Roy McMillan stílusa magában hordozza a rockzenész lazaságát és a bohém művész vonzerejét. Szenvedélyes, intenzív személyiség, aki szeret elmélkedni és az éjszaka folyamán a semmibe indulni akár motorral, akár gyalogosan, hogy elrévedhessen a gondolataiban. Szereti átlátni az életét, tudni, hogy merrefelé halad. Ám ez nem volt mindig így, volt időszak az életében, mikor azt sem látta előre, mi lesz holnap, nemhogy szépen, egyenesen haladjon a céljai felé.

Roy McMillan, a fattyú:
Egész gyerekkorában próbált megfelelni a helyzetnek, hogy egy olyan családban nőjön fel, ahol sosem lesz igazán teljes egész. Miután az anyja kereste a kalandot és igazából ebből született Roy, az igazi apját még csak megismerni sem tudta igazán. Roy elfelejtette volna szívesen és habár Christopher apja helyett apja volt és el is fogadta Royt, mindig akadtak olyan élethelyzetek, mikor az anyja az orra alá dörgölte, hogy tulajdonképpen jobb lenne, ha csendben maradna, hisz ő csak megtűrt személy ott. Emiatt világéletében volt egyfajta megfelelési kényszere és ha netán nem tudta azt nyújtani, amit elvártak tőle, képes volt pánikba esni. Viszont azt is megtanulta, hogy azokat a személyeket nagyon is meg kell becsülni, akik kiállnak érte, akik elfogadják úgy, ahogy van, és ez a mai napig végig kíséri a személyiségét, hiszen a hozzá közelálló személyekért tűzbe menne.

Roy McMillan, a rockzenész:
Vitatkozhatnánk naphosszat, hogy jó vagy rossz hatással volt rá, mikor a dobok mögött ült többezres nézőközönség előtt... Összességében a személyiségét alaposan megformálta, hiszen tizenhét-tizennyolc éves korától kezdve azért küzdött az Everglow többi bandatagjával, hogy valamire vigyék is. Kitartó volt, céltudatos, aki menetelt addig, míg nem érte el a sikert. A dobolás a legjobb feszültséglevezetője is volt egyben, ebben találta meg az inspirációt és a vigaszt is sokszor. Itt úgy érezte, tényleg ki tud teljesedni, de ezzel együtt felszínre került az az énje is, amelyik a fékevesztett bulik és drogok legnagyobb rajongója volt. Előjött belőle az elutasító, a „nekem senki ne mondja meg, mit csináljak” jellem, aminek hatására sok fontos személyt is messzire taszított magától, köztük az akkori barátnőjét is. A megállapodás ezután nem igazán volt terítéken nála, sőt, a mai napig lézeng a hölgyek között sokszor, ha le is horgonyoz bárki mellett, nem tart túl sokáig a románc általában. Ekkor tanulta meg azt is, hogy bajban kire lehet számítani, hiszen a bátyja, Wade volt, aki a sötétség bugyraiból kirángatta őt. Mindezek hatására Roy kissé érzelmesebb személlyé vált, aki ha kell, kiváló támaszt képes nyújtani annak, akinek szüksége van rá.  

Roy McMillan, az üzletember:
Roy mindig is kreatív és muzikális ember volt, már gyerekkorában észrevehető volt, hogy a vérszerinti apja génjei igencsak öröklődtek az irányába. Tini korában már azzal volt elfoglalva, hogy kialakítson egy kis stúdió sarkot magának a szobában, több hangszeren autodidakta módon kezdett el tanulni, végül a dobolás volt, amiben igazán ki tudott teljesedni. Legalábbis azt gondolta. Miután kimászott a gödörből, belevágott élete legnagyobb kihívásába. Volt már bőven ismeretsége is, tudta, merre kell indulnia ahhoz, hogy elérje a célját. Megalapította a Crescendo Creations Lemezkiadót, amibe rengeteg energiát, pénzt és időt fektetett bele. Soha, egy pillanatra sem hagyott alább a küzdelme, mára pedig öt év távlatából már elmondható, hogy a CC a második legnagyobb lemezkiadó az USA-ban.

