Soha nem igazán érdekelt a művészet, valahogyan nem az az út, amin járni szerettem volna, mégis a Pierre lelkesedését hallgatva, kedvem lenne most valamit lefesteni vele, annak ellenére is, hogy nem értek hozzá. Olyan szinten képes át adni az érzelmeit a szavaival, hogy szinte már látom Őt magam előtt, ahogyan ecsetet ragad és le festi ezt az egész tájat, ami minket körülvesz. Mert egyébként azt nem mondhatom, hogy nem szép a fehérrel betakart erdő, és a belőle áradó csend és nyugalom. Számomra ez a helyzet már önmagában kalandosnak számít, hiszen az elmúlt éveim nagy része semmi másról nem szóltak, csak a kórházról, gyerekekről és Lisanról. Ezt pedig így már annyira megszoktam, hogy máshogyan nem is tudnám elképzelni.
- Egyszer nagyon szívesen megnézném néhány alkotásodat. Persze csak ha nem titkosak. - a mosolyom elárulhatja azt, hogy nem csak ezt a helyzetet, amibe csöppentünk tartom érdekesnek, hanem igazából Őt magát is. Nem látok arra nagy esélyt, hogy a tábor után még valaha is találkozhatnánk, talán néhány hónap múlva feledésbe merül ez a napunk, mégis, ha a sors újból úgy hozná, akkor minden bizonnyal nem zárkóznék el attól, hogy még ennél is jobban megismerjem. Természetesen nem vágyok titkos találkákra senkivel, aki a másik nemet képviseli, még azt sem tartom kizártnak, hogy bemutassam egyszer Lisannak.
- Nem...én nem igazán. Nincs időm arra, hogy bármit is alkossak. Egyébként meg ez a művész hajlam a húgomnak jutott ki. Ő ruhatervező és nagyon színes fantáziával van megáldva. - a büszkeség csak úgy árad a szavaimból, hiszen a nem kevés korkülömbség miatt, ami Lily és köztem van, akaratom ellenére is mindig elő tör belőlem az anyáskodás, amivel az is együtt társul, hogy elfogult legyek vele kapcsolatban mindennel, így nem is túlzok, ha azt gondolom, hogy nála ügyesebb divattervező nincs is. Nem véletlenül bíztam rá az esküvői ruháink megálmodását, mert bízok benne annyira, hogy tudom, nem fog csalódást okozni. Akkor sem, ha nem mindig túl fényes a kapcsolatunk.
- Természetesen szoktam utazgatni. Meg nyaralni is. Ha az időm engedi. Meg persze ha sikerül a vőlegényemmel egyszerre szabaddá tennünk magunkat. Nélküle csak ritkán utazok el, akkor is csak munka miatt....ahogyan most. - próbálom nem kimutatni azt, hogy sértő egy kicsit, hogy ennyire nyíltan a tudtomra adta a kérdésével, hogy unalmasnak gondolja az életem. Ami egyébként nem is áll messze a valóságtól, viszont nincs időm nekem arra, hogy a kalandozgatásokra gondoljak. Vagy legalábis próbálom az időre fogni az egészet, mert sokkal egyszerűbb, mint beismerjem, hogy velem van a valódi probléma. Annyira megszoktam a makulátlanságomat, hogy bele gondolni sem mernék abba, hogy mi lenne, ha csak egyetlen egyszer is engednék a csábításnak. És ezzel nem is gondolok semmi rosszra, csak mondjuk olyasmire, hogy legalább időnként el járjak szórakozni, és anélkül rúgjak ki a hámból, hogy rosszul kéne magam éreznem miatta. Nem Lisan az, aki korlátoz, hanem én saját magamat. Mert félek csalódást okozni még önmagamnak is.
- Nem. Vagyis én nem irányítok semmit. Inkább azt mondanám, hogy mielőtt bármit is cselekszem, azt többször is átgondolom, hogy biztosan azt kéne-e tennem. Szeretek megfontolt lenni és úgy dönteni. - amióta az eszemet tudom ilyen vagyok, ami bizonyos határokig talán jó is, de végeredményben aztán mindig oda lyukadok ki, hogy fogalmam sincs, hogy hogyan kell igazán élni. Még az a lázadó kamaszkor is kikerült valamiért, amin az emberek zöme mind végig mentek. - Bocsánat, de... te most festő vagy vagy valami pszichológus? - kínomban még el is nevetem magam a kérdésem miatt, mert rendesen beletrafált egyébként az életem lényegébe. Egyértelműen sokkal kiismerhetőbb vagyok, mint Ő. Ezért is leszek csak még kíváncsibb, mert szeretném megérteni azt, hogy Ő hogyan tud ennyire lazán létezni.  Látszólag az a fajta ember, aki csak a mának él, és egyáltalán nem rágódik sem azon, ami elmúlt, sem pedig azon, hogy mi lesz majd holnap. Képes megélni a jelent. Helyeslően is bólogatok, hiszen valahol igaza van... kár azon töprengeni, ami elronthatja azt a pillanatot, amiben vagyunk. Hiába tetszik, hogy ennyire lazán fogja fel az életet, azért én aggódalmaskodok amiatt, hogy mi fog történni, ha valami bajba keveredünk, miközben ezen az ismeretlen helyen bóklászunk.
- Igazad van. Nagyon fontos egy kapcsolatban, hogy kompromisszumok alakuljanak ki a felek között. Én mondjuk abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy megtaláltam azt a férfit, akivel tökéletesen össze illünk. Nagyon sok közös van bennünk, ami miatt kialakult köztünk egy ilyen széttörhetetlen kapocs. Talán egyszer te is találsz egy hasonló társat. Olyant, aki veled együtt alkot. - hisze ez nem lehetetlen egyáltalán. Azt tartják, hogy a világban mindenkinek meg van valahol a párja, csak elég türelmesek kell legyünk ahhoz, hogy azt megtaláljuk. Én sokkal hamarabb is bukkantam rá az enyémre, mint reméltem volna. Ez valahol jó, de mégis, mintha a gondolataim ellent mondanának a szavaimnak. Hiszen nem mindig érzem úgy, hogy jó az, hogy mindenben egyet értünk, az elmúlt 10 évünk alatt, még csak olyan nagyon szívből jövően nem is veszekedtünk. Pedig azt tartják, hogy az egészséges kapcsolatokhoz fontos az, hogy néha egymásra tudjunk ordítani kígyót-békát. Ahogyan azt is hallottam már, hogy az ellentétek sokkal jobban vonzák egymást, mint azok, akik ugyanolyanok.
Szerencsére az ugató kutya, majd a faház belseje épp elegek ahhoz, hogy a gondolataim elterelődjenek, és közben eldönteni sem tudom, hogy mindaz, amit odabent látok tetszik-e vagy sem. Inkább tartom hátborzongatónak, mint csodálatosnak, de úgy érzem, hogy ezt kár ecsetelnem egy művésznek, aki több, mint valószínű, hogy amint lehetősége lesz rá, meg is fogja örökíteni ezt az egészet. Mégis valami, mintha belülről azt súgná, hogy maradjunk még egy kicsit itt, mert ha bele gondolok, hogy ebben a hidegben ismét milyen hosszú út vár majd ránk, hogy vissza találjunk a hotelig, akkor már abba bele borzongok. Szerencsére Pierre-nek sincs ellenére a dolog, mondjuk szerintem ha rajta múlna az egész, még az éjszakát is itt töltené, a szerinte eszméletlen tárgyak között. Hát én biztosan nem akarok azért itt sok időt eltölteni, és a ház tulajdonosával sem kívánok találkozni.
- Szerintem mi elég nagyok vagyunk ahhoz, hogy ne keressenek. - hiszen a lényeg még mindig az, hogy a kis Dan előkerült, mi meg majd vigyázunk magunkra. Ezt gondolom a többiek is így vélik, bár azért egy fintor megjelenik az ajkamon, miközben bele merülök abba, hogy az emberek igazából milyen rosszak is, és csak a  jó ég tudja, hogy mi mindenre gondolhatnak a hosszúra sikerült távollétünk miatt. Mondanám, hogy nem szokott engem az érdekelni, hogy ki milyennek hisz, de az hazugság lenne... nem szeretek én lenni a pletyka tárgya soha. Akaratlanul is megmosolyogtat végül az, hogy milyen lelkesen helyezi el a fákat a kandallóba, és gyújtsa azt meg, meghallva a tűz ropogását, még elismerően össze is csapom a tenyeremet. Azt hittem, hogy ennél sokkal több időbe fog neki telni, amíg felgyullad a tűz.
- Tökéletesen. - a mosolyom egy kicsit kiszélesedik, majd az ágyon gondosan összefogott pokróc után nyúlok, azt a hátamra terítem, hogy elfoglalhassam végül a helyet az üres széken, azzal közelebb is csúszva Pierre-hez, felé nyújtva a takaró másik végét, ha esetleg Ő is fázna. Nem hiszem, hogy bármi rossz is lenne abban, ha osztozunk, hiszen bármennyire is legeltetem a szemeimet, nem látok ebből a puha anyagból többet. Mintha ma az lenne a sorsunk, hogy mindenünk közös legyen.
