Gyakran válik vita tárgyává a szülők között. Szabadelvűsége és szájúsága, hozzájuk képest modern, erősen feminista gondolkodása miatt, ami szabályszerető, konzervatív apjának a szemét szúrja, simulékony, változó határozottságú anyját újra s újra elgondolkodtatja a saját életének alakulásáról. A parancsnok mindig is szerette a katonás rendet, ha a szavát issza magába a hallgatóközönség, példaként tekintenek rá, nem ellenkeznek neki, nagyobb, másokét felülírónak tekintik az erősen javalló véleményét -- nem mindig, de az idő nagyobb részében inkább igen, semmint nem. Kedves feleségével ellentétben lánya kiskorában sem várt tőle világát megváltó visszacsatolásokat, buksisimit, hamar a saját feje után ment a reá kevésbé irányuló figyelem hiányában. A legkisebb gyermek, a fiúk között az egyetlen lány, mégis középsőként kezelt, kevés vizet zavaróként kezelték, ami korán az önállóság útjára terelte, olyannyira, hogy mindmáig egyetlen szívességet sem kért a családjától. Nem az őket őrületbe kergető makacssága miatt, egyszerűen azért, mert valóban mindenre előbb-utóbb megoldást talált az élete folyamán. Vezeték problémák a lakásában? Ingadozó víznyomás? Könyvek, youtube, ismerőseit faggatta -- megoldotta. Nem indul el az autó? Rendben, itt belátta szerelő segítéségére van szüksége,  de élvezi saját maga rendezni az ügyeit, amit az apja nevetségesnek talál, azt külön felháborítónak, hogy míg ő távol volt, helyre pofozta az érintkezés problémát náluk, és nem szakembert hívott a helyzetkezeléshez.
Előfordulnak napok, amikor bosszantja, ha ő csinál valamit az soha sem elég neki, bezzeg, ha Braulio vagy Rafa -- előfordul ezeken a napokon testvériesen megfojtaná fivéreit, de. Egy ideje azonban megtanulta nem magára venni, amiért az apja máig ragaszkodik a fejében élő képhez, mi szerint harmadik fia születik vagy engedelmes, csendes díszlánya. Elfogadta a parancsnok nem fog változni, megtanulta ekként szeretni, mert a dörzspapír viselkedése ellenére törődik vele, érzi, tudja aggodalom bújik meg minden 'semmi értelme a munkádnak' mögött, és 'miért nem jó neked egyik férfi sem?' mögött, csak borzalmasan önti szavakba az érzéseit -- leginkább sehogy, azt az anyja szokta tolmácsolni empatikusabb hangnemben, kísérve egy 'tudod milyen apád' mentési kísérlettel. Haragudni egyikőjükre se tud, a legtöbb nézeteltérést a generáció különbségeknek tud be, és igyekszik a drága mamãe-t bátorítani, legyen nyugodtan szókimondó, ne alkudjon meg annyit, de nem erőlteti. Látja alapjaiban boldogok ők, csak makacsok -- talán volt honnan örökölnie...?

Imádja a testvéreit -- azt a két szexista seggfejet, akik ha ettől a végtelenül irritáló tulajdonságuktól megszabadulnának a szívei csücskei lehetnének sajnos még így is azok. Két nagyra nőtt, harapós, de csak pocakvakarásra váró kutyákhoz szokta hasonlítani őket, akik szeretik magukat keménynek mutatni, miközben csak nagy softiek, és borzasztóan örülnek a dicséreteknek, amitől piszkosul zavarba tudnak jönni, ha nem egy célzott hencegésre kapják. Nem véletlenül ez az egyik kedvenc hobbija, amikor a vérét szívják vagy ismét süket fülekre lelnek a korrekciói, javaslatai. Testvéri szeretetből gyerekkori példákat hoz elő az ilyen alkalmakkor, ha már lúd, legyen kövér, nem? Valamivel kénytelenné vált kompenzálni az évek alatt, hogy ne kezeljék állandóan kislányként.
