Heidi & Aida

- Miért, egy ilyen nő egyáltalán ér annyit, hogy a szádra vedd? – ezen a ponton már mosolyogva nyomtam meg Heidi vállát párszor a tenyeremmel, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy ténylegesen elnevessem magam. Talán nem voltam annyira szabad szellemű, mint Heidi, viszont kifejezetten szórakoztatónak találtam mindig is az ő forróvérűségét. Akaratlanul is arra emlékeztetett, amilyen én voltam még, mielőtt megházasodtam volna. Nem azt mondom, hogy a férjem mondjuk egy másik emberré tett volna, de határozottan igaz volt, hogy másképp viselkedtem a feleség és az anya szerepkörben. Talán pont az eredményezte a jó kapcsolatomat ezzel a banyával, hogy ténylegesen meg tudtuk egymást érteni. Talán engem a sztereotip nőiesnek nevezett nőnek gondoltak sokan, ami azt eredményezte volna, hogy Heidi és én soha nem jöhetnénk ki. Ugyanakkor az olyan embereket, akik szerint csak a finom hölgyikék voltak nők, legszívesebben arcon nyomtam volna még akkor is, ha ez egy olyan tevékenységet fedett le, ami kicsit sem számított nőiesnek. Azért hoztam létre egy dekorkozmetikai céget, hogy a divaton keresztül azt sugalljam az embereknek, hogy rendben vannak úgy, ahogy jól érzik magukat, ez pedig szerintem összességében megmutatta azt, hogy miként állok ehhez az egészhez.
- Egyszerűbb lenne, ha oda sem figyelnél rá – legalábbis én biztosan ezt tettem volna, de mivel az élet különböző lapokat osztott nekünk, nem voltunk ugyanolyanok. Ha azt állítanám, hogy egyáltalán nem élvezem azt, ahogyan Heidi bánik egy-két emberrel, akkor egyértelműen hazudnék. Szórakoztató volt, hogy sugdolózni próbált velem jóga közben, ahogyan az is, hogy mennyire felidegesítette ez az egész helyzet. Viszont én magam tartottam annyira konfliktuskerülőnek a mindennapokban, hogy ne feltétlenül álljak bele mindenáron egy ilyen szituációba. Az is lehet, hogy a férjemmel folytatott veszekedések miatt már nem élveznék úgy egy szóváltást valaki mással. Én is éreztem, hogy haragtartóvá váltam, amióta házas vagyok, ezért szerettem volna békésen élni a legtöbb pillanatban.
- Majd, ha egyszer férjhez mész, és szülsz egy gyereket rájössz, hogy az életed sosem lesz már unalmas – halkan nevettem el magam, aztán megcsóváltam a fejem. Nem mintha bántam volna, hogy most már kettő szerelmem is van, viszont határozottan szerettem néha szabadságot kivenni az anyaságból, vagy éppenséggel a feleség létből. Élveztem azt, hogy egy olyan férfi mellett vagyok, mint amilyen Tae-yang, ugyanakkor nekem is voltak határaim. Nem hiszek abban, hogy az ember mindig, minden körülmények között felhőtlenül boldog, épp ezért volt szükségem azokra a pillanatokra, amikor időt tölthettem a barátnőimmel. Ez természetes volt és szerintem mindenkinek jár ennyi.
- És jót acroyogáztatok azzal az ügyvéddel? – kissé felvont szemöldökkel néztem rá. Ismét nevetésre késztetett az, amit mondott, mivel pontosan tudom, hogy miért zárták be magukat abba a terembe – Nem. Kivel próbáltam volna?
Úgy, hogy házas vagyok, erre elég egyértelmű válasz lenne, ugyanakkor igazság szerint nem nagyon szoktam a férjemet melegítőben látni otthon. Emiatt talán kicsit röhejes is volt a kép, ahogy a nappali közepén hajtjuk végre a különböző gyakorlatokat és abban sem vagyok biztos, hogy balesetek nélkül megúsznánk a dolgot. Valószínűleg pont Heidi lenne az, aki a legjobban nevetne rajtunk, ha végig nézné a bénázásunkat.