- Már csak egy tévé hiányzik és a popcorn. - forgatom meg a szemeimet, és ha hangosan nem is mondom ki, de a lelkem mélyén most már teljes megnyugvást érzek, kicsit olyan meghittnek tűnik ez a pillanat. A felém intézett kérdése azonban annyira meglep, hogy hosszú ideig csak pislogok felé fordulva, és próbálok nem arra gondolni, hogy bármi rossz is lenne a szavai mögött. Illetve nem félre érteni mindazt. Még azt is érzem, hogy az arcom bele pirosodik a zavar miatt, és bár általában mindig tudom, hogy mit kell válaszolnom, de most mégsem.
- Unalmas egyedül tölteni az éjszakát? Ezt úgy érted gondolom, hogy... öhm... hogyan is? - elfordítom róla a tekintetem és inkább a tűzre összpontosítok továbbra is, ami egyre nagyobb lángokban ég, és még mindig gondolatban próbálom jól értelmezni mindazt, amit mondott. Bárcsak ne hiányozna ennyire valami újdonság az életemből. - Végülis nincs abban semmi rossz, ha megtartjuk a szállást közösnek. Van ott hely mindkettőnknek. A vőlegényem pedig... szóval Ő úgyis bízik bennem és... nyílván te sem arra gondoltál, hogy úgy töltsük együtt az éjszakát, hogy... izé... szóval érted. - zavaromban még a fejemet is megvakarom, mert kínosnak érzem ezt az egészet úgy ahogy van. Valószínűleg csak agyamra ment ez a sok sétálás és félre értem a szavait, mert biztosan nem arra gondolt, hogy egy ágyban töltsük el a következő éjszakáinkat. Mert ha minden igaz, abban a házban van több szoba is.

Annak ellenére, hogy Pierre és én teljesen különbözőek vagyunk, úgy érzem, hogy igazán könnyen sikerült megtalálnunk a közös hangot, és a bennem lévő kezdeti közömbösségemet fokozatosan váltja fel az érdeklődés, talán a lelkem legmélyén még izgalmasnak is találom a helyzetet, amibe kerültünk, leszámítva azt a szomorú tényt, hogy mi vezetett minket a semmi kellős közepére. Bár próbálok maximálisan a beszélgetéseinkre koncentrálni, de azért ott motoszkál bennem az is, hogy mi történne akkor, ha nem sikerülne megtalálnunk az eltűnt kisfiút. Általában nagyon pozítiv szoktam lenni, nem is szeretek rossz dolgokon előre pánikolni, viszont ha gyerekekről van szó, akkor hajlamos vagyok néha túlzásokba esni. Ha valaha is megadatik számomra is az, hogy anyává váljak, akkor azt hiszem, hogy túlságosan aggódó lennék, ami nem biztos, hogy jó. A húgom is éppen az miatt emelt maga köré egy falat, amelyen időnként sikerült átfurakodonom magam, hogy aztán következőre egy még erősebbet húzzon kettőnk közé.
- Az ihleted amikor jön, pontosan, hogy kell érteni? Meglátsz egy szép tárgyat vagy épp egy különleges sorsú embert és le fested? - valóban érdekel a válasza, hiszen én semennyit sem értek a művészethez, nem is igazán foglalkoztatott soha semmi azzal kapcsolatban, viszont most kíváncsi lettem, hogy hogyan kell elképzelnem mindazt, amiről Pierre beszél. A legtöbb művészről mindig is azt gondoltam, hogy egy saját maguk által felépített világban élnek, ami miatt nem is képesek látni a teljese valóságot, és azt hiszem, hogy ez alól Pierre sem kivétel. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy néha nem szeretnék én is kizökkenni a saját életemből, amit egyébként könnyen meglehet, hogy én is csak elképzelem, hogy annyira tökéletes, mint amilyennek megélem. Úgy hiszem, hogy ha valóban az lenne, akkor nem érezném egyre jobban magamban azt, mintha valami hiányozna belőlem.
- Nem igazán. Én meg vagyok elégedve az életemmel. - válaszolom meg végül a felém intézett kérdését, a már szokásos, jól begyakorolt szövegemmel, ami egy kicsit eltér az igazságtól, viszont félek attól, hogy ha kimondom hangosan azt amit gyakran érzek, akkor beimserek valami olyant még saját magamnak is, amit eddig mindig mélyen elfojtottam belül. Annyira természetessé vált a környezetemben élők számára az, hogy ilyen vagyok amilyen, hogy szinte már el is várják tőlem azt, hogy megmaradjak mindig ezen az úton. Pierre újabb kérdése pedig ismételten meglep, mintha csak érezné, hogy bizonytalan vagyok az életemet illetően.
- Muszáj, hogy olyasmikre gondoljak és vágyjak, amik bele illenek abba. Néha elég egy aprócska hiba, vagy hamis gondolat és máris pillanatok alatt tönkre tud menni minden, amit hosszú évekig építgetett az ember. - adom meg végül a remélhetőleg elég kielégítő választ a szememet lesütve és közben egy apró sóhajt is megengedek magamnak. Mindig úgy gondoltam, hogy abba kell megkapaszkodnunk amink van, sőt vigyáznunk is kell mindarra, hiszen nem biztos, hogy még egyszer a jövőben lesz olyan szerencsém, mint amilyen akkor volt, amikor megismertem Lisandrot.   Olyanok vagyunk együtt, mintha csak egymásnak lettünk volna teremtve, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a sok irigykedő tekintet és kedves szó, amit mindig kapunk, ha együtt mutatkozunk valahol. Egyszerűen képtelenségnek tartom, hogy megbánnánk valaha is azt, hogy össze kössük az életünket. Még akkor sem, ha szerintem felesleges cécó az egész. Épp ezért választom a csendben maradást a Pierre megjegyzésére, hiszen egy aprócska részem pontosan így vélekedik az egészről... túlságosan is hozzá szoktam és szoktattam így másokat is arra, hogy az elvárásoknak megfelelően létezzek. Máshogyan talán nem is lehetne.
- Nem tűnsz annak. Nem is félsz attól, hogy az leszel? Én már nem is emlékszem arra, hogy milyen, ha nincs mellettem valaki. - gyakran játszom el én is annak a gondolatával, hogy vajon merre alakult volna az életem, ha nem ismerkedem meg a vőlegényemmel, és mindig arra lyukadok ki, hogy semmiképp sem lenne ennyire tökéletes.- Mit gondolsz, milyen lenne az, aki melléd való? Úgy értem, biztosan van egy ideálod, egy elképzelésed ezzel kapcsolatban. - mivel mi emberek társas lények vagyunk, biztosan azért Ő is vágyna egyre maga mellé, még ha úgy is hiszi, hogy egészen jól el van egyedül. Nem mintha rám tartozna az, hogy merre alakul az élete, nagy valószínűséggel a tábor után találkozni sem fogunk többet, de ha már a sors így egymás mellé sodort bennünket, nem hinném, hogy bármi baj származna abból, hogy megpróbáljuk ki hozni az ismeretségünkből a legjobbat. Könnyebb lenne vissza fordulni azután, hogy megtudtuk, hogy Dan előkerült, de a ház melege azért igencsak arra ösztönöz, hogy inkább azt fedezzük fel, még ha kívülről elég ijesztőnek is tűnik minden. Főleg a hús cafatokkal teli gödör és a minket ugató kutya után. Sőt még az odabent minket fogadó látvány sem azt mutatja, hogy az, aki itt él normális lenne. Így első gondolatra az ugrik be, hogy valószínűleg valami jósnő lakásáára csöppentünk, aki elszigetelve az emberiségtől érzi jól magát, és talán még az ide tévedt emberek fejét is megtöltheti mindenféle ostobaságokkal, bár a véres kés ezt mégis megcáfolja. Így jobbnak látom, ha inkább mégsem képzelek bele az egészbe semmit, mert nagy valószínűséggel közel sem járok az igazsághoz, de azt mindenképp remélem, hogy nem bukkan fel senki és nem vádol meg olyasmivel, hogy be törtünk hozzá. Még, ha úgy is nézhet ki a helyzet, de inkább csak a kíváncsiság vezényelt minket ide, mint a rossz  szándék.
