-HOGY MICSINÁLTÁ’?! –a remegésen, idegbeteg nézésen, hatvan agyvérzés-szívroham lábon kihordáson és azon túl, hogy majdnem megöltem, mindössze ennyire futotta a részemről. Akkora szemekkel meredtem Chester-re, hogy már majdnem fájt, míg végül nekiálltam keresni a telefonomat, illetve azon belül is egy konkrét számot. -Most… mit csinálsz…? -Oh, nem. Te csak ne kérdezgess tőlem semmit. Leül, befog, jól viselkedik. –mutattam is nyomatékosítva az egyik konyhaszékre, miközben a fülemhez emeltem a készüléket, várva, hogy felvegye végre az, akit kerestem. -Hallo? Nyomozó? Tudja… van egy rossz, meg egy jó hírem is. A jó hír, hogy igazam volt az öcsémet illetően. A rossz hír meg… ide kellene jönniük, hogy bevigyék. Megtenném, de szerintem most nem kéne vezetnem. –pislogtam párat, aztán meg visszanéztem erre a hülyegyerekre. Komolyan nem hiszem el. Lettél volna inkább… -Okés, köszönöm. Akkor lent várjuk az autót. –és már bontottam is a vonalat. Lecsúsztam a konyha kövére, felhúzva a térdeimet. Beállítottam egy időzítőt, hogy mire ideérnek, addigra mi is készen legyünk majd. Bár szerencsére nem lesz hosszú idő, mivel a Manhattani őrs lesz a találkozónk helye. -Öltözz fel, megyünk a rendőrségre. MOST!!!! –kiabáltam rá végül, majd megköszörültem a torkomat. Gyorsan dobtam egy üzenetet Remy-nek, hogy a mai próbát kihagyom, mivel előreláthatólag a rendőrségen fogom leélni a hátralévő életem (jó, igazából csak a mai napomat), szóval egyelőre nem leszek elérhető. A múltkor is le lettem baszva, hogy miért nem szóltam az öcsémről… hát tessék.
Az őrsre érve aztán csak figyeltem, ahogy Chester-t feltehetőleg egy kihallgatóba terelték. Még gyorsan elkaptam Emmalynn-t, mielőtt elkezdhették volna ezt az egészet. -Köszönöm, hogy ennyire gyorsan intézkedett, komolyan. Hálás vagyok érte. –kapott is egy erőtlen, de a tőlem telhető legőszintébb, leghálásabb mosolyomat. -Mi lesz most vele? Mármint… elvileg nem csinált semmit, de… nem tudom, hogy jó ötlet-e, hogy visszajöjjön hozzám. –még a végén mindkettőnket kinyírnak a szektás „haverjai.” -Megvárhatom itt, amíg végeznek? Vagy haza kell mennem? –ha igen, akkor szerzek fuvart, de kizárt, hogy én most egyáltalán haza menjek. De nem akartam Emma-t sem feltartani, minél előbb elkezdődik ez az egész, annál hamarabb letudjuk ezt az őrületet.
- Larson. - vettem fel a telefont. Darkbloom volt az. Meglehetősen zaklatottnak tűnt. Elkezdett valami olyasmit hadarni, hogy igaza volt az öccsével kapcsolatban. (Nem gyilkos szándékból csatlakozott a szektához, hanem ő is önjelölt nyomozónak képzeli magát.) Bár nem láthatta, azért küldtem egy szemforgatást Chester-nek és a kedves bátyjának is, hogy természetesen még ilyen körülmények között sem hagyhatta ki, hogy ne dörgölje az orrom alá, hogy bibibiii neki volt igaza. Szóval a lényeg az egészből, hogy be kellene vinni a srácot az őrsre, de ő nincs abban az állapotban, hogy vezessen. - Rendben van. Küldök egy járőrt. - a vonal bontása után aztán valóban így is tettem.