- Nem is kell úgy ébredned – egyszerűen megrántottam a vállam, miközben megszabadultam a hajgumitól, amivel összefogtam a tincseimet korábban – Szerintem sok nálad fiatalabb nő is irigy az adottságaidra.
Hittem benne, hogy a megfelelő ápoltság, egy jól elkészített smink, a hozzánk passzoló színek használata, illetve a kreativitás és némi mozgás, mindenkiből szuper nőt tud csinálni. Ugyanakkor pont azért, mert valaki nem képes mindent megtenni, mert valami folytán elhitte azt, hogy ő úgysem lehet olyan már, mint mások. Ez pedig önmagában elég hibás hozzáállás, viszont nem tudtam sajnálni azokat az ármánykodó nőket, akik a saját önbizalomhiányukat azzal próbálták leplezni, hogy belénk állnak valami miatt.
- Kire koncentráltál akkor? – teljesen jogos volt a kérdés, mégis mosoly volt az arcomon, viszont utána komolyan folytattam – Dan rendes férfi. Nem nyúlnál vele mellé.
Nyilvánvalóan nekem pedig éppen eléggé tetszett a férjem ahhoz, hogy ne a barátaira fenjem a fogam, de összességében elmondható volt a legidősebb Seo-ról, hogy teljesen makulátlan minden tekintetben. Ha Tae-yangot kérdezném, ő ennek az ellenkezőjét biztosan tudná állítani, ugyanakkor pontosan tudtam, hogy vannak igényei a barátait tekintve, emiatt elég nehéz lett volna elképzelni róla azt, hogy trógerekkel lógna együtt.
- Meg akartunk… - viszont azért a mi esetünkben is volt ott egy de. Egyrészt nem természetes úton találkoztunk, hanem egy bizonyos listából választottuk ki azt a partnert magunk számára, akit a legmegfelelőbbnek gondoltunk. Maga a tény, hogy bele tudtam szeretni a férjembe, teljesen más lapra tartozik. Bizonyos szempontból önző voltam, mivel nem lettem volna hajlandó csak úgy odaadni őt valakinek, viszont az a véleményem, hogy Nate csodálatos férfi és apa. Vannak súrlódásaink, talán ő nem is úgy szeret, mint ahogyan én őt, de ettől függetlenül bármelyik nő képes lenne rövid időn belül gyengéd érzéseket táplálni iránta. Talán túlságosan rózsaszín szemüvegen keresztül néztem őt, de ez nem zavart, igyekeztem kiélvezni. Mert ha úgy vesszük, nekem tényleg ő az első, akihez ennyire ragaszkodtam és képes voltam magamban kimondani, hogy ténylegesen szerelmes vagyok belé. Annak ellenére is, hogy nem vagyunk mindig rendben.
- Akkor talán meg kellene ismerkedned vele – úgy rántottam meg a vállam, mintha ez mindeddig teljesen egyértelmű lett volna – Azt ne mondd, hogy Dan nem a kedvedre való.
Elég nehéz volt elhinni egy jóképű, gyakorlatilag már-már tökéletesnek mondható férfiról, hogy kevés lenne Heidinek. Biztos voltam benne, hogy még témájuk is akadna, ugyanakkor azt is megértem, hogy degradálónak érzi azt, ahogyan egy férfi kezébe próbálja adni az apja a vállalatot. Ha valaki, akkor én tökéletesen meg tudtam érteni, hogy miért nem tetszett ez neki.
