One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Syl & Ben - The charity ball

Benjamin Henson
Today at 3:15 pm



Lyn & Ben - Welcome Back Honey

Benjamin Henson
Today at 2:13 pm



Miles & Marley // this case is more important than anything else

Miles A. Schiffman
Today at 2:10 pm



Flor & Jules

Flor Sanchez Moreno
Today at 12:51 pm



Dor & Rae | shining stars of the night

Raelyn J. Winters
Today at 1:43 am



Helyszínigénylés

Benjamin Henson
Yesterday at 10:46 pm



Raina & Dave & Leon ~ what the f*ck?!

Raina Robbins
Yesterday at 8:05 pm



Fable & Ewan - Who are you?

Ewan Patrick Brooks
Yesterday at 6:18 pm



Recognize it! #2

Adam M. Austin
Yesterday at 2:54 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 11 2
Diákok 4 6
Törvényszegõk 11 11
Bûnüldözés 5 7
Hivatal 0 4
Üzlet 4 4
Oktatás 5 1
Munkások 6 2
Egészségügy 6 6
Összesen 52 39
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 1 Bot

Benjamin Henson, Carina De Angelis, Dave Connor, Elizabeth Luna Cortez, Fable S. Hill, Joshua Miller


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Adriana&Viktor - One Week Of Danger

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger    Vas. Dec. 02, 2018 5:52 pm

Ria&&Viktor
 "ONE WEEK OF DANGER"


Igazából pontosan tudtam, hogy miért is segítek neki. Morálisan gondolkodtam, és apám tettét soha nem tudnám jóvá tenni. Igazság szerint a sajátjaimat se. De talán még, azzal segíthetek neki, ha nyomra vezetem. És bár ez a terv teljesen apám ellen irányult, mégsem zavart annyira, mint például az, hogy mennyi életet vett el jogtalanul. Mennyi ember felett döntött Ő, akinek aztán rohadtul semmi joga nem volt ehhez. Néha azt kívántam bárcsak a börtön legmélyén rohadna meg, mert ugyan tiszteletet kellett volna éreznem. De egy ilyen ember irányt, csak undort voltam képest mutatni. Bárcsak kevesebb közöm lett volna, azokhoz a dolgokhoz, amikben Ő benne volt. De nem, mert én akkoriban pont ugyanolyan voltam, mint az apám. Talán akkor is egy két fokkal gyengébb kiadásban, de határozottan nem éreztem az emberéletek súlyát. Ugyan ölni egyszer sem öltem, de ettől függetlenül tönkretettem őket. Megbélyegeztem, beleégtem az emlékükbe, és a jövőjüket ezzel teljesen hazavágtam.
Szóval voltaképp semmivel nem voltam jobb, csak próbáltam helyre tenni, vagy jóvá tenni a dolgokat. De nem éppen sikeresen ment, hisz minden egyes alakommal ott volt valami, ami visszarántott. Gyakorlatilag a bűnözői világból kilépni soha nem tudsz, hisz már abba születtél. Kis korod óta veled volt, és erre még rá is játszik az, hogy apád úgy dédelgette a benned élő rosszat, mint valami kicseszett gyereket. Na, onnantól vége a dolognak.
- Igen, én vagyok. - sóhajtok gondterhelten, mintha Hofelmann lenne a legnagyobb gondom, pedig könnyűszerrel el tudnám intézni, de mégsem teszem.
- Beleköptem a levesébe, mondjuk én egész sok mindenkinek beleköptem. De valamiért Ő úgy érzi, hogy megtorlás a megoldás erre az egész problémára. - vonnom meg a vállaimat, míg így is könnyedén, hogy Ő rajta van. Mondanám, hogy nem vált ki belőlem semmit a csajszi. De őszintén, semmi nem tetszik jóban annál, minthogy ilyen elutasító. Persze ezt inkább nem közlöm vele, most túl jó pozícióban van ahhoz, hogy kitekerje egy szépen gondolt ívvel a nyakamat. Így inkább igyekszem a lehető leggyorsabb tempóban haladni vele.

- Hm, igazából ezt már sokan kérdezték. Tudod néha én is elgondolkodom, hogy a kérdés jogos. De nem., nem most az egyszer nem ment l az eszem. - válaszolok neki vigyorogva, mert ez az egész helyzet számomra kezd egészen murissá válni. Bár van egy olyan érzésem, hogy Ő ezt az egészet leginkább kiszolgáltatottságnak érzi. Kérésére leteszem, és igyekszem nem vigyorogni. Félreértés ne essék, nem Őt röhögőm ki. Egyszerűen csak a helyzet, ami elő állt, és talán az ebből született feszültség az, ami arra késztet, hogy egyfolytában vigyorogjak rá, mint valami idióta.
- Hát igazból, ha van más ötleted, meghallgatom. Igaz, azt inkább gondolom a társaddal osztanád meg. De ja, igen ez a nagy ötletem. Többre mennél velem, mint akármelyik hekus túlbonyolított tervévvel. - kacsintok rá magabiztosan, és próbálok a lehető legkomolyabban nézni rá. Bár a dühét nem igazán tudom komolyan venni, és nem azért, mert felsőbbrendűnek érzem magam. Hanem egyszerűen, látok valamit a szemeibe amitől ...mi a fasz ? Mi lett hirtelen belőlem. Megzavarodva nézek magam elé pár másodpercig, és próbálom leküzdeni, hogy ne legyek hirtelen egy nyálas könyv főszereplője. Aki belelát valamit a hősnőnk szemébe. Ó, baszki..ezt most abba kell hagynom. Azt meg végképp figyelmen kívül kell hagynom, morcos mókus az esetem.
- Nem ölnek meg, pontosan azért, mert velem vagy. - jelentem ki most már komolyabban, és ebben a mondatban, egy cseppnyi hazugság sincs.
- Elég sok helyre elér a kezem, mondjuk úgy, hogy akármelyiket romba tudnám dönteni. Most biztos felmerül a kérdés, hogy: Na és mi van Hofelmann-al?- teszem fel a kérdést magamnak, ami biztos vagyok, hogy megfordult a fejében.
- Ő csak túl bátor. Még nagyobb hírnevet akar magának szerezni, így megmutatja, hogy neki mekkora ereje is van. De mindketten tudjuk, hogy az ilyen Hofelman-félék, éles helyzetben szarják össze magukat a legjobban. Szóval ez miatt nem kell aggódnod, mert egyenes út vezet a bűnözök paradicsomába, bármiféle közre lépes nélkül. Úgy hogy, senki nem fog hozzád nyúlni egy újjal sem.- mosolyodok el, kicsit huncutabban a kelleténél.
- Jól van, megértettem őrmester asszony. Minden szava itt fog csengeni a fülemben. Nincs nyulka piszka, és maga egy tisztességes rendőr. Vettem az adást. - emelem fel a kezeimet és védekezően magam elé tartom.
- Szóval mesedélutánt akarsz tartani. - sóhajtok unottan, de a szám szegletében megjelenő mosoly másról árulkodik.
- Tehát kezdjük a legelején, még mielőtt előítéletekbe bocsátkoznál. Az apám mondjuk úgy üzletemberként kezdte, de mégis gazemberként végezte. Tudod a szokásos család kötelezz. Nos, ugyanez igaz rám is. Másként akartam indulni. Végül én lettem a világ legszemetebb embere, igaz, amit rebesgetnek annak a fele sem igaz, mondjuk úgy, hogy csak a pletykák miatt tartok ott, ahol. A maffia egyik tagjának dolgozom, összekötőként, és nem is akármelyiknek, így nem nagyon próbálnak velem kekeckedni velem az emberek ilyen téren. Mert tudják, hogy mi lesz a vége, ha bármi olyan ügybe belefolynak amibe az én kezem is benne van.- vonom meg a vállaimat lazán, kicsit elferdítettem a dolgot. Hisz az apám nem így indult...Ő volt maga az az ember, aki az egész alvilágot rettegésben tartotta.
- Most te jössz harci mókus, kíváncsian várom mi a Te történeted ..- nézek rá érdeklődve, és már magamba nagyjából tudom is a történetet, amivel előfog állni. Vagy még egy kicsit kéreti magát. De ha már játszunk, akkor játszunk rendesen. Nem igaz ?

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Daniel Sharman
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger    Hétf. Okt. 22, 2018 11:38 am


Viktor & Adriana
"ONE WEEK OF DANGER"

Bizalom. Egy olyan foglalom és érzés, amivel az emberek nem egykönnyen ajándékozzák meg másik embertársukat. Legalább is az olyan fajta embernél, mint én, aki még a saját árnyékában sem bízik meg, biztosan így van.
Jelen pillanatban azonban mégis arra kényszerülni látszok, hogy meg kell bíznom egy olyan személyben, akiben a legkevésbé kellene. Egy bűnözőben, akit megvetek, egy olyan valakiben, kinek a fajtáját jobb esetben is börtönbe csukom.
Ha csak egy nappal ezelőttiig valaki azt mondja nekem, hogy én majd egy bűnözővel üzletelek, szembe köpöm őt vagy saját magamat, ha ez megtörténik, most azonban mégis a kényszer visz tovább utamon.
A kényszer, ami nem abból születik meg, hogy magamat féltem – azt soha nem tettem -, hanem ha a realitás keretei közt akarok maradni és haladni az adott üggyel, akkor most a velem szemben állót is meg kel hallgatnom.
Miután ezen gondolatok szélsebesen végigcikáznak az agyamban, már nyitott füllel hallgatom is, hogy ez a Viktor mivel  érvel, amiért azt kellene tennem, amit ő tanácsol.
Csak megforgatom a szemeimet, amikor arról kezd el hablatyolni, hogy Hoffelmann milyen és mennyire kemény dió. Mintha erre magamtól nem jöttem volna rá! Ha nem lenne nehéz eset, már ő is rég egy cellában csücsülne valami extra biztos börtönben.
- Ez az egy szerencséje. – mormolom csak el az orrom alatt, amikor azt is kihangsúlyozza, hogy Gustav ért ahhoz, hogy megvédje magát. Persze, ezzel se mondott újat a nagyokos.
- Szerintem mindig bűnöző egy ösztönlény, szóval igazán nem lesz nehéz úgy tekintenem rá. – jegyzem meg gúnyosan egy kacsintás közepette, célozva arra is, hogy Viktor maga sem egyéb.
- Szóval te vagy aaaz? – kérdezek vissza elgondolkodva, és komolyan megfordul a fejemben, hogy most azonnal leütöm, és én magam adom át a németnek. Azonban azt is tudom, hogy ez még nem lenne biztos megoldás. Nem, ilyen lábbal biztosan nem.
Nem vallanám be magamnak, de talán nem csak ezért nem teszem, hanem valami abszurd módon talán egy kis hálát is érzek, amiért segíteni próbál nekem. No, ezt nem mondjuk ki hangosan.
Közben végigmérem a pasast, ahogy nagyképűen kihúzza magát. Hihetetlen, hogy hogy lehet ilyen laza, amikor valószínűleg még mindig üldöz bennünket egy egész orosz sereg.