- Eszméletlen? Inkább beteges. Ki rendez be egy házat...így? Mik ezek a fura dolgok? Vagyis azt hagyjuk, hogy mik azok... sokkal fontosabb az, hogy vajon mire szolgálnak? Remélem a faluban nem szaladgálnak véres késekkel. - ugrik a magasba a szemöldököm, majd eszembe jut, hogy mi igazából csak Dan miatt akartunk a faluba menni. De mivel már megkerült, egyáltalán nem muszáj. Mégis a kíváncsiságom túl erős ahhoz, hogy ne akarjak szét nézni ott is. Legtöbbször az emberekben szeretem megkeresni a jót, így a faluban élőkben is az vonz a legjobban, hogy megismerjem Őket, és rá ébresszem a róluk pletykálókat, hogy nincs semmi szőrnyű abban, ahogyan élnek. Nem mintha ez a fa házikó erre lenne bizonyíték. De akkor is. Nem igazán tudom hová tenni a Pierre mosolyát, sem pillantását, de mindenképp zavarba jövök tőle, így csak a szememet le sütve, a cipőm orrát bámulva igyekszem is ezt el rejteni. Csak akkor emelem ismét rá a tekintetem, amikor újból megszólal, így kénytelen leszek mellé lépni, hogy az ablakon kibámulva én is meggyőződhessek arról, hogy valóban nincs már kutya veszély.
- Futni? Ilyen időben? - persze én is szeretnék a lehető leghamarabb megszabadulni ettől a helytől, lehetőlég még az előtt, hogy haza térne a faház tulajdonosa, de valahogy most olyan nehezemre esik ismét ki lépni a hidegbe. Főleg azután, hogy megpillantok a ház sarkában egy kandallót, ami előtt gondosan még a fa is elő van készítve. Még ha tudom is, hogy nem helyes itt maradnunk - ráadásul kettesben -, azért mégis jól esne át melegedni mielőtt újból neki fogunk az útnak, amely ki tudja milyen hosszú lesz.
- Talán senki sem fog megkövezni azért, ha előbb jól felmelegedünk. Persze csak ha tudod, hogy hogyan kell tüzet rakni. - bökök a fejemmel a kandalló irányába, még mindig bízva abban, hogy az aki itt lakik, még legalább egy fél órát nem szándékozik elő kerülni. Bár ettől a helytől a hideg futkos a hátamon.

Mindig is hittem abban, hogy minden, ami velünk történik az okkal van, ahogyan abban is, hogy egyes embereket sem véletlenül sodor az útunkba az élet. Pierre nagyon sok mindenben hasonlít hozzám, annyi különbséggel, hogy amíg én könnyen megfejthető vagyok, addig róla ezt nem igazán lehet elmondani. Van benne valami fura, amit csupán csak annak tudok be, hogy a művészet iránti szeretete teszi olyanná. Köztudott tény, hogy minden művész egy kicsit olyan, mintha nem is a földön járna, hanem inkább csak a saját kis világa körül lebegne. Pierre azonban mindennek tűnik, de önzőnek semmiképp.
- Ez nagyon szép tőled. Talán, ha minden ember így gondolkodna, akkor nem tartana itt a világunk, ahol. Nem lenne ennyi éhező és árva gyerek sem. - bólintok helyeslően, és igyekszem nem túlzottan kimutatni azt, hogy mennyire le vett a lábamról az imént elhangzott mondataival. Bár Lisan is van, hogy néha eljön velem egy árvaházba, és valóban próbál úgyis tenni, mint akit meghat a gyerekek látványa, de valójában ismerem Őt annyira, hogy tudjam, csakis az én kedvemért teszi, önszántából biztosan eszébe nem jutna. Nem azért, mert rossz ember lenne, sőt... csak valahogy mindkettőnket más dolgok érdekelnek. Az a szerencse, hogy az évek során sikerült megtanulnunk azt, hogy miképpen alkalmazkodjunk egymáshoz. Ezért tűnünk még mindig tökéletesnek együtt.
- Úgy tűnik, hogy sokat foglalkozol a kevésbé modern társadalommal. Nekem egészen eddig eszembe sem jutott, hogy lehetnek olyanok is, akik másképpen élnek, mint mi. Meglehet mondjuk, hogy az Ők világuk épp amiatt kicsit normálisabb is, hiszen a világot egy kicsit megbolondította ez a mindenféle modern dolog, viszont számomra akkor is különös. Én kicsit ragaszkodó természetű vagyok, és épp ez miatt nem is igazán érdekelnek az olyan dolgok, amelyek nem a számomra megszokottak. - fejtem ki ismét a véleményem, és talán a lelkem egy legeldugottabb zúgában ott rejtőzik a kíváncsiságom is, hogy milyen lehet másképpen élni, mint amihez hozzá vagyok szokva, de az ilyen érzéseket mindig jobban szeretem elnyomni magamban, hiszen a legnagyobb félelmem az, hogy teszek valami olyant, amivel csalódást okozok az embereknek, és az miatt eltűnik belőlem ez a példás jellem. Hiszen az embereknek olyan természetessé vált már az, hogy ilyen vagyok, amilyen. Azt hiszem, hogy máshogyan nem is tudnának elképzelni. Én sem magamat.
- Mióta az eszemet tudom ilyen vagyok, igen. A húgom szerint unalmas. Mások szerint tökéletes. Szerintem pedig... csak törekszem arra, hogy megfeleljek a társadalomnak. - nemes egyszerűséggel vonom meg a vállamat egy mosoly kíséretében, épp úgy, mint aki bele törődött abba, hogy ez a szerepe. Nagyon is meg vagyok elégedve az életemmel, még ha egyre gyakrabban érzem is azt, hogy valami hiányzik belőle. Azt hiszem, hogy minden, ami nincs meg bennem, azt megkapta a húgom, és épp ezért vagyunk szöges ellentétei is egymásnak. Hiába igyekszem még a mai napig is áttörni a kettőnk közti gátat, Lily folyamatosan újra építi azt, ezért is nem sikerült annyira közel kerülnöm sem hozzá, mint szerettem volna, talán a túlzott féltésem és az időnként még most is elő kivánkozó anyáskodásom az, ami távol tartja tőlem.
- Mikor hosszú éveken át együtt vagy valakivel, akkor valahogy egy idő után az a normális, ha hivatalossá is teszitek a kapcsolatotokat. Mi 10 éve vagyunk együtt, lényegében a fiatalságom egyetlen emberről szólt. Miért bánnám meg ezt a későbbiekben? Semmi sem változna, csak... feldobná az egészet egy papír. Meg megváltozik a nevem. - azt nem akarom már közölni vele, hogy egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy szükségünk van arra a felhajtásra, egyébként sem szeretek a figyelem középpontjában lenni, meg mindenki erre is vár már azóta, hogy az Egyetemről haza tértünk. Lily lelkesen tervezi a ruháinkat és én is azon vagyok, hogy ki vegyem a részem a szervezésből, bár valószínűleg ha csak rajtam múlna, akkor letudnám az egészet szűk családi körben. De egy tökéletes párnak természetesen tökéletes esküvőre is van szüksége.
- Erőltetni valóban nem szabad egy kapcsolatot. Viszont ha meg sem próbálsz esélyt adni senkinek, akkor nem tudhatod, hogy működhet-e. Pár éjszaka kétlem, hogy elég lenne ahhoz, hogy megtapasztald azt az érzést. Mondjuk azt tartják, hogy a szerelem egy idő után eltűnik, és csak a szeretet marad. De az is több, mint a magány, nem? - azért, mert én nem vagyok és nem is voltam soha híve az egyszeri alkalmaknak, nem  ítélkezek az felett, aki úgy jobban érzi magát, hiszen minden ember a saját sorsa kovácsa. Én személy szerint mindig is jobban szerettem minden előtt megismerni a partneremet, randizgatni és igen... a romantika híve vagyok.
Bár a kisfiú előkerült, mégis hagyom, hogy Pierre rá beszéljen arra, hogy tovább fedezzük fel a hóvihar kellős közepén a helyet, kicsit valóban csábító az a házikó, de nem azért mert azt gondolom róla, hogy bármiféle kincsre is bukkannánk odabent, hanem inkább amiatt, hogy át melegedhessünk egy kicsit. A viharral együtt a levegő is kezd egyre jobban lehűlni. Az a sok mindenféle hús cafatka viszont nagyon hamar el is veszi a kedvem az egésztől, és bár Pierre igyekszik arra, hogy az ostoba gondolataimat, amelyeket ki sem mondtam, eltűnjenek a fejemből, de nem igazán hiszem, hogy bármi normális is köthető ehhez az undorító látványhoz. Időm sincs rajta tovább filózni, mert egy morgó kutya messziről is képes a tudtunkra adni azt, hogy nem kívánatos személyek vagyunk itt. Úgy is érzem magam, mintha betörtünk volna valakihez. Engedelmesen maradok még mindig mozdulatlan és csak a szemem sarkából figyelem a Pierre óvatos mozdulatait, értetlenség ül ki az arcomra közben, és bár felkészülök, de fogalmam sincs, hogy mire is. Mintha két kamasz lennénk, akik valami rosszban sántikálnak. Még meglepődni sem igazán van időm semmin, csak botladozva követem Őt, eszem ágában sincs tiltakozni. Még meg is könnyebbülök egy kicsit, amint be érünk a házba, amely csak addig tűnik biztonságosnak, amíg valami füst szerűség nem fújódik ránk, egy asztalon lévő kis piros koponyának tűnő valamiből, amely egy vékony zsínorral van hozzá kötve az ajtóhoz, így gondolom, hogy annak a nyitásával majd csukásával fújja ki magából a fura, de egész kellemes illatú akármit. Köhécselek egyet, és kezemmel kezdek legyezni is az arcom előtt, szerencsére nem tart sokáig ez a számomra különös látvány.
