Lilian & Hope

Két hete kaptam az Instagramon egy üzenetet, egy dátummal és egy gép számmal. Már tudtam, hogy Chris lesz az aki ennyire vicces módon akarja velem közölni, hogy megint hazatér tékozló kisfiúként az országba és a mi kis szerénynek nem mondható városunkba. 27 éves létére még mindig megragadt abban a korántsem felnőtt  világban, sokkal inkább a gyermeki életben, amiben minden játék számára. Gazdag család, mindent megkap, és körbeutazza a világot, mert neki most éppen ahhoz van kedve. De miután nagy nehezen kiszűrtem a kamu insta minden kis jeléből, hogy róla van szó nem volt nehéz összeegyeztettük, hogy én fogok érte menni a reptérre, bár kocsival nem akartam ide kicammogni, így be kell érnie a jó öreg new yorki taxival. A leszállás előtt egy félórával érkeztem megés egészen addig sétáltam, ameddig a kordonok engedték azoknak, akik nem szállnak fel a gépre. A táskámat magam mellé oda ültem le egy helyre, magamhoz vettem a noteszem és egy tollat és behunytam a szemem. Ez a zaj nem éppen a dalíráshoz jó, viszont szöveget talán tudok valahogy kitalálni. A gép egy órát késik, így bőven van időm még agyalni azon a számon, ami már két hete amióta ez a hülye rám írt benne van a fülemben, de nem tudom papírra vetni és nem tudok hozzá szöveget sem alkotni, mert minden második sornál megakadok és nincs tovább.
Egy gép leszállt, miután minden utas kijött a gépből jönnek a stewardessek, a pilóták, mosolyogva de látszik rajtuk a hosszú út fáradalma, hogy a sok igényt ki kell elégíteni ami az utasoknak van, nem lennék a helyükbe, mégis van egy ismerősöm, akitől hallottam pár dolgot már erről a melóról. Pont Chris által ismerem őt, bár általában csak akkor találkozunk, amikor Chris is itt van és akkor is egy buliból juttatjuk haza a nagyfiút, én a 21 éves fejemmel éretten viselkedik, mint ő néhányszor.

Nem tudom mennyi idő telik el azzal, hogy bámulom az üres lapokat, amikor beugrik egy sor majd mégegy és egészen a refrénig megyek, amit visszaolvasva kezd összeállni a dal. Egészen addig tarta az örömöm, ameddig egy hangos kiáltás felé nem kapom a fejem.
- Nézd már milyen jó nő lettél, amióta nem láttalak. - tárja szét a karját a bolond, én meg szemforgatva állok fel és esek bele az ölelésébe. A nővérem egyik nagy barátja volt, elméletileg jártak is,  bár ennek sosem volt kézzelfogható jele, de amióta a tesóm csak a jogi karrierjére fókuszál sikeresen elűzte maga mellől az olyan link embereket, mint Chris,én attól még mindig szeretem őt, akár egy testvért és a bókjai néha tök félreérthetőek, mégsem gondol mögéjük semmit. - Van számodra egy meglepim, de még nem tudom odaadni, mert várni kell rá. - a sunyi tekintetéből szeretném már tudni, hogy mire gondol, de amikor leül és vigyorog rám, akkor tudom, hogy ebből valami lesz, és nem biztos, hogy tetszeni fog.
- Megint el akarsz menni bulizni ugye?- kérdezem már kicsit félve, mert ha vala elindulunk az éjszakába, akkor annak csúnya vége szokott lenni, mármint neki.
- Neeeeem. - az az irónia a hangjában már megnevettet. - És Lily is jön velünk. - int az érkező kisebb embertömeg felé, ahol a mindig mosolygós, csodaszép lány alakja válik előttem láthatóvá, szóval este bulizni fogunk, de legalább ketten leszünk az óriásbébire.