A manhattan-i rendőrkapitányságra siettem, ahová a két Darkbloomot is vitték. A fiatalabbik fiút már az egyik kihallgatóba kísérték a kollégák, mire én is oda keveredtem. A forgalom időnként borzalmas tud lenni. A folyosón találkoztam Aziellel. - Nincs mit, ez a dolgom. - semmi szükség a hálálkodására. - Jól tette, hogy hívott. Köszönöm. - nagyra értékeltem, hogy nem a saját módszerével akarta megoldani a dolgot, vagy annyival, hogy homokba dugja a fejét. El se hinné, hogy mennyien csinálják ezeket, ahelyett, hogy azonnal a rendőrséghez fordulnának. Csírájában mindent könnyebb elfojtani, mint amikor már elfajul az ügy. - Kihallgatjuk, és megpróbálunk rájönni, hogy csinált-e valami törvénytelent. Egy csoportosuláshoz tartozni még nem bűn. Ha viszont bántott valakit, akkor az már megint egy másik probléma. Felvesszük a vallomását, aztán majd meglátjuk, hogy hogyan tovább. Bent tudjuk tartani, és akkor nem kell visszamennie magához, és ő is biztonságos helyen marad. Senkinek sem esik bántódása. A szekta magára nem vadászik, így veszélyt sem jelentenek, ha nem Chesterrel van. Rá sem feltétlenül, de ha szükséges, természetesen kaphat majd védelmet. Vannak rá megoldásaink, nem kell aggódnia. - és ez nem kioktatás volt, hanem valódi nyugtatás. - Megvárhatja, ha szeretné. Sőt, akár be is jöhet a kihallgatásra is, ha Chesternek nem lesz kifogása. Elvileg semmi titkos nem fog elhangzani, amiről egy közeli családtag ne tudhatna, hisz már így is érintett az ügyben. Sőt. Talán mindkettejüknek szüksége van erre, hogy tiszta lappal indulhassanak egymásnál. Barátokat lehet szerezni, de a testvér nem pótolható. Ha van rá esély, hogy jó legyen a kapcsolatuk, mindent meg is kell tenniük érte. Ez mindkettejüknek nehéz, támogatniuk kell egymást. - pillantottam rá komolyan, majd akár velem akart jönni, akár nem, elindultam a kihallgató helyiség felé. Minél előbb legyünk túl rajta, mindenkinek az lesz a legjobb. Ha van még kérdése, azt odafelé is meg tudjuk vitatni.
- Emmalynn Larson nyomozó. - mutatkoztam be gyorsan, aztán helyet is foglaltam a másik féllel szemben. - Gondolom a kollégáim már ismertették Önnel a jogait, Mr. Darkbloom, de a formalitás kedvéért én is megteszem: Nem gyanúsítjuk egyelőre semmivel, hanem tanúként hallgatjuk ki egy sorozatgyilkos szekta ügyében, ahová önszántából próbált beépülni, hogy családi titkokra derítsen fényt. A vallomását rögzítjük. Mint mindenkinek, Önnek is jogában áll hallgatni. Minden, amit mond, felhasználható Ön vagy a szekta ellen a bíróságon. Joga van az ügyvédjével beszélni. Ha nem áll módjában ügyvédet fogadni, az állam fog kijelölni egyet Önnek. Ha nem ragaszkodik ügyvéd jelenlétéhez, és nem kell megvárnunk több személy érkezését, akkor akár el is kezdhetjük. Megértette a jogait, Chester? - vetettem rá egy kérdő pillantást, majd a válaszától függően folytattuk. - Honnan hallott a thelemikus szektáról? Mikor és miért csatlakozott hozzájuk? - kezdetnek.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
Nagy szemekkel figyeltem a belépőt, akiről elsőre azt sem tudtam eldönteni, hogy gyakornok, vagy tényleg itt dolgozik-e. Túlságosan fiatalnak tűnt, és igazából simán eladhatná magát velem egy idősnek, de azért huszonkét évesen az ember még nem lehet nyomozó. Vagy igen? -Bemutatkoznék, de úgy is tudja, ki vagyok... -jegyeztem meg a dolgot, néha azért az ajtó felé pillantva, remélve, hogy a bátyám is belép, de nem így lett. -Aziel nem jön be? -néztem aztán az Emmalynn nevű nőre kérdőn, majd csak sóhajtva bólogattam a jogaim hallatán. Ezeket