Valamikor délután három óra lehetett, amikor befutott a hívás a rendőrségre egy halott ügyében, ami az én asztalomon landolt. A halottra egy sikátorban találtak rá néhány szemetes között a szemétszállítók, így mi sem tétlenkedtünk a csapatommal, hanem a szükséges dokumentumok kezembe kerülése után kivonultunk a helyszínre, ahol már zajlott a kérdezősködés.
A helyszínt biztosító rendőrök már elkezdték felvenni a szemétszállítók vallomását, így én is kaptam az alkalmon, hogy odamenjek, míg a három emberem, Ruper, Rachel és Bastion a hullát és a szemeteseket kezdték el vizsgálni.
- Sinclair nyomozó, NYPD - mutattam fel a jelvényemet. - Mesélnének nekem arról, miként találtak rá az áldozatra?
- Éppen a szokásos körutunkon voltunk, ez lett volna a következő állomás. El akartuk húzni a kukákat a kocsihoz, de épp csak mozdítottunk rajtuk kicsit, a halott elő bukkant. Szinte kibukfencezett elénk.
- Szükséges lesz ujjlenyomat mintát vennünk önöktől is. Még abban az esetben is, ha munkás kesztyűvel értek a hulladékgyűjtőkhöz. Ez a jogszabály.
Ismerték esetleg az áldozatot?
- Nem, még sosem láttam.
- Én sem. Biztos valami csöves. Elég ápolatlan.
Még néhány kérdés után követtem társaimat a halotthoz, akit már vizsgált a kijelölt halottkém is, Dr. Emmeth Wilbur.
Az áldozat férfi volt, de valóban elég hajléktalan alkatnak tűnt. Bronzos bőr, hosszú, zsíros, töredezett barna haj, sovány alkat, kissé szúrós szagú, de nem az oszlás bűze volt, hiszen még szinte friss volt, elvégre csak alig néhány órája lehetett halott. Hajléktalanhoz képes azonban jól öltözött volt. Egy elegánsabb barna kötött nadrágot viselt, lábain világosbarna hasított bőr cipő, de felső ruházata nem volt, ellenben valami furcsa vasnak tűnő nyaklánc lógott a nyakában, ami nem tudom mit ábrázolt. Sovány volt, de nem éhezéstől, mint inkább az egészséges életmódtól. Bár fürdeni szerintem sem fürdött az utóbbi két-három napban.
- Mit tudunk a halottról, doki? - kérdeztem reménykedve, hátha van valami jó híre is.
- Semmit. Nem tudjuk ki és azt sem tudnám megmondani mibe halt bele. Külsérelmi nyomok nincsenek rajta, vagyis nem történt fizikai erőszak. Nem verték meg, nem szúrták meg, nem lőtték le. Viszont megcsapolták. Ha nem tévedek, egy deci vér nem maradt a szervezetében.
- Viccel? És hogyan?
- Itt a nyakán van egy szúrás nyom - mutatott rá. - Vélhetően egy tűt vezettek be az artériába és egy csövön keresztül leszívták, amije volt. Mert, hogy az áldozat teljesen vérmentes és egy ilyen apró szúrásnyom aligha keletkezhetett baleset útján. Valaki szándékosan megcsapolta.
- Mégis ki tenne ilyet és miért? - kérdezte Rupert, ám én sem tudtam volna választ adni rá. Főleg, hogy az áldozatot végül ide kidobták. Láthatóan nem különösebben kezdtek vele semmit. Lecsapolták és megváltak tőle? Valahogy nem láttam túl sok értelmét.
Valaminek még történnie kellett, amiről mi nem tudunk.
- Nem tudom. De tudom, hogy ki találhatja meg rá a választ - elővettem a telefonom és felhívtam a gyilkossági osztály vezetőjét, hogy szóljon Miss Larsonnak, hogy van egy számára érdekes esetem és kéne a segítsége. Ő sokkal tájékozottabb a különös esetekben, mint én.
- Tehát ön azt mondja nem tudja megmondani mibe halt meg. Lehet a halál oka a vérveszteség? - kérdeztem, hátha sikerül rávezetnem valamire, de ő a száját húzta.
- Elképzelhető. Ahogy az is elképzelhető, hogy mérgezésbe halt bele és a tettes azért távolította el a vérét, hogy ne tudjuk megállapítani, ő neki pedig legyen lehetősége megvizsgálni a vért, hogy mit produkált a méreg, viszont... ha meg is mérgezték, a haj és szövetminta ki fogja mutatni, ahogy a szív szívpitvarban is biztosan maradt némi vér, amiből tudunk dolgozni. De erre nem adok sok esélyt. Az is lehet infarktusban halt meg.
- Ne vegye kötekedésnek, doktor, de ha meghalt, már biztosan nem vert a szíve, így az nem pumpált már. Akkor nem vehettek tőle vért sem - okoskodott Rupert és ebben volt is igazság. - Tehát csak a vérveszteség lehetett a halál oka. Nem?
- Nem, ugyanis ha vákuumot képeznek az érrendszerben, az maradéktalanul kiszippanthatja a vért belőle. Éppen ezért, nem kell feltétlen dobogó szív a vér lecsapolásához.
Félre pillantottam a kukák melletti ajtóra.
- A pizzéria hátsó bejárata? - kérdeztem és azt kezdtem nézni vannak-e kamerák a környéken. Szerencsére volt is egy az ajtó felett.
- Ez vajon működik? - tanakodtam, hiszen, ha működik, talán felvette a tetteseket.
   

