Az volt tervben, hogy Aleval ma együtt töltjük a napot, megnézünk egy táncos műsort, aztán este meg kosármeccsre megyünk. Nem sok időt tudunk már együtt tölteni, vészesen közeleg az idő, hogy Los Angelesbe utazzak a forgatás miatt. Ám reggel jött a hívás, hogy a barátnője nem érzi jól magát és csak később tudunk talizni, mert el kell szaladnia bevásárolni. Felajánlottam neki, hogy ha megvár, érte megyek és elviszem őt a Costco-ba. Úgyis nekem is vennem kell pár dolgot. Meg jó lenne kibeszélni magam, ő az egyetlen, akinek bátran merek mesélni arról, ami köztem és Mimi között történt. Egyrészt nem akarom kiteregetni a magánéletem, a haverok meg pletykásak és túl sokat kérdeznek. Leginkább Mimi intim testrészeire és ágybéli teljesítményére lennének kíváncsiak, amit még véletlenül se osztanék meg velük, nehogy aztán elszaladjon a fantáziájuk. Nem akarom, hogy a haverjaim róla képzelegjenek. Már a gondolat is bosszant. Ale sokkal komolyabb náluk, ő nem kezdene el máris kombinálni meg fantáziálni Mimiről meg az esküvőről. Ráadásul neki is megvan a maga titka, ami nálam a legnagyobb biztonságban van. Igaz, még nem találkoztam álmai nőjével, akivel megosztja az életét, de talán majd egyszer, ha színt vallott neki, be is mutatja őt a családnak. Összekapom magam, majd egy fél órás kocsikázás után meg is érkezem a ház elé. Leparkolok a bejárat előtt, majd hangosan dudálva jelzem, hogy megérkeztem. De azért dobok egy üzit is Alenak, hogy itt vagyok a ház előtt. A kocsiban épp a Smells Like Teen Spirit szól, mikor beül a Mercibe. Kicsit lejjebb halkítom a muzsikát. - Hali! - kezelek le vele. - Összeírtad a listát, mit kell venni? - érdeklődöm meg, mielőtt beizzítanám a motort, hogy a Costco felé röpítsen minket a kocsi. - Na és megvallottad már neki, hogy nem vagy meleg? - teszem fel a kérdést minden egyes alkalommal, amikor találkozunk. Ez már kábé a köszönésem része. Tudom, hogy a barátnőjének is gondjai vannak, mint Angienek, így Ale veszélyes vizeken evez, forró talajon sétál mezítláb. Neki tán még rosszabb a helyzete, mint nekem Mimivel, mert én bár fogalmam sincs, merre tartunk, de mi legalább tudjuk egymásról, hogy akarjuk a másikat.
Sokáig ez lesz az utolsó olyan napon, hogy normális és értelmes férfi társasában múlatom az időmet. Eh... Ez megint olyan langyin hangzik, pedig Alden az unokaöcsém. Na meg kvázi az egyetlen ezen a sárgolyón, aki tudja az igazat. Ő féltőn óvja a kapcsolatát, én pedig nagy erőkkel titkolom a családom előtt Rillit, bár nem kellene. Igazából már jó ideje bele vagyok zúgva, de ő még mindig azt hiszi rólam, hogy meleg vagyok. Nem mertem még elmondani neki és nem is tudom, hogyan kezdjek majd hozzá és mikor is...? Így marad a titkolózás és kezdek begörcsölni a dologtól. Időnként azon kapom magam, hogy letérdelek elé, megvallom az igazat neki és megkérem a kezét; reménykedve abban, hogy nem öl meg, nem herél ki, nem hagy el és nem töröm össze a szívét. Főleg az utóbbitól rettegek. Bár a többi sem piskóta. Ma elvileg bratyós napot tartottunk volna, mert Alden elutazik egy filmforgatás miatt; de Rilla némileg átszabta a dolgokat. Mindamellett, hogy lebetegedett; más gond is akadt. Noha nem vészes a helyzet, nem kell a kezét fognom és percenként a lázát mérnem, fájdalmat csillapítani; s még infúziót sem kellene haza fuvaroznom a kórházból; de szükség van azért néhány gyógyszerre neki. Meg valami másra is. ~Istenem, csak ezt éljem túl!