- Ez meg mi a fene volt? - szólalok meg végül, és amint ki tisztul minden körülöttünk, szinte csodálkozva nézek körbe. Mindössze egy ágy van idbent, amelyre fel van függesztve egy hófehér álom fogó, amely azélet fáját jelképezi, és egy nem túl kis asztal, amin mindenféle furcsa tárgy pihen. Érdeklődve közelítem is azt meg, hogy jobban szemügyre vegyem a rajta lévő tárgyakat, de nem mindent ismerek fel. A biblia talán az egyedüli, ami normálisnak tűnik, meg valami kártya paklit, amilyennel eddig még sosem találkoztam. De akad ott egy fehér nyelű kés is, ami azt hiszem, hogy nem festéktől piros, egy fekete macska porcelán szobor, valami kötél és ezek összességében épp elegek is ahhoz, hogy hátráljak, így tökéletesen szembe is tűnik velem néhány a falon lógó festmény meg rajz, amelyekből még ki venni sem tudok semmi normálisat, szóval azt hiszem, hogy bárki is lakjon itt, az ép elméjűnek aligha nevezhető.
- Még mindig azt gondolod, hogy izgalmas ez a hely? - pillantok a Pierre irányába, mert a hátborzongató látványtól szinte meg is feledkeztem arról, hogy nem egyedül vagyok. Szerencsémre.

Megpróbálok minden rossz érzést elengedni, ami bennem van az eltűnt gyerekkel kapcsolatban, és csakis arra gondolni, hogy minden rendben lesz, miközben egyre jobban magunk mögött hagyjuk a fa házakat. Nem teljesen így képzeltem el a mai napomat, de ha már így alakult, akkor mindenképp ki kell hoznunk belőle a legjobbat és csakis arra koncentrálnunk, hogy a kisfiú elő kerüljön. lehetőleg épségben. Az egyre nagyobb pelyhekben hulló hó és a rengeteg fa, ami körülvesz minket, azonban mégsem annyira megnyugtató a számomra, és hiába látom, hogy minden táblákkal van kijelölve, meg a fákba is vannak bele vésve ilyen-olyan jelek, azért mégis csak reménykedek abban, hogy nem fogunk eltévedni, mert valahogy van egy olyan érzésem, hogy hamarosan az időjárás még ennél is hidegebb és őrültebb lesz. Nekünk pedig jó lenne még azelőtt vissza érnünk, hogy ez bekövetkezne. Pierre-vel úgy különösebben nem volt eddig sem semmi bajom, viszont ahogyan az árva gyerekek támogatásáról kezd beszélni, hírtelen ugrik egy nagyot a szememben, ami miatt rá is mosolygok, sőt talán még a szemem is csillog közben. Még valahogy a hangjából is hallatszik az a rajongás a gyerkek felé, amit eddig csak a sajátomból hallottam ki.
- Egy kicsit megleptél most. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szíveden viseled a nehéz helyzetben lévő gyerekek sorsát. Ennek van valami különösebb oka is? Vagy csak jól esik a lelkednek? - kérdem, mert bizony ezzel a mondatával csak még jobban felkeltette az érdeklődésem. A legtöbb olyan ember, aki vállalta, hogy el jön erre a kirándulásra, ezekkel a gyerekekkel, valószínűleg csak a hasznot látják belőle, azt hiszem, hogy kevesen tartozunk azok közé, akik számára valóban fontos is az, hogy lássuk az örömöt és csillogást azoknak a gyerekeknek a szemében. Az eltűnt kisfiú szemében is fogjuk látni, egyre jobban hiszek abban, hogy előkerül majd. Már csak egyedül a sok furcsa történet, melyeket Pierre mesélt az, amik elbizonytalanítanak egy kicsit, de annyira azért mégsem, hogy kihátráljak.
- Biztosan nagyszerű élmény lehetett ez a számodra, de én attól még mindig nem értem, hogy miért élnek az emberek törzsekben. Mármint az ember azt gondolná, hogy ebben a modern világban ilyen nem is lehet. Na de kannibalizmus? Az azért már durva... gondolod, hogy igaz is? Mármint ne érts félre... hiszek neked, de... azért elég durva lenne olyan helyre keveredni ahol az emberek egymást eszik meg. - még a hideg is kiráz a gondolatától és csak remélni merem, hogy az ahová tartunk épp, nem egy ilyen hátborzongató hely lehet. Nem véletlenül nem szoktam híreket nézni, sem pedig olvasni. Amúgy is elég elvetemült egy világban élünk, nincs arra szükségem, hogy még halljam is a különböző vérfagyasztó történeteket és azt, hogy egyes emberek mire képesek. Ahhoz pedig nem is kell el menni semmilyen törzs megkeresésére, a városunkban is nap, mint nap ki vagyunk téve eszelős őrülteknek. Bár ott azért legalább szinte minden sarkon van rendőrség. Itt jelenleg csak ketten vagyunk és azt a jó ég tudja, hogy éppen merre is tartunk és mi fog majd ott ránk várni.
- Nem igazán vagyok a kalandok híve. Semmilyen téren. Jobb szeretem a megszokott, békés életem élni úgy, ahogy van. - bár nem tudom, hogy a kaland szó alatt mit ért pontosan, de az elmúlt éveim alatt, jelenleg ez a napom a legkalandosabb, ami azt illeti.
- Már miért ne égnék az esküvő lázában? Mindenki várja élete legboldogabb napját. - vágom rá szinte azonnal és próbálom nem észre venni, hogy mennyire megbámul közben. Egyszerre leszek ideges is, mert mintha a lényegre tappintott volna. Az igazság az, hogy egyáltalán nem várom az esküvőmet, bár, hogy miért, arra megfelelő magyarázatot még mindig nem találtam. Minél jobban telik az idő, én annál bizonytalanabbá válok. Ezt természetesen nem szándékozom megosztani a kalandor társammal.
- Az, hogy lehet? Minden embernek szüksége van egy társra. Vagyis szerintem. - nem tartozik rám a magánélete, de talán kevésbé lennék feszült, ha tudnám, hogy Őt is várja valaki otthon. Még mindig nem tartom helyesnek, hogy kettesben sétálgatok, össze karolva egy idegen férfivel, a semmi közepén, miközben a vőlegényem odahaza valószínűleg valami teljesen mást képzel el rólam. Gyerekek között kéne lennem jelenleg, és semmi esetre sem ott, ahol vagyok. Persze nem érzem úgy, hogy bármi rosszat is tennék, de akkor sem vall ez rám. Nem mintha lenne más választásom. Még mindig jobbnak és biztonságosabbnak gondolom ezt így, hogy Pierre is itt van, mintha egyedül bolyonganék. Ezt biztosan Lisan is megérti majd. Már ha elmesélem. Olyan túl nagy jelentősége azért úgysincs. Az legalább jó hír, hogy a kis Dan előkerült, bár így meg mi feleslegesen tettünk meg ekkora utat. Én szívesebben mennék már vissza, de végül mégis beadva a derekam veszem célul azt a titokzatos házat a Pierre oldalán, bár azt nem gondolnám, hogy bármi érdekesre is bukkannánk odabent, de ha valóban üres lesz, legalább felmelegedhetnénk egy kicsit. Bárcsak ne lenne olyan érzésem, mintha valaki a nyomunkban lenne.
- Remélem igazad van. - vonom meg a vállam, de azért időnként továbbra is vissza pillantok. Biztosan csak a hely okozza bennem ezt a paranoiát. Mondjuk szépnek szép minden az igaz, csak ha hozzá csatolom mindazt, amiket korábban Pierre mesélt, akkor valahogy mégis elveszíti a varázsát. Fel sem tűnik az a bűz, amelyet egy szellő sodor felént mindaddig, amíg Pierre fel nem hívja rá a figyelmem. Túlságosan el voltam azzal fogallva, hogy meggyőzzem magam arról, hogy valóban csak ketten vagyunk. Egyik lábamról a másikra állva pillantok Pierre után, miközben egyre kevésbé tűnik jó ötletnek az, hogy itt vagyunk, de végül mégis úgy döntök, hogy követem őt, bár a látványra egyáltalán nem számítok. Fintorogva rakom egyik tenyerem a szám és az orrom elé és hátrálok is a gödörtől.