Az ezt követő események azonban még ennél is sokkolóbbak a számomra, és elmondhatom, hogy én Adriana Lane, a tökéletes katona, most először életemben nem tudom rögtön lereagálni a helyzetet.
Annyira arra koncentrálok, hogy végre kibökje a fantasztikusnak ígért ötletét, hogy szinte tenni se tudok ellene, amikor hirtelen felkap, majd a vállára dob, mint egy homokzsákot.
Más esetben nyilván mindent megteszek harci tudásomnak köszönhetően, hogy ez a pozíció változzon, de a sérült bokám igen nagy akadálynak tűnik jelen pillanatban.
Ráadásul, mikor megindul velem, olyat mond, amitől egy pillanatban meghűl bennem a vér is.
- Hogy micsoda? Te nem vagy eszednél, az biztos! – szólalok meg először tiltakozva fennhangon, de amikor jobban belegondolok az ötletébe és el tudok vonatkoztatni attól, hogy netalán ez a majom hozzám ér – jobban, mint jelenlegi esetben -, akkor nem is tartom ezt az ötletet annyira rossznak. Pontosabban inkább a kellemetlenségnél sokkal kecsegtetőbb a tény, hogy Hoffelmann és egész bűnbandája közelébe férkőzhetek, úgymond beépülhetek közéjük.
Az is igaz hogy egyre jobban idegesít, hogy így ki vagyok szolgáltatva neki, ráadásul piszkolódó szavai ezen egyáltalán nem javítanak.
- Letennél végre?? – kiabálom mérgesen a fülébe, és csak akkor szólalok meg újra, amikor, erre nagy nehezen rászánja magát.
Persze, biztos vagyok abban is, hogy ha ezt magától nem teszi meg, akkor önerőből szabadulok ki kezei közül, de erre most nem volt szükség.
- Szóval épüljek be veled, közétek? – kérdezek vissza még mindig mérgesen, amikor már szemtől szemben állok Mr. Nyakiglábbal.
- És mi az esély arra, hogy nem ölnek meg azonnal veled együtt, ha meglátnak téged? – folytatom tovább a kérdésáradatot, hiszen ha a német az ő bőrére pályázik, ennek is igen nagy az esélye.
- Először is, nem vagyok korrupt zsaru, ezt jobb, ha tudod! Ha megígérem, hogy el is simítok neked pár baklövést, arra előbb rá kell szolgálnod. – mondom még mindig fújtatva, kissé ráncolt orral.
- De az ötlet egyébként nem annyira szörnyű, mint azt az elején hittem, és ha el tudjuk kerülni, hogy egymáshoz érjünk, talán még bele is megyek. – mondom neki már kicsit komolyabbra véve a témát egy nagy sóhaj mellett.
- Nem függök senkitől és semmitől, szóval ilyen szempontból nincs akadályoztató tényező. – válaszolok utolsó kérdésére egy hosszabb hallgatás után.
Az már más tészta, hogy az apám meg fog ölni, ha megtudja, hogy újabb magánakcióba kezdek egy törvényen kívülivel vállvetve és ismét az életemet kockáztatom, de most sokkal jobban érdekel a cél, amit ezzel elérhetek, mint az eszköz, ahogyan elérem.
Ha ez a pasi is ismerne, tudná, hogy pontosan ezért nem engedek közel magamhoz embereket. Én nem engedhetem meg magamnak, hogy olyan dolgok zavarjanak be a teljesítményembe, mint az érzelmek és a kötődés.
- Viszont, ha ezt valóban megcsináljuk, akkor mesélned kell magadról és elmondani, hogy ki is vagy. Másképp ugyanis nem éppen lesz hiteles a szituáció és a színjáték, amibe keveredünk. – mondom neki komoly arccal mélyen szemébe nézve. Azt hiszem, ez amolyan igen, egy beleegyezés is a részemről.
Még mindig nem tudom, hogy bízhatok e benne, de azt hiszem, kap tőlem most egy esélyt. Egyetlen egyet, és ha csak egy percre is azt fogom hinni, hogy át akar verni, akkor azonnal elfogom őt is, mint a többieket.




  872 ♡

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Adelaide Kane
Kor :
26
Foglalkozás :
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
37

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger    Szomb. Aug. 11, 2018 10:35 pm

Ria&&Viktor
 "ONE WEEK OF DANGER"



Légy ura a helyzetnek! Ez a kijelentés úgy hangzott apám szájából,mint valami elcseszett ima.  Mindig is Ő irányított,és tudta mi lesz éppen a következő lépése. Pont ez volt az ,amiért olyan könnyűszerrel átejtett mindenkit maga körül. Ám ,ehhez nem kevés bőr kellett a pofájára. Nem mintha engem úgy kimondottan érdekelt volna,sőt igazándiból az esetek többségében ,pont leszartam mit akar Ő. Így talán az egész helyzetet..a börtönt ,és magával hordozott súlyokat magamnak köszönhettem. Ha mindent lépésről,lépésre úgy csinálok ahogy Ő akarja,most talán lennék valaki. Legalábbis apám szemében ,de így csak bűnbak maradtam ,arra az esetre ,ha Ő valamit elcsessz. Nos,az én családom így működött. Anyám beletörődött a sorsába ,amire apám szerint hívatott.  A fater meg úgy vezetgette ,mint egy gyámoltalan birkát. Mit éreztem anyám iránt . Haragot ,legfőképp mert hagyta magát ,de szánalmat is  mert végül is egy nő nem tud mást tenni ebben a világban,mint hogy alávetni magát. Itt nm volt a nőknek joga ,sem hatalma . Ők csak egy apró szemcséi voltak ,azon részeknek ..amik semmitmondóak. Csúnyán hangzik,de ez volt az igazság. És bár én nem így tekintettem ,egyetlen nőre sem. Apám minden alkalommal belém akarta nevelni. A nők legyengítenek ,és visszahúznak ,majd a martalékukká válsz ! Ismerős szavak,elnagyzolt elvek,ami miatt meg kellett halnia egy nőnek. Erre a gondolatra megrázom a fejemet ,mintha ki tudnám verni a fejemből. De a kép elevenen élt bennem. Ez volt ,az ami miatt más akartam lenni ,és talán ez volt a motivációm ,hogy segítsek a lánynak ,aki még mindig úgy nézz rám ,mintha belém látna. Mondjuk akkor megszívtam.
- Már egy ideje .- derűs mosoly ül az arcomra,az elhangzottak hallatán. Számomra olyan volt ,mint egy durcás kislány. Bár elég kemény durcás kislány ha már itt tartunk.
- Hoffelmann kemény dió,és remekül tud magabiztosságot mímelni . Ami egy valamit jelent ,hogy rendkívül buta ,viszont ahhoz elég okos ,hogy megvédje magát .- magyarázom mialatt a kocsinak dőlök ,és egy kedves mosolyt ejtek meg felé. Bár nem hiszem ,hogy ez nála hatásos lenne.
- Tekints rá úgy ,akár egy ösztönlényre. Hoffelmann egészen addig kurva magabiztos magában ,míg nem elé tartod azt ,amire az életénél is jobban vágyik. És ez most rohadt furán fog hangzani ,de ennek tárgya jelenleg én vagyok !- mutatok magamra ,majd a tarkóm mögé helyezem a kezemet kicsit kitámasztva ezzel magamat . Mondjuk ,pont nem most kéne ellazulnom ,mikor egy maffia falka van a nyomunkban.
- Szóval ha a közelében sántikálok ,akkor könnyű szerre el tudnád kapni. De nekem  ennél jobb ötletem van .- lököm el magam a kocsitól ,majd meg sem várom ,hogy igazándiból Ő mit szeretne ,egyszerűen felkapom a vállamra és elindulok vele az erdő mélyébe. Gyalog könnyűszerrel megtettem az utat, Harci mókus pedig pehely könnyű volt ,így ez sem jelentett túl nagy akadályt.
- Könnyen be tudlak juttatni a rosszfiúk közé ,ami neked jelent esetbenúgy gondolom jól jönne. Viszont van egy kis bökkenő,ami neked nem fog tetszeni.- mondom szinte már nevetve a dolgot ,hisz sejtem ,hogyan fog reagálni
- Légy a barátnőm Mókuska ,és tálcán kínálom fel neked a rosszfiúk legjavát ! - jelentem ki teljes komolysággal a hangomban . Vicceltem ? Félig meddig talán ,de ha eljátssza a barátnőmet ,egészen könnyedén tudott bekerülni abba a körökbe ,ahonnan már a csúcsig is eljuthat. Én pedig készen álltam az apámat tönkretenni. Végül is kölcsön kenyér visszajár ,nemde ?
- Miért segítek neked ? - kérdezek vissza ,és egy kicsit elgondolkodok a válaszon . Nem mondhattam neki igazat ,mert akkor magamat is vele rántanám az egész dologgal.
- Mondjuk úgy ,hogy ha elsimítasz nekem pár ügyet ,akkor kvittek vagyunk . Bár egészen annyira mégsem ,mert megmentettem a csinos kis popódat ..- olyan vidáman cipelem ,akár egy kisgyerek ,és igazából az sem nagyon  zavar hogy ha ellenkezik.
- Tudod amúgy ,nagyon nagy a kísértés ,hogy megpaskoljam a fenekedet ..nem tudom mennyire legyek jó fej …- húzom tovább. Volt ezzel valami célom ? Nem igazán ,egyszerűen élveztem a lány társaságát ,még ha Ő az enyémet nem is ,és ez volt igazán újdonság számomra
- Tényleg Mókuska ,van akitől most függsz ? Esetleg egy izompacsirta ,vagy egy jóképű bankár vőlegény,akivel még az egyetemen ismerkedtél meg ? - érdeklődöm ,bár sejtem ,hogy válasszal nem igazán fog szolgálni ,vagy esetleg válaszképp lyukat ver a hátamba.

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Daniel Sharman
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger    Kedd Júl. 03, 2018 4:36 pm


Viktor & Adriana
"ONE WEEK OF DANGER"

Utálom, ha a dolgok nem az irányításom alatt haladnak, és éppen kezdem most már konstatálni, hogy ez a helyzet egyre jobban kezd kicsúszni a kezeim közül, azaz az irányításom alól.
Annyi éven keresztül megszoktam, hogy minden úgy történik, ahogy elterveztem, és ahogy én akarom, most pedig rá vagyok utalva egy olyan valakire, akiben egyáltalán nem bízom. Még akkor sem, ha úgy tűnik, segíteni akar nekem és azt is teszi, viszont, ő mégiscsak egy bűnöző, pont olyan, akik ellen minden nap küzdök, és akiket ellenségemnek tekintek.
Most valamiért még sincs bennem akkora ellenszenv, mint azt szeretném, ráadásul, mint azt mondtam, függök is tőle jelenleg, ami egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetet.
Talán a humora és a vicceskedése az, ami oldja egy kicsit a bennem tomboló feszültséget s az ismereten bizonytalanságot, ami rám általában egyáltalán nem jellemző.
Utáltam, hogy így eltoltam ezt az ügyet a figyelmetlenségemmel és hiába is kattog az agyam, jár a fejemben ezer meg ezer megoldás, ez mind megoldhatatlannak tűnik, ha képtelen vagyok a saját lábamra állni.
Persze, ő bizonygatja, hogy a bokámnak igenis ellátásra van szüksége, és hiába is ellenkezem, magamban tudom, hogy azért igaza lehet.
Mégis mindennek ellenére, egy alig látható mosoly jelenik meg az arcomon, vagy valami hasonló, mikor az orvostudományával viccelődik, de csak nagyon rövid ideig tart ez. Ugyanis, amikor rájövök, hogy mit csinálok – olyat, amit már nagyon régóta nem -, azonnal elkomolyodom és szokásos megvető pillantásommal méregetem őt, amiből nem sok mindent lehet leszűrni egy olyan valakinek, aki nem ismer engem. Márpedig nem sok olyan ember létezik ezek a világon. Talán apám és a társam.
Aztán ezt a komoly arcot egy szemöldökráncolás váltja fel, amikor azzal kezd el szórakozni, hogy a keze saját utakon jár és egyáltalán nem ő irányítja azt. Csak nehogy az én kezem is saját utat járjon valóban a képén, habár ezeket a gondolatokat nem mondom ki, viszont nézésemből érezhető, hogy számomra nem olyan szórakoztató a helyzet, mint neki. Nyilván arra is rájött már, hogy én nem vagyok az a cseverészős fajta, mint ő. Azt látom, hogy ő mindent a felesleges dumával és persze viccelődéssel próbál megoldani, pontosan velem ellentétben. Igazából nem is olyan, mint egy átlagos bűnöző, sem a stílusa, sem a viselkedése, mégis tudom, hogy az. Habár azt nem tudom, hogy igazából mi az, ami őt hajtja. Miért segít nekem, amikor itt is hagyatna, hogy mentse magát, amit én valószínűleg megtennék a helyében – persze teljesen más okokból -, de akár most meg is ölhetne engem, mivel tudja, hogy rendőr vagyok. Nem ismerhetem a céljait, azt sem, hogy van e valami hátsó szándéka, mégis kénytelen vagyok meghallgatni, amit mond. Persze, azért voltam, aki voltam, és abban is biztos voltam, hogy nem tudna engem elintézni, annyi erőm azért még lett volna, hogy jól alaposan seggbe rúgjam.
A verziói, miszerint vagy a kezében visz az erdő felé vagy pedig támaszkodnom kell rá, egyáltalán nem tetszenek, és ennek hangot is adok. Először csak egy ledöbbent grimasz keretében, de aztán szavakkal is jelét adom ennek.
- Akkor inkább kerülök Gustav Hoffelmann kezei közé. Vagy az ücsörgés. – jegyzem meg gyorsan rávágva szavaira egy apró fintor keretében miközben ismét szétnézek a tájon, de ezt persze nem komolyan mondom, csak nekem sajátos humorom van. Igaz, azonnal rájövök, hogy tulajdonképpen igaza van, de attól még nem muszáj, hogy tetszenek az őrült ötletei, amik persze neki kedveznek.
Viszont azt is tudom, hogy nem pont most van itt a komolytalanság ideje, főleg, hogy nem is vagyok az a fajta, aki nem vesz komolyan egy ilyen helyzetet, igy tehát tovább hallgatom az ötleteit – mert meglepő módon még mindig vannak neki.
Igazából biztos voltam benne, hogy én leszek az, aki könnyűszerrel megoldja a helyzetet, amibe ma belekerültünk, de úgy néz ki, hogy életemben először tévedek, igy nyilván ma piros hó is fog esni.
- Már egy ideje. (Túl régóta.) – válaszolok neki torkomat megköszörülve, mikor rákérdez arra, hogy mióta üldözöm Hoffelmann-t. Természetesen eszem ágában sincs megosztani vele, hogy  mióta vagy, hogy miért kergetem. Sem azt, hogy igazából ő csak egy láncszem, ami elvezet az orosz maffiához. Habár bűnőző,  bűnöző és hidegre kell tenni.
Aztán csak komoly és egyre komorabb arccal hallgatom őt, mikor azt fejti ki, hogy bizonyosan tégla van a New York-i rendőrség berkein belül. Igazából nem is azért, mert nincsen igaza, hiszen, mint kiderült, épp a volt társam, Ray is az volt, hanem azért, mert a  bünözők után legjobban a  korript zsarukra voltam dühös.
Nem ismerem azért el, hogy igaza lehet a kollégáimmal kapcsolatban, hiszen ez nem az ő dolga. Az ő dolga most az lenne, hogy mondjon már valami okosat is, ha már ennyit képes jártatni a száját – reméljük, nem csak feleslegesen.
- Kivetkőzni önmagamból? – ismétlem meg hangosan izlelgetve  a szavakat, hiszen nem éppen tudom, hogy mire céloz, viszont azt tudom saját magamról, hogy az ügy érdekében bármire képes vagyok. Azért, hogy megkapjam, amit akarok, végig harcolok és mindent megteszek – persze a normál kereteken belül.
- Nem hiszed el, hogy mire vagyok képes, hogy elkapjam ezt a szemetet. – szólalok meg elszántan és gondolkodás nélkül összeszűkült szemekkel.
- Szóval, halljam, miről lenne szó? Minden jöhet, amíg nem kell a kezeid közt végeznem. – teszem hozzá egy kissé gúnyosan, de nagyon is komolyan kivánsci vagyok, hogy vajon mit fundálhatott ki a bűnöző esze. – Utána pedig azt is elmondhatod, hogy mi okod lenne segíteni nekem.
Igazából nem tudom, miért hallgatom meg őt egyáltalán, hiszen lehet, hogy éppen most állított nekem egy csapdát, de valami legbelül mégis azt súgja, hogy itt most nem erről van szó.