Észre sem vettem, hogy lassan este nyolcat üt az óra, a nap csak úgy elrepült. Déltől voltunk bent, hogy felvegyünk egy kislemezt, de sem én, sem pedig az énekesünk nem akarta befejezni anélkül, hogy tökéletesre ne csiszolnánk a végét. Maximalista vagyok, de persze nem csak rajtam múlik minden, kell hozzá egy jó partner, amit meg is lehet találni az éppen utolsó hangokat feléneklő Willben. Igazából ő volt az, aki elhozta az áttörést nekem is a lemezkiadónál körülbelül két éve. A Crescendo Creations lassan, de biztosan haladt előre, Will-t mondhatni én magam fedeztem fel. Felfigyeltem rá és úgy gondoltam, hogy megér nagyobb erőforrásokat és figyelmet fordítani erre a huszonéves énekes-dalszerzőre. Az új album egy hónap alatt platina lett és így a lemezkiadó hírneve is hirtelen ugrott meg. Talán ez volt az a pont, ahol megértettem, hogy a sikeres lemezkiadó nem csak a pénzről és a hírnévről szól, hanem arról is, hogy másoknak segíthessek megvalósítani az álmaikat.
Az utolsó taktusok pár pillanat csendet hagynak maguk után, ahogy lehúzom a keverőpulton a csúszkákat és leállítom a felvételt.
- Ez kurva jó lett – mutatom fel a hüvelykujjam egy elismerő mosoly kíséretében.
- Azért még van egy-két hang, amivel nem vagyok teljesen elégedett.
- A hangmérnökök azt már megoldják utólag. Szerintem csak túl kritikus vagy magaddal szemben, ami nem baj... de most már majd koncentráljunk rá az album borítóinak a terveire – veszem le a nyakamból az imént a fülemről lehúzott fülhallgatót. Az utóbbi időben kicsit kevesebb időt töltöttem konkrét feladatok elvégzésével a kiadónál, inkább a háttérből menedzseltem a dolgokat, de én nem az vagyok, aki hátradől a fotelban és csak dirigál, így muszáj néha belejönnöm a sűrűjébe a feladatoknak. És Will pont az, akinek a kezét nehezen engedném el, hiába áll már meg a saját lábán úgymond, mégiscsak kicsit a saját „gyerekem”.
Felemelem a telefonom a pultról, ahol négy nem fogadott hívás vár Tatianatól. Oh, baszki. Hallgathatom majd, hogy hol az istenben voltam idáig és miért nem veszem fel a kurva telefont... Közben felvillan egy üzenet is tőle. „Hol vagy? Fél óra és jönnek a meghívóval, elfelejtetted?”
A meghívóval. Milyen meghívóval is?
Ujjbegyeimmel megdörzsölöm a halántékom és igyekszem felidézni, hogy a nyolcszáz program közül, amit hét elején közölt velem, most mégis melyik van épp soron, és mintha valami rémlene az agyam hátsó zugában, hogy említette valamelyik barátnőjét. Tudja a tököm! Komolyan ilyenkor gondolkozom el leginkább, hogy mégis minek próbálom lekötni magam egy nő mellé?! Oké, Tatiana gyönyörű, okos és még... a szex is jó vele, de mikor ilyen kötelező dolgokkal jön, a hajam égnek áll, esküszöm.
„Igyekszem, kicsit elhúzódott a meló, de mindjárt indulok.” – küldöm vissza az üzenetet, majd tényleg én is elkezdek szedelődzködni Will-el karöltve.
- Kösz mindent Roy, nem tudok elég hálás lenni – veregeti meg a vállam, aztán már indulna is kifelé, de megállítom.
- Nincs mit, de Will... – bökök a karja felé a fejemmel, ahol a rövidujjas pólójában igencsak árulkodó jelek mutatkoznak arra, hogy neki is ki kell kapcsolnia az agyát néha. – Legyél óvatos azzal, mert hidd el, egyik pillanatról a másikra teszi tönkre az életed. – Ahogy az enyémet is teljesen romba döntötte évekkel ezelőtt. Az Everglow azóta is dübörög, mióta engem kirúgtak onnan a túlzott hanyagságom miatt és amiért egyre mélyebbre süppedtem bele a szarba. Nem mondom, hogy néha nem hiányzik a dobolás. hogy tomboló tömegek előtt adjam ki magamból a felgyülemlett feszkót a dobokon keresztül... Ezen a téren legalább helyre ráztam magam és egy másik területen sikeres lettem, be tudok inteni a zenekarnak, hogy basszátok meg, nélkületek is megy! Na de van, ami már sokkal komplikáltabb ennél és hiába telt el lassan hét év, még mindig élénken él az emlékeimben egy-egy megvető tekintet Livtől, ami már inkább szánalommá csapott át a kapcsolatunk végén. Azóta egyszerűen nem tudok lehorgonyozni egy nő mellett sem sokáig, vagy ha igen, akkor sem sikerül hűségesnek maradnom hozzá, talán most Tatiana az, aki egy kicsit a földhöz tud ragasztani e téren, de nem vagyok benne biztos, hogy hosszú ideig fog menni neki.
A motornak hála gyorsabban hazajutok, mintha taxiznék vagy esetleg kocsival mennék, így talán nem késtem el nagyon, csak egy kicsit, annyit meg csak tudnak nélkülem is létezni a vendégek, nem? Semmi kedvem a jópofizáshoz, de csak túlleszünk rajta hamar.
Leparkolok a mélygarázsban, leveszem a bukósisakot és komótos léptekkel megyek a lift felé, hogy aztán azzal már annál gyorsabban érjek fel Tatiana lakására. Nyílik az ajtó, lépek hármat az étkező felé, ahonnan megüti a fülem a beszélgetés.
- Bocs a késésért, de muszáj volt... – kezdek bele, hogy hallhassák, hogy megérkeztem, ám olyan hirtelen gyökerezik a lábam a földbe az ajtónál, hogy azt hiszem, felborulok nyomban. – Ó, baszd meg – szökik ki a számon a nyomdafestéket nem tűrő pár szó, de mégis mi a francot mondhatnék, mikor szembe találom magam az álompárral Liv és Mason személyében, akikkel talán nagyobb múltam van mindenkinél, aki itt a lakásban tartózkodik. Most komolyan meghívót hoztak? Az esküvőjükre? Hát eszem-faszom megáll...