~ Lista a kezemben, majdnem elfelejtek pénztárcát vinni magammal, amikor meghallom a dudát és a mobilom is megrezzen. Gyorsan szólok Rillának, hogy elmentem és már otthon sem vagyok. Szinte bevágódom Alden mellé a kocsiba és csak annyit mondok: - Taposs bele. Nem mintha sietnék, csak kicsit rongyos lettem idegileg. Uncsitesóm a szokások kérdéskörrel kezd, ez szinte már imaként hangzik, úgy érzem. Jó lenne tényleg lépni valamit. - Még nem, szent meggyőződése hogy meleg vagyok és időként a kezembe nyom néhány telefonszámot. Ez vagy amaz az ismerőse dumálna velem és a többi. Pasi mind. Kénytelen voltam azzal zárni a témát, hogy nem érdekelnek a pasik. De úgy érzem nem vagyok előrébb vele. Kénytelen leszek úgy alakítani majd a helyzetet, hogy Rilla első gondolata ne a gyűlölet legyen. Amint lehet, le kell vele ülnöm megbeszélni ezt az egész félreértést. Pedig már évek teltek el azóta, hogy találkoztunk. Mégis félek attól, hogy elveszítem őt az igazság miatt. Eddig egyszerűbb volt hagyni, hogy melegnek gondoljon, mert így a közelében lehetek. Ez viszont... Nem, nem jó sehogy sem. Listával a kezemben első utunk a közeli Costco. - Szárnyas betét kell vennem. Közlöm mindezt olyan hangsúllyal, mintha legalábbis Alden mellett állnék a színpadon valamelyik dráma résztvevőjeként. ~Légy férfi s vegyél betétet. Szárnyasat.~ Na bumm.
Mikor leparkolok a ház előtt, még nem tudom, mire is vállalkoztam. Gyorsan bepattan a kocsimba, mintha kb menekülne valami vagy valaki elől. - Te Ale. Minden oké? - kérdem meg, bár eléggé lerí az arcáról, hogy totálisan kivan. Meg is érdeklődöm amolyan költői kérdésként szánva, hogy elmondta-e már Rillának, hogy nem egy tóban horgászik vele, hanem épp őt szeretné kifogni az ellenkező tóból? Persze már sejtem a választ, ami az arcára van írva. De azért jobb a saját szájából hallani, hogy NEM. - Ez elég gáz. Én nem is értem, hogy tudtad ebben a hitben tartani nyolc vagy kilenc éven keresztül. Hogy nem jött még rá az igazságra, mikor együtt éltek? Lehet csak tagadásban él, pedig már rég tudja? - gondolkodom hangosan, mert elég elképesztő, hogy mennyi ideje tűr már az unokabratyóm. És még azt hittem, én vagyok a türelmes ember. - Nem akarok beleszólni, de eleget sanyargattad már magad szerintem. Én már nem bírnám ki, hogy ne érjek hozzá, ne csókoljam meg, ne akarjam őt ágyba vinni. Az én libidóm mostanában nem a türelméről híres. - kezdek bele abba, amit majd el akarok neki mondani. Nem tudom, melyikőnk az idiótább jelen pillanatban. Ő, aki évek óta sanyargatja a farkát vagy én, aki már az első nap, ahogy megismertem Mimit, máris lakásra vittem és nem bírtam ki, hogy ne tegyem a magamévá. - Szóval akkor egyedül jössz hétvégén a mama partijára. Pedig hozhattad volna Rillát is, itt lett volna a megfelelő alkalom, hogy bemutasd a családnak. Bár annak fejében, amiket meséltél, nem tudom, hogy fogadja majd az igazat. Én azért remélem, megérti majd. Na meg azt is, hogy viszonozza majd az érzelmeidet. Megérdemled a boldogságot Ale. - jegyzem meg neki. Ez az igazság. Főleg, hogy tudom, mennyire nyaggatja őt Angella néni a házasság és családalapítás témájával. Mikor hirtelen beközli, hogy miért ilyen fontos a Costcoba menni, vissza kell kérdezzek. - Hogy miiit? - sandítok oldalra megemelkedett szemöldökkel, de csak egy pillanatra, mert a vezetéssel kell foglalkoznom. Szárnyas betétet hallottam? - Ohh. Akkor bizony célirányosan megyünk. - jegyzem meg neki. Velem aztán igencsak pórul jár, mert nem értek én a betétekhez. Hella tampont használt, a fürdőm szekrényében ott fityegett a Tampaxa, de nem különösebben érdekelt soha sem a téma. Most meg már egy darab női cucc sincs nálam. Ja de mégis, Angel fogkeféje, ha nálam aludna, meg egy hajszárító neki meg a mamának. - Más nem kell? - érdeklődöm azért meg, hogy gondolatban megtervezzem az útvonalat a Costcon belül. A forgalom a szokásos, szerencsére ma haladósabb, mint egyébként szokott lenni, így nem kell már sok, hogy megérkezzünk a célig.