már elmondták, és akkor sem értettem, mire ez a nagy felhajtás. Tulajdonképpen nem csináltam semmit, nem bántottam senkit, és nem is akartam. Azt csak úgy mondtam, hogy majd megölöm a fivéremet, de igazából eszembe sem jutott. Miért tennék ilyet?! -Megértettem, igen. De nem akarok ügyvédet, és nem várunk mást. -ráztam meg a fejemet határozottan, az ujjaimmal az asztal lapján dobolva. -Bármilyen hihetetlen, de a Facebook-on. Vagy az már... Meta? Mindegy. -ez a leglényegtelenebb, igazából. -Nem igazán meséltek nekem a szüleinkről, Aziel is folyton kitért a válasz elől, szóval elkezdtem visszafejteni a dolgokat. Elmentem abba az árvaházba, ahonnan örökbe fogadtak bennünket, és mivel elmúltam nagykorú, kiadták az adatainkat. De... nem tetszett, amit ott láttam. Nem akartam elhinni, hogy a szüleink így haltak meg, az apám nem lehetett gyilkos. Szóval még régebbre mentem vissza, és találtam olyat, akit ismert, és a vallásának be volt állítva, hogy "Thelema." Vagyis... több embert is találtam, akiknél ugyanez volt, és apa ismerhette őket anno. -na, okos vagyok, mi?! -És ezért felvettem a kapcsolatot az egyik ilyen régi ismerőssel. Meglepődött, amikor meghallotta a dolgokat, de végül is aztán beszervezett ebbe a csoportba. Egyébként tök érdekes dolgokat tartanak alapelveknek! -ki ne akarna szabad akarat szerint élni?! -Szóval pár hónappal, vagy... hát... lehet, hogy majdnem egy évvel ezelőtt csatlakoztam, hogy megtudjam, mi történt a szüleinkkel. Aztán amikor megtudták, hogy nem csak én, de Azi is él, akkor kiszerveztek ide az USA-ba. Örültem neki, mert ez azt jelentette, hogy végre megint közelebb kerülhetünk egymáshoz egy kicsit. Meg... arra gondoltam, hogy ha megoldom a családi rejtélyt, akkor majd büszke lesz rám és többet fog foglalkozni velem. De nagyon ideges lett, amikor elmeséltem neki ezt az egészet. -sóhajtottam lemondóan, csalódottan fürkészve a velem szemben ülő arcát.
- Nem. Az Ön vallomását vesszük fel, Mr. Darkbloom, nem családi foglalkozás lesz. - jegyeztem meg tárgyilagosan a dolgot. Végül is igaz. Felajánlottam Aziel-nek, hogy bejöhet, de inkább kint szerette volna megvárni őt. Érthető. - Remek. - se ügyvéd, se senki más. Ezt már szeretem. Utálom, amikor folyton valaki beleugat a beszélgetésbe. Jobb, ha én irányítom azt és nem egy túlbuzgó, sokszor fogalmatlan ügyvéd. Felvont szemöldökkel hallgattam a sztoriját arról, hogy a Facebook-ról ismeri a thelemikus szektát. Utána akart járni a szüleik történetének, mivel Aziel sosem árulta el neki. Vajon a testvérét, vagy inkább saját magát akarta ezzel megóvni? Mert végül senkit sem sikerült. Járt az árvaházban, megismerte a sztorit, amit a szekta a szüleik halála köré kerített, és valahogy ösztönösen nem akart hinni ebben. Lenyomozta az apja korábbi lehetséges üzleti partnereit, és többeknél is feltűnt a Thelema szerepeltetése. Felvette velük a kapcsolatot és csatlakozott a szektához, hogy majd rajtuk keresztül meg tudja, mi is történt valójában a szüleikkel. Amikor kiderült, hogy a bátyja is életben van, New York-ba küldték, nyilván azért, hogy ő legyen az áldozata, vele járulva hozzá Hórusz eljöveteléhez. Naivan abban reménykedett, hogy ha megoldja a családi rejtélyt, akkor majd a testvére büszke lesz rá, és végre újra az élete része lehet majd, ahogy eddig nem. Persze Aziel nem úgy reagált, ahogy várta. Ami teljes mértékben érthető, de valahol... szomorú is. Sajnáltam Chester-t, hisz végül is ő csak jót akart, és a testvérét szerette volna visszakapni. Vagyis... inkább megkapni. Nem igazán tartották