901   ♡

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Adelaide Kane
Kor :
26
Foglalkozás :
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
37

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger    Csüt. Jún. 21, 2018 3:23 pm

Ria&&Viktor
 "ONE WEEK OF DANGER"


Morcos mókus továbbra is távolságtartó,amit annyira nem is ,sérelmeztem végül is valamelyest igaza volt. Én is bizalmatlan lennék egy olyan alakkal kapcsolatban ,mint amilyen én vagyok. Bár a slussz poén ,hogy én magam sem tudtam valójában ki vagyok ,vagy éppen milyen állatfajhoz tartozom. De az egészen bizonyos volt ,hogy nem voltam egy átlagos maffia nem nemzedék sarja. Engem valahogy ez nem izgatott,én szerettem azt csinálni amit akarok ,szerettem úgy tenni ahogy éppen a hangulatom kívánja. Nem játszottam soha a kemény fiút ,mert soha nem is voltam az. Gyakorlatilag mindent elvicceltem,nem vettem senkit ,és semmit komolyan. Aminek apám nem igazán örült ,de Istenem..én nem az a fajta vagyok aki szeret mások kedvére tenni.Sőt ...Elmélázva kutatok valamit a lány szemeiben. Igazából fogalmam sincs mit . De jó ember ismerő voltam,nem kellett nagy ész hozzá ,hogy tudjam valami fontos köti Hoffelmanhoz,és ha nem is Őt akarja elkapni,valaminek fontos része volt . Eltökélt volt,volt benne valami erő ami hajtotta és nem hagyta ,hogy kicsit lassítson. Ez az eltökéltség vezetett ehhez a helyzethez,hogy most a segítségemre szorult. Amit én ugyan ,szívesen tettem ,Ő már nem fogadta annyira szívesen . Amit igazából meg is értek. Szerettem volna az álarca mögé látni ,mert egyszerűen biztos voltam abban ,hogy a kemény külső mögött ,,egy megtört kislány kuporog. Aki fedezékbe vonult,és inkább hagyott mást érvényesülni. Csak megráztam a fejemet ,mert megint hülyeségeken járt a fejem ,olyan dolgokon amik nem rám tartoznak. Ráadásul az ellenállását látva ,nem hinném ,hogy megfogja velem osztani.Kezeim még mindig finoman tartják a bokáját ,és igyekszem elnyomni a mosolyt,ahogy ránézek az arcára. Mint egy durcás kislány.- Igazából nem úgy nézz ki a bokád ,mint akinek semmi szüksége erre ..- kacsintok rá,persze továbbra is ment az ellenkezés ami ,engem annyira nem hatot meg. Nem voltam az  a fajta ,aki bárkire hallgat. Ha valamit a fejembe veszek az úgy is van általában.- Gondoltam ,hogy így már valamelyest ,tetszeni fog a helyzet.- jegyzem meg nevetve .- Igazából többször kaptam már pofont ,mondjuk úgy,hogy már megszoktam ,és az lenne a legkevesebb ha a helyes kacsoddal ,lekevernél egy pofont.- még mindig vigyorgok rá,mint a tejbe tök ,és próbálok tényleg nagyon óvatosan bánni vele amennyire csak tudok. Nem szoktam hozzá ,hogy valakit ápolnom kell ,így a kézmozdulataim elég ügyetlenek is ,ezt még magam is jól látom. - Hát ,igazából esélyem sem lenne orvosira menni ,de mint látod valahogy nem arra terelt az út ,szóval mindenki megúszta ezt a mélyenszántó orvostudományomat ,ami azt hiszem véget is ér ,egy vizes palackkal ,és egy felduzzadt bokával.- húzom el a számat ,ahogy újra a lábára pillantok. Volt már rosszabb is ..ebben biztos voltam ,hisz nem olyan csajszinak látszott ,aki bármi elől elmenekült volna vagy esetleg kibújt volna a dolgok alól . Zavaró kezd lenni ,hogy mennyire foglakoztat ,az Ő kiléte és hogy valójában még mit rejteget ,így próbálok egy kicsit összetettebben arra koncentrálni ,hogy minél előbb megoldásra kerüljön ez az egész ügy.- Azt hiszem a kezem kicsit eltévedt ,vagy legalábbis nincs tisztában a vizes borogatás fogalmával,ez nem az én saram. A kezem önálló életet él .- huncut vigyor telepszik az ajkaimra ,és figyelmesen hallgatom őt ,és igazából az hogy hajlik már afelé hogy ember számba vegyen  haladásnak minősül. De óvatosnak kellett lennem ,mert az eddigiek alapján ,hamar meggondolhatja magát .- Nos,egyetlen kiút az erdő,amit én jól ismerek. Viszont túl hosszú az út ,a bokád nem bírná .- rázom a fejemet és mielőtt közbe szólna már folytatom is.- Vagy az ölemben viszlek ,vagy pedig rám támaszkodsz . Ez a két lehetőség van ,vagy itt is ücsöröghetünk .- vonom meg a vállaimat lazán.- Segíthetek neked kézre keríteni ,ezt a dögöt .- utalok  Hoffelmanra.- De csak akkor sikerülhet ,ha tényleg hagyod ,hogy segítsek. Tudom bűnöző vagyok,ezzel eddig is tisztában voltam ,de hidd el a magamfajta jobban kiismeri a fajtáját ,mint a rendőrség bármikor is fogja .- jelentem ki magabiztosan hisz így is volt.- Abban sem vagyok teljes mértékig biztos ,hogy nincs köztetek tégla ..és most ne húzd fel magad ,de ez  is egy lehetőség. Mióta kergeted ezt az ürgét ? - kérdem tőle felvont szemöldökkel ,komolyan érdekelt. És az is ,hogy mi hatja ilyen eszeveszettül .
- Bár van még egy lehetőségünk ,de ahhoz már tényleg ki kell bújnod önmagadból...- nézek rá elgondolkodva ,mert biztos voltam benne ,hogy egy velem való beépülésbe meg pláne nem lenne benne.

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Daniel Sharman
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger    Csüt. Május 31, 2018 9:43 am


Viktor & Adriana
"ONE WEEK OF DANGER"

Ha a múltam sötét tragédiáit nem számítom bele - amikről egyébként senkinek nem beszélek, elnyomok magamban, mintha meg sem történtek volna - , mondhatom, hogy a mai napom életem egyik legrosszabb napja. Eltoltam, azt hiszem, nagyon eltoltam, és ez velem mg soha nem fordult elő.
Először is dugába dőlt a kemény edzésem, amitől újjászületett volna a testem és a lelkem, feltöltődtem volna benne másodszor, hagytam elfutni egy olyan bűnözőt, akit már hónapok óta kergetek harmadszor az újonnan szerzett társam szintén valamiféle gengszter negyedszer pedig, itt csücsülök egy rohadt árok mélyén, kificamodott bokával, amivel egész biztosan nem tudok azonnal járni, azaz egy időre mozgásképtelenné válok.
Átkoztam magam, amiért ilyen figyelmetlen voltam. Annyi mindenen átmenetem már, annyi kiképzésen átestem, annyi szemétládát intéztem el, miért kell most ennek történnie, amikor már annyira közel vagyok Hoffelmann-hoz?
Nagyokat fújtatok eme gondolatok közben és már csak akkor veszem észre az utánam érkező langalétát, amikor már ő maga is ott guggol mellettem a nyavalyás árok alján.
Előtte nem igazán figyelek oda a kis megjegyzéseire és a humora se érdekel, főleg most nem.
Mikor észreveszem, hogy már mellettem is van, én először csak lassú mozdulattal fordítom nyakamat irányába s gyilkos tekintettel nézek rá.
Ha azért jött, hogy gúnyolódjon rajtam, nagyon rossz embert talált meg a szórakozásának kiélésére. Ráadásul, ha jobban belegondolok, ezért az abszurd helyzetért nagyrészt ő a felelős.
Nem elég, hogy elrágatott a manhattani edzőterem biztonságából, ahol könnyűszerrel leteríthettem volna a fegyverkereskedőt, de még az autóját is megrepteti, hogy aztán ezen a kietlen erdős részen kelljen botorkálni.
Habár sosem voltam az a nyavalygós típus, így most sem mondom ki hangosan, amit gondolok róla. Mások hibáztatása se volt a stílusom, inkább mindig igyekszek megtalálni mindenre a megoldást. Fejben máris is kiutak sokasága ágazik el a fejemben, de ezzel a fizikai akadállyal a kigondoltakat nem egyszerű megvalósítani, legalább is nem azonnal. És talán nem vallom be magamnak, de nem egyedül.
Szemeim szikrát szórnak felé, amikor kicsi lánynak mer nevezni, de ezért még szótlanul és figyelmesen végighallgatom a mondanivalóját, mert valahogy most először, megismerkedésünk óta - ha ezt lehet annak hívni -, látok rajta valamiféle eltökéltséget és komolyságot.
Mikor felajánlja a segítségét, még mindig nem felelek, csak kicsit szűkítek nézésemet, mert fel kell dolgoznom a tényt, hogy egyáltalán valakinek a segítségére szorulok.
Most először az is jól jön, hogy elég bőbeszédű ez a pasi, ezért beszél még egy jó ideig helyettem, kis gondolkodási időt adva azzal nekem, habár ezután sem jutok előbbre.
Adriana Lana, döntésképtelen liba lettél? Ráadásul ugyanezen  napon valakinek  a segítségére szorulsz? Itt valami nagyon nincs rendben.
Ekkor kis időre összekacsolódik a tekintetük és egy rövid időre nem úgy gondoltok rá, mint egy bajkeverőre, aki miatt itt tartok, hanem csak  szavait hallgatom.
Talán igaza van, hogy így sehová se jutok előre, de ezt nem áll szándékomba véletlenül se bevallani neki.
Persze, azért nem bírja ki, hogy ne vicceskedjen egyet közben, miszerint fájó lábban nem tudom szétrúgni a seggét, de mivel egy apró mosolyt se kap visszajelzésként, így hamar leáll vele.
Csak akkor változik meg az arckifejezésem, amikor megjegyzi, hogy be kell fáslizni a lábam, majd a következő pillanatban már le is kapja a pólóját és tépkedni kezdi.
- Erre semmi szükség. - szólalok meg végül elkerekedett szemekkel, de ő nem igazán figyel rám, csak tovább szaggatja a pólóját.
Még csak az kéne, hogy elfogadjam a segítségét és ő kötözgesse a lábamat. Ha kötözni kell, majd én megcsinálom magamnak. - morfondírozok magamban, de most valahogy mégis átadom neki az irányítást.
Viszont mielőtt mégis csak hangot adhattam volna ennek a belső tiltakozásomnak, ő dönt helyettem és a következő pillanatban csak úgy felkap és az autója motorháztetejére helyez engem.
Meglepően biztonságérzetem van, miközben felemel, és meglepően finomam teszi ezt. Na, nem mintha valaha is éreztem volna magam veszélyben saját magam mellett, de olyat még sosem, hogy más valaki nyújtja ezt nekem az apámat kivéve.
Csak akkor érzek némi humort ebben az utálatos helyzetben, amikor rám "parancsol", hogy el ne fussak, majd a kivesz valamit a kocsiból.
Ez az a pillanat, amikor én, Adriana Lane elmosolyodok, hiszen ha akarnék se tudnék elfutni. De nem is ez volt mosoly tárgya, inkább az, hogy a velem szemben álló valahogy mindig megragadja a helyzet pozitív oldalát.
Mire visszaér a hűtőtáskával és letérdel elém, már nyoma sincs az előbbi mosolyomnak, hiszen azt véletlenül se akartam, hogy szemtanúja legyen ennek. Amúgy se értetem, mi ütött belém.
Fogalmam sincs, hogy most mit is szándékozik velem tenni, mert abban biztos vagyok, hogy a férfinek nincs orvosi diplomája, de azért mégis csak rábízom magam.
Tovább méregetem őt, mint valami mókus a mogyorót, ahogyan leveszi lábamról a tornacipőt. Nem mondom, hogy nem érzek közben fájdalmat, de ennek semmi jele nem látszik rajtam. Tapasztaltam én már ennél rosszabbat is, nem fog egy kis bokasérülés megölni.
- Kezdem azt hinni, hogy te szeretnéd, hogy megüsselek. Mondjuk, ezen már magam is elgondolkodtam. - szólalok meg nagy nehezen, amikor ismét arra céloz, hogy valamilyen formában lekeverhetek neki egy pofont, ha fáj, amit velem tesz.
- Habár ez a helyzet tetszik. Bűnözők gyakran teszik ezt nekem. - célzok arra kicsit gúnyosan, hogy mennyire is ideális helyzet az, ha ő térdel előttem, hiszen megannyi banditát kényszerintettem már térdre. Azonban ez a gúnyolódást most nem bántásként szánom, hanem csak, azt hiszem, én is viccelődni próbálok, már amennyire ez nekem meg.
- Amúgy volt már rosszabb is. - szólalok most meg egy kicsit emberibb hangon, mint ahogy az eddigiekben beszéltem vele.
Teljességgel állíthatom, hogy lassan én se vagyok normális, ahogy így beszélgetni kezdek vele, de valahogy rövid időre ezt hozza ki belőlem  segítő szándéka.
- De azért remélem, nem készülsz orvosnak. Mindenki érdekében. - folytatom tovább, mikor halkan felszisszenek, amint a hideg kulacsot a lábamhoz nyomja. Csak egy pillanatra érzem a fájdalmat, de amint a ficam érzékeli a hűsítő nyugtatót, ez átvált valami kellemes érzetbe.
Ez a Viktor meglepően gyengéd, amit eddig ki se néztem belőle, viszont, ami még ennél is meglepőbb, az az én emberi, vagy legalább is emberibb viszonyulásom hozzá, ami nem volt rám jellemző.
Ráadásul még soha az életben, egyetlen egyszer sem volt olyan, hogy én elfogadtam bárki segítségét, bármi módon. Nem is értem magam, habár tudom, hogy ebben a helyzetben, telefon, más emberek, a lakóterület közelsége, ép jármű nélkül, aligha tudom máshogy megoldani a továbbhaladást.
Aztán, mikor felnéz rám, újra összeolvad  tekintetünk, minta legalább is meghülyültem volna egy időre. Ha kívülről látnám magam, most bizonyára kinevetem magam, milyen szánalmas vagyok, hogy így nézek valakire, aki gyanúm szerint távol áll minden törvényestől.
Azt hiszem, valami olyasmi rejtőzik a tekintetemben felé, hogy: "Köszönöm.", de képtelen vagyok kimondani.
Ismét csak elgondolkodok a  helyzeten, s csak rövid idő után érzek meg valami furcsán kellemest, de amint rájövök, hogy ez nem más, mint hogy pasas éppen a bokámat cirógatja, azonnal kihúzom keze közül lábfejemet.
- Most tulajdonképpen mit is csinálsz? - kérdem meg tőle összevont szemöldökkel és fejemet oldalra döntve, miközben tovább nézem őt.
- Azt hiszem ez nem a vizes borogatás. - teszem hozzá azért szúrósan, de kivételesen nem gorombán, mire látom, hogy egy kicsit ő is zavart lesz. Az azonban jobban zavar, hogy jól esett az érintése.
- Gondolkodtam, - folytatom - és azt hiszem, jelen helyzetben kénytelen vagyok meghallgatni a te ötleteidet is, hogy hogyan is juthatnánk innen valamerre. Hacsak nem szeretnél megküzdeni ezekkel. - vallom meg, persze, saját stílusomban, majd újra az erdős tájat kezdem el pásztázni szemeimmel.