Ezek már most lassan kezdenek átalakulni egyfajta szent beszédé. Ale, eleget sanyargattad már magad. Ale, találhatnál már magadnak egy rendes lányt; szerzetesként akarsz megöregedni? Ale, szeretnénk már a rohangászó kis klónjaidat látni! És végül: León, milyen a családod? Nem ismerem még őket, de miért is nem? Rilla, édes kis Rilla. Nehéz lenne elmagyarázni a családomnak, hogy majdnem kilenc éve élek együtt veled, mert nem értenék, miért csak szimplán lakótársak vagyunk mi ketten. Leesne az álluk, ha tudnák hogy azért, mert melegnek gondol a lány; akibe úgy belezúgtam, mint vakember a sötét gödörbe. - Elsőnek Amarilla fogja megtudni, hamarosan. Nem bírom már sokáig. Néha már kannibálnak érzem magam a közelében. De... tudod. Szerintem sejthet valamit. Vagy legalábbis kedvel. Látom a szemén, ahogy a szemeimbe néz. Lehet kezd belém zúgni, csak nem érti még, ez hogy jött össze. Felelek meg Den kérdésére. Meg monológjára, na és persze arra, hogy a libidója az egekben van. Erre már csak a szemem forgatom. - Nem mondtam ki egy szóval sem, hogy meleg vagyok. Amikor először találkoztam vele, csak annyit mondtam hogy nem vagyok csajozós hangulatban. Persze, akkor kezdtem az első munkahelyemen. Kisebb dolgom is nagyobb volt annál, minthogy nőzzek. Pont nem egy ilyen családi partin árulnám el, hogy nem vagyok homi és hogy bele vagyok zúgva mint az állat. Esélyesen irtó nagy veszekedés lenne, a családom meg kiakadna. Rilla pedig jobbat érdemel annál, sem hogy így viselkedjek vele. - Egyedül megyek a bulira, már ha nem jön közbe semmi. Tudod hogy a munka miatt bármi közbe jöhet. Ez így igaz. Még akkor is, ha tényleg nem jön közbe semmi; de mégis úgy alakítom a dolgot, hogy ne kelljen elmennem a családhoz. Most az egyszer kibírják nélkülem. Beszélnem kell vele. - A kórház is szervez majd egy jótékonysági összeröffenést, lesz futóverseny is, amire már most beneveztem. Megkértem őt, hogy legyen az edző társam. Addig pedig beszélek vele. Teszem le a nagy esküt és most már tényleg komolyan, nagyon komolyan gondolom a dolgot. S ekkor közlöm kedvenc unokaöcsémmel, hogy szárnyas betétet kell vennem. Sürgősen. Első hallásra nem hisz a fülének, ezért elismétlem még egyszer, hogy mi kell. Nincs annyira kiakadva, mint én; vagy csak színészként jobban álcázza a dolgot. Segáz, irány a bolt! - Igen, kell még pár dolog otthonra. Gyógyszertárba is kell mennem, kiváltani pár dolgot és a lázcsillapítóm is fogytán van. Elég durván elkapta a gépszíj szegényt. Na meg, főznöm is kellene valamit, hogy ne maradjunk éhen. Szóval henteshez is kell egy kör, meg a zöldségesnél. Komplett bevásárlólista van a fejemben. Tyúkhúslevest kap majd, az jót fog tenni, sok folyadékra van szüksége. Pedig dolgoznom is kell majd menni, de lehet, hogy egy-két nap szabit kiveszek miatta. Ez majd még elválik.