- Larson nyomozó - biccentettem vissza üdvözlés gyanánt én is, majd kérésének eleget téve elmeséltem neki, hogyan is került elő a holttest, kik találták meg és mit tudunk róla eddig. Nem volt sok, de mi is csak ennyiből tudunk dolgozni egyenlőre. Talán neki többet mondanak majd ezek az információk, mint nekünk. Ha itt van valami a háttérben, lehet ő a holttestből meg tudja állapítani.
Elgondolkodtató volt, hogy vajon tényleg az lehetett-e a tettes célja, hogy megtalálják és figyelmet kapjon. Tény és való volt, hogy ha normálisan, jól el akarta volna rejteni, akkor könnyen találhattak volna neki jobb helyet is. Ha volt idejük és lehetőségük megcsapolni, akkor az elrejtése, a holttesttől való megválás sem okozhatott volna nekik nagy fejfájást. Lett volna idejük és lehetőségük is eltüntetni, nem pedig itt kirakni, ahol bárki bármikor rátalálhat.
Azzal persze tudnék vitatkozni, hogy a tettes figyelmet szeretett volna, hiszen lehet simán csak mindegy volt neki hol és mikor találják meg, mert biztos volt abban, hogy minden szálat elvarrt, amivel a nyomára bukkanni. De ez még elég képlékeny, így kár lenne még vitát nyitni belőle. Még csak nyomozunk, semmi sem biztos, csak elméletek születnek és majd idővel kialakul egy konklúzió.
Igazság szerint a legszívesebben Killianhez fordultam volna, de ő már vissza vonult és csak egyetemen tanított. Most is ott volt, így sajnos ez nem volt lehetőség, ugyanakkor biztos voltam abban is, hogy Larsonnal jobban jártam, mert Killian fabatkát sem ért az ilyesmikhez. Ő csak egyszerű mezei profilozó volt, ide pedig merőben más gondolkodás és más szakmai felkészültség kellett. Ez nem egy hagyományos gyilkossági ügy volt, ahogy nem is egy hétköznapi sorozatgyilkos állhat a háttérben, így nekem nem is a hagyományos módszerek kellettek.
Csak nem rég álltam újra munkába, azok után, hogy maga alá temettek az irodám romjai a robbantás után, máris újra valami hatalmas fejfájás. Nem mintha zavarna, de valahogy mindig az én asztalomon landolnak azok az ügyek, amiket a legnehezebben lehet felgöngyölíteni. Pedig most jobban örültem volna valami kevésbé macerás ügynek.
Bár külsőre jól néztem ki, még mindig fájtak a bordáim és a bal térdem is sajgott kicsit. Szerencsére Joseph és Terry elkapták a robbantót is, így nem kellett egy másik támadástól tartanom és reggelente nagyobb bátorsággal nyitom újra ki az irodát, hogy nem hozok működésbe még egy pokolgépet.
Megkapta tőlem a kellő figyelmet, mikor a nyakláncról kezdett beszélni, közben érdeklődve néztem, amint kifejti mire is gondolt pontosan. Sose hittem ezekben a hókuszpókuszokban, noha nem kérdőjeleztem meg azt, hogy, amit Emma mondd az úgy van. Mármint biztosan igaz volt, amit mondott, csak épp úgy voltam vele, semmi valóság alapja nincsen. Nem létezik mágia, majd a többi hókuszpókusz. Hinni lehet benne, le lehet gyártani amuletteket is, de az én szememben ezek csak bizsuk. De ha valaki ebben hisz, akkor egészségére. Én nem hiszek.
"Békehozó"? Nos, ahová szerencsétlen áldozat került, ott biztosan béke van. Olyannyira, hogy élet sincs.
- Nos, nem akarok halott gyalázást, de úgy vélem az amulett nem hozta meg számára a várt eredményeket - ingattam meg a fejem.
- Tételezzük fel, hogy ez a férfi egy sámán, vagy éppen egy sámánizmusban hívő egyén. Miért állna érdekében bárkinek is elvenni az életét, főleg, ilyen különös módon? Miss Larson? Ön szerint milyen jelentősége lehet a lecsapolásnak? Csak nem valami vámpírizmus? Mert biztosan van jelentősége, ha valaki megtette, ha valaki megcsapolta, nem ok nélkül vesződött vele, főleg ennyire alaposan, ahogy a mi elkövetőnk tette - kérdezősködtem, hiszen a nyomozói pályafutásom során még sosem találkoztam lecsapolt áldozatokkal, főleg nem ilyen formában, ahogy itt kaptam a halottat.
Mindig is voltak furcsa és bonyolult esetek az asztalomon, de ez volt az első, hogy ilyen "misztikus" mellékzöngése volt. Ez túlmutatott a hagyományos gyilkossági eseteke. Talán valami emberáldozat, vagy emberkísérlet áldozata lehetett. Nem tudom.
   