1204 ♡

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Adelaide Kane
Kor :
26
Foglalkozás :
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
37

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger    Kedd Május 08, 2018 9:57 pm

Ria&&Viktor
 "ONE WEEK OF DANGER"


Túl sokszor voltam már szorult helyzetben ahhoz,hogy felizgassam magam akármin i. Mert tudtam hogy ,így is úgy is megoldom. Ráadásul nem voltam olyan fontos tényező Hoffelmann  kirakósában ,mint amennyire a tényállás mutatja. Leginkább apám fejét akarta,de szerencsétlen azt hisz ,ha engem bánt azzal apámat is. Nos,ez nem így volt ,hisz apám gondolkodás nélkül ,nézte végig ahogy lecsuknak ,és nem hiszem hogy valaha voltak ez miatt álmatlan éjszakái. Ezt viszont ugyanúgy örököltem tőle,az a rideg higgadtság amit képviseltem a szorult helyzetekben ,hagyott maga után némi kivetni valót ,mert talán ezzel így a saját életemet tettem fel egy kockára. De valahogy,mindig szerencsém volt,igaz ezek a "kockák" általában cinkelt kockák voltak. A mellettem lő hölgyeménytől  vártam valamiféle vulkanikus kitörést ,hisz a hülye is látta ha valami nem a terve szerint alakul ,akkor annak lesz ne mulass . Én pedig nem törődöm módon ,lehajtottam egy kicseszett árokba. Igaz talán nem ez volt a legmegfelelőbb  terv amit valaha kitaláltam. De nekünk bűnözőknek nem volt időnk tervezgetni sem a tárainknak szólni hogy: "Gyere gáz van" Ez itt nem így működött. Mert szinte a mindennapjainkhoz tartozott az is,hogy egyszer csak valaki "rejtélyes" módon meghal . Egyszer lehet én leszek az a valaki,de nem most szeretném ha bekövetkezni. Én azt vallom ,én szimbiózisban élek a halállal ,tök jó spanom ..csak nem akarok ott lenni amikor értem jön el. Lazán fújom ki a nikotin szál által  képződött füstöt ,ami még jobban egy  nyugodtabb állapotban hajt . De a leányzó hangja ,ott visszhangzik a fülemben. Egy pimasz mosoly  görbül az ajkamra ,és ahogy lekezelően bánik velem csak még szórakoztatóbb. Igyekszem ,elnyomni a kacagást ami éppen feltörni készül belőlem. Így inkább egy mélyről jövő dörmögésnek hallatszik az egész.- Igen szerintem is az ,amúgy tökéletes helyszín egy randihoz. Nem gondolod ? - teszem  fel neki a kérdést ,de már ki is pattan. - Úgy látom ,nem vagyunk egy hullámhosszon .-válaszolom magamnak szórakozottan ,és miután elnyomtam a cigimet  Én is kiszállok az autóból ,persze Ő már  kémleli  a tájat. Míg én Őt szemrevételezem hátulról.  Azt is jól tudtam ,hogy innen nem fogunk olyan egyszerűen kijutni ,ahogy azt Ő gondolta.  Így amíg Ő próbált megoldást találni a helyzetre ,én kihasználva az alkalmat többször is végigfuttattam a tekintetemet a testén. Elismerően hümmögve mellé lépek ,és próbálok úrrá lenni a kezemen ,ami nagyon is végig akar simítani a domborulatain. De azt hiszem ez ,most nem lenne túl szerencsés. Főleg ,hogy nem egészen szimpatizál azzal amit én képviselek. Tuti visszakézből kapnék egy olyan pofont ,hogy a fejem megtekeredne a nyakam körül. Nem akartam elkeseríteni ,hogy akárhova megyünk igazából ,mindenhol az ördög segglyukába kötünk ki. Túl lelkes volt ahhoz hogy letörjem ,ráadásul még mindig fent állt az a verzió ,hogy esetlegesen lekever egyet .  Meg talán az is benne volt a dologban ,hogy túlságosan élveztem ezt a magabiztos kisugárzását ,ami mögött persze mindig lapult valami. Persze nekem olyan mindegy volt mit csinálunk ,mert valójában akárhogy néztem elég szar helyzetben voltunk .  Ha egyedül lettem volna ,lehetséges hogy már rég fejjel mentem volna neki a veszélyesebb verziónak . De mivel velem volt egy lány ,és nem akartam ,hogy baja essen így muszáj voltam kíméletesebben elintézni a dolgaimat .  Nem mintha aggódtam volna bárkiért is valaha ,de ha egy nőről volt szó...az nálam mindig is tabunak számított. Akármilyen feladattal megbízhatott az apám ,egyetlen egyet képtelen voltam véghez vinni. Nőt ,vagy éppen gyereket ölni ,vagy bármilyen módon bántani. Apám ezt gyengeségnek hívja ,és lehet hogy tényleg az és igaza van . De nem érdekelt a vélemény ,és pont ez juttatott el ódáig ,hogy a börtönben sínylődjek egy jó ideig - Megérte Viktor ? Csak egy nő ...- zengtek apám kegyetlen szavai a fülembe . Akkor töltötte volna el a büszkeség ,részegítő varázsa ,ha megöltem volna egy gyenge nőt. Sokszor végignéztem ahogy apám kegyetlen módszerekkel hatásosan olt ki életeket. Nem számított soha a neme vagy a kora ,mindegy volt. Egy volt a lényeg ,hogy  célt érjen .  Bár nekem mára felnőtt fejjel fogalmam sem volt ,mi volt a tényleges utunk. Félreértés ne essék. Igen bűnözök voltunk a javából ,de kellett volna egy bizonyos határ. Ahol az embernek ég az erkölcsei talán a helyén vannak ,de ez nem az a világ volt. Így nehezen tudtam apám elvárásainak eleget tenni ,nem mintha ezért mostanában úgy küzdöttem volna . Sőt ha lehet így mondani leginkább ellene tettem. Míg szinte a múltbeli események rám nehezedtek ,addig a harcoshercegnő újra kezébe vette az irányítást. - Tudod ,nálam ez már csak így megy . Szeretek repülni .- kacsintok rá ,de mivel nem igazán díjazza a humoromat . Így csak utána ballagok ,mint egy megszidott kisfiú. - Ha sietünk ,annál rosszabb lesz ez az erdő ..-kezdenék bele ,de azzal a momentummal be is következik a baj. A kisasszony egy jól irányzott mozdulattal ,az árokban köt ki. Rögtön utána eredek ,és már amikor rögtön segítőkezet nyújtanék neki megtorpanok a mozdulatban ,és csak leguggolok mellé. Óvatosnak kellett vele lennem ,hátha akkor együttműködőbb lesz ,mint amúgy .
- Figyelj kicsilány ,eszem ágában sincs bele szólni a dologba..-kezdek bele ,majd beletúrok a hajamba. - De ezzel a sérüléssel aligha tudsz tovább haladni ,így míg mielőtt .. a bűntől mocskos és undortó kezeimmel segítenék lenne hozzád egy kérdésem . Segíthetek ? -kérdem ,és próbálom olyan szögbe dönteni az arcomat ,hogy felvehessem vele a szemkontaktust. - Tudom,nem vagy az a fajta nő aki férfiak segítségére szorul ,de ha ezt tovább erőltetted csak rosszabb lesz. -mutatok rá a problémára ,amivel Ő is tisztában van . - És ha rosszabb lesz ,nem tudod szétrúgni késsebiekben a seggemet . - ejtek meg felé egy vigyort ,és várom a reakciót .- De ha még ezt nem is engeded ,muszáj befáslizni.- szólalok meg majd egy pillanat alatt lekapom a pólómat ,és széttépem pont a megfelelő méretre ,hogy a lábát majd bekössem vele. - Szóval amíg mérlegeled a helyzetedet ,és eldöntöd akarod a segítségem avagy sem ,leápolom a lábadat . - könnyed mozdulatokkal kapom fel a földről ,és ültettem a kocsi gépháztetőjére . - El ne fuss nekem ...- jegyzem meg humorosan ,bár ebben a pillanatban azt hiszem ezt értékeli a legkevésbé. Gyors mozdulatokkal a kiveszem a hűtőtáskát kocsiból ,amit edzés utánra hoztam magammal . Majd újra a barnaság lába  elé térdelek. - Jól van ,ezt most szépen levesszük .. - jelzem előre a szándékomat ,majd óvatosan  lehúzom róla a cipőt .- Ha nagyon fáj nyugodtan ,lekeverhetsz közben egy pofont. Úgy is kijárt már a mai nap után . - próbálom a lehető legkevesebb fájdalmat okozni neki ,de eddig sem mutatta neki sok jelét ,így csak bízni tudok abban hogy kíméletesen csináltam . - Jól van ..- mondom ,majd óvatosan a jeges kulacsot a lábához emelem.- Ez egy kicsit megnyugtatja ,majd utána kapsz rá vizes borogatást is . - nézek fel rá ,míg a kezem finoman tartja a bokáját és a hüvelykujjam ösztönösen cirógatni kezdi.