- Ez egyáltalán nem vicces most már. Itt szó szerint megnyúztak valami állatokat... És remélhetőleg csak állatok, amik odalent vannak.   - még kimondani is nehezemre esnek ezek a szavak, mert az lényegében mindegy, hogy milyen maradvényok vannak abban a gödörben, semmiképp sem normális az, amit láttunk. Persze nem lenne nehéz megkülönböztetni az emberi belsőségeket az állatokétól, de mivel a hó többnyire betakarja, nekem eszem ágában sincs kutakodni köztük. A hely önmagában is csak még írtózatosabb lesz a számomra.
- Még mindig úgy gondolod, hogy jó ötlet itt maradnunk? Aki azt oda tette, valószínűleg ebben a házban lakik. - mutatok a ház irányába, ami mellett most már egy kutya tűnik fel, aki bár nem jön közelebb hozzánk, de már messziről vicsorgatja ránk a fogait. Óvatosan érintem meg a Pierre karját, hogy ha Ő nem vette volna észre akkor felhívjam a figyelmét, mert nem tűnik túl barátságosank az a kutya, aki minden bizonnyal a területét szeretné megvédeni. Még csak haragudni sem haraguhatunk rá ez miatt.
- Szerintem nem örül nekünk. - szólalok meg végül halkan, mire még egyet ugat is az állat, mintha csak értette volna, hogy mit mondtam és válaszolt volna rá. Nem tudom még mi jöhet a nyakunkba.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy rögtön az első napunkon ennyi kellemetlen helyzetbe fogom találni magam. Nem csak úgy tűnik, hogy egy ismeretlen férfivel kell osztozkodnom a házon, minden jel erre utal legalábbis, de még egy eltűnt gyereket is meg kéne találnunk, remélhetőleg épségben. Ha bármi baj is történne a kis Dannel, akkor azt hiszem, hogy mindannyiunkat nagyon megviselne, hiszen a mi felelősségünk az, hogy épségben haza is jutassuk majd az apróságokat. Persze azt én is tudom, hogy nem lehet a történtek miatt felelősségre vonni senkit, viszont ha elő kerül a gyerek, azt hiszem, hogy sokkal jobban oda fog kelleni majd figyelnünk rájuk, és mindenképp szükség lesz valami szabályokat felállítani, hogy hasonló ne fordulhasson majd elő többször.
- Épp azért, mert nem a mi gyerekeinkkel vagyunk gondolom azt, hogy sokkal jobban figyelnünk kellett volna. Persze én is tudom, hogy nem az a megoldás, hogy mindenki mindenkinek neki essen és a másikat vonja felelősségre. De ha valami baj lesz a gyerekkel, akkor... - el is harapom a mondat végét, mert rosszra semmiképp sem szeretnék gondolni, hiszen már így is elég feszült valószínűleg mindenki. - Muszáj őt megtalálnunk. - fűzöm azért még hozzá, és már ebből is láthatja, hogy mennyire fontosak nekem a gyerekek, hogy képes vagyok úgy sétálgatni egy erdőben, valami rejtélyes falu felé, miközben épp hóvihar közeleg és egyre jobban kezd ránk sötétedni is. Bár alapjáraton nem vagyok félős, de azért most nagy hazugság lenne azt kijelenteni, hogy egy icipicit nem tartom írtózatosnak ezt a helyzetet. A felém intézett kérdése meglep, mert sikerül a gyenge pontomra tapintania általa.
- Nem. Nincsenek gyerekeim, de elég sok időt töltök gyerekek között. Nem csak a munkám miatt. Gyakran szoktam árvaházakat látogatni. Senki sem tud úgy örülni egy kis apróságnak, mint egy olyan gyerek, akinek senkije sincs. - egy apró mosolyra húzódik a szám is, ahogy eszembe jut a Lisandroval közösen eltöltöt hétvégénk, ahol csak azért, hogy a kedvembe járjon, képes volt megszervezni nekem egy ilyen látogatást, és meglepően aranyos is volt velük. Biztosan jó apa válik majd belőle, bár a szívem mindig össze rándul, ha bele gondolok abba, hogy nem biztos, hogy én képes leszek megadni neki azt. Ahogyan abban sem, hogy szívesen mennék olyan emberek közé, akik nem tűrik az idegeneket a birtokukon, így tovább haladva csak reménykedni merek abban, hogy Pierre csak túloz, és, hogy csak elhitt egy buta rém történetet, aminek talán nincs is semmi köze a valósághoz.
- Akkor reménykedjünk abba, hogy nem utálnak ki azon nyomban, hogy be tesszük a lábunkat abba a faluba. Tényleg nem szeretnék semmi bajt senkivel. - ha máshonnan közelítem meg a kialakult helyzetet, akkor azt is mondhatnám, hogy igazán kalandos pillanatban van részem, talán a lelkem legmélyén még valahol élvezem is azt, hogy egy kicsit másmilyen helyzetben vagyok, mint a megszokott monoton életem. A húgom valószínűleg ha itt lenne, akkor rám förmedne, hogy lazítsak már egy kicsit, szerinte olyan vagyok, aki nem képes megélni az élet apró örömeit, szerintem pedig még Ő túl fiatal ahhoz, hogy megértse: nem mindennek kell körülöttünk móka és kacagás legyen. Vannak helyzetek, amiket nagyon is komolyan kell vennünk. Talán egyszer Lily is felnő.
- De hallottam, viszont sosem hittem különösebben bennük. Te viszont nagyon úgy beszélsz, mintha már találkoztál volna ilyen törzsekkel. Ne nevess ki, de esküszöm, hogy valahogy úgy képzelem el őket, mint Flinstonékat. - ismerem be végül, és nem tehetek róla, de akaratom ellenére is felbukkan a lelki szemeim előtt Frédi és Béni, miközben Pierre ilyen beleéléssel mesél azokról az elszigetelt emberekről. Persze nem azt mondom, hogy hazudik, azért elég komoly embernek tűnik, még ha egy kicsit olyan furcsa is néha.  Bár az igaz, hogy most már nem csak a kisfiú megtalálása miatt akarok oda menni, hanem egy kicsit a kíváncsiságom is hajt.
- Itt egyáltalán van olyan, hogy rendőrség? - kicsit össze zavart az a sok minden, amiket a helyről mesélt, és hírtelen úgy is érzem magam, mintha valami idő utazók lennénk, és a modern kis világunkból, valahová máshová csöppentünk volna. - Nagyon bízok abban, hogy neked van B és C terved, és az nem a rendőrség, mert azok amig kiérnek, bármi történhet. Tudod én nem nagyon szoktam terveket szövögetni. Nem is voltam még ilyen helyzetben. - ismerem be végül, mert az az igazság, hogy ennél sokkal unalmasabb az én életem, hogy tudjak ilyen tervekkel elő állni. Mégis bele karolok azért, mert annak ellenére is, hogy nem ismerjük egymást, jelenleg mégis az egyedüli a közelemben akivel egymás támaszai lehetünk, bár a lelkem mélyén azért még mindig reménykedek abban, hogy semmiféle problémánk nem adódik majd, és épp olyan könnyen térünk vissza a többiekhez, mint ahogy ide jöttünk. Bólintok is egyet, mert valóban könnyebb most össze tartanunk, de attól még kicsit kellemetlen a számomra. A vőlegényemen kívül még sosem voltam ennyi időt kettesben egy másik férfivel.
- Még csak a vőlegényem. Megbízunk egymásban. Persze kicsit furcsa, hogy távol vagyunk egymástól, de ez számomra egy munka. - még ha érdekesen kezdődöt az itt létünk, akkor is így fogom ezt fel. Lisan is biztosan jót fog nevetni majd, ha elmesélem, hogy micsoda kalandban volt részem. Mert gondolom majd tényleg úgy lesz ahogyan Pierre mondta, és mosolyogva gondolunk vissza erre a napra. - Na és neked van barátnőd, vagy bárkid? - mosolygok rá és tényleg kíváncsi is vagyok a válaszára, a telefonom csörgése azonban el veszi a figyelmem minden másról. Megkönnyebbülök amint elolvasom az üzenetet, amelyben az áll, hogy Dan előkerült épségben, és egy óriási kő is esik le a szívemről így. Bár úgy tűnik, hogy feleslegesen vagyunk itt a semmi közepén, de legalább tudjuk, hogy a gyerek biztonságban van, és nem kell amiatt aggódnunk, hogy valaki elrabolhatta, vagy valami annál szőrnyűbb is történhetett vele. Jól van, és csak ez számít. Bár az eszem azt súgja, hogy vissza kéne fordulnunk és örüljünk annak, hogy mindenféle baj nélkül megúsztuk, de egy kicsit mégis kecsegtetnek a Pierre szavai, meg hát az a kunyhó közelebb van, mint a hotel, talán felmelegedhetnénk, mielőtt elindulnánk vissza. Bár ha ennél is nagyobb vihar keletkezik, akkor nem tudom hogyan fogunk vissza jutni később.