- Nade ennek leginkább akkor lenne jelentősége, ha a tettes valami természetfeletti lény lenne, nem? Mert ez a sámán kultusz, amulettek és társaik ezek mind-mindig túlvilággal, szellemekkel meg mi egyébbel kapcsolatos dolgok, nem? Mert gondolom nem hagyományos erőszakos emberek ellen faragták őket.
Szóval lehet a tettes valami természetfeletti lénynek akarta álcázni az esetet. Talán a vér lecsapolása is erre hajazott? De javítson ki, ha tévedek, mert nem vagyok jártas az ilyesmiben. Én most csak a sötétben tapogatózok - emeltem fel kezeim megadóan az ő álláspontjának.
Figyelmesen hallgattam azt, amit a sámánizmusról és a többiről mesél, hiszen ezekkel én cseppet sem voltam tisztában, jól jött az ő tudása. Vajmi kevés ismeretem volt a témában, talán csak annyi, amennyit mindenki tudott róluk. Hogy transzba ejtették magukat annak érdekében, hogy kiléphessenek a testükből. Emma tudása már most túlszárnyalta az enyémet.
Rátértünk a legfontosabb kérdésre is, ami nem más volt, mint a vér szerepe ebben az egész kérdésben, hiszen ez volt itt a legnagyobb rejtély. Nem mondom, hogy minden szavát értettem, de a lényeget képes voltam kisilabizálni belőle. Azt, hogy csupa őrültségről beszél, amiben maximum a középkori ember hitt, meg ma néhány elmebeteg.
A fejjel lefelé fellógatott ember és az elvágott torok más sokkal inkább hatott mai gyilkosságnak, mintsem a vérrel rajzolgató őrültek, ahogy az első értelmes gondolat is megszületett végre. Orvosi módszer. Erre már mi is gyanakodtunk Emma jelenléte előtt. Ez tűnt értelmes lehetőségnek.
A vámpírizmus sem tűnt rossz lehetőségnek, de...
- Ha csak az illető nem hozott magával egy öt literes kannát, hogy az este rendezett vámpír partyn mindenkinek jusson, vagy valami vámpír "kávézó" kidobott "csomagolása" lenne, miután kiürítették, de nem hiszem, hogy ez áll a háttérben - fejtettem ki véleményem a vámpír témában.
Természetesen nem zavart, hogy Emma ilyen elméletekkel állt elő, mert tény és való, hogy ezek mind-mind létező jelenségek voltak, de valahogy voltak kételyeim, hogy egy szomjas vámpír ennyi vért vitt volna el. Vagy napok óta nem ivott, vagy úgy volt vele tesz el a fagyóba is nehezebb napokra.
De olybá tűnt Miss. Larson sem sokat adott erre a vámpír lehetőségre. Minden bizonnyal legalább ebben-abban egyre jár az agyunk.
- Igen, erről a kozmetikai eljárásról már én is hallottam a középiskolai éveim alatt. Nos, az illető nem egy fiatal lány, mint inkább egy középkorú "sámán", de hát változnak az idők. Egyébként, lehetséges lenne, hogy ez a tette utalhat az elkövető szexuális identitására? Lehet a tettes egy homoszexuális férfi, vagy egy szexuálisan aberrált nő, aki a vérben való fürdés közben ön-kielégít?
Bár saját bevallásom szerint én még mindig az orvosi lehetőséget tartom a lehető legreálisabbnak. Kereslet biztos van rá, főleg az Rh-null vércsoport, ami elég ritka és mindenki számára lehet donor. Tehát elképzelhető, hogy ez állhat a háttérben. Majd a labor megmondja, hogy milyen vércsoportja volt az áldozatnak és talán pont Rh-null. Bár ha nem, akkor is lehet ez a háttérben.
Félre értés ne essék, nem vetem el a többi lehetőséget sem, hiszen a kriminológia történelmében láttunk már sok furcsaságot és bizarr bűnesetet. Elég csak Richard Trenton Chase, vagy Peter Kürten esetére gondolni, akik Renfield-szindrómában szenvedő sorozatgyilkosok voltak, de a módszerük náluk is merőben más volt. Lehet a tettesünk már modern vámpír, vagy éppen szerencsés helyzetben van, hogy steril körülmények között juthat hozzá elegáns módszerrel a napi betevőjéhez. Lehet csak én akarok nagyon valamit belelátni, vagy én akarom nehezen elfogadni, hogy ez az eset más, mint az eddigiek - sóhajtottam.
- Igen, ezt meg is fogom ejteni, ha visszatérek az irodámba. Remélem a toxikológia és a boncolási eredmények is mihamarabb eljutnak hozzánk, mert gyanítom, más nagyon nem lesz hasznunkra. Lévén, hogy ez egy szekunder helyszín, itt csak megszabadult a tetemtől, itt túl sok mindent nem fogunk találni. Nekünk a primer helyszín lenne nagy segítség.
Kérjük ki a kamera felvételét, hátha felvett valamit - mutattam a kamera felé.
A helyszínelők nélkülünk is be tudják gyűjteni a mintákat, a nyomokat és vélhetően sok érdekeset itt már úgysem találunk. Nem a kukák fogják meghozni számunkra az áttörést.
   

A természetfeletti fejtegetésére csak a fejemet csóváltam, mert még a helyzet is komikus volt, hogy a modern nyomozói életben egyáltalán szóba kell kerülnie ilyesminek. Még az ezernyolcszázas évek Angliájában megértettem volna, de itt a huszonegyedik századi Amerikában vérfarkasokat és más lényeket emlegetni eléggé ökörségnek tűnt. Nem egy King regényben vagyunk, az isten szerelmére.
- De azért majd a jövőben, ha Killiannel sikerül örökbe fogadnunk a kislányunkat, majd nem fogom kiengedni esős időkben hajót úsztatni. Nem szeretném, ha egy emberevő bohóc lehúzná a csatornába és beosztaná reggelire, ebédre és vacsorára - sóhajtottam, majd bólintottam a kávézó levédésének ötletére. Ki tudja, talán valami jó kis regény ötlet lehet még valamikor, vagy valami frankó fantasy film.
Talán a végtelenségig lehetett volna fejtegetni ezt a vámpír históriát, vagy épp a szexuális aberrációkat, ám valahol nem lepett meg, hogy Emma nem volt hívő. Nem gondoltam volna róla, annak ellenére, hogy ennyire jártas volt a témában. Valamilyen szinten szükség volt az ilyen nyomozókra is, hiszen a magam fajták nem képesek hatékonyan eligazodni abban a világban, amit ezek a bűnesetek képviseltek. Szükség volt a Larsonhoz hasonló nyomozókra, akik képesek voltak elmélyülni ezekben a témákban és hatékonyan alkalmazni a tudásukat a nyomozások során.
- Én nem mondtam, hogy maga elhiszi ezeket - védtem be magam, hiszen nem vádoltam meg őt azzal, hogy flepnis lenne, vagy bármi. - Minden esetre a tudása az nagyon jól most nekünk ebben a nehéz és furfangos ügyben. Szóval a magam módján még örülök is neki, hogy jól képzett ebben a keveseket érdeklő témában. Mert így tudja segíteni a nyomozást. Ha maga is hozzám hasonló személyiség lenne, akkor most nem lenne érdemi segítség - javítottam ki a gondolkodását, mert hallhatóan félre értett engem.
- Oh, igazán? Pedig Edward Cullen jól látszódott az alkonyat tetralógia mind a négy filmjében - vontam vállat viccelődve a vámpír témán.