A fivérei közt lévő kapcsolatot sose közelítette meg az, amivel ő rendelkezett velük külön-külön vagy épp egyenként, amit gyerekkorában nehezebben fogadott el, mostanra ellenben sokkal jobban visel. Fiúk férfiak, közöttük egy év korkülönbség van, mindketten a katonai erőknél szolgálnak, mindkettejükre óriási hatással volt az apjuk, a nagybetűs példakép véleménye -- ezekkel nehezen vehette fel a versenyt mögöttük öt évvel lemaradva, legfőképpen lányként. Szökőévente, amikor igazán jó kedvében van, és kedvezni szeretne nekik, akkor hagyja, hadd vegyék elő az úriember énjüket, hadd fullasszák bele az óvásba, féltésbe, sürögjék-forogják körül minden apróság kapcsán, amit alapvetően túlontúl kontrolláló magatartásnak tart részükről, nehezen visel el hosszú ideig. Senkinek nem kell részletezni ennek a nagytestvéri intenzitását, ugye...?
Mindeközben a másik háta mögött, mindkettőnek női tanácsadót játszik, aki ajándékötleteket ad, öltözködési tippeket, finoman terelgeti őket a jó döntések felé, amikor felismeri a felszín alá tuszakolt a bizonytalanságot, amit a férfi ego nem enged szavakba foglalni, ugyanakkor visszatartja őket. Az ilyen esetek miatt elnézi a mai napig valahol kis csitrinek tartják, akként kezelik, és a túlkapásaikkal szemben hevesen fellépő szavai ellenére minden további gond nélkül képes egy asztalhoz ülni velük pár órával később, fátylat borítani a múltra. Végtére is tisztában van vele ő sem könnyű eset, milliószor szeszélyesebb természet hozzájuk képest, és nem mindig tudja csukva tartani a száját bizonyos témák előjövetelekor.

A társaság közepébe sodródik előbb vagy utóbb a pezsgő természetének, magas energiájának köszönhetően, mintha csak virágként, csokorba gyűjtené az embereket maga köré -- valahol ez így is van. Imád közös vacsorákat szervezni, nyaralásokra rábeszélni a barátait, kinézett programokat promotálni, spa napokat tartani minden nap más társaságában, táncba hívni a magukat kéretőket, kicitálni a befordulókat a négy fal közül, amiért nehéz hibáztatni, egyenesen lehetetlen haragudni rá, mert nem erőltet semmit senkire. A karizmája elintézi a munka nehezét, pofátlanul elsimítja a kételyeket, meghozza a zsémbesek kedvét is a kezdeti ellenérzéseik ellenére a személyre szabottan rájuk testált kimozduláshoz. Külsős számára könnyen lejöhet nyomulósnak ez alapján, levakarhatatlannak, amiben van némi igazság, de sokkal inkább arról van szó jó emberismerőként rendre megtalálja a mediánt, a barátai komfortzónáin belül mozog, vagy éppen csak annyira azon kívül, hogy minimális meggyőzésre legyen szükségük ahhoz beadják a derekukat egy-egy fellángolásához. Balesetek természetesen előfordulnak, amikor az ismeretség elején karakteridegenebbül választ, de hamar tanul az ilyen jellegű hibáiból, és idomul az adott illető igényeihez, nem kényszerít senkit kényelmetlen, belőle rossz érzést kiváltó helyzetbe. Igen, a makacs elutasítást nehezen viseli, forró kását kerülő macskaként köröz körülötte -- ha valakit nem ismer, abban az esetben az illetőt kerüli el nemes egyszerűséggel.
Az egyetlen kivétel a meglepetés partyk -- él, hal értük, és ha valakit a barátjának tart, az sem mentesül alóluk, amikor a munkája nem gátolja a megszervezésükben legyen szó akár születésnapról, házassági évfordulókról, lakásavatóról, négylábú örökbefogadásáról. Ezt sajnos mindenkinek el kell viselnie, ez a részlet mégcsak apró betűs részletnek sem titulálható, ami felett elsikolhat az illető figyelme -- meglehetősen transzparens a témát illetően. Valamint sajnos nem, nem sajnos tényleg jó hangulatban telt eddig mindegyik, valóban ért a megszervezésükhöz. Szívét, lelkét beleteszi minden alkalommal.