- Végülis... talán nem lesz semmi baj ha megnézzük, hogy mi van odabent. Kicsit már egyébként is fázok. - vonom meg a vállam, és belé karolva kicsit ugyan bizonytalanul, de végül mégis hagyom, hogy bele rángasson valami olyanba, ami szerintem egyáltalán nem is olyan jó ötlet. - De mi lesz ha van odabent valaki? Mit fogunk neki mondani? Ugye nem abban reménykedsz, hogy valami kincsre bukkanunk? - nem igazán értem, hogy milyen különlegesre gondol, amit egy kunyhóban találhatnánk itt az isten háta mögött, de azt látom rajta, hogy mennyire lelkes. Meg hát ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor talán egy kicsit én is kíváncsi vagyok. Csak meg ne bánjam. Minél közelebb érünk a kunyhóhoz annál bizonytalanabb leszek, időnként vissza pillantok a hátunk mögé, mert lehet, hogy paranoiás vagyok, de olyan rossz előérzetem van.
- Te nem érzed úgy, hogy valaki követ minket? - kérdezem immár a kunyhó előtt állva és elengedem Pierret is azért közel maradva hozzá és remélem, hogy mégis csak meggondolja magát és nem akar oda be menni. Annyi mindent mondott az itt élő emberekről, hogy már én magam sem tudom, hogy mire kell, hogy szémítsak.  

Nem gondoltam volna, hogy alig fél órával az érkezésünk után máris egy ilyen szőrnyűség fogja elrontani az egész hely varázsát. Mikor igent mondtam erre a felkérésre pontosan tudtam, hogy mekkora felelősséget vállalok én is a többi felnőttel együtt, ugyanakkor azt nem hittem volna, hogy épp  az érkezésünk napján tűnik el egy gyerek. Ilyennek egyáltalán nem is szabadna megtörténnie, és egy percig sem kérdéses az, hogy elinduljak a megkeresésére, bár hazudnék ha azt mondanám, hogy nem örülök annak, hogy Pierre is velem tart. Nem nagyon tudok jól tájékozódni, és hát több szem többet is lát. Miközben haladunk még arról is megfeledkezek, hogy miért is vele osztottak egy házba, bár ez a problémának tűnő apróság eltörpül az mellett, hogy egy gyerek akár veszélyben is lehet épp. Mindenképp meg kell őt találnunk. Azt hiszem, hogy nagyon a szívemen viselném, ha bármi baja esne. A gyerekek amúgy is a gyengéim.
- Amennyiben én tudom igen. A sperciális gyerekekkel pedig külön foglalkoznak pszichológusok, és erre szakosodott dadák. Bár azt nem értem, hogy egy gyerek hogyan kóborolhat így el, hogy senkinek ne szúrjon az szemet. Gondolom mindenki a pakolászással volt elfoglalva. Bízzunk benne, hogy nem történik semmi a kisfiúval. - nem gondolom, hogy bárki is felelős lenne azért, ami történt, a közeljövőben viszont arra kell törekednünk, hogy ehhez hasonló ne történhessen meg többet. Csak épp kerüljön elő az a gyerek biztonságban, mert ha nem így lenne, akkor az mindannyiunkra elég csúnyán kihatna. Épp azért, mert olyanok a lurkók, mint a szemfényvesztés, igyekeznünk kell majd arra, hogy egyetlen percig se tévesszük őket szem elől, és azt hiszem, hogy mindenképp szükséges lesz néhány szabályt felállítanunk, hogy ne kóborlhassanak el kedvük szerint. Mert egyáltalán nem biztonságos.
- Te hiszel ebben a...történetben? - szinte még a hideg is kiráz ahogyan a falu lakóiról beszél, egyáltalán nem jött meg attól még jobban a kedvem oda menni. Mégis a kisfiúra gondolok, aki ha véletlenül oda is ment, vagy ne adj' isten valaki magával vitte, akkor az is lehet, hogy bajba keveredett. Velünk együtt. - Öhm... ha mi nem azért megyünk oda, hogy fényképeket csináljunk és bámészkodjunk vajon akkor sem fogadnak majd jó szívvel? Elhiszem, hogy védik a birodalmukat, de a 21. században azért nem sajátíthatnak ki egy teljes falut. Vagyis elvileg nem tehetik ezt meg. - mivel nem ismerem őt, nem tudhatom, hogy csak rémisztgetni akar-e, vagy valóban azt meséli el, amit neki is mondtak, de egyre kevesebb kedvem van tovább menni. Az időjárás sem segít túl sokat rá erre. Noha nem tűnik egy komolytalan kamasz fiúnak, aki abban leli örömét, hogy nőket ijesztgessen, azért mégis jobban örülnék annak, ha csak viccelődne. Nem vagyok olyan tipus, aki megijedne az árnyékától, viszont az is igaz, hogy nem is voltam még olyan helyzetben, hogy szükségem legyen a bennem lévő bátorságomra, és nem is most, annyira messze a szeretteimtől szeretném, ha szükség lenne arra.
- Mit értesz a bizonyos határ alatt pontosan? - még egy kis ideig meg is torpanok, mert szükségem van arra, hogy átgondoljam mindazt, ami jelenleg történik. Egy idegen férfivel bóklászok valahol az erdőben, miközben hóvihar közeleg, egy szintén ismeretlen gyereket keresve, miközben a vőlegényem otthon a melegben épp arra gondolhat, hogy milyen boldoggá tesz ez a kirándulás. Ő pontosan tudja, hogy mennyire le lehet engem venni egy olyan programmal, ami a gyerekekről szól. - Rendben, de... Dan nélkül semmiképp sem megyünk vissza. Rendőrséggel vagy anélkül, de meg kell találnunk. - bólintok, mert egyértelműen én sem szeretnék ennél nagyobb bajt, és tovább haladva még mindig bízok is abban, hogy nem történik majd semmi, csak a bennünk lévő pánik miatt, amit a kisfiú eltűnése okozott, képzelünk bele mindenféle butaságot az egészbe. Abban meg tényleg csak reménykedni merek, hogy Pierre jobban tájékozódik, mint én, és, hogy menet közben nem derül ki róla majd az sem, hogy perverz hajlamai lennének vagy valami.
- Kalandos élmény... nos hát ezt így is felfoghatjuk végülis. De azért remélem, hogy tényleg tudni fogod, hogy hogyan találunk vissza, mert eltévedni nagyon nem szeretnék. - egyre nehezebb lépkedni is az egyre szaporábban hulló pelyhek miatt, így bár nem szokásom csak úgy ismeretlen férfiakra bízni magam, de bele karolok mégis, előtte azonban látványosan emelem úgy a bal kezem, hogy a szemébe viríthasson az ujjomon lévő csillogó gyűrű, mert nagyon nem szeretném ha bármit is félre gondolna. Vőlegényem van, akit...szeretek? Nem véletlenül mondtam neki igen. Bár szeretem a mozgást, amondója is vagyok, hogy a séta jót tesz az emberi szervezetnek, azonban most már egy kicsit fáradtnak érzem magam, meg egyre jobban fázok is. Meg állok egy pillanatra a kezemet vissza húzva és a zsebembe rejtve és lábujjhegyre emelkedek, hogy én is láthassa azt, amit Pierre. A kunyhót látva azonban egyszerre könnyebbülök meg, és lesz is rajtam urrá a pánik. Mi van akkor, ha valaki ott tartja fogva Dant? Már nyitnám is a számat, hogy közöljem vele, hogy nem biztos, hogy jó ötlet az, hogy közelebb bátorkodjunk hozzá, de ekkor kétszer egymás után pittyen meg a telefonom. A farzsebemből kihúzva a készüléket azonban teljesen ledöbbenek. Nincs térerő, üzenetben jött el, hogy tizenötször hívtak, majd egy másikban az, hogy elő került a kisfiú, akiért mi egészen idáig eljöttönk.
- Épp most értesítettek arról, hogy megkerült Dan. Össze veszett egy másik gyerekkel és a buszon bújt el, ahol aztán szépen el is aludt. - persze ez jó, ha úgy vesszük, de viszont mi meg feleslegesen vagyunk itt. Végül a telefonomat a magasba emelem, hogy valami jelt hátha fognék vele, de semmi. Remek. - Nincs térerő. Lehet, hogy jobb lenne vissza mennünk. - rejtem el ismét a telefonomat a zsebembe a havazás elől, és a távolból mintha valami farkas nyüszítés is hallatszódna, arról nem beszélve, hogy kezd egyre jobban ránk sötétedni. Így történik az meg, hogy ismét közelebb lépek Pierre-hez, és újból bele karolok, bár ha valóban vannak itt farkasok is, és nem csak képzelődtem, akkor kétlem, hogy bármit is tudna tenni ő is ellenük.