Gyanútlanul ültem le a felvétel elé a pizzéria irodájában. Természetesen birtokba fogjuk venni a felvételt, el fogjuk vinni, de mivel mihamarabb látnunk kellett a tartalmát, így már a helyszínen elkezdtük megtekinteni. Vétek lett volna várni vele, hisz ha lehetőségünk volt látni az arcát, azt mihamarabb akartam.
Felgyorsítottuk a felvételt, majd mikor elérkeztünk a számunkra fontos jelenethez megállítottam, majd normál sebességgel újra elindítottam.
13:50 - egy fekete autó tolat be a sikátorba. Rendszám nem volt rajta, de a márkája kivehető volt. Egy Mercedes cla volt, amiből egy... meg nem mondanám ki, vagy mi szállt ki. Ember volt az biztos, de valami csontokból és más dolgokból álló sisak-maszk volt rajta, ami alól egy írásjelekkel tetovált arc-nyakrészlet kandikált ki.
A sisakos férfi nem viselt pólót, vagy inget, csak egy fekete farmer nadrágot és egy fekete hasított bőr cipőt. A felső testét különböző átkok jelei és gonosz szellemek megidézésére szolgáló írásjelek tetoválásai fedték, na meg más "jóságok".
Felnyitotta a csomagtartót, kiemelte belőle a tetemet és gondosan elhelyezte a kukáknál egy kevésbé jól látható helyre, majd lecsukta a csomagtartót és távozott az autóval.
   

- Nos nem tudnám meghatározni, hogy ez a maszk mit is jelképez, a csőr miatt valami madárra tippelek. De azok az agancsszerű csontok kissé félrevezetőek - gondolkodtam el hangosan. - A realitás másik dimenziója? - pislogtam meglepetten. - Létezik olyan? Én úgy tudom csak egy valóság van - csóváltam meg a fejem.
- Szóval elképzelhető, hogy a gonosz sámánunk azért csapolta le a jó sámánunkat, hogy a vérével gonosz entitásokat idézzen? - tanakodtam. - Elég komoly pszichiátriai problémái lehetnek. Nade mi van akkor, nem csak a vérrel való rajzolás miatt kellett ennyi vér, hanem magukra is akarnak belőle csorgatni és fogyasztani is belőle, mert lehetnek páran, mondjuk szektaként? Ha csak négyen vannak és mind igyanak belőle két decit, az már négy embernél majdnem egy liter vér. Ha a testükre is visznek fel belőle, az már ott lesz, hogy két liter, plusz a rajzok és ami leragad a kanna oldalán, a csövekben, amivel a felületeket megfestik, stb. De nem tudom - csóváltam a fejem, Rupert pedig a száját húzta undorodva.
- Igen, kikérdezték őket a rendőrök, de nem jutottunk sokra. Senki sem látott, vagy hallott semmi érdekeset. Mindenki dolgozott. Sütöttek, főztek, vitték ki a rendeléseket. Egy cigire sem nagyon volt ideje a személyzetnek.

Volt egy olyan megérzésem, hogy a maszk és az amulett nem fog minket sokra vezetni, hiszen, ha nem sorszámozott, akkor nem jutunk vele semmire, hiszen a sportcipőknek is csak a dobozán vannak egyedi jelzések, magán a cipőn nem. Ha az üdítős palackról is levesszük a címkét, akkor nem lesz rajta a gyártási szám. Nekem is van otthon olyan karkötőm, aminek csak a csomagolásán volt jelzés.
Ha pedig kézzel készült egyedi darab, akkor minden attól függ a készítő meg-e jelölte a terméket valami egyedi ismertetővel. Ha megrendelésre készültek, akkor nem biztos, hogy lesz rajtuk jelölés, hiszen lehet a megrendelés során feltétel volt, hogy nem lehetnek rajta gyártási jelölések.
- Nem zárhatjuk ki azt sem, hogy az áldozat magának készítette az amulettet, a tettes pedig magának csinálta a maszkot és a tetoválásokat.
A kérdés az, mennyi a látszat és mennyi a valóság abból, amit eddig tudunk és láttunk.
Az nyilvánvaló volt, hogy a felvételeket át fogom adni a szakértőknek és minden lehetséges adatot megpróbálunk majd kinyerni belőle.
- Talán a kocsi az övé és a tetkók valódiak rajta. Akkor nyert ügyünk lenne. De vajon erre mekkora az esély? Lehet semennyi. Talán erre ő is gondolt, ezért nem is aggódott nyilvánosan elvégezni a dolgot. Ha ennyi könnyen lenyomozható kapcsolat lenne, akkor lehet nem lenne meglepő, ha zsákutca lenne.
Figyelmesen végighallgattam Emma meglátásait, Emma elképzeléseit arról, mit kéne tenni és teljes mértékben egyet értettem vele. Ezek a szakerű lépések, szakszerű folyamat, de kérdés, hogy mennyi eredmény születik belőle. Volt egy olyan megérzésem, hogy ez az ügy sokkal nehezebb lesz, mint, amilyennek elsőre látszik.
- Igen, a hulladékszállító, Roger, ő telefonált - bólintottam. - Szóval a városban csúszik már egy ideje a szemétszállítás, ugyanis emiatt az eset miatt órák óta itt toporognak.

Az okfejtését hallgatva eszembe jutott egy régi retro film, amiben mintha valami hasonló sztori lett volna.
- Volt régen egy film, a Hegylakó. Abban is volt valami ilyen ostobaság, hogy ha levágja az egyik a másik fejét, akkor halhatatlan lesz, vagy mi - gondolkodtam, mert nem emlékeztem pontosan. Apám szerette nézni, én csak néha belepillantottam.
- De én is azt mondom, hogy ez inkább orvosi dolog volt, ám nem kizárt, hogy attól még okkult vonatkozású. Ahogy maga is mondja, akár szekta is lehet. Nem egy szekta épített már okkult alapokra.
- Elég csak a Naptemplom Rendje nevű szektára gondolni, ahol az egyik alapító, Luc Jouret úgy hitte, hogy ő Jézus Krisztus harmadik reinkarnációikat, prédikációit pedig a Templomos Lovagok, az UFO-k, az Új Világrend-filozófiák, a szabadkőműves rituálék, az Armageddonra való felkészülés és a Napisten király eljövetelének vegyítéséből állította össze.
Azt hiszem mind emlékszünk hányan is haltak meg akkor 1994.-ben a szekta tömeges öngyilkosságának napján - fejtegette Rupert és igaza volt.
Elég sokan haltak már meg őrült okkult szektavezetők miatt. Talán a mi tettesünk is egy ilyen alak lehet.
- Talán nem is maga az őrült sámánunk az orvos, hanem a szekta egyik tagja, aki neki dolgozik. Minden nyomra szükségünk lesz és minden követ meg kell mozgatnunk, hogy rájöjjünk mi folyik itt. Nem lesz könnyű dolgunk, hisz nem sok mindent hagyott hátra a tettesünk.
   

