A mai napra megbeszéltünk Emma-val egy újabb találkozót, de kivételesen nem én rohantam hozzá, és nem is az Aunt Marie’s-ben találkoztunk, hanem nálam, a lakásomon. Nem kellett sietnie egyikünknek sem, így tökéletes ráértünk ma egy tényleges tesós napot tartani. Délelőtt beugrottam azért, hogy elintézzem, amit kell, de aztán robogtam is bevásárolni, aztán haza, hogy főzhessek valami finomat. Nem biztos, hogy Emms élni akar majd a lehetőséggel, de ha mégis, legalább lesz valami főtt kaja is itthon. A kávé is készen volt már, így minden adott volt ahhoz, hogy vendéget fogadhassak.
Sajnáltam őt, amiért felfüggesztették, hisz nagyon fontos neki a munkája és imádja ezt csinálni, de annak örültem, hogy így nem kellett attól tartanom, a beszélgetés közepén megcsörren a telefonja és el kell rohannia. A ruhái, a néma mobil és az oldott hangulat mind-mind azt jelezték, hogy most szabad volt, és végre tényleg csak egymásra tudunk figyelni. Sosem haragudtam rá azért, ha el kellett rohannia, vagy lemondott valamit, félreértés ne essék, csak végre jó érzés volt, hogy letudta a munkái nagy részét, és egy hónapig, még ha kényszerből is, de pihenhet.
-Szóval most már jobban vagy? Biztos? És akkor… ez azt jelenti, hogy hamarosan indultok is Atlanta-ba Reilly-vel? –vontam fel a szemöldököm, kérdő kíváncsisággal vizsgálgatva a vonásait. Némi gondolkozás, és egy jó nagy korty tejeskávé után aztán ismét megszólaltam.
-Képzeld, nekem is lesz programom majd! Remy meghívott a következő fellépésükre a bandájával, illetve kitaláltuk, hogy utána akár meg is ihatnánk valamit. Még úgy sem voltam soha, hiába szeretem a zenéjüket a netes számok alapján. Nagyon jó a dallam, a hangzásvilág, nem túlzásba vitten nyávogós, és a szövegeik is ütnek. Nem csak egy-egy, hanem mindegyik, ha az ember figyel rá. –szóval összességében hiper lelkes voltam, és már alig vártam.
-Sőt! Azt is felajánlotta, hogy nem kell taxiznom, vagy saját kocsival mennem, mert majd elvisz, ha nem bánom, hogy korábban ott leszek. Mármint… úgy korábban, hogy akkor, amikor a zenészek érkeznek. Szóval összességében tök jó, csak… ezer éve nem voltam koncerten, és fogalmam sincs, mit kellene felvennem… -haraptam bizonytalanul az alsó ajkamba, tanácstalanul és némileg segítségkérően nézve a húgomra. Emmalynn mindig csinos, patika megjelenésű, és nagyon jó divatérzéke van. Nem azt mondom, hogy én nem tudok öltözködni, vagy nem vagyok összeszedett, mert erről szó sincs, egyszerűen csak… nem igazán szoktam ilyen helyekre járni, és ezer meg egy éve nem vettem fel olyasmit, ami vagányabb, vagy lazább ruhadarab lett volna. Az otthoni farmer-póló/pulcsi kombó nem számít.
-Nem szeretnék az utolsó pillanatban összerakni valamit, hogy „jólvanazígy”, vagy mondjuk emiatt feltartani őt, miközben már indulnunk kellene. Persze sötét lesz, szóval igazából mindegy lenne. Mármint… nem totál világosban fognak játszani úgy sem, de attól még a közérzetemnek nem… mindegy. –inkább beleittam a kávémba, mert baromira kezdtem túlragozottnak érezni ezt az egészet. Egyébként sem kellene ezzel ennyit foglalkoznom… ugye?

-Persze, tudom... -de ettől még nem tudok nem aggódni érte. Nem egy egy helyben ülős, nyugton maradó típus, ahogy az sem, aki beköltözött hozzá. Ha meg egymás alá adják a lovat, mert el akarnak tűnni New York-ból, akkor azzal megint nem vagyunk előbbre.
