Első töltény;  Van amikor az embernek megadatik azt hogy ,fájdalom mentes halált haljon. Dimitrov nem tartozott ezen emberek közé. Csúnyán elszalasztott baklövése talán még nem is lett volna akkor eget rengető probléma ,ha nem egy olyan embert hagy meglógni aki fontos információkkal szolgálhat nekem és apámnak. De sajnos van amikor az élet közbeszól és....ekkora egy monumentális faszságot.
- Családom van ..- lehelte ki magából ,ha lenne lelkiismeretem talán még ez érdekelt is volna ,de mivel aligha szorult belém valami jó érzés,ráadásul nem is növesztettem hirtelenjében érző szívet így csak ,mosolyogva megingattam a fejemet.
- Nos ez aligha érdekel engem ..- játszadozok  fegyverrel a kezemben ,rohadtul untam az egészet. Azt még jobban hogy ,körülöttem mindenki egy balfasz és  nem érti a dolgát.
- Egyetlen egy dolgot kértem ...- megyek hozzá közelebb .- Hozd el . Ennyi. - tárom szét a kezeimet ,majd lomhán  magam mellé ejtem.- De Te ehelyett mit csinálsz ? Hagyod futni . Kezdem azt hinni ,drága Drimitrov barátom hogy nem egy oldalon játszunk..- persze rögtön ellenkezni kezd ,amit unottan végighallgatok. Aztán már a vége felé ott tartunk hogy,az egész kicseszett családfáját ismerek ,mert őt ugyebár várják  haza . Egy pár pillanatra elgondolkodom hogy megkíméljem avagy sem ,mert...mit tudom én miért ! De valamiért életben hagyva hagytam elfutni..

Második töltény; Isten a megmondója hogy,soha nem ezt az utat akartam választani. Ebbe én csak beleszülettem majd örököltem . Nagy francokat nem . Nos,ha azt mondanám hogy,sok van a rovásomon kicsit talán finoman fogalmaznék .  Nem tudnám egy kezemen megszámolni hány ember életét oltottam ki ,és hányszor éreztem ennek a súlyát . Mindig szembe tudtam nézni ezekkel a dolgokkal ,mert jobbára nem érdekelt senki nyűgje . Gondolkodás nélkül hideg vérrel öltem . Viszont számomra is megvannak a határaim ,amit nem akarok soha átlépni. Még ha apám ezt is várja tőlem. Sőt ha jobban belegondolok ,Ő aztán ne várjon el tőlem semmit. Mert kurvára elcseszte ezt az egészet ,és megint én takarítok utána szokás szerint. A helyzet most sem volt más ,könyörgések sorozata.  De utáltam én ezt. Mert ha az emberek nem lennének olyan ostobák hogy, belenyúljanak az orosz maffia ügyletibe akkor nem tartanának itt ,de mindig be kell látnom hogy egyik hülyébb mint a másik.  Most pedig itt álltam egy önjelölt hőssel ,egy zsaruval aki úgy gondolta kicsit a dolgok háta mögé nézz. Persze sehova nem jutott vele. Ehhez azért jóval eszesebbnek kell lennie . Ha az lett volna ,most lehet nem  érezném annyira a késztetést hogy lepuffantsam. Mindez annyival könnyebben ment volna ,ha közben nem lett volna közönségem. Egy öt éves kisfiú tekintette ,aki csak az apja életéért könyörgött. Könnyes szemekkel visította a a szavakat ,amik biztos vagyok hogy egy örök életre a fejemben fognak visszhangzani.. Megtettem volna ? Nem . És az volt a kurva nagy helyzet hogy le is eresztettem a fegyvert. Apám szerint mindig is gyenge voltam ,és a nagy helyzet az volt hogy igaza volt.  Én nem Ő voltam . Én csak egy férfi voltam ,akinek meg kellett volna ölnie egy zsarut ,egy apát a fia szeme láttára . Most mégis úgy sétáltam el a házból ,hogy életben van.

Harmadik töltény; Erre én képtelen voltam! Már pedig ha ki akarom vívni apám tiszteletét ,aki minden mozdulatomat figyeli ,akkor hidegvérrel meg tudok ölni egy nőt.
A levegőben  érezhető volt apám feszültsége ,és az enyém is . Két érv ,és egy vér. Valahogy mindig is egymás ellen dolgoztunk akárhogy is próbáltam ,vele együtt véghez vinni bármit is nem ment . Én a maffia fogalmát másképp fogtam fel ,én inkább a lelki terror híve voltam azzal ha megölöm csak jót teszek neki ,nem szenved tovább. Viszont volt egy-két kivétel amit soha nem tettem volna meg ,és most itt volt előttem. Megölni egy nőt.  Félreértés ne essék ,nem kötődöm egy cseppet sem a nőhöz ,viszont  akkor  is kibaszott aljas dolognak tartottam azt amire apám most kért. Pedig a mi világunkban ennek ,normálisnak kéne hogy legyen. Ahogy az emberség hiánya is az ,szerencsétlenségemre ,belém túl sok szorult .
Nem részletezném a történteket a nő meghalt ,de nem az én kezem által ,apám idegei nem olyan kötélből voltak amik sokáig bírták így ,némi dulakodás után az Ő akarata érvényesült és végzett a nővel. Azt hiszem ekkor könyveltem el magam a világ legrosszabb emberének ,és minden szó nélkül ültem le a nekem szánt időt a börtönben,amíg Zander nem intézkedett az érdekemben ,és ki nem hozatott. Innentől azt hiszem csak még érdekesebb irányba terelődött az életem ,és már közel sem az a srác voltam akit az apja egykoron gyengének titulált.