Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Tessa x Jamie - Secrets without hurts
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
James D. Woodward Today at 11:09 pm

Elkészültem az előtörténetemmel...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Evelyn Hopkins Today at 9:37 pm

Scatha & Nelson
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Scatha Krilza Today at 6:46 pm

Cher & Aaron ~ mistique night
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Aaron Bennett Today at 3:21 pm

Mia & Brandon - The Hand of the Fate
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Mia Hamilton Today at 1:28 pm

It’s fun to be a box of cats - Candy & Theo
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Candice Lovell Today at 11:34 am

Secrets Unveiled - Noel & Emanuel
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Noel Bartlett Yesterday at 9:39 pm

Ben és Flor
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Flor Sanchez Moreno Yesterday at 9:36 pm

Lotte & Shane - The new beginning
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Yesterday at 8:17 pm

Ki van itt?

Adriana Lane, Blake Blaese, Dave Connor, Evelyn Hopkins, James D. Woodward, Lena Caldwell, Nelson Wang

Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Adriana&Viktor - One Week Of Danger
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Daniel Sharman
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
7

Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger
Kedd Május 08, 2018 9:57 pm
Ria&&Viktor
 "ONE WEEK OF DANGER"


Túl sokszor voltam már szorult helyzetben ahhoz,hogy felizgassam magam akármin i. Mert tudtam hogy ,így is úgy is megoldom. Ráadásul nem voltam olyan fontos tényező Hoffelmann  kirakósában ,mint amennyire a tényállás mutatja. Leginkább apám fejét akarta,de szerencsétlen azt hisz ,ha engem bánt azzal apámat is. Nos,ez nem így volt ,hisz apám gondolkodás nélkül ,nézte végig ahogy lecsuknak ,és nem hiszem hogy valaha voltak ez miatt álmatlan éjszakái. Ezt viszont ugyanúgy örököltem tőle,az a rideg higgadtság amit képviseltem a szorult helyzetekben ,hagyott maga után némi kivetni valót ,mert talán ezzel így a saját életemet tettem fel egy kockára. De valahogy,mindig szerencsém volt,igaz ezek a "kockák" általában cinkelt kockák voltak. A mellettem lő hölgyeménytől  vártam valamiféle vulkanikus kitörést ,hisz a hülye is látta ha valami nem a terve szerint alakul ,akkor annak lesz ne mulass . Én pedig nem törődöm módon ,lehajtottam egy kicseszett árokba. Igaz talán nem ez volt a legmegfelelőbb  terv amit valaha kitaláltam. De nekünk bűnözőknek nem volt időnk tervezgetni sem a tárainknak szólni hogy: "Gyere gáz van" Ez itt nem így működött. Mert szinte a mindennapjainkhoz tartozott az is,hogy egyszer csak valaki "rejtélyes" módon meghal . Egyszer lehet én leszek az a valaki,de nem most szeretném ha bekövetkezni. Én azt vallom ,én szimbiózisban élek a halállal ,tök jó spanom ..csak nem akarok ott lenni amikor értem jön el. Lazán fújom ki a nikotin szál által  képződött füstöt ,ami még jobban egy  nyugodtabb állapotban hajt . De a leányzó hangja ,ott visszhangzik a fülemben. Egy pimasz mosoly  görbül az ajkamra ,és ahogy lekezelően bánik velem csak még szórakoztatóbb. Igyekszem ,elnyomni a kacagást ami éppen feltörni készül belőlem. Így inkább egy mélyről jövő dörmögésnek hallatszik az egész.- Igen szerintem is az ,amúgy tökéletes helyszín egy randihoz. Nem gondolod ? - teszem  fel neki a kérdést ,de már ki is pattan. - Úgy látom ,nem vagyunk egy hullámhosszon .-válaszolom magamnak szórakozottan ,és miután elnyomtam a cigimet  Én is kiszállok az autóból ,persze Ő már  kémleli  a tájat. Míg én Őt szemrevételezem hátulról.  Azt is jól tudtam ,hogy innen nem fogunk olyan egyszerűen kijutni ,ahogy azt Ő gondolta.  Így amíg Ő próbált megoldást találni a helyzetre ,én kihasználva az alkalmat többször is végigfuttattam a tekintetemet a testén. Elismerően hümmögve mellé lépek ,és próbálok úrrá lenni a kezemen ,ami nagyon is végig akar simítani a domborulatain. De azt hiszem ez ,most nem lenne túl szerencsés. Főleg ,hogy nem egészen szimpatizál azzal amit én képviselek. Tuti visszakézből kapnék egy olyan pofont ,hogy a fejem megtekeredne a nyakam körül. Nem akartam elkeseríteni ,hogy akárhova megyünk igazából ,mindenhol az ördög segglyukába kötünk ki. Túl lelkes volt ahhoz hogy letörjem ,ráadásul még mindig fent állt az a verzió ,hogy esetlegesen lekever egyet .  Meg talán az is benne volt a dologban ,hogy túlságosan élveztem ezt a magabiztos kisugárzását ,ami mögött persze mindig lapult valami. Persze nekem olyan mindegy volt mit csinálunk ,mert valójában akárhogy néztem elég szar helyzetben voltunk .  Ha egyedül lettem volna ,lehetséges hogy már rég fejjel mentem volna neki a veszélyesebb verziónak . De mivel velem volt egy lány ,és nem akartam ,hogy baja essen így muszáj voltam kíméletesebben elintézni a dolgaimat .  Nem mintha aggódtam volna bárkiért is valaha ,de ha egy nőről volt szó...az nálam mindig is tabunak számított. Akármilyen feladattal megbízhatott az apám ,egyetlen egyet képtelen voltam véghez vinni. Nőt ,vagy éppen gyereket ölni ,vagy bármilyen módon bántani. Apám ezt gyengeségnek hívja ,és lehet hogy tényleg az és igaza van . De nem érdekelt a vélemény ,és pont ez juttatott el ódáig ,hogy a börtönben sínylődjek egy jó ideig - Megérte Viktor ? Csak egy nő ...- zengtek apám kegyetlen szavai a fülembe . Akkor töltötte volna el a büszkeség ,részegítő varázsa ,ha megöltem volna egy gyenge nőt. Sokszor végignéztem ahogy apám kegyetlen módszerekkel hatásosan olt ki életeket. Nem számított soha a neme vagy a kora ,mindegy volt. Egy volt a lényeg ,hogy  célt érjen .  Bár nekem mára felnőtt fejjel fogalmam sem volt ,mi volt a tényleges utunk. Félreértés ne essék. Igen bűnözök voltunk a javából ,de kellett volna egy bizonyos határ. Ahol az embernek ég az erkölcsei talán a helyén vannak ,de ez nem az a világ volt. Így nehezen tudtam apám elvárásainak eleget tenni ,nem mintha ezért mostanában úgy küzdöttem volna . Sőt ha lehet így mondani leginkább ellene tettem. Míg szinte a múltbeli események rám nehezedtek ,addig a harcoshercegnő újra kezébe vette az irányítást. - Tudod ,nálam ez már csak így megy . Szeretek repülni .- kacsintok rá ,de mivel nem igazán díjazza a humoromat . Így csak utána ballagok ,mint egy megszidott kisfiú. - Ha sietünk ,annál rosszabb lesz ez az erdő ..-kezdenék bele ,de azzal a momentummal be is következik a baj. A kisasszony egy jól irányzott mozdulattal ,az árokban köt ki. Rögtön utána eredek ,és már amikor rögtön segítőkezet nyújtanék neki megtorpanok a mozdulatban ,és csak leguggolok mellé. Óvatosnak kellett vele lennem ,hátha akkor együttműködőbb lesz ,mint amúgy .
- Figyelj kicsilány ,eszem ágában sincs bele szólni a dologba..-kezdek bele ,majd beletúrok a hajamba. - De ezzel a sérüléssel aligha tudsz tovább haladni ,így míg mielőtt .. a bűntől mocskos és undortó kezeimmel segítenék lenne hozzád egy kérdésem . Segíthetek ? -kérdem ,és próbálom olyan szögbe dönteni az arcomat ,hogy felvehessem vele a szemkontaktust. - Tudom,nem vagy az a fajta nő aki férfiak segítségére szorul ,de ha ezt tovább erőltetted csak rosszabb lesz. -mutatok rá a problémára ,amivel Ő is tisztában van . - És ha rosszabb lesz ,nem tudod szétrúgni késsebiekben a seggemet . - ejtek meg felé egy vigyort ,és várom a reakciót .- De ha még ezt nem is engeded ,muszáj befáslizni.- szólalok meg majd egy pillanat alatt lekapom a pólómat ,és széttépem pont a megfelelő méretre ,hogy a lábát majd bekössem vele. - Szóval amíg mérlegeled a helyzetedet ,és eldöntöd akarod a segítségem avagy sem ,leápolom a lábadat . - könnyed mozdulatokkal kapom fel a földről ,és ültettem a kocsi gépháztetőjére . - El ne fuss nekem ...- jegyzem meg humorosan ,bár ebben a pillanatban azt hiszem ezt értékeli a legkevésbé. Gyors mozdulatokkal a kiveszem a hűtőtáskát kocsiból ,amit edzés utánra hoztam magammal . Majd újra a barnaság lába  elé térdelek. - Jól van ,ezt most szépen levesszük .. - jelzem előre a szándékomat ,majd óvatosan  lehúzom róla a cipőt .- Ha nagyon fáj nyugodtan ,lekeverhetsz közben egy pofont. Úgy is kijárt már a mai nap után . - próbálom a lehető legkevesebb fájdalmat okozni neki ,de eddig sem mutatta neki sok jelét ,így csak bízni tudok abban hogy kíméletesen csináltam . - Jól van ..- mondom ,majd óvatosan a jeges kulacsot a lábához emelem.- Ez egy kicsit megnyugtatja ,majd utána kapsz rá vizes borogatást is . - nézek fel rá ,míg a kezem finoman tartja a bokáját és a hüvelykujjam ösztönösen cirógatni kezdi.


Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24

Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger
Kedd Ápr. 24, 2018 11:56 am

Viktor & Adriana
"ONE WEEK OF DANGER"

A beszédből már éppen elegem volt, hiszen én a tettek embere voltam, viszont tett még nem sok történik ez idáig, legalább is nem olyanok, amiket én szeretnék.
Most már be akarom fejezni a felesleges fecsegést és helyette vagy elkapni ezeket a rohadékokat, vagy pedig most az is megtette volna, ha biztonságban meglépünk előlük.
Igaz, az első verzió szimpatikusabb lett volna, de attól tartok, túlerőben vannak és lesznek is, amíg nem jutok valamiféle kommunikációs eszközhöz, hogy riasszam az embereimet, az apámat vagy legalább felszerelkezzek jó néhány fegyverrel a kedvenceim közül.
Mit nem adtam volna most valami jóféle aknavetőért, de egy kis gránát vagy sniper is megtette volna, de ezek sajnos most nem állnak rendelkezésemre.
Imádom a fegyvereket és használni is őket, így hát használtam, amim éppen volt, az újdonsült társam kocsijában., aki feltehetőleg valamiféle bűnöző. Bravo, Adriana!
Persze, Mr. Nagyokos csak nehezíti a dolgom a sok beszédével és azzal, hogy kétségbe vonja a képességeimet, de ez most nem igazán izgatott, ahogy az sem, hogy nem éppen tetszett neki az ötlet, hogy bejöjjön velem a rendőrőrsre.
Mondjuk arra is felhívta a figyelmemet, hogy most ő az, aki vezet és ő visz engem oda, ahova akar, na, de ettől se esek kétségbe.
Útközben egy pillanatra felcsillannak a szemeim, mikor felmutatja a telefonját, de azonnal el is fintorodok, amikor értesülök róla, hogy a készülék használhatatlan, majd azt ki is hajítja az autó ablakán.
Mondjuk azt nem volt tőle egy rossz ötlet, hisz így nem tudnak bennünket nyomon követni, ha esetleg Gustav ismeri a pasi számát. S miért  van olyan érzésem, hogy ezek ketten nagyon is jó ismerik egymást?
Érezhetően gúnyolódik velem, ahogyan azt én is vele tettem, de ezzel nem töri össze koránt sem érzékeny női lelkemet. Mikor valami Ms. Daisy-ről hadovál, fogalmam sincs, hogy miről beszél, de nem igazán volt most alkalmam rákérdezni a dologra.
Mikor pedig  mosolyomra tesz megjegyzést, én úgy teszek, mint aki ezt meg se hallotta. Hihetetlen a pasas: még egy életveszélyes helyzetben is képes viccelődni és csapni a szelet vagy valami olyasmi, habár ez rólam teljesen lepereg. Most fontosabb dolgom is van annál, mint, hogy vele szócsatázzak, ráadásul a pasik se igen érdekelnek mostanában, pláne nem egy törvényszegő, akit német maffiózók üldöznek és kinek a kocsija kesztyűtartójában illegális pisztolyok heverésznek. Igaz, nekem is tele van ilyen gyönyörűségekkel az autóm, de az teljesen más téma.
Viszont,  ha ezt a Viktort jobban megnézem,  illetve más nő szemével nézném, akkor még lehetne állapítani róla,  hogy igazából nem egy rossz darab. Testén is látszott az edzőtermi behatás meg ki tudja, még mi.  Szóval valószínűleg nem voltak problémái a nők terèn, és biztos vagyok benne, hogy ő ezt ki is használja. De hát ez csak egy bűnöző, szóval szóba se jöhetne.
De még véletlenül se akarok elkalandozni, így mikor kihajolok az autó ablakán, csak a  cèlpontot látom màr magam előtt.
Szóval végre a nagydumás is tesz valami érdemlegeset és kissé lelassít, hogy pár jó irányzott lövéssel ki tudjam lőni a banditák autóink kerekeit, ezzel egy időre megállítva őket.
Így nyertünk is egy kis egérutat, amit újdonsült sofőröm ki is használ, s ismét csak el kell ismernem, hogy nagyon ügyesen teszi, amit tesz, már majdnem mintha én csináltam volna.
Egy időre sikerült is lezárni Hoffelmann embereit, de szavaira felkapom a fejemet. Végre van egy okos meglátása is, miszerint ezek mindenhol ott vannak. Be kell látnom, hogy igaza van, és most hiába is hősködök itt, értelmetlen.
Kissé méltatlankodva, de tehetetlenül pillantok rá, amikor váratlanul beránt az ülésbe, majd fel is húzza a mellettem levő ablaküveget, de erre most nem sok időm van.
 - Heeej! -  csak egy felhorkanó szó jön ki  torkomon, hiszen közben elég gyorsan zajlanak a események is, amit most kivételesen nem én irányítok, és ami ezáltal nem is annyira van ínyemre. Aztán, amikor megjegyzi, hogy kössem be magam, mert rázós út következik, csak elhúzott szájjal fordulok felé. Most azt várja tőlem, hogy megijedjek vagy valami? Hát nem fogok. Akkor csinálja, amit tervez, addig tudok egy kicsit gondolkodni.
Nagygázra kapcsol és ismét csak ügyesen veszi az akadályokat a többsávos úton az elhaladó gépjárműk közt, de aztán egyszer csak váratlanul félre rántja a kormányt, majd az árkos-bokron brooklyni terültet veszi célba.
Mondanom se kell, hogy erre most nem számítottam, de azért még mindig csak hang nélkül figyelem  a történéseket, aztán egy repülésféle után meg is állunk valahol az árokban, persze az autó tropára megy.
Ha most azt várj valaki, hogy hisztizni, nyavalyogni fogok, vagy esetlen megijedek, az nagyban téved.
Persze, nem mondom, hogy nem vagyok mérges, amiért hazavágta a jelenleg egyetlen menekülésre szánt járművet, ami rendelkezésünkre ált.
- Hát ez valami nagyszerű! - szólalok meg aztán ironikusan, amikor a mellettem ülő férfi megállapítja, hogy az autó tönkre ment, mintha magamtól legalább is nem jöttem volna rá erre.
Aztán mikor megjegyzi, hogy várja a dühkitörésemet, csak egy lassú, lenéző mozdulattal fordítom felé a fejemet. Ha szemmel ölni lehetne, szerintem ő éppen most rogyna össze holtan, de sajnos ez nem lehetséges.
Dühkitörésre ne számítson, de azért nem hagyom szó nélkül a dolgot, az is biztos.
- Eddig csak sejtettem, de most már biztosan állíthatom, hogy te nem vagy normális.- mondom neki még mindig ugyanazzal a gyilkos tekintettel, majd közben végignézek rajta, ahogy lazán rágyújt egy cigire, aztán vicceskedve megjegyzi, hogy az elektromos ablaklehúzó még működik.
- Akkor csak élvezd. Kávét nem főzöl? - vetem oda, majd kinyitom a kocsi ajtaját és kipattanok benne.
Nem vagyok az a tétlenkedő típus, s most annak végképp nincs itt az ideje, hiszen azonnal cselekedni kell, mivel jármű nélkül most még sebezhetőbb célpontok vagyunk.
Alaposan körbenézek és meg kell állapítanom, hogy majdnem, hogy ismerem is ezt a területet, hiszen Brooklynban vagyunk és Brooklyn az otthonom. Ebből azonban az is gyorsan meg tudom állapítani, hogy pár kilométeres körzetben itt nincsen semmi. Miért is ne pont itt találta ki, hogy lehajt az útról?
Tudom, hogy mihamarabb lakott területre kell érnem, de azt is tudom, hogy a németek még a nyomunkban lehetnek, így nem maradhatunk az útszélen, hanem el kell rejtőzni a szemük elől.
- Hm. Itt, ugyebár nincs semmink, amit használni tudunk a bűnöző "haverjaid" ellen. - horkanok fel, amikor Mr. Nyakigláb is rászánja magát és kikászálódik a kocsijából.
- Talán feladják, talán nem, de ha a második verzió a helyes, akkor el kellene tűnnünk az út széléről. - magyarázom most már felderítő szemmel, miközben a tájat pásztázom, és egyelőre nem áll szándékomba további vitába bonyolódni, ha már így is megvan a baj.
- Az erdő felé kell venni az irányt és onnan délre, ha lakott területre akarunk jutni. - folytatom tovább az elmélkedésem karba öltött karokkal, mintha mi legalább is valami társak lennénk, pedig egyáltalán nem kellene izgatnia, hogy mit csinál.
Habár, ha én eltűnök, ő meg nem, akkor is azonnal meg tudja mutatni a maffiózóknak, hogy merre mentem, ráadásul a dolog még mindig áll, hogy ha kijutunk innen, be akarom vinni a rendőrségre őt, így nem akarom szem elől téveszteni.
- Szóval jó lenne, ha csipkednéd magad! - mondom, vagyis inkább utasítom az „urat” határozottan, majd gyors léptekkel megindulok a lejtőn lefelé, hogy aztán a másikon fel, majd az erdős területre jussak.
Nem áll szándékomban várni rá és fogni a kezét, mint egy ovisnak, így egyedül indulok, de ajánlani tudom neki, hogy szedje a lábát ő is.
Elég dühös vagyok ahhoz, hogy egy pillanat erejéig ne nézzek a lábam elé, és ez pontosan elég is ahhoz, hogy egy kikandikáló gyökeret ne vegyek észre, amibe felbotlok és így lecsúszok az árok mélyére.
Közben hasító fájdalom szökik a bal bokámba, s szakavatott lévén azonnal tudom, hogy kificamodott vagy még rosszabb.
A fájdalmat elég jól bírom, sőt, ez enyhe kifejezés, így egy hang se jön ki a torkomon, ami  a fájdalmat jelezné. Azonnal fel is állok és nem törődve a bokámmal, megindulnék felfelé az emelkedőn, de ekkor rájövök, hogy ez nem fog menni, legalább is nem azonnal.
A kurva életbe, miért éppen most történik ez, amikor talán Hoffelmann után ereszthetném az embereim??  Viszont így, ezzel a bokaficammal jelentősen lelassulok.
- A jó büdös francba! - morgolódok fel végül, miközben a mellettem levő földtalajba vágok egyet mérgemben. Annyi mindenen átmentem már, annyi kiképzésen estem túl, most meg egy ilyen apró figyelmetlenség miatt vagyok tétlen.