- Ha belegondolsz, a mi házasságunk is el lett rendezve – soha nem tagadtuk le ennek a tényét, ugyanakkor az is igaz, hogy volt minimális beleszólásunk abba, hogy kivel akarunk együtt lenni. Én hittem benne, hogy nem kell kergetni annyira a szerelmet, mint ahogyan sokan csinálják. Vannak tisztességes emberek közöttünk is, tehát lehet bizonyos szinten válogatni Ugyanakkor valahol meg szeretném azt is elhinni, hogy nekem az volt a sorsom, hogy a férjem felesége legyek, bármennyire is voltam realista típus sok szempontból.
- Tudom, hogy szeret – az már más kérdés, hogy nehéz volt kiigazodni néha a hangulatán is, ami miatt sokat veszekedtünk. Nem állítom, hogy én más lennék, ugyanis a legtöbb esetben legalább annyira rosszul reagálok le helyzeteket, mint ahogyan Nate is tévedni szokott. A baj talán azzal van inkább, hogy szokásunk megvárni, hogy a felhőcskék elvándoroljanak a fejünk felől, aztán utána úgy viselkedünk, mintha mi sem történt volna. Ezzel gyakorlatilag mindent a szőnyeg alá söprünk és nem igazán tudom, hogy pontosan hol van az elég az esetünkben. Hogy mennyit bír még el a szőnyegünk.
- Nem, nem. Jól vagyunk – ennek ellenére kerültem a pillantását – Illetve nyilvánvalóan néha hajba kapunk, de szerintem nincs olyan házasság, ahol ez ne történne meg.
Nagy általánosságban beszéltem, de ennek ellenére nem akartam kiteregetni még a barátaimnak se a családi szennyest. Pont attól éreztem magunkat erősnek, hogy valóban annak tűntünk mások szemében. Nem mondom azt, hogy minden csak egy olcsó színjáték, amit csinálunk, de ettől függetlenül sokszor nem tükrözte a házasságunk azt, ami valójában otthon lezajlott nálunk.
- Az tud lenni, ha van róla egy jó szerződésed – ha valakinek, akkor nekem volt ebben tapasztalatom. Nem olyan egyszerű felbontani azt a szerződést, persze nyilvánvalóan, ha az egyik fél meghal, akkor probléma lehet a házasságot illetően. Ugyanakkor a mi szerződésünk részben azt is kimondta, hogy ha valamelyikünkkel történik valami, akkor a másik vagyonát a házastárs örökli. Mióta megismertem az anyósomat és az apósomat, szinte teljesen egyértelművé vált, hogy ezt a pontot nem ők találták ki. Nyilván ezt a tényt már felülírta azt, hogy lett örökösünk, de ettől függetlenül a családom szépen elintézte azt, hogy mindent megpróbáljanak bekebelezni, ha a férjemmel történne valami.
- Az egészben az a leginkább ironikus, hogy ha helyet cserélnének velünk, valószínűleg ők még inkább helytelen dolgokat tennének – egyszerűen megrántottam a vállamat, mintha csak az időjárásról beszélnénk. Határozottan tartottam magam ahhoz, hogy a hatalom olyan dolog, amibe nehéz beletanulni, sokan nem is tudnak, mert egyszerűen nem olyan a jellemük. Abban teljesen biztos vagyok, hogy ha egy sarki közértben dolgozó személy helyet cserélne velünk egy hónapig, akkor nagyon hamar keveredne olyan dolgokba, amik ép ésszel nem könnyen felfoghatóak. A tény, hogy bizonyos korlátok megszűnnek az emberek számára, valahol őrjítő hatással bír.
- Ha Dant nem zavarja, akkor miért baj, hogy ha visszamondja? – a hangomból eléggé kiérződött a jókedv, ahogy folytattam – Ne félj, a férjem nem fog eltiltani tőled, ha lefekszel mással is. Valószínűleg Dan sem lesz a hűség mintapéldája.