“The shadows grow longer”

Miközben Emmát hallgattam elkezdtem összeszámolni magamban, hogy hányan is lehetnek a szektában betöltött szerepük szerint. Legalább tíz emberrel számolhatunk - már ha Emmának igaza van és tényleg egy komplett szekta áll a háttérben és tényleg ennyiféle szerep szerint különálló egyedek is lehetnek benne. Mert ez így alsó hangon tíz ember, ami azért nem kevés és lehet én még így alsó hangon is nagyon alábecsültem a mennyiséget.
Azért ez nem kevés és még annál is több probléma. Ha ez tényleg egy szekta, elég nehéz lesz a közelükbe férkőzni, főleg, hogy nem sok mindent hagytak hátra nekünk, amire támaszkodni tudunk. És ez frusztráló volt.
Én is úgy véltem, hogy mi már nem tehetünk semmit az ügyben, így hamarosan el is határoztuk, hogy visszavonulunk az irodába, ahol Emma átvállalta a munka oroszlán részének egy jó mennyiségét, így én elkezdtem átnézni a korábbi ügyeket, ahol lecsapolós, vagy sámánizmushoz köthető gyilkosságokról volt szó. Elsőnek csak a New York-i esetekre kerestem rá, majd fokozatosan tágítottam ki a keresési területet a környező városokra és lett is rá eredmény. 2023. 12. 06. és 2021. 08. 12. is találtak New Yorkban kivéreztetett áldozatokat. Egyet-egyet az adott dátumok alatt és egyezett is a tű hagyta seb a nyakukon, de a nyomozás mindkét esetben sikertelen volt, nem kapták el a tettest. Az első áldozat egy médium volt, Angela Rosenthal, akit 2023-ban találtak meg egy folyóban. Erőszakra utaló jeleket nem találtak. Se fizikai, se nemi erőszak. Előtte 2021-ben egy Richard Orthega nevű biológia tanár holttestét találták meg egy csatornában a vízművek emberei. Mindkét áldozat esetében a halál a vérveszteség volt. Mérgekre, késelésre, ütésre és más bántalmazásra, gyilkosságra utaló jelek nem voltak.
2022. 04. 15. Rochesterben holtan találták Timothy Talbotot a saját lakásán. A halál oka szintén a vérveszteség. Festő volt, spirituális képeket készített. 2020. 06. 20. Buffaloban holtan találják Annie Hoppert. Fényképész volt. Az ő esete viszont már más volt. Neki felvágták a csuklóján az artériát és ott véreztették ki.
Szinte minden évre jutott egy-két hasonló gyilkosság 2018-ig visszamenőleg. Az érdekes az volt, hogy a tettes 2018-tól 2020-ig még késsel vágta fel a csuklón az ereket, de 2021-től máig már sokkal kifinomultabb lett a nyaki tűs leszívás módszerrel.
Egyébként New York állam szerte; Albany, Buffalo, Utica, Binghamton naplóztak olyan gyilkosságokat is, ahol az áldozaton különös ékszereket, tetkókat fedeztek fel. Voltak különös, vallási, vagy épp spirituális vonatkozások az áldozaton.
Mindent kinyomtattam, ami az esetekhez volt köthető, majd elmentem megebédelni.

Ebéd után még be akartam ugrani Killianhez az egyetemre, amikor kaptam egy SMS-t Emmától, hogy fejlemények vannak a nyomozásban, így egyértelmű volt, hogy az lesz számomra a fontosabb, így kanyart is vettem és visszamentem az NYPD-re.
A táskám nálam volt, benne minden nyomtatott anyag, amiket persze digitálisan is megkapott, bár én jobban szerettem a kézzel fogható papírokat is.
Megérkeztem és azonnal Emmát kezdtem keresni, akit meg is találtam és el is kezdett beavatni a fejleményekbe.
- Ez legalább egy jó hír. Én pedig ezeket találtam, de át is küldtem önnek - adtam át neki a nyomtatványokat, amiket én már átfutottam, noha nem minden részletre kiterjedően. Annyi időm nekem sem volt még.  - Minden jel szerint egy sorozatgyilkossal van dolgunk, aki évente egyszer-kétszer lecsap... - tettem még hozzá.
- Ezek szerint azért vette le a rendszámot a gépjárműről, hogy minél nehezebben jussunk el az áldozat személyazonosságához. Hiszen, ha megtudjuk kié az autó, akkor egyből rájövünk ki az áldozat. Bár ez annyiból felesleges húzás volt a tettestől, hogy az áldozatot a fogai és az arca alapján ígyis-úgyis azonosítani tudjuk. Lehet az autót akarta titokban tartani? Van valami különleges, vagy egyedi abban a tucat merciben?
Bementünk az irodába, ahol az áldozat felesége volt, hagytam, hogy Emma bemutasson engem is, majd leültem és keresztbe fontam lábaim. Sajnáltam szerencsétlen nőt, de ezt a sajnálatot viszonylag hamar elengedtem elzárva az empátiámat és igyekeztem csak a munkára koncentrálni.
- Üdvözlöm. Részvétem a férje halála miatt, de most segítenie kell, hogy a gyilkosa kilétére fény derüljön. Kérem, meséljen nekünk arról a napról, amikor eltűnt a férje. Ha szükséges, arról is, hogy mik előzték meg. Milyen volt aznap, milyen volt az előtte lévő napokban. Kikkel találkozott, kikkel beszélt, mit olvasott, bármit, ami eszébe jut. Akkor is, ha ön úgy érzi nem fontos.
Minél alaposabban és minél több mindent mondd el, annál közelebb kerülhetünk a gyilkosához. Bármi apró részlet fontos lehet, aminek látszólag semmi haszna nem lenne. Néha az apróságok a legfontosabb mozaik darabok.