Csodálom azért az unokabratyómat, amiért ilyen kitartó. Évek óta ezt a nőt szereti, aki még csak nem is tud az érzéseiről. Idegőrlő lehet. Főleg úgy, hogy a család sem szokta kímélni, mivel már betöltötte a harmincat, egyre többször kerül terítékre a házasság és a gyerekvállalás témaköre. - Hát nem csodálom. Én fele annyi ideig sem bírtam volna, mint te. - jegyzem meg miközben átvált a zene a lejátszómon az Imagine Dragons legújabb számára. - Ha így áll a helyzet, akkor tényleg sürgősen beszélned kellene vele. Még ha haragudni is fog rád, nem hiszem, hogy örökké tart. Főleg, ha erősek az érzelmeitek. Szorítok nektek! - helyeslem én is, hogy mielőbb tisztázza a helyzetet Amarillával. Örülnék neki, ha boldog lenne végre ő is. Hisz rááldozta majdhogynem a fél életét. Mikor felvázolja, pontosan miért is hiszi azt a lakótársa, hogy meleg, megrázom a fejem egy sóhajt is megeresztve. - Nőők. Szeretnek kombinálni meg túlgondolni dolgokat. Tisztára, mint Mimi. - jelenik meg egy halvány mosoly a szám sarkában a partneremre gondolva. Baromi szerencsésnek mondhatom magam, hogy bejöttem neki. Pedig a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy majd tényleg felavatom vele a konyhapultom, az ágyam meg a zuhanyfülkém is. Persze nem kalandoznak el túlságosan a gondolataim, Ale szavaira aprót biccentek. - Persze, a mama is megértené, bár már alig várja, hogy ismét találkozzon veled meg Angievel. Holnap után megyek ki érte a reptérre. - jegyzem meg. A mama mindig is nagyon laza volt, ő biztos támogatná Alet is a vallomásában. Talán ő már rég seggbe rúgta volna és hamarabb szorgalmazta volna, hogy valljon színt neki, mert az élet rövid. De legalább mostanra már összeszedte minden bátorságát Ale is. Mikor a terveiről beszél, hogy milyen indokokat talált ki, hogy több időt töltsön a lakótársával, szélesebbé válik a mosolyom, szinte már vigyorgok, mint a hülyegyerek. - Meglátszik, hogy unokatesók vagyunk. - válaszolom jókedvűen. Cseles tőle. Én is így taktikázom. Minden lehetséges alkalmat megragadok, hogy Mimi mellett lehessek. Vágyom a közelségére. Az egész lénye elragadó. Kicsit elkalandozok fejben, de azért odafigyelek a vezetésre, no meg az unokabátyám szavaira is. Kész bevásárlólistával készült. - Ó, woow! Te aztán úgy beszélsz, mint egy igazi férj. - pislogok oldalra egy pillanatra. Ezek ketten tényleg úgy élnek, mintha házasok lennének. Én nem is értem, hogy bírták ki eddig szex nélkül. - Szerencsére ez mind ott van egymás hegyén-hátán, szóval gyorsan elintézzük. - válaszolom reménykedve abban, hogy tényleg gyors menet lesz és nem lesz nagy a tömeg. Na meg nem kapkodják el előlünk a húst a húspultból. Úgy gondolom, ideje lesz nekem is előhozakodnom a magam históriájával. - Meséltem, hogy megkaptam életem szerepét Mimi Gilberts mellett abban a musicalfilmben. Tudod, hogy mindig is odáig voltam azért a színésznőért. - kezdem felvezetni neki a dolgokat, bár így is összevissza vannak a gondolatai, de ez talán egy kicsit eltereli a figyelmét a saját bajáról, meg a szárnyasokról. Kifújom a levegőt, amivel aztán kiesik a számon a mondanivaló is. - Azt hiszem, bele fogok zúgni. Totálisan elvesztem mellette az eszemet. Annyira megvolt a kémia kettőnk között már az első próbán, hogy az ebédszünetben felvittem magamhoz és...lefeküdtünk. Kétszer is. - nyomom meg az utolsó mondatot. Egy pillanatra oldalra sandítok, hogy lássam az arcán a megdöbbenést, mert nagyon jól ismer és tudja, hogy én soha sem szoktam ilyen random vagy hirtelen lenni semmiben sem. És akkor még a felét se tudja... - El is késtünk a próba második feléről. pedig tudod, hogy mindig is a pontosságomról voltam híres, de vele annyira más. Nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Ő fog elkísérni a mama partijára. Be akarom neki mutatni. - vázolom fel előtte a szándékaim. - Tudom, rohadt gyorsan haladunk, és tulajdonképpen semmi sem lett kimondva, nem tudom, mi van közöttünk, de magam mellett akarom tudni őt, vele akarok lenni. Most mondd, hogy nem vagyok egy barom. Mondjuk azt is mondhatod, hogy az vagyok. Mert néha annak érzem magam, egy idiótának. Viszont ez a nő nagyon felcsigázott és nem akarom veszni hagyni ezt a valamit, ami kettőnk között alakul. - teszem még hozzá, csakhogy teljes legyen a kép. Közben lassan meg is érkezünk a Costcohoz, próbálok keresni egy szabad parkolót.