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egyszer fent, egyszer lent. Az életed valódi hullámvasút, hiszen megjártad a legmélyebb gödröd mielőtt döcögősen de újra felfelé indultál volna. Megharcoltál a saját démonaiddal, a kísértéssel, önmagaddal és a többséggel ellentétben sikerül kiküzdened magad onnan.    
Neked valószínűleg nem azt szánta a sors, hogy a háttérben elbújj a dobok mögött (hírnév és csillogás ellenére), hiszen egyedül, önerőből sokkal komolyabb sikereket értél el és kétség sem fér hozzá, hogy egy sokkal stabilabb jövőt tudhatsz így a magadénak.  
A te szakmádban az, hogy maximalista vagy az általad kiadott termékkel kapcsolatban, szerintem elengedhetetlen és minden bizonnyal nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ennyire fel tudtad futtatni a céget, hogy mennyire egészséges az, hogy ez a magánélet rovására megy... hát abban nem én leszek a tanácsadód...  
Ahogy a mondás tartja, amikor végre valami összeáll egy másik oldal látványosan összeomlik. Vajon mekkora port kavar majd az életedben az a bizonyos esküvő, amire megérkeztek a meghívók? Dráma dráma hátán, de hát ugye ezért élünk, nem igaz?  

Nagyon tetszett, ahogyan felépítetted a karaktert, hogy minden részlete átgondolt, imádtam a jellemzést. Be is fejeztem az ömlengést, utadra engedlek.  

Színt és rangot admintól kapsz majd, a foglalókat és a játékteret azonban máris beveheted. New York már a tiéd is!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!