Épp csak megérkezem és mennék üdvözölni Adrianot, de persze, hogy egy gorillája ismét az utamat állja. Lassan már szokássá válik. Na azért az mégse váljon. Minden esetre ismerős szituba keveredek és mélyen legbelül nem tetszik nekem ez a viselkedés. Ugyan, mit árthatnék én a drágalátos főnökének? Ám az átható szemezésünket félbe szakítja vendéglátóm, aki közli vele, hogy okés vagyok, nincs mitől tartani, nem robbantom fel a galériát, de még csak fegyvert sem tartok senki fejéhez sem. Még csak fegyvertartási engedélyem sincs. Nyilván meg kell tanulnom majd lőni, meg ki kell tapasztalnom a pisztoly használatát, mivelhogy a French Liliesben lövöldöznöm is kell. De amúgy nem vagyok híve az erőszaknak. - Szép estét! - köszöntöm Adrianot, de mielőtt bármi mást is mondhatnék, a kezembe nyom egy poharat. - Köszönöm, de...- kocsival jöttem és vezetek, mondanám, de kénytelen vagyok elfogadni az italt, mert nem szeretném megsérteni az olasz vendégszeretetet, náluk nem szokás csak úgy visszautasítani a vendéglátót. Úgy látszik, hívnom kell majd egy sofőrt, mert a kezemben tartott pohár tartalma töménynek látszik már első látásra is. No meg első szaglásra is. Ez whisky lesz, méghozzá tisztán. Jól kezdődiik ez az este. - Igen, tervezek valami ajándékot venni az édesanyámnak. Szereti a festményeket. - jegyzem meg és miközben beleiszok a poharamba, körbe is kémlelek gyorsan. Kérdésére először csak bólintok. - Igen, az vagyok. Mindig is csodáltam a szakmát, tulajdonképpen a forgatásokon nőttem fel. A mamának gyakran kellett utaznia és velem is szeretett volna minőségi időt tölteni, nem akart mindig a nagyszüleimre bízni. Szóval nem volt nehéz belerázódnom. Bár a színházat jobban preferálom, mint a képernyőt, de most mégis elvállaltam egy ígéretesnek tűnő szerepet. - válaszolom meg a kérdését, mert úgy látszik van neki bőven. A festészetet hallva azért kérdőn emelkedik meg az egyik szemöldököm. - A festészettel? Hogy őszinte legyek, sehogy. Én másban jeleskedem, nem ezen a területen. De mivel a mama szereti a festészetet, így azért Picassot meg Rembrandtot meg tudom különböztetni. - felelem kínos mosollyal, mert most lebuktam. Nem igen vagyok jártas ezen a téren, nekem egy paca az paca marad, nem látok bele mást, max kechup foltot. Én az előadóművészetben vagyok penge, legyen az tánc, színház vagy ének. Sajnos rajzórán sem tűntem ki a tömegből, hogy úgy érezzem, nekem ezzel kell foglalkoznom. - Szóval elkélne a segítséged. Elvégre te vagy a jártas ebben. Anyu szereti a reneszánsz, rokokó, szecessziós festészetet. Tudsz valamit ajánlani, hol nézelődjek? - kérem ki a tanácsát, szakvéleményét ezzel kapcsolatban. Bár lehet, ha az összes képet szemrevételezném, akkor egyszer csak meglelném azt, amit úgy érzek, hogy kedvelne a mama, de ha már itt van mellettem egy szakember, miért ne bízhatnám rá magam?
Összeszedettnek kellene lennem, bár az egész este nem fog másról szólni csakis arról, amiért ténlyegesen itt vgayunk és ez elég kivételes, de ma Aldennel akartam egy kis időt tölteni. Fontos volt számomra, talán egy nemleges válasz a megérzéseimtől, amik olyan erősen és nyomatékosan nyomták belém, hogy Alden az akit sosem akartam. Mégis nem érzek rtossz érzést, amikor arra gondolok lehet, hogy volt egy fiam, vagyis van, akiről 23 évig semmit nem tudtam, nem fog el harag, bár a tanácstalanságom egy kicsit azért kezdi elvenni az uralmat. Nem tudom az anyja miért nem mondta el, fiatal voltam, hazudtam neki, de közben meg csak én voltam és vagyok az apja erről tudnom kellett volna. Meg kell ráznom a fejem, hogy ezek a gondolatok kimenjenek belőle, még jó, hogy az egyik emberek rám szól, amiért amúgy hálás vagyok neki, de ezt én elég ritkán mutatom ki. Az embereim már érzik rajtam, hogy valami más, mert ritkán kérem, hogy zárják el a raktári részt, hiszen az az ami miatt a galéria üzemel és nem fordítva, bár az alkotások nekem is nagyon szemet gyönyörködtetőek és örömömet lelem a nézegetésükben, a művészi énemet már régen elnyomta más. Nem marad időm a festésre pedig szerettem régen, amikor még nem nekem kellett megküzdenem azért, hogy a családom hírneve ne csak az olasz részen legyen aktív.Terjeszkedni kell, csinálni, amihez értünk és amit nem tudom mennyire tudnék vagy akarnék én a gyerekeimnek átadni, mert eddig még ez eszembe sem jutott, most mégis azon agyalok vajon ha kiderül a sejtésem, hogy mondom meg neki, vagy a Dawn-nal közös gyermekünknek. Ez az életem, de nem tudom mennyire lenne jó, ha ebbe bevonnám őket is, bár ennek már most a részei és