Vissza az elejére Go down


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Daniel Sharman
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
7

Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger
Vas. Ápr. 08, 2018 1:46 pm

Ria&&Viktor
Idézet helye.
Túloznék,ha azt mondanám hogy a mellettem ülő lán igazi szószáratyád ,mert ha meg is szólalt azt olyan éllel tette ,hogy akár ennyi erővel le is vághatta volna a fülemet.  Mondjuk azért ,igazán hálás vagyok ,hogy ezt nem tette meg. Nem mondom azt,hogy meglepett  a rendőr mivoltja ,hisz a tettrekészsége már alapból sokat elárult róla. Nincs az a nő ,aki abban a pillanatban harci üzemmódra vált ,ahogy meglát egy hírhedt bűnözőt . Ő Pedig úgy vetette volna rá magát ,mintha ezen múlna az élete . Mintha csak ez az egy dolog éltette volna . Minden bizonnyal a munkája egyben a szenvedélye is volt,találkoztam már pár zsaruval. Mind maximalistaként tepert ,de sajnos ennek soha semmi értelme nem volt. Mert volt egy olyan része ennek az egésznek ,ahol már nem számított a tisztesség . Így egész gyakran az őrsre kerültek olyan emberek is ,akik téglák voltak. Bizony,még a nagy igazságosztó hősöket is meg lehet vesztegetni ,jó pénzért bármit elmondtak,és még több pénzért akár szembe köpték volna saját magukat is.  Ezért sem értettem soha ,hogy  miért tartják magukat oly nagyra ,mert míg én bevállalom  azt aki vagyok. Addig Ők,csak egy  sötétített függöny takarásában tesznek meg bármilyen lépést. Itt már ez nem arról szólt,hogy embereket védjünk és szolgáljuk ,ez már jóval túlmutatott annál,mint aminek látszott. Ezzel a maffia is tisztában volt ,és igyekezett ezt a szét hullott rendszert ,még jobban szét húzni . A megfejtethetetlen ügyek ? Amikkel nem tudott mit kezdeni a rendőrség?!  Ugyan már,egyszerű figyelem elterelés volt az egész ,míg a nagyobb dolgok már rég folyamatában voltak. Egyszerű lenne azt mondani,hogy a zsaruk ostobák ,hogy ezt nem veszik észre ,de ez nem így volt . Pont az ilyen szemfülesek miatt kellettek az akciók,mint ez a lány is aki szemmel láthatólag nem kedvel ,bár nem is azért ültettem be a kocsimba hogy...tényleg mi a faszért hoztam magammal ? Mert úgy gondolom ha jót teszek talán másabb leszek,mint az apám . Ugyan,ilyen túlbonyolított szinte már-már regénybe illő gondolataim nincsenek. Mondjuk az tény,hogy nem akartam ,hogy szitává lőjék .  Egy csibészes mosolyt engedek meg magamnak,amikor bűnőzőként emleget . Igazából hívhat így is...
- Igen ,valami olyasmi . -jegyzem meg sejtelmesen ,magamon hagyva azt az idegesítő mosolyt,de a folytatásra önfeledten felnevetek. Bevisz.  Hát ,az egy egészen érdekes fordulat lenne az biztos ,de csak megrázom a fejemet..- Jól van ,megpróbálhatsz bevinni rajtam ne múljék ,én szeretném ha örömöd lelnéd a társaságomban ,így lehet próbálkozni. De annyit azért megejtenék,hogy én vezetek ,és egyenlőre én tudlak akárhova vinni téged ! - nézek rá egy pillanatra ,majd rákacsintok.
- Elintézted volna ? - vonom kétségbe kicsit a szavait,majd mosolyogva megráztam a fejemet.- Látom fogalmad sincs kivel van dolgod . Tudod a nyilvántartás nem mindig ,az igazat tartalmazza ,bár  úgy érzem ezt magad is tudod .- jegyzem meg ,aztán úgy teszek ahogy kívánja ,már nem azért mert ilyen papucs lennék,hanem inkább az okból ,hogy ne szedje le a fejemet ,vagy valami ehhez hasonló. - Telefon..- kezdek bele ,majd elé tartom a tropára tört telefonomat ,amit még azelőtt összetörtem ,hogy a kondiba érkeztem volna. - Hát ez már nem hiszem ,hogy hasznunkra lesz .- vigyorodok el ,nem igazán izgatott a helyzet súlyossága ,mert jól ismertem a nyomomba lévő faszkalapot ahhoz ,hogy tudjam előbb utóbb feladja. Nem úgy ,mint a mellettem ülő Lara Croft ,aki magán akcióba kezd .- Óó...hát azok hogy kerülhettek oda ..-rázom a fejemet megjátszott zsörtölődéssel ,majd egyszerre próbálom az utat ,és a csinibabát figyelni ,hogy nehogy útközben elhagyjam.- Persze tetőtéri ablak,más nem kéne Ms. Daisy ? - teszem hozzá némi gúnnyal a hangomban ,és próbálom az ütemet tartani a kocsival . Lazán lavírozok az autók közt ,majd felsóhajtok . Általában nem a sofőr szerepét töltöm be ,egy ilyen akció keretein belül. - Tudtad ,hogy jól áll ha mosolyogsz ?- harsogom túl a fegyver dörrenések durva hangját , nem igazán érdekelt a kocsi ,na jó ez így hazugság ,de inkább az autó vesszen ,mint mi ketten. - Szép életcél ,mit ne mondjak ..csak egy baj van vele .  Mindez lehetetlen . - kacsintok rá,majd egy kicsit közelebb engedem a  két autót ,hogy a barna szépség gyakorlottan kilője a kerekeiket.- Szép lövés ,de ez nem fogja megállítani őket bogárka . - adom tudtára ,majd folytatom .- Többen vannak ,sőt a úgy nézzük mindenhol vannak embereik ,így más utat kell választanunk . - közlöm vele ,és gondolkodás nélkül behúzom őt az ablakból ,amit rögtön fel is húzok. - Nos,hát akkor kösse be magát szépségem ,mert ez rázós menet lesz . - persze ha ellenkezik ,megteszem én magam ,de ha nem abban a pillanatban ,egy éles rándítással kitörök a kocsik közül és egyenes lehajtok az árkos részeken ,aminek nem úgy látszik mintha lenne vége ,így szinte már akciófilmbe illően repül egyet az autó . Én pedig csak nyugodtan ,próbálom addig kezelni a kormányt. Persze ilyenkor lepöröghet az ember előtt az egész  élete ,de annyiszor csináltam már ezt,hogy meg se kottyan a dolog. Így mikor földet érünk ,teljesen biztonságban.- Hát ennek az autónak annyi ! - mondom  miközben a fejemet vakarászom ,és magam elé nézek. Igazából fogalmam sincs hol vagyunk ,de  megoldom ezt a helyzetet is ,hacsak a hölgyikének nincs jobb ötlete .- Nos,szépségem várom a dühkitörést ,vagy a tajtékzást ami jól esik,aztán ha ezt abbahagytad mehetünk tovább .-gyújtok rá lazán egy száll cigire ,majd lehúzom az ablakot .- Jé, az automata lehúzó még működik . - vigyorodok el pimaszan,míg annak gombjával elkezdek játszani ,és közben lustán kifújom a füstöt.


- 890 szó -
x
Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24

Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger
Szomb. Márc. 17, 2018 2:53 pm