Az időszakos kapcsolattartás, időbeli kihagyások nem befolyásolják egy-egy személyhez fűződő érzéseit. Ha fél évvel ezelőtt beszélt utoljára vele, de az pozitív hangnemű volt, ugyanazzal a tőle megszokott lendülettel fogja felvenni a fonalat ott, ahol abbahagyták. Nevetséges lenne, ha a folyamatosan zajló, változó élet miatt ilyen apróságon akadna fenn, és az ő felfogása szerint túl rövid az élet ehhez -- s ő túl elfoglalt ahhoz feltűnjenek neki a kisebb, nagyobb kimaradások.

Egy szóval körülírva -- intenzív.
Nagy kanállal falja az életet, akárcsak a partnereit. A legnagyobb problémája a 'diétájával,' hogy hamar megunja őket, újabb adag után vágyik, és megszabadul az őt indifferenssé tevő ízektől. Igényli a változatosságot, a kihívást, és bármennyire is viselkedjen magabiztosan, olyanként, aki tudja mit akar, ha valakinek nem sikerül ki-kirántania alóla a talajt -- descanse em paz. A három éven át tartó, besavanyodott jegyessége után megtanulta ennek hiányába ne nyugodjon bele, ne alkudjon meg, ne legyen elég a 'minden rendben' válasz, ne fogadjon el félvállasakat a kérdéseire, ne tolerálja az időhúzást, a kifogáskeresést, ne hagyja senkinek azt mondja túl sok, túl sokat kér, esélyt se adjon arra sokadik lehetőségként kezeljék. Vagy csak könnyebb ezzel az érveléssel takaróznia az elköteleződési problémái okán...? Utálja, amikor ezt kontrariposztként hozzászegezik, mintha hitelteleníthetnék vele, mintha nem próbálkozott volna az utolsó pillanatig, hogy működőképes legyen a közelgő házassága, mintha olyan könnyen engedte volna el, mintha nem érezte volna azt belerokkan. Mélyen érez, a ragaszkodása nem egyik pillanatról a másikra szűnt meg, nem csak arra ébredt az egyik reggel ez nem jó egyikőjüknek sem, szóval pá. Küzdött, veszekedett, marakodott, provokált, még a karmainak nyomát is ott hagyta, mire feladta, hogy ezekkel sem ért el semmit a szavakon felül.
Nem hiányzik neki újra s újra bemutatkozzon, lefussa a kötelező köröket, elérje megértsék, majd félredobják vagy mégis meglepő módon félreértsék, meghallgassa a másik követelőzését, kiborulását a hosszabb távollétei miatt. Nem hiányzik neki mindez az idézőjeles időpocsékolás az ő korában. Ellenben hiányzik neki az origója, az az egy személy, aki köré jobban építhet, támaszkodhat, számíthat, aki több stabilitást hozna az életébe, mint amennyit innen-onnan szedeget össze, más-más mértékben a hozzá közel állók köreiből. A szeretetnyelve a testi érintés, az ajándékozás -- na, összeköthetőek a pontok...?

