Layla: jelentése - éjszaka
Luna: jelentése - Hold
A legfontosabb személy számára a nővére az egész világon. Azért kapták a szüleiktől ezeket a neveket, hogy képesek legyenek egymásra vigyázni. A Hold és az éjszaka mindig együtt vannak, emiatt a Park szülők abban reménykedtek, hogy a két lány örökké képes lesz fogni egymás kezét. A Hold megvilágítja az éjszakát, ezáltal Luna képes vigyázni a húgára, idővel pedig kéz a kézben segíthetik egymást. A szoros kötelék mindig ott volt közöttük. Néha hajlamosak veszekedni a lányok, de az akadályokat minden esetben együtt küzdik le. Layla lelki erejének valójában Luna az oka.


Viola: páratlanul gyönyörű növény, aprócska virágokkal, csábító illattal
- a violák az időtlen szépség, elégedettség és boldogság szimbólumai.
- további jelentése: mentés, erő, bölcsesség


Amikor az emberek először megpillantják, rendszerint ténylegesen egy gyönyörű, érett nőnek gondolják. A férfiak többsége nehezen környékezi meg, mert úgy gondolják, hogy minden bizonnyal párja van, ami valójában jó ideje nem igaz. Annak ellenére, hogy 170 centi, magabiztosan hordja a magassarkú cipőit, ezekből kész gyűjteményen van. Kihúzott derékkal, keresztbe tett lábbal ül, felszegett állal néz mások szemébe, sugárzik belőle a magabiztosság és az erő. Vezető jellem, keveset mosolyog. Sokan gondolják rugalmatlannak, keménynek és merevnek. Ezzel szemben a valóságban szimplán csak nagyon pragmatikus személy, általában nem a szívére hallgat, amikor döntéseket hoz, hanem objektíven áll bizonyos helyzetekhez és így próbál a közösség érdeke szerint meghozni bizonyos döntéseket. Hűvös, nehezen megközelíthető, nem adja könnyen a bizalmát. Néha talán kegyetlenül bánik az emberekkel, de mindezt nem azért teszi, mert rossz szándékok vezérelnék.


Ha valaki tényleg megismeri, akkor rájön arra, hogy egy nagyon kedves nő lapul az erős kisugárzása mögött. Csapatjátékos, nem fél bepiszkolni a kezét, ha munkáról van szó. Szexinek gondolja azt, ha valaki házias, emiatt takarított már vécét párducmintás magassarkúban, szerelt mosogatógépet vörös rúzzsal az ajkain. Szívós, nehezen megközelíthető, de mindenekelőtt az a legfontosabb neki, hogy az emberek körülötte végső soron boldogak legyenek. Emiatt az ő műszakjában nem mehet ki csúnyán elkészített kávé vendégnek. Ha a beosztottjai ebédszünetéről van szó, ő maga hajlandó leváltani őket. Jobban szeret a vendégtérben dolgozni, mint a irodai feladatokkal foglalkozni. Mindenek előtt a kávézó jó híre az első neki, képes anyatigrisként küzdeni a beosztottjai jogaiért. Nem tűri, hogy bárkit megalázzanak a környezetében nemtől, kortól függetlenül.

Park: a harmadik leggyakoribb koreai vezetéknév, jelentése "Tök"
- édesanyját fiatalon elveszítette
- az apukája hercegnőként bánt vele és Lunával is, nagyon jó a kapcsolata vele
- annak ellenére, hogy fiatalon veszteség érte, teljesnek érzi a családját és boldog gyermekkora volt
- az apukája vendéglátósként dolgozott, miatta szeretett bele ebbe a szakmába
- egykor szeretne saját családot, ugyanakkor a nővére meddősége miatt ő is annak gondolja magát.


Miért egy art café?
Mind az üzlettársa Joan, mind Layla nagy rajongója a művészeteknek. Sokszor jár galériákba, kedveli a festészetet, olvasott és művelt nő. A kávézó célja az, hogy ne csak bevételt gyűjtsenek, hanem olyan művészeket támogathassanak, akiknek nehezebb elindulniuk a pályájukon. A galériás épületben rengeteg kiállított festmény van, illetve halhatóak kevésbé népszerű, ám annál hangulatosabb zenét játszó előadók dalai. Iparművészek által készített konyhai eszközök vásárolhatóak meg, emellett a dolgozók mind képzett baristák, ami miatt nemcsak a hangulat, hanem a finom ételek is italok is szolgáltatva vannak.