Viktor &
Adriana


One Week Of Danger

Ú

Úgy tűnt, hogy ez a fickó szereti beszéddel húzni  a drága időt, ami viszont nem éppen tartozott az én szerepköreimbe. Ráadásul nagyon okosnak érezhette magát, hiszen azonnal véleményekbe bocsátkozott velem kapcsoltban, amit szintén nem csíptem, főleg, hogy még igaz sem volt. Általánosított, de fogalma sem volt róla, hogy én ki vagyok.
Mégis mióta számít a testtömeg egy közelharc esetében? Ezt megtanultam az évek alatt az egzotikus helyekre való utazásaim során a harcmesterektől. Terítettem én már le Gustavtól nagyobb falatokat is, de ezt egyáltalán nem állt szándékomban megosztani a mellettem állóval.
Végül pedig az is azonnal látszott ezen a Viktoron - igen, attól, hogy nem érdekelt, még megegyeztem  nevét - , hogy nem először kerül ilyen csávába, amiben most vagyunk. Ez rögtön látszott abból, amilyen lazán és hidegvérrel kezeli a helyzetet.
Volt egy tippem róla, hogy nem éppen egy ártatlan civilről van szó.
Így inkább elengedtem a fülem mellett, miszerint arra célzott, hogy nem bírnék el  némettel, amúgy is volt most egy kicsit jobb dolgom is bizonygatásnál.
Szerencse az ürömben az volt, hogy a tippem jó volt és a velem levő pasi zsebéből kilógó kulcs bizony egy slusszkulcs volt.
Több sem kellett nekem, tehát mikor megmutatta az irányt a jármű felé, én gondolkodás nélkül vele tartottam.
Életemben most voltam először olyan helyzetben, hogy menekülnöm kellett és olyanban is, hogy egy idegen segítsége kell, vagyis inkább egy idegennel kell összedolgoznom. Általában én voltam az, aki levadász másoknak, most mégis én éreztem magam űzött vadnak és egy egyáltalán nem volt az ínyemre.
Egyértelmű volt számomra, hogy mindenkinek az lenne  legjobb, hogy én vezetek, de az autó tulaja ezt nem így gondolta.
A Need for Speed-es megjegyzésére gyilkos tekintettel szálltam be az anyósülésre, de nem kommenteltem a dolgot.
- Pedig talán mégis jobban járnánk, ha én vezetnék. - mondom nagyképűen, miután behuppanok az ülésre, ő pedig nagy gázzal elhúz a területről még  a gorillák kirobbanása előtt.
Ahogy haladunk, magamban meg kell állapítanom, hogy tényleg ügyesen vezet, de ezt még véletlenül se mondom ki hangosan.
Mondjuk maga az autó nem rossz darab  és ebből szintén tudom, hogy nem tiszta a  pasi, biztos, hogy benne van valamiféle piszkos ügyletben, ha már ilyenre futja neki és még Gustav Hoffelmann-hoz is köze van.
Mikor aztán egy kicsit tiszta lesz  terep és megjegyzi , hogy mi is lehet  foglalkozásom, eszem ágában sincs válaszolni, hanem csak egy jelentőségteljes pillantást vetek felé.
- Te pedig nyilván valami bűnöző. - szólalok meg aztán ridegen, hiszen a gondolattól is kirázott a hideg, hogy pont egy olyan személlyel kell most összefognom, akit a legjobb esetben is azonnal lecsukatnék. Na, ami késik, nem múlik.
- De majd, ha ennek, itt vége, beviszlek tanúskodni és akkor szépen mesélsz magadról és a Hoffelmann-hoz fűződő viszonyodról is. - teszem hozzá határozottan, hiszen bizony szándékomban állt kihallgatni őt.
Közben az utat figyelem és azt, hogy mikor bukkannak fel mögöttünk Gustav emberei. Ezzel a mondatommal persze azonnal választ is kap a kérdésére,  vagyis inkább a találgatására, de végül úgyis megtudná, ki vagyok.
Ő persze ismét csak elmondja, mit hogy kellene, miközben én unottan döntöm fejem az üléstámlának egy mély sóhaj közepette.
- Már mondtam, ha nem avatkozol bele, már nem lennének fegyveresek, mert elintéztem volna Gustavot azonnal, csirájában elfojtva a dolgot. - mormolom el halkan a meggyőződésemet újra, mert közben gondolkodnom kell.
Tudtam, hogy mielőbb valamiféle megoldást kell találni erre  helyzetre és nem lenne rossz értesíteni a kollégáimat, hátha így még jól is alakulhatna ez  történet.
Viszont, volt egy kis bibi: se telefon, se fegyver nem volt nálam, ami meglehetősen megnehezítette  dolgomat.
- Menj Brooklyn felé! - szólalok meg aztán ismét határozott, utasító hangon és várom, hogy tegye, amit mondok.
Brooklyn az otthonom és jobban ismertem, mint a tenyeremet, ha menekülésről van szó. Emellett még előbb találhatok valami megoldást, hogy kapcsolatba lépjek az itteni rendőrökkel.
- Gondolom, nincs olyan szerencsénk, hogy nálad van egy mobil.- nézek aztán újonnan szerzett sofőrömre felvont szemöldökkel.
Közben azért a saját kezembe is veszem az irányítást és egy hirtelen mozdulttal kinyitom a kesztyűtartót, hátha találok valami használhatót.
Nem is tévedtem, mert mikor kinyílott a fekete ajtó, több pisztollyal is szembe találtam magam.
Más esetben azonnal letartóztatom Mr. Nagyokost, de jelen pillanatban fontosabbnak tűnt menteni  helyeztet, így azonnal meg is ragadtam az egyik fegyvert.
Ahogy ezt végiggondoltam, azonnal meg is pillantottam az oldalsó tükörben egy fekete Hammert, ami túlságosan is közelitett felénk. Azonnal tudtam, hogy miről van szó, de ha ez nem volt elég, a felénk záporozó géppuska lövésekből már biztosan tudtam, illetve tudtuk.
- Ezt még megbeszéljük. - szólok oda  mellettem ülő fickónak ara célozva, hogy biztos vagyok benne, illegálisak ezek  fegyverek.