Nem azt állítom, hogy Tae-yang pletykás lenne – egyébként nagyon is az – viszont tény volt, hogy a férfi soha egyetlen nő mellett sem állapodott meg hosszabb időre. Az pedig elég egyértelmű, hogy sok nő érdeklődhet iránta, ő pedig valahol hülye lenne mindezt nem kihasználni.
- Nekem rendben van a francia – éhes voltam, emiatt nem válogattam túl sokat. Az is teljesen mindegy volt a számomra, hogy pontosan melyik éttermet fogjuk meglátogatni. Mivel nem szívesen tartózkodtam az öltözőben túl sokáig – sokan voltunk és nem tartottam annyira higénikusnak, mivel nyilvánvalóan nincs sok idő ezeket a helyeket takarítani – igyekeztem lehetőség szerint gyorsan átvenni a ruhámat.
- Elmehetünk akár egy hétvégére – nem lett volna nagy dolog, mivel Mitchie már elég nagy volt ahhoz, hogy nélkülözzön egy kicsit. Mostanában igyekeztem átengedni a férjemnek egy darabig a kisfiút, mert azt láttam Tae-yangon, hogy szívesen játszik vele. Szerintem nem bánná, ha elmennék kikapcsolódni, ő meg elég komoly és megbízható volt a gyerekünket illetően, szóval rá mertem hagyni.
- Miért érdekel az, hogy milyen a férjem az ágyban? – nem túl hangosan válaszoltam neki, a tenyeremmel pedig finoman nyomtam meg a nő a vállát – Valójában úgysem fogod megtudni a teljes igazságot.
Az ujjaimat összefűztem, és úgy sétáltam tovább, miközben valóban elgondolkoztam a kérdésen. Szerintem, ha valaki vetett egy pillantást Nate-re, az pontosan tudta a választ.
- Merre van az a francia étterem, ahova annyira menni szeretnél? – béna témaelterelés volt, tudtam, hogy Heidi valamilyen választ ki fog belőlem csikarni, ezt viszont mégsem akartam túl könnyen adni neki.

Outfit »« Szószám: 1 627 »« mivan banya  

Heidi & Aida

- Az még nem jelenti azt, hogy neked folytatni kell – szigorúan csóváltam meg a fejem, de hamar elmosolyodtam. Nem állíthatom azt, hogy nagyon különböztem volna tőle pár évvel ezelőtt, de a kettőnk helyzete elég más jelenleg. Mivel nekem van egy kisfiam, akarva-akaratlanul is figyelek minden mozdulatomra, hogy véletlenül se hozhassak rá, vagy a férjemre szégyent. Egyáltalán nem érzem azt, hogy ez mondjuk a nőiességem, vagy a személyiségem rovására menne, de vannak olyan dolgok, amiket én már nemes egyszerűséggel nem csinálok. Ennek nincsenek túl extra okai, szimplán állíthatom azt, hogy én talán megtaláltam életem párját – még ha egy szerződés is köt össze minket, ami határozottan lekorlátolja egyes lehetőségeinket – akinek már szültem egy gyereket, ezért érzem a felelősségtudatot magamban. Igyekszem jó feleség és anya lenni; nem a társadalom, sokkal inkább a saját elvárásaimnak megfelelve teszem ezt. Lényeglében pedig ez volt az, ami számított, nem pedig mondjuk az, hogy esetlegesen milyen pletykákat terjesztenek rólam. Engem az ilyenek különösebben sosem hatottak meg, viszont az is tény volt, hogy nem is nagyon adtam a legtöbbnek alapot. Igyekeztünk Tae-yanggal tökéletesen odafigyelni a viselkedésünkre, mivel mind a ketten pontosan tudtuk, hogy milyen esetleges problémák merülhetnek fel akkor, ha nem tartunk be néhány szabályt. Ez persze nem jelentette azt, hogy mindezek különösebben meghatározták volna a mi életünket, viszont legalább kordában tudtuk tartani azokat a pletykákat, amik esetlegesen rólunk terjedhettek.
