not over

**Heidi Yeo** · Re: not over - Heidi & Tylar Vas. Dec. 17 2023, 13:30

Tylar and Heidi

- ... és a holnapi találkozója Mr. Seo-val...
A tenyeremet az asszisztensem felé emelem, mellőzve, hogy a pillantásommal is neki adózzak. Csak azután fordítom felé az arcomat, hogy az asztalomhoz érek, a cipőim sarkainak kopogása pedig nem visszhangzik tovább a hideg padlón.
- Seo Dannal? - Fáradtságos munkával kell összekapirgálnom a gondolataimat a holnapi nappal kapcsolatban. Valóban a vőlegényemmel lenne találkozóm? Mikor is beszéltük meg? Egyáltalán van közöm az egészhez, vagy az apám műve minden? A gondolataim egy Forma-1-es autó gyorsaságával pörögnek, meg sem várva a tényleges választ az előttem álló fiatal férfitól, akinek még mindig nem szabták olyan alakölelőre az öltönyzakóját, hogy az tökéletesen kellemes látványt nyújtson.
- I-igen. - Az ujjai szorosabban kulcsolódnak a kezében lévő ipadre, én pedig kis híján felnevetek, annyira megsajnálom. Nem tudhatom mivel tömik a fejét a kollégái az ebédszünetben, de korántsem szokatlan a helyzet számomra. Nem gondolom hatékonynak, ha valaki úgy viselkedik az alkalmazottaival, mintha azok egytől egyig a barátai lennének, elvégre az érzelmek csak megnehezítik azt, hogy őszinte véleményt fogalmazzunk meg a munkájukkal szemben, vagy épp szükség esetén megosszuk velük az elbocsátásuk hírét. Ettől függetlenül azt sem akartam, hogy az ellenségüknek tekintsenek. - És ma este még elviszi a sofőr...
- Jaj ne már, mi van még mára? - A felcsattanásom oka egyértelmű volt. Az egész napom tele volt tömve meetingekkel és különböző részlegek látogatásával, ahol minden téren toppon kellett lennem, akkor is, ha olyan ember ült szemben velem a tárgyalóasztal másik oldalán, akit már a saját oldalamon tudtam a közös munkánknak köszönhetően.
- Az autójáról van szó, amit abban az új szervizben javítottak meg. Elkészült.. Ööm, és a sofőr odalent várja, hogy elvigye érte.
- Á. Az mindjárt más - üdvözült mosoly terült el az arcomon, már pusztán Tylar emlékére is. Eszembe jutott, hogy kifejezetten hangsúlyoztam az asszisztensemnek, hogy én akarok érte menni az autóért, mert a létező összes hátsó szándékom benne volt ebben a találkozóban. Még inkább felvillanyozott a tudat, hogy a mai fárasztó napom és a holnapi, érdekfeszítőnek ígérkező találkozóm mellett belefér valami igazán kedvemrevaló is. - Akkor mára ennyi lesz, elmehet.
- De még...