a kapcsolatot soha. De ezt nem mutathattam. A véleményem, az empátiám az ügy szempontjából irreleváns. - Aziel reakciója teljesen érthető volt. Felelőtlenség volt csatlakozni egy kétes eredetű szektához, ami a szüleik halálához is vezetett. Aziel hosszú éveken át próbálta távol tartani magát ettől a világtól, hogy olyan életet élhessen, amit nem árnyékol be a múlt. Az más kérdés, hogy joga volt-e ehhez vagy sem, de csak meg akarta védeni magát. Ez inkább meggondolatlan, kíváncsi, kissé talán gyerekes ostobaságnak és őrültségnek tűnik, semmint olyasminek, ami miatt büszke lehetne. Nem az ilyenek alakítják a testvéri köteléket. Ő szabadulni próbált ettől, és nem újra átélni, most mégis kénytelen. Szóval próbálja őt is megérteni. Neki vannak emlékei, számára ez trauma volt, ami most ismét kísérti nap, mint nap. Örült, hogy annak idején nem esett baja, kisbabaként kimaradhatott ebből, ami neki nem adatott meg, erre önként belekeverte magát olyasmibe, amibe belehalhat. - csak kicsit próbálja meg magát a bátyja helyébe képzelni. - A rendőrségre kellett volna bíznia az ügyet, vagy a gyanújával felkeresni valakit, aki hajlandó segíteni. Ez nem játék. Nem véletlenül tanítják és kiképzik a nyomozókat. A logika, az éles látás és ezek önmagukban kevesek, mert nem készítenek fel mindenre. A fedett nyomozók egy külön faj még a nyomozókon belül is. Ehhez lélek, gyomor és éles érzékek kellenek. Évekig képeznek minket rá, nem alkalmas rá mindenki. Ez rendkívül veszélyes terep. Ha lebukik, vagy valamit nem úgy tesz, ahogy ők elvárják, talán már nem itt beszélgetünk. - ezt jobb, ha észben tartja a jövőre nézve. - De... ettől függetlenül egyébként szép munka volt, ahogy összerakta a képet, és hogy képes volt bekerülni közéjük, és kitartani az eredeti elképzelése mellett. Ezt elismerem. Nem gondolt még rá, hogy ezt a pályát válassza? Túl kevesen vagyunk mi, akik az eszüket is használják, és nem csak az erejüket fitogtatják. - pillantottam rá kérdőn, halványan bujkáló mosollyal. - Visszatérve a szektára. Azért küldték ide, hogy megölje a bátyját, ugye? - általában ez szokott lenni az elvárás. - Csak mert nem tudom, végül hová jutott az önkényes nyomozásával, de az apja is hasonló miatt kellett, hogy meghaljon, és rántotta magával az anyjukat is. - talán ez még érthetőbbé teszi Aziel reakcióját. - Tudja, én is végeztem a munkámat és nem csak fánkot zabáltam egész nap. - szúrtam oda neki Mark egyik kedvenc szavajárását. A legtöbben kényesek vagyunk a munkánkra, és ha akaratlanul is lenéznek minket. Csak a valóságban nem úgy mennek a dolgok, mint a tévében és a mozivásznon. - Az apjukat valóban ez a szekta szervezte be maguk közé, mert ahogy maga is fogalmazott: "tök érdekes dolgokat tartanak alapelveknek". Ez sokakat megtéveszt és magával ránt, aztán a következő pillanatban már kiforgatták a vagyonából és kivégezte valamelyik szerettét, mert a szekta úgy akarta. Hórusz eljövetelét várják, és ehhez rituális áldozatokat kell bemutatniuk, meg kell ölniük valakit. Bárkit. De ha az családtag, annál értékesebb a véráldozat. Az apjuktól azt várták, hogy irtsa ki a családját, de ő képtelen volt rá. Így a szekta egy tagja megölte őt, a feleségét. Eredetileg magukat is kellett volna, csak a gyerekgyilkosság gondolata még az illetőnél is átlépett egy határt. Később aztán ő és az egész családja is holtan végezte, mert ő sem akart családirtóvá válni. Magára és a testvérére is ez a sors várt volna. És Aziel ezzel tisztában van. - ezt jobb, ha tudja. - Na és maga? Meddig ment volna el a válaszokért?