Heidi nem ilyen volt. Ő lényegében először vette figyelembe azt, hogy ő mit akar megtenni, aztán pedig cselekedett. Ezzel nekem soha nem volt problémám, de nem feltétlenül érzékeltem azt a barátnőmön, hogy különösebben megfontolt lett volna. Persze ezzel sincsen semmi probléma, meg amúgy sem lepett meg az a jelenet, ami lezajlott, miközben jógáztunk, de azzal is tisztában voltam, hogy mi ketten nem is azért vagyunk barátok, hogy minden körülmények között egy követ fújjunk. Elég unalmas lenne az élet, ha mindig mindenben egyet értenénk, én pedig határozottan úgy gondoltam, hogy kibírhatta volna beszélgetés nélkül a maradék két pózt. Más kérdés, hogy ezt így nem fogom a fejéhez vágni, meg ha nagyon mélyen magamba néztem, én is kicsit szórakoztatónak találtam a szituációt.
- És nem lett volna időd és lehetőséged mondjuk egy kicsit később ezen összeveszni vele? – az arcomon egy visszafogott mosoly játszott, miközben én magam is felálltam, és kinyújtóztattam a tagjaimat – Vagy leginkább elengedni a dolgot? Mondjuk az nem feltétlenül a te stílusod.
Ezt már határozottan állítottam, de a hangomban nyoma sem volt szemrehányásnak, sokkal inkább kedvesen jegyeztem meg neki. Mindig is úgy éreztem, hogy mi ketten jól kiegészítjük egymást, mivel én képes voltam néha talán egy picit lehűteni a hevességét – még ha ez tíz percnél tovább nem is tartott – neki hála pedig elmondhatom magamról azt, hogy bátrabban viselkedtem bizonyos helyzetekben, mint ahogyan alapjáraton szoktam.
- Ennyit épp elég tudnom a helyzetről – a szőnyeget az alkarommal szorítottam a testemhez, hogy mind a két kezemet fel tudjam emelni, ezzel jelezve felé azt, hogy itt volt elég az információkból – A lényeg, hogy meg tudod védeni magad.
Nem mintha mondjuk probléma lett volna ez az ő anyagi helyzetében, meg az sem volt biztos, hogy tartja vele a kapcsolatot. Ha volt közöttük valami, akkor benne volt az is a pakliban, hogy Heidi hamar megunta, és már mondjuk valaki mást nézett ki magának. Mondjuk szerintem, ha nem lennék férjnél, akkor valószínűleg hozzá hasonlóan élvezném én is az életet, de sokkal kevesebb lehetőségem van úgy, hogy a kisfiam még kicsi és nem hagyhatom magára. Abban szinte biztos voltam, hogy egy hét szabadságot majd ki fogok venni, amikor Mitchie már mehet oviba és az apjával is otthon maradhat, mert nagyon szívesen elmentem volna akár Heidivel is nyaralni egyet.
- Miért, vannak olyan alkalmak, amikor te rossz formában vagy? – felvont szemöldökkel néztem rá, de a szám sarkában ennek ellenére játszott némi mosoly. Nem igazán tudtam elképzelni egy olyan szép nőt, mint amilyen ő is volt mondjuk kifejezetten rossz formában. Én személy szerint hittem abban, hogy a természetes szépség belülről fakad inkább, amit könnyen elő tudunk varázsolni magunkból egyes szépészeti eszközök helyes használatával. Nem gondoltam, hogy ezek mondjuk megváltanák a világot, de igyekeztem a cégemmel is azt a mentalitást képviseltetni, hogy alapvetően a kevesebb néha több, és a kifinomultság meg alapvetően a finomság az kifizetődőbb tud lenni bizonyos esetekben. Én magam úgy gondoltam, hogy Heidi az a típusú nő, aki akár egy kinyúlt felsőben és kócosan is jól nézne ki, mert modellként lenne képes viselni ezeket a darabokat. Éppen ezért nem is értettem, hogy pontosan mire gondolt, amikor azt mondta, hogy nincsen formában.