-Azta. Reilly és egy Polaris kaliberű étterem? Nem semmi. Lehet, hogy mégis csak előnyös az, hogy beköltözött hozzád. -villantottam rá egy ártatlan, angyali mosolyt. Valamiért nem tudom elképzelni egy olyan helyen, főleg, hogy a a képek alapján tényleg nem egy semmitmondó, semennyire sem elegáns étterem. De Emms lelkesedése olyan aranyos volt, hogy egészen át ragadt rám is.
-Autósmoziban? Azt sem tudom megmondani, moziban mikor voltam utoljára, nem még ilyen helyen. Szóval akkor ezek szerint Mark elvisz téged egy ilyen helyre is? -ha nem ismerném őket, ezek a programok hangozhatnának randinak is, nem csak barátokként való városnézésnek.
-Nagyszerűen hangzik. -ez az elbúcsúztatás, ha már azzal kezdődik, hogy napokig kell kihevernie a dolgot.
-De örülök, ha izgatott vagy. Rád fér egy kis utazás. -van rá lehetőségük, és az elmúlt időszak eseményei után meg is értem, ha nem akarnak itt maradni a városban.
-Jajj már! Remy nem unalmas. -legalábbis én nem tartom annak.
-Jó!!! Mindenképp!! Legalább nem érezném magam annyira bután a tömegben legközelebb. Az ember általában ilyen helyekre ismerőssel megy, nem? -én pedig az egyetlen, akit ismerni fogok, az Remington lesz. Mert hiába jönnének mondjuk a húgai vagy a barátai, foglalmam sincs, hogy kik ők. Ezen a részén kicst izgulok, de... jó élmény lesz. Azt hiszem.
-Igen, egészen menőnek is érzem magam. -nevettem el magam a dolgon. Tényleg jó érzés, hogy bemehetek oda, ahova nem mindenki tud, akit csak úgy elhívnák egy ilyen koncertre. Arra, hogy figyelmes tőle ez a cipelgetés, csak bólintottam. A legfigyelmesebb!!!
-Randi? Öhm... nem tudom. Talán. Remélem? Fogalmam sincs!!! -nekem is eszembe jutott, de nem vagyok benne biztos.
-A koncertre az ember elhívhatja a barátját is, szerintem. De az, hogy utána vagy ott, vagy máshol igyunk meg valamit... én is abból indultam ki, hogy talán akkor ez nem... sima baráti találkozó? -pislogtam rá bizonytalanul. Nagyon-nagyon rég óta nem tetszett nekem senki sem, szóval ez most mondhatni megint új, fura érzés.
-Vásárolni?! Dehogy megyek el emiatt pénzt költeni! Meg az olyan... erőlködés szagú, nem? -néztem rá kérdő bizonytalansággal, a fejemet rázva. Szeretnék jól kinézni, talán még tetszeni is a sokat emlegetettnek, de emiatt nem fogok csak úgy dollárokat kiszórni az ablakon.
-Öhm... hmmm... -az alsó ajkamat rágcsálva néztem végig a képeken, próbálva kitalálni, hogy pontosan mit is gondolok erről az egészről.
-A farmer-magassarkú kettős tetszik, azt meg is vettem azonnal. Vagy még azon gondolkoztam, hogy van egy bakancs szerű magassarkúm, az is lehetne hozzá egészen jó megoldás...? Viszont a neccharisnya nagyon nem az én világom. Szerintem nekem ennyire nem állna jól, és kényelmetlenül érezném magam benne, szóval esetleg... nem is tudom. Keverhetnénk a második képen, feketés harisnyás megoldást az első képen lévő hosszabb póló-farmerkabát megoldással. Azt hiszem... -pislogtam magam elé úgy, mint akinek túlpörgött az agya és már csak az hiányozna, hogy kifüstöljön a fülén keresztül.

-Nem mondtam, hogy befolyásolnál rajta bármit is. Csak azt, hogy hatással van rá a beköltözése hozzád. -pillantottam rá teljesen komolyan. Alapvetően nem hiszem, hogy bárki másért csinálna ilyesmiket. Ugyan én nem ismerem annyira, de nem egy túl bizalomgerjesztő egyén, és kétlem, hogy csak úgy becuccolna másokhoz, azt meg főleg, hogy elvinné őket ilyen-olyan helyekre.