mindenki óvja őket, elsősorban én is. Itallal a kezemben nézegetem a bejáratot, de valószínűleg pont elvonja valami a figyelmem, mert amikor legközelebb odanézek, már az egyik emberem állja útját a srácnak, és hirtelen még én sem reagálom le. Nem fagyok le de érzem, hogy zavatrabb leszek a jelenlététől, mert a fejemben, nem éltek ennyire ezek az ismerős vonások egy másik férfi arcán, ami rémisztő. Ahogy az emberem szemébe néz még a hideg is kiráz, ahogyan a bátyám teszi, amikor olyannal tárgyal, akivel tudja, hogy nem nagyon lesz nyerési esélye, de mégis odateszi magát. Megrázom a fejem, már nem tudom hanyadjára kalandozok el, ez nem lesz jó, összeszedem magam. - Minden rendben hozzám jött a srác. - bólintok Matteonak, aki odébbáll és utat enged Aldennek, akinek automatikusan nyomok egy jóféle whiskyvel töltött poharat a kezébe. - Iszol? - kérdezem utána, de már a kezébe nyomtam és nem tágítok ameddig el nem veszi. - Örülök, hogy időt szakítottál a kiállításra. Tervezel is vásárolni valamit, vagy csak körbenézel? - az a szöveg, ami megy, amit betanultam, mert majdnem mindig ez a séma nem esik nehezemre. Ő mit sem sejt, neki nem eshetett le hiszen nem tudja, hogy ismerem az anyját, lehet rá kellene vezetnem, de akkor meg én lennék az, aki kétségekbe hajtja és nem tudom, hogy áll ő például az apa témával. Önző vagyok, de most az egyszer nem erre törekszem, mert ki akarom deríteni és nem ugorhatok fejest bele, ezt tudom. - Színész vagy, mint az anyukád, a festészettel hogy állsz? - érdeklődök, és persze belecsempésztem az anyját, pedig tudom, hogy ennyire még nem kellene belemennem, még akkor is ha nem mentem igazából bele semennyire sem.
Mivel nem egészen két hét múlva indulunk Los Angelesbe forgatni, így mindent el kell intézzek ezen idő alatt. Néha azt sem tudom, hol van a fejem. Mindenkire igyekszem időt szakítani, aki számít. Még arra is, akit rohadtul nem is ismerek. De ha már oly kedvesen meghívott a majdnem elcsapott Dawn csókája a galériájába hálája jeléül, úgy gondoltam, tiszteletemet teszem. Talán a mamának is találok valami érdekeset. Utánanéztem előzetesen a csókának és a galériájának, elég patináns épületben található a hely és a pasas sem egy mezei művész. Éppen azért nem kicsit lepődtem meg, mikor megláttam a terhes csaját abban a didibárban dolgozni. Mindegy, nem én leszek az, aki ezt szóvá teszi, mert rohadtul nincs közöm az egészhez. Mimi a barátnőjével ment valami csajos hétvégére, bármit is takarjon ez, így nem zavarom, hagy szórakozza ki magát. Természetesen, ha ír, válaszolok, de inkább próbálom róla elterelni most a gondolataimat. Bár az nem segít, hogy a zuhanyrózsa alatt ázva is rám tör a nosztalgia. Gyorsan összekészülődöm, kiöltözöm, ahogy egy galériába ki illik, majd elköszönök a négy lábú kis pajtimtól és még időben elindulok, mert tudom, hogy hétvégén a dugó még borzalmasabbá teszi a közlekedést és megint araszolva jutok csak el a célállomásig. Ami ugye nincs is messze, de mivel szeretném meglepni a mamát, nem járkálhatok Picassoval meg van Gogh-gal a kezemben az utcán. Nem mintha ilyen festménnyel térnék haza, kicsit szerényebb a pénztárcám, de biztos akad majd megfizethetőbb is. Bár ha a mamáról van szó, lehoznám neki a csillagos eget is az égről. Még a hétvégi forgalom ellenére is időben gurulok be Mercivel a galéria parkolójába és parkolok le. Rápillantok az órámra. Tökéletes az időzítés. Percre pontosan a nyitás után lépek be az épületbe, majd körbe tekintek a galéria tulajdonosát keresve. Meg is állapodik rajta a tekintetem, egy üvegpohárral a kezében ácsorog egymagában. Ha rám emeli szembogarait, kedves mosollyal biccentek és intek felé, majd megindulok, hogy kezet rázzak vele. Körülbelül félúton járok, mikor valaki elállja az utamat és nem enged tovább menni. Egy újabb gorillának tűnik. Minek egy galéria tulajnak ennyi kétajtós szekrény? Már a didibárban is ezen gondolkodtam, nem mintha közöm lenne hozzá. Nem az én dolgom, minden esetre azért elgondolkodtató. - Adriano Vizzini maga hívott meg, éppen hozzá igyekszem, szóval lenne szíves félre állni az útból? - érdeklődöm meg a karbatett kezű tagtól barátságosan, akivel körülbelül egy magasak vagyunk. Közben mindvégig állom a tekintetét. Lehet agyamra ment a túl sok dokumentumfilm, amit az olasz maffiáról néztem a karakterem megértésének céljából, de azt jól megtanultam, hogyan kell farkasszemet nézni valakivel és nem kimutatni a félelmed, mert mondjuk fegyver van nála és nem akarod kilyuggatni magad. Igen, máris agyamra ment a szerepem...