- Holnap ráér. Most pedig menjen, át szeretnék öltözni, mielőtt elindulok. És szóljon a sofőrnek, hogy hamarosan lent leszek. - Már oda sem figyeltem rá, hogyan reagál a szavaimra, az iroda túlsó végén lévő beépített szekrény felé léptem, hogy kiválasszak belőle egy a jelenleginél izgalmasabb és kevésbé "40-es férfiakkal tárgyaltam egész nap, akik baromi nehezen tartják a szemkontaktust, ezért kénytelen vagyok katolikus papokat megszégyenítő nyakvonalú darabokat hordani" öltözéket. Hazudnék, ha azt mondanám, nem direkt választottam világosabb darabot, amin még az autóban ülve is mosolyognom kellett. Még ha a megjelenésem nem is azt az üzenetet hordozta mások felé, ami az én fejemben megfogalmazódott, hát hajlandó voltam a saját szavaimmal alátámasztani, mennyire nem gondolom magamat más világba tartozónak. Én inkább azt szerettem volna, ha a helyes autószerelő és az én világom valami nagyon élvezetes módon keresztezné egymást.
Finoman rezzentem meg és léptem közelebb Tylarhoz, amikor a keze a vállamon landolt. A pillantásommal rögtön az övét kerestem, amikor hátrafordultam, hogy szemben legyek vele, s rögtön egy mosollyal egészítettem ki a szavaimat. - Szia!
- Igen, csináld még. - Talán a kelleténél jobban élveztem a dolgot, ahogyan előre nyomtam az alsóajkamat, és eljátszottam a klasszikus háromszöget - előbb a szemeibe néztem, majd a szájára és végül vissza a szemébe. Nem véletlenül ajánlottam neki már az első alkalommal, hogy dolgozzon nekem. Már akkor sem pusztán azon járt az eszem, hogy csak az autómon dolgozzon.
Készségesen indultam vele egy irányba, még ha fogalmam sem volt, hogy éppen az autóm irányába indultunk-e, vagy sem. Egyébként is Tylart keresve léptem be a szervizbe, nem pedig rögtön a járművemet követeltem.
- Nem, mivel minden megbeszélésemet letudtam már, minden percem és figyelmem a tiéd. - Újabb elégedett macskára emlékeztető mosoly jelent meg az arcomon. Apám sosem volt büszke rám, hogy nincs filter azon, amit kiejtek a számon, én viszont sokkal célravezetőbbnek tartottam az őszinteséget és azt, hogy kifejeztem, ha vágytam valamire. Vagy valakire.
- Ha a nővéred szerint jó a teájuk, biztosan nekem is fog ízleni. - A nők csak támogassák egymást és ne húzzanak le egy másik nőt, igaz? Ha Tylar ennyire ad a nővére véleményére, én automatikusan a barátnője leszek, akár találkoztam vele, akár nem. Az pedig majd eldől, hogy a férfi milyen szerepet játszik majd pontosan az életemben. - Szinte bármit kérhetnél tőlem és benne lennék. Emlékszel, hogy te voltál, aki megmentett, amikor először találkoztunk? - Oké, kicsit drámaian hangzik ez, de végső soron mégis ő volt az, aki megállt egy ártatlan és kétségbeesett - az lettem volna? - nőnek segíteni. Kétlem, hogy most derülne csak ki róla, hogy sorozatgyilkos és csinos nők az áldozatai.
- Miről is szerettél volna beszélni pontosan? - Kíváncsian pillantottam rá, megemelve az egyik szemöldökömet, miközben a személyes terének határán maradtam, néha kicsit közelebb kerülve hozzá, mintsem hogy eltávolodjak.