Murderers are not monsters, they're men.
And that's the most frightening thing about them.

Zene | Öltözet | Helyszín |  @Emmalynn Larson  | thx

“The shadows grow longer”

Sejtettem, hogy Emma is örülni fog a nyomtatványoknak, mivel úgy hallottam, hozzám hasonlóan ő is elég maradi nyomozó hírében állt. Már pedig a maradi emberek jobban preferálták a papírt, érthető okokból kifolyólag.
A papírok átadása után szavakban is kifejeztem a tényeket, hogy bizonyosan egy sorozatgyilkossal van dolgunk, aminek a reakciójára csak bólintottam, hiszen valóban meg volt a lehetősége, hogy így könnyebben találunk majd összefüggéseket, illetve hamarabb találjunk meg hibákat a módszerében, amik majd elvezetnek a gyilkos kilétéhez, vagy valamihez, amivel kapcsolatba tudjuk hozni a tettest.
Sőt, talán még az is kiderülhet, hogy vannak összefüggések az áldozatok között, bár arra sok esélyt nem láttam, de van rá esély.
- Jó, ez persze teljesen nyilvánvaló volt. Én sem hittem egy percig sem, hogy a tettes a saját autóját használja, hiszen senki nem lehet annyira ostoba, hogy a saját autóját használja halott kidobáshoz. Elképesztően nagy kockázat lenne, még rendszám nélkül is.
Bár vannak merész tettesek, de ők sem ostobák.

Mikor az asszony megszólalt, lélekben sóhajtottam. Természetes. A légynek sem ártott és nem ezt érdemelte. Igen. A legtöbb áldozat ilyen. Aztán nem akarják elhinni nekünk és csak hüledeznek, amikor szembesítjük őket a talpig jó emberek bűneivel. Mert nem mindig van ez így. Van, amikor az áldozatok tényleg bűntelenek, de elég sokszor fordul elő, hogy sötét titkokra derül fény.
Ritka, ha valaki tényleg úgy hal meg, hogy semmi bűne nem volt. Sokszor vannak kisebb-nagyobb bűnök az áldozatok számláján.
Miközben hallgattam az özvegyet, kicsit hitetlen voltam. Mindenki szerette, talpig becsületes, sehol egy haragos kliens, sose marad ki, családtervezés meg más hasonló jellemzés. Kicsit olyan érzésem volt, mintha valami Poirot regényből olvasott volna nekem. Nem mondom, hogy nem voltak önzetlen, becsületes emberek, mert voltak, nekem mindössze az összkép nem tetszett. Túl szép volt, hogy igaz legyen.
Mint valami súrolószer reklám. A reklámban olyan fehér, fényes, csillogó tiszta felület lesz, mintha tükör csillanna, de mikor megvesszük, hazavisszük és mi használjuk, csak töredékét érjük el vele, mint a reklámban a háziasszony.
Furcsa volt, hogy ez az ember, akit nekünk felvázolt, otthonülő típus volt. Értem én, hogy sokat dolgozott, de ha egy ilyen emberről hall valaki, az furcsa, ha nem volt semmi említésre méltó barátja, sőt, kimozdulni se nagyon akart. Az ember azt hinni egy ennyire jó embernek hegyekben állnak a barátai, akikkel szívesen jár el. Tényleg ennyire munkamániás lett volna minden jó tulajdonsága ellenére? Ha ennyire jó ember lenne, akit mindenki szeret, akkor nem a karrierjét helyezné előre, hanem az emberi társaságot. De lehet csak én látom rosszul a helyzetet.
Nem szeretett kimozdulni, annak ellenére sem, hogy közkedvelt, szeretett ember volt. Furcsa. Én azt gondolnám, ha ennyien szeretik, akkor ezekkel az emberekkel időt is tölt.
- Nézze, hölgyem. Szükséges. Főleg, hogy nem hiszek abban a tökéletes képben, amit a férjéről alkotott. Mint valami angol romantikus regény idealizált főhőse. Tudja, nekem az a véleményem, ha egy gyógyteára ráírják, hogy mindenre is jó, többségében kiderül, hogy semmire sem jó, csak sima vízhajtó ital.
Szerintem a férje nem volt annyira tökéletes ideál, mint, amilyennek ön lefestette nekünk. És, ha most ellenkezik, akkor azzal csak azt éri el nálam, hogy arra gondoljak, hogy azért nem szeretne belemenni, mert attól tart, hogy A., vagy leromboljuk önben ezt az idealizált képet. Vagy B., találunk valamit, amit nem kéne.
Ne értsen félre, nem gyanúsítjuk önt semmivel, ahogy nem is akarom azt mondani önnek, hogy a férjen nem volt jó ember, mert mindig vannak kivételes emberek, de jobb, ha tőlem tudja, amikor valami túl tökéletesnek tűnik, arról sokszor kiderül, hogy csak egy illúzió. És szerintem maga vagy illúziót akar kelteni, vagy egy illúzióval élt együtt eddig.

Murderers are not monsters, they're men.
And that's the most frightening thing about them.

Zene | Öltözet | Helyszín |  @Emmalynn Larson  | thx

“The shadows grow longer”