Aztán hirtelen megnyomom az ajtó gombját és lehúzom az ablakot,  hogy óvatosan kihajoljak rajta.
- Nem lenne rossz, ha lenn tetőtéri ablak. - jegyzem meg, viszont nekem most ez is megtette. Most, hogy fegyverhez jutottam, úgy éreztem,  sínen vagyok.
- Ja, és előre szólok,  ezután a kicsi kocsi majd egy kis javításra szorul. - teszem hozzá és most először egy pajkos fény jelenik meg szemeimben viszont ezt az előtörő adrenalinnak tudható be.
Szerettem a veszélyes helyzeteket, de gonosztevőket sittre juttatni még jobban. Ez az érzés számomra semmihez nem volt fogható.  - De gondolom,  ezt már tudod.  - fejezem be ezzel a beszèlgetést, mivel biztos vagyok benne, hogy ez a pasi nem először kerül ilyen helyzetbe. Még mindig túl nyugodt.
Azután végleg kihajlok az ablakon, és csak a cèlomra koncentràlok. Arra, hogy ha közelebb kerül hozzánk az európai bagázs, szépen kilőjjem az autójuk gumiijait.



Zenécske ‖ Szavak száma ‖ Valami ‖ ×

[/quote]
Vissza az elejére Go down


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Daniel Sharman
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
7

Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger
Szer. Márc. 14, 2018 5:35 pm

Adriana &&Viktor
I HEAR THE SECRETS THAT YOU KEEP WHEN YOU'RE TALKIN' IN YOUR SLEEP
A lehetőségek csekély értelmében ,rejlett minden reményem. Nos,ennek a mondatnak semmi értelme nem volt ahogy annak sem hogy ,Harcos hercegnőt magammal rángattam. Bár ha már ilyen hősies kedvemben voltam a,kár magammal hozhattam volna az edzőteremben tartózkodó összes embert. Nem,Viktor ezt csúnyán elbasztad . Visszagondolva a tényre hogy Gustav emberei most meg vannak arról győződve hogy, a nő velem van. Biztos vagyok benne hogy ,másképp rakták a képet össze mint ahogy valójában van . Bár nem lett volna rossz más helyzetben megismerni ,egy gazella testű bombanőt . De azt hiszem ennek most lehet nem itt van az ideje.  Legfőképp akkor nem amikor le akarnak vadászni.Míg a lehetőségeinket méregelem utána veszem csak észre hogy,Morcoska éppen nem tetszését fejezi ki ,és a mondandójára akaratlanul is végigfutattom rajta a tekintetemet . Egyszerre elismerően pillantok rá ,de azért van benne egy fajta csintalan fény ami azt közli vele : Ez most komoly ?
- Jó kondiba vagy ,én nem azt mondom ,de Gustav több mint 130 kg ebből a fele háj , a másik fele feltehetőleg izom . Szóval én amondó vagyok hogy,Te maradj ki ebből a csepp testeddel ,mert bajod esik . - válaszolom neki komolyan nézve rá,majd egy nagyot fújtatok amikor Gustav emberei újra megjelennek .- Ezek mindenhol ott vannak ? - már indulnék neki a két fickónak amikor a kis barnásság átveszi az irányítást ,így utána megyek. Olyan lánynak látszik aki cseppet sem elesett ,és nem nagyon szereti ha valami váratlanul éri. Egyre kíváncsibb vagyok rá ,így remélem még egy ideig élvezhetem a tárasaságát,persze csak akkor ha továbbiakban hajlandó beszélni hozzám. Mert eddig eléggé úgy nézz ki hogy,inkább a pokolba kiívánna amit ne is csodálok.
- Igen ,ott áll a sarkon !-mutatok az autóm felé ,majd ha elindul velem gyorsan az autó irányába kinyitom neki az anyósülés felőli oldalt .
-  Szállj csak be ,még csak az kéne hogy te vezess még a végén meghalunk amilyen kis harcias vagy ! Nem játszunk Need for Speed-et . - rázom a fejemet határozottan ,majd én is bepattanva mellé gyújtást adok az autóra ,és pont abban a pillanatban húzzunk el ,amikor a gorillák kivetődnek az ajtón ,így még jobban a gázra taposva levágom az úttat egy kis utcán és besorolok a autópályára . Persze az agyamon ezernyi lehetőség át fut ,de ahogy Gustav embereit ismerem nem az eszéről híresek ,így mire a nyomunkba érnek talán már km-kkel arrébb leszünk ha szerencsénk van.
- Szóval rendőr vagy .- szólalok meg határozottan ,nem volt nehéz kitalálni főleg abból ahogy az egész helyzetet kezelte . - Vagy nyomozó ? - nézek rá egy pillanatra ,de visszafordítom a tekintetemet az út felé. Ugyan nem volt teljesen biztos hogy,jó ötlet hogy rendőrrel avagy nyomozóval furikázok ,de  Gustav nem fogja olyan hamar feladni és nagy  rendőri tudás ilyenkor mit sem ér ha nem tudnak olyan beteg elmével gondolkodni ,min amilyennel Gustav van megáldva .
Persze itt jóval meg volt a dolognak a hátul ütője is hogy,ezen hamar elehetett bukni.
Mint ahogy én is hamar elbukok ha, esetleg rájön arra a kis harcos hercegnő hogy én ki vagyok ,de amíg ez nem így történt talán még tudunk egymásnak is segíteni.
- Én nem akarok beleszólni a munkádba vagy valami ilyesmi ...-kezdek bele ,miközben a kezemmel dobolok a kormányon ,és néha a visszapillantóba  lesek hogy mi a helyzet.- De nem hiszem hogy feltétlen jó ötlet lett volna ,csak úgy neki menni gépfegyveres vadállatoknak . Szóval ha így nézzük akár még hálás is lehetnél nekem .- fordulok felé ,majd egy huncut vigyor terül el az arcomon .- Bár a kis pofid nem egészen a háláról árulkodik ,és ha jól sejtem mindjárt elküldesz valami szebb helyre ! - vigyorgok tovább ,majd egy kicsit jobban megnyomom a gázt ,és előzgetni kezdek a sáv másik oldalán.