-Szerintem sokat mondó, hogy nem akart inkább otthon maradni egy sörrel, hanem elmegy veled ezekre a helyekre. -ott nem lenne muszáj vele lennie, mert ezek nyilvános helyek, és nem tudná csak úgy megtámadni senki sem Emma-t.
-Wow, ez a Mark egy igazi életvezetési tanácsadó. -pislogtam magam elé némileg tényleg őszinte meglepettséggel.
-De egyébként igaza van. Nem vagyok gyakorló túrázó és nem vagyok oda a mindenféle nehéz terepen való vezetésért, de szívesen elmegyek veled. Jó lenne, ha tudnánk együtt több, minőségibb időt is tölteni, mint mondjuk most, vagy annál a múltkorinál. Jó érzés, hogy egyikünk sem rohan semerre. -címeztem is neki egy lelkes mosolyt.
-Az a baj, hogy ki is nézném belőled ezt a húzást. De én nem az egész estére gondoltam, csak a koncerten a tömegben való tombolásra. -nyilván nem rángatnám oda magammal Remy-hez, vagy utána valahova, ha nem akarná. Amúgy se jönne, ha nem szeretne. Emma nem megalkuvó típus, plusz egyébként látatlanban is érezni az ellenszenvét Remy-vel szemben. Nem hibáztathatom érte, én sem vagyok oda Mark személyiségéért és lényéért már csak úgy önmagában sem.
-Hmm... hát... végül is igen, igazad lehet. Nem maga a meghívás az, ami igazán... különlegessé, vagy mivé teszi, hanem az, hogy ki hívott meg, és hogyan, meg hova. -ettől még mindig lehet, hogy én randinak érezném, ő meg annak, hogy jóban vagyunk és szívesen lógna velem munkán túl is, de remélem, hogy inkább Emma-nak van igaza. A koncertre magára meghívhat mást is, vagy meghívathatja magát más is, de az, hogy már a backstage-be is betekintést kaphatok, az olyan... más.
-Szóval azt mondod, hogy költsek egy csomó pénzt egy olyan ruhára, ami kifejezetten egy alkalomra van szánva, és ez nem erőlködés szagú? -vontam fel a szemöldökömet némi nem túl jól leplezett szkepticizmussal. Ahogy aztán kifejtette, hogy mindent keverhetek mindennel, végül csak bólintottam, az alsó ajkamat rágcsálva.
-Mégis csak el kell mennem vásárolni. Nem hiszem, hogy bármi ehhez hasonló megbújna a szekrényem legmélyén. Szóval amíg Mark kiheveri a haveri búcsúztatóját, eljössz velem valami... egyszerűen nagyszerűt nézni? -pislogtam rá egy aranyos mosoly és nagy szemek kombinációjával, magamhoz véve egy általa hozott, isteni finom macaron-t.
Meglepett a kérdése, hogy egyébként milyen srác. Nem számítottam arra valamiért, hogy szeretné, ha mesélnék róla neki. Persze nagyon jó testvérek vagyunk, és bármit elmondhatunk egymásnak, amit akarunk, de ettől még váratlanul ért maga a kérdés.
-Remy egy nagyon klassz srác, tényleg. Okos, kedves, figyelmes, intelligens. Van humora, ami szerintem nagyon fontos. Meghallgat, és elmondja a véleményét, még akkor is, ha az lehet, hogy sértően hatna, vagy megutálhatná érte a másik. Ezt nagyra értékelem, ahogy azt is, hogy tényleg lehet vele értelmesen is beszélgetni. Ambiciózus, és ahhoz képest, hogy egyébként művészlélek, két lábbal a földön jár, ami nagyon fontos ahhoz, hogy átlásd a dolgokat és ne ringasd magad hamis vágyálmokba. Ahogy kivettem a szavaiból, nagyon fontosak neki a barátai és a családja is. A húgai, a bandája, és persze Aziel is. Ráadásul nagyon törődő és segítőkész is. Elvégre képes volt azért előbb visszajönni a nyaralásából, hogy ne kelljen taxizgatnom, vagy tömegközlekedéssel mászkálnom. Minden alkalommal, amikor találkozunk és beszélünk egymással, azt érzem, tényleg figyel rám és arra, amit mondok. Nem mellesleg pedig egyáltalán nem játssza meg magát, ami megint csak plusz pont. Én sem vagyok ez a típus. Hiába az FBI-os múlt, vagy bármi, én csak egy nő vagyok a szomszédból, és kicsit azt érzem, hogy ő is csak a srác a szomszédból, aki imád zenélni és ennek is él. Egyébként is imádom, amikor erről beszél, egyszerűen átragad az emberre a lelkesedése. -pillantottam rá egy mosollyal, miután befejeztem a mesélést róla.