Hope & Lilian

-Esküszöm Lili, hogy a seggem csekkolta a tag. Negyedszer hívott vissza valami értelmetlen baromsággal, majd amikor elsétáltam, éreztem a hátsómon a pillantását.- Eve méltatlankodva magyarázott, miközben a termoszra olyan erővel csavarta vissza a fedelet, mintha azon akarná levezetni a frusztrációt, amit az egyik utas okozott számára.Mondhatni megszokott dolog volt ez, de vannak páran, akik képtelenek túllépni rajta.Eve ilyen volt. Én nem foglalkoztam az ilyesmivel. A férfi utasok, főleg azok akik már túlhaladták az ötvenet is, többsége ilyen volt.Nem ártottak senkinek, és igazából nem is értettem Eve kiborulását.
- Nézett. Nagy dolog. Miért talán ha te látsz egy srácot, aki tetszik neked, behunyod a szemed? Jesszus Eve, ne csináld már!- forgattam meg a szemeimet mosolyogva, majd elrendeztem a frissen kigőzölt, még kissé meleg poharakat a fémtálcán.Az egyik ülés feletti piros lámpa világított.
- Majd én intézem, jobb lesz, ha kissé rendezed a kusza idegrendszered.Hajtogasd össze a szalvétákat, és szeleteld fel a barackot meg az ananászt. Hárman is kértek a business classról gyümölcssalátát.Én megyek, megnézem mit szeretne az az utas, aki már vagy fél perce kitartóan nyomogatja a piros lámpát.-biccentettem a fejemmel a classic utastér felé, majd otthagytam Eve-t, hogy kiszusszanja magát, és megcsinálja amit kértem tőle. Ezen a járaton én voltam a rangidős, ami elsősorban a repüléssel eltöltött órák száma miatt volt, és nem feltétlen a korom miatt. Eve mindössze három hónapja volt először éles repülésen, és minden alkalommal talált valami olyasmit, ami kellően kiborította. Ha így folytatja akkor jobb lesz ha másik munkát keres magának.
A számtalan könyvvel és filmmel ellentétben, amely esetlegesen romantikus képet fest a munkánkról, a valóság bizony egészen más. Ez hivatás. A maga szépségeivel és nehézségeivel együtt, és vagy szívből csinálja az ember, vagy inkább sehogyan.A levegőben minden más. Olyan mintha egy festő, láthatatlan ecsetével egy másik, ismeretlen birodalmat varázsolna odafenn a felhők között. Repülés közben másképp telik az idő és egy kicsit a világ is lelassul. Olyankor jobban hallja az ember a szívének ütemes dobogását, a fülében a vér ezerrel dobol, és valahogy levegőt is másképp veszünk. Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy milyen érzés, ha egy szóval akarnám megfogalmazni és én azt mondtam, hogy puha. Meleg, bársonyos, ringató.A hangok is mások, az emberek is. Az érzések és a gondolatok is. A levegőben minden megváltozik.Mintha a gép az univerzum peremét karistolná és a világ egy olyan szeletébe ugranánk át, amelyet szabad szemmel nem láthatnánk meg soha. A csillagokkal mosolygunk versenyt, és akár bele is haraphatnánk a felhők habjaiba. Szerettem a munkámat, és nem csupán szerettem, de az évek során a szenvedélyemmé vált.Már az első repülés alkalmával éreztem, hogy mindig itt akarok lenni, amennyit csak lehet. Talán lenn a földön, a városokban ezért nem találom sosem a helyem….mert olyan mintha valami hiányozna. Mellkas tájon érzem az ürességet. A repülés hiányzik.
Őszinte és kedves mosollyal léptem az utashoz, aki a csengőt megnyomta, és már éppen szóra nyitottam volna a számat, amikor az hasonlóan széles vigyorral nézett rám, huncut kacsintását ezer közül is felismertem volna.
- Chris!Lám, lám még a felhők felett is érhetik az embert meglepetések. Ezer éve….vagy több is van az már.
- Úgy ám! És te voltál az aki kibújt az utolsó meghívás alól, pedig nem semmi buli lehetett volna!- bökött jóízű kacagással felém.
- Ó hát persze! Nem volt kedvem még egyszer felvonszolni a másodikra a tehetetlen testedet, csak mert több tequilát öntöttél magadba, mint amennyit elbírsz.
- Ha te is ittál volna, akkor egymást vonszoljuk fel!
- Ó hát persze!
Nevettem el magam és ingattam a fejem, amely sokkal inkább valamiféle évődés volt, semmint valódik rosszallás. Chris-t jó ideje ismertem, és általa tettem szert egy másik emberre, akit nagyon kedveltem. Sajnos azonban kevés időt töltöttem a városban.Ritkán voltam néhány napnál, vagy egy hétnél többet New Yorkban, legalábbis ami az utóbbi éveket illeti.
- Mennyi ideig maradsz New Yorkban? Vagy rögtön fordulóval mész valamerre? Nem akarod abbahagyni ezt a repkedést angyalkám?
- Dehogy akarom! Egyébként két napot most itthon töltök.