- 618 szó -
x
Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24

Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger
Szomb. Márc. 03, 2018 2:55 pm


Viktor &
Adriana


One Week Of Danger

Sz
Szerettem volna tovább folytatni  a tevékenységet, amiért valójában ide jöttem az edzőterembe, vagyis ki akartam engedni a gőzt egy jó kis testtorna segitségével, de ez csak nem akaródzott megvalósulni ma nekem. Ez az idegen fickó ugyanis, aki csak úgy minden előzmény nélkül lesmárolt engem  az edzőterem közepén, nem igazán tervezett békén hagyni engem. Látszott rajta, hogy új itt, a klubban, legalább is én még nem láttm őt itt. Nem mintha valamikor is figyeltem voln itt a pasikat, de a munkámból adódóan elég jó az arcmemóriám. Szóval őt még biztosan nem láttam itt és valószinűleg ő sem engem, hiszen, ha ismert volna, tudná, hogy nem szeretem, ha leszólitnak.
Volt már itt egy-két nyomulós eset, de azóta már mindenki megtanulta, hogy rám nem érdemes hajtani, sőt, jobban teszik, ha hozzám sem szólnak. Habár igy belegondolva azt sem bántam voln, ha a ringben intézzük el a dolgot, annyira felbosszantott az imént.
Jelentőségteljesen megforgattam a szemeimet inkább csak magamnak, amikor továbbra sem húzott el a közelmből, és csak ezután fordultam meg újra felé lassú, unott mozdulattal.
- Most komolyan nem esett le, hogy nem én vagyok az embered? – kérdeztem aztán tőle félig hitetlenkedve, félig pedig mogorván, habár tőlem már az is sok volt, hogy egyáltalán szóba álltam vele. Mikor pedig még valami becenevet is aggatott rám, tekintetem már egyenesen szúrósra váltott és természetesen nem mondtam meg neki a nevemet.
Viszont a következő pillanatban már valami egészen más kötötte le a figyelmemet, mint ez  bosszantó férfi.
Az egyik pillantban pisztolylövés dörrenése zavarta meg az edzőterem monoton nyüzsgését, majd mikor a hang irányába kaptam tekintetemet, megláttam pont azt az embert, akire most amúgy is dühös voltam.
Szinte biztos voltam benne, hogy miattam van itt, hszen eléggé megkeseritettem az utóbbi hónapjait, habár nem gondoltam volna róla, hogy ennyire ostoba, hogy nyilt helyen rátámad egy rendőrre.
A különbőző technikák azonnal végigcikáztak az agyamban, hogy hogyan tudnám Gustavot mielőbb leállitni úgy, hogy senkinek ne essen baja.
Első és szerintem legjobb gondolatom az volt, hogy azonnal megindulok és  közelharcban intézem el  dolgot, de ekkor az  barom, aki eddig unalmaskodott nekem, hirtelen elkapta a derekam és saját maga mögé rántott.
Áltlában nem történhetett meg velem ilyesmi, de ez most váratlanul ért engem  is. Rasásul a pasinak roppant erős szoritása volt, magasságával meg azt is elintézte, hogy ne lássam tőle Gustavot, igy elvette tőlem a lehetőséget is, hogy felmérjem a terepet.
Elvette annak lehetőségét is, hogy harcoljak vele, mert az idő múlásával túl nagy lett a  káosz és ha harcolok vele, már civilek is sérültek volna.
A következő pillanabn, viszont ismét egy meglepő ténnyel szembesültem, miszerint a  német nem is rám célzott, hanem az előttem álló nyomulógépre.
Próbáltam újra megoldást találni, de az öltöző túl messze volt, hogy biztonságosan magamhoz vegyem a  fegyveremet.
Azonban hiába  szőttem én terveket, mert Mr. Macsó döntött helyettem és testi erejének  és  a meglepetés erejének köszönhetően  kituszkolt maga előtt a közelben lévő hátsó ajtón.
- Neked komolyan mi bajod? Ha nem avatkozol bele, simán elintézem. – mondom neki haragosan, ám meggyőződéssel, amikor bereteszelte a vasajtót,  mert tudtam, hog ha nem avatkozik bele, úgy is let volna, ahogy mondom.
Folytatni nem volt időm a mondandómat, mert a következő másodpercekben már megjelentek Gustav emberei, akik, mondanom sem kell, gépfegyverekkel  érkeztek és úgymond ki a kartak vgezni bennünket.
Nem igazán csiptem a  pasast, akivel ilyen helyzetbe kerültem, de azért mégsem akartam, hogy meghalljon, igy hirtelen felé böktem fejemmel.
- Arra! – mutattam szintén fejemmel az egérútnak tűnő utat, természetesen a  kivégzőosztaggal ellentétes irányban.
Egyikőnknek sem  kellett több, futólépésben megindultunk kifelé  az épületből. Sikerült is élve kijutnunk, viszont tudtam, hogy ezzel nincs vége az ügynek és hamarsan utánunk jönnek a  németek.
A menekülés sosem volt az én asztalom, de ez most egy olyan helyzet volt, hol ez lett a legjobb megoldás, a legbiztonságosabb pedig a civil emberek számára, ha elterelem őket innen.
Miközben agyaltam, a velem szemben álló magas pasira néztem, majd hirtelen megláttam nadrágzsebéből kikandikáló kulcsot és csak reménykedtem benne, hogy ez egy autókulcs, mivel az én kulcsom szintén az edzőtermi öltözőszekrényemben maradt.
- Merre van az autód? – kérdeztem elszánt tekintettel  szemébe nézve, miközben ajánlom neki, hogy  közelben legyen.