Már csak egy éjszaka, és holnap után visszatérhet a civilizált világ hétköznapjaiba, kényelmébe, mert hiába imádja a munkáját, szinte percre pontosan két hónap után mindig eljut arra a pontra, mikor minden porcikája már-már könyörög egy olvasással egybekötött, cabernet sauvignon-nal kísért, forró habfürdőért. Tegnap óta fantáziál róla, minek következményeként előre leegyeztetett egy időpont a fodrászával, a kozmetikusával a hét második felére, és beszélt egy jó barátjával a szokásos spa napjuk részleteiről, hogy megkoronázzák a hazaérkezését. Alig várja a saját, puha ágyában aludhasson, vastag matracon, szatén ágyneműk, ezernyi párna között, és teljesen megfeledkezhessen a rovarok létezéséről is a városban tartózkodásának idejére. A kövér sóhajába fullasztó álmodozás vegyül ahogy befejezi a fogmosást, kiköpi a habot a tábor szélén felállított mosdókagylóba, aminek tartalmát az alatta lévő tartály gyűjti össze a reggeli kiöntéshez. A szüntelen zizegéshez hozzászokott, beleolvad a környezet háttérzajába, de kihallja a füle közelében ólálkodó ízeltlábút, és ösztönösen hessint a kezével, majd kihasználja a mozdulatot intsen a szeme sarkában elcsípett kollégájának, aki csatlakozik hozzá a lefekvéshez készülődésben, kivel már három napja osztozkodik a fogkrémének maradékán. Kézfejével törli le a szája szélén maradt krémet, majd átnyújtja a tubust használatra.
- Tartottad magad az ígéretedhez? - érdeklődik egyik kezével rátámaszkodva a fém szerkezetre, neki dönti a csípőjét, és amint elvenné Artúr a felkínáltat, visszahúzza -- nincs ingyen, az adott pillanatban nem teljesen. A férfivel régóta dolgozik együtt, több turnust tettek meg együtt, ami alatt elég jól kiismerték egymást, így nem átalkodik a legutóbbi alkalom kapcsán külön felhívni a másik figyelmét annak adott szavára.
- Bontatlan az üveg, édesanyám életére esküszöm. - sandítva figyeli a szívéhez kapott mozdulatot, egy bő másodperc erejéig mérlegel, csak azt követően adja át valóban a fogmosáshoz szükséges fogyóeszközt, majd ellöki magát támasztékától, a poharában lévő vizet kiönti.
- Melegen ajánlom. - szabad kezének mutatóujját tartja fel fenyegető célzattal, mert kristálytisztán emlékszik előzőleg hamarabb bontotta ki a drága tequilát, amit az utolsó éjszakára tartogatnak. Szüksége van arra elengedje magát, mint igazából mindenkinek a táborban, mégha vannak, akik ezt karót nyelten képtelenek is beismerni, és gyáván nem kockáztatják meg az esetleges másnapot a pakolás befejezéséhez a hazautat megelőzően. Coños. A könyökével böki oldalba búcsúzóként.
- Majd hozd vissza a sátramhoz, kérlek. - vele ellentétben őt nagyon is kedvelik a vérszívók, így nem várja meg, míg végez.

A lefekvéshez készülődve a válla mögé húzta a haját, hogy elvégezze a rutinossá vált, több perces nyirokdrenázsát. Segít ellazítani az idegeit amellett jót tesz az immunrendszerének, hozzájárul a sejtek, a szövetek regenerálódásához. A halántékánál jár, amikor zajt hall odakintről. Egy szekunda erejéig megáll, majd tovább lendül a pillanatnyi pauzán, szőnyeg alá sepri a hangot, amit hirtelen nem tudott hova tenni, aminek nem tulajdonít jelentőséget -- tegnap előtt is csak Fabio ügyetlenkedett. Körkörös ujjmozdulatokkal folytatja a masszírozást, lehunyt szemekkel élvezi, és a halk lépt alatt kint megcsikorgó földre automatikusan szól ki.
- Csak tedd le az asztalomra, köszi. - nem néz oda, szakítja félbe a műveletét, a tudatlanság áldásának köszönhetően kicsit tovább koncentrálhat rá, és éppen ezért gusztustalan módon kúszik végig a gerince mentén a félelem a neki szegeződő fegyver hideg csövének köszönhetően, miközben oldalról egy ismeretlen férfi céloz az irányába egy másikkal. A hűvös fém belé akasztja a lélegzetvételét miként kicsit lejjebb csúszik, beleakad a topjának szegélyébe, érzi a hatására megfeszülő az anyagot a bőrén. A fent tartott keze megremeg, akárcsak ajka, ami épp szóra nyílna, ha nem moccanna csitítóul abban a momentumban a szakállas férfié is, hogy hallgatásra intse egyelőre erőszak alkalmazása nélkül -- gondolná miért is lenne szükség rá a csigolyához tökéletesen illeszkedő automata mellett?