No igen. Végre haza is akartam menni a szüleimet meglátogatni. Szégyen gyalázat, hogy közel két hónapja csak telefonon, vagy videóchaten beszélgetek velük és mutatom be éppen a világnak azon részét, ahol járok. Anya évek óta gyűjti a lapokat, amelyeket sosem mulasztok elküldeni neki, ha éppen egy egész napot kell adott helyen lennünk két gép között.Számtalan ajándék lapul a gardrób szekrényemben, arra várva, hogy elvigyem nekik. Mindenhonnan hozok valamit, pedig időnként csak a reptéri shop-ba tudok beszaladni.Talán végre el tudnék menni egyet szaunázni is, nem ártana többet aludnom, vagy ha végig nem is sikerül, de legalább belekezdeni egy jó könyvbe. Azokból is egy kisebb kupacot építettem már a nappaliban, de még nem volt időm hozzájuk kezdeni sem. Pedig mindegyik érdekel.
- Szuper, akkor ma este eljössz velem és Hope-al!Buli lesz angyalkám! Csatold le a repkedő szárnyaidat, és lazulj le egy csöppet!
Megint nevettem. Lazulok én, nincs azzal baj, és nekem még ital sem kell ahhoz, hogy jól érezzem magam. Nem vagyok híve, és nem is szokásom.Persze tudom, hogy több szabadidőre lenne szükségem, de mióta Terence meg én szakítottunk több túlórát, több repülést vállalok, szívesebben cserélek bárkivel, akinek éppen akkor szüksége lenne szabadidőre.Mindenki másképp dolgozza fel az ilyesmit, és nekem erre van szükségem. Sírhatnék….sírtam is…de nem lehet a végtelenségig, elvégre az idő csak rohan, szalad, árulón magamra hagy, és észre sem veszem ahogy végül azon kapom magam mennyi jó dolgot mulasztottam el.
- Ahha! És erről Hope is tud?- vontam össze játékosan a szemöldököm, mire Chris csak hetykén megrántotta a vállát.
- Ha majd landolunk, tudni fog.
Hogy ez a kijelentése mennyire helytálló, azt közel háromnegyed óra múlva tudtam meg, amikor a gép földet ért, mi pedig kiszálltunk. Eve rendezte az adminisztrációt, én pedig Chris társaságában indultam el kifelé, hogy leadjam a saját irataimat és kártyáimat, valamint becsekkoljam a pihenőidőmet.Némi késéssel de én is követem Christ, és amikor a nyakam kinyújtva figyelem az embertömegen át, meg is pillantom egy mosolygós, vidám arcú lány társaságában. A csodaszép, gesztenye fürtök tulajdonosát azonnal megismerem.
- Mindig oszd el kettővel, amit ez a link alak mondd! - közelítem meg kettősüket, majd megállok, és a karom ölelésre nyújtom a lány felé. Ha fogadja, akkor szorosan átölelem, és még két puszit is nyomok orcájának két oldalára.
- Szia Hope! Örülök, hogy látlak! Közölte veled Chris a nagy tervét? Bár bevallom, hogy kétszer hat órás út után a legkevésbé vágyom bulizni, de egy lazulós még belefér. De már előre mondom, hogy nem fogunk összevakarni sehonnan Chris, és még kevésbé fogunk mentegetőzni a taxis előtt, és tartani a fejed a lehúzott ablakon át egész úton, nehogy telerókázd a kocsit.- volt ilyen eset is, és bevallom nem tartozott a kedvenceim közé, bár Hope meg én mindig jót nevettünk, valahányszor ez az eset az eszünkbe jutott.
- Most van öt óra. Mit szólnátok ha azt mondanám, hogy találkozzunk nálam hétkor. Rendelek kaját. Isteni indiai étterem nyílt a tömb végében, és a currys csirke mennyei.Van innivalóm is, szigorúan alkoholmentes.- sandítottam Chrisre, aki puffogva valami olyasmit motyogott, hogy ünneprontó vagyok, de csak legyintettem felé, és Hope-hoz fordultam.
- Ha ez a jómadár nem is tart velünk, mi akkor is összedobhatunk valami csajos estét.
- Héhé….na nem ám kihagyni, én vagyok ennek az egésznek a szellemi atyja! Miattam jön most össze ez a kis kompánia- kezével kört rajzolva mutogatott hármunkra, és nagyon beleélte magát, mint valami tanult szónok, ki élete beszédét készül előadni.
-....ergo én is megyek. És ígérem, hogy nem fogom gerelyrészegre inni magamat. Lááááányoooook, hát ki vigyázna rátok ebben a bűnös, romlott new york-i éjszakában? Hm?- vonogatta kisfiús csibészséggel a szemöldökét, és én hol őt néztem, hol Hope-ot, majd kitört belőlem a röhögés.
- Én nem merek vele vitatkozni. Úgyis lebeszél bennünket a virgácsainkról. Szóval, mit gondolsz, csajszi? Currys csirke, limonádé és Chris az én lakásomon este hétkor?- néztem Hope-ra, majd a karórámra.Nemsokára itt a szolgálati taxi, szóval döntésre kell jutnunk, mert nekem mennem kell majd.
- Csak megjegyzem, hogy ebben a kínálatban én vagyok a legcsábítóbb….mondjuk az a csirke sem rossz.- jegyezte meg Chris huncut hanghordozással, mire én megint elnevettem magam