Zenécske ‖ Szavak száma ‖ Valami ‖ ×

Vissza az elejére Go down


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Daniel Sharman
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
7

Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger
Szer. Feb. 21, 2018 3:13 pm

Ria&&Viktor
I hear the secrets that you keep When you're talkin' in your sleep
Nem tudnám teljességgel kijelenteni hogy ,egy igazi csajozógép vagyok. Igazából a dolgok mindig úgy történtek ilyen esetben hogy ,a csajok rám akaszkodtak én meg nem ellenkeztem. Ez gyakran állt a munkám útjába is aminek apám aligha örült ,de nem fogok a kedvére tenni csak azért sem. A kapcsolatunk apámmal soha nem fog változni Ő valami mást várt ,én pedig csak annyit tudok neki nyújtani ami most vagyok. Persze ez neki soha a büdös életbe nem lesz elég ,engem meg nem olyan fából faragtak aki mások kedvére tesz. Így volt ez a kiszabadulásom napján is ,amikor eljött értem. Az öreg már a kocsiban szövögette a terveit ,én pedig  már gondolatban valahol máshol jártam. Végül is Ő cseszte el ezt az egészet nem én. A nagy Orosz fegyelmét ,meg úgy őszintén ,feldughatja a seggébe. Meg a terjeszkedését ,amit csak ugyan elcseszett ,és most kapálózik ,mert egy ötlete sincsen . Most minden bizonnyal szüksége van rám ,de mivel előre láttam ennek az egésznek a végét már tettem óvintézkedéseket ez ellen. Persze  egyes mozzanatommal magamra haragítottam pár ,szövetségesünket mint például. Gustav Hoffelmann-t . Nos ami történetünk egy romantikus melodráma ,csak éppen az aláfestő zenét pár elsült puska adta ami ,az én fejemre célzott. De a történet nem ilyen egyszerű ,és előre jelzem nem én csesztem el ezt sem . Kezdem úgy érezni magam hogy nagyon rossz helyre születtem. Na szóval,Gusti barátunkkal az a helyzet hogy,gyakran önt fel a garatra ,ami nyilvánvaló engem nem érdekelt volna különösebben ha nem bassz el az egyik legfontosabb szállítmányomat. De ez mégis megtörtént. Így ,fogalmazzuk úgy hogy egy kicsit megloptam vagy kölcsön kértem tőle. Kinek hogy tetszik.  Lehet messzire mentem ez ügyben ,de én örömmel kentem ezt a sarat is apám arcába ,most az egyszer Ő is takaríthat utánam nem igaz ?  Míg Ő "takarít " én élem a kis világomat.  Nekem pedig nem marad más dolgom csak hogy ,elcsábítsam ezt a szépséget előttem . Aki nem túl lelkes a csók után ,jól sejtettem hogy nem olyan lány hisz egy magabiztos ,gyönyörű nő állt előttem.  Nem olyan nőnek látszott aki csak azért lefekszik valakivel ,mert önbizalom hiányos és így akarja növelni azt. Persze az egész helyzetre ahogy reagál ,pimasz mosolyt villantok felé . Nem volt egy ,szokványos bemutatkozó ,de valahol el kell kezdeni nem igaz? - Egy csók,de ha ennyire szarul csináltam  akkor talán meg kellene ismételnem még egyszer . - karomat nekitámasztva a futópadnak nézek rá a durcás arcára ,igen ez egyre jobban kezd szórakoztatni engem. De csak meglepetten pislogok ahogy testhelyzetet vált ugyan nem feltűnő ,de mivel olyan körökben mozogtam nem volt nehéz észrevenni hogy ha tovább húzom ,akkor betöri az orromat.
- Én csak köszöntem neked ,nem értem miért vagy ilyen frusztrált . Nyugi van harcimókus -kacsintok rá ,majd követem a tekintetettemmel ahogy elindulna a futópadhoz.  Egészen elmerülök ebben a normális élet szerepben ..na jó félig meddig normális.
- Rendben ,de akkor ha már bemutatkoztam megmondhatnád a nevedet ..- próbálkozom újra nála mosolyogva ,bár aligha fog megtörni a jég ezt én is jól tudtam. A lányban valami egészen más munkálkodott mint a többiben ,és éreztem ha én ezzel összetalálkozom talán nem járok túl jól. Már kezdtem volna bele újra ,az érv áradatba ,amikor szemem sarkából meglátok egy ismerős alakot Gustav ,pár percbe sem telik és magára vonja a figyelmet egy égbe lövéssel . Én pedig csak megforgatom a szemeimet,míg a kis névtelen Harcoshercegnő elé állok.
- Gustav ,rég találkoztunk .- kezdek bele a bratyizós szövegbe ,de a jutalmam csak egy újabb lövés ami a fülem mellet süvít el. Felmérve a lehetőségeimet gyorsan kell reagálnom lehetőleg úgy hogy ,ne essen baja a mögöttem lévő lánynak ,aki ficánkolni kezd mögöttem.
Adrenalin csak úgy zakatol az ereimben ,és az ismerős érzés átveszi felettem a hatalmat itt már nyoma se volt a laza ,gyerekesnek vélt  Viktornak. - Oké hát akkor ne beszélgessünk . - komorodom el ,majd abban a pillanatban magamhoz rántom a lányt a derekánál fogva ,és mielőtt még Gustav reagálhatna megindulok vele a vészkijáraton . Persze az ellenkezés megy ezerrel a csajszi részéről ,de  ha jól sejtem Gustav már több ideje figyelhet,így  a feltételezés részéről egyértelmű volt ,azt hisz hogy a  kis   barnaság velem van ami jelenhelyzetben ez az Ő részéről nem volt túl szerencsés.
Az  ajtón lévő vasrudat az ajtógombjára tekerem ,hogy  egy pár percig vissza tudja őket tartani ,legalább addig amíg kocsiba szállunk.
- Oké ,morcoska ,velem jössz.-jelentem ki ellenkezést nem tűrő hangon.


