Mézeskalács ház  2.0 - Újratervezés

Pontban délre beszéltem meg egy találkozót egy bizonyos lakberendezővel. Miss Rollins ugyanis fiatal kora ellenére igencsak elismert a szakmájában. Vagyis inkább belső építész, de bő a repertoárja és tudom, hogy több feladattal is meg fog birkózni. Legalábbis remélem. Több címen is lenne számára megbízásom és összetettebb a feladat annál, mint hogy milyen kanapé kerüljön is a sarokba? Fekete nadrágkosztümömben nem tűnök ki túlsággal a sokaságból. Feszes nadrág, lazán betűrt fekete selyeming, bíborvörös tűsarkú, valamint az elmaradhatatlan kígyóbőr aktatáskám, amiben a szükséges papírokat hordozom magammal. Nem véletlen a déli időpont és a hely választása sem. Ha Miss Rollins velem tart, akkor egy kellemes ebéd mellett átbeszéljük az elképzeléseim körvonalait. Így az ablak közelében foglalok helyet és várom, hogy megérkezzen. Utána néztem a kisasszonynak. Aranyos kis szőke hajú, csinos pofika. Megcsörren a mobilom, de mivel nem szeretek munkáról nyilvános helyen beszélni, így szorítkozom most a tőszavakra. Kérdéseim rövidek és kimértek, kollégám tudja, hogy ilyenkor fukar vagyok a szavakkal. Noteszemet előkapva jegyzetelni kezdek. Időpontot egyeztetünk és felskiccel pár alap infót a deviáns egyénről. Persze nem írom le és kötöm mindenki orrára, hogy a dominanciával vannak gondjai stb. Az általam megszokott kódszavakat jegyzem fel, keretezem be, ami a mentalitását jellemzi és karikázom be a felmerülő problémákat, amikre felhívja kollégám a figyelmemet. Nem kell tíz percnél több, s közben ki-kitekintek az ablakon át, hogy vajon a cuki szöszi megérkezett-e már? Amint felbukkan és látóterébe kerülök, állammal felé bólintok és elmosolyodom. Mint egy kedves ragadozó. Intek neki, hogy foglaljon nyugodtan helyet, mert egy perc múlva már le is tudom tenni a telefont.
- Üdvözlöm Miss Rollins, Dr. Bishop vagyok. Remélem csatlakozik hozzám egy könnyű ebédre? Sajnos csak ebben az időben tudunk most egyeztetni; de később az életemre esküszöm, rugalmasabb leszek Önnel.

Mézeskalács ház  2.0 - Újratervezés

Kedvelem a sötét színeket magamon, kiemelik a szemem színét és élvezem, ha kicsit megborzonganak tőlem. Amíg befejezem a telefonálást, rajta tartom a szemem a fiatal hölgyön, aki leendő tervezőm. Élénk, vidám színek. Tavaszias viselet. Fiatal, üde, friss... lágy. Hmmm...
Helyet foglal az asztalnál és bemutatkozunk végre személyesen is. A tegeződést pedig nem firtatom, hagyom, hogy a másik fél kezdeményezze.
- Rendben Flavy, hívjon csak Biancanak. Nos, igen. Egy magánrendelőről lenne szó. Többek között. De kérem, válasszunk ebédet és üljünk fel a galéria szintre, ott csendesebb és kellemesen tudunk beszélgetni ebéd közben.
Fel is állok a táskámmal a kezemben és lépek a kiszolgáló pulthoz. Többféle ételből lehet választani, az egyszerű saláták, gyümölcssaláták mellett szendvicsek, sültek, grillezett húsok és zöldségek is vannak. Sütemények, kávék és mindenféle üdítő. Ettem már itt többször is és az egyik kiszolgáló fiú nagyon, aranyos.
- Egy Pesto csirkét kérnék és egy jeges teát. Ühmm, és egy kávét tejszínnel és pici fahéjjal.
- Mit kérsz Flavy kedves? A szendvicseik is nagyon finomak a grillezett zöldségek és a saláták is. Ezt a kört most én állom, válassz bátran. Az új ismeretségre.
Igen, meghívom erre a közös ebédre. Ez a legkevesebb, amit még megtehetek, cserébe azért, hogy ilyen hamar letudhatjuk az első találkát. Ritkán szokottam bőkezűen jutalmazni. Ha Flavy is kiválasztja, mit enne és inna mellé, akkor fizetek és kicsit beszélgetek az egyik fiatal sráccal, aki a pultnál van. A névkártyáján a Tom név szerepel. Vagyis Segíthetek: Tom. Egy tetkó a homlokukra cukibb volna, te jó ég. Persze tudom, hogy Tom a neve, volt már vele dolgom; de ezt nem kell mindenkinek tudnia.
- Tom, ahm... Ha megkérhetnélek, felhoznád nekünk tálcán a rendelésünket a galériára? Itt olyan zsúfoltság és meleg van.
A rideg tekintet és a sötét kisugárzásom ellenére; amit hangsúlyosan kihasználok; mézes-mázosan is tudok társalogni. Az ilyen kis fiúcskák buknak a magam fajta "érett" nőkre. Nem játszom túl a szerepem, miszerint kedvelem az embereket. Ennyi elég is a bájolgásból. Elindulok fel a lépcsőn a galéria szintre és biztosra veszem, hogy hátulnézetből is megbámulnak. Nem zavar. Igazából gyerekként sem zavart. Odafent jóval kevesebben vannak és itt több a két személyes asztal. Az egyiknél helyet foglalok és megvárom, amíg Flavy is leül.
- Itt azért jóval kellemesebb.
A táskámból előkeresek néhány fényképet, amiket előre elkészítettem. Rá van írva mindegyiknek a címe. Egy városi lakás, a másik azonban egy üres telek. Mandula formájú bíborszín körmömmel kocogtatom meg a képeket és kezdek bele a tervezésbe.
- Ez a lakótömb már némileg lelakott állapotban van, egy cég vette meg és szeretnénk felújítani. Az épület maga három szintes és magánrendelőket szeretnék kialakítani, a földszinten. A két emeleten azonban privát lakások lennének, az egyik személy szerint az enyém. Kell egy kényelmes kis lakás, ahol nyugodtan tudok pihenni és nincs messze a két munkahelyemtől. Jelenleg Brooklynban van lakásom, így nem a legkényelmesebb a bejárás.
Megvárom, amíg megnézi a képeket. A lakásról kívül és belül is vannak képek, látható, hogy nem jó a felosztás. Falat is kell bontani, esélyesen vezetékeket cserélni és a többi és a többi. A másik képcsoport egy nagyobbacska üres telek, füves-gazos, néhány szép nagy fával. Másik irányból már vízpart látszik.
- Essex. Imádom azt a környéket, azonnal megtetszett a telek. Teljesen üres, tudtommal. Itt szeretném felépíttetni a saját házam.
Hagyok egy kis időt még, amíg átnézi a képeket és persze közben Tom is megérkezik a két megpakolt tálcával, amit letesz kettőnk közzé az asztalra. Segítek elhelyezni úgy a tálcákat, hogy elférjünk a fényképekkel együtt, s közben egy apró, rejtett simítás is végigfut Tom kezén. Égő vörös fejjel tér vissza a pulthoz.