Két hét múlva ne felejts el virágot venni a szüleid sírjára. Annyi éve már, hogy megöltem őket, de még mindig emlékszem anyád sírására, mintha ma lett volna. Ne keress vagy az állatorvos és a szomszédod meghal!
*Döbbenten nézi a mobilja kijelzőjét.* "Ne keress vagy az állatorvos és a szomszédod meghal!" *Tekintete ismét a kijelzőre téved, arcából kifut a vér.* ~Honnan tud róluk?!~ *Még mindig a történtek hatása alatt van, amikor rövid üzenetét szigorúan egyetlen sms 160 karakterébe sűríti és a küldés gombra nyom miközben magában átkozza a napot, amikor Lilithbe a parkban belebotlott.*
Jajj Adam.. ezek az üres szavak. Ennyi évig mit tudtál tenni? És hogy bírod szex nélkül? Tuti nem találtál nálam jobbat.. öreganyád gyűrűje meg pici lett volna az ujjamra.
Most, hogy felbukkantál előbb vagy utóbb úgyis elkaplak és megfizetsz mindazért, amit tettél! A többire meg nem is reagálok inkább, ugyanis SEMMI közöd hozzá!
*Haragot érez, keserűséget és fájdalmat. A nő a legfájóbb pontjait találja meg újfent. Sajnos túl jól ismeri ahhoz a férfit, hogy beférkőzzön a kőburok alá amit annak idején a szíve köré vont.* ~Miért faggat? Miért gyötör? Mi a célja ezzel? Mit akar elérni? Nem értem.~ *Még mindig, ennyi év után is fájón tudnak esni neki ezek a szavak. Annak idején Lilith nem győzött meghatottan szabadkozni amiatt, hogy a családi ékszer az ujjára került az eljegyzéskor. Mindig azt mondta, hogy ő nem méltó rá... most érti csak meg igazán mit is mondott akkoriban neki valójába a lány.*
Megfizetek.. hűha, hát sok sikert. Remelém a kutyád nem halt meg, legközelebb fejbe lövőm majd, mint a kis szomszédodat.. ő vele kezdem. Sajnos közöm az van, mivel a lányod ismerni akarja az apját..
Hogy MIT fogsz csinálni?! Neked elment az eszed teljesen! MI? Nekem nincsen... OMFG! Hogy érted, hogy a LÁNYOM?! Lilith VÁLASZOLJ, az Isten verjen meg!
*Egyik döbbenetéből esik a másikba. A nő időt sem hagy neki arra, hogy feldolgozzon egy-egy információt - mint a kutyája vagy a szomszédja halálával való fenyegetőzés - máris rátesz egy újabb lapáttal, amitől Adam kis híján kiejti a telefont a kezéből. Csak jó reflexeinek hála tudja elkapni a készüléket mielőtt földet érne.* ~Nem, nem, nem. Ez csak valami rossz vicc lehet! Nem létezik, hogy ő... hogy mi... hogy neki tőlem...~ *Még keresi a szavakat döbbenetében, nehezen forog az agya. Ha valóban igazat írt a nő, akkor van egy mindjárt 9 éves lánya. Valami mélyen, belül megmozdul halottnak hitt szíve táján és a remény csírája gyökeret ereszt benne apránként egyre csak azt suttogva: "CSALÁD".*
Sosem tudtam igazán hogyan mondjam el.. a dolgok furcsán alakultak és a gyermekemért mindent megtettem. Nem érdemled meg, hogy lásd.. engem sem szerettél sose, őt se tudnád..
~Nem, nem, nem. Ezt NEM teheti meg velem! Ennyire nem lehet kegyetlen.~ *A nő pontosan tudja, hogy a család milyen fájó pont Adam életében; hiszen ő volt az a személy, aki kegyetlenül fosztotta meg a fiatal férfit a szüleitől. És most ide pofátlankodik, kéretlenül majdnem 9 évnyi hallgatás és lapítás után hogy ismét fájdalmat okozzon. Képes lenne megfosztani újra az esélytől, hogy ismét legyen családja. A férfiben többszörös harc dúl, míg az üzenetre kitalálja mit reagáljon. Egyszerre akarja elküldeni melegebb éghajlatra, akarja elkapni és rács mögé dugni a nőt; ugyanakkor nem mer hinni neki viszont szíve szerint meg akarna tudni mindent amit csak ki tud szedni Lilith-ből a lányáról.*
A te szemedet örökölte.. te jutsz eszembe róla. Igen, most mondanám, hogy még szeretlek, de tudom, hogy elrontottam a dolgokat köztünk, de a lányom miatt még él bennem a remény. Nem érdemled.. engem sem szerettél!