Laylát nem feltétlenül az teszi boldoggá, ha valakiről le tud gombolni plusz egy réteget, ezáltal jól élhet. Soha nem ismerné be hangosan, de valójában szeret másoknak örömet okozni. Boldog, amikor elégedetten távozik egy vendége, jókedvű lesz, amikor egy beosztottjával közel kerülnek egymáshoz. Anyáskodó típus, bár a szigorú anyuka fajta. Ettől függetlenül könnyen megérti azt, hogy mire vágynak az emberek körülötte és igyekszik terelni másokat a saját útján. Az a típus, aki előre megmond dolgokat és később is hajlamos mások fejéhez vágni ezt, de nem rossz ember. Féltésből kemény másokkal, önmagával meg azért szigorú, mert fél a csalódásoktól. Utálja a hazugságokat, viszont önmagával nem mindig őszinte. Valójában még sosem szeretett annyira egyetlen férfit sem, hogy annak a hiánya gúsba kösse. Képtelen megállapodni, nehezen bírja magának az állandóságnak a súlyát. Fél. Ember. Sokat hibázik, de próbál tanulni belőlük, hogy ne ugyanazokat a köröket fussa le folyton másokkal. Valójában az életében körbe-körbe jár.

- Kedvenc színe: púderrózsaszín, bézs, püspöklila, vörös
- Kedvenc dala: Cage The Elephant - Sweetie Little Jean
- Kedvenc zenei műfaj: indie és néha girl power dalok (titokban rajong Britney-ért, ha szakít Taylor Swifttel önigazol)
- Kedvenc filmje: The Taxi Driver
- Sorozat, amin a legtöbbet sírt: Youth of May
- Műfaj, amiért titokban rajong: kedveli a thrillereket, olykor vágyik a horrorfilmekre
- Film/sorozat, ami traumatizálta: Girl from nowhere, Strangers from Hell
- Kedvenc színésze: Lee Dong Wook, Kim Ji Hoon
- Kedvenc virág: Azálea
- Kedvenc könyve: Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg
- Általa kedvelt kortárs festő: María José Castaño Rodríguez
- Író, akitől soha egyetlen könyvet sem tudott elolvasni: Danielle Steel
- Kiskorában az volt az álma, hogy Disney hercegnő legyen. Édesapjával Layla hercegnőnek hívatta magát
- Egyetlen anime amit szeret: Nana

- Ma jön egy új lány – Joan szavaira igyekeztem nagyon odafigyelni, de valójában a fejem egy kicsit máshol járt. Tudtam, hogy iszonyatosan prosztó módon tudok pár emberrel viselkedni és nem volt helyes, amit azzal a férfivel – sráccal – tettem. Ettől függetlenül szükség van az olyan nőkre, aki néha összetöri a pasik szívét, különben soha nem tanulnak a leckéből. Nem vagyok annyira feminista, hogy erre az egészre küldetésként vagy revansként gondoljak. Nem tudtam sajnálni azokat a lányokat, aki egykor én is voltam. Ha valaki buta és meg lehet fektetni, az megérdemli, hogy utána összetörjék a szívét, mert fel kellett volna ismernie, hogy az illető egy paraszt. Nem teszem az ilyen dolgokért egy az egyben a férfiakat felelőssé, ugyanakkor nekem is jogom van ugyanehhez, ha ahhoz van kedvem. Sajnáltam a fiút, mert tényleg megbántottnak tűnt. Kedves volt, talán egy kicsit naiv is, mert egy olyan nővel állt szóba, mint amilyen én vagyok.
- Rendben. Van már vizsgája? – mivel nem csak az volt a célunk, hogy a képzett embereket vegyük fel, hanem alapvetően sokszor vendéglátósoknak szolgáltunk vizsgahelyszínként is, előfordult, hogy kezdőket vettünk fel. Bizonyos dolgokat meg lehetett nekik tanítani, ugyanakkor a minimum egy év vendéglátós tapasztalat így is elvárt volt nálunk. Jóideje sikerült képviselnünk egy olyan minőséget, amiből én nem voltam hajlandó lejjebb adni.
- Nincs – visszanyeltem a halk sóhajt, ami ki akart csúszni az ajkaim közül. Joan sokkal türelmesebb volt nálam, emiatt jobban bánt az újakkal, akik rendszerint félreértették, hogy pontosan miért volt olyan a magatartásom, amilyen. Csak reménykedni mertem benne, hogy a lány nem fog felmondani még a mai nap végén.
- Megpróbálom – Joannak nem kellett bizonyos dolgokat kimondania ahhoz, hogy a semmibe tegyek neki egy ígéretet – De ha csúcs idő lesz, ugye odatehetem mosogatni, vagy takarítani?
- Layla! Most mondtad, hogy megpróbálod jól kezelni.
Mindig problémás volt az újak elhelyezése. Ha beözönlöttek ebédidőben a vendégek, vagy délután négyet ütött az óra és randihelyszínné váltunk, akkor nehézségeink támadtak. Ilyenkor az újak nem igazán látták át még azt, hogy miként működünk én pedig nem szerettem engedni nekik, hogy elől legyenek. Ha esetleg jobban stresszelnek és még nem értenek a pénztárgépünk kezeléséhez, abból gond lehet. Mindenesetre most már megígértem, hogy próbálkozni fogok. Annak ellenére, hogy ma nem dolgozom, pontosan tudtam, hogy holnapra nem fog mindent megtanulni a kislány.