Szinte érzi az adrenalintól pulzáló artériát a nyakánál, a vérének megnövekedett sodrását, a mellkasából kitörni készülő szívét, és csak egyetlen nyelésre lesz képes a soron következő másodpercekben, míg össze nem szedi magát az őket körülölelő csend megtörésére egyetlen szó elkiáltásával.
- ARMA. - fogalma sincs a korábbi zaj, aminek nagyon is figyelmet kellett volna szentelnie mi lehetett, mi történhetett a táborban tartózkodókkal, vagy Artúr-ral, de a pengeélen táncoló szituáció ellenére nem marad csendben, életét kockáztatva leadja a jelzést a többieknek, ha ők még --
A gondolatmenete azonnal megszakad ahogy fejbe verik a fegyverrel. A homlokánál felreped a bőr, a világ hirtelen lelassul, nem érzékeli a lassan hömpölygő vérének melegét, minden idegvégződésével az eszméletvesztés ellen küzd, mintha beleszólása lenne, miközben már meg is rogy a saját súlya alatt, a látása elhomályosul, végül elsötétül.

A feje kőnek koppanására kezd el magához térni. Elsőként a külvilág zajai jutnak el hozzá, ismeretlen férfiak egymásba folyó beszéde, a veszekedésük, melyikőjük hogyan is tartsa, utána a testét érintő kezeket érzékeli még bódult állapotában, végül az erősödő lüktetést a koponyájában. Tehetetlen, nincs annyira magánál a szemét kinyissa, nemhogy bármit is tegyen támadói, belőle automatikus félelmet, undort kiváltó tevékenysége ellen. Fogalma sincs kik ők, mit akarnak tőle, a fogaskerekei lassan forognak, azt is nehezen fogja fel valóban életben van, és percekig még nem lesz képes visszaidézni mi történt órákkal ezelőtt a tábor helyszínén, vagy egyáltalán elgondolkodni azon mi történt a többiekkel. Karjait se tudja mozgatni, össze vannak kötve a háta mögött, és teljesen el vannak zsibbadva, nem biztos benne a szándéka ellenére moccan-e a jobb mutatóujja, nem érzi milyen felülethez ért hozzá, ha sikerült is -- csak a vállát próbálja mozdítani, helyt adjon némi vérkeringésnek.
Percekig nem hívja fel magára a figyelmet, nem is törődnek a földön fekvő alakjával, eldiskurálnak a helyiség másik felében, amiről megállapítja a résnyire kinyitott pilláin keresztül, hogy egy ablaktalan, talán földszint alatt elhelyezkedő pince lehet. A szavak tengeréből kihallja az apja nevét, váltságdíj említését, a főnök szájából az is elhangzik élve, relatíve épen van rá szükségük, ezért fogják vissza magukat. Legalábbis őt tippelné a főfőnek a tekintélyparancsoló megfogalmazása, a tónusa miatt, és ő az, akinek a tekintetét állandóan magán érzi, amiért erősen lapít az ébrenlétének legkisebb jelét is adni, de --
- Lám, lám Csipkerózsika magához tért. - a metsző pillantás egy egészen más mértéket öltő félelmet ültetett el benne, ami egyenesen a zsigerei közé hatolt. Összehasonlíthatatlan volt az érzés a korábbival, amikor a fém hidege koccant neki a gerincoszlopának, míg egy másiknak a csöve kúszott bele a perifériájába, amit egy arcát eltakaró férfi tartott a kezében. A tehetetlensége az adott szituációban sokkal nagyobb, a keze immár béklyóba van kötve, és minden egyes felé közeledő lépés hatására hatványozódik benne a megerősödés, mi szerint inkább egy élettelen fegyverrel nézne szemet, semmint egy húsvér emberrel férfivel.