Eléggé kitartó vagyok. Mikor a fehér porról szoktam le, az is csak egy elhatározás volt. Mégpedig az, hogy elég volt. Nem fogok meghalni úgy, hogy még nem is éltem igazán; hogy önkívületben fekszem a mocsokban és semmivel sem érzem magam többnek vagy jobbnak mint az; amit az imént hánytam ki a padlóra. Sikerült újra önmagamra találnom és igen, még mindig eldurran az agyam, ha olyasmiről van szó. A drogozás az elején segített abban, hogy félvállról vegyek mindent és lazítsak. Aztán a megszállottjává váltam. Mázlim volt, hogy kaptam egy új esélyt. A drog a múlté, káros szenvedélyem nincs. Nem cigizek. Alkoholt pedig nagyon ritkán fogyasztok. De amit teszek és amit érzek, azt teljes lényemmel teszem. Az évek múlásával alakultak ki persze szürke zónák is, már nem minden csupa fekete, vagy szimplán fehér. Amarilla pedig mint egy szivárvány, úgy robbant az életembe, de most még csak tánc közben tudok - nagy ritkán - teljesen felszabadulni. A tánctanár, akinek néha segítek az újoncokkal, kedvtelésből persze, kapott már rajta, ahogy egyedül gyakorolok. Ő mondta, hogy a tánc alatt mutatkozik meg valamiféle belső szellem. Nem tudom, csak azt, hogy segít kikapcsolni. - Legyen úgy, ámen. Vágom rá unokaöcsém szavaira, majd ő is vallomásba kezd. A családi vacsoráról hamar átterelődik a szó, hiszen annak az utóbbi időben mindig ugyan az a témája. Családalapítás. Az én fülem már nagyon rágják miatta és hamar sorra kerül Alden is. Habár. Úgy tűnik, hogy ő már barátnőstül érkezik arra a bizonyos családi összejövetelre. Meglepetten és egyszersmind elismerően bólintok választására. Tudom, hogy Mimi volt neki a nagy ideál; de hogy ilyen gyorsan összejöttek? Felnevetek, bár nem szép dolog tőlem. - Nem vagy kispályás testvérem, egyből a közepébe. Azt tudtam rólad, hogy bele vagy zúgva, mint egy kiskamasz. De hogy ilyen fürgén megfűzted?! Végül is, nem vagy egészen csúnya és van némi tehetséged is... Dörzsölöm meg az állam, közben pedig vigyorgok. Mindig ilyesmivel húzom az eszét és ő bedől. Ilyenkor rendszerint kapok egyet a vállamba. Régen még össze is kaptunk, mint a testvérek. Alden már akkor is nagy színész volt és rájátszott a mozdulataira. Én sem maradtam el nagyon tőle. Ezzel némileg kizökkenünk abból a kátyúból, hogy nekem betétet kell vennem és más egyebet is. A más egyéb nem jelent gondot, a szárnyas izémicsoda már inkább. Helyes a felismerés Alden részéről, tényleg úgy élünk, mint férj és feleség. Csak sem esküvő, sem papír nincs; még csak kézfogó sem. Vagy csók. A többiről már nem is beszélve. - Néha van egy olyan érzésem vele kapcsolatban, hogy belém van zúgva. Vagy legalábbis kedvel, mint férfit. Csak épp nem mer úgy gondolni rám és gyorsan eltereli a figyelmét mással. Annak viszont örülök, hogy össze jöttetek. Azon meg ne aggódj, hogy most hülyének érzed magad és gyorsnak érzed a tempót. Vonom meg a vállam és a Costco felé fordulunk, nemsokára megérkezünk. - Ha szereted és tényleg ennyire oda vagy érte, nem csak fellángolás volt; akkor ez a zavartság természetes érzés. Még akkor is, ha most gyakorlatilag egy pillantás alatt jöttetek össze. Együtt dolgoztok, lesz időtök megismerni egymást és el fog szerintem mélyülni ez a kapcsolat. Én is szurkolok nektek öcskös. Az egész érzés olyan, mint a vadászpilótáknak a dugóhúzós formáció. Pörögsz és szédülsz, de nem akarsz leállni vele.
Kezdőlap