- Sziasztok babák – mosolyogva sétáltam előre, gondosan figyelve arra, hogy az utcai ruhámba ne érjek nagyon a dolgozóink steril öltözékéhez. Nem sokáig tartott ez az állapot, mivel maga a tény, hogy lent minden asztalunk foglalt volt, eléggé aggasztott. Megvoltak, de az emberek folyamatosan szállingóztak befelé. Nem volt sor, de a munkavállalóink pont olyan gyorsan, pontosan és feszes tempóban birkóztak meg a feladatokkal, ahogy azt szerettük.
- Ettetek már? – gyanakvó pillantással néztem végig a csapaton. Ha arról volt szó, Joan és én mindig előrejöttünk, ugyanakkor ma több interjút folytattunk művészekkel és leendő dolgozókkal is, nem beszélve a rendezvényeink szervezéséről, ami miatt a főnökasszonykánk képtelen volt elhagyni az irodát.
- Bírjuk Layla – Cassandra arca kicsit sem erről árulkodott, szóval visszatipegtem a párducmintás magassarkú cipőmben az irodába, hogy átnézhessem a gyermekeim beosztását.
- Minden rendben van elől? – Joannak nyilvánvalóan elég lett volna a kamerába pillantania, de el volt foglalva valami mással. Egyszerűbb volt megkérdeznie engem.
- Természetesen – én csupán azért jöttem vissza, hogy megigazítsam a szám szélén szétfutott vörös rúzst, aztán rögtön siettem ki és küldtem el a pénztárban dolgozó fiút ebédelni.