- Egyébként annak idején mi is hasonlóan találkoztunk, mint ti, és látod… Házasok vagyunk – nyilvánvalóan voltak olyan aspektusai a házasságunknak, amiről nem beszéltünk még a legközelebbi barátainknak sem feltétlenül. Ettől függetlenül én teljesen őszintén ki tudtam mondani azt, hogy a férjemhez hasonló férfival még soha életemben nem találkoztam, és jelenleg úgy érzem, hogy egyszerűen képtelen lennék bárki mást szeretni. Ő volt az egyik legkülönlegesebb személy az életemben, akit titokban nagyon szerettem volna magamhoz láncolni, de ezt magamnak is alig mertem beismerni.
- Szerintem jó ember – finoman megrántottam a vállam – Viszont soha egyetlen nőt sem akart még korábban. Nyilvánvalóan a férjemmel azon dolgoznak, hogy elrontsák egymást, de ennyi szórakozást meg kell hagyni nekik.
Annak ellenére, hogy bődületes ivópartikat tudtak rendezni azok ketten, a múltkor volt szerencsém megpillantani, amikor együtt építkeztek Mitchie-vel és kifejezetten aranyosnak találtam a jelenetet. Illetve Nate barátai szerintem soha az életben nem beszélnének velem tiszteletlenül, és nem csak azért, mert az ő felesége vagyok, én magam is azt tapasztaltam velük kapcsolatban, hogy abszolút rendben vannak.
- Hogy néz rám? – én magam nem mindig merem tartani vele a szemkontaktust, ugyanakkor kíváncsi voltam, hogy mit gondolnak rólunk mások. Nem éreztem teljes mértékben színjátéknak azt, amikor tökéletes házaspárként jelentünk meg egy-egy eseményen, ugyanakkor nem is láttam minden helyzetben a férjemet, amikor mondjuk Heidi elkaphatta párszor a pillantását. Soha nem kételkedtem abban, hogy tisztel engem, mint ember, de nem mertem arra gondolni, hogy akár szerethet is, mint nőt. Főleg úgy, hogy nyilvánvalóan a testem is megváltozott, miután életet adtam a kisfiunknak, bár igyekeztem nem elhagyni magam és igényesen létezni otthon is. Szerettem volna, ha Tae Yang szívesen tért volna haza az otthonunkba… és hozzám.
- A házasságot lehet fegyverként is használni – finoman vontam meg a vállam – Olyan társat kell találnod, aki erősebb a tömegnél, és akkor legyőzhettek rengeteg mindent.
Mi legalábbis annak idején így gondolkoztunk. Szerencsések vagyunk, hogy megtaláltuk a másikban az erőt és az elhivatottságot, ezáltal tényleg végre tudtuk hajtani a dolgot. Az is igaz, hogy nem egyszer merült fel már a válás kérdése is a kapcsolatunk elején, de én a magam részéről jelenleg úgy érzem, hogy soha nem akartam igazán otthagyni Őt. Heidi kérdésére egyszerűen csak bólintottam, miután a táskámat az alkaromra fektettem, aztán hozzá hasonlóan, abban a ruhában hagytam el az öltözőt, amit jógázás közben is viseltem.
- A mi köreinkben? Gyakorlatilag bárhol – ennek ellenére éreztem, hogy egy olyan mosoly ül ki az arcomra, ami pontosan jelzi azt, hogy miért vagyunk mi ketten barátnők – Ha jól tudom, Dannak van egy barátja, aki ügyvéd és egyébként szingli is. Illetve annak az ügyvédnek van egy ügyész barátja, de az ő nevére nem emlékszem, mivel nem nagyon jár az eseményeinkre… Meg szerintem téged nem is feltétlenül érdekelne, mivel házas, és gyerekei vannak.