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
-De amikor ebbe belekezdtem, akkor nem gondoltam azt, hogy ebbe bármelyikünk is belehalhat!!! Én... először azt gondoltam, hogy ez a szektaszerűség egy csoport, ahova tartoztak és hátha ők tudják az igazságot. Mondjuk amúgy rablógyilkosság volt, vagy tényleg valaki onnan, de mivel egy csoporton belül vannak, így már nem tag, mert ilyet nem szabad... -így utólag már tényleg baromságnak tűnik, de én nem akartam senkire sem ráhozni semmit. Csak szerettem volna utánajárni dolgoknak és elérni, hogy én is tudjam, kik voltak a szüleink, azon túl, hogy egy sír két halottja. -Én? Mint rendőr? Nem, nem igazán. -néztem rá elgondolkozva, jobbra-balra ingatva a fejemet. -Nem bírnám magát a helyszínt, egyébként sem szeretem a vért, meg ezeket. Inkább lennék... mondjuk zenész, vagy mondjuk hangmérnök. De köszönöm szépen, ez kedves magától. -villantottam meg rá egy bátortalan mosolyt, mivel most pont úgy éreztem magam, mint amikor az iskolában, vagy otthon leszidtak valamiért. Tudom, hogy nem ez volt a legokosabb húzásom, de... nem akartam tétlenül ülni, miközben kihagynak valamiből. Nem voltam ugyan nagy még, de ez az én családom is volt. Csak bólogattam arra, hogy azért küldtek-e ide, hogy megöljem Azit. Ezt a részét nagyon utáltam a dolognak. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle, én tényleg csak segíteni akartam. Azt gondoltam, azt akarják, hogy ő is legyen tag, és akkor minden szuper lesz. De... nem. -Nem gondolom, hogy egész nap fánkot eszik és nem csinál semmit. A bátyám nem magát hívta volna, ha így lenne. -Aziel elég kritikus az emberekkel szemben, ahogy észrevettem, szóval biztos nem értesítette volna ezt a fiatal nyomozónőt, ha nem gondolná jónak. Csak lehajtott fejjel hallgattam azt, hogy mi történt a családunkkal és azt, hogy mi várt volna ránk a testvéremmel, ha nem kötök most ki itt, a kihallgatóban. -Pontosan eddig! Amint megtudtam, hogy mit várnak tőlem, szóltam a bátyámnak, ő pedig azonnal telefonált. Nem vagyok erőszakos alkat, sőt! Ha ez az ára az igazságnak, akkor nem kell, akkor nem akarom tudni. Nem vagyunk hétköznapi értelemben vett jó testvérek, de nem ártanék neki, soha. És ő sem nekem. -ráztam meg a fejemet határozottan, beharapva a remegő számat. -Nem akartam kellemetlenséget okozni, én csak... utálom, hogy sosem mondanak nekem semmit. Már nem vagyok gyerek!! -mégis mindenki úgy kezel.
- Édes gondolat. - hogy csak egy csoport, ahová tartoztak, és majd segítőkészen felvilágosítást adnak. - De akkor ezek szerint mégsem végzett annyira alapos munkát. Ha utána nézett volna a Thelema eredetének, Crowley-nak, akkor talán inkább távol tartotta volna magát tőlük. - legalább is nagyon remélem, hogy így lett volna. - Zenész? Akkor máris akad egy közös témájuk a bátyjával, amivel akár be is vágódhat nála. És még csak szektákhoz sem kell hozzá csatlakozni. - ez egy sokkal célravezetőbb közös pont, mint ész nélkül a családi üzelmeket bolygatni. - Jól is tette, hogy szólt neki. - erősítettem meg. - Maga jó embernek tűnik, Chester. Akinek tényleg csak az volt fontos, hogy végre Aziel észrevegye a létezését, és hogy helyet kapjon az asztalnál, mint a család teljes értékű tagja. És bár rossz eszközhöz nyúlt, de megértem a motivációját, amit ne is adjon fel soha. Álljon ki magáért, és a testvéri kötelékük fontosságáért is. A bátyja rémesen nehéz eset, és biztosan nem lesz könnyű dolga vele, de ne mondjon le róla. Csak időre van szüksége, hogy feldolgozza ezt az új helyzetet. Ez most egy jó alkalom, hogy bizonyítsa, valóban nem gyerek már többé, hanem képes éretten kezelni ezt az egészet. - néztem rá biztató mosollyal. - Az adatai, az ujjlenyomatai bekerülnek a rendszerbe. Azután még vár magára egy pszichológiai kiértékelés, hogy