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Daniel Sharman
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger    Kedd Ápr. 24, 2018 11:56 am


Viktor & Adriana
"ONE WEEK OF DANGER"

A beszédből már éppen elegem volt, hiszen én a tettek embere voltam, viszont tett még nem sok történik ez idáig, legalább is nem olyanok, amiket én szeretnék.
Most már be akarom fejezni a felesleges fecsegést és helyette vagy elkapni ezeket a rohadékokat, vagy pedig most az is megtette volna, ha biztonságban meglépünk előlük.
Igaz, az első verzió szimpatikusabb lett volna, de attól tartok, túlerőben vannak és lesznek is, amíg nem jutok valamiféle kommunikációs eszközhöz, hogy riasszam az embereimet, az apámat vagy legalább felszerelkezzek jó néhány fegyverrel a kedvenceim közül.
Mit nem adtam volna most valami jóféle aknavetőért, de egy kis gránát vagy sniper is megtette volna, de ezek sajnos most nem állnak rendelkezésemre.
Imádom a fegyvereket és használni is őket, így hát használtam, amim éppen volt, az újdonsült társam kocsijában., aki feltehetőleg valamiféle bűnöző. Bravo, Adriana!
Persze, Mr. Nagyokos csak nehezíti a dolgom a sok beszédével és azzal, hogy kétségbe vonja a képességeimet, de ez most nem igazán izgatott, ahogy az sem, hogy nem éppen tetszett neki az ötlet, hogy bejöjjön velem a rendőrőrsre.
Mondjuk arra is felhívta a figyelmemet, hogy most ő az, aki vezet és ő visz engem oda, ahova akar, na, de ettől se esek kétségbe.
Útközben egy pillanatra felcsillannak a szemeim, mikor felmutatja a telefonját, de azonnal el is fintorodok, amikor értesülök róla, hogy a készülék használhatatlan, majd azt ki is hajítja az autó ablakán.
Mondjuk azt nem volt tőle egy rossz ötlet, hisz így nem tudnak bennünket nyomon követni, ha esetleg Gustav ismeri a pasi számát. S miért  van olyan érzésem, hogy ezek ketten nagyon is jó ismerik egymást?
Érezhetően gúnyolódik velem, ahogyan azt én is vele tettem, de ezzel nem töri össze koránt sem érzékeny női lelkemet. Mikor valami Ms. Daisy-ről hadovál, fogalmam sincs, hogy miről beszél, de nem igazán volt most alkalmam rákérdezni a dologra.
Mikor pedig  mosolyomra tesz megjegyzést, én úgy teszek, mint aki ezt meg se hallotta. Hihetetlen a pasas: még egy életveszélyes helyzetben is képes viccelődni és csapni a szelet vagy valami olyasmi, habár ez rólam teljesen lepereg. Most fontosabb dolgom is van annál, mint, hogy vele szócsatázzak, ráadásul a pasik se igen érdekelnek mostanában, pláne nem egy törvényszegő, akit német maffiózók üldöznek és kinek a kocsija kesztyűtartójában illegális pisztolyok heverésznek. Igaz, nekem is tele van ilyen gyönyörűségekkel az autóm, de az teljesen más téma.
Viszont,  ha ezt a Viktort jobban megnézem,  illetve más nő szemével nézném, akkor még lehetne állapítani róla,  hogy igazából nem egy rossz darab. Testén is látszott az edzőtermi behatás meg ki tudja, még mi.  Szóval valószínűleg nem voltak problémái a nők terèn, és biztos vagyok benne, hogy ő ezt ki is használja. De hát ez csak egy bűnöző, szóval szóba se jöhetne.
De még véletlenül se akarok elkalandozni, így mikor kihajolok az autó ablakán, csak a  cèlpontot látom màr magam előtt.
Szóval végre a nagydumás is tesz valami érdemlegeset és kissé lelassít, hogy pár jó irányzott lövéssel ki tudjam lőni a banditák autóink kerekeit, ezzel egy időre megállítva őket.
Így nyertünk is egy kis egérutat, amit újdonsült sofőröm ki is használ, s ismét csak el kell ismernem, hogy nagyon ügyesen teszi, amit tesz, már majdnem mintha én csináltam volna.
Egy időre sikerült is lezárni Hoffelmann embereit, de szavaira felkapom a fejemet. Végre van egy okos meglátása is, miszerint ezek mindenhol ott vannak. Be kell látnom, hogy igaza van, és most hiába is hősködök itt, értelmetlen.
Kissé méltatlankodva, de tehetetlenül pillantok rá, amikor váratlanul beránt az ülésbe, majd fel is húzza a mellettem levő ablaküveget, de erre most nem sok időm van.
 - Heeej! -  csak egy felhorkanó szó jön ki  torkomon, hiszen közben elég gyorsan zajlanak a események is, amit most kivételesen nem én irányítok, és ami ezáltal nem is annyira van ínyemre. Aztán, amikor megjegyzi, hogy kössem be magam, mert rázós út következik, csak elhúzott szájjal fordulok felé. Most azt várja tőlem, hogy megijedjek vagy valami? Hát nem fogok. Akkor csinálja, amit tervez, addig tudok egy kicsit gondolkodni.
Nagygázra kapcsol és ismét csak ügyesen veszi az akadályokat a többsávos úton az elhaladó gépjárműk közt, de aztán egyszer csak váratlanul félre rántja a kormányt, majd az árkos-bokron brooklyni terültet veszi célba.
Mondanom se kell, hogy erre most nem számítottam, de azért még mindig csak hang nélkül figyelem  a történéseket, aztán egy repülésféle után meg is állunk valahol az árokban, persze az autó tropára megy.
Ha most azt várj valaki, hogy hisztizni, nyavalyogni fogok, vagy esetlen megijedek, az nagyban téved.
Persze, nem mondom, hogy nem vagyok mérges, amiért hazavágta a jelenleg egyetlen menekülésre szánt járművet, ami rendelkezésünkre ált.
- Hát ez valami nagyszerű! - szólalok meg aztán ironikusan, amikor a mellettem ülő férfi megállapítja, hogy az autó tönkre ment, mintha magamtól legalább is nem jöttem volna rá erre.
Aztán mikor megjegyzi, hogy várja a dühkitörésemet, csak egy lassú, lenéző mozdulattal fordítom felé a fejemet. Ha szemmel ölni lehetne, szerintem ő éppen most rogyna össze holtan, de sajnos ez nem lehetséges.
Dühkitörésre ne számítson, de azért nem hagyom szó nélkül a dolgot, az is biztos.
- Eddig csak sejtettem, de most már biztosan állíthatom, hogy te nem vagy normális.- mondom neki még mindig ugyanazzal a gyilkos tekintettel, majd közben végignézek rajta, ahogy lazán rágyújt egy cigire, aztán vicceskedve megjegyzi, hogy az elektromos ablaklehúzó még működik.
- Akkor csak élvezd. Kávét nem főzöl? - vetem oda, majd kinyitom a kocsi ajtaját és kipattanok benne.
Nem vagyok az a tétlenkedő típus, s most annak végképp nincs itt az ideje, hiszen azonnal cselekedni kell, mivel jármű nélkül most még sebezhetőbb célpontok vagyunk.
Alaposan körbenézek és meg kell állapítanom, hogy majdnem, hogy ismerem is ezt a területet, hiszen Brooklynban vagyunk és Brooklyn az otthonom. Ebből azonban az is gyorsan meg tudom állapítani, hogy pár kilométeres körzetben itt nincsen semmi. Miért is ne pont itt találta ki, hogy lehajt az útról?
Tudom, hogy mihamarabb lakott területre kell érnem, de azt is tudom, hogy a németek még a nyomunkban lehetnek, így nem maradhatunk az útszélen, hanem el kell rejtőzni a szemük elől.
- Hm. Itt, ugyebár nincs semmink, amit használni tudunk a bűnöző "haverjaid" ellen. - horkanok fel, amikor Mr. Nyakigláb is rászánja magát és kikászálódik a kocsijából.
- Talán feladják, talán nem, de ha a második verzió a helyes, akkor el kellene tűnnünk az út széléről. - magyarázom most már felderítő szemmel, miközben a tájat pásztázom, és egyelőre nem áll szándékomba további vitába bonyolódni, ha már így is megvan a baj.
- Az erdő felé kell venni az irányt és onnan délre, ha lakott területre akarunk jutni. - folytatom tovább az elmélkedésem karba öltött karokkal, mintha mi legalább is valami társak lennénk, pedig egyáltalán nem kellene izgatnia, hogy mit csinál.
Habár, ha én eltűnök, ő meg nem, akkor is azonnal meg tudja mutatni a maffiózóknak, hogy merre mentem, ráadásul a dolog még mindig áll, hogy ha kijutunk innen, be akarom vinni a rendőrségre őt, így nem akarom szem elől téveszteni.
- Szóval jó lenne, ha csipkednéd magad! - mondom, vagyis inkább utasítom az „urat” határozottan, majd gyors léptekkel megindulok a lejtőn lefelé, hogy aztán a másikon fel, majd az erdős területre jussak.
Nem áll szándékomban várni rá és fogni a kezét, mint egy ovisnak, így egyedül indulok, de ajánlani tudom neki, hogy szedje a lábát ő is.
Elég dühös vagyok ahhoz, hogy egy pillanat erejéig ne nézzek a lábam elé, és ez pontosan elég is ahhoz, hogy egy kikandikáló gyökeret ne vegyek észre, amibe felbotlok és így lecsúszok az árok mélyére.
Közben hasító fájdalom szökik a bal bokámba, s szakavatott lévén azonnal tudom, hogy kificamodott vagy még rosszabb.
A fájdalmat elég jól bírom, sőt, ez enyhe kifejezés, így egy hang se jön ki a torkomon, ami  a fájdalmat jelezné. Azonnal fel is állok és nem törődve a bokámmal, megindulnék felfelé az emelkedőn, de ekkor rájövök, hogy ez nem fog menni, legalább is nem azonnal.
A kurva életbe, miért éppen most történik ez, amikor talán Hoffelmann után ereszthetném az embereim??  Viszont így, ezzel a bokaficammal jelentősen lelassulok.
- A jó büdös francba! - morgolódok fel végül, miközben a mellettem levő földtalajba vágok egyet mérgemben. Annyi mindenen átmentem már, annyi kiképzésen estem túl, most meg egy ilyen apró figyelmetlenség miatt vagyok tétlen.



avatar
Bûnöldözés
Play by :
Adelaide Kane
Kor :
26
Foglalkozás :
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
37

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger    Vas. Ápr. 08, 2018 1:46 pm