Ettől függetlenül a lehetőségeket fenntartottam neki, mivel a magam részéről úgy gondoltam, hogy ha már házasságról van szó, akkor érdemesebb lenne egy olyan férfit választania, akit nem tud megerőszakolni. Mondjuk valamiért azt gondoltam, hogy Heidinek egy házas férfi sem lenne akadály, ha éppen ahhoz lenne kedve.
- Mit szeretnél enni? – nekem lényegében úgy éreztem, hogy mindegy volt. Alapvetően ő volt a kifinomultabb, ha ételről volt szó, mivel én az egyetemen nem csak az elittel keveredtem még annak idején, emiatt pedig határozottan elvoltam egy utcai kis gyrosossal is, ha az volt a legközelebb hozzám. Ezért éreztem, hogy mindenképp át kell adnom neki a választás lehetőségét.

Outfit »« Szószám: 1 288 »« mivan banya  

Heidi & Aida

Világ életemben fontosnak tartottam az egészségem megőrzését, ez pedig elég sok tényezőből adódott össze. Hittem benne, hogy a szépség az mindig olyan dolog volt, ami sokkal inkább fakadt belülről, emiatt pedig igyekeztem elsősorban egyfajta belső egyensúlyt megteremteni és utána időt fordítani a külsőségekre. Alapvetően ehhez leginkább az tartozott hozzá, hogy biztonságban kellett magam érezni, illetve meg kellett találnom az életemben azokat az apróságokat, amik örömöt és erőt tudtak adni nekem. Mivel anyagi gondokkal kifejezetten sosem küzdöttem, a férjem pedig minden egyéb biztonságérzetet megadott nekem, lényegében elmondhattam magamról, hogy olyan ritka kényelemben éltem, ami a mai világban luxusnak számított. Innentől kezdve nem volt számomra nehéz belső harmóniát találni.
Ami a külsőségeket illette… Sosem voltam az a fajta nő, aki mondjuk elhanyagolta volna magát, amióta pedig életet adtam a kisfiunknak, igyekeztem lehetőség szerint jobban odafigyelni az alakomra. Szerencsére Tae Yang nem egy asszonyverő típus volt, aki mondjuk azt vallaná, hogy egy nőnek annyi a dolga, hogy potyogtassa az utódokat, utána pedig rabszolgává váljon a saját otthonában. Ha rajta múlna, már rég nem én gondoskodnék a házunk otthonosságáról, hanem egy bejárónő varázsolná tisztává a környezetünket. Emiatt viszont nem volt kérdés, hogy a keddi jóga órám teljességgel rendben volt neki, és nem kellett engedélyt kérnem tőle ahhoz, hogy egy kicsit ki tudjak kapcsolódni ilyenkor.
Alapvetően most is ez lett volna a cél, viszont a mellettem helyet foglaló nő megzavart ebben, ami miatt nem tudtam rá haragudni. Sokkal inkább volt az a kérdése zavarba ejtő, amit vagy húsz nő előtt feltett nekem. Olyan hangosan suttogott, hogy lényegében szerintem a terem végében is hallották az emberek, bár lehet csak számomra tűnt ennyire durvának a helyzet.
Ennek ellenére is Heidi a barátnőm volt, akivel már elég régóta együtt látogattuk ezeket az órákat. Amikor én magam is berendezkedtem a hulla pózba, elmosolyodtam azon, hogy mennyire nem tetszett neki az a tény, hogy megzavarták, mielőtt feltehette volna a további kérdését. Őszintén örültem volna neki, hogy ha nem éget le az egész terem előtt, szóval én a magam részéről csak igyekeztem üzenni felé, hogy később majd megbeszéljük a dolgot. Talán a jóga nem feltétlenül mindig Heidinek való. Ha valami foglalkoztatja őt, és nem teheti fel azonnal a kérdéseit, talán rosszul tudja érezni magát, legalábbis én erre tippelek jelenleg.