öltözék * ne haragudj a késésért, kedvesem szívecske

* 789 szóban

**Tylar K. Sohn** · not over - Heidi & Tylar Kedd Dec. 27 2022, 18:20

Heidi & Tylar

Egy műhelyben dolgozni jár bizonyos lemondásokkal. Ilyen az mondjuk, hogy szép ruhában járunk dolgozni, mivel konkrétan nincs olyan hely, amit ne olajoznánk össze. Ennek ellenére én mindig kísérletet teszek arra, hogy normális öltözékben fáradjak be, de azzal már nem szoktam szórakozni egy reggel, hogy a hajmosáson kívül többet foglalkozzam a hajammal. Rendben vagyok azzal, ahogyan az egyenes tincsek egyszerűen a homlokomba hullanak, ide pedig tényleg dolgozni jövök, nem pedig divatbemutatóra.
Ennek ellenére, nagyon elmés módon az öltözőnk egy szinttel feljebb van a normálisnál, amit szerintem egyedül használok. Mivel a mostani műszakom lejárt, ráérősen töröltem bele a fehér trikóba az olajos kezem, majd miután a falon átnéztem azt, hogy pontosan kik jönnek majd ma hozzám, be kell ismernem, hogy elkáromkodtam magam. Nem állítom, hogy elfeledkeztem arról a nőről, mert az már tényleg hazugság lenne, szimplán csak kiment a fejemből, hogy a nap végére tettem be. Pontosan emlékszem arra, hogy milyen ruhát viselt a múltkor, ami miatt végül mellőztük a kézfogást. Tisztában voltam azzal, hogy egyébként elég sok munkám van, de ettől függetlenül nem akartam egy potenciális újat elüldözni azzal, hogy állat módjára várom őt.
Mivel tudtam, hogy hova álltam az autóval, ami most már teljes mértékben jól üzemelt, inkább azzal töltettem el az időt, hogy az apró fürdőszobába rohantam, ahol először a körömkefe és szappan kombinációval próbáltam megszabadulni a kezemre tapadt, fekete gépolajtól, aztán mikor nem jártam sikerrel, inkább a hígító és drótkefe legyőzhetetlen duója mellett döntöttem. Annyi időm még így is akadt, hogy elállítsam a vérzést ott, ahol tényleg sikerült megnyúznom magam és megszoktam a lüktető fájdalmat. A mosdókagyló úgy nézett ki, mint egy tetthely, de ez egy olyan dolog volt, amit már a munkatársaim megszoktak. Azt állították mind, hogy egyszer majd leszokom erről, amiből arra tudtam következtetni, hogy ők is átmentek hasonlón. Persze ezt mindig letagadták, én pedig nem forszíroztam a dolgot. Talán onnan ered, hogy középső gyerekként inkább békét próbáltam tartani otthon, nem pedig azzal voltam elfoglalva, hogy mindenképpen csakis kizárólag nekem legyen igazam.
Nem lepődtem meg azon, hogy mikor kijöttem a mosdóból, a nőt megpillantottam, ahogy kint várakozik. Nem kellett sokat erőlködni, szinte azonnal elmosolyodtam ahogy elindultam felé, most pedig magabiztosan simítottam rá a vállára, mivel nekem háttal állt.
- Szia – talán pofátlanság volt letegezni, de okkal tettem ezt – Szóval azt mondtad, hogy bejön, ha tegeződünk, igaz?
Mivel már amúgy is ilyen közvetlen közöttünk a viszony, szándékosan tereltem ellenkező irányba, nem pedig oda, ahol az autójával parkoltam. Időközben a kezemet visszahúztam a válláról, rögtön azután, hogy irányba állítottam őt.
- Remélem nem sietsz nagyon, mert pár dolgot meg kellene beszélnünk a munkámmal kapcsolatban – talán lenne hátsó szándékom abban az esetben, ha nem most mentem volna szét a menyasszonyommal, de egyelőre gondolni sem tudtam arra, hogy én és egy nő bármi mást csináljon az üzleti dolgokon kívül. A barátkozásból pedig mindig szex lesz.
- Ott egész finom a kávé? Ha nem szereted, akkor a hibiszkuszos teájukat tudom ajánlani, a nővérem imádja. Ha azt se, akkor… Van víz – halkan nevettem el magam – Meginnál velem valamit, vagy ne is erőlködjek?
Talán túlságosan félreérthetően fogalmaztam, de ennek ellenére magabiztosan mosolyogtam rá. Nem tudom milyen arányban utasítanak el a nők, mert jobban szeretem a hosszú kapcsolatokat annál, hogy a határaimat akarjam feszegetni, Heidi pedig pont olyannak tűnt, mint akinek párja van. Más kérdés, hogy hogyan bánik vele a férfi, de teljességgel elképzelhetetlennek tartottam, hogy neki ne legyen senkije.

556 szó - kang daniel - paranoia - visszatértél not over - Heidi & Tylar 3756308786

- öltözék - ⋆

» " the way we hide our damaged pride " Tylar × Heidi
» Heidi Yeo
» dear name ▪ Heidi & Dan ▪
» " get hooked on the venom " Aida × Heidi
» " tie you up like a spider, can't escape " Jiang × Heidi