nem csak szerintem, de hivatalosan sem jelent veszélyt a környezetére vagy önmagára. Ez kötelező eljárás, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy nem áll semmiféle befolyásolás alatt, nincs valamilyen mentális betegsége, és hasonlók. - magyaráztam neki a dolgot, miért fontos ez. Manipulatív közegben volt, és bárki előadhat egy ügyesen betanult kis műsort. Egy kiváló szakembert, mint Dr. Redmond azonban nagyon nehéz megtéveszteni. Mindig őt hívom az ügyeimhez, amikor ráér, hiába az FBI, és nem az NYPD kötelékébe tartozik. Szerencsére vállal független ügyeket is. - Illetve szeretném, ha írna nekem egy listát, hogy kik tagjai egészen biztosan a szektának, kik szervezték be, kik próbálták belehajszolni az emberölésbe. Vagy akár az is jó, ha átküldi a facebook profilok linkjeit. Ez nagyban segítené a munkámat, hogy eljuthassak a szekta vezetőjéhez és örökre felszámoljam ezt a fertőt. - én sem ismerhetek mindenkit. Ráadásul ő talán "őstagokat" leplezett le. Szeretnék több okból is minél előbb a végére járni. Nem kell több áldozat, és annál előbb beszélhetek a CIA-s kapcsolatommal. - Maga és a bátyja is védelmet kapnak. Nem fogjuk hagyni, hogy bármelyiküknek is baja essen. Ugyanúgy civil autós járőr fogja hazavinni majd, ha itt végeztünk, hogy ne keltsünk feltűnést. És valaki mindig szemmel fogja tartani, hogy ne juthasson a szülei sorsára. Aziel-hez sajnos nem mehet vissza, mert az elképzelhető, hogy felhívás lenne nekik keringőre. - avagy két legyet egy csapásra.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
-Hát… annyira nem. Nagyjából elolvasgattam, de el nem merültem benne. Úgy voltam vele, hogy annyira csak nem kell mélyre menni, hogy elhiggyék nekem, hogy én is csatlakozni akarok. –ráztam meg a fejemet kissé csüggedten. Csak a dolgok végére akartam járni, semmi mást. -Gondolja? Remélem. Menő lenne együtt játszani a bátyámmal. Ő nagyon tehetséges ezekben! –a nevelőszüleink is nagyon szerették, amikor zongorázott és énekelt mellé. A gitározásért már annyira nem voltak oda, de szerintem irtó menő volt, és mivel ott hagyta a régi gitárját nálunk, így megtanultam játszani a netről. Egy hitetlen mosollyal néztem a velem szemben ülőre, ahogy beszélni kezdett és elmondta, hogy megérti a motivációmat, még akkor is, ha a módszerem rossz volt. -Többet nem csinálok, tényleg! Remélem, hogy Aziel sem lesz sokáig dühös rám, és tényleg csak időre van szüksége. Nem akartam neki gondot okozni. Maga szerint mostantól majd nem áll velem szóba, vagy…? –azt nem szeretném. Épp az ellenkezője lett volna a cél. -Ezt a kiértékelést most csinálják, vagy addig börtönben kell maradnom? –neki talán hülye kérdésnek tűnhet, de sosem voltam még ilyen helyzetben, szóval nem tudom, hogy megy ez. -Plusz… lehet, hogy ez megint egy ostoba kérdés, de azzal, hogy én most bekerülök a rendszerbe… lesz hátrányom mondjuk akkor, ha munkát keresek? Tudja, mint azoknak, akiknek mondjuk, próbaidejük van? –azért nem mindegy. -Okés, akkor majd átküldöm a linkeket, meg ha eszembe jut valaki, akinek nem tudom a profilját, de a nevét igen, akkor azt is leírom. Nem tudom, hogy igazi nevek-e, de én úgy vettem észre, hogy sokan büszkék erre a vallásra, vagy mire. Pedig ezek alapján annyira mégse jó dolog, mint amilyennek látszik. Én a helyükben nem örülnék egy olyan helynek, ahol a családtagjaimat kell megölnöm, hogy menőbbnek tűnjek. Elég ergya egy dolog ez, nem? Tiszta gyász… -ráztam meg a fejemet a szemeimet forgatva. Ennyi őrültet egy rakáson. -Nem mehetek vissza hozzá? Akkor sem, ha figyelnek ránk?! –néztem aztán rá hatalmas szemekkel, lebiggyesztett ajkakkal. -És találkoznunk sem szabad? Meg akkor mi lesz most azzal, hogy én szektás vagyok? Játsszam ezt tovább, vagy egyszerűen csak szívódjak fel a köreikből?
Hatalmas hiba volt a részéről, hogy nem olvasott jobban utána a témának, különben remélhetőleg kétszer is meggondolta volna, hogy belevágjon ebbe az egészbe. Magát és a bátyját is veszélybe sodorta ezzel, holott neki lett volna választása. Én nap, mint nap ilyeneknek teszem ki a nővéremet, és ez a része a munkámnak szörnyű érzés. Még szerencse, hogy Si-nek van tapasztalata bőven, és legalább ő tud magára vigyázni. Nem becsülöm alá Aziel-t, hogy ne tudná megvédeni magát, de azért nem hasonlítható össze egy képzett ex-FBI ügynökkel. - Végül is nem tévedett. - ez másokkal is így van. Az elején csak a felszínt látják, hogy minden csilli-villi szivárvány, a fekete leves mindig csak utólag jön. - Idővel szóba hozhatnád neki a hobbidat. A hangmérnöki ambíciókkal rendelkező testvér akár még kapóra is jöhetne nekik, és a gitáros ismeretség sem árt soha. - fontos neki a zene, és ezek szerint az öccsének is. Tökéletes közös nevező lehet, ráadásul teljesen semleges terep is, ami boldoggá teheti őket, nem fájó sebeket tép fel. Inkább ezen a vonalon kellene elindulnia a kettejük dolgát illetően. - Aziel aggódott magáért. Szerintem ennél több kell, hogy ne akarjon szóba állni. Nem ismerem őt, és bár néha furán van bekötve, de nekem inkább olyannak tűnik, aki hirtelen felhúzza magát, de nem haragtartó, ha csak valaki valóban nyomós okot nem ad rá. Ez nem az. - ráztam a fejemet. - A maga fura és felelőtlen módján csak jót akart. Még ha butaság is volt, attól még valahol mélyen imponáló lehet, hogy az egészet csak miatta csinálta, hogy az élete része lehessen. Aziel nem ostoba, ő is belátja majd ezt. Szerintem képes értékelni az efféle gesztusokat, amik felé irányulnak. - de ez csak az én véleményem. Tényleg nem ismerem, és nem vagyok pszichológus sem, hogy a "lelkébe" lássak. - Még ma sort kerítünk rá. És egyébként sem kell börtönben maradnia. Maga nem bűnöző, Chester. Csak figyelemre és elismerésre vágyott a bátyja részéről. - ez végül is nem akkora bűn. - Ez nem jár semmilyen hátránnyal, emiatt nem kell aggódnia. Bekerül a rendszerbe, ami alapján azonosíthatóvá válik pl. ujjlenyomat alapján. Ez eltűnési ügyeknél is hasznos lehet. De ez nem olyan, mintha mostantól priusza lenne. - néztem rá komolyan. Emiatt nem fog munkalehetőségeket elbukni. - Köszönöm. - előre is az együttműködését és azokat az ígért neveket. - Egyetértünk. - a szekta családirtós elvárásaival kapcsolatban. - Személy szerint veszélyesnek tartom, ha mindketten egy helyen tartózkodnak. Túl könnyű és csábító célponttá válnak, a védelem ellenére is. De ezt a döntést Azielnek kell meghoznia. Ő is vásárra viszi a bőrét ezzel. - főleg rajta múlik, mit szeretne. - Ettől még találkozhatnak. - ha mindkét fél szeretne. - Több megoldás is létezik. Maga mit szeretne? Folytatná a színjátékot? Képes lenne rá? - sokan ilyenkor már nem képesek olyan alakítást nyújtani, mint előtte. Már nem hatna őszintének az egész. - Vagy inkább szeretne megszabadulni tőlük? Az sajnos nem opció, hogy csak úgy fogja magát és felszívódik. Nem lehet kiszállni. Megtalálnák és megölnék. Erre a szülei a legjobb példa. - ez sajnos nem így működik, hogy már nincs kedvem és nem csinálom tovább. - Ha tovább játsza a szerepét, bepróbálkozhatunk azzal, hogy a bátyja nem jó áldozat, mert inkább hívőnek való, és kár lenne elvenni valaki életét, akiben ekkora lehetőség van. Mondja hogy nem a rituális áldozattal van baja, megérti a fontosságát, és nem is a személyes kötődés mondatja ezt magával, hanem kár lenne a szektát megfosztani egy újabb követőtől, aki szintén hozzá tudna járulni a fennmaradáshoz. Említheti, hogy a bátyja vagyonos, így az majd elgondolkodtatja őket. Ezzel egy időre levédik magukat. Tudok hamis áldozatokkal szolgálni, amit felmutathatnak. De ehhez persze Aziel beleegyezése is szükséges. Nélküle nem dönthetjük el, hogy mostantól potenciális thelemikus tag jelölt. A másik lehetőség, hogy valamilyen formában ideiglenesen kivonjuk magát a forgalomból. Védett házban kell tartózkodnia, vagy új személyazonosságot kapnia valahol máshol, amíg meg nem oldódik végleg az ügy. Azt tudom javasolni, hogy a pszichológiai értékelés után beszéljen a bátyjával, és döntsék el együtt, hogyan tovább. A pszichológus segíthet felmérni, hogy van-e olyan állapotban, hogy a szektában maradás mellett döntsön. Veszélyes, de úgymond megtarthatná vele a szabadságát. - nekem pedig lennének civil beépített embereim. Rizikós, de nem tartom életképtelen idiótáknak a Darkbloom fivéreket, hogy ne sikerülhetne. Chester a naiv kisfiú, akire soha nem gyanakodnának. Aziel a klubja és a színpadi jelenléte miatt valahol már megszokta, hogy kényszer szerepet játszik a cél érdekében.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
-Hmm… igaza lehet. A zenét nagyon szereti. –talán értékelni fogja, hogy én is hasonlóan gondolkozom. Jó lenne, ha egy bandában játszhatnánk, de erre elég kicsi esélyt látok. Nekik már minden pozíciójuk foglalt a saxo-ban. -Remélem, hogy tényleg így van. Elég szar lenne, ha ez történne. Azért jöttem ide, hogy vele lehessek, erre inkább pont az ellenkezője történne. Az nagyon szánalmas lenne. Tudom, hogy ez egy hülyeség volt, most már látom én is, de valamiért arra gondoltam, hogy ha nem teszek valami látványosat, valami fontosat, valamit, aminek jelentősége van, Aziel nem fog figyelni rám. –kicsit mindig ridegnek, távolságtartónak tartottam, és szerettem volna ezt felszámolni, de nem tudtam mást kitalálni. A családunk dolgainak megoldása, elsimítása jó ötletnek tűnt. -Jaaaaa!!!! Akkor jó. Huh. Már megijedtem, hogy emiatt esetleg nem tudok majd tovább tanulni, vagy mondjuk dolgozni később, de akkor nem így van. Fasza. –jelent meg egy lelkes, széles mosoly az arcomon. Ez a mai nap legjobb híre. Érdeklődve, az alsó ajkamat rágcsálva néztem Larson nyomozóra, ahogy beszélni kezdett. Tudtam a választ arra, hogy képes lennék-e eljátszani továbbra is a szektást, vagy sem, most, hogy már ez a helyzet, de közben elég csábító volt, hogy Aziel-el együtt nyomozhassunk majd ebben az ügyben, nyilván a rendőrséggel együttműködve. Csak bólogattam az elhangzottakra, és próbáltam elképzelni azt a kiértékelést, meg a bátyám reakcióját arra, amikor majd leülök vele átbeszélni ezt az egészet. Szinte biztos voltam benne, hogy nem akarná hagyni, hogy továbbra is a szektában tevékenykedjek, sőt! Tuti eltiltana ettől és azt mondaná, hogy nem nekem való, mert… kitalálna valami indokot, ami nagyon értelmesnek tűnne nekem, és annyiban hagynám. -Oksa. Akkor, ha végeztünk ezzel a pszichológiai akármicsodával, leülök vele és átbeszéljük a lehetőségeinket és azt, hogy ő mit gondol. Mennyire akarna egyáltalán belefolyni ebbe, mivel elvileg neki ezek sokkal durvábbak, mint nekem. De jó lenne, ha segítene ebben az egészben. Nem tudom elképzelni, hogy egy kicsit se érdekelné az, ami a szüleinkkel történt. Ő emlékszik rájuk, hogy milyenek voltak. Hogy milyen volt a családunk, a légkör, milyenek voltak az igazi, vérszerinti szüleink. Most, hogy megint előkerült ez az egész, talán… ő is szeretne pontot tenni ennek az egésznek a végére… -tűnődtem el a dolgon kicsit. -Örülök, hogy maga foglalkozik az ügyünkkel. Köszönöm. –villantottam rá egy hálás mosolyt. Tuti nem lehet egyszerű gyilkosokkal meg szektásokkal kelni és feküdni. Még a hideg is kiráz, ha erre gondolok.
Kezdőlap