Na persze! Igen, SZERETSZ? Miért higgyem el? Igen, elrontottál MINDENT! Miért is nem? Én NEM bántottalak! Sőt, SZERETTELEK! Te cserébe MEGÖLTED a szüleimet!
*Nem meri elhinni mindazt, amit ír. Foggal, körömmel harcol ellene mégis egyre inkább növekszik benne a remény, hogy tényleg van egy lánya és ez a borzasztó nő még mindig nem szűnt meg szeretni őt a lelke legmélyén igenis maradt benne valami jó.* ~Különben miért írt volna ilyeneket? Ennyire még ő sem lehet kegyetlen!~ *Nem látja át a nő motivációit vagy hogy mi történt valójában, de érzi valami súlyos titok még lappang a háttérben.*
Jó okom volt mindenre és még szeretlek Adam! Meg kell bocsátanod nekem, kérlek bocsáss meg! Szeretlek, szeretlek, szeretlek! És a lányodat is láthatod, ha megtudsz nekem bocsátani valaha.
*Kegyetlen? Talán. Egy. Picit. De a nő megérdemli. Hosszú lesz az útja a feloldozásig. Már, ha tényleg ezt akarja és rálép végre a helyes útra. És különben is, neki ennyi a történtek után kijár! Közel 9 éve szürke árnya csupán önmagának, a történtek tönkretették teljesen. Kifordult önmagából, összetörték. Sehol immáron az a lovagias és életvidám, kedves férfi, akit mindenki imádott amiért felvidította még a leginkább magába zuhant embert is a közelében. Csupán egy megkeseredett, sündisznóként összegömbölyödő férfi van a helyén, akit megnyomorítottak a tragédiák és csak a jövő a megmondhatója, hogy felépülhet-e ebből az állapotából teljesen valaha.*
~Martha? Sarah? Nem, ilyen nincsen!~ *Az édesanyja és a nagyanyja után nevezte el a lányát Lilith. Ha ez nem jelent semmit, akkor nem tudja hogy mi lenne képes érzékeltetni, hogy igenis maradt ebben a nőben valami mélyen belül abból a lányból, akibe beleszeretett és akit feleségül akart venni régen. Azonnal megvette ezzel kilóra, minden félelmét és aggodalmát, gyanúját sutba vágva benyeli a kis mesét Lilithről és a lányáról. Viszont az aggodalom azonnal a szívébe költözik, amint meghallja ismételten 9 évet kellene várnia arra, hogy láthassa a kislányt. Eddig talán nem fájt a hiánya - hiszen nem is tudott róla hogy a világon van -, de most biztosan érzi pokoli 9 év lenne amit abban a tudatban kell eltöltenie hogy a gyermekétől távol kell maradjon.* ~Mi a fészkes fene folyhat ott?!~ *Fogalma sincsen, de segíteni akar. Meg akarja védeni családját és most először érzi úgy hosszú évek óta, hogy a bosszú helyett valami egészen más, értelmesebb célt talált magának: megvédeni a lányát és a nőt, akit még mindig nem szűnt meg szeretni.*
A bizalom nagy luxus Adam.. és felakarsz dobni, rács mögé dugni! Nem bízok benned sem.. Elhagyom az országot, elmegyek innen és viszem a lányunkat, sose fogok látni, mert elbasztad!!! Már csak benned bíztam..
Ez nem ilyen egyszerű! Vállalnod kell, a felelősséget azért amit elkövettél! De ez nem jelenti azt, hogy ne védenélek meg titeket! Hagyd, hogy segítsek!
*A nő kénye-kedve szerint hintáztatja Adamet, aki fél perc alatt leizzad a hírtől miszerint el akarja hagyni Lilith az országot a lányával együtt. Nem érti, hogy miért ilyen szeszélyesen viselkedik Lilith: egyik szavával reményt ébreszt a férfiben, ugyanakkor a másikkal le is lombozza teljesen. Nem tudja mit gondoljon erről az egészről, teljesen ambivalens érzéseket kelt benne az egész üzenet. Segíteni akar neki, ugyanakkor a szülei halála miatt felelősségre is akarja vonni.*
Kezdőlap