Akár egy hurrikán tarolt le a pár nappal ezelőtt történt felismerés és a terhesség tudata. Dawn terhes és Alden meg pontosan olyan, mint én, amikor fiatal voltam, és az anyja, az anyja meg az a nő, akivel az életem igazán megkezdődött, sokszor, és szenvedélyesen, amit nem tudnék elfelejteni, de nem is akarok. Csak azt akartam, hogy a mai nap jól sikerüljön, de a jól nem tudom mit takart egészen pontosan, azt akartam, hoy valami kiderüljön, már reggel ezen kattogott az agyam, és a galériában bármit kérdeztek, csak bólogattam és ráhagytam szinte mindent a személyzetre. Csak elkészülni mentem haza, de ott is végig azon járt az agyam, hogy vajon eljön e. Az az Adriano, aki eddig voltam azt érzem pillantok alatt illant el belőlem, és felváltotta valaki egészen más, olyan, aki törődni akar valakivel, mert a megérzése ha nem csak egyszerre lett két gyerekem is. De a feltételezés még nagyon kevés és én ezzel tisztában vagyok, sok mindent kell még kiderítenem mielőtt biztos lehetek ebben, de talán legbelül már tudom a választ. - Főnök, mi legyen a raktárral, ma is jönnek oda vendégek? - kérdezi Juan az egyik emberem. A raktárban tartjuk az illegális kereskedelemben részt vevő fegyver arzenált, amit ilyenkor meg szoktunk nyitni ha tudjuk, hogy jönnek a galéria bemutató alatt rá vevő. De most lemondtam mindenkit, mert nem akartam azzal foglalkozni, az agyam nem ott járt és nem tudtam volna hatásosan üzletet kötni és mindezek ellenére, most sincsen kedvem pénzt veszíteni azért, mert nem tudok odakoncentrálni. - Zárjátok be, de rendesen, nem akarom, hogy ma bárki odakóvályogjon és olyat lássan amit nem szabad neki. - intek a férfi felé, tudja mi a dolga, innentől az este csak a galérián lesz a figyelmem és azon a vendégem, aki felé nem nagyon kellene kimutatnom az érdeklődésem, mert nem hiányzik, hogy feleslegesen felkeltsem a figyelmét. Benne van a pakliban, hogy a terhesség miatti nagy felhajtás volt az, ami akkor ott a kórházban megzavarta az agyam, de most, majd egy nyugodtabb környezetben talán könnyebb lesz beszélnünk. Nem szabad elterelnem a figyelmem arról, hogy miért hívtam meg hivatalosan, hogy megköszönje, hogy segített Dawn-on, bár én sosem hálálkodok, a látszott fenn kell tartanom, ameddig nem tudok meg róla egy két dolgot. Nem biztos, hogy már az elején tiszta játszma ez kettőnk között, mert nem áll szándékomban elmondani neki, hogy miért hívtam meg, már hazugsággal indok, de lehet ő is éppen abban él, ha kiderül, hogy igazam van. Nagyon fiatalon lehettem volna apa, azt akkor nem tudtam volna végigcsinálni, egy pillanatig sem tudtam volna hibáztatni az anyját, hogy nem mondta el, hazudtam neki is a korommal kapcsolatban, bár sosem kérdezett rá, nem tudta, hogy ennyi a korkülönbség köztünk. Nem igazán éltem olyan életet, akkoriban, ami egy gyereknek jó lett volna, de talán most sem a legmegfelelőbb még akkor sem ha idén lesz 23, ami belegondolva is rengeteg kihagyott év. - Főnök! - zökkent ki egy hang a gondolkodásból, de már egy ideje csak állok a galéria közepén egy pohárral a kezemben, ami a ma napon első de nem utolsó italát tartalmazza, de egy csepp sem fogyott belőle. POnt azért is szóltak rám, mert kívülről egészen abszurd kinézetem lehet, főleg, hogy tudják mennyire egyszerűen gyűröm le az italt, és ez szinte már felmelegedett.
Kezdőlap
// 