Mivel sosem voltam a párkapcsolatok nagy tudora, így nem avatkoztam közbe, amikor Emma erről beszélgetett az áldozat feleségével. Nyilván azt én is leszűrtem, hogy valami nem stimmelt a képben, de azt nem gondoltam volna, hogy a gyereket esetleg azért szerették volna, hogy esetleg egy unalmas házasságba színt vigyenek.
Nem mozogtam otthonosan ezekben az érzelmekben gazdag világban, a családi életben, a házasságokban. Általában én a nyers tények és a tudomány embere voltam, mintsem az, aki az érzelmek nagy tudora lenne.
Furcsa egy egybeesés volt, hogy épp egy nővér volt, a férjét és még jó pár embert pedig kórházi módszerekkel ölték meg. Ha a lecsapolást nézem, biztosan. Úgy véltem, hogy ez egy jó kiinduló pont lehet. Főleg, hogy a gyilkosságok is 2018-ban kezdődtek, Mrs. Goodman pedig hat éve volt nővér a kórházban. Nem állítom, hogy ő a gyilkos, vagy, hogy köze van a gyilkosságokhoz, de ez nem lehet véletlen. Valaminek kell, hogy legyen a háttérben, ami összeköti a nőt a tettessel, az áldozaton kívül.
2020-tól kezdődtek el az orvosi módszerek, így nekünk is a '19-20-as éveket kell majd nézni, ha utána akarunk járni Mrs. Goodmannek.
- És mondja, a férje ismerte a kollégáit? Be járt néha önhöz, önökhöz a kórházba? Voltak biztosítási ügyei a kórházzal? Mármint dolgozott már a kórháznak? - tettem fel a kérdéseimet, majd miután megválaszolta őket, részemről elengedhettük.
- Elképzelhető, hogy még keresni fogjuk önt, szóval lehetőleg maradjon elérhető és ne hagyja el a várost. Köszönjük - álltam fel és miután minden papírt megcsináltunk szóltam Rupertnek, hogy ők menjenek elvégezni a házkutatást. Róluk tudtam, hogy alaposak, nem akartam holmi számomra ismeretlen rendőrökre bízni a munkát, majd távoztam Emma kíséretében.

Hamarosan megkaptuk a híreket és a jelentést is a vizsgálatokról, ami számomra rendkívül érdekes volt, főleg a titánbuzogány.
- Ez érdekes. A titánbuzogányt Amerikában csak néhány botanikus kertben lehet fellelni, hiszen a növény csak Szumátrában és a trópusokon van elterjedve, vadon máshol nem terem - mondtam, mert így jelentősen szűkítheti a kört, hogy merre járhatott a halála előtt. - Ezek szerint a gyilkosság ideje előtt egy botanikus kertben járt, ahol titánbuzogány is volt és ott is járt a közelében. Nem tudom New Yorkban van-e ilyen, vagy egy másik városban járt a gyilkosság idején. Ez még kérdéses. Utána kell járnunk. Az üvegház jó kiinduló pont, mivel ennek a növénynek elég erős trópusi környezetre van szüksége, szóval ez már egy nagyon jó fejlemény. Szépen leszűkíti a kört - mondtam felé pillantva, majd hagytam, hogy tovább informáljon.
- Az orvosi somkórót véralvadásgátló és érvédő gyógynövény, mely megerősíti a vénafalakat is, de jó vízhajtó és görcsoldó is. A növény megakadályozza, hogy a vér megalvadjon és csökkenti a vérrögképződést.
Elsők között Pedaniosz Dioszkoridész török származású ókori görög katonaorvos és gyógyszerész foglalkozott a növénnyel, aki a sérült katonákon alkalmazta. Az átmenetileg mozgásképtelen lett katonáknak adott somkóró kivonatot, hogy megakadályozza a véralvadást és a vérrögképződést és fokozza a nyirokműködést. Tulajdonképpen olyan szerepet töltött be, mint a modern orvoslásban a vérhígító, amit a műtétek után szoktak adni, vagy azoknak, akiknek gipszbe teszik az egész lábát hónapokra. Ödémaellenes hatása pedig védte a szervezetet a víz felhalmozódása ellen. - mondtam az információkat Emmának, amiket én magam tudtam a növényről.
- Szóval a gyilkos vélhetően ugyanaz a személy, vagy társaság. És a titánbuzogány? Az csak Justinnál fordult elő, vagy a korábbi áldozatoknál is?

Murderers are not monsters, they're men.
And that's the most frightening thing about them.

Zene | Öltözet | Helyszín |  @Emmalynn Larson  | thx

“The shadows grow longer”

Láttam Emmán, hogy nagyon is sikerült őt ledöbbentenem és jól esett az elismerése is. Pedig nem éreztem azt, hogy olyan eget rengetően nagy dolgot mondtam volna. De hát végülis kinek mi a nagy dolog. Vagy lehet nem nézte volna ki belőlem, hogy ilyen dolgokat is tudok?
- Nem, de két éven át dolgoztam helyszínelőként és ott jó kapcsolatom volt egy bűnügyi botanikussal és sokat tanultam tőle. Nameg alapvetően is szeretek tájékozódni, olvasni, tanulni mindent, ami hasznos lehet a munkámhoz, éppen ezért elég szerte ágazó a tudásom.
Szerencsére különösen jó a memóriám, így nagyon sok mindent egy-két olvasás után megjegyzek.
Már csak az volt a kérdés melyik botanikus kertben találhatjuk meg a választ a kérdéseinkre. Emma a telefonjával erre a kérdésre is választ tudott adni.
- Ha nem is vérhígítónak, de igen. A növény hatóanyaga segítette őket abban, hogy könnyen, hatékonyan csapoljanak le vért. Szépen gyűlnek itt az érvek és ellen érvek a sámán sztori mellé. Ki tudja, lehet ezek már ilyen modern sámánok. Manapság már a vámpírok is tinderen keresnek vérforrást - mosolyogtam.
- Szóval csak Justinnál. Ez jó jel, mert akkor ez azt jelenti, hogy a férfi a halála előtt a buzogánynál járt és nem a tettes használta rajta a buzogányt, mint hatóanyagot. Ez azért is jó jel, mert talán a botanikus kertben találunk majd valamit, ami a tettesre utal.
A legszívesebben önmagamat adtam volna és nemet mondtam volna a buzogány megtekintésére, mert nem szerettem volna egy izzasztó közegben egy büdös növény közelében tartózkodni, de sajnos ez most munka ügy volt és kényszer helyzet.
- Menjünk...