   

Lilian & Hope

Amikor reagáltam az üzenetére nem sejtettem, hogy majd elmegy egy él napom azzal, hogy rá fogok várni, mondjuk határozottan hasznosan telt, mert meglett egy része az új dalnak, amit fogalma sincs mikor tudok majd rendesen megcsinálni, mert amit  megérkezi érzem, hogy valami egészen rosszban sántikál és azt súgja nekem az a nagyon sokadigk érzékem, ami Chrisre van alakítva, hogy bulizni akar. Ami vele annyiból áll, hogy berúg, és mivel én elég ritkán iszom magam részegre, csak egyszerűen végigasszisztáltam, ahogyan részegen csajozik, engem is bevonva, mesél arról, hogy a nővéremmel kavart, ami tuti nem igaz, mert arról tudnék, és közben a csaj hatszor hagyja őt ott, de ő folytatja, majd este hazajön velem, mert a vendégszoba mindig nyitva áll neki, ez a baj akkor ha a majdnem tesóm haza csöppen az éppen aktuális kirándulásáról.
- Ne már Chris, nekem lenne dolgom, és dolgozni is be akartam menni.  -kamu, nem kell a hétvégén dolgoznom, mert a suliba kell beadandót csinálni és emiatt kivettem a hétvégét. A beadandóm kész, már régen, ez van, amikor azt csinálja az ember amit igazán szeret.
- Lili! - kúszik végre egy hatalmasabb mosoly az arcomra, ami addig is jelen volt Chris hazajövetele miatt, de a lányt régen nem láttam, hiába tudtam, hogy jön, akkor is nagyon örültem neki. - Hallottam, megint lehetünk mi a bébiszitterek, amíg ő majd részegen csajozik, vagy nekünk teszia szépet, továbbra is esélytelenül. - vigyorgok rá egy gúnyos mosollyal a srácra, aki részegen még tbb tud lenni, mint józanul, tudom, hogy lehetetlen, de lehetséges.
- Senki nem lesz senkinek sem a felvigyázója, ne legyél ennyire anyukás Hope, még fiatal vagy ehhez. - böki meg az oldalam, mire csak nőiesen emelem felé a középső ujjam, mert hiába tartom magam egész kedves embernek, valahogy kihozza belőlem a legrosszabbat.
Lili ajánlatára lelkes leszek, végre valaki, aki nem akarja végig inni az egész itallapot és beállni az este legelején, és kaja, na igen az kell nekünk, mivel ha mégis iszunk valamit az majd felszívja és semmi esélyem sem lesz a másnapra.
- Én benne vagyok, úgyis el kell készülnöm, meg lepakolni ennek a bolondnak  a cuccait, mert gondolom most is nálunk csövezel. - Chris felé pislogok, miközben már látom a kiskutya szemek képződést, amivel hatni akar rám. - Nyugi már megvan a szoba, mindenki tudja, hogy jössz, de ne csinálj este jelenetet, mert soha többet nem engednek majd be a házba. - próbálom tudatosítani benne, de ha részeg akkor mindegy lesz a mostani beszélgetésünk.
A csajos este téma egy kicsit jobban megfog, de azonnal beleszól a nem csaj társaságunk és veti el az ötletet, mintha nem akarna kimaradni semmi jóból.
- A csajos este tetszik,d e hát az ötletgazdát nem hagyhatjuk ki,mert megetetjük rendesen és akkor nem lesz gond vele, meg nem engedjük inni. - mintha olyan nagy befolyásunk lenne rá. Bár sokkal egyszerűbb lesz így, hogy nem egyedül kell felügylenem, mert Lilivel mindig is jók voltunk ebben. bár nem nagy erény, de ez jutott nekünk ha Chrissel vagyunk.
- Ne jegyezz meg semmit, csak, és én benne vagyunk, 7-re ott vagyunk nálad. - nyomok egy puszit az arcára köszönésképpen, majd megfogom a barátom cuccait és elindulunk a taxik felé.

7 óra után egy pár perccel kopogok az ajtaján, teljes menetfelszerelésben, ésmielőtt ajtótnyithatna tör rá igen elegánsan a barátom.
- Megjöttünk, hoztam alkoholos italt, de ne mondd el Hope-nak mert ő nem örülne neki, hogy megdézsmáltam az otthoni hűtőjét. - teszi a szája elé az ujját, miközben belép az ajtón, rátörve Lilire.
- Csak fürdeni mentem el és ruhát keresni magamnak, addig történt ez. - mutatok végig a már egyáltalán nem józan barátunkon.