- xxx szó -
x
Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24

Ria & Victor
Szomb. Feb. 10, 2018 6:02 pm
Az edzőterem életem egyik fontos helyszínét képezi, már ha jut rá időm a munkám mellett.
Általában úgy nézem, hogy jusson erre a számomra kellemes elfoglaltságra, mert szükségem van rá.
New York Brooklyn-i negyedében élek, de mégis egy manhattani terem az, amit választottam magamnak, mert itt vannak megadva azok a feltételek, amikre nekem szükségem van.
A velem egykorú nők nagy része nem éppen abból a célból jár ilyen helyekre, mint én. Legnagyobb százalékuk azért jön ide, hogy legeltesse a szemét a kigyúrt agynélküli szépfiúkon, hogy mutogassák bájaikat és bepasizzanak vagy, hogy lefogyjanak. Sőt, még a férfi egyedek nagy része is azért jár ide, hogy elégedettek legyenek saját külsejükkel illetve a külvilág felé jó színben tüntessék fel magukat.
Vannak még a szintén csajozni vágyó pasik, akik számomra a legszánalmasabbak.
Nos, én nem ilyen vagyok, mint a fentebb említett huszonegyedik századi nőstény-és hím egyedek. Én valóban edzeni járok ide, és élvezem, a lételemem, szükségem van rá, a testemnek és a lelkemnek is.
A munkám mellett ez amolyan hobby-vá nőtte ki magát számomra, de persze nem elsődleges az életemben.
Igen, legtöbbször komoly edzéseket végzek itt, ma viszont inkább azért jöttem, hogy kieresszem a gőzt.
Általánosságban a munkámon kívül nem igen látok, viszont, hogy ha valamiben jó vagyok, az pontosan a munkám… legalább is a mai napig.
Már hónapok óta próbálom, próbáljuk lekapcsolni az orosz maffia egyik legnagyobb fegyverbeszállítóját, aki egy német Gustav Hoffelmann nevű férfi.
Minden a terv szerint ment az akció alatt, sikeresen rajtuk is ütöttünk a szemétládákon, meg is akadályoztuk az átadást, de Hoffelmann szőrén-szálán eltűnt.
Még sosem fordult elő velem, hogy valaki kicsúszott a karmaim közül, ezért még a szokásosnál is dühösebb arckifejezéssel lépek be az edzőterembe, habár azt is tudom, hogy még biztosan elkapom őt.
Nem hallok, nem látok senkit sem, ahogy haladok végig a fényes csempekövön, csak arra koncentrálok, hogy mielőbb átöltözzek és nekivessem magam a gépeknek.
Habár tudom, hogy az összes férfitekintet és női is rajtam van, egyáltalán nem foglalkozom vele. Már megtanultam kiszűrni a zavaró elemeket és amúgy is könnyen megvédem magam, ha kell. Vagyis inkább ők azok, akiknek meg kellene védeniük magukat tőlem…
Miután átöltözök, meg is célzom, először csak a bemelegítek, majd megcélzom a könnyedebb súlyokat és emelek rajtuk párat.
Még mindig dühös vagyok, de természetesen nem akadok ki, az nem én lennék. Mindig magamban tudom tartani az indulataimat, amit szeretek is magamban. Apám mindig is azt mondja, hogy irigyel a hidegvérem miatt.
Még mindig nincs más, csak én egyedül és a súlyzózás után megindulok a futópad felé újbóli bemelegítés gyanánt.
Már éppen készülök beállítani a kívánt gyorsaságot, amikor azt érzem, hogy valaki hátulról elkapja a derekamat és….
Sosem érnek váratlanul a dolgok és mindig ütésre készen állok, de jelen pillanatban olyan dolog történt, amire aligha számítottam.
Egy magas pasi, akinek még csak az arcát sem láttam, a számra tapad és egyszerűen csak úgy megcsókolt.
Pillanatnyi blokkolásom után már készülök is eltéríteni magamtól, de akkor szerencséjére abbahagyja, amit csinál, én pedig egyszerre nézek rá haragosan, de még inkább kérdőn.
- Ez most mi a franc volt? – kérdezem koránt sem kedves stílusomban és kicsit sem hat meg a viccelődő stílusa, amivel próbálkozik.
- Találkoztam már itt pár nyomulós alakkal, de azt hiszem, te viszed a pálmát. – jegyzem meg fejemet megrázva ugyanolyan stílussal és közben hátralépek és egy kissé megfeszítem lábizmaimat olyan testhelyzetet felvéve, hogy ha a férfi még egyszer hozzám ér, akár egy újjal is, akkor a földön találja magát.
No, nem az a hisztis tipusú lány voltam, sem az, aki hirtelen felindulásból cselekszik.
A legtöbb nő vagy örült volna ennek a csóknak, a többi lepofozza és csak utána bújik vele ágyba. Nos, én nem pofozkodok lányosan, én ütök, ha kell, de egyelőre tartóztatom magam.
Csak most nézem meg jobban magamnak. Ó, igen, ő is egy tipikus szépfiú a sármos pofijával és a kidolgozott testével. Igaz, nem szokásom pasikat stírölni.
Biztos vagyok benne, hogy ő is kifejezetten elégedett saját magával, abban is, hogy csajokat felszedni jött ide. Talán apuci vette meg neki még a tagsági kártyát is, talán még el is kísérte.
- Eltévesztetted a házszámot. – mondom neki ridegen arra célozva, hogy rossz ajtón kopogtat és én aztán nem olyan nő vagyok, akit a vigyorával levesz a lábáról.
F]]- Először is nem kérdeztem a neved, másodszor nem vagyok a gyönyörűd[/b]. – teszem hozzá szúrós szemekkel, hogy hagyjon békén, majd visszatérni szándékozom a futópadomhoz.
Vissza az elejére Go down


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Daniel Sharman
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
7

Adriana&Viktor - One Week Of Danger
Pént. Feb. 09, 2018 6:35 pm

Ria&Viktor
I hear the secrets that you keep When you're talkin' in your sleep
A javulás útján. Meg a nagy francokat ,apám fejét most  is le tudtam volna tépni a helyéről ha ,nem lett volna valamilyen közöm hozzá. A tény hogy amennyi mindent megtettem neki ,csak így hagyja hogy a börtönben sínylődjek olyan dolgok miatt amiket nem tettem meg..(mondjuk lehet éppen ez volt a gondja) egészen bosszú szomjassá tett. El tudtam volna intézni könnyű szerrel az öreget ,de soha nem voltam annak híve hogy valakinek megkönnyítsem azzal az életét hogy megölöm. Semmi élvezet nem volt benne ,legalábbis számomra. Így más módszert kellett alkalmaznom. Amiben nem is voltam olyan rossz. Viszont ehhez csak akkor tudtam hozzá fogni ha az emberi normákat követem ,és kicsit elvegyülök köztük. Nos,ennek jobb módját nem is találhattam volna mint  egy stressz levezető edzés ,bár de ...ha már stressz levezető edzés akkor már inkább másként végezném ezt a tevékenységet ,de amint belépek a terembe  rá kell jönnöm ,hogy lesz miből válogatni.
Egy szőke nő elhalad mellettem és  szinte éhes szemekkel majdhogynem levetkőztet ,kicsit nyomatékosít is a szándékain ,így végigsimít a vállamon . Ez hamar ment .
- Helló szépfiú .-remek és még buta is . Jól ismertem a nőnemnek ezen példányát ,ők voltak azok akik a konditerembe vadászni jártak. Ismertetőjelük : Tökéletes smink,egy cseppizzadság sincs rajtuk,és sportmelltartó helyett inkább még jobban kiemelik bájaikat.
Ez a hely tisztára mint egy Safari .- Hölgyem .-ejtek felé egy fél oldalas vigyort ,és már el is olvad ,érdekessége jelenlegi társaságomnak hogy ,a keze a vállamhoz ragadt ,és igen erősen tapogatózik ? Mi a fasz ? - Esetleg segíthetnél zuhanyozni ..- búgja a lehető legidegesítőbb hangon amit Ő valószínű szexinek vél ,én pedig a falra mászok tőle. - Igen ez így van ,segíthetnék ...- kezdek bele ,majd megpillantok egy barna hajú lányt aki épp a futópad felé igyekszik. Amennyire a helyzetem engedi végignézek rajta ,telt ajkak ,formás test ..és azok a szemek. Ő lesz a  megmentőm .- De ott vár a barátnőm ! - ahogy kimondom ,még mndig nem szkad le rőlam így ,lesöpröm magamról a kezét és a  kis barnaság felé veszem  az irányt. Nem sokáig szarakodok elkapom a derekát ,és magamhoz húzzom.- Előre is bocsi.- hadarom el halkan.- Helló szívi !- mondom most már hangosan hogy szinte az egész terem hallja ,majd egy egyszerű mozdulattal az ajkára tapadok. Nos,nem mintha nem hangsúlyoztam volna az előbb hogy milyen csinos ,is az én rögtönzött csókpartnerem . De ezek a duzzadt ajkak puhábbak mint gondoltam. Finoman ízlelgetem őt a számmal ,amibe egy kicsit bele is vigyorodok ,de nagy sajnálatomra el kell eresztenem őt.
Hátrasandítok ahol a szőke nőnek már se híre ,se hamva majd vissza nézek az álomajkú nőre.- Helló ,amúgy a nevem Viktor .- kezdek bele  a csevegésbe mintha normálisan indítottam volna ,pedig ez a normálistól igen csak eltérőnek mondható volt.- Téged hogy hívnak ,gyönyörűm ? - mérem végig még egyszer ,majd rákacsintok. Két lehetőség volt vagy felpofoz ,vagy szerencsém van és Ő is olyan mint az előbbi lány ,és vele tölthetem a ma estémet.

Gunslinger's Glory × remélem tetszik × ©️
Vissza az elejére Go down
Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger
Vissza az elejére Go down
 
Adriana&Viktor - One Week Of Danger
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan-
Ugrás: