Ide jön a jellem, ami lehet novellaszerű, avagy jellemzés, de írhatod pontokba szedve is, halszálkásan, képekkel illusztrálva, ábécé sorrendbe rendezve vagy ahogy szeretnéd. Utóbbi alatt értjük mondjuk azt, hogy minden egyes betűhöz írsz egy szót és elmondod, hogy miért éppen azt, de ezt a neved betűivel elkészítheted. A pontokba szedéshez csupán ötletadónak néhány szempont: pozitív illetve negatív tulajdonságok; hobbi; dolgok, amiket szeret/nem szeret; meghatározó pillanatok az életéből; példakép; kedvenc helyszíne; dolgok, amik mindig nála vannak; bakancslista; becenevek; elvei; mottó; ami zavar; amire büszke; mások véleménye stb stb stb. Viszont igyekezzetek minél jobban bemutatni a karaktert, és ne csupán egy rövid felsorolással letudni ezt a részt.

Már csak egy éjszaka, és holnap után visszatérhet a civilizált világ hétköznapjaiba, kényelmébe, mert hiába imádja a munkáját, szinte percre pontosan két hónap után mindig eljut arra a pontra, mikor minden porcikája már-már könyörög egy olvasással egybekötött, cabernet sauvignon-nal kísért, forró habfürdőért. Tegnap óta fantáziál róla, minek következményeként előre leegyeztetett egy időpont a fodrászával, a kozmetikusával a hét második felére, és beszélt egy jó barátjával a szokásos spa napjuk részleteiről, hogy megkoronázzák a hazaérkezését. Alig várja a saját, puha ágyában aludhasson, vastag matracon, szatén ágyneműk, ezernyi párna között, és teljesen megfeledkezhessen a rovarok létezéséről is a városban tartózkodásának idejére. A kövér sóhajába fullasztó álmodozás vegyül ahogy befejezi a fogmosást, kiköpi a habot a tábor szélén felállított mosdókagylóba, aminek tartalmát az alatta lévő tartály gyűjti össze a reggeli kiöntéshez. A szüntelen zizegéshez hozzászokott, beleolvad a környezet háttérzajába, de kihallja a füle közelében ólálkodó ízeltlábút, és ösztönösen hessint a kezével, majd kihasználja a mozdulatot intsen a szeme sarkában elcsípett kollégájának, aki csatlakozik hozzá a lefekvéshez készülődésben, kivel már három napja osztozkodik a fogkrémének maradékán. Kézfejével törli le a szája szélén maradt krémet, majd átnyújtja a tubust használatra.
- Tartottad magad az ígéretedhez? - érdeklődik egyik kezével rátámaszkodva a fém szerkezetre, neki dönti a csípőjét, és amint elvenné Artúr a felkínáltat, visszahúzza -- nincs ingyen, az adott pillanatban nem teljesen. A férfivel régóta dolgozik együtt, több turnust tettek meg együtt, ami alatt elég jól kiismerték egymást, így nem átalkodik a legutóbbi alkalom kapcsán külön felhívni a másik figyelmét annak adott szavára.
- Bontatlan az üveg, édesanyám életére esküszöm. - sandítva figyeli a szívéhez kapott mozdulatot, egy bő másodperc erejéig mérlegel, csak azt követően adja át valóban a fogmosáshoz szükséges fogyóeszközt, majd ellöki magát támasztékától, a poharában lévő vizet kiönti.
- Melegen ajánlom. - szabad kezének mutatóujját tartja fel fenyegető célzattal, mert kristálytisztán emlékszik előzőleg hamarabb bontotta ki a drága tequilát, amit az utolsó éjszakára tartogatnak. Szüksége van arra elengedje magát, mint igazából mindenkinek a táborban, mégha vannak, akik ezt karót nyelten képtelenek is beismerni, és gyáván nem kockáztatják meg az esetleges másnapot a pakolás befejezéséhez a hazautat megelőzően. Coños. A könyökével böki oldalba búcsúzóként.
- Majd hozd vissza a sátramhoz, kérlek. - vele ellentétben őt nagyon is kedvelik a vérszívók, így nem várja meg, míg végez.

A lefekvéshez készülődve a válla mögé húzta a haját, hogy elvégezze a rutinossá vált, több perces nyirokdrenázsát. Segít ellazítani az idegeit amellett jót tesz az immunrendszerének, hozzájárul a sejtek, a szövetek regenerálódásához. A halántékánál jár, amikor zajt hall odakintről. Egy szekunda erejéig megáll, majd tovább lendül a pillanatnyi pauzán, szőnyeg alá sepri a hangot, amit hirtelen nem tudott hova tenni, aminek nem tulajdonít jelentőséget -- tegnap előtt is csak Fabio ügyetlenkedett. Körkörös ujjmozdulatokkal folytatja a masszírozást, lehunyt szemekkel élvezi, és a halk lépt alatt kint megcsikorgó földre automatikusan szól ki.
- Csak tedd le az asztalomra, köszi. - nem néz oda, szakítja félbe a műveletét, a tudatlanság áldásának köszönhetően kicsit tovább koncentrálhat rá, és éppen ezért gusztustalan módon kúszik végig a gerince mentén a félelem a neki szegeződő fegyver hideg csövének köszönhetően, miközben oldalról egy ismeretlen férfi céloz az irányába egy másikkal. A hűvös fém belé akasztja a lélegzetvételét miként kicsit lejjebb csúszik, beleakad a topjának szegélyébe, érzi a hatására megfeszülő az anyagot a bőrén. A fent tartott keze megremeg, akárcsak ajka, ami épp szóra nyílna, ha nem moccanna csitítóul abban a momentumban a szakállas férfié is, hogy hallgatásra intse egyelőre erőszak alkalmazása nélkül -- gondolná miért is lenne szükség rá a csigolyához tökéletesen illeszkedő automata mellett?
Szinte érzi az adrenalintól pulzáló artériát a nyakánál, a vérének megnövekedett sodrását, a mellkasából kitörni készülő szívét, és csak egyetlen nyelésre lesz képes a soron következő másodpercekben, míg össze nem szedi magát az őket körülölelő csend megtörésére egyetlen szó elkiáltásával.
- ARMA. - fogalma sincs a korábbi zaj, aminek nagyon is figyelmet kellett volna szentelnie mi lehetett, mi történhetett a táborban tartózkodókkal, vagy Artúr-ral, de a pengeélen táncoló szituáció ellenére nem marad csendben, életét kockáztatva leadja a jelzést a többieknek, ha ők még --
A gondolatmenete azonnal megszakad ahogy fejbe verik a fegyverrel. A homlokánál felreped a bőr, a világ hirtelen lelassul, nem érzékeli a lassan hömpölygő vérének melegét, minden idegvégződésével az eszméletvesztés ellen küzd, mintha beleszólása lenne, miközben már meg is rogy a saját súlya alatt, a látása elhomályosul, végül elsötétül.

A feje kőnek koppanására kezd el magához térni. Elsőként a külvilág zajai jutnak el hozzá, ismeretlen férfiak egymásba folyó beszéde, a veszekedésük, melyikőjük hogyan is tartsa, utána a testét érintő kezeket érzékeli még bódult állapotában, végül az erősödő lüktetést a koponyájában. Tehetetlen, nincs annyira magánál a szemét kinyissa, nemhogy bármit is tegyen támadói, belőle automatikus félelmet, undort kiváltó tevékenysége ellen. Fogalma sincs kik ők, mit akarnak tőle, a fogaskerekei lassan forognak, azt is nehezen fogja fel valóban életben van, és percekig még nem lesz képes visszaidézni mi történt órákkal ezelőtt a tábor helyszínén, vagy egyáltalán elgondolkodni azon mi történt a többiekkel. Karjait se tudja mozgatni, össze vannak kötve a háta mögött, és teljesen el vannak zsibbadva, nem biztos benne a szándéka ellenére moccan-e a jobb mutatóujja, nem érzi milyen felülethez ért hozzá, ha sikerült is -- csak a vállát próbálja mozdítani, helyt adjon némi vérkeringésnek.
Percekig nem hívja fel magára a figyelmet, nem is törődnek a földön fekvő alakjával, eldiskurálnak a helyiség másik felében, amiről megállapítja a résnyire kinyitott pilláin keresztül, hogy egy ablaktalan, talán földszint alatt elhelyezkedő pince lehet. A szavak tengeréből kihallja az apja nevét, váltságdíj említését, a főnök szájából az is elhangzik élve, relatíve épen van rá szükségük, ezért fogják vissza magukat. Legalábbis őt tippelné a főfőnek a tekintélyparancsoló megfogalmazása, a tónusa miatt, és ő az, akinek a tekintetét állandóan magán érzi, amiért erősen lapít az ébrenlétének legkisebb jelét is adni, de --
- Lám, lám Csipkerózsika magához tért. - a metsző pillantás egy egészen más mértéket öltő félelmet ültetett el benne, ami egyenesen a zsigerei közé hatolt. Összehasonlíthatatlan volt az érzés a korábbival, amikor a fém hidege koccant neki a gerincoszlopának, míg egy másiknak a csöve kúszott bele a perifériájába, amit egy arcát eltakaró férfi tartott a kezében. A tehetetlensége az adott szituációban sokkal nagyobb, a keze immár béklyóba van kötve, és minden egyes felé közeledő lépés hatására hatványozódik benne a megerősödés, mi szerint inkább egy élettelen fegyverrel nézne szemet, semmint egy húsvér emberrel férfivel.

Előbbiről tudja milyen károkat okozhat,
az utóbbiról ez nem mondható el.

[...]