Ria&&Viktor
Idézet helye.
Túloznék,ha azt mondanám hogy a mellettem ülő lán igazi szószáratyád ,mert ha meg is szólalt azt olyan éllel tette ,hogy akár ennyi erővel le is vághatta volna a fülemet.  Mondjuk azért ,igazán hálás vagyok ,hogy ezt nem tette meg. Nem mondom azt,hogy meglepett  a rendőr mivoltja ,hisz a tettrekészsége már alapból sokat elárult róla. Nincs az a nő ,aki abban a pillanatban harci üzemmódra vált ,ahogy meglát egy hírhedt bűnözőt . Ő Pedig úgy vetette volna rá magát ,mintha ezen múlna az élete . Mintha csak ez az egy dolog éltette volna . Minden bizonnyal a munkája egyben a szenvedélye is volt,találkoztam már pár zsaruval. Mind maximalistaként tepert ,de sajnos ennek soha semmi értelme nem volt. Mert volt egy olyan része ennek az egésznek ,ahol már nem számított a tisztesség . Így egész gyakran az őrsre kerültek olyan emberek is ,akik téglák voltak. Bizony,még a nagy igazságosztó hősöket is meg lehet vesztegetni ,jó pénzért bármit elmondtak,és még több pénzért akár szembe köpték volna saját magukat is.  Ezért sem értettem soha ,hogy  miért tartják magukat oly nagyra ,mert míg én bevállalom  azt aki vagyok. Addig Ők,csak egy  sötétített függöny takarásában tesznek meg bármilyen lépést. Itt már ez nem arról szólt,hogy embereket védjünk és szolgáljuk ,ez már jóval túlmutatott annál,mint aminek látszott. Ezzel a maffia is tisztában volt ,és igyekezett ezt a szét hullott rendszert ,még jobban szét húzni . A megfejtethetetlen ügyek ? Amikkel nem tudott mit kezdeni a rendőrség?!  Ugyan már,egyszerű figyelem elterelés volt az egész ,míg a nagyobb dolgok már rég folyamatában voltak. Egyszerű lenne azt mondani,hogy a zsaruk ostobák ,hogy ezt nem veszik észre ,de ez nem így volt . Pont az ilyen szemfülesek miatt kellettek az akciók,mint ez a lány is aki szemmel láthatólag nem kedvel ,bár nem is azért ültettem be a kocsimba hogy...tényleg mi a faszért hoztam magammal ? Mert úgy gondolom ha jót teszek talán másabb leszek,mint az apám . Ugyan,ilyen túlbonyolított szinte már-már regénybe illő gondolataim nincsenek. Mondjuk az tény,hogy nem akartam ,hogy szitává lőjék .  Egy csibészes mosolyt engedek meg magamnak,amikor bűnőzőként emleget . Igazából hívhat így is...
- Igen ,valami olyasmi . -jegyzem meg sejtelmesen ,magamon hagyva azt az idegesítő mosolyt,de a folytatásra önfeledten felnevetek. Bevisz.  Hát ,az egy egészen érdekes fordulat lenne az biztos ,de csak megrázom a fejemet..- Jól van ,megpróbálhatsz bevinni rajtam ne múljék ,én szeretném ha örömöd lelnéd a társaságomban ,így lehet próbálkozni. De annyit azért megejtenék,hogy én vezetek ,és egyenlőre én tudlak akárhova vinni téged ! - nézek rá egy pillanatra ,majd rákacsintok.
- Elintézted volna ? - vonom kétségbe kicsit a szavait,majd mosolyogva megráztam a fejemet.- Látom fogalmad sincs kivel van dolgod . Tudod a nyilvántartás nem mindig ,az igazat tartalmazza ,bár  úgy érzem ezt magad is tudod .- jegyzem meg ,aztán úgy teszek ahogy kívánja ,már nem azért mert ilyen papucs lennék,hanem inkább az okból ,hogy ne szedje le a fejemet ,vagy valami ehhez hasonló. - Telefon..- kezdek bele ,majd elé tartom a tropára tört telefonomat ,amit még azelőtt összetörtem ,hogy a kondiba érkeztem volna. - Hát ez már nem hiszem ,hogy hasznunkra lesz .- vigyorodok el ,nem igazán izgatott a helyzet súlyossága ,mert jól ismertem a nyomomba lévő faszkalapot ahhoz ,hogy tudjam előbb utóbb feladja. Nem úgy ,mint a mellettem ülő Lara Croft ,aki magán akcióba kezd .- Óó...hát azok hogy kerülhettek oda ..-rázom a fejemet megjátszott zsörtölődéssel ,majd egyszerre próbálom az utat ,és a csinibabát figyelni ,hogy nehogy útközben elhagyjam.- Persze tetőtéri ablak,más nem kéne Ms. Daisy ? - teszem hozzá némi gúnnyal a hangomban ,és próbálom az ütemet tartani a kocsival . Lazán lavírozok az autók közt ,majd felsóhajtok . Általában nem a sofőr szerepét töltöm be ,egy ilyen akció keretein belül. - Tudtad ,hogy jól áll ha mosolyogsz ?- harsogom túl a fegyver dörrenések durva hangját , nem igazán érdekelt a kocsi ,na jó ez így hazugság ,de inkább az autó vesszen ,mint mi ketten. - Szép életcél ,mit ne mondjak ..csak egy baj van vele .  Mindez lehetetlen . - kacsintok rá,majd egy kicsit közelebb engedem a  két autót ,hogy a barna szépség gyakorlottan kilője a kerekeiket.- Szép lövés ,de ez nem fogja megállítani őket bogárka . - adom tudtára ,majd folytatom .- Többen vannak ,sőt a úgy nézzük mindenhol vannak embereik ,így más utat kell választanunk . - közlöm vele ,és gondolkodás nélkül behúzom őt az ablakból ,amit rögtön fel is húzok. - Nos,hát akkor kösse be magát szépségem ,mert ez rázós menet lesz . - persze ha ellenkezik ,megteszem én magam ,de ha nem abban a pillanatban ,egy éles rándítással kitörök a kocsik közül és egyenes lehajtok az árkos részeken ,aminek nem úgy látszik mintha lenne vége ,így szinte már akciófilmbe illően repül egyet az autó . Én pedig csak nyugodtan ,próbálom addig kezelni a kormányt. Persze ilyenkor lepöröghet az ember előtt az egész  élete ,de annyiszor csináltam már ezt,hogy meg se kottyan a dolog. Így mikor földet érünk ,teljesen biztonságban.- Hát ennek az autónak annyi ! - mondom  miközben a fejemet vakarászom ,és magam elé nézek. Igazából fogalmam sincs hol vagyunk ,de  megoldom ezt a helyzetet is ,hacsak a hölgyikének nincs jobb ötlete .- Nos,szépségem várom a dühkitörést ,vagy a tajtékzást ami jól esik,aztán ha ezt abbahagytad mehetünk tovább .-gyújtok rá lazán egy száll cigire ,majd lehúzom az ablakot .- Jé, az automata lehúzó még működik . - vigyorodok el pimaszan,míg annak gombjával elkezdek játszani ,és közben lustán kifújom a füstöt.


- 890 szó -
x

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Daniel Sharman
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger    Szomb. Márc. 17, 2018 2:53 pm



Viktor &
Adriana


One Week Of Danger

Ú

Úgy tűnt, hogy ez a fickó szereti beszéddel húzni  a drága időt, ami viszont nem éppen tartozott az én szerepköreimbe. Ráadásul nagyon okosnak érezhette magát, hiszen azonnal véleményekbe bocsátkozott velem kapcsoltban, amit szintén nem csíptem, főleg, hogy még igaz sem volt. Általánosított, de fogalma sem volt róla, hogy én ki vagyok.
Mégis mióta számít a testtömeg egy közelharc esetében? Ezt megtanultam az évek alatt az egzotikus helyekre való utazásaim során a harcmesterektől. Terítettem én már le Gustavtól nagyobb falatokat is, de ezt egyáltalán nem állt szándékomban megosztani a mellettem állóval.
Végül pedig az is azonnal látszott ezen a Viktoron - igen, attól, hogy nem érdekelt, még megegyeztem  nevét - , hogy nem először kerül ilyen csávába, amiben most vagyunk. Ez rögtön látszott abból, amilyen lazán és hidegvérrel kezeli a helyzetet.
Volt egy tippem róla, hogy nem éppen egy ártatlan civilről van szó.
Így inkább elengedtem a fülem mellett, miszerint arra célzott, hogy nem bírnék el  némettel, amúgy is volt most egy kicsit jobb dolgom is bizonygatásnál.
Szerencse az ürömben az volt, hogy a tippem jó volt és a velem levő pasi zsebéből kilógó kulcs bizony egy slusszkulcs volt.
Több sem kellett nekem, tehát mikor megmutatta az irányt a jármű felé, én gondolkodás nélkül vele tartottam.
Életemben most voltam először olyan helyzetben, hogy menekülnöm kellett és olyanban is, hogy egy idegen segítsége kell, vagyis inkább egy idegennel kell összedolgoznom. Általában én voltam az, aki levadász másoknak, most mégis én éreztem magam űzött vadnak és egy egyáltalán nem volt az ínyemre.
Egyértelmű volt számomra, hogy mindenkinek az lenne  legjobb, hogy én vezetek, de az autó tulaja ezt nem így gondolta.
A Need for Speed-es megjegyzésére gyilkos tekintettel szálltam be az anyósülésre, de nem kommenteltem a dolgot.
- Pedig talán mégis jobban járnánk, ha én vezetnék. - mondom nagyképűen, miután behuppanok az ülésre, ő pedig nagy gázzal elhúz a területről még  a gorillák kirobbanása előtt.
Ahogy haladunk, magamban meg kell állapítanom, hogy tényleg ügyesen vezet, de ezt még véletlenül se mondom ki hangosan.
Mondjuk maga az autó nem rossz darab  és ebből szintén tudom, hogy nem tiszta a  pasi, biztos, hogy benne van valamiféle piszkos ügyletben, ha már ilyenre futja neki és még Gustav Hoffelmann-hoz is köze van.
Mikor aztán egy kicsit tiszta lesz  terep és megjegyzi , hogy mi is lehet  foglalkozásom, eszem ágában sincs válaszolni, hanem csak egy jelentőségteljes pillantást vetek felé.
- Te pedig nyilván valami bűnöző. - szólalok meg aztán ridegen, hiszen a gondolattól is kirázott a hideg, hogy pont egy olyan személlyel kell most összefognom, akit a legjobb esetben is azonnal lecsukatnék. Na, ami késik, nem múlik.
- De majd, ha ennek, itt vége, beviszlek tanúskodni és akkor szépen mesélsz magadról és a Hoffelmann-hoz fűződő viszonyodról is. - teszem hozzá határozottan, hiszen bizony szándékomban állt kihallgatni őt.
Közben az utat figyelem és azt, hogy mikor bukkannak fel mögöttünk Gustav emberei. Ezzel a mondatommal persze azonnal választ is kap a kérdésére,  vagyis inkább a találgatására, de végül úgyis megtudná, ki vagyok.
Ő persze ismét csak elmondja, mit hogy kellene, miközben én unottan döntöm fejem az üléstámlának egy mély sóhaj közepette.
- Már mondtam, ha nem avatkozol bele, már nem lennének fegyveresek, mert elintéztem volna Gustavot azonnal, csirájában elfojtva a dolgot. - mormolom el halkan a meggyőződésemet újra, mert közben gondolkodnom kell.
Tudtam, hogy mielőbb valamiféle megoldást kell találni erre  helyzetre és nem lenne rossz értesíteni a kollégáimat, hátha így még jól is alakulhatna ez  történet.
Viszont, volt egy kis bibi: se telefon, se fegyver nem volt nálam, ami meglehetősen megnehezítette  dolgomat.
- Menj Brooklyn felé! - szólalok meg aztán ismét határozott, utasító hangon és várom, hogy tegye, amit mondok.
Brooklyn az otthonom és jobban ismertem, mint a tenyeremet, ha menekülésről van szó. Emellett még előbb találhatok valami megoldást, hogy kapcsolatba lépjek az itteni rendőrökkel.
- Gondolom, nincs olyan szerencsénk, hogy nálad van egy mobil.- nézek aztán újonnan szerzett sofőrömre felvont szemöldökkel.
Közben azért a saját kezembe is veszem az irányítást és egy hirtelen mozdulttal kinyitom a kesztyűtartót, hátha találok valami használhatót.
Nem is tévedtem, mert mikor kinyílott a fekete ajtó, több pisztollyal is szembe találtam magam.
Más esetben azonnal letartóztatom Mr. Nagyokost, de jelen pillanatban fontosabbnak tűnt menteni  helyeztet, így azonnal meg is ragadtam az egyik fegyvert.
Ahogy ezt végiggondoltam, azonnal meg is pillantottam az oldalsó tükörben egy fekete Hammert, ami túlságosan is közelitett felénk. Azonnal tudtam, hogy miről van szó, de ha ez nem volt elég, a felénk záporozó géppuska lövésekből már biztosan tudtam, illetve tudtuk.
- Ezt még megbeszéljük. - szólok oda  mellettem ülő fickónak ara célozva, hogy biztos vagyok benne, illegálisak ezek  fegyverek.
Aztán hirtelen megnyomom az ajtó gombját és lehúzom az ablakot,  hogy óvatosan kihajoljak rajta.
- Nem lenne rossz, ha lenn tetőtéri ablak. - jegyzem meg, viszont nekem most ez is megtette. Most, hogy fegyverhez jutottam, úgy éreztem,  sínen vagyok.
- Ja, és előre szólok,  ezután a kicsi kocsi majd egy kis javításra szorul. - teszem hozzá és most először egy pajkos fény jelenik meg szemeimben viszont ezt az előtörő adrenalinnak tudható be.
Szerettem a veszélyes helyzeteket, de gonosztevőket sittre juttatni még jobban. Ez az érzés számomra semmihez nem volt fogható.  - De gondolom,  ezt már tudod.  - fejezem be ezzel a beszèlgetést, mivel biztos vagyok benne, hogy ez a pasi nem először kerül ilyen helyzetbe. Még mindig túl nyugodt.
Azután végleg kihajlok az ablakon, és csak a cèlomra koncentràlok. Arra, hogy ha közelebb kerül hozzánk az európai bagázs, szépen kilőjjem az autójuk gumiijait.