Előbbiről tudja milyen károkat okozhat,
az utóbbiról ez nem mondható el.

A véraláfutást hagyó pofont órákkal később is érezte az arcán, amit az egyik őrének megharapásáért kapta, amikor az a kábultságát alábecsülvén, szemből próbálta meg felkötni a karjainál fogva. Direkt nem tanusított ellenállást addig a pontig, fivéreinek szavaira, történeteire emlékezve, hogy mindig, mindig a váratlan időzítésre kell törekedni taktikai okokból kifolyólag. A fő különbség köztük, és közte azonban az, hogy míg ők az apjához hasonlóan katonák, addig ő egy mezei civil. Egy mezei civil, aki bármennyire is próbálja összeszedni magát, nem mutatni azt az őt elrablók számára, hogy halálra van rémülve, ez nem úgy működik, mint a filmekben, nem csak gondolat nyomán manifesztálódik a bátorság sokáig tartó hulláma, és főként nem mindig koronázza siker a próbálkozást. Makacs, iszonyatosan makacs, és nem az a fajta, aki nyúlként megbújna a fűben, vagy egy erős, szélles vállú férfi háta mögül verné a mellkasát az apró termeténél fogva még egy szorult helyzetben sem, de a jelenlegivel összehasonlíthatatlanok azok a szituációk, amikor felpaprikázottan kiáll másokért, magáért. Nem kell félteni, sose kellett, de most -- teszi mások helyett is. A férfi vérének ízével a szájában, ütés nyomával a bal orcáján, kötél által kidörzsölt, sebes csuklóval, vágással a felkarján, kék-lila-zöld foltokkal a lábán és oldalán.
Súlyosan nem sebesítették meg, mondhatni rendben van, a léptek közeledése, az ajtó nyikorgása sokkal nagyobb hatással van rá a korábban őt mustráló, nem fizikai fájdalmat ígérő szempárok miatt.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy ízig-vérig intenzív, pezsgő nő vagy, aki mellett az élet sosem unalmas, hiszen folyamatosan nyüzsgöl, teszel-veszel, ügyködsz valamin, hogy mozgásban maradj te is és a környezeted is. A gyerekkorod, a korai éveid egyrészt nem egy idilli gyerekkor képét adják sok szempontból, viszont jó alapot adtak a függetlenséged, a talpraesettséged elnyeréséhez. Igenis szűkség van rá, hogy még egy nő se legyen teljes mértékben a férfiakra utalva, akármennyire is bosszantja őket. Nagyon tetszik, hogy különböző minőségedben megismerhettünk a jellemzésedet olvasva, hiszen igaz, hogy a társaságtól és a helyzettől függ, éppen milyen énünket adjuk.
A példád tele volt fordulatokkal, amikre igazán nem számítottam. Az isten háta mögötti táboros helyzetek a munkád velejárói, és nagyon úgy tűnik, hogy már rengeteg rutinod van bennük. Otthonosan mozogsz egy ilyen otthonosnak nem nevezhető környezetben, a kollégáiddal összeszokottan működtök. És amikor már azt hinnéd, vége van, visszatérhetsz a civilizációba, viszont láthatod végre a saját ágyadat, a barátaidat, kezelésbe vesz a fodrászod is, varázsütésre fegyveresek jelennek meg. Kíváncsi lennék, mivel provokálta ki ezt apád, mert biztos benne volt a keze, ha már az ő nevét emlegették annyira. Ha annyira biztos vagy benne, hogy apád a viselkedése ellenére törődik veled, akkor nincs mitől félned. És biztos így van, mert minden épeszű szülő törődik a gyerekével. Mindenesetre sajnálom, hogy ezt át kell élned, másnak a hibája miatt nem neked kéne szenvedned, de remélem, hogy hamar vége lesz ennek a rémálomnak, és megejtheted azt a spa napot, amire már úgy vártál.

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de addig sem tartanálak fel tovább.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!