-De ha már pasik és egyebek... milyen együtt lakni Mark-al? -és nem arra gondolok, hogy rendetlen-e vagy ilyesmi. Mindketten elég szabadszelleműek, a húgomról bizton állíthatom ezt, Mark pedig hasonlónak tűnik nekem. Így biztosan furcsa lehet nekik ez az összezártság, vagy egyébként... pont, hogy nem.

-Emms, én nem utálom Mark-ot. -sóhajtottam lemondóan.
-Nem kedvelem, mert vannak vele szemben fenntartásaim, de nem utálom őt, tekintve, hogy személyesen nem ismerem. -az más kérdés, hogy nem is nagyon akarom.
-És nem fényezem. De ha igaza van, akkor igaza van. -vontam meg a vállamat. Tényleg jók lennének a bepótolt, közös programok és az is tény volt, hogy random emberekért nem menne el ilyen puccosnak számító helyekre.
Örültem ennek a túrázós dolognak, és végül annak is, hogy csak sikerült megértetnünk egymással a koncertes csapatást is.
-Na azt én is megnézném. Szuper kínos lenne. -bár ki tudja. Lehet, ha leitatnak, akkor valami koncertek pogozós boszorkányává változom.
-Hát de az más. Azt bérelni is lehet, vagy valami. De amúgy... ez jogos. A turik eszembe sem jutottak, pedig imádok ilyen kincseket keresni. Annyira klassz cuccokat találni! -ráadásul, aki nem egy XS méret, annak még inkább. Annyi vagány, bevállalós darabot látni, amiket az ember mondjuk nem venne fel, de azért elképzeli, hogy mi lenne, ha...
-Szuper vagy, köszönöm!!! -kapott is tőlem egy hálás mosoly-ölelés kombót, mert én viszont ilyen vagyok. Utálok vásárolni, de annál jobban már csak egyedül utálok vásárolni.
-Nagyon is az!! Remy nagyon szuper srác, és ember is. Tényleg! Nem tudok rá rosszat mondani. -mindenkinek vannak szar napjai, és mindenki tud ideges lenni, vagy idegesítő, de ez ezzel jár. Az élet már csak ilyen. Ha valakit nagyon-nagyon szeretsz, akkor hajlandó vagy a kisebb dolgok felett szemet hunyni.
Csendben hallgattam Emma beszámolóját Reilly-ről, és egészen aranyosnak hathatott volna az, hogy mennyi mindenben partnerek, amíg el nem ért oda, hogy mire számítottam ezzel kapcsolatban. A tekintetem mosolygósból azonnal aggódóra, majd kérdőre váltott, és úgy néztem rá, mintha legalább nem egy nyelvet beszélnénk.
-Én csak... kíváncsi voltam, hogy hogy jöttök ki egymással. Mindketten szabadszájúak, szabadszelleműek vagytok, és simán lehetett volna, hogy nem jöttök ki jól. -de nem így van.
-Viszont... mi ez az álomnős izé? Ezt te egyáltalán honnan tudod? Mi az, hogy olyan, de nem te? -körülbelül úgy nézhettem ki, mint azok a tipikus, semmit sem értő mesefigurák, akiknek a feje felett kérdőjelek lebegnek és félre döntött fejjel akarnak rájönni bármire is.