Igyekeztem én viszont inkább az oktatónkra figyelni, viszont arra a kérdésre kénytelen voltam nem odakapni a fejem és néhány rosszalló pillantás kíséretében eldönteni azt, hogy ezt most komolyan feltette-e nekem. Mi ketten annak ellenére, hogy jó barátságot ápoltunk, egészen más természetűek voltunk. Lehet, hogy neki természetes kibeszélni egy tömegben, a jógaóra kellős közepén a szexuális életét… Sőt tudom, hogy így van, de én nem tartozom ebbe a csoportba. Jobban belegondolva, ha a férjem itt lenne, minden bizonnyal ő maga is egy kicsit megszeppenne ettől a kérdéstől. Bár egyáltalán nem terveztem neki elmondani, hogy volt egy ilyen beszélgetésem Heidivel.
- Később – nála jóval diszkrétebben suttogtam oda a szavakat, mert én magam is egyet tudtam érteni a témába beleszóló nővel. Konkrétan öt perc volt hátra az órából, annyit szerintem ő is simán ki tud bírni a kérdéseivel együtt, senki nem fog engem elrabolni, bár őszintén bevallom, hogy én magam sem tudtam, hogy milyen szinten kellene beavatnom őt a részletekbe. A mi házasságunk nem a megszokott volt, a külvilág felé meg ezt a gyengeséget nem feltétlenül mutattuk ki. Bár Heidi tudott néhány dologról, de mégsem osztottam meg vele mindent, mivel én magam sem láttam sokszor a megoldást.
- Kicsit modortalan voltál azzal a hölggyel – én magam ezt már csak akkor jegyeztem meg, amikor tekertem fel a szőnyegemet. Az arcomon mosoly volt, egyáltalán nem számon kértem őt a viselkedése miatt, hanem rávilágítottam valamire, amit ő talán nem látott problémának, de baja származhat belőle – Ha meg akar majd tépni a következő alkalommal, vagy neked esik az öltözőben, akkor sem használhatsz emberi pajzsnak, jó?
A kérdését valamilyen szinten igyekeztem figyelmen kívül hagyni, bár őszintén nem reménykedtem benne, hogy el fogja felejteni a dolgot. Ez a nő nem az a típusú ember, aki csak úgy megfeledkezik az ilyen „fontos” kérdésekről, de ennek ellenére lehet tenni egy próbát nála. Én is hallottam a házassága hírét. Tudtam, hogy utálja az egészet, tehát talán túl sok dologgal van tele a feje ahhoz, hogy az én hálószobatitkaim fontosak legyenek.
- Elmehetünk enni – hamar szertefoszlottak a reményeim azzal kapcsolatban, hogy a szexuális életem a privát szférámat képezhetik majd – Miért tán, a te jelölted rossz formában van? Felhívnám a figyelmed arra, hogy soha egyetlen nőt sem fogadott el Dan a menyasszonyának. Tudom, mert a férjem legjobb barátja.
Őt is meglepte a dolog, ezért beszéltünk róla. Valamennyire én is ismertem a férfit, aki a józan napjain egészen tisztességesnek tűnt. Ugyanakkor nekem is volt egy olyan korszakom, amikor fontos volt az, hogy ki tudjam engedni a fáradt gőzt, némi italozással. Ezért senkit sem lehet elítélni.
- A végén még majd attól kell rettegnem, hogy lecsapsz a férjemre – a megjegyzésem miatt, amikor kifelé haladtunk a tömeggel, kaptam pár olyan pillantást, amiről igyekeztem tudomást sem venni. Sosem néztem le a környezetemet, és nem is féltékenykedtem, így lényegében rendben volt, ha néztek. Nem olyan könnyű ellopni tőlem azt a férfit.

Outfit »« Szószám: 839 »« mivan banya