- Jó étvágyat! – a pincérek csinálták azt a munkát, ami kifejezetten nehéz volt, de pechükre ők érkeztek meg utoljára. Reggel annyira nem voltunk forgalmasak, általában elvitelre kérték a dolgokat, így a pultban dolgozók is ki tudták vinni a vendégeknek az ételeket és az elfogyasztott italokat. Nem állítom, hogy nem keltettem feltűnést a civil ruháimban az asztalok között, viszont tökéletesen néztem ki, ezért túlzottan nem érdekelt. Hiába voltak szabadnapjaim, annyira nem volt mivel lekötnöm magam, hogy a legtöbb esetben akkor is itt voltam. Ezekben a helyzetekben kifejezetten jól jöttem, mivel a hotelban töltött gyakornoki időm alatt tökéletesen elsajátítottam a multitasking képességet. Pont ezért nem okozott gondot, hogy egyszerre a hatos asztalhoz vigyem a rendeléseket, a derekamat verdeső, csokibarnára festett, hullámos tincseimet összefogjam a tarkómon, majd miután visszaérkezett a lány a szünetéről a galérián dolgozó pincérünket váltsam le egy rövid időre.
Nem tudom pontosan milyen látványt nyújtottam, éppen ezért, meglepetten fordultam vissza, mikor az egyik asztalnál helyet foglaló férfi egyszerűen elkapta a csuklóm.
- Parancsol, uram? – hiába volt udvarias a hangom, kicsit sem kedvesen szóltam oda neki. Érezhető volt a távolságtartás, amit a férfi felé tanúsítottam.
- Öné a kávézó? – a válasz egyértelmű volt, ugyanis normál esetben soha nem történt volna meg az, hogy valamelyik dolgozónk csak úgy beáll munkaruha nélkül. Nekem nem kellett átöltözéssel húzni az időmet, mert amúgy se nagyon néztem ki másképp, ha dolgozni jöttem.
- Én vagyok az egyik vezető, igen – egy bólintással nyugtáztam a kérdést – Kellemetlenség érte az egyik kollégánk miatt?
Úgy, hogy már jó ideje dolgoztam ezen a területen, ráadásul az egyetemen is ezt tanultam, pontosan tisztában voltam vele, hogy a dolgozóink által okozott kellemetlenség ritkán az ő hibájuk. Ilyenkor a vendégeket elég volt megnyugtatni a büntetéssel kapcsolatban, amit egy-egy esetben sosem szenvedtek el a munkavállaóink és nem írtak rossz véleményeket rólunk.
- Remek kiszolgálásban volt részem – ezen a ponton jutott eszembe, hogy pont én vettem fel a rendelését, majd később hoztam is ki egy ice americanot – Igazából a nevét meg az elérhetőségét szerettem volna tudni.
- Sajnálom – valójában kicsit sem volt igaz, amit mondok, de egy szomorú mosoly jelent meg az arcomon – Már van más, aki vár rám.
Miután elfordultam és a többi vendég látótávolságán kívül estem, mindössze annyit mormoltam el, hogy „hülye fasz”. Talán pont emiatt voltam figyelmetlenebb, mert közben természetesen siettem. Túl sokan érkeztek, emiatt szerettem volna harmadikként segíteni a pincérek munkáját. Minden asztalunk tele volt már, ha pedig valaki akadékoskodna, amiért be akarna ülni családostul, akkor talán jobb, ha én mondom meg neki, hogy ez már nem lehetséges. Csak akkor tértem magamhoz, miután a cipőm sarka megakadt a lépcsőn, a bokám enyhén kifordult, én pedig zuhanás közben arra számítottam, hogy gyakorlatilag teljesen összetöröm magam, mégis két erős kar fogta át a derekam, a fejem pedig egy férfi mellkasának puffant. Kissé kipirult arccal, tágra nyílt szemekkel néztem rá, mivel minden bizonnyal egy ilyen férfi már rég foglalt. Csak imádkozni tudtam azért, hogy a barátnője – rosszabb esetben felesége, jézusom – ne most kerüljön haza, mert akkor nem csak a bokám fog fájni, hanem pár hajtincset is elveszíthetek.
- Sajnálom – mind a két kezemet magam elé emeltem szabadkozás közben, amivel gyakorlatilag annyit értem el, hogy finoman a mellkasához értem. Remek, még molesztáltam is ma valakit. A fejemet lehajtottam, mert ezen a ponton már képtelen voltam ránézni. Szerencsére a cipőm állapotának felmérése fontos volt, mivel az egyiknek gyakorlatilag elveszítettem a sarkát. Így a másiktól is meg kellett válnom.
- A sarokban még van egy utolsó szabad asztalunk fent – mosolyogva néztem a férfire – Elnézést a kellemetlenségért még egyszer.
Gyorsan siettem el mellette, pusztán egy pillanatra álltam meg Joan öccse mellett, aki kajánul vigyorgott rám azért, hogy a karjába bokszolhassak, aki minden bizonnyal meg sem érezte ezt. Az a pofátlan, de szeretni való kölyök képes volt szórakozni ezen a helyzeten.
- Meg ne merj szólalni! – határozottan mondtam a szavakat. A tény, hogy ő is beállt végül segíteni csak arra mutatott rá, hogy időközben káosz is alakulhatott volna ki az étteremben – A tiéd az asztala.
- Szerintem ő inkább téged akarna… Vagy legalábbis jobban bejössz neki, mint én.
- Soren, hallgass el – halkan sóhajtottam fel, miközben a pulthoz siettem vissza, ő pedig egyáltalán nem tágított mellőlem.
- Nincs mitől félned, nem látta a bugyidat – ezen a ponton kedvem lett volna ezt a kölyköt képen törölni az egész kávézó szeme láttára – Szexi volt ahogy elestél. Menten beléd szerettem volna, a csávó helyében.
- Megmondalak a nővérednek!
- Szerintem ő már rég letett arról, hogy megneveljen – mosolyogva nyomott egy puszit az arcomra, aztán úgy hagyott cserben, hogy már rögtön nem gondoltam annyira szerethetőnek őt – Tartok egy kis szünetet. Tiéd az asztala.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Tetszik az összetett, többféle részletre kiterjedő jellemzésed, ahogy bemutattad a karaktert. És bár igazán érdeklődve olvastam a kiemelt kedvencek listáját, mégis leginkább az a kép égett be az agyamba, hogy szeret a házimunka közben is szexi lenni, sőt, úgy véli, hogy a takarítás is lehet szexi, és ehhez ha úgy van, párducmintás magas sarkú dukál. Megmosolyogtatott a hozzáállása, de a legjobb értelemben.

Kicsit másképpen, de a történetedet is hasonlóan bájosnak és szórakoztatónak találtam. Itt ez a magabiztos üzletasszony, aki ügyel a rendre és tisztaságra, minden dolgozójának pontos feladatára, arra, hogy minden olajozottan menjen, ennél fogva nagyon kínosnak találhatta azt az aprócska botlást, ami miatt végül egy idegen férfi karjaiban landolt, de szerintem ez is nagyon aranyos.  

És nem is szaporítom tovább a szót, hátha még sikerül elcsípni az illetőt, és kideríteni, hogy vajon valóban foglalt-e?  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!