-Én öhm... légyszi, ne húzd fel magad, de... ideges vagy? Történt... valami? Vagy... azért vagy frusztrált, mert Mark olyat szeretne, mint te, csak szerinted nem téged? -mindegy, hogy hogyan értelmezi a kérdést, de nem szeretném, ha ez az együtt lakás bármiféle értelemben károkat okozna benne. Emma kemény, de ez sok esetben csak a külső váz, biztosan akad olyan, ami benne is hagy némi nyomot. Ezek alapján például Reilly és az álomnője, aki olyan, mint Emma, de mégsem ő.

Arra, hogy nem akar beszélni erről a katyvaszos sztoriról, csak finoman megszorítottam a kezét egy bíztató mosollyal. Ha nem tudom, hogy mitől ennyire feszült, mi történt közöttük, nem tudok neki segíteni sem. Vagy legalábbis megpróbálni. Még sosem voltam sem Emma, Reilly meg aztán főleg nem, hogy értsem őket, de szerettem volna a tőlem telhető legjobb segítség lenni a számára.
Csendben hallgattam végig, ahogy elkezdte felvázolni, pontosan mi is történt, és miről is van szó. Azt tudtam, hogy vannak fix programjaik, hisz szóba került ma már a Polaris, vagy épp az autósmozi. Az új volt, hogy Mark szülei is jártak ott. Habár Emms ezen elég gyorsan túllendült, én elraktároztam az agyamban a dolgot, mert ez nekem elég fontos, apró kis részletnek tűnt.
Aztán szóba jöttek közöttünk a férfi-női szerepek, illetve valahogy az is, hogy melyikük milyen társat szeretne maga mellé. Kiderült, hogy tökéletesen egybevágtak ezek az elvárások, sőt. Lényegében végig egymásra gondoltak, csak még sosem gondoltak bele jobban. Értettem, hogy ez miért lehetett annyira sokkoló Emma-nak. Ő próbálkozott kapcsolatokkal, de aztán végül inkább dolgozott, a munkájának élt. A megugorhatatlannak hitt dolgait kiderült, hogy a főnöke végig meg tudta volna ugrani, ha már korábban felfigyeltek volna egymásra. Ez még egészen szépnek és különlegesnek tűnt, de aztán sikerült neki ledobni az atombombát. Elég sok erőfeszítésbe telt még nekem is, hogy megőrizzem a nyugalmamat és ne rázzam meg jó alaposan, hogy mégis mit gondolt. Értem, hogy szeret tapasztalatból építkezni, de esküszöm, Reilly most nagyot nőtt a szememben azzal, hogy nem ment bele ebbe az egészbe.
Miután végigért a mondandóján és beközölte azt is, hogy totál idiótát csinált magából, amit Mark hagyott is neki, vennem kellett egy mély levegőt. Nagy szemekkel meredtem magam elé, pislogtam párat, aztán őt kezdtem el vizsgálgatni.
-A legnagyobb szeretettel mondom Emms, hogy teljesen rossz úton vagy. -engedtem meg magamnak egy elnéző mosolyt.
-Ez Mark-tól a lehető legjobb reakció volt, de komolyan. Tudom, hogy te hogy gondoltad, és nem hibáztatlak érte, mert nincs is miért, de... mások a helyedben örülnének, hogy nem élt vissza a lehetőséggel. Simán gondolhatta azt, hogy ez valami fura teszt, vagy csak szivatod, vagy valami. Hidd el nekem, hogy neki sokkal nagyobb erőfeszítésbe telt visszafogni magát, mint amennyire szívesen rád vetette volna magát. -pedig valószínűleg benne is tudatosult, hogy a húgom neki a megfelelő ember.
-Abból kiindulva, hogy szerinted milyen lehet Reilly típusa... volt neki valaha olyan kapcsolata, amiben szerette is a másikat, vagy csak egy csinos, fizikai szükségleteket kielégítő valaki volt mellette? Ha ez utóbbi, akkor ez nem a világ vége, sőt. Ez csak azt bizonyítja, hogy nagyon fontos vagy Mark-nak, és nem szeretne elcseszni vagy... talán elsietni semmit. -ami amúgy nagy mázlija, vagy levadásznám a fenébe.
