- Flavia! Engedje meg, hogy feltegyünk pár kérdést. Örömünkre szolgál, hogy egy ilyen fiatal, már saját céget irányíthat.  Elárulja, hogy mi a titka?
- Nincs titok, azt csinálom, amit szeretek. Ha az ember inkább hobbinak veszi és nem pedig egy olyan munkának, ahova kötelező menni és mindennap roskadva, kimerülten, szociálisan lemerülve haza esve csak arra gondolni, hogy a pénz hajszoljuk azért, hogy ne éljünk az nem én lennék. Azt hiszem elrugaszkodtam a többi velem időstől, hogy az álmaimat élem.
- Honnan jött az ötlet? Ilyen fiatalon kellett lennie belátásának abba, amiben jelenleg él.
- Természetesen, apukám bútorasztalos volt, anyukám pedig festő. Ők tanították meg, hogy is kell szeretni és tisztelni mindazt ami körül vesz. Ápolni kell, akár a kapcsolatokat. Oda figyelni. Anyukám pedig a színek mechanizmusát. Hiszen tudtunk nélkül a színek hatalmas erővel alakítják az életünket. Elég csak megnézni, hogy a legtöbb ember a feketét preferálja, mert az a megszokott. Az elegáns. A kötelező dresszkód. De közben olyan érzelmeket vált ki, amik talán elnyomnak.
- Azért vannak, akiket a fekete megmozgat.
- Igen, nem mondom, hogy én is semleges vagyok a felé. Hiszen meg van a maga bűvereje, a titokzatosság. Mi is lehet alatta.
- Múlt időben beszél a szüleiről. Mi történt?
- Mint tudják, a szüleim egy tragikus autóbalesetben elhunytak. Alig voltam nyolc éves. Még csak akkor kezdtem el igazán értékelni mindazt, amit oktattak. Elég nyomós okom volt tovább vinni, egyesíteni mindazt, amit ők képviseltek az életbe.
- Őszinte részvétünk. Köszönjük az idejét.

Újra és újra végig csúszik a kezem a csiszolópapírral az asztal lapján és a lemorzsolt faforgács porként száll körülöttem. Megfújva a munkalapot azonnal libbenti a hajam és tüsszentésre készít. Szinte hallom atyám óvó hangját, hogy húzzam fel a maszkot, vigyázzak magamra. Amin kissé felkuncogok és letörölve a homlokon felgyülemlett izzadságcseppeket ülök le az egyik székre és felhúzva a térdem csodálom ami elém tárul.
Mindig azt mondták, hogy ne rohanjak, ne kapkodjak. Üljek le és csodáljam a munkám gyümölcsét. Épp azt teszem, ahogy a fa tükörsima lapja árasztja azt a csodás fenyő illatot. A színei már magában pompáznak, pedig még csak most fogja meg kapni az első réteg lakkot. Oldalra döntve szőke kócos fejem próbálom elképzelni, hogy fog festeni kész állapotában. Több variáció van a fejemben. Hiszen a megrendelő szabad kezet adott, annyi volt a kikötése, hogy fenyőből legyen. Szereti a gyanta illatát a felesége, aki megvakult, sosem fogja látni, csak érezni.
Ez pedig egy újabb kihívás számomra. Egy olyan embernek készül, akinek elvették az egyik érzékét. Nem látja, ahogy a fa erezete játékosan szalad körben a lap tetején, vagy, hogy milyen színre esett a választásom. Ezért is léptem meg azt, hogy a megszokott merev, kockás stílust dobom és arra fogok koncentrálni, hogy érezhesse.
Felállva lehunyom a szemem, ahogy körbe járom az asztalt, csak a tenyeremet használom érzékül. Göröngyös és egyenetlen a széle, még sem szilánkos, nem sérti a kezet. Számomra játékos élményt ad, ahogy az ujjaim végig szántanak rajta. Ovális formája kicsit rendhagyó, még is így tökéletes. Több tervet küldtem a férfinak, mindegyikkel meg volt elégedve. A legjobban a kezeletlen asztal lába tetszett, ami középen tartja meg a lapot és ezzel csak úgy ontja magából az erdő illatát.
Mivel elégedett vagyok mindazzal amit nyújt, így már csak az alapozóért nyúlok. Enyhe cseresznye árnyalatot adva, ha esetleg kiömlene valami, ne látszódjon meg erősen. De itt már persze azonnal felvettem a maszkot, nem akartam megfulladni a kémiai szerektől, amik a levegőbe szabadultak azzal, hogy felpattintottam a dobozát.
Két hét, ennyi kellet, hogy elkészüljön a remekmű. Számomra az volt, ragaszkodtam hozzá, hogy saját magam szállítom a helyszínre, mert szavakkal nem lehet leírni a reakciót, amit egy vak ember ad.
Ahogy a fiúk a helyére tették és a hölgy megjelent az a mimika, ahogy az arca azonnal mosolyra húzott, pedig még a helyiségbe se lépett be örömmel töltötte el a mellkasom.
- Mintha az erdő költözött volna a nappalinkba – mormolja a férje vállába. Megremeg a lelkem, ahogy az őszinte szerelmet látom a férfi szemébe, ahogy a nőre néz és az öröm belőle is sugárzik, hogy a felesége elégedett. Pedig csak az illat lengte körbe, végül ahogy oda kísérte és reszketeg kézzel ért az asztalhoz kissé izgulva figyeltem minden rezdülését. Ahogy az ujjai épp úgy táncoltak a lapon, mint az enyémek, ahogy felderül az arca mikor ujjai a görcsökbe kapnak és kényelmesen csúsznak tovább.
- Olyan tökéletesen tökéletlen – lelkendezve simogatja újra és újra.
Igen. Apa. Megcsináltam! Örömet okoztam azzal, hogy rád figyeltem és ez az örökségem. Remélem büszke vagy rám. Mert én nem lehetek elég hálás azért, amit most érzek.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy igazán kedves lányt ismerhettem meg a személyedben, aki úgy tűnik, hogy sokkal fontosabbnak tartja azt elsősorban, hogy másokat boldoggá tegyen. Igazán lenyűgőztél azzal, ahogyan mindent megtettél azért, hogy egy vak nőt boldoggá tehessél a tehetségeddel és ezáltal azt is bebizonyítottad, hogy igenis léteznek olyan emberek, akikben ott van az a jóság, ami egyre jobban hiányzik az emberiségből.    Közben pedig arra is felfigyeltem, hogy az a szakma, amit választottál számodra nem csak egy munka, ami a megélhetőségedet biztosítja, hanem egy hobbi is, az pedig nagyon fontos a mai világban, hogy az, amit csinálunk örömet is szerezzen nekünk. Neked az igazi boldogságot az okozza, ha boldoggá tehetsz másokat is, az ilyen jellem pedig egy hatalmas kincs, és azt hiszem, hogy a kulcsa is ahhoz, hogy egy nap majd mindenki ismerje a nevedet és tőled akarjon rendelni.    Sajnálom, hogy ilyen tragikus hírtelenséggel veszítetted el a szüleidet, szerintem mindegy, hogy egy ember mennyi idős, mindig szüksége van a szüleire, nagyon szomorú, hogy te már ilyen fiatalon maradtál árva. A szüleid egészen biztos, hogy büszkék lennének rád, és arra, hogy ilyen csodálatos embert neveltek belőled, maradj meg mindig ezen az úton, és ne hagyd, hogy letérítsen róla, vagy, hogy el vegye bárki is az álmaidat!    
Színt és rangot majd egy admintól fogsz kapni, de addig is érezd jól magad.  


Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!