helyett bevállalom hogy több emberrel dolgozzak, hisz valóban nagy volt a haszon lehetősége, de a bukás lehetősége, mint pénzileg, mint esetlegesen az hogy olyan szervezetek látókörébe kerülsz ahova nem akarsz, ilyenek az FBI, CIA vagy bármelyik olyan rendfenntartó szerv aminek az aktáihoz még nekem is nehézkes lenne hozzáférnem, ha nem lehetetlen. Bár amilyen szintet képviseltünk, el tudom képzelni hogy egy két titkos szolgálathoz is be tudnánk törni úgy hogy észre sem vennék, de inkább nem próbálkoztam az ilyesmivel. A rendszerünk jól ki volt építve, mint egy piramis, mindenki megkapta a maga részét az alatta dolgozó ügynököktől, és mivel a piramis tetején a király állt, avagy én, csak folyt a pénz. Ezeket különböző alcégeken vezettem keresztül, amik a valóságban nem is létező telephelyeken és raktárakban dolgoztak, és természetesen mindegyik más nevén volt, így ha egyet el is buktam csak átirányítottam a pénzt és megoldódott a kérdés, végtelen ilyen céget tudtam létrehozni és sosem fogytam ki a lehetőségekből. Tehát amíg nem kerültünk a napfényre, főleg a rendfenntartás körében addig ez az egész örökké működhet így. Geni a legjobban képzett gyilkosom, pontosan tudtam ezt és ha eltekintek a személyes kötődésemtől, és csak az üzleti oldalát néztem, akkor fontos volt, mivel ha valakire rábízhattam bármit ő volt. Nem ellenkezett, nem akart kiszállni, megbízható volt, pontos, és betartotta az utasításokat, legalábbis azokat amiket tőlem kapott, és az ilyen ember nem pótolható, legalább bele kellett volna újabb 10 évet ölnöm valaki nevelésébe hogy hasonló emberre tegyek szert, és amúgy sem volt garantált a végeredmény. Plusz ő sem volt tervben ilyen téren, de így alakult, és nem számítottam rá, hogy annyira hasonlítani fog az ízlése az enyémre ilyen korára, hogy probléma nélkül megértettük egymást bármilyen helyzetben. Leengedtem őt, mert kíváncsi voltam mik a tervei, tudva hogy élvezte ha irányítok, de dolgozott benne a saját vágya is, amikor ő van irányító szerepben, ezért átengedtem neki egy időre. - Nem csak nézni imádod.. - Vigyorogtam rá, miközben végigmérve az élvezkedő vizes női testen, kis mosoly futott az arcomra. Tudtam, hogy a nők sokkal szebbek ha jól érzik magukat és elismerve, Geni pedig csak úgy sugárzott. Ennyi év után sem kopott ki belőle ez a fajta szenvedély és vágy az irányomban, amit én is élveztem, hisz sok közös dolog volt mögöttünk. - Obviamente ... tú también. – Válaszoltam neki, imádott spanyolul beszélni, és őszintén jól is állt neki. Figyelve mi következik ez után, már sejtettem mi jár a fejében, nehéz lett volna kitalálni ahogy forrott a levegő és szépen lassan leereszkedik végigcsókolva. Felkészülve a rákövetkezőkre jobb kézzel megtámaszkodtam a fülke falán, a másik kezemmel pedig végigsimítottam a haján. - Pontosan azt akarom. - Bólogatok elégedett mosollyal, míg simogatom a haját és az egész férfiasságom lassanként elönti a forróság, és elkezdi azzal az ügyes nyelvtechnikával kényeztetni. Egy pillanatra ráfeszülnek az ujjaim a fülke falára, és igyekszem tartani magam a hirtelen jött pezsdítő és kényeztető érzésben. - Igen, ezzel minden férfit padlóra tudnál küldeni… - Vigyorgok rá elismerően, miközben tovább simogatom a fejét, és mély levegőket véve figyelem, ahogy dolgozik. Néha még a csípőmet is kissé előrébb tolom hogy könnyebben hozzáférjen. - Ez durva töltet lesz majd, ha már a tegnapi is benn ragadt… - Nevettem fel.
Kezdőlap
| 
● 757 ● 