-A többi nő nem olyan, mint te, Emma. A legtöbben kelletik magukat, és húzzák a pasi agyát, mielőtt ilyen ajánlatot tesznek. Ha meg ezzel állnak elő, utána jól felképelik a pasit, mert élt volna vele. -ráztam meg a fejemet egy sóhajjal.
-A lényeg, hogy szerintem Reilly szeret téged a maga fura, ősember módján... -gyorsan meg is jelent egy bocsánatkérő mosoly az arcomon. Nekem mindig valami ilyen jut eszembe róla.
-Ha így gondolkodsz róla, akkor az azt jelenti, hogy te is szeretnél tőle valamit, és zavar, hogy ő talán nem. Hagyd, hogy... nem is tudom. Azt érezze, hogy van esélye nálad, nem vágta el magát, és nem csak a barátja szeretnél lenni. Ha szerintetek a hagyományos szerepek és kapcsolatok a nyerőek, akkor ebben is képviselheted ezt. Végre valaki igazán megdolgozna azért, hogy az övé legyél, és nőként bánna veled. Nem hiszem, hogy őt annyira le tudnád dominálni. -pillantottam rá kérdő várakozással, amolyan... megerősítást várva.
-Elvisz étterembe, ráadásul oda, ahová a szülei is jártak anno. Nem pedig otthon marad sörözni. Plusz a mozira is beadta a derekát, és ki tudja, mire, amiről még nem beszéltél. Nekem ez ilyen... randis programnak tűnik. -akkor is, ha kitekerve működik ez a kettő.
-Az egyetlen igazi buktató köztetek talán a munkátok lehet... -mert gyanítom a végtelennek tűnő korkülönbséget meg hasonlókat magasról le se szarják.

-Emma! Az, hogy nem vagy olyan, mint a többi nő, jelenthet nagyon sok dolgot. Neked nem túl nehéz pasi aggyal gondolkodnod. Ha tényleg nem akart csak úgy rád ugrani, akkor valószínűleg annak oka volt, és nem az, hogy nem tetszel neki. Lehet, hogy csak szimplán nem akart mindent elcseszni, mert mondjuk azt tanították neki, hogy udvaroljon egy nőnek, és ne azonnal leteperje. Értem, hogy te tapasztalni szeretsz dolgokat és az alapján dönteni, de vonzalomban és szerelemben nincs se logika, se megmagyarázható dolog. Tegyük félre a kémiát egy kicsit, és csak nézzük a dolgok érzelmi oldalát. Mark úriember volt, és ezért minden nő összetenné a két kezét. Te vagy az az egy, akit többre tart annál, mintsem gondolkodás nélkül rád vesse magát, legyél bármennyire vonzó is a számára. –főleg, hogy most láthatja őt teljes, nőies valójában. A szóhasználata, a gondolkodásmódja elég férfias és pasis, ahogy sok hobbija is, de Emma alapvetően az egyik legnőiesebb nő, akit ismerek. És tényleg az, nem abban merül ki, hogy magamutogató és társai.
Azt inkább nem akartam kimondani, hogy lehet, hogy azért volt lényegtelen, mert felszínes kapcsolatai voltak eddig a kedves hadnagynak, vagy nem jártak össze a hétköznapokban úgy, mint most. Ha valamelyikük összeszedett volna egy komolynak tűnő dolgot, lehet, hogy hamarabb kibukott volna, mennyire nem csak kollégák, vagy mondjuk barátok.
-Én nem erre gondoltam. Dave is a barátja, de teljesen másképp áll hozzátok. –és biztosan nem azért, mert Emma nő. Mármint nem abban az értelemben, hogy amiatt nem viszonyul hozzá ugyanúgy, mint a haverjaihoz. Simán kinézném belőle, hogy mindegy, mi a neme, ha Emma olyan lenne, mint bármelyik haverja, akkor nem csinálna meg érte ilyesmiket. Aggódik érte, rábeszélte, hogy vegyen vissza, elviszi Atlanta-ba, előtte pedig becuccolt hozzá. Ezek nem egyszerű dolgok, főleg egy olyasvalakitől nem, mint Mark Reilly. Olyan, mint egy állandóan összegömbölyödött sün, ami mindenkit távol tart. A húgommal szemben mégsem ilyen. Nem lehet vele seggfej, azt nem engedné neki.