Azt pontosan tudtam én is, hogy nem egyedül leszek majd egy faházban, de valahogy egy nőre számítottam lakótársnak, és nem egy ismeretlen férfire. Lisan szerencsére egyáltalán nem féltékeny tipus, nem képzel bele egyes helyzetekbe többet, tudja, hogy bízhat bennem, épp annyira, mint amennyire én bízok az ő hűségében. Mégis kötelességemnek érzem majd értesíteni őt erről a kis apróságról, ha majd mégis kiderülne, hogy nincs itt semmi félre értés, és a lakótársammal mindketten jó helyen vagyunk épp. Ahogyan beszél egyáltalán nem tűnik olyan embernek, akitől tartanom kéne, de mindenképp be zárom azért éjjelre majd az ajtómat, mert sosem lehet tudi, hogy kitől és mi telik ki. Nem mintha olyan lennék, aki megijedne a saját árnyékától, de mindenképp szeretem az óvatosságot addig, amíg bebizonyosodik, hogy az aggódalmaim feleslegesek.
- Feltéve, ha a gyerekek nem szívják le majd annyira az energiánkat, hogy nem lesz kedvünk nagyon beszélgetni, örülünk majd annak, ha csendben lehetünk. - fűzöm azért hozzá én is a mondandójához ezt az apróságot mosolyogva, mert azt nem tudom, hogy mennyi időt szokott gyerekek között tölteni, de az én életem körülöttük forog, szóval pontosan tudom, hogy a velük való együttlét mennyire ki tudja az ember agyát zökkenteni a valóságból. Én személy szerint hajlamos vagyok az apróságok társaságában még náluk is gyerekesebb lenni, olyan beleéléssel vagyok képes bármit is csinálni velük. Néha pedig igazán nehéz vissza zökkenni a való életbe. A tudat, hogy talán nekem sosem lehet sajátom épp ezért dühít fel, és tartom néha igazságtalannak az életet. Miért szülhetnek olyan anyák, akik eldobják utánna a gyerekeiket, miközben ott vagyok én, és még sok sorstársam, akik bármit megadnánk értük. Lisannal mondjuk még egyébként sem tervezünk családot, egyenlőre az esküvőn legyünk túl aztán... elér elmondanom neki, hogy orvosnál voltam, és, hogy nem túl kecsegtetőek az eredményeim. Még a bemutatkozásunk után is próbáljuk kiköbözni, hogy mi is történhetett a házak felosztásánál, de úgy tűnik, hogy egyikünk sem okosabb a másiknál, és bár jó lenne ennek mindenképp utána járni, de megzavar ebben a kintről bejövő siránkozás, és nem kevés pánikot keltenek bennem a kétségbeesett kiáltások. Elég komoly helyzet egy gyerek eltűnése, és mindenképp szeretném kivenni a részem a megtalálásában, hiszen bármi történhet egy gyerekkel egy ilyen távoli helyen. Nem kell persze mindjárt a legroszabbra gondolni, meglehet, hogy csak a kíváncsiság miatt bóklászott el, az is lehet, hogy magától vissza is jönne, de képtelen lennék egy helyben ücsörögni. Örülök azért annak, hogy Pierre sem hátrál ki a kötelesség alól, és velem tart, több szem többet lát.
- A gyerekekkel együtt érkeztem az imént. Szóval messzire valóban nem juthatott, de mindenképp jó ha elindulunk valamerre, mert ha eltéved, akkor annak lehet katasztrófa is a vége. - a bajunk is meggyűlhet, hiszen annyian vagyunk itt felnőttek, hogy nem szabadna le vegyük egyik kicsiről sem a szemünket. Egy gyerek az csak gyerek. Nekünk felnőtteknek kell figyelmesebbeknek lennünk. Megvárom, amíg Pierre le teszi azt, ami a kezében van, és össze húzza a kabátját, még az a szerencse, hogy nekem időm sem volt nagyon levetkőzni, így már indulhatunk is.
- Valóban? Ez esetben akkor igyekezzünk vissza is térni, míg teljesen ránk nem sötétedik. Nagyon nincs kedvem senkivel összetűzésbe keveredni. - nekem nem mondta senki ezt a történetet a faluról, bár valószínleg egyébként eszembe sem jutott volna arra menni, ha nem lenne most ilyen fontos. De ha már elindultunk, kihátrálni semmiképp sem fogok. A fiú a legfontosabb jelenleg, addig is bízok abban, hogy amiket a faluról beszélnek, csupán csak ostoba szóbeszéd, és nem lesz ott semmi probléma. Maximum csak rossz szemmel néznek ránk, meg be szólogatnak, de az ilyesmi le szokott rólam peregni. Azért azt kétlem, hogy le kaszabolnának csak azért, mert keresünk egy eltűnt gyereket. Ez még egy horror filmnek is durva. Hírtelen állok meg én is, amint Pierre ismét megszólal, és örülök annak, hogy ő ennyire figyelmes, mert engem annyira leköt az, hogy figyeljem a táblákat, hogy fel sem tűntek volna a gyanús lábnyomok.
- Remélem ez nem azt jelenti, hogy valaki ide jött és elvitte a kisfiút. - nézek rá kimeresztett szemekkel, mert igaz, hogy nem vagyok nyomozó, nem is tudhatom, hogy ő mire gondol, de mindenképp gyanús ez az egész. Közben pedig, mintha egyre sötétebb kezdenek lenni, erre rá segítenek a felettünk lévő csúnya felhők is, elkezd fújni a szél és hatalmas pelyhekben kezd havazni, ami nemsokára még a lábynomokat is eltűnteti. Még csak épp egy vihar hiányzik a nyakunkra. Ha nem lenne ilyen fontos tovább mennünk, akkor valószínűleg gondolkodás nélkül fordulnék vissza, de mégis inkább bólintok, bár ha egy gyerekrablóval állunk szembe, fogalmam sincs, hogy mit tudnánk tenni ellene. Végül aztán mégis elindulok tovább követve a táblákat, közben pedig védelmezően ölelem át saját magamat, mert a szél miatt egyre hidegebb is kezd lenni.
- Van bármi terved egyébként? Tegyük fel, hogy megtaláljuk a gyereket az elrablójával együtt. És aztán tovább? Nem vagyunk sem rendőrök, sem felfegyverkezett gyilkosok, akik embereket mentenek. - jegyzem ezt azért meg, bár inkább csak a saját nevemben beszélhetek, mert arról nyílván fogalmam sincs, hogy ő hord-e magával bármi ilyesmit. Csak reménykedek abban, hogy nem. - Bár az is meglehet, hogy az a gyerek lábnyom nem is azé a gyereké, akit mi keresünk és ez csak véletlen egybeesés. A vihar viszont egyre jobban a nyakunkon. - ezzel nem kihátrálni szeretnék, csak amíg el nem érünk a faluig azért jó lenne átbeszélni, hogy mik a lehetőségeink, mert én nem vagyok hozzá szokva ahhoz, hogy idegen férfiakkal keressem a kalandot.  

A gyerekek iránti szeretetem és érdeklődésem, már kislánykoromban megmutatkozott bennem, pontosabban akkor, amikor a húgomat először megláttam, és anyu féve ugyan, de a kezembe adta. Olyan apró volt, ártatlan, és teljesen kiszolgáltatott ennek a kegyetlen világnak. Rögtön a szívembe lopta magát, pedig a síráson kívül egyébre aligha volt képes. Kialakult bennem egy fajta törődési kényszer, igyekeztem a gondját viselni, megvígasztalni ha szomorú volt, elláttam a sebét, ha épp leesett és elhorzsolta a térdét. Bár a köztünk lévő korkülömbség igen csak nagy volt, így inkább csak anyáskodni tudtam felette, néha talán túlzásba is vittem, de legalább kialakult bennem egy álom a jövőre nézve, és ettől az álomtól már csak épp egy hajszál választ el. Egyre több ilyen lehetőség potyog az ölembe, mint ez a tábor is, ami nem csak egy nagyszerű esély a számomra, de azt hiszem, hogy fantasztikus élmény is lesz. Már a buszról leszállva, ahogyan meglátom azt a sok boldog gyereket, akik azt sem tudják, hogy milyen tevékenységnek fogjanak neki először, szinte elvesznek a hó okozta örömben, hihetetlen feltöltést ad. Bár szívesen csatlakoznék közéjük, együtt nevetgélve mindenen, de egyenlőre talán a kipakolás azért ennél fontosabb, na meg nemsokára rájuk is az a feladat fog várni. Bőven lesz majd még időnk felfedezni közösen a helyet és kiélvezni minden egyes pillanatot együtt. Magabiztosan nyitok be a faházba, ahová elkísértek, megdöbbenésemre azonban, nem azt látom először, amire számítottam volna. Nem mintha lett volna bármi elképzelésem, de egy férfi hátsófelére aligha voltam felkészülve. Megtorpanok valahol a be és kijárat között, egyik lábam bár át lépett a küszöbön, de a másik, mintha a földhöz ragadt volna. Miközben a férfi feláll, még mindig fogom egyik kezemmel a kilincset, és szemmel láthatóan ő sem számított rám. Ez pedig megmagyarázza azt, hogy miért a fenekét az ajtó felé fordítva várt rám, bár azért azt is látom, hogy valami papírokat akar épp össze szedni.