- Örvendek. Horatio Sinclair felügyelő - mutatkoztam be Emma után, aki mindenről tájékoztatta is az intézmény igazgatóját. A férfi elsőre nem tűnt bűnös léleknek és elég készséges is volt, noha ez még nem jelentett semmit. Az, hogy készséges és normális a hozzáállása, az adódhat abból is, hogy magabiztos valami miatt.
- Mr. Goodmanen titánbuzogány nyomokat találtunk és mivel New Yorkban a növény itt lelhető fel, logikus a következtetés, hogy itt járhatott. Ráadásul az millió biológiai nyom, amit a ruháján találtunk, az itteni változatos környezetre utal. Ezért jöttünk ide. És látom, jó okkal - mutattam a titán felé. - Dulakodás jelei. Tehát Goodman valóban itt járt és valakivel összetűzése akadt.
Figyeltem, amint Emma a fotó alapján próbál puhatolózni, de falakba ütközött.
- Szeretném megtekinteni a kamera felvételeket - mondtam, hiszen jó eséllyel a felvételen láthatjuk majd az áldozatot és a támadóját, csakhogy a felvételt törölték.
- Mondja, Mr. Jones, kiknek van hozzáférésük a felvételekhez? Kik törölhették? - kérdeztem és az arcvonásait kémleltem. Mert itt most több lehetőség volt.
Nem kizárt, hogy a tettes törölte a felvételeket, de akár az is lehet, hogy Mr. Jones tette, hogy megvédje a botanikus kert nevét. Nem lenne túl látogató barát hír egy lehetséges gyilkosság a botanikus kertben, még akkor is, ha nem itt történt a tényleges gyilkosság. Lehet azért törölte a felvételeket, hogy ne tudják kapcsolatba hozni az intézményt a gyilkossággal. Nem lenne példa nélküli.
Abban biztos voltam, hogy a tettes, azaz a támadó itt dolgozó személy. Mert ha nem Marlon Jones törölte az említett okból, akkor is itt dolgozónak kellett törölnie a felvételt, hiszen egy vadidegen azt sem tudná hol keresse és be se jutna ide, mert elvileg ezt a szobát kulcsra zárják, ha nincs itt senki. Még nap közben is. Műszak végén pedig riasztanak. Erőszakos ajtónyitásnak sem volt nyoma. Mi ez, ha nem belső munka? A tettes minden gond nélkül, mindenki tudta nélkül törölte a felvételt, amire egy külsős szerintem nem lenne képes. Vagyis a támadó is itt dolgozó ember.
De ha nem is itt dolgozó a támadó, akkor is összejátszott a támadóval, hiszen a felvételt törölte.

Murderers are not monsters, they're men.
And that's the most frightening thing about them.

Zene | Öltözet | Helyszín |  @Emmalynn Larson  | thx

“The shadows grow longer”

Nem volt több kérdésem, noha, hogy őszinte legyek, elégedett sem voltam. Bár megtudtunk ezt-azt, de ezek az információk csak jobban bekavartak a nyomozásnak. Bár adott egy új irányt az ügynek, egy sokkal hétköznapibb, reálisabb képet festett a férfi által felvázolt eset, de valahogy nem egyezett azzal, amit mi magunk derítettünk ki.
Ráadásul megint egy gyanúsan ártatlan kép valakiről. Ez a Smith is valami Justinhoz hasonló alak lehet, akit mindenki imád és egy legyet sem lenne képes leütni, ha pedig véletlenül rátapos egy gilisztára könnyeket kezd hullatni. Gyanúsan sok itt az ügyben a szent, ahhoz képest, hogy hány hulla van és milyen módszerrel ölnek.
A kocsiban ülve hallgattam Emma összegzését, de cseppet sem éreztem magam tőle kielégítve. A kép ugyan reális volt és a mozaikok is passzoltak, viszont ez az eset nem igazolta a többit. Ez itt inkább személyes ügy volt, míg az előző gyilkosságok objektívek voltak, személytelenek.
Minden rettentő fura lett.
Hamarosan már Emma kérdésére is választ kaptunk és kiderült, hogy Justin válni akart. Ez bizony kellemetlen lehetett a nő számára, hiszen, ha minden igaz, ő nem akart kilépni ebből a kapcsolatból. Mégis a dolgok mást hoztak.
- Ez a gyilkosság más, mint a többi. A módszer ugyanaz, de a körülmények eltérőek. És ez benne a furcsa nekem. Ha a tettesek egyike belevitte a magánéletét a gyilkosságokba, az bizony hiba. De az is lehet, hogy csak egy másolóval van dolgunk. Talán a tettesünk tudott a korábbi lecsapolós gyilkosságokról és úgy volt vele megpróbálja rekonstruálni gyilkos módszerét és körülményeit.
Jackson hozzáfért a növényekhez, többek között az orvosi somkóróhoz is, Rosamund pedig ápolónő volt, tehát képes lehetett a vért lecsapolni. Rosamund odaadta Justin kocsiját Jacknek, aki műtetoválással és sámán jelmezbe bújva megszabadult Justin holttestétől. A kérdés csak az, hogy vajon Rosamundnak érdekében állt-e megszabadulni Justintól? Mert szerintem ezt közösen tették. Már ha ők tették. Mert az is lehet csak a sors különös fintora. Talán az igazi gyilkos a tudtán kívül a pár kedvére tett. Érdekelne vajon az örökséggel mi lesz. Rosamund kapja meg, vagy más valaki? Mert ha nem Rosamund örököl, akkor lehet, hogy ez azért egy részben veszteséges halálozás is, amellett, hogy most már semmi sem állhat Jackson és Rosa közé. De elég sok kérdés van még ebben a történetben.
Szerintem egyelőre nem érdemes az özvegyet újra piszkálni, mert vagy ügyvédet hívna, vagy újra csak hazudna valamit. Nézzünk rá inkább erre a Jacksonra.
Csupán egy telefonomba került és megszereztük Jack lakcímét, ám ott nem az várt minket, amire fel voltunk készülve. Jack nem volt otthon, helyette viszont otthon volt Rose, Justin özvegye, csakhogy egy hangyányit vérszegény állapotban.
- Hát ő már nem fog ügyvédet hívni, de Jacksonnak erősen ajánlott lesz ezek után... Maga szerint ő tette? - pillantottam Emma felé. Érdekelt a véleménye. - Ez nem stimmel. A tettes sosem ölt még ilyen hamar egymás után két embert. Minden gyilkosság között hónapok teltek el, vagy akár egy év is... Miért gyorsult fel? Talán valaki tényleg hibázott és most elhallgattatja őket?

Murderers are not monsters, they're men.
And that's the most frightening thing about them.

Zene | Öltözet | Helyszín |  @Emmalynn Larson  | thx