-Sajnálom, hogy így gondolod. –tényleg. Nem volt jó hallani, hogy nem hisz a szerelemben és nem fog úgy tenni, mint valami „ábrándos kis picsa.”
-De ha van rá esély, hogy vette a jeleidet, csak összezavarodott, vagy mit tudom én, most, hogy nem tudja, hová tegye ezt az egészet, mert úgy viselkedsz vele, mint korábban, talán már nem mer lépni. Valljuk be, hogy egyikőtök sem túl egyszerű eset. Beszéltetek róla egyáltalán, amióta történt ez az… egész? –mert ha nem, akkor sajnos sanszos, hogy nem tudják egymás jeleit értelmezni. Mindkettő a nyers őszinteség bajnoka, és a mindent kimondásé, most valamiért mégis olyanok, mint a középiskolások a suliban, akik először lesznek szerelmesek. Bár talán… tényleg így van.
-Nem voltak randis programok, mert eddig még nem csapott benneteket arcon a valóság. Valamiért eddig egyikőtök sem gondolt így a másikra. Nem akart, nem tudott, nem mert. Mindegy, minek nevezed. De ez változhat. Most, hogy már mindketten tudjátok, hogy a másik nektek a tökéletes, képesek lennétek úgy tenni, mintha ez nem is lenne fontos?! –pislogtam rá határozottan, de azért némileg aggódó bizonytalansággal. Annyira szeretném, ha jól érezné magát és nem nyomná rá a bélyegét a hangulatára ez az egész. Ha nem zavarná, akkor nem lenne tőle ideges. Nagy különbség van aközött, hogy barátként elmentek valahova, vagy rájössz, hogy talán szereted a másikat, nem csak úgy, mint egy kedves ismerőst. A kezdetektől fogva kell lennie köztük valamiféle… kapocsnak, ha Mark őt akarta maga mellé, Emma pedig ennyire nagyon kötődik hozzá. Nem erről híresek, és most, hogy szembe jött a „rideg” valóság, nem tudnak mit kezdeni ezzel.
Csendben hallgattam végig azt, hogy kifejtette, mennyire nem zavarná, ha nem lenne többet nyomozó a róluk keringő valós, vagy téves dolgok, illetve pletykák miatt. Aranyos és baromira megható mondat volt, hogy munkahelye lehet másik, de Mark csak egy van. Ez annyira… különleges volt. Főleg olyasvalakitől, aki ennyire oda meg vissza van a munkájáért. Egy ideig csendben figyeltem őt, aztán úgy döntöttem, hogy közelebb húzódom hozzá, és megölelem. Tudom, hogy nem egy tapogatós, ölelkezős fajta, de most valahogy muszáj volt meglépnem ezt.
-Persze, hogy aggódom. A húgom vagy, a legfontosabb a világon. Mark meg… neked fontos. Plusz most nagyot nőtt a szememben. –akkor is, ha tudom, hogy Emma ezzel nem feltétlenül ért egyet.
-Nem szeretnék beleszólni, tényleg. De nagytesós tanácsként annyit tudok mondani, hogy beszélnetek kéne. Lehet, hogy ő nem így látja. Simán lehet, hogy benne van a para, hogy a munkád miatt sosem kezdenél vele. Mondanám, hogy talán le kéne mondanotok Atlanta-t, de semmi értelme nem lenne. De ahhoz, hogy pontosan tudjátok, mit gondol a másik, előbb vagy utóbb valamelyikőtöknek meg kell törnie a néma szenvedést. Mert akármit mondasz, ez az. Ha csak az egyikőtök akar többet, akkor simán lehet egy önmarcangolás a közös kiruccanás, ahol, igenis romantikusnak hangzó, programokat csináltok együtt. Nem ismerek nálatok nyersebb, őszintébb, magabiztosabb, határozottabb embert. Szerintem ehhez is így kellene hozzá állnotok. Tudjátok, mit akartok. Vagyis… én úgy gondolom, hogy mindketten tudjátok.