- Semmi baj. Kopoghattam volna először. Bár én sem számítottam senkire. - beljebb lépek egy kicsit vigyázva arra, hogy véletlenül se lépjek rá semmire a földön heverő papírok közül, mert valószínűleg fontosak lehetnek a számára. Le rakom a kezemben lévő táskát, megvakarom zavartan a fejem,végül pedig elfogadom a felém nyújtott kezét.
- Deborah Marquez-Winchester. Gyerekorvoz. - rezidens. De azt nem teszem hozzá, mert jelen pillanatban szerintem annyira nem fontos. Megrázom a kezét óvatosan, majd vissza is húzom azt, hogy zsebemből én is kihalászom a kulcsot, amit még a buszon adtak ide, bár azt nem tudom, hogy éppen ehhez a házhoz talál-e. Eszembe se jutott, hogy máshová vezetnének el, mint ahová a kulcs is talál.
- Engem egy fiatalabb nő vezetett ide, de gondolom ennek semmi jelentősége nincs. - vonom meg a vállam, hiszen vagy valami félreértés történhetett, vagy pedig csak épp itt volt hely. De miért pont egy férfivel? Bízok benne, hogy Lisandro nem érti majd félre, ha mégis kiderül, hogy egy idegennel kell osztoznom egy házon. Mert ha valóban van két szoba, akkor annyira nem is nagy gond. Mert gondolom kulcsra lehet zárni a szobákat is. Mégis csak egy ismeretlen, és elég sok mindent lehet hallanni azért. - Az én információm szerint valaki lemondta az utazást, azt hiszem, hogy valami haláleset miatt. - azt azért remélem, hogy a szervezés majd ennél sokkal jobb lesz, mint a szállás beosztása, mert mindketten más más információknak vagyunk a tudatában. felé engedek azért egy halvány mosolyt, majd a földön heverő papírok felé nézek, és amennyiben lehajol, hogy azokat össze szedje, én is úgy teszek, mert elég sok van belőlük, ketten meg bizonyára hamarabb fog menni. Nyítnám is a számat, hogy közöljem vele, hogy jobb lenne utána járnunk mindennek mielőtt nagyon kipakolnánk, de ekkor odakintről hallani lehet néhány kétségbeesett kiáltást, és szinte mindenki egyszerre egy Dan nevű valakit kiabál. Mivel a faház ajtaja még mindig nyitva, kilesek, és meglátva egy idős nő zokogását, azon nyomban fel is állok, a földön hagyva az össze gyűjtött papírokat. Nem törődve tovább a férfivel, dugom ki a fejem, hogy megtudjam mi is történt pontosan, és alig pár másodperccel később már tudatosul is bennem, anélkül, hogy bárki bármit mondana, hiszen kétségbeesetten mindenki azt kiáltja, hogy eltűnt az egyik gyerek.
- Az egyik gyerek elkóborolt. Talán rá ér később is kiderítenünk, hogy ki kéne itt lakjon. Állítólag itt a közelben van valami falu, azt hiszem, hogy én ott kezdem a keresést. - szólalok meg végül Pierre felé fordulva ismét, és nem szívesen mennék egyedül egy ismeretlen helyre, de az a legfontosabb, hogy elő kerüljön a gyerek.

Boldogan mondtam igent erre a táborra, ami hátrányos helyzetben levő gyerekeknek van megszervezve, és igazán boldoggá tesz, hogy vannak még olyan emberek, akik ilyesmire is gondolnak, ez azt bizonyítja, hogy talán mégsem annyira menthetetlen ez az elcseszett világ. Én személy szerint mondjuk nem panaszkodok, mert az életem még mindig olyan tökéletesen halad, hogy szinte büszkén jelenthetem ki azt is, hogy mindenem meg van. Felfelé szárnyaló karrier, egy szerető férfi, akivel a nyáron lenne esedékes az esküvőnk - az mellékes, hogy valamiért abban annyira mégsem vagyok biztos -, a húgommal egyre jobb a kapcsolatom és valahogy minden más is mindig össze jön, ha valami pedig mégse, akkor jön más helyette, ami viszont feldob. Mint ez a tábor, amire egy hete készülök már, hiszen annyira imádom a gyerekeket, hogy ha tehetném, az árvaházból is az egészet magam fogadnám örökbe. Ez pedig jó lehetőség számomra is, meg azt bizonyítja, hogy - bár még nem vagyok orvos -, bizalmat szavaztak nekem ismét. Ezt pedig semmiért sem puskáznám el.  Jól fog esni a kikapcsolódás is, meg talán egy kis távollét is Lisandrotól. Kicsit mintha kezdene a kapcsolatunk egyhangú lenni. Nem azt mondom, hogy nem szeretem, mert nagyon, olyan, mintha a másik felem lenne, akivel tökéletesn kiegészítjük egymás hiányosságait, de néha jól esik egy kicsit távol lenni egymástól, mert olyankor ha viszont látjuk egymást, újra össze tudunk hangolódni. Hiányozni fog persze ez nem is kérdés, de most egyenlőre szeretnék a gyerkőcökre koncentrálni.
Az egyik busszal utaztam velük, hogy ha véletlenül valamelyikük rosszul lenne is kéznél lehessek, de szerencsére nem volt semmi baj, sőt végig jó hangulatban telt el az útunk. Jó volt látni azt a csillogást a szemükben, amit már maga a látvány nyújtott nekik, ami az ablakon kinézve fogadta őket. Olyan önfeledten daloltak és kacaráztak, hogy rendesen kedvem támadt volna beülni közésjük és velük együtt énekelni. Mégis csak a hátsó ülésről mosolyogva figyeltem és az élménytől eszembe jutott, hogy mennyire vágyok egy sajátra is, ami talán még az egyedüli, ami hiányzik az életemből. Örülök viszont annak, hogy a busz végre leparkol, mert megérkeztünk a tábor helyszínére, hiszen nincs időm bele mélyedni a saját gondolataimba, és abba hogy az is meglehet, hogy sosem lehet saját gyerekem. Utoljára szállok le a buszról néhány szervező társaságában és rendesen melegséggel tölti el a szívem az egész látvány, ami elém tárulkozik. A faházak, a hó borította táj és még a havazás is elvarázsol, pont olyan a hely, ahol szívesen el tudnék éldegélni. Talán meg is fogom említeni Lisannak, hogy kettesben is jöjjünk el ide. Vagy legalábbis egy hasonló helyre. Váltok néhány szót még a szervezőkkel, megbeszéltük, hogy reggel egy kis mozgás után tarthatnék egy előadást az egészséges életmódról, az idősebbeknek pedig majd délután a kábítószerek káros hatásairól és következményeiről is. Tekintetem közben végig az időközben hógolyozó gyerekekre téved, bár akadnak olyanok is, akik hóangyalt készítenek, mások a hóemberrel próbálkoznak, én pedig csak mosolyogni bírok miattuk. Kár, hogy nemsokára abba kell hagyniuk, mert mindegyiküknek a csomagjaik megtalálása után el kell foglalniuk a szobájukat. Azt hiszem, hogy négyen lesznek egyben, persze gondsoan figyelve arra, hogy a fiúk a lányokkal ne vegyüljenek. Közben engem is elvezetnek oda ahol a következő pár napomat fogom tölteni mikor nem kell a gyerkekkel lenni, megköszönök mindent, majd be is lépek a faházba, hogy ki pakolhassak, és mivel ma ilyen ismerkedős napunk lesz amúgy is, talán hógolyó csatázok egyet a gyerkőcökkel is. Úgysem játszottam olyant már rég. Belépve azonban az ajtón hírtelen hökkölök hátra, mert arra számítottam, hogy egyedül leszek, vagy legalábbis nem számítottam egy férfi fenékre, amivel szembe találom magam. Csendben pillantok körbe és jövök rá arra, hogy ez nem is csak egy szoba, hanem valami nappali szerűség, bár az kérdéses, hogy több szoba is található-e itt, vagy valami tévedés történt az alvó helyek kiszámítrásával? Vagy egyáltalán mit keres itt egy férfi is?
- Khm... bocsánat. - köszörülöm meg a torkomat arra várva, hogy össze szedje magát, vagy legalábbis a pozicióján változtasson. Nem helyes nekem férfi hátsókat bámulni. - Egyikünk lehet, hogy rossz helyen van épp. - teszem még hozzá, és közben a nyakam nyújtoztatom lábujjhegyre állva, mert azért érdekelne, hogy milyen helyéiség található még ebben a faházban.