Zenécske ‖ Szavak száma ‖ Valami ‖ ×

[/quote]

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Adelaide Kane
Kor :
26
Foglalkozás :
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
37

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger    Szer. Márc. 14, 2018 5:35 pm


Adriana &&Viktor
I HEAR THE SECRETS THAT YOU KEEP WHEN YOU'RE TALKIN' IN YOUR SLEEP
A lehetőségek csekély értelmében ,rejlett minden reményem. Nos,ennek a mondatnak semmi értelme nem volt ahogy annak sem hogy ,Harcos hercegnőt magammal rángattam. Bár ha már ilyen hősies kedvemben voltam a,kár magammal hozhattam volna az edzőteremben tartózkodó összes embert. Nem,Viktor ezt csúnyán elbasztad . Visszagondolva a tényre hogy Gustav emberei most meg vannak arról győződve hogy, a nő velem van. Biztos vagyok benne hogy ,másképp rakták a képet össze mint ahogy valójában van . Bár nem lett volna rossz más helyzetben megismerni ,egy gazella testű bombanőt . De azt hiszem ennek most lehet nem itt van az ideje.  Legfőképp akkor nem amikor le akarnak vadászni.Míg a lehetőségeinket méregelem utána veszem csak észre hogy,Morcoska éppen nem tetszését fejezi ki ,és a mondandójára akaratlanul is végigfutattom rajta a tekintetemet . Egyszerre elismerően pillantok rá ,de azért van benne egy fajta csintalan fény ami azt közli vele : Ez most komoly ?
- Jó kondiba vagy ,én nem azt mondom ,de Gustav több mint 130 kg ebből a fele háj , a másik fele feltehetőleg izom . Szóval én amondó vagyok hogy,Te maradj ki ebből a csepp testeddel ,mert bajod esik . - válaszolom neki komolyan nézve rá,majd egy nagyot fújtatok amikor Gustav emberei újra megjelennek .- Ezek mindenhol ott vannak ? - már indulnék neki a két fickónak amikor a kis barnásság átveszi az irányítást ,így utána megyek. Olyan lánynak látszik aki cseppet sem elesett ,és nem nagyon szereti ha valami váratlanul éri. Egyre kíváncsibb vagyok rá ,így remélem még egy ideig élvezhetem a tárasaságát,persze csak akkor ha továbbiakban hajlandó beszélni hozzám. Mert eddig eléggé úgy nézz ki hogy,inkább a pokolba kiívánna amit ne is csodálok.
- Igen ,ott áll a sarkon !-mutatok az autóm felé ,majd ha elindul velem gyorsan az autó irányába kinyitom neki az anyósülés felőli oldalt .
-  Szállj csak be ,még csak az kéne hogy te vezess még a végén meghalunk amilyen kis harcias vagy ! Nem játszunk Need for Speed-et . - rázom a fejemet határozottan ,majd én is bepattanva mellé gyújtást adok az autóra ,és pont abban a pillanatban húzzunk el ,amikor a gorillák kivetődnek az ajtón ,így még jobban a gázra taposva levágom az úttat egy kis utcán és besorolok a autópályára . Persze az agyamon ezernyi lehetőség át fut ,de ahogy Gustav embereit ismerem nem az eszéről híresek ,így mire a nyomunkba érnek talán már km-kkel arrébb leszünk ha szerencsénk van.
- Szóval rendőr vagy .- szólalok meg határozottan ,nem volt nehéz kitalálni főleg abból ahogy az egész helyzetet kezelte . - Vagy nyomozó ? - nézek rá egy pillanatra ,de visszafordítom a tekintetemet az út felé. Ugyan nem volt teljesen biztos hogy,jó ötlet hogy rendőrrel avagy nyomozóval furikázok ,de  Gustav nem fogja olyan hamar feladni és nagy  rendőri tudás ilyenkor mit sem ér ha nem tudnak olyan beteg elmével gondolkodni ,min amilyennel Gustav van megáldva .
Persze itt jóval meg volt a dolognak a hátul ütője is hogy,ezen hamar elehetett bukni.
Mint ahogy én is hamar elbukok ha, esetleg rájön arra a kis harcos hercegnő hogy én ki vagyok ,de amíg ez nem így történt talán még tudunk egymásnak is segíteni.
- Én nem akarok beleszólni a munkádba vagy valami ilyesmi ...-kezdek bele ,miközben a kezemmel dobolok a kormányon ,és néha a visszapillantóba  lesek hogy mi a helyzet.- De nem hiszem hogy feltétlen jó ötlet lett volna ,csak úgy neki menni gépfegyveres vadállatoknak . Szóval ha így nézzük akár még hálás is lehetnél nekem .- fordulok felé ,majd egy huncut vigyor terül el az arcomon .- Bár a kis pofid nem egészen a háláról árulkodik ,és ha jól sejtem mindjárt elküldesz valami szebb helyre ! - vigyorgok tovább ,majd egy kicsit jobban megnyomom a gázt ,és előzgetni kezdek a sáv másik oldalán.


- 618 szó -
x

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Daniel Sharman
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger    Szomb. Márc. 03, 2018 2:55 pm



Viktor &
Adriana


One Week Of Danger

Sz
Szerettem volna tovább folytatni  a tevékenységet, amiért valójában ide jöttem az edzőterembe, vagyis ki akartam engedni a gőzt egy jó kis testtorna segitségével, de ez csak nem akaródzott megvalósulni ma nekem. Ez az idegen fickó ugyanis, aki csak úgy minden előzmény nélkül lesmárolt engem  az edzőterem közepén, nem igazán tervezett békén hagyni engem. Látszott rajta, hogy új itt, a klubban, legalább is én még nem láttm őt itt. Nem mintha valamikor is figyeltem voln itt a pasikat, de a munkámból adódóan elég jó az arcmemóriám. Szóval őt még biztosan nem láttam itt és valószinűleg ő sem engem, hiszen, ha ismert volna, tudná, hogy nem szeretem, ha leszólitnak.
Volt már itt egy-két nyomulós eset, de azóta már mindenki megtanulta, hogy rám nem érdemes hajtani, sőt, jobban teszik, ha hozzám sem szólnak. Habár igy belegondolva azt sem bántam voln, ha a ringben intézzük el a dolgot, annyira felbosszantott az imént.
Jelentőségteljesen megforgattam a szemeimet inkább csak magamnak, amikor továbbra sem húzott el a közelmből, és csak ezután fordultam meg újra felé lassú, unott mozdulattal.
- Most komolyan nem esett le, hogy nem én vagyok az embered? – kérdeztem aztán tőle félig hitetlenkedve, félig pedig mogorván, habár tőlem már az is sok volt, hogy egyáltalán szóba álltam vele. Mikor pedig még valami becenevet is aggatott rám, tekintetem már egyenesen szúrósra váltott és természetesen nem mondtam meg neki a nevemet.
Viszont a következő pillanatban már valami egészen más kötötte le a figyelmemet, mint ez  bosszantó férfi.
Az egyik pillantban pisztolylövés dörrenése zavarta meg az edzőterem monoton nyüzsgését, majd mikor a hang irányába kaptam tekintetemet, megláttam pont azt az embert, akire most amúgy is dühös voltam.
Szinte biztos voltam benne, hogy miattam van itt, hszen eléggé megkeseritettem az utóbbi hónapjait, habár nem gondoltam volna róla, hogy ennyire ostoba, hogy nyilt helyen rátámad egy rendőrre.
A különbőző technikák azonnal végigcikáztak az agyamban, hogy hogyan tudnám Gustavot mielőbb leállitni úgy, hogy senkinek ne essen baja.
Első és szerintem legjobb gondolatom az volt, hogy azonnal megindulok és  közelharcban intézem el  dolgot, de ekkor az  barom, aki eddig unalmaskodott nekem, hirtelen elkapta a derekam és saját maga mögé rántott.
Áltlában nem történhetett meg velem ilyesmi, de ez most váratlanul ért engem  is. Rasásul a pasinak roppant erős szoritása volt, magasságával meg azt is elintézte, hogy ne lássam tőle Gustavot, igy elvette tőlem a lehetőséget is, hogy felmérjem a terepet.
Elvette annak lehetőségét is, hogy harcoljak vele, mert az idő múlásával túl nagy lett a  káosz és ha harcolok vele, már civilek is sérültek volna.
A következő pillanabn, viszont ismét egy meglepő ténnyel szembesültem, miszerint a  német nem is rám célzott, hanem az előttem álló nyomulógépre.
Próbáltam újra megoldást találni, de az öltöző túl messze volt, hogy biztonságosan magamhoz vegyem a  fegyveremet.
Azonban hiába  szőttem én terveket, mert Mr. Macsó döntött helyettem és testi erejének  és  a meglepetés erejének köszönhetően  kituszkolt maga előtt a közelben lévő hátsó ajtón.
- Neked komolyan mi bajod? Ha nem avatkozol bele, simán elintézem. – mondom neki haragosan, ám meggyőződéssel, amikor bereteszelte a vasajtót,  mert tudtam, hog ha nem avatkozik bele, úgy is let volna, ahogy mondom.
Folytatni nem volt időm a mondandómat, mert a következő másodpercekben már megjelentek Gustav emberei, akik, mondanom sem kell, gépfegyverekkel  érkeztek és úgymond ki a kartak vgezni bennünket.
Nem igazán csiptem a  pasast, akivel ilyen helyzetbe kerültem, de azért mégsem akartam, hogy meghalljon, igy hirtelen felé böktem fejemmel.
- Arra! – mutattam szintén fejemmel az egérútnak tűnő utat, természetesen a  kivégzőosztaggal ellentétes irányban.
Egyikőnknek sem  kellett több, futólépésben megindultunk kifelé  az épületből. Sikerült is élve kijutnunk, viszont tudtam, hogy ezzel nincs vége az ügynek és hamarsan utánunk jönnek a  németek.
A menekülés sosem volt az én asztalom, de ez most egy olyan helyzet volt, hol ez lett a legjobb megoldás, a legbiztonságosabb pedig a civil emberek számára, ha elterelem őket innen.
Miközben agyaltam, a velem szemben álló magas pasira néztem, majd hirtelen megláttam nadrágzsebéből kikandikáló kulcsot és csak reménykedtem benne, hogy ez egy autókulcs, mivel az én kulcsom szintén az edzőtermi öltözőszekrényemben maradt.
- Merre van az autód? – kérdeztem elszánt tekintettel  szemébe nézve, miközben ajánlom neki, hogy  közelben legyen.


Zenécske ‖ Szavak száma ‖ Valami ‖ ×


avatar
Bûnöldözés
Play by :
Adelaide Kane
Kor :
26
Foglalkozás :
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
37

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger    Szer. Feb. 21, 2018 3:13 pm


Ria&&Viktor
I hear the secrets that you keep When you're talkin' in your sleep
Nem tudnám teljességgel kijelenteni hogy ,egy igazi csajozógép vagyok. Igazából a dolgok mindig úgy történtek ilyen esetben hogy ,a csajok rám akaszkodtak én meg nem ellenkeztem. Ez gyakran állt a munkám útjába is aminek apám aligha örült ,de nem fogok a kedvére tenni csak azért sem. A kapcsolatunk apámmal soha nem fog változni Ő valami mást várt ,én pedig csak annyit tudok neki nyújtani ami most vagyok. Persze ez neki soha a büdös életbe nem lesz elég ,engem meg nem olyan fából faragtak aki mások kedvére tesz. Így volt ez a kiszabadulásom napján is ,amikor eljött értem. Az öreg már a kocsiban szövögette a terveit ,én pedig  már gondolatban valahol máshol jártam. Végül is Ő cseszte el ezt az egészet nem én. A nagy Orosz fegyelmét ,meg úgy őszintén ,feldughatja a seggébe. Meg a terjeszkedését ,amit csak ugyan elcseszett ,és most kapálózik ,mert egy ötlete sincsen . Most minden bizonnyal szüksége van rám ,de mivel előre láttam ennek az egésznek a végét már tettem óvintézkedéseket ez ellen. Persze  egyes mozzanatommal magamra haragítottam pár ,szövetségesünket mint például. Gustav Hoffelmann-t . Nos ami történetünk egy romantikus melodráma ,csak éppen az aláfestő zenét pár elsült puska adta ami ,az én fejemre célzott. De a történet nem ilyen egyszerű ,és előre jelzem nem én csesztem el ezt sem . Kezdem úgy érezni magam hogy nagyon rossz helyre születtem. Na szóval,Gusti barátunkkal az a helyzet hogy,gyakran önt fel a garatra ,ami nyilvánvaló engem nem érdekelt volna különösebben ha nem bassz el az egyik legfontosabb szállítmányomat. De ez mégis megtörtént. Így ,fogalmazzuk úgy hogy egy kicsit megloptam vagy kölcsön kértem tőle. Kinek hogy tetszik.  Lehet messzire mentem ez ügyben ,de én örömmel kentem ezt a sarat is apám arcába ,most az egyszer Ő is takaríthat utánam nem igaz ?  Míg Ő "takarít " én élem a kis világomat.  Nekem pedig nem marad más dolgom csak hogy ,elcsábítsam ezt a szépséget előttem . Aki nem túl lelkes a csók után ,jól sejtettem hogy nem olyan lány hisz egy magabiztos ,gyönyörű nő állt előttem.  Nem olyan nőnek látszott aki csak azért lefekszik valakivel ,mert önbizalom hiányos és így akarja növelni azt. Persze az egész helyzetre ahogy reagál ,pimasz mosolyt villantok felé . Nem volt egy ,szokványos bemutatkozó ,de valahol el kell kezdeni nem igaz? - Egy csók,de ha ennyire szarul csináltam  akkor talán meg kellene ismételnem még egyszer . - karomat nekitámasztva a futópadnak nézek rá a durcás arcára ,igen ez egyre jobban kezd szórakoztatni engem. De csak meglepetten pislogok ahogy testhelyzetet vált ugyan nem feltűnő ,de mivel olyan körökben mozogtam nem volt nehéz észrevenni hogy ha tovább húzom ,akkor betöri az orromat.
- Én csak köszöntem neked ,nem értem miért vagy ilyen frusztrált . Nyugi van harcimókus -kacsintok rá ,majd követem a tekintetettemmel ahogy elindulna a futópadhoz.  Egészen elmerülök ebben a normális élet szerepben ..na jó félig meddig normális.
- Rendben ,de akkor ha már bemutatkoztam megmondhatnád a nevedet ..- próbálkozom újra nála mosolyogva ,bár aligha fog megtörni a jég ezt én is jól tudtam. A lányban valami egészen más munkálkodott mint a többiben ,és éreztem ha én ezzel összetalálkozom talán nem járok túl jól. Már kezdtem volna bele újra ,az érv áradatba ,amikor szemem sarkából meglátok egy ismerős alakot Gustav ,pár percbe sem telik és magára vonja a figyelmet egy égbe lövéssel . Én pedig csak megforgatom a szemeimet,míg a kis névtelen Harcoshercegnő elé állok.
- Gustav ,rég találkoztunk .- kezdek bele a bratyizós szövegbe ,de a jutalmam csak egy újabb lövés ami a fülem mellet süvít el. Felmérve a lehetőségeimet gyorsan kell reagálnom lehetőleg úgy hogy ,ne essen baja a mögöttem lévő lánynak ,aki ficánkolni kezd mögöttem.
Adrenalin csak úgy zakatol az ereimben ,és az ismerős érzés átveszi felettem a hatalmat itt már nyoma se volt a laza ,gyerekesnek vélt  Viktornak. - Oké hát akkor ne beszélgessünk . - komorodom el ,majd abban a pillanatban magamhoz rántom a lányt a derekánál fogva ,és mielőtt még Gustav reagálhatna megindulok vele a vészkijáraton . Persze az ellenkezés megy ezerrel a csajszi részéről ,de  ha jól sejtem Gustav már több ideje figyelhet,így  a feltételezés részéről egyértelmű volt ,azt hisz hogy a  kis   barnaság velem van ami jelenhelyzetben ez az Ő részéről nem volt túl szerencsés.
Az  ajtón lévő vasrudat az ajtógombjára tekerem ,hogy  egy pár percig vissza tudja őket tartani ,legalább addig amíg kocsiba szállunk.
- Oké ,morcoska ,velem jössz.-jelentem ki ellenkezést nem tűrő hangon.


- xxx szó -
x

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Daniel Sharman
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Ria & Victor   Szomb. Feb. 10, 2018 6:02 pm

Az edzőterem életem egyik fontos helyszínét képezi, már ha jut rá időm a munkám mellett.
Általában úgy nézem, hogy jusson erre a számomra kellemes elfoglaltságra, mert szükségem van rá.
New York Brooklyn-i negyedében élek, de mégis egy manhattani terem az, amit választottam magamnak, mert itt vannak megadva azok a feltételek, amikre nekem szükségem van.
A velem egykorú nők nagy része nem éppen abból a célból jár ilyen helyekre, mint én. Legnagyobb százalékuk azért jön ide, hogy legeltesse a szemét a kigyúrt agynélküli szépfiúkon, hogy mutogassák bájaikat és bepasizzanak vagy, hogy lefogyjanak. Sőt, még a férfi egyedek nagy része is azért jár ide, hogy elégedettek legyenek saját külsejükkel illetve a külvilág felé jó színben tüntessék fel magukat.
Vannak még a szintén csajozni vágyó pasik, akik számomra a legszánalmasabbak.
Nos, én nem ilyen vagyok, mint a fentebb említett huszonegyedik századi nőstény-és hím egyedek. Én valóban edzeni járok ide, és élvezem, a lételemem, szükségem van rá, a testemnek és a lelkemnek is.
A munkám mellett ez amolyan hobby-vá nőtte ki magát számomra, de persze nem elsődleges az életemben.
Igen, legtöbbször komoly edzéseket végzek itt, ma viszont inkább azért jöttem, hogy kieresszem a gőzt.
Általánosságban a munkámon kívül nem igen látok, viszont, hogy ha valamiben jó vagyok, az pontosan a munkám… legalább is a mai napig.
Már hónapok óta próbálom, próbáljuk lekapcsolni az orosz maffia egyik legnagyobb fegyverbeszállítóját, aki egy német Gustav Hoffelmann nevű férfi.
Minden a terv szerint ment az akció alatt, sikeresen rajtuk is ütöttünk a szemétládákon, meg is akadályoztuk az átadást, de Hoffelmann szőrén-szálán eltűnt.
Még sosem fordult elő velem, hogy valaki kicsúszott a karmaim közül, ezért még a szokásosnál is dühösebb arckifejezéssel lépek be az edzőterembe, habár azt is tudom, hogy még biztosan elkapom őt.
Nem hallok, nem látok senkit sem, ahogy haladok végig a fényes csempekövön, csak arra koncentrálok, hogy mielőbb átöltözzek és nekivessem magam a gépeknek.
Habár tudom, hogy az összes férfitekintet és női is rajtam van, egyáltalán nem foglalkozom vele. Már megtanultam kiszűrni a zavaró elemeket és amúgy is könnyen megvédem magam, ha kell. Vagyis inkább ők azok, akiknek meg kellene védeniük magukat tőlem…
Miután átöltözök, meg is célzom, először csak a bemelegítek, majd megcélzom a könnyedebb súlyokat és emelek rajtuk párat.
Még mindig dühös vagyok, de természetesen nem akadok ki, az nem én lennék. Mindig magamban tudom tartani az indulataimat, amit szeretek is magamban. Apám mindig is azt mondja, hogy irigyel a hidegvérem miatt.
Még mindig nincs más, csak én egyedül és a súlyzózás után megindulok a futópad felé újbóli bemelegítés gyanánt.
Már éppen készülök beállítani a kívánt gyorsaságot, amikor azt érzem, hogy valaki hátulról elkapja a derekamat és….
Sosem érnek váratlanul a dolgok és mindig ütésre készen állok, de jelen pillanatban olyan dolog történt, amire aligha számítottam.
Egy magas pasi, akinek még csak az arcát sem láttam, a számra tapad és egyszerűen csak úgy megcsókolt.
Pillanatnyi blokkolásom után már készülök is eltéríteni magamtól, de akkor szerencséjére abbahagyja, amit csinál, én pedig egyszerre nézek rá haragosan, de még inkább kérdőn.
- Ez most mi a franc volt? – kérdezem koránt sem kedves stílusomban és kicsit sem hat meg a viccelődő stílusa, amivel próbálkozik.
- Találkoztam már itt pár nyomulós alakkal, de azt hiszem, te viszed a pálmát. – jegyzem meg fejemet megrázva ugyanolyan stílussal és közben hátralépek és egy kissé megfeszítem lábizmaimat olyan testhelyzetet felvéve, hogy ha a férfi még egyszer hozzám ér, akár egy újjal is, akkor a földön találja magát.
No, nem az a hisztis tipusú lány voltam, sem az, aki hirtelen felindulásból cselekszik.
A legtöbb nő vagy örült volna ennek a csóknak, a többi lepofozza és csak utána bújik vele ágyba. Nos, én nem pofozkodok lányosan, én ütök, ha kell, de egyelőre tartóztatom magam.
Csak most nézem meg jobban magamnak. Ó, igen, ő is egy tipikus szépfiú a sármos pofijával és a kidolgozott testével. Igaz, nem szokásom pasikat stírölni.
Biztos vagyok benne, hogy ő is kifejezetten elégedett saját magával, abban is, hogy csajokat felszedni jött ide. Talán apuci vette meg neki még a tagsági kártyát is, talán még el is kísérte.
- Eltévesztetted a házszámot. – mondom neki ridegen arra célozva, hogy rossz ajtón kopogtat és én aztán nem olyan nő vagyok, akit a vigyorával levesz a lábáról.
F]]- Először is nem kérdeztem a neved, másodszor nem vagyok a gyönyörűd[/b]. – teszem hozzá szúrós szemekkel, hogy hagyjon békén, majd visszatérni szándékozom a futópadomhoz.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Adelaide Kane
Kor :
26
Foglalkozás :
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
37

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Adriana&Viktor - One Week Of Danger    Pént. Feb. 09, 2018 6:35 pm


Ria&Viktor
I hear the secrets that you keep When you're talkin' in your sleep
A javulás útján. Meg a nagy francokat ,apám fejét most  is le tudtam volna tépni a helyéről ha ,nem lett volna valamilyen közöm hozzá. A tény hogy amennyi mindent megtettem neki ,csak így hagyja hogy a börtönben sínylődjek olyan dolgok miatt amiket nem tettem meg..(mondjuk lehet éppen ez volt a gondja) egészen bosszú szomjassá tett. El tudtam volna intézni könnyű szerrel az öreget ,de soha nem voltam annak híve hogy valakinek megkönnyítsem azzal az életét hogy megölöm. Semmi élvezet nem volt benne ,legalábbis számomra. Így más módszert kellett alkalmaznom. Amiben nem is voltam olyan rossz. Viszont ehhez csak akkor tudtam hozzá fogni ha az emberi normákat követem ,és kicsit elvegyülök köztük. Nos,ennek jobb módját nem is találhattam volna mint  egy stressz levezető edzés ,bár de ...ha már stressz levezető edzés akkor már inkább másként végezném ezt a tevékenységet ,de amint belépek a terembe  rá kell jönnöm ,hogy lesz miből válogatni.
Egy szőke nő elhalad mellettem és  szinte éhes szemekkel majdhogynem levetkőztet ,kicsit nyomatékosít is a szándékain ,így végigsimít a vállamon . Ez hamar ment .
- Helló szépfiú .-remek és még buta is . Jól ismertem a nőnemnek ezen példányát ,ők voltak azok akik a konditerembe vadászni jártak. Ismertetőjelük : Tökéletes smink,egy cseppizzadság sincs rajtuk,és sportmelltartó helyett inkább még jobban kiemelik bájaikat.
Ez a hely tisztára mint egy Safari .- Hölgyem .-ejtek felé egy fél oldalas vigyort ,és már el is olvad ,érdekessége jelenlegi társaságomnak hogy ,a keze a vállamhoz ragadt ,és igen erősen tapogatózik ? Mi a fasz ? - Esetleg segíthetnél zuhanyozni ..- búgja a lehető legidegesítőbb hangon amit Ő valószínű szexinek vél ,én pedig a falra mászok tőle. - Igen ez így van ,segíthetnék ...- kezdek bele ,majd megpillantok egy barna hajú lányt aki épp a futópad felé igyekszik. Amennyire a helyzetem engedi végignézek rajta ,telt ajkak ,formás test ..és azok a szemek. Ő lesz a  megmentőm .- De ott vár a barátnőm ! - ahogy kimondom ,még mndig nem szkad le rőlam így ,lesöpröm magamról a kezét és a  kis barnaság felé veszem  az irányt. Nem sokáig szarakodok elkapom a derekát ,és magamhoz húzzom.- Előre is bocsi.- hadarom el halkan.- Helló szívi !- mondom most már hangosan hogy szinte az egész terem hallja ,majd egy egyszerű mozdulattal az ajkára tapadok. Nos,nem mintha nem hangsúlyoztam volna az előbb hogy milyen csinos ,is az én rögtönzött csókpartnerem . De ezek a duzzadt ajkak puhábbak mint gondoltam. Finoman ízlelgetem őt a számmal ,amibe egy kicsit bele is vigyorodok ,de nagy sajnálatomra el kell eresztenem őt.
Hátrasandítok ahol a szőke nőnek már se híre ,se hamva majd vissza nézek az álomajkú nőre.- Helló ,amúgy a nevem Viktor .- kezdek bele  a csevegésbe mintha normálisan indítottam volna ,pedig ez a normálistól igen csak eltérőnek mondható volt.- Téged hogy hívnak ,gyönyörűm ? - mérem végig még egyszer ,majd rákacsintok. Két lehetőség volt vagy felpofoz ,vagy szerencsém van és Ő is olyan mint az előbbi lány ,és vele tölthetem a ma estémet.

Gunslinger's Glory × remélem tetszik × ©️

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Daniel Sharman
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Adriana&Viktor - One Week Of Danger    

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Adriana&Viktor - One Week Of Danger

